Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. július 5. Géppel vágatják gabonájukat az egyéni gazdák Évről évre jobban bebizo­nyosodik, hogy az egyéni gaz­dák közül is mind többen is­merik meg a mezőgazdasági gépek munkájának hasznossá­gát. A marcali földművesszö­vetkezethez tartozó területen ebben az esztendőben például számosán géppel avattatják le gabonájukat. Horváth János marcali dolgozó paraszt nem­régen kötött szerződést a szö­vetkezettel két hold tavaszi ár­pájának aratására. Azt kérte, kombájnnal vágják le árpáját, mert otthon addig számítgatott, míg rájött, hogy akkor válnak be számításai a legjobban, ha a földről mindjárt szemet vi­het haza zsákokban. Az arató­cséplőgép jövő Heten már le is vágja Horváth János árpáját. A marcali gazdákhoz hason­lóan számítgatnak, gondolkod­nak Gyóta-pusztán is a parasz­tok. Közülük mintegy 15-en, 20-an akarják a gyorsabban és jól dolgozó aratógépipel levá­gatni gabonájukat. Önkéntes ifjúsági segítőbrigádok dolgoznak a kaposvári járásban Ifjúsági segítő brigádok alakultak nemrégen, amelyek tagjaik önkéntes munkájára támaszkodva igen szép eredménnyel dicsekedhetnek máris. Ezek a brigádok kü­lönféle feladatokat tűztek maguk elé, de valamennyi egy alapból indult ki: együttesen segíteni, dolgozni ott, ahol legnagyobb szükség van rá. Patalomban fásítani kellett — elvégezték ezt a fiatalok, akik több mint 15 ezer fa­csemetét ültettek el. Hasonló munkát végeztek a hedre- helyi, kaposszerdahelyi és a kőkúti kiszesek is. Hajmá­son nincs kultúrotthon, újat szeretnének építeni. A társadalmi munkát vállalták a fiatalok és ezt el is vé­gezték. Más típusú, de a segíteni akarásnak igen szép példáját szolgáltatták a kisze sek Csornában, amikor a nemrégen meghalt KISZ-titkáruk levágatlan rétjén ka­szával jelentek meg és hamarosan levágták a füvet. Gyűlik a pénz a Latinka-szoborra a barcsi járásban is Hogy a sok bába között el tak a nagy forradalmár szob- ne vesszen a gyerek — azaz a rához. Kiemelkedő a gyűjtés a gyűjtés —, a barcsi járás szék- , barcsi BELSPED-nél, ahol 100 helyén Benedek elvtárs, járási tanácstitkár vezetésével szo- borfelállítási bizottságot alakí­tottak. Már az első aktuson ki­mondták az eivtársak, csak azok foglalkozzanak a gyűjtéssel, akiknek ez nem jelent túlsá­gos megterhelést, és adományt szoborra, is csak azoktól fogadjanak el a gyűjtők, akik szívből, meg­győződésből adják a forintokat a Lati nka-szoborra. A járási vezetők áldozatkész munkája és példamutatása máris meghozta gyümölcsét, az egész járásban szervezetten, lendülettel halad a gyűjtés. A barcsi fűrészüzem dolgozói már 2200 forint után írták ne­vüket a gyűjtőívre. A vezetők megítélése szerint eddig mint­egy 18 000 forint az az összeg, amivel a dolgozók hozzájárul­forint az átlagadomány. Az ügy iránti áldozatkészség mé­lyen megindító példáját mu­tatta Fux Ferenc barcsi ügy­véd, aki személyes ismerője volt Latinka Sándornak, s összesen 708 forintot adott a Időjárásjelentés Várható időjárás szombaton estig: feihősebb idő, több he­lyen eső, néhány helyen még zivatar. Időnként élénk nyuga­ti, északnyugati szél, a nappa­li hőmérséklet tovább csökken. Az éjszakai lehűlés a keleti megyékben fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet szombaton 19—22 fok. Mi£ dolgoznak a községi népfron£=bizo££ságok? Ezek azok a hetek, amikor a parasztembernek annyi az elfoglaltsága, hogy jóformán «•meghalni sincs ideje«. Még folyik a kapálás, s elérkezett a kalászosok betakarításának ideje is. Látástól sötétedésig szinte üres a falu, csak az öregek és a gyerekek vigyáz­nak a házakra, az apró jószág­ra. A falu felnőtt lakossá­ga mire esténként hazakerül holtfáradtan és még a ház kö­rül is rá vár több apró mun­ka, bizony nagyon-nagyon vá­gyódik a pihenést nyújtó, s a másnapra felkészítő éjszakai nyugalom után. Valljuk meg, a parasztember nem szívesen megy ilyenkor gyűlésekre, s nem mintha nem érdekelnék a világ dolgai, de a test fá­radtsága nagyobb parancsoló. S hogy ez így van, bizony százszorta nehezebb a dolga a tanácsnak, a különböző tö­megszervezeteknek. Azon kell lenniük nekik is, hogy minél jobban megkönnyítsék társa­ik munkáját. Többet kíván tőlük saját hivatásuk is, hi­szen a községpolitikát nem lehet a nyárra felfüggeszteni. Ehhez pedig nyáron sem nél­külözhetik az emberek cselek­vő támogatását. Nos, ez az időszak teszi igencsak vizs­gára a falusi népfront-bizott­ságokat: tudják-e mozgósítani ilyenkor is a falu lakossá­gának széles tömegeit. Éppen ez hiányzott mostanáig a nép­frontból.' Mit csinálnak most a nép­front-bizottságok: kényszer­pihenőt tartanak-e, avagy megtalálták a módját, mivel érdemes foglalkozni, hogyan lehet az emberek érdeklődé­sét a nagy élfoglaltság elle­nére is felkelteni. Beszéljenek erről két járás népfront-bi­zottságának tapasztalatai, amelyeket az elmúlt hetek­ben szereztek. Napirenden a községfejlesztés és sok más A Hazafias Népfront Barcsi Járási Elnöksége legutóbbi ülésén megvizsgálta: hogyan váltják valóra a lakosság részvételével megvitatott és elfogadott községfejlesztési terveket. Kiderült, hogy ahol nem engedik, hogy napirend­ről lekerüljön e végrehajtás, ott a lakosság is jobban bí­zik a tanácsban, s kész ere­jével segíteni a község szépí­tését, gazdagodását. A babó- csai népfront-bizottság pél­dául a fürdő továbbfejleszté­sét tűzte ki célul. A lakos­ság látva a vezetők igyekeze­tét, társadalmi munkában fél­kilométernél hosszabb szaka­szon járdát épít. Az elnöksé­gi ülésen határozat született: az elnökség tagjai személyesen felkeresik azokat a községe­ket, ahol nagy lemaradás van a községfejlesztési hozzájáru­lás befizetésében. Beszélget­nek a dolgozó parasztokkal: saját maguk Hátráltatják köz­ségük szebbé, kulturáltabbá tételét. A barcsi járás népfront-bi­zottságai egyébként majd minden községben segítenek a tanácsnak a cséplőcsapatok összeállításában. A nép­front-bizottságok békegyűlé­seket, nemzeti találkozókat rendeztek júniusban. Tizen­hét községben a nemzetközi helyzetről tartottak tájékozta­tót. Most a 3 éves terv irány­elvének megismertetésével vannak elfoglalva. Szeretnénk tovább erősíteni a tanács tömegkapcsolatát is, de mint a népfront elnöksége megái1apítja, e téren komoly gondot okoz az, hogy a já­rási tanács tagjai az utóbbi időben egyre-másra hanyagol­ják el tanácstagi beszámolóik megtartását, nem találják meg választóikkal a megfele­lő kapcsolatot. Szövetkezetlátogatás, arafóünnep A marcali népfőiskola év­záróján született az elhatáro­zás: jó lenne csoportosan el­látogatni egy jól működő ál­lami gazdaságba, vagy ter­melőszövetkezetbe. Az elhatá­rozást a népfront járási el­nöksége tettre váltotta, s a népfőiskola hallgatói tanul­mányútra mentek a keszthe­lyi kísérleti gazdaságba. Kez­deti eredménynek számít az is, hogy a népfront-bizottsá­gok és a tanácsok szervezésé­ben nagyszámú egyéni gazda kereste fel a somogyszentpáli termelőszövetkezetet és a tsz gazdaságban látottak sokak elismerő szavát váltotta ki. Követendő ünnepség zajlott le a közelmúltban Sávolyon. A paraszti hagyományok fel­elevenítendő, a Hazafias Nép­front által megrendezett ara­tóünnepen a népi ruhába öl­tözött fiatalokon kívül részt vett a falu apraja-nagyja. A községi népfront-bizcíttság el­nöke e szavakkal nyitotta meg az ünnepséget: »Ha megünnepeljük a vas­utasnapot, a pedagógusnapot, az építők napját, akkor méltán szentelhetünk egy napot az aratás megkezdésekor a pa­rasztságnak is ... Amikor ha­zánk teljesen agrárország volt, a nemzet jó vagy rossz sorsa, jóléte vagy nyomora függött az aratástól. Ha jó termés ígér­kezett, boldog volt a paraszt­ság, mert került egy kis pénz ruhára is, de boldog volt a munkás, az értelmiség is, mert olcsóbb kenyérhez jutott. Mé­lyen lesújtotta a gazdát egy- egy elemi csapás, hisz oda lett egész évi munkája. Azért ne­vezte a magyar nép a gabonát életnek, mert ettől függött egész élete.« Az egybegyűltek a búzatáblára mentek, majd onnan egy hatalmas búzatoo- szorúval a művelődési házba, ahol reggelig tartott a vigalom. Júniusban itt is két községben tartott békegyűlést a népfront. Röhönyén Nyáry Pál reformá­tus püspökhelyettes, Niklán pedig Üst Géza, a járási béke­bizottság tagja mondott be­szédet. • • * íme néhány kép arról, tud­nak nyáron is dolgozni a nép­front-bizottságok, s nyáron is előre lehet vinni a községpoli­tikát. V. 1. Élnek a lehetőségekkel Mit nyújt a 3004-es rendelet a kaposvári járás tsz-einek? A Kaposvári Járási Tanács a legutóbbi ülésén napirendre tűzte annak megvitatását, mit tettek, milyen eredményeket értek el a 3004-es kormányha­tározat megjelenése óta, s mit tehetnek azért, hogy a rende­let minden betűje életre keljem A 3004-es kormányhatároza­tot — mint azt a tanácsülés elé terjesztett beszámoló is tartalmazza — a termelőszövetkezetek tag­jai örömmel, az egyéni­leg gazdálkodók pedig az első időkben nem a leg­szívesebben fogadták. Az egyéni gazdák közül sokan nem értették meg, hogy ez a rendelet szerves része a párt és a kormány világos agrárpo- kiló műtrágya jutott a szövet» litikájának. Ez a politika azt kezetek egy-egy holdjára, ad- a célt tűzte ki, hogy a mező- dig az idén 130 kilót szórnak gazdaságot virágzóvá, belter- | ki. Két tsz-ben — az osztopá- jessé kell tenni, még pedig niban és a somogygesztiben —> oly módon, hogy az önkéntes- nyersfoszfátos trágyakezelést ség és fokozatosság elvének J honosítottak meg, s 500 holdon következetes betartásával az egyéni parasztgazdaságok szö­vetkezés folytán nagyüzemmé egyesülnek, s megteremtik a lehetőségét a gépi technika al­kalmazásának. Márpedig ki tagadná, hogy érteni, mert a kapu valóban az egyéni paraszt legin­kább akkor határozza el magát gazdálkodási formá­jának megváltoztatására, ha látja: a jól dolgozó ter­melőszövetkezetek kóny- nyebb, jobb életet biztosí­tanak tagjaiknak. A 3004-es rendelet alapgondo- a kapu volt és azon éppen *lata éPí»n ez: korszerű abban a pillanatban lépett be^agyozemi gazdasagokká fej- Kránis tanár úr. Híres bar-1 Bizony ezt nem mertem elmondani a többieknek. Ki­mosolyogtak volna, legalább is úgy éreztem. Az igazga­tóm naponként rámnézett kérdően, itt-ott elhangzott egy kérdés felém a tanári­ban, de a körző nem került elő. Óra pergett óra után, és nap nap után. Peti feszesen ült a helyén, feltartott dacos fejjel és a szeme, hűséges szeme kö­vette minden mozdulatomat. Sokszor néztünk egymásra, és ilyenkor alig észrevehető­en, kicsit szégyenkezve elmo­solyodott* Kénytelen voltam neki hinni. Ilyen lelki erőt csak az igazság érzete ad. És egy nap tűzgyújtás közben kopogtak az ajtón. Azt hittem, hogy a tornate­rem kulcsát kérik és amint a kulcsért nyúltam, Mándi Peti és Berda Kari léptek be az ajtón. Megálltak üRemtudóan, fe­szesen és néztek. Én is őket. Peti nézett engem egy dara­big, azután Karit kezdte nézni oldalvást nagy komoly­sággal, imponáló, magabiz­tos nyugalommal. Kari las­san lehajtotta fejét. Peti megint rámnézett, azután fe­jével intett társa felé. — Kérdezzen tőle. r *— Mit kérdezzek? Í — Hát... a körzőt. | Hahót, csak néztem. — Hol a körző? — kérdez­tem végre Karitól. Berda Kari nem szólt, csak oldalt nyúlt a vászon- tarisznyájáért, előrehúzta a hasára és körülményesen bo­gozta ki a madzagját. Az­után belekotorászott és elő­húzta a nagy fekete dobozt. Felém nyújtotta. Megvolt hiánytalanul. Peti fénylett, de szemér­mesen. Berda Kari meg tel­jesen összetört. — Te voltál? — Igen. — Miért tetted el? Megvonta a vállát. — Olyan szép... nem lesz nekem ilyen soha. — Látod milyen bajba ke­verted Petit? Arra nem gon­doltál, hagy más gyanúba kerül miattad? — Azért mertem elvenni. — Ezt nem egészen értem ám, Kari. — Mert tudtam, mindenki azt hiszi majd, hogy ő volt. Néztem a két gyereket, s a tör­téntek nyitján tűnődtem. Mi történhetett addig, míg el­jutottak ide hozzám. Az örö­möm terebélyesedni kezdett. — Miért most vallód be, Kari. — Mert — súlyosan estek ki szájából a szavak — min­den este ütik otthon, a körző miatt is... és áthallatszik hozzánk. Akkor jutott eszembe, hogy a két család egy ház­ban lakik. Magam előtt lát­tam Peti kálváriáját. Cso­dáltam a gyereket, aki itt is és otthon is így tűrte a szen­vedést, igazsága tudatában. Hogy üthették, hogy a má­sik, a bűnös a falon túl nem bírta tovább hallgatni? Másnap reggel, jobbomon Petivel, bálfelől Karival, a kezemben a körzővel meg­álltunk az osztály előtt. Beszámolóm után érez­tem, ez volt Mándi Péter igazi belépője osztályomba és belépő ilyen fényesen még nem sikerült. Péter szembe­nézett az osztállyal, büszkén, felemelt fejjel, nagyon ko­molyan. Minden szem rajta volt, a lélekzetet hallani le­hetett. Sánta Biri abbahagyta az örökös színes ceruza csere­berét. Úgy nézte Petit, mint­ha most látná először. És ahogy lassú léptekkel ment a helyére, Rajéi Anna tástva felejtette a száját. * * * Rezi nénivel a régi nagy békességben és szeretetben álltunk a lépcsőn, a szokott helyen. Petinek hozott át tízórait és most ketten néz­tük a gyereket, amint ro­hant el futball után és hir­telen fordulattal a kapura lőtt. Ezt szószerint tessék na kucsmáját csak úgy tud-} ta megvédeni, hogy hihetet- S len lélekjelenléttel félre kap-’ ta a fejét. Más ember ren-' dezett volna ám ebből esete-c patát, de ő tornatanár és bolondja a futballnak, ezért] megdicsérte Petit a kitűnő; rúgásért, aktatáskáját fel­akasztotta egy faágra és} már át is vette a bíró tiszt-} ségét Falusi Mikitől, az" egész tízperc tartamára. Se] leszteni a tsz-eket. íme tehát az összefüggés a rendelet szel­leme és az egész dolgozó pa­rasztság érdekazonossága kö­zött. A kaposvári járás termelő- szövetkezeteiben mindenütt alaposan elgondolkodtak, hogy erősíthetné a rendelet gazda­sági alapjukat már ebben az esztendőben. Meghányták-ve- tették a lehetőségeket és a ter­veiket már úgy készítették el, hogy ne legyen okuk bánkód­ni az ősszel: miért nem éltek látva, se hallva futballoztak„ éktelen üvöltéssel kísérve minden lehetőséggel. túlfűtött izgalomtól. Kránis is akkorát kurjantott egy­szer Peti egy szép cselezése után, hogy a billegő verebek egyszerre hagyták ott a szo­morú fűzfa ágait, elvvtorláz- va békésebb helyek felé A főcél: a belterjes, sok árut termelő gazdaság megteremtése. Okszerű vetésforgó, a talaj táp­erejének növelése útján több termést elérni egy-egy hold Rezi néni boldog volt, ar-gföldön, hogy több takarmány ca kiolvadt a szigorúságból.}?jusson az állatoknak — több Átkarolta derekam és azt félelem, gabona, hús, zsír, tej Ja népgazdaságnak. Könnyű ezt ‘ mondani, de hogyan lehet ezt jgyakorlatban megvalósítani. A \ kaposvári járás tsz-ei — a já- . rási szervek segítségével — vi­lágos választ adtak minderre. Változott a termelés szerke- Izete. A tsz-ek tavaly a szántóte­rületüknek csak a 14 szá­zalékán termeltek pillan­gósokat, az idén azonban már 18,2 százalék az arány. Több pillangós, olcsóbb, jobb szarvasmarha tenyésztés, több trágya, jobb talajerő, több ter­més, magasabb jövedelem. Hasonló javulás van a talaj­mondta: — Kedveském... ugye, rendes ember lesz belőle? — Reméljük, Rezi néni. — És lehet még jó tanuló is belőle, igaz? í— Az igaz, csak akkor] más körülmények kellenének] — ütöttem ismét a vasat békés családi otthon, sok! szeretet, jó ruha, cipő. Erre azonban nem felelt. Hallgatott egy darabig, me-\ rően maga elé nézve, azután] megveregetve a hátam, el-! köszönt. Olyan furcsa volt,] hogy megijedtem, nem i mondtam-e túl sokat. Hagy-- ni kell őt most már, meg kellj ezt emészteni. Nem kicsi do- .Jerö gazdálkodásiban. Az idén log egy örökbefogadás. Peti szülei már régen örömmel vették volna ezt. (Folytatjuk.) MIHÁLYI MARGIT jmár földjeiknek több mint íegyötödét istáldótrágyázzák a ; tsz-ek. Jelentős mértékben J megnőtt a műtrágya felhasz­nálás. Míg tavaly átlagosan 75 végzik el a talajjavítást a ta­valyi 44 hold helyett. Ezek a változások lehetővé tették, hogy a tsz-ek már az idén több állatot tarthassanak. A tsz-ek eredeti — a rendelet megjelenése előtt készített — tarvek szerint százholdanként 19,9 darab számosállatra akar­ták növelni állatállományukat. Ám a terveket átdolgozták, s kitűnt, hogy többre képesek, mert már jelenleg 23,3 darab számosállat jut százholdan­ként, az év végiére pedig el akarják érni a 26,5-ös átlagot; Mostanáig 67 tehénnel, 200 üszővel, 35 kocasüldővel gyarapították állatállomá­nyukat a járás szövetke­zetei, két új tsz pedig juh­tenyésztéshez kezdett. Ami a legjelentősebb, az az, hogy a tsz-ekben számotte­vően megnő az árutermelés. A tavalyi 6 400 000 forintos be­vétellel szemben idén 15 millió forintnál többet kapnak a szö­vetkezetek terményért, állat­ért, állati termékért. Míg ta­valy a bevételek 44 százalékát nyerték növénytermelésből, és 56 százalékát az állattenyész­tésből, addig az idén már 67, illetve 33 százalékos a rész­arány az állattenyésztés javá­ra. Ösztönöz az árutermelésre az új hitelkedvezmény rend­szer. Ha a tsz-ek teljesítik ér­tékesítési tervüket, úgy az idén esedékes hitelük jelentős részét elengedi az állam. Mindent egybevetve, szá­mokkal is kimutatható: ha a kaposvári járás termelőszövet­kezetei élnek, mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket a 3004-es rendelet számukra te­remt, több mint kétmillió-ki- lencszázezer forint többletbe­vételhez jutnak. Mindezek után nyugodtan elmondhatjuk: a 3004-es hatá­rozat minden bizonnyal kiáll­ja az élet próbáját, s a várt eredmények sem maradnak eL örvendetes jelenség, hogy a járásban a kormányhatá­rozat meghirdetése óta két új szövetkezet alakult, s 71 családdal, 758 holddal nőtt a szövetkezők tábora. Minden jel arra mutat, hogy a kaposvári járásban az új gaz­dasági évben még több lesz azoknak a száma, akik a fejlő­dés útját választják.

Next

/
Thumbnails
Contents