Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-04 / 156. szám

SOMOGYI NfiPLAP

Péntek, 1958. Július 4.

l

&

A LATli\K A-SZOBORÉR T

Kovács bácsi száz forintja

Korán kellett kezdenie a munkát. 1906- ban, 15 éves korában. Azért, hogy enyhíthessen valamit a nélkülözésen, hogy valamivel nagyobb darab kenyér jusson a napi munka utón. Bányába ment dolgozni. S ott lenn a mélyben nemcsak a nehéz munkát szokta meg — tanult is. Tapasztaltabb emberektől, régi pártharcosoktól azt: miként kell küzdeni azért, hogy az egyszerű munkásak egyszer végre emberi körülmények között, maguk boldogulására dolgozhassanak.

Úgy szaladtak az esztendők, szinte észre sem vette. Jött az első világháború, aztán 1919, a Tanács- köztársaság felejthetetlen időszaka. Kovács József odahagy- ita a bányát mér régebben, s most vöröskatonának jelentkezett. A fehér terror idején aztán nem is volt maradása.

— Üldöztek a csendőrök — mondja. — A Mecsekbe kergettek, ők lövöldöztek rám, én meg rájuk. Állandóan szöknöm, lógnom kellett előlük. De Hort- hyékat nem szolgáltam.

Nyugalmat, megértést, szíves látást csak más országban talált. Mint annyi más, emigrálni kényszerült ő is. Várta, türelmetlenül várta, mi lesz itthon. S végre 1945-iben elérkezett az az idő, amiért már 1919-ben is küzdöttek.

Most ismét itt él Somogybán, Somodorban. 68-ik életévét tapossa és »sebet ütöttek« szívén. Nem törődtek vele

hosszú évek óta. Veterán vörös-katona, régi párttag volt. Mégis az egyesülés után nem vették fel az MDP tagjai sorába. Miért? Tr: tudja?

Havonta 325 forint nyugdíjat kap. Nem nagy összeg. Nagyon be kell osztania minden fillérjét, még az olyan magános embernek is, mint az idős Kovács József. Ő mégis olyan emléklapot őrizget igazolványai között, amelyen az áll, hogy 100 forintot adott a Latin ka-szoborhoz a gyűjtés során.

— Sokan mondták — mosolyog az idős ember ,— hogy »Kovács bácsi, ne adjon ilyen nagy összeget. Már az is nagyon szép lesz, ha húsz forinttal hozzájárul a szobor felállításához-« — de én nem hagytam magam. Tudom, milyen igaz ember volt Latinka Sándor, tudom, hogy minden gondolata az egyszerű emberek életének megváltoztatása volt. Becsülni, tisztelni kell az ilyen ember emlékét. Száz forintot adtam. Tiszta szívből. De ha ezer forintom volna, azt is odaadnám Latinka Sándor szobráért.

Amíg beszél, amíg az emléklapot tartja kezében az idős Kovács József, valami furcsa remegés fut át arcán. Mint aki elfelejtett minden nehéz napot, szomorú élményt, meg nem értést, félreállítást, s csak arra gondol: forintjaival ő is hozzájárulhatott a Tanács- köztársaság egyik mártírjának szobrához — úgy fényiének arcában tiszta szemei.

Kommunisták — az élvonalba!

Étlapu felüli iá termés ígérkezik dohányból

Az idei hűvös idő jó három héttel visszavetette a dohánypalánták fejlődését, az országos eső után azonban mindenütt rohamos fejlődésnek indultak, s már »bőségesen behozták az elmaradást-«. Ha elemi kár nem éri, átlagosnál jobb termést várhatunk.

Dohánytermelésünk egész fejlődési irányát a minőségre törekvés jellemzi. Az idén például már csak olyan dohány- termelőkkel kötöttek szerződést, akik korábban is jó minőségű árut adtak be. Újdonságként megyénk déli részén az idén először termelik a Havanna II/c. dohányt Eddig a szuloki dohányt használták szivarkészítésre. A Havanna II/c. legfőbb erénye, hogy aromésabb a szulokináL

(Tudósítónktól.)

Kommunisták tanácskoznak: taggyűlés a Barcsi Járási Tanács alapszervezetében. Egyetlen napirendi pont: időszerű feladatok a mezőgazdaságban.

A járás hároméves mezőgaz- daságfejlesztésd terve erre az évre a növénytermelésben 4,8, az állattenyésztésben 10 százalékos emelkedést irányzott elő. A növénytermelés tervteljesítésében 'különösen beleszólt az időjárás. Azonban a barcsi Vörös Csillagban, a komlósdi Terv Tsz-ben és más szövetkezetekben is — eltérően az egyéni termelők várható eredményeitől, ha átlagos emelkedés nem is lesz, de elérik (egyes terményeknél túl is szárnyalják) a múlt évi átlagot. Kézzelfogható bizonyítéka ez is a nagyüzemi gazdálkodás fölényének. Az a feladat, hogy legkisebb veszteséggel takarítsuk be az idei termést. Csak 50 kg holdanként — vagontéteteket tesz ki járási viszonylatban.

Nagy feladat vár a gépállomásokra. Egyik felszólaló elmondja, hogy a darányi ÁMG felkészültsége sokkal jobb, mint a csokomyavisontaié. A

megyei gépfelülvizsgálaton kívül a járási tanács végrehajtó bizottsága is megvizsgálta a két gépállomás felkészültségét. A csokonyavisontai ÁMG-nek a megyei felülvizsgálat június 25-ig szabott határidőt a hiányok pótlására. Véletlenül éppen ezen a napon jelentek meg ott a járásiak, és azt állapították meg, hogy a hibák változatlanul fennállnak. Azóta remélhetőleg nem ez a helyzet.

A cséplőmunkások szerződtetése is vontatottan halad. A tanácsok ezen a téren is nyújtsanak fokozottabb segítséget. »Gyenge termés, kis kereset!-« — s a másik: »nagyon olcsó lesz a gabona« — mindkét nézet téves, vitába kell szállni vele.

Kevesebb a szálas takarmány a tavalyinál. A mezőgazdasági osztály mérje fel a takarmány- készletet tsz-enként és átcsoportosítással biztosítsa mindenütt a szükségletet. Ugyanakkor nagy gondot kell fordítani a másodvetésekre!

A taggyűlés határozata: a kommunisták tegyenek az elsők a rendkívüli időjárásiból adódó rendkívüli feladatok megoldásában.

Miről írnak a megyei újságok?

Dunántúli Napló

»Megvalósul a terv: Milyen lesz a pécsi televízió?« címmel cikket közöl a pécsi televíziós közvetítő állomás terveinek végrehajtásáról. Az eredeti tervvel ellentétben nemcsak jóval nagyobb teljesítményű adót kap Pécs, hanem ide helyezik a jelenleg a budapesti Szabadság-hegyen lévő antennatornyot is a kétemeletes lepkeantennával együtt. »Sokan kételkedtek abban, hogy ilyen rövid idő alatt sikerül megépíteni a pécsi televíziót — írja az újság —, ma már az építkezés jelenlegi állását látva, ezek a kételkedők is biztosra veszik, hogy még ebben az évben megépül az adóállomás«.

A Napló egyébként érdekes cikket közöl Borsy Károly tollából, jó barátunkról, a könyvről. Ez az írás a könyv technikai előállításának folyamatait, elnevezéseit, a nyomás és képelőállítás módjait, a könyv alakját és terjedelmét és a papírfajtákat magyarázza el a laikus olvasó számára érthető nyelven.

A Népújság,

Heves megye lapja vezércikkében a hanyagság által okozott állami károk ellen veszi fel a harcot. »Véget kellene már vetni az örökké számító, az állam gazdaságára támaszkodó munkának« — írja a cikkíró.

A lap első oldalán állandó cím alatt beszámol a jelenleg folyó Heves megyei napokról, és bírálatot közöl az egri háziipari szövetkezet kiállításáról, melyen torontáli- és perzsa- szőnyegek, háziszőttesek és festett, gobelin hatását keltő dekoratív falvédők szerepeltek.

Az Orosházi Hírlap

foglalkozik a kiadós esőzés előnyeivel. — A megyében min» denütt befejeződött már az árpa aratása, sok helyen már a cséplósét is befejezték. A terméskilátás árpából 14 mázsa körül mozog, ami a tavalyinál átlagosan két mázsával kevesebb. Orosháza termelőszövetkezetei között szinte alig lehet különbséget tenni: a földek mindenfelé tiszták, gazmentesek. »A kukorica igen szépen fejlődik, a cukorrépa helyenként a tavaszi bogár-kártétel miatt hiányos, de a meglévő — különösen az utóbbi napok esőzése után — erőteljes fejlődésnek indult. Jó termés ígérkezik. A burgonyának és egyéb veteményeknek is igen sokat használt a néhány napig tartó esőzés«.

A Hírlap leleplező cikket ír a községgazdálkodási vállalat visszaéléseiről, melyben érdekelve van a vállalat főkönyvelőjétől a kertészet vezetőjéig több személy.

A Középdunántúli Napló

ötödik oldalán JLipták Gábor | »A Balaton tegnap és ma« círn- j mel bemutatja a régi Balaton képét, a török hódoltságtól egészen napjainkig. De számunkra természetesen a legérdekesebb, amit a máról ír.

»Gondos tervek szerint javul a közlekedés. A nemzetközi lé- giíorgalomba is bekapcsolják a tó vidékét, ügy tervezik, hogy rövidesen az egész balatoni személyforgalmat kizárólag motoros vonatokkal bonyolítják le«.

Gondosan kidolgozott programok alapján most már állandósulnak a különböző kongresszusok, irodalmi esték, hangversenyek és sportesemények, felújítják a környék népszokásait, szüreti mulatságokat rendeznek, ahol bemutatják a régi népviseletet és táncokat, így fejlődik a Balaton egyre jobban — írja a Veszprém megyei lap.

Vas Népe

Igen érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet Kotalov Erzsébet, a KISZ Vas megyei Bizottságának titkára az »Eskü kötelez« című írásában. Bevezetésül leszögezi, hogy »az ifjúsági mozgalomban a kommunista nevelés egyik elengedhetetlen feltétele: állandóan figyelemmel kísérni a fiatalok

: leküzdésében, bátorítani, ha ! botladoznak, bírálni őket hibái- í kért, egyszóval — formálni, alakítani jellemüket«. Azután a szombathelyi járműjavító

egyik kiszistájának példájából levezeti, hogy az ellenforrada- lom megzavarta a párt ifjúsági szövetségének munkáját és ebből eredően többek közt »kezd divattá válni az utóbbi időben a KISZ-aktivisták között, hogy munkaidő alatt, társadalmi munkára hivatkozva, elhagyják munkahelyüket. Törekedni kell arra — írja Koblov Erzsébet —, hogy minden KISZ-tag, aktivista legfőbb társadalmi kötelezettségének tartsa a munkában, tanulásban való becsületes helytállást és társadalmi munkát lehetőleg munkaidő után végezzen. A kommunista ember tulajdonságainak, s a KlSZ-tagok jellemének éppen az a fokmérője, hogy szabadidejükből mennyit képesek a társadalom, a közösség ügyére, az emberiség nevelésére fordítani. Ezért persze nem jár fizetség, csupán megbecsülés a közösség részéről«.

Kisalföld

A Győr-Sopron megyei lapban képes riportot olvashatunk a most felavatott hansági KISZ-táborról, melyben az egész ország fiataljai találkoztak, hogy részt vegyenek a mocsárvilág lecsapol ásában, A fiatalok úgy döntöttek, hogy a magyarországi ellenforradalom leküzdésében segítkező és hősi halált halt Ivan Karpovról nevezik el a tábort.

»A hétfő reggelre benépesült tábor lakói azonnal hozzáfogtak a nehéz munkához. Elsőnek a tábor keleti részén kezdték meg egy vízlevezető

Hetét, munkáját. Dicsérni, teljesítem őket, ha erre rászolgálnak, segíteni a nehézségek alföld.

csatorna ásását« — írja a Kis*

Több mint ötmillió forintra tehető hosamnövekedéssel axámolnak a% állami gaxdaságok

A szokatlanul száraz május következtében igen kedvezőtlenek voltak a terméskilátások. A júniusi csapadékos hetek nagy változást hoztak; a kalászokban teltebbek lettek a szemek, a haragoszöld kukorica- táblák, burgonya- és cukorrépaföldek is jó termést ígérnek.

Megyénk állami gazdaságai őszi árpából májusban holdanként 8—10 mázsás termésre számítottak. A most folyó aratás kedvezőbb képet ad: nem ritka a 16 mázsás termés sem. A Kutasi Állami Gazdaságban egy kisebb tábla holdanként több mint 20 mázsával fizetett,

egy 40 holdas táblán pedig majdnem 17 mázsás lett az átlagtermés.

Kenyérgabonából egyes gazdaságokban — mint például a bárdibükkiben — másfél-két mázsával lesz több holdanként, mint amennyire egy hónappal ezelőtt számítottak. A jelek szerint kukoricából, burgonyából és cukorrépából a tervezettnél magasabb termést _ takaríthatnak be. A becslésék szerint a somogyi állami gazdaságoknak a júniusi eső több mint ötmillió forintot hozott azáltal, hogy a tervezettnél magasabb terméshozam ígérkezik több növényféleségből,

Hát hiába is tagadni, össze- szorult a szívem és nem mertem Peti jelé nézni. Nagyon rossz volt. Kezdhetem élőiről, gondoltam. De ez még hagy- ján, hogyan mosolyognak majd rajtam a többiek, hogy annyira megbíztam benne. Es azután Rezi néni. Ha ez igaz, hogy Petinek része van a körző eltűnésében, egyszer s mindenkorra befellegzett az örök- befogadásnak. De a legszomorúbb az volt, hogy András fia András tüntetőén el is ült mellőle és Berda Kariék padjában szoror.rgott harmadikként, pedig önkéntes helyváltoztatás a nagy fegyelemsértések közé soroltatott. Dehát így van ez, nagy bűnök árnyékában eltűnnek a kisebbek.

Tehát állt az osztály vi- gyázzban, de mégis zsongott és forrt a levegő, és a szemek már nem is lehettek volna fényesebbek, ahogy sétáltak egyre csak az arcomon. Mán- di Peti állt egyedül, lehajtott fejjel. A hetesek jelentettek. Leültettem őket, nagyon igyekezve, hogy a hangomon ne érezzenek semmi változást. A kitűnő Falusi Miki szolgálat- készen sietett ki padjából töltőtollával. Idegességemben Ham boldogultam a magaméval, csupa tinta lett a kezem, az egész osztály csendes, de igaz örömére. Mivel az hozott ki mindig a béketűrésből, ha összetintázták a kezüket és ujjlenyomatokat hagytak a füzetben. Ezért nagyon mérges tudtam lenni, és hogy ez most velem is megesett, olyan megelégedéssel töltötte el őket, hogy percekre elfelejtkeztek a körző szerencsétlen históriájáról és titkos kis mor- zemosolyokat adtak át egymásnak. De hamar összeszedték magukat és a helyzethez illőképpen üldögéltek a helyükön. Rajéi Annus égs'.ínű szemei a szájával versenyeztek, tudniillik kerekebbre nyitni már egyiket sem lehetett volna.

Hát, hogyan lehet ehhez hozzákezdeni? Hiszen már az osztály is Petit mondta ki bűnösnek, ha ez eddig szóban nem is hangzott el, de And- rásfia András költözködéséből és az osztály magatartásából kitűnt. Hozzá kell kezdeni, gondoltam, de egyelőre tintás ujjaimat dörzsölgettem szigorú arccal. Gondolataim úgy ugráltak, mint madár a kalitkában és Rezi néni megrovó arca nézett rám mögülük.

Azután mégsem szóltam egy szót sem a körzőről. Elkezdtem az órát, ment is minden látszólag a régi kerékvágásban csengetésig.

Berregett a csengő, azután csend lett, de még milyen csend. Felálltam és minden átmenet nélkül, csendesen kérdeztem.

— Ki tud a körzőről?

Á csend elkezdett forrni, morajlani, sisteregni, zúgni. A szomszédok előbb egymásra néztek, azután minden fej lassan, egyenként hátrafordult Peti felé, de nem szóltak. Én sem. Először mindennel megpróbálkoztunk.

Andrásfia András ismét megnézte a táskáját, nagy halomra rakva ki .tartalmát a padra, könyvekkel, füzetekkel vegyesen zsebkést, kockákat, hihetetlen méretű spárgagombolyagot, egy fél lópatkót és egy dróthálós egérfogót az osztály feszült figyelme közben, de a körző csak nem találtatott közöttük.

Ezután következett a padok alja, a szemétkosár, a kályha környéke a szenes vederrel, majd a többi táskák még hihetetlenebb tartalommal. Legérdekesebb lelet volt egy bőrig metélt szép húsú szalonnaszelet a magyarfüzet lapjai között, azokkal teljes egyetértésben. Sorra kerültek a zsebek is. Napfényre jött néhány csúzli, egy döglött veréb és három varjú-láb, de körzőnek mégcsak hírmondója sem akadt.

* * •

Azután nem lehetett elkerülni Mándi Péter kihallgatását. ö került sorra. Parázs vita közepette lépett be, mint rendesen, lehajtott fejjel, lógó karokkal, esetlenül. Erre csend lett, szerencsére, mert nagyon sarokba szorították a többiek. Igazgatóm kezdte szépen, csendesen:

— Nézd Peti, egyszer megesett, igaz? Hat most megesett másodszor is, igaz?

Péter hallgatott, feje még mélyebbre hajlott. En kinéztem az ablakon.

— Valid be szépen fiam, nincs értelme a hallgatásnak. Te vagy András padszomszéd- ja, hát... megtetszett, igaz? Te is szerettél volna olyat, ugye? Nem is akartad te azt elvenni, csakhogy egy kicsit nálad legyen, hogy közelebbről megnézegesd, igazam van? Úgyis visszahoztad volna, ugye?

Csak rá kellett nézzek erre a gyerekre. Megint láttam a szobájukat, az anyját, illetve a mostoháját, azt a rettentő nyomorúságot a részeges apja miatt. Hát csuda, ha fájt nekem ez a kallódó, végleg félrehullni készülő apró ember, aki nem tehet róla, hogy ilyenné lett és idejutott. Es hogy hiába próbálok harcolni a sorsa ellen, az megint szem- befordult velem. Peti csak hallgatott. Igazgatóm folytatta tovább, változatlanul szelíden és rábeszélően:

— Csak meg akartad tréfálni, igaz? Eldugtad és mikor már vörösre dagadt a sírástól, odaadtad volna neki... így van? Beszélj hát.

Peti azonban nem volt hajlandó megmukkanni. Nagyon méltányoltam igazgatómnak, ennek a csupa idegembernek a szelíd próbálkozását. Tudtam, mibe kerül ez neki. Miközben hálatelt szemem szerette volna megsimogatni ezekért a szavakért, rámnézett kötekedve és kis meghajlással felém, szemüvegén átcsillanó derűvel, azt mondta:

— Hát... most maga következik. És visszalépve asztalához, átadta a csatateret.

Valaki mintha elnevette volna magát. A vér a fejembe szaladt. Intettem a gyereknek, hogy elmehet. Vettem az osztálykönyvet és általános megrökönyödésre órára mentem.

* * *

Rezi néni felém sem nézett. Megint furcsa, rezgős hangon fogadta a köszönésemet az utcán és igen szigorú volt az arca. Ezen is igen bánkódtam, így történt, hogy a konyhában felborítottam a vizesvödröt. Nagy pancsolással töröltem fel cupogó talpaim alól a vizet, meggémberedett ujjakkal, mikor kopogtak. Figyeltem torkomban dobogó szívvel, arra térve észhez, hogy a feltörlő rongyból lá- bamszárára folyik a víz. Odacsaptam az egészet, hogy csak úgy fröccsent és az ajtóhoz mentem. Jól éreztem, Mándi Péter volt. Néztem le hajló fejét, és azon gondolkodtam, hogy mit és hogyan kérdezzek tőle. De már tudtam, hogy vége, csak Peti a bűnös. Mégis eljött — és ez így is nagy

szó — vallani. Mibe fog ez kerülni nekem, míg ezt helyrehozom. És egyáltalán lehet-e helyrehozni? Rezi néni nem hisz többet se neki, sem nekem.

— Csak azért jöttem — kezdte remegő hangon, de nagy elszántsággal —, hogy maga is elhiszi, hogy én loptam el?

Meghökkentem. Es aztán megdöbbentem. Mándi Péter felemelte a fejét, rámnézett nagy szívfájdító rémülettel könnyben úszó szemében, miközben két fényes csepp óvatosan csúszott le a szája szögletén. Megmarkoltam két vállát, közelebb húztam magamhoz és pillanatokig néztünk egymás szemébe.

Lehetséges lenne ilyen képmutatás — villant át az agyamon, de a szemem egy percig sem kételkedhetett Peti szeme előtt, mert a szeme azt mondta nekem: bízik

bennem, de nagyon, ahogy csak egy elesett lélek bízhat abban, aki egy kicsit is kegyesebb volt hozzá.

— Mert én nem bánom áztat, akármit gondolnak rólam, de maga... ne higgye.. én megígértem, hogy nem lopok többet.

Olyan volt, mint egy hős, aki hősiesen tűri a szenvedéseket, mert nem tehet ellenük semmit. Megsimogattam az arcát és hányódva kétségek között, azt mondtam:

— Hiszek neked, Péter.

A szeme felfénylett, rámnézett áhítattal, azután megfordult és felemelt fejjel, szó nélkül kiment az ajtón.

(Folytatjuk.)

MIHÁLYI MARGIT