Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
SOMOGYI NÉPI,AP 3 Vasárnap, 1958. július 27. Az asszony kétségbeesve járt-kelt a szobában. Végtelenül tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érezte magát. Kezeit tördelte, szája idegesen .megremegett, s homlokának ráncaiban veri tékcseppe k gyöngyöztek. Kinézett. Vad szél zörgette az ablaktáb- lálcat, a víz patakokban folyt végig az üvegen. Úgy esett, mintha sohasem akarná abbahagyni. — Hát csak ennyit érek én, csak ilyen ember vagyok? — fakadt ki keserűn. — Mit tettem én, hogy magamra hagynak a legnagyobb bajban: Hát nincs senki, aki segítene ? Nem, nem is emberek ezek. Nincs szivük — suttogta maga elé, s lemondóan legyintett, mint aki már semmiben sem reménykedhet. — Eh, mit ér az élet... Odakint vigasztalanul esett az eső. Es idebent, a kis szobában, a szív tájékán úgy sajgóit, úgy fájt az agoódó féltés, az anyai szeretet... A kis ágyhoz lépett. A gyermek — alig 3 hónapos — gyötrő lázban égve forgolódott, sirt keservesen. Arca tűzpirossá égett, s kicsi kezével oly meghatóan, oly segítségkérőn kapálózott, hogy az anya szive majd meghasadt. — Tüdőgyulladás — mondta az orvos, és beutalót adott. Kaposvárra kell vinni a gyereket, kórházba. Igen, Kaposvárra. . i A faliórára nézett. Egy óra múlva indul a vonat. Mit csináljon, mitévő legyen ilyen szakadó esőben? Gyalog vágjon neki az útnak? Somogyjádig legalább három kilométer. M Innen, a gazdaságtól hiába kér segítséget. Most szólt, fél órája sincs, hogy beteg a gyerek, kórházba kell vinni. Lovas kocsit kért. Azt mondták: nincs, nem tudnak adni... Pedig... eh, hiába minden... Még sohasem kért tőlük ilyet. De most nyedtek a féltő szorítástól, amint magához ölelte gyermekét. Gondolatai ösz- szevissza száguldottak, lába megremegett az erőlködéstől, s szeméből patakzó könnyekkel vegyült az arcába csapódó hideg eső. Ment, ment, mint egy megszállott, Nagy erőt képviselnek AZ 1X3GQOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOGCOC Vádló mellette, leereszkedő mosolyt vélt felfedezni az asszony arcán, mintha csak azt mondaná: — Siessen, Czené- né, még lekési a vonatot. .. Iszonyatos düh vetít Az egyik téli délutánon kü- erőt rajta. A kocsi | lