Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

•A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL'

( LÁTOGATÁS A „MEGYEHÁZÁN" )

Sok és szerteágazó a munkájuk

Már furcsán kezdődött az egész. Újságíró-berkekben ugyanis az a szokás, hogy ha a megyei tanács valamelyik osztályának vezetőjével beszélni szeretnénk, látogatásunkat először telefonon jelentjük be. Ezúttal is felvettem a telefon- kagylót, tárcsáztam, s amikor egy férfihang jelentkezett a vonal túlsó végén, bemondtam:

— Kérem a műszaki osztályt.

— Az melyik? — lepődött meg a telefonközpontos.

— Amelyik azelőtt város- és községgazdálkodási osztály néven volt ismeretes.

— Értem. Kapcsolom, kérem az építési osztályt.

— Jó — gondoltam magamban —, az elnevezésen igazán kár lenne vitatkozni.

A kért osztály máris jelentkezett. De hogyan?

— Itt a közlekedési osztály 1— közölte egy férfihang.

Hát ez meg mi? Már megint egy új név? Na mindegy, majd Somogyi József elvtárssal, az osztály vezetőjével tisztázzuk

az osztály pontos nevét.

Az ám, de csak tisztáztuk volna, mert a kérdésre: beszélhetnék-e vele, sajnálkozó válasz jött: »Vidéken van...-»

A folytatás azonban még furcsább volt. Úgy gondolkoztam ugyanis, hogy: ha Somogyi elvtárs délután vidéken van, akkor másnap délelőtt talán megtalálható irodájában. De keserű csalódás. A megyei tanács székházának második emeletén az az ajtó, amelyikre az »építési csoport» felírásé táblát erősítették, zárva volt. Ugyanígy nem engedelmeskedett az akaratnak a közlekedési csoport szobájának ajtaja sem. Zárt ajtó itt, zárt ajtó ott, úgy látszik mindenki vidéken van megint. Úgy is volt. Az osztályvezető is házon kívül van ismét. Ezt az egyetlen, a »,frontot tartó« adminisztrátortól és az igazán véletlenül benntartózkodó előadótól sikerült megtudni...

Délután végre mégis sikerült szót váltani Somogyi József osztályvezetővel. Az első kérdés természetesen így hangzott:

— Mi az osztály pontos elnevezése ?

— Építési és közlekedési osztály.

— Ebben a névben valóban benne van minden, amivel az itt dolgozók foglalkoznak.

— Nem egészen. Mert három csoportunk van. Építési, közlekedési és vízügyi — kaptam a választ.

— Mi a feladatuk az egyes csoportoknak?

— Nagyon sok és szerteágazó a munkánk. De vegyük talán sorjába. Először beszéljünk

az építési csoportról

Előre kell bocsátani, hogy ez a megyei szerv csak másodfokú hatóság. Az első fokúak a járási építési csoportok. Ezek döntenek elsősorban az építési engedélyekről, a bontási hozzájárulásokról és a te- lek-felhasználasokról. Ha fellebbezésre kerül a sor, akkor kapcsolódunk mi a munkába...

— Gyakran előfordul ilyesmi?

— Sajnos, még igen. Időnkből sokat kell egyelőre a különböző ügyek kivizsgálására szentelni. Pedig sok más feladatunk is van.

— Mégpedig?

— Először is, ki kellett dolgoznunk az írásos városfejlesztési irányelveket, amelyek aztán hosszú időre megszabják majd munkánkat. Fel mértük a tízesztendős fejlődést, s ehhez mérten — a várható szaporodást figyelembe véve — megállapítottuk, hány lakásra, milyen új közintézményekre, hány új útra, kútra, s ezekkel összefüggésben milyen terület- bővítésekre lesz szükség. Ennek alapián állítják aztán ösz- tze nagy vonalakban az általános rendezési elképzelést, ami alapja a végleges, a város egyes részei fejlesztésére kidolgozott részletes tervnek. Ezt a tervet megvitatjuk, javaslatokat kérünk az esetleges változtatásokhoz, aztán a megyei végrehajtó bizottság elé kerül jóváhagyásra. A jóváhagyás az utolsó aktus, ezután törvényként kell tisztelni és betartani a tervet. S a mi munkánk épp a tervek betartásának ellenőrzéséből, a végrehajtásból áll.

— Csak Kaposvárra dolgoztak ki ilyen tervet?

■— Nem. Az elmúlt esztendőben napvilágot látott miniszteri rendelet értelmében megyénk minden járásából egyelőre két-két községről kellett elkészíteni legutóbb a fejlesztési terveket. Ebben a munkában is segítettünk a járási építési csoportoknak. A tizenhat község terveit aztán, amikor beérkeztek, mi állítottuk össze, s mi irányítjuk végrehajtásukat is.

— Ez elég sok munkát ad a csoportnak.

— Pedig még nincs vége a felsorolásnak. Hiszen az Építő és Tatarozó Vállalat, az Épületszerelő Vállalat és az Ingatlankezelő Vállalat munkájának irányításáról, ellenőrzéséről nem is szóltunk eddig. Ez sem kis munka, ha csak az IKV-re tartozó házak karbantartásának, javításának problémáját nézzük is. Ezenkívül azonban még gondoskodnunk kell az építőipari ktsz- ek ellenőrzéséről. Megfelel- nek-e szervezetileg a szabályoknak, s a szabályzatok szerint végzik-e munkájukat — ezek mind ismételten előbújó kérdéseit. S ha mindezeket lelkiismeretesen megoldottuk, akkor is marad még tennivaló. A házhelyek elosztásának ellenőrzése, a belterület bővítési kérelmek alapos felülvizsgálata, elbírálása és engedélyezése is... és a műemlék védelem.

— Ez szép feladat.

— Valóban az. Megyénkben ugyanis sok a műemlék vagy műemlék jellegű épület, s ezek védelme a közelmúltban komolyan az előtérbe került. Nekünk tehát arra kell vigyáznunk, hogy illetéktelen kezek ne rongálják az építészetileg értékes vagy nevezetes épületeket, sőt a jelenlegi bérlők, intézmények, lakók vagy a tulajdonosok óvják, javíttassák, restavráltassák ezeket. Vigyázni kell arra is, hogy például állami gazdaságok azokat az épületeket ne építsék át, ne változtassák meg, amelyekét mi műemlékként tartunk nyilván. Milyen is volna egy román vagy renaissance stílusú épület redőnyös, modern ablakokkal — ez megbontaná az épület stílusát, elvenné eredeti formáját.

— Államköltségen is végeztetnek müemlékhelyreállitásí, karbantartási munkákat?

— Amennyi erőnktől telik, annyit. A pénz ugyanis bármennyi lenne, sohasem elég nekünk, oly sok a tennivalónk. Nézzük meg például

a közlekedési csoport

munkaikörét. Ehhez tartoznak az összes szám nélküli megyei utak, ennek a csoportnak kell gondoskodni karbantartásukról, újak építéséről, a műtárgyak — hidak, átereszek stb — javításáról, felújításáról, c tégla-, beton- vagy más anyagú járdák építéséről, rendbehozataláról. Ez mind pénzb' kerül. Természetes azonban hogy minden forinttal takaré kosán bánunk, mindig alapo san megnézzük, mire költjük Már ez is elég feladatot ad pedig még csak a felsoroló• elején tartunk. A köziekedé csoport körébe tartozna' ugyanis az úgynevezett köt igazgatási bejárások a vasú' közlekedésrendészet képviselővel. Nekünk ott kell lennün ha egy sorompót meg akarr- szüntetni valahol, és veH’r kell gondoskodni arról, hogy

az utak mentén látható külön- : böző jelzőtáblák mindig jókarban legyenek.

— Mivel foglalkozik még a csoport ?

— Feladataink közé tartozik az úgynevezett tarifa-ellenőrzés és a darabárus forgalom zavartalanságának biztosítása is. Az első azt jelenti, hogy rendszeresen megvizsgáljuk azoknál az állami vállalatoknál, amelyek magánfuvarossal is dolgoztatnak, mennyit fizetnek ki fuvarköltségre. Ha az összeg nem lépi túl a megengedett határt, nem teszünk intézkedést, ha azonban előfordul — és sajnos, ez elég gyakori —, megtesszük jelentési sünket a vállalat illetékes fő- I hatóságához. A darabárus for- ! galom segítése pedig a követ- : ksző munkát jelenti: a vállalatok figyelmét felhívjuk arra, hogy szállítandó áruikat időben készítsék el, a gépkocsik irányítóit pedig arra, hogy a különböző szervek ne maradjanak ki árufelvevő útjúkból.

— Úgy tudjuk, hogy az idegenforgalom is a közlekedési csoporthoz tartozik.

— Igen. Ezzel egy előadó foglalkozik a csoportnál. Feladata az Idegenforgalmi Hivatal munkájának segítése és ellenőrzése, a megyében folyó ásatások irányítása, helyreállítási munkák szükségességének elbírálása, vezetése. Azt mondhatnám, hogy az idegenforgalmi előadónak mindenhez van köze. Foglalkozni kell a jegyárusítással, a turista csoportok látogatásának szervezésével, idegenvezetők biztosításával, átvonuló szállások szerzésével be kell kapcsolódnia a váró*. rendezési tervek mégvitatásá- j ba, ünnepi rendezvények szervezésébe, társas utazások rendezésébe.

— Mé- egy csoportról nem esett szó ...

— Igen. Ez

a vízügyi csoport.

Mint már a névében is benne van, elsősorban az ivóvíz biztosítása, a vízművek munkájának segítése, ellenőrzése, falvakban új közkutak fúratása, felújítások elvégeztetése, javítási munkák előírások szerinti átvétele a feladata. Ez a csoport végezte el a kaposvári vízigények felmérését is a szaporodási kilátások alapján. így állíthattuk össze távlati tervünket, amely arról szól, hogy néhány esztendő alatt teljesen felfejlesztjük a vízmüvet, kicseréljük a hálózatot olyan bővítésekkel, hogy a vízellátás még akkor se legyen probléma, ha a megyeszékhely lakossága eléri a hatvanezres létszámot.

— A vízügyi szakemberek gondja ezenkívül a vízkárok elhárítása, a belvizek rendezése, levezető árkok tisztítása, rétek lecsapolása. Ebben a munkában szorosan együttműködünk a mezőgazdasápi osztálv- lyal is, hiszen ezt a tennivalók jellege is megkívánja. Mint a többi, ez a csoport sem panaszkodhat azért, hogy munkája esetleg nem szerteágazó. A vízügyesekhez tartoznak ugyanis a Balaton menti strandok, a csiszta-pusztai, csokonyavlsontai, nagyatádi, babócsai für au . üzemeltetés, karbantartás, ellenőrzés szempontjából. Munkánk tehát mindig van bőségesen. És éppen ezért mindannyian azt tartjuk: az építési és közlekedési osztály munkájánál nincs szebb.

Weidinger László

A szentbcilázsi tanácselnököt

hamarabb megtalálni a cséplőgépnél, mint az irodában

A szentbalázsi tanácsháza előtt két kerékpár szomorko- dik. Két, ügyes-bajos dolgában járó gazdaemberé, akik az adófőkönyv előtt vitatkoznak a tanács egyik dolgozójával az irodában. Beléptünk- re mindannyian felpillantanak.

— Az elnök elvtársat keressük.

— Nincs itt, kérem. Valahol a cséplőgépnél található.

Na jó, akkor menjünk oda. A gép körül hatalmas a por, az embereket néha nem Is ütni, ügy kavarja ezt az egészségtelen felhőt a reggeli szél. Takács György felelős vezetőre is nehezen akadunk rá, részben azért is, mert mindenütt ott akar lenni. Mayer Ferencék portáján csépelik 3 gabonát, az utolsó kévéket.

— A tanácselnök elvtárs nem járt erre? — kérdezzük a gépésztől a traktor verte zajban.

— De igen, volt már ma itt többször is, de néhány perccel ezelőtt elment, mert valami dolga van — kapjuk a felvilágosítást.

— Visszajön még?

A gépész elmosolyodik.

— Egészen biztos. Nincs olyan nap, hogy legalább nyolcszor-tízszer ne látogasson el a géphez. Ilyenkor körülnéz, megvizsgálja, hogy a tűzrendészet! előírásokat betartják-e a gazdák és mi is,

van-e elegendő víz a hordóban, nem kisebb-e a tűztávolság a megengedettnél.

— Ennyire vigyáz Sárdi József tanácselnök a falu jövő évi kenyerére?

— Igen — válaszol Takács György —■, s ez nagyon jó. A gazdák már mindenütt felkészülve várják a cséplőgépet, ami nemcsak azért segítség számunkra, mert nem kell törődni a tűzremdészeti felszereléssel, hanem azért is, mert gyorsabban haladhatunk. Eddig harminc portán csépeltünk el a faluban, ösz- szesen mintegy II vagon terményt. Sárdi József tanácselnök azzal is törődik természetesen, hogy a gazdák a kicsépelt gabonát ne vigyék az utolsó szemig a padlásra, hanem a cséplőrésszel együtt adják le a földek után járó adógabonát.

— Az eredmény?

— Szép. Majd minden gazda teljesítette eddig adógabona beadási kötelezettségét. Jó tehát, ha a községi tanács vb. elnöke sűrűn jár a cséplőgéphez. Érdeklődik gondjaik iránt, elbeszélget a gazdákkal, igyekszik segíteni, ahol kell.

