Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-30 / 178. szám

Szerda, 1958. július 30. 6 SOMOGYI. NÉPLAP ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Ismét egy kellemesen szóra­koztató szovjet filmmel ismer­kedhet meg a közönség. Azok­nak is élményt nyújt, akik nem ismerik közelebbről a re- pü'ősök életéit, de akik igen, ay í számára különösen ked- y.s órákat szerez Alekszej Kosztrov története. Kosztrov, a Szovjetunió Hő­se nehezen találja meg helyét a háború utáni években. Pró­barepülő szeretne lenni, de a létszám be van töltve, kényte­len más állás után nézni s el­utazni egy távoli repülőtérre. Feleségével, Nymával is össze­szólalkozik emiatt, s csak ak­kor békülnek ki, mikor vissza­tér az értesítésre, melyben az áll, hogy felesége halott gyer­meket szült. Hamarosan alkal­mazzák a moszkvai repülőté­ren, egyelőre ugyan mint szál­lítógép-vezetőt, de később tel­jesedik álma: próbapilóta lesz. Ezután az izgalmaknak egész sorozata következik. A film főszereplője Vszevo- lod Szafonov, Nyinát Ljudmi- . la Sagalova alakítja. A rende- j zés Anatolij Ribakov munká­ja. (A filmet július 31-től, csü­törtökön kezdi játszani a ka­posvári Vörös Csillag mozi.) Kilencven éve halt meg Tompa Mihály Közel a Balaton és mégis messze,.. Olyan emberrel már sokkal találkoztam, aki faluja hatá­rain kívül még sohasem volt, bennszülött pesti is került már elém, alig hihető, de mégis így van: sosem volt a Margitszigeten. Most pedig egy olyan emberrel találkoz­tam, aki még nem látta a Balatont. Pedig tősgyökeres somogyi, sőt faluja nem is esik messze a nagy tótól, mi­vel Lengyeltótiba valósi. Ha hozzávesszük, hogy az ország legtávolabbi vidékéről üdül­nek a Balaton déli partjain, ha ő-ző Szeged vidéki, e-zö Debrecen környéki, a-zó óz­diak éppúgy megtalálhatók nyaranta, mint az »ékes« pes­ti zsargont beszélők, ha Fo­nyódot Kaposvár, és Siófokot a főváros üdülőtelepének te­kintjük, mégiscsak furcsa, hogy K. Z., aki Lengyeltóti­ban látta meg a napvilágot, még sohasem jutott el odáig. Pedig ő csodálkozik azon, hogy én csodálkozom. — Miért mentem volna én a Balatonra? Nyaralni? No hiszen, éppen nyáron van az embernek a legtöbb dolga. Nem érek én rá arra, hogy uraskod jak. Igyekszem magyarázgatni, hogy nem jelent uraskodást, ha valaki a Balatonon üdül, de elvágja szavam: — Mondja, ki aratna, ki dolgozna a földön, ha én itt­hagynám. Elég baj az nekem, hogy a fiamat nem érdekli az egész. Nyaral az helyettem eleget. Volt már a Mátrában is, saját motorkerékpárján, s majd minden hét végén megy a Balatonra. Most vasárnap is ott volt, pedig elkelt volna még két munkáskéz. Dehát ilyenek a maiak, első az uras- kodás, nem pedig a munka. Ezek után úgy gondoltam, hogy K. Z. bácsi nagyon ha­ragudhat a jámbor Balatonra, s már csak utolsó próbálko­zásként kérdeztem meg, va­jon milyennek tartja. — Milyennek? Tudja, job­ban ismerem én, mint talán maga. Jóska fiam mindig el­mondja, hogy merre járt, mit tapasztalt, de már apám is sokat mesélt róla. Ö aztán igazán ismerte, bejárta majd­nem teljesen körbe. Fürödni ugyan nem fürdött benne, de az akkor nem volt még szo­kásban. Olvastam is a Bala­tonról. Jókai olyan szépen ír róla, hogy azt más olyan jól úgysem tudná elmondani. Meg a balatoni nóták, azok is szépen szólnak. De sokat éne­keltem legénykoromban! Az­óta eljárt az idő, most már nem állna rá a szám. Érdekes dolog. Sohasem volt még a Balatonon, de is­meri dallamkincsét, és olvas­ta Jókait. — S ezek után mégsem akarna szemtől szemben ta­lálkozni fodrozó hullámaival? Nem kívánom látni, minek is kívánnám? Öregember csak maradjon meg a dolga mellett, s ne akarjon olyat, amit úgysem .lehet. A felesé­gem se volt még arrafelé, én sem. Minket már így kapar­nak a gödörbe. Azért ne gon­dolja, hogy mi még sohasem voltunk fürdőhelyen: tavaly elmentünk Csisztára. Az a fürdő keli a mi csontjaink­nak. A gyerek meg menjen a Balatonra. így van ez rend­jén. — Lehet, de mégsem any- nyira biztos. Amikor olyan közel ván a Balaton. — Már akinek közel. Ne­kem messze — mondja K. Z. bácsi, és megunva a beszélge­tést. lassú mozdulatokkal elő­szedi és megtömi pipáját. Rá­gyújt. — Ha a Balatonról akar valami közelebbit hallani, kérdezze a fiamat. Most benn van Kaposvárott. De miért nem megy ki a Balatonra? Maga megteheti, futja az ide­jéből. ügy bizony. Nekem futja. És van rá idejük az ott nya­raló németeknek, bolgárok­nak, és nem is lehetne felso­rolni hány fajta nációnak. Futja az időből a tisztviselő­nek, segédmunkásnak, sopro­ninak vagy békéscsabainak. Repülőgéppel tud utazni a debreceni víkendre és a pécsi, budapesti. De a Lengyeltóti­ba való K. Z. nem ér rá fel­ülni a fonyódi vonatra. Kö­zei a Balaton és mégis mesz- sze. Meg hát erős bilincs a föld, megköti a parasztem­bert, s húzza, akár a nyári Balaton a pihenni vágyókat szerte mindenünnen. Nagyon sokáig Petőfivel, Arannyal emlegették együtt a nemzedékek. Igaz viszont, hogy Petőfihez semmiképpen nem mérhe­tő, sem tehetségében, sem egyéniségében, de tagad­hatatlan, hogy a forradal­mi időszakban és a levert forradalom búskomorságá­ban, amikor nem az eszté­tikai elvek, hanem a hon­fi szem, a hazafias érzés a döntő, Tompa Mihály neve egyet jelentett a Bach-korszak elleni — nem hangos — de állandó, allegorikus tiltakozással. Főként ezek a versei je­lentették legtovább nevé­nek értékét, mert egyéb­ként az érzékeny papi lélek Urai megnyilatkozá­sai, vagy a népélet harmó­niáit kereső lelkipásztor versei kevésbé álltak helyt a nagy század maradandó költői alkotásai között. De ezek a versek is egy hatá­rozott költőt takarnak, aki­nek szavai bársonyosan puhák, melyek inkább haj­lamosak a simogatásra, mint a verésre. Az egyet­len fegyvere a gúny, az irónia, melynek keserű so­rai nemcsak a nemzet felé vitték a költő szavait (Törtévet), hanem igen sok esetben a maga tragi­kus életének céltalanságá­ból születtek, és abba is szúrták fullánkjaikat. | TOMPA MIHÁLY: Történet Magvarországon történt a dolog,- vágy ha még nem, de , megtörténni fog — > Az ellenség egy vármegyére üt, ; Könnyen pusztítva, dúlva mindenütt. • A nemzetőrség száma oly kevés, > Es mi több, még az sem fegyveres: ; Fut, őrjöng, sír az istenadta nép... ; Hisz már a harmadik helység is ég! ! Az alispán, a vett hírek nyomán, ; Kendkívüli gyűlést tart szaporán; : S most, hívatlan is, úgy tolonganak : A megyeházhoz a tanácsosok. »■Tekintetes ... vagy polgár­társaim! Nagy a veszély megyénk határain, Mihez fogjunk most? rabság vagy halál, Mi ránk a jövő pillanatban vár! ♦ ♦ Es a gyűlés vitatkozik, zajog; ♦Nyelv akármennyi, de kar nem ♦ mozog, ♦ S egy elkiáltja magát hangosan: ♦ Már a szomszéd helység is lángba’ X * van! ♦ Egyik egyet, a másik mást akar, X ♦ S ez irtóztató rémület, zavar ♦ Közt, mintha a mennyből hullt ♦ vön’ oda, ♦ ♦ Vágtatva jő egy ezred katona. ♦ ♦ X IS amilyen hirtelen jött a segély7; ♦ ♦ Épp oly közel van immár ♦ 5 a veszély; ♦ X Es az ezredes szóval beüzen: X Aki csak bír, fegyverre hirtelen! } í Es »»kardra, kardra!« felrivalit .: ! a nép;» De egy rakás öregúr közbeszólt: J Nem, nem! Az ezredes úrhoz elébb J ♦ Küldjünk tisztelgő deputációt. * ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ■ De nem ez az ő igazi hangja. Tompa Mihály verseiből ma is valami/ megnevezhetetlen báj, ve­rőfény érződik, egy kicsit a magányos ember rezig- nációja, egy kicsit a ter­mészet örök szerelmesének és ismerőjének tanítása. Legnagyobb ihletője az ősz, a múlandóság, mert ez is illett a sorscsapásokban megviselt kedelyvilágához. A szabadságharc utáni meghurcolás, majd mind­két gyermekének elveszté­se testét, lelkét összerop- pantotta, és ebből a vál­ságból haláláig sem tudott kilábalni. A kényszerképzetek, melyek már az öngyilkos­ság felé űzték, súlyos szív­baja, mely a végletekig fo­kozta melankóliáját, odáig vitték az egykori, a nem­zet szabadságának újjáéle­dését váró Uj Simeont, hogy lelke megtelt re­ménytelenséggel, sőt két­ségbeeséssel. Halálának 90. évfordu­lóján arra a Tompa Mi- hályra emlékezünk, aki egyéni szenvedései köze­pette is helytállt, és a leg­nehezebb időben is betöl­tötte a nemzeti költő hivatását. (Fehér) AZ EMBEREK KÖZÖTT vannak nappali és éjjeli típu­sok. Olyanok, akik legszíveseb­ben este dolgoznák és olyanok, akiknek a feje a reggeli órák­ban a legfogékonyabb. Azokat az embereket, akik éjjel a leg- éberebbek, »éjjeli baglyoknak« nevezik. Schiller tipikus »éjjeli ba­goly« volt. Mór mint a Karls­schule diákja is akkor írta verseit, amikor társai legmé­lyebb álmukat alu'dták. Karo- line von Humboldt megírta, milyen nehéz volt Schillerrel megismerkedni, mivel »igen csodálatos életet folytatott«. Rendszerint délután 4 órakor kelt fel; egész éjjel dolgozott és az elmaradt alvást délelőtt kellett pótolnia. Hogy ébren maradjon, sok feketekávét és időnként magyar bort ivott. Winston Churchill és Frank­lin D. Roosevelt elnök igen jó barátok voltak, de soha. sem Éjjeli baglyok tudták, hogyan egyeztessék össze a közös megbeszélések időpontját. A két államférfi más-más időben dolgozott, és más-más időben volt álmos. Cervantes Don Quijote-ján többnyire az éjjeli órákban dolgozott, Ludwig Tieck »Csiz­más kandúr« című szatíráját egyetlen éjszaka írta meg. AZ EGYES -MÜVEK SZÜ­LETÉSÉBEN azonban nem­csak az éjszakának és az al­vásnak, hanem sokszor az ólomnak is komoly szerepe rTAT SZÓVAL SENKI 11 NEM ÉL ÖRÖKKÉ, s Úgy történt, hogy Spitz Guszti édesanyja is elköltözött ebből [az árnyékvilágból, maga után '.hagyva Gusztit, egyetlen fiát, ‘aki immár tizenegy éve bol- Idag házasságban él feleségé­ivel, Terikével. Nem lehet azt '.mondani, hogy anyós és ’.menye nem értették meg egy- Imást. de azért túl jó viszony­ában sem voltak, szóval úgy léitek, mint az anyósok és [menyek általában — jóra [rossz, rosszra jó következett. »Eltemették hétfőn az öreg [ Spitz nénit úgy, ahogy illik, vegy pap búcsúztatta, a kántor [elénekelte, s az egész utca ki- [ kísérte. sen A temetés utáni első na­pokban nem történt különö- fsebb, mint az, hogy csütörtö- ékön Guszti kis fekete kutyá­ig jának a lábát valami nevelet- t len gyerekféle úgy eldobta, fhogy nem bírt lábra állni, f sántított, s nem tudtak vele f mást csinálni, mint hogy a konyhában a tűzhely alatt helyet adtak neki, gyógyuljon meg szegény pára. Hiába, a baj, ha jön, csőstül jön. Történt pedig, hogy a kutya lesérülésének napján a szom­szédék Orzse nénije tejfeles uborkára sárga dinnyét evett, s olyan hasmenést kapott, hogy se éjjele, se nappala nem volt. így hát csütörtökön éj­félkor lóhalálában futva arra a bizonyos helyre, Gusztiék felől furcsa zajra figyelt fel. Mintha valami leesett, vagy ugrott volna. Utána csend, hosszú csend, majd halk lép­tek. Kíváncsian áttekintett a kerítés résén a szomszédba, s a holdvilág fényénél jól lát­ta, amint egy óriási, legalább méternyi magas fehér kuvasz megy föl a tornác lépcsőjén, s felérve az ajtót kaparászta mancsaival. Mivel az ajtó nem engedett a kísérletnek, egy darabig üldögélt, majd a Rinya felé vezető úton — ahonnét jött is — eltávozott. TJA AZ EMBER KIFOG egy becsületes, valami­revaló hasmenést, eltart ám az két-három napig is, s így senki sem lepődhet meg azon, hogy örzse nénit másnap is az árnyékos széken érte az éj­féli harang-kongás. De mi az, mi történik? Újból furcsa zaj, lassú léptek Gusztiék felől, s az ismeretlen nagy fehér ku­tya, amelyből egyetlen egy sincs a faluban, ott áll Gusz­tiék konyhája előtt, s kapa­rássza az ajtót. Ilyen kutya nincs a faluban, örzse néni ismer itt minden ebet, ő eb­ben nem tévedhet. S e pilla­natban hirtelen felrémlik benne a gondolat, hogy itt nem lehet másról szó, csakis arról, hogy az öreg Spitz néni szelleme költözött ebbe a ku­tyába, s éjfélkor hazajött lá­togatóba. íme, most is ott van a kutya képében, s mennyire be akar jutni a konyhába. Fut örzse néni a szobába, s már mondja is férjeurának az újságot: »Jaj, apjuk, a szomszéd asszony szelleme ha­zajár egy nagy fehér kutyába költözve.« örzse néni férje az asszony noszogatására ve­szi hát a papucsot, nadrágot, s átles a szomszédba, ahol a tornácon ott ül egy soha nem látott nagy fehér kutya, és csak nyitná az ajtót, ha az engedne. Megrémülve mennek be a szobába, s nem alszanak egy fél percet sem az éjszaka. Reggel aztán elmondják vagy nyolc-tíz vénasszonynak, s felmegy a tornácon, leül,1 majd megy az ajtónak s ka-1 parássza. Spitz Guszti bátor gyerek, de most ugyancsak be van ré­zéivé, feleségét is kiveri a víz, s a rosszullét környékezi. Alig állnak a lábukon, de Guszti mégis villanyt gyújt, s be most már ők is bizonyságot akarja engedni a konyhába a akarván szerezni az esetről, fehér kuvaszt. De nem jön, éjjel ott állnak a kerítés mö- mert az ajtó nyitásakor kiug- gött figyelve, megjön-e Spitz rótt a kályha alól az ő sánta néni szelleme. Hát éjfél után van. Giuseppe Tartini zene­szerző és hegedűművész maga mondta, hogy az »ördögtnl- lák«, e híres virtuóz hegedű­darab megírására egyik álma ihlette meg. Voltaire azt állí­totta, hogy költeményei — méghozzá a legjobbak — ál­mában születtek. Benjamin Franklinnak álmában jutottak eszébe a legjobb ötleteit. Wag­ner Richardot álmában lepte meg a csodálatos Esz-dúr ak­kord, amely a Rajna kincse elején a Rajna folyását és zú­gását ábrázolja. Egyik olasz- országi utazása során a zene- költő hosszabb séta után ki­merültén speziai szállodaszobá­jában feküdt. Különös érzés fogta el. Mintha elnyorfita vol­na az álom. Egyszerre csak gyorsan áramló folyóba ke­rült. A folyó zúgása rövidesen az Esz-dúr akkordban oldódott fel. Hirtelen ijedten felébredt. Az volt a benyomása, hogy a hullámok elragadják, és pilla­natok alatt elmerül. Ekkor már fülében csengett a Rajna kin­cse zenekari előjátéka, amelyet nagy körvonalakban már ko­rábban magában hordott. André Grétry francia zene­szerzőt is álmában ihlették meg a zenei témák, amelyeket gyorsan feljegyzett, és a kom­ponálásnál azonnal felhasz­nált. Abban a meggyőződésben élt, hogy agya álmában tovább szövi a témát, amely éber ál­lapotban foglalkoztatta. Heinrich Brugsch pasa, par perccel megint ott van ám a kutya, megjött Spitz né­ni szelleme. S éjjelente mind többen lesznek a kerítés mö­gött. A TEMETES UTÁN egy hétre Spitz Terikét a szövetkezeti boltban megszó­lítja volt osztálytársa, Kovács Ilonka: — Mondd csak, Terikém, igaz, hogy az anyósod szelleme hozzátok visszajár? lábú fekete kutyáin, s öröm-1 egyiptológus egy alkalommal mel nyalogatja, szagolgatja fgytótotm Weroglifákat^ akart nagy fehér kutyát. S már nem is sánta a szégyentelen, sőti engedi, hogy a nagy kutya olyasvalamit csináljon vele, aminek a figyeléséért a múlt-i kor Kormos Vendi úgy pofom vágta azt a mafla fiát, hogy i majd kiesett a gyerek szeme. De most Kormos Vendi is ott' figyeli elégedetten a dolgot, nagyokat krákogva. megfejteni. Hosszas eredmény­telen kísérletezés után halálos fáradtéin lefeküdt. Álmában hirtelen megtalálta a megol­dást. Felkelt, asztalához ült, és leírta a látomást. Majd to­vább aludt. Amikor reggel fel­ébredt, rendkívül csodálkozott, hogy maga előtt látta a sokáig hiába keresett titok megoldá­sát. Otto Loewi professzor, volt gráci farmakológus Nobel-dí- jat kapott az idegingerek átvi­teléről szóló rfiunkájáért. Ké­sőbb bevallotta, hogy a téma alapvető problémájának meg­Spitz Guszti most már meg- — Hogy beszélhetsz ilyen könnyebbülten sóhajtja: bolondokat? — mondja Teri- — Nem hiszem, hocy szé­ké, mire Kovács Ilonka kipa- gény mama ezért járna visz- kolja neki az egész esetet. A sza. végén Tériké majd összeesik „ _____. _ , f élelmében S nyugalomra terve elhatá­lgy aztán Teri is este az rozták’ h°9V az ° kutyájukat urával, Gusztival együtt le ^ irtják ezentúl a kony- \ oldására álmában jött rá. nem feküdne egy marék ara- .a an’ la. 0 dögnek ilyesmire ^ a stradonitzi Friedrich Ke­nyért sem, hanem alig várják ls van mar esze- , fkulé vegyész előtt a benzol­az éjfélt, hogy mi igaz mind- /CSALÓDOTTAN MÉN- £ gyűrű elmélete először álmá­ebbol A szomszédok kerítése ^ TEK HAZA a széllé- (ban ielent meg mogul mar nemcsak öregek, met váró emberek, mert nem t hanem fiatal lányok és lege- történt más. mint hogy a ha-i KLOPSTOCKRÓL BESZE- nyek is kukucskálnák a lyu- iaStó csőszének nagy fehér f LIK, hogy egyik ódájának tér­óra kutyá;ja, ~ nem ismerte senki, J vezése közben elaludt. u u mivel kötve volt egesz nap, kakon. Igen lassan csúszik az Éjjel nagy mutatója a tizenkettes s csak éjféltájt engedte el iára- {felébredt> és félálomban maga , ele de azért mindennek eljön cdról a csősz _ jötf minden f előtt látta a befejezett költe­%h-i akaríu.k’ h(L ne,n}' éÜel a konyhában fekvő pár- f ményt. Reggel, miután teljesen Ott all Spitz Guszti a Teriké- iához . , ,, ’ vei a félig nyitott szobaablak- ' Hiába, kutyahűség is vanT ial^*a "lagát’ 1?ontosan V1®f- nal, s alig üti el a toronyóra vagy mi a szösz. isza tudott emlekezm ejjeli la­oz éjfélt, látják ám, hogy jön “ ftomására, és hiánytalanul le­a nagy fehér kuvasz, lassan FON AI LÁSZLÓ * írta a remekművet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents