Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-04 / 156. szám
I’feí-st, 1958, Július 4. SOMOGYI NÉPLAP f Rövid hírek waahin&ton (Reuter) Eisenhower elnök szerdán aláírta azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazza az Egyesült, Államokat, hogy atomfegyverekre vonatkozó titkokat kicseréljen szövetségeseivel. ATHÉN (Reuter) Csütörtöki görög sajtó jelentések szerint Averoff görög külügyminiszter vasárnap Párizsban valószínűleg találkozik Dulles amerikai külügyminiszterrel, PHENJAN (Uj Kína) A koreai katonai fegyverszüneti bizottság július 2-án ülést tartott, amelyen a koreai-kínai fél rangidős tagja visszautasította az Egyesült Államoknak azt az alaptalan követelését, hogy adják vissza azt a délkoreai polgári repülőgépet, amely február 16-án behatolt Észak-Korea légiterébe. | A föld elnyelt hét tehenet Kassel (ADN). Szokatlan természeti jelenség rabolta cl kedden egy nyugatnémet paraszt két tehenét. Szénakaszálás közben a tehenek alatt megnyílt a föld és gazdájuk szeme láttára elnyelte a két állatot. A hasadéit egyre jobban szélesedett és a paraszt csak az utolsó percben tudott megmenekülni. Mint azóta megállapították, a rét alatt kb. 25 méter mélységben karsztos jellegű barlangrendszer van és ez omlott be. „Vaj helyett ágyút!“ Berlin (MTI). Erich Ollen- hauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke egy választói nagygyűlésen a nyugatnémet kormány pénzügyi politikájáról leszögezte, hogy az erősen hasonlít a Göring-féle jelszóhoz: »Vaj helyett ágyút!« A katonai kiadások még az atomfegyverkezés nagy kiadásai nélkül is az elkövetkező két évben elérik a költségvetés összegének negyven százalékát. Az amerikai szenátus f igy elmébe! Irta: Alekezej Sznyegov Adenauernek bocsánatot kellett kérnie Krupptól Berlin (MTI). Adenauer kancellárnak bocsánatot kellett kérnie a Krupp-cégtől és más nyugatnémet nagyipari vállalatoktól, amelyek képviselői a múlt hetekben a Szovjetunióban jártak. Adenauer ugyanis a moszkvai nyugatnémet nagy- követség előtt lezajlott tüntetés napján egy előadásában kijelentette: »Megkövetelem, hogy ezek az urak azonnal hazatérjenek«. E kijelentéséért, amelyet a nagyipari cégek sértőnek találtak, Adenauernek levélben kellett bocsánatot kérHúsz nyelv - s mégiscsak egy... H' 1 uszomhárom európai ország szakszervezeti tagságának és munkásainak küldöttei gyűltek össze az európai szakszervezeti és munkás-konferencia alkalmával Berlinben, az oberschöneweidei »Erich Weinert« kullúrházban. A szünetekben a nagyteremben, a folyósokon, az előcsarnokban Európa minden nyelvén folyt az élénk, baráti beszélgetés. Az elnökség mellett két oldalt kék transzparenseken mindössze két szó: »Egységes »Béke« — húsz különböző nyelven. A két szó a felszólalásokban és beszélgetések során is gyakran visszatért. Fontos kérdés volt napirenden: földrészünk összes munkásainak közös akciói az atomháborús veszély ellen. S a szünetekben száz meg száz új kapocs létesült a különböző országok békemozgalma között. Hogyan? — Néhány kiragadott példa. A z előcsarnokban mindenütt élénken beszélgető csoportok álltak vagy ültek. Az egyik küldött hol cseh, hol lengyel nyelven magyarázott, tolmácsolt két társa között. — Koktap elvtárs, a Csehszlovák Szakszervizetek Központi Tanácsától azt mondta az okibb, hogy a csehszlovák munkások szoros kapcsolatot létesítettek más országok szak- szervezeteivel. Hogy csináltátok? — kérdezte a lengyel. A másik, Antonin Vozicka, a bmói Zetor-gyár küldötte készségesen mesélte: — Hiszen mi csehszlovák munkásak is tudjuk, hogy a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzése óriási veszélyt jelent az egész emberiségre nézve. De azt is tudjuk, ha minden ország munkása egységesen lép fel, ki tudjuk verni a fegyvereket az atomháborús uszítók kezéből. Ezért igyekszik üzemünk szakszervezete erről más országok munkásaival is szót érteni. — Amikor megtudtuk, hogy a Szakszervezeti Világszövetség Berlinben rendezi meg a mostani európai szakszervezeti és munkás- konferenciát, rögtön levelet írtunk három nyugatnémet fémipari üzem és az olasz FIAT- művek munkásainak, meg francia fémmunkásoknak. Javasoltuk nekik, lépjünk fel közösen az atomháborús uszítók törekvéseivel szemben, és küldjék el képviselőiket a berlini konferenciára, hogy közösen megtanáeskoz- zuk a teendőket. Itt a konferencián már fel is vettük a kapcsolatot a nyugtnémet, az olasz és francia küldöttekkel. A: z egyik asztal mellett egy német és egy dán küldött folytatott élénk eszmecserét. Henry Hein, a dán munkásegyesület szakszervezetének bizalmija németül beszélt a dán munkások harcáról. — Nálunk Dániában úgy áll a helyzet, hogy a munkások egymás között sokat beszélgetnek a fenyegető atomháborús veszélyről. Abban is egyet értenek, hogy tenni kell valamit. De a békemozgalom még nem elég terebélyes. Habár kormányunk nem mer nyíltan igent, vagy nemet mondani a rakétakilövőhelyek dániai létesítésének kérdésében, miután nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a munkások véleményét, mégis fel kell még világosítani a lakosság összes rétegeit a fenyegető veszélyről. A sajtó egy része Dániában elhallgatja a háborús uszítók igazi szándékait és . valótlanságokat ír a többi ország, főleg a szocialista tábor országai életéről. •— S mik a terveitek a közeljövőre nézve? — kérdezte német társa, mire a dán így válaszolt: — Itt megtudtuk, mi a tényleges helyzet a többi országban, s mit csinálnak ott a munkások. Ha hazamegyünk, beszámolunk a szak- szervezet közgyűlésén. Elterjesszük majd az igazságot, és kiállunk azért, hogy az atomháborús előkészületek elleni arcvonal növekedjék, s hazánk kilépjen a NATO-ból. z egyik részvevő kérdezte a terem bejáratánál: — Hol ül a nyugatnémet küldöttség? — Egy arrahaladó küldött közelebb lépett: — En is tagja vagyok, habár nincs is ilyen A másik kissé értetlenül nézett rá, mire a német elmondta: — Nézd bajtárs, úgy áll a dolog, hogy egész nép számmal jöttünk Nyuga t - NérnetorezágÁ bél, de nem mint egy nyugatnémet, hanem egy össznémet küldöttség tagjai. Habár az Adenauer-kormány meg a Nyugatnémet Szak- szervezeti Szövetség elnöksége mindent elkövet, hogy bennünket, német munkásokat elválasszon egymástól, mi egyetértünk, egyet kell értenünk az atomháborús veszély elleni harc kérdésében, még ha akadnak is kérdések, amelyekben különbözik a nézetünk. A Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség elnöksége példát vehetne rólunk és összeülhetne az NDK Szakszervezeti Szövetségének elnökségével megbeszélni, milyen közi» akciókkal lepjenek fel a bonni atomháborús uszítók ellen. Jean Elei, a francia építőipari munkások szakszervezetének főtitkára arról beszélt az egyik csoportban, hogy a párizsi építőmunkások május 13-a és június 1-e között három sztrájkot tartattak. Először 50 000-en, aztán 75 000-en, harmadszorra pedig már 100 000-en sztrájkoltak. Nemcsak bérkérdésről volt szó, hanem politikai célról, arról, hogy a köztársaságot megvédjék a fasizmustól. A francia küldöttség egy másik tagja a »Lettre Fédérale« című szakszervezeti bulletin egyik számát mutogatta egy nagyobb csoportban. A bulletin közel három oldalon közölt kivonatokat a különböző országok munkásaitól érkezett levelekből, amelyek a többi munkás szolidaritásáról biztosítják a francia munkásokat. Vannak köztük csehszlovák, magyar. olasz, bolgár munkásoktól. Németország mindkét részéből meg sok más országból érkezett levelek. S a szolidaritásnak ezek a hírnökei nagy segítséget jelentenek a francia munkásoknak a fasizmus elleni harcban. Felolvassák őket üzemi gyűléseken és új erőt merítenek a további harchoz. I lyen beszélgetések folytak a konferencia szüneteiben — mindmegannyi összekötő kapocs az atomháborús veszély elleni átfogó harcban. T alán nincs szívettépöbe látvány, mint az olyan ember, akiben a nemes felindultság, s ugyanakkor a mély fájdalom érzései kavarognak. Ennek hatása természetszerűleg megsokszorozódik, ha egyszerre 96 ilyen gentleman áll előttünk, akik mindannyian az Egyesült Államok szenátusának tagjai. Vajon mi okozta az amerikai honatyák szokatlan felindultságát? Kiderült, hogy ennek okát abban az ítéletben kell keresnünk, amelyet a Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága az 1856. évi ellenforradalmi felkelés vezetőire hozott. Ebből az alkalomból a szenátor urak fontos feladatuknak tartották, hogy külön határozatot hozzanak. »Figyelembe véve«... — így kezdődik a határozatnak mind a hat pontja. Ezekben említést találhatunk a világ népeiről, amelyek »üdvözölték« a magyarországi ellenforradalmi összeesküvést. A szöveg népi demokrácia ellenes dur/a támadásokat, s természetesen szovjetellenes rágalmakat is tartalmaz. Vajon a szenátor urak figyelembe vették-e a reális tényeket, vagy a nemzetközi közvélemény valós megnyilatkozásait? A magyar nép ma már világosan látja, kik és miért kiáltoznak a Nagy Imrére hozott igazságos ítélet miatt, és senkinek sem engedi meg, hogy megfosszák az összeesküvők elítélésének és megbüntetésének szuverén jogától. Hiszen Nagy Imre és társai arra törekedtek, hogy felszámolják a szocialista vívmányokat és megdöntsék a népi demokratikus rendszert. Figyelembe vették-e a szenátor urak, hogy csík úgy fordulhatnak hangos felháborodásukkal »a becsületes emberek lelkiismeretéhez«, és csak akkor szólhatnak a nevükben, ha erre valamiféle erkölcsi alapjuk is van? Vagy talán az emberi feledékenységre számítanak? Talán jó lenne az amerikai kongresszus és az Egyesült Államok külpolitikai vezetőinek tevékenységéből idézett tényekre emlékeztetni a szenátus urait, s nem ártana, ha az illetők ezt vennék figyelembe ... Az amerikai kongresszus 1851-ben az úgynevezett »kölcsönös biztonsági törvényhez« különleges módosítást fogadott el. Ezt szerzőjéről Kersten-módosításnak nevezik. Ennek alapján az Egyesült Államok évente 100 millió dollárt fordít a kelet-európai országokban lévő reakciós felforgató elemek támogatására. Ebből az összegből pénzelik földalatti tevékenységeiket, amelyeknek célja a szocialista rend megdöntése és a kapitalizmus visz- sza állítása. A Z AMERIKAI POLITIKUSOK hivatalosan a fenti tevékenységeket »felszabadító mozgalomnak« nevezik, amelyben — a módosítás szavai szerint — kiválasztott kelet-európai lakosok, valamint a fenti országokból disszidált elemek vesznek részt. Az utóbbiak egynésze a NATO hadseregében teljesítenek szolgálatot, a többiekét pedig más célokra használják fel. Nyilvánvaló, hogy a »más célok« kifejezés alatt a kémkedést, a felforgató tevékenységet és a terrorcselekményeket értik. Egyébként Kereten, a módosítás szerzője a kongresszus előtt kertelés nélkül így nyilatkozott: »Ha azt mondanám, hogy a terror nem játAfatjana Szatnőfíűtra szik szerepet Kelet-Európa felszabadító mozgalmában, ez azt jelentené, hogy nekünk még fogalmaink sincsenek arról, mit jelent ez a felszabadító mozgalom.« Az Egyesült Államok monopolista köreihez közel álló United States News and World Report című folyóirat a következőképpen körvonalazta azt a politikát, amelyet a cikk szerzője a kelet-európai országokat »felszabadító politikának« nevezett: »A meghatározott washingtoni és külföldi célok érdekében kívánatos, hogy a vasfüggöny mögött az »X-terv« végrehajtásakor olyan taktikát alkalma zzanak, amely hasonlít a stratégiai szolgálat háború alatti taktikájához. E célok érdekében kíméletlen eszközökhöz kell fordulnunk — beleértve, szükség esetén, a gyilkosságokat is —, hogy állandó nyugtalanságban tartsuk a világ orosz részét. Ezzel egy- időben támogatni kell az orosz csatlós államokban szervezkedő földalatti mozgalmat«. INDEZ VILÁGOS ÉS ÉRTHETŐ. Azóta az amerikai kongresszus évente 100 millió dollárt fordít a fasiszta emigránsok és a reakciós összeesküvők támogatására, akik arról álmodoznak, hogy egyszer újból kezükbe kaparintják a hatalmat a kelet-európai országokban. Talán puszta véletlennek tulajdoníthatjuk, hogy a magyarországi ellenforradalmi felkelés előtt három hónappal az amerikai kongresz- szus váratlanul — az eddigi 100 millión felül — újabb 25 millió dollárt szavazott meg a felforgató tevékenységek támogatására? Talán az is csak véletlen műve, hogy 1856 szeptemberében —- éppen egy hónappal a magyarországi összeesküvés előtt — az amerikai kongresszus délkelet-európai külön bizottságot alakított? Ez a bizottság egyébként szeptember 10—11-i ülésén megvitatta Magyarország »felszabadításának perspektíváit« is. E vitában részt vett Nagy Ferenc, az egykori miniszterelnök, Varga Béla, a reakciós emigráció egyik vezetője, s ott voltak a »magyar tábornoki ötöstanács« képviselői, vagyis a reakciós magyar emigráns szervezetek legfelső katonai fórumának horthysta tisztjei. S végül még egy tény. A magyarországi események előestéjén Párizsban találkoztak azok az emigráns vezetők, akik a kelet-európai népi demokráciákból, s különösen Magyarországról disszidált elemek csoportjait irányítják. Ezen a találkozón a legaktívabb szerepet Jackson amerikai őrnagy, a Nyugat-Németor- szágban állomásozó amerikai felderítő szervek képviselője játszotta. Pearson, Ismert amerikai szemleíró e különös »véletlenről« szólva 1956 novemberében ezt a kérdést tette fel: »Lehetséges, hogy ők már előre látták a jövő eseményeit?« Valóban, nem túlságosan sok »véletlen« gyűlt össze egyszerre? Minden egészséges gondolkodású ember, akit nem vakítottak el a reakciós propaganda hazugságai, látja, hogy > Nagy Imre és társai azt a tervet akarták meg- ♦ valósítani, amelyet az óceánon túl dolgoztak ki 1 Magyarország »felszabadítására«.;. a szocializ- ; mus alól. A fent nevezettek, amikor a népi de^ j mokratikus rendszer felszámolására toreked_, FESZTIVÁL CSILLAQA :tek 05 Magyarországot el akarták szakítani a K evés színésznő van, akinek [ olyan sikeresen alakult volna [művészi pályafutása, mint Tatjana Szamojlováé. A [»Szállnak a darvak« című >film Veronika szerepét akkor [kapta, amikor még a Vahtan- [ gov Színház stúdiójában ta- [ nult. A film felvételei után í Tatjánát szerződtették a Ma- [ jakovszkij Színházhoz, anol ! apja, Jevgenyij Szamojlov, az [OSZSZSZK népművésze már : hosszú esztendők óta dolgozik. • Tatjána gyermekkora óta jól j ismerte és szerette ezt a szín- i házat. A Majakovszkij Szín- | házban első szerepét Arbuzov: »Távoli út« c. darabjában ját- í szotta. A művészeti tanács tagijai meleg hangon szóltak Sza- ! mojlova alakításáról. Ezután ! hozzálátott Ophélia szerepének ; tanulásához, majd Cannesba :utazott, mint a XI. nemzetkö- > zi filmfesztivál szovjet kül- I döttségének tagja. A francia í sajtó a »Szállnak a darvak« ; bemutatása után nyomban őt ! kiáltotta ki a »fesztivál első- [számú csillagává«. A fiatal művésznő így em- í lékezik meg a fesztiválról: — Küldöttségünk repülőgé- [ pe éjszaka érkezett Párizsba, S s reggel már Cannesba utaz- : íimJc. Oda is késő este érkez- : tünk meg; a pályaudvaron a fesztivál vezetősége, a sajtó : képviselői és a különböző crr♦ szagokból odasereglett nézők fogadtak bennünket. A fesztivál megnyitásának napján Leger asszony, az elhunyt francia művész özvegye meghívott bennünket VaHaris falucskában lévő villába. Kedves vendégként fogadlak bennünket, s nyomban megbarátkoztam ezzel az orosz nyelven is beszélő, kedves, meleg szívű asszonnyal. Este nyitották meg a XI. nemzetközi filmfesztivált. A várost a fesztiválon részt vevő országok zászlai díszítették. A mozipalota előtt óriási tömeg álldogált — azok, akik már nem tudtak jegyet szerezni a megnyitóra. A háziasz- szony szerepét Danielle Dar- rieux, a hírneves francia színésznő töltötte be, akit a szovjet közönség is jól ismer a | többi szocialista államtól, hogy azt az agreszs- végül fergeteges éljenzésben j szív NATO védelme alatt »nyugati demokrá- robbant ki. Nem bírtam már Jciává« változtassák, akkor azt a politikai a nagy lelki feszültséget, sír- i irányvonalat igyekeztek győzelemre juttatni, va fakadtam. Aztán nagyon { ^ oJ állhatatosan védelmez Dulles szégyelltem magam, de ami-* ... ........................ . , . „ k or felemeltem tekintetemet,{amerikai külügyminiszter es oly szívesen penláttam, hogy a közelemben ülő: zel az amerikai kongresszus. Danielle Darrieux is sír. | a reakciós amerikai politikusok színlelt Véget ért a bemutató, s kö- -»felindultságukkal«, a »megrendült lelki ísme- rülvett bennünket a közönség. ♦ rét« és a »meggyalázott humanizmus« felleng- Sajnos, nem tudok franciául, t kifejezéseivel nem téveszthetik meg a vide a kedves mosolyból es moz-i Feltétlenül igaza van a Berliner Zeidulatokbol megértettem, hogyt ° , , , , . . . filmről csak jót mondanak. |tung című nemet újságnak, amely ezt írja. Danielle Darrieux pedig sírás- j tói piros szemmel erősen megszorította küldöttségünk minden tagjának kezét, s csak ezt i ismételgette: »Nagyon jó! Mi-1 lyen remekJ« Másnap a lapok elragaűla- j fással írtak a filmről. Kül- ] »Vörös és fekete« című film- döttségünk nagy népszerűségből. re tett szert. A bemutatót köA megnyitó előtt a közön- vető két nap folyamán vagy ségnek bemutatták a fesztivá- 150 levél érkezett hozzánk az- lon részvevő »csillagokat«, zal a kéréssel, hogy ismétel- majd a svéd küldöttség elfog- jék meg a bemutatót. Érdekes, lálta helyét az emelvényen, hogy a reakciós V Express a mivel először az »Elet küszöbén« című svéd filmet pergették le. Másnap került sor a »Szállnak a darvak« bemutatására. Az első jeleneteket néma csendben figyelte a közönség. »Istenem, csak nem ér kudarc bennünket?...« — gondoltam. Végre, aztán felzúgott az első taps, amely .a további jelenetek, során egyre fokozódott, s Nyugaton azok kiáltanak a leghangosabban, akik a szuezi és az algériai tömeggyilkosságokért felelősek, akik Kenyában 30 000 embert zártak koncentrációs táborba, akik villanyszékbe ültették a Rosenberg-házaspárt«. Az amerikai reakció a Nagy Imre és társai felett hozott ítéleten képmutatóan »megrendülve«, csupán saját agresszív politikájáról igyekszik elterelni a figyelmet. Hiszen a világ közvéleménye elítéli az Egyesült Államok durva beavatkozását Indonézia, Burma, Ceylon és több más állam belügyeibe és az amerikai ■ , , ... - .. jgyarmatosítók intervencióját a libanoni felkecimlapon hozta a film egyik » f; .............. . . , j elenetéből vett fényképemet, $les elfojtására. Az amerikaiak olyan merge- ezzel a felirattal: »Nemcsak izett nemzetközi légkört akarnak létrehozni, kenyérrel élnek«. -amely megakadályozza a népek által hőn A fesztivál ünnepélyes be-1óhajtott csúcstalálkozót. fejezése alkalmából küldöttsé- j günk tagjai kapták a XI. can- j nesi nemzetközi filmfesztivál | vették figyelembe a legfontosabbat: a magyar legnagyobb diját, az »Aranytnép szuverenitását, s jogát ahhoz, hogy meg- Pálmát« — mondta befejezé-1 védje népi demokratikus rendszerét, szocia- sül Tatjana Szamojlova. lista hazáját, V ÉGEZETÜL MEGÁLLAPÍTHATJUK, hogy az amerikai szenátor urak nem