Sárdi elvtársat most már úgy emlegetik a faluban, mióta a cséplőgép dolgozik Szentbalázson, hogy hamarabb megtalálni itt, mint 3 tanácsirodában.

Félig már tiszta az attalai árok

Huszonöt esztendő óta nem hozatták rendbe az attalai legelő ötkilométeres vízlevezető árkát. Az elmúlt években azKÉT HÍR ÉPÜLŐ MEQYÉNKBÖL

Gyors ütemben épül

a szőlőskisilaki »kultúr-kom- binát« a községi tanácstagok és a lakosság kezdeményezésére részben községíejlesztési alapból, részben társadalmi munkával.

Az épület ebben az esztendőben tető alá kerül, és véglegesen elkészítik a ku1 túrotthon nagy termét, melyet a télen filmvetítésre is használnak. 1959-ben pedig befejezik az ugyancsak itt épülő tanács- házat, orvosi rendelőt, olvasótermet és szolgálati lakást.

Kövesút épül Őrei és Zimány között

Eddig — különösen esős idők idején — a külvilágtól teljesen elzárt két község volt Őrei és Zimány. Tanácsi beruházásból ebben az esztendőben megkezdték egy Toponár- ról kiinduló, a két falut ősz-, szekötő kövesút építését. Szeptember végéig két kilométer hosszúságban végzik el a földmunkát, s az év végére e2en a szakaszon el is készült már az út. A hátralévő öt kilométert 1959-ben építik meg, előreláthatóan minisztériumi beruházásból.

KÉPEK A KÖZSÉQÉEJLESZTÉSRÖL

A betonlapokat megvették a háromfaiak. Háromezer - méter hosszú lesz sár nélküli gyalogjárójuk. Ezen serénykednek a képen látható szakemberek — Ambrus János és Háry Ferenc, akik a lapokat rakják le — meg - a két segédmunkás — Lakosa János és Koppási József.

Szöllőskislakom nagy terv megvalósításába fogtak. Kétszázezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá a lakosság nz új épület elkészítéséhez. Tanácsiház. kultúrotthon, orvosi rendelő és rendőrpi- henő lesz egy födél alatt. A tervek szerint augusztus 20-ra, íz alkotmány ünnepére tető alá kerül ■r épület.

tán mind jobban romlott a helyzet, mételyes volt a legelő. A nyolcszáz kijáró juhbói sok elhullott, és áldozatokat követelt az elhanyagolt terület* a szarvasmarha-állományból is. A juhok száma a faluban ma mindössze 400-ra tehető. A legelőre járó szarvasmarháké 120, a sertéseké 1100. Érthető, hogy az attalai gazdák féltik jószágaikat, s szeretnék, ha dús, jó legelőn hízhatnának. Ezért beszélgettek tavaly már egyre többen arról, hogy jó lenne a legelőt rendbehozatni.

Az első ilyen szót gyorsan követte a többi. A községi tanácstagok is tudomást szereztek róla. Elmentek hát a gazdákhoz, beszélgettek a lehetőségekről, utána a községi tanácson megvitatták tapasztalataikat. Az eredmény: a tanácsülés határozatot hozott az eliszaposodott legelő rendbehozására, az ötkilométeres levezető árok megtisztítására.

Igen ám, de ehhez pénz is kell. Most ismét a tanácstagokon volt a cselekvés sora. S a gazdák, szavaik nyomán kivétel nélkül megértették, milyen fontos az, ha forintjaikat most szívesen adják ehhez a munkához. 1957-ben 110 000 forintot fordítottak az ároktisztításra. Ennek felét községfejlesztési hozzájárulásként a gazdák adták, a másik részével a megye segített. Az év végére azonban csak a fele készült el a munkának.

Amit elkezdtünk, ne hagyjuk abba, amíg be nem fejezzük — hangoztatták a gazdák a tanácstagokkal való találkozásukkor, s ők ismét intézkedtek. A megyei tanács erre az esztendőre is megígérte anyagi segítségét, a falu lakói pedig talán soha nem fizették be ilyen gyorsan az évi községfejlesztési hozzájárulást, mint most. Érthető, hiszen az ötkilométeres árok félig már tiszta, és 150 000 forint kellene végleges rendbehozásához, összegyűlt ez a pénz is, s a jelen pillanatban is folyik az árok tisztítása. Az esztendő végére elkészülnek a munkával, s az attalai gazdák, akik mindig büszkék voltak állat- állományukra, a következő tavaszon már nyugodtan engedhetik ki jószágaikat a legelőre, amit így. a tanács segítségével, közös erővel ismét egészségessé varázsoltak.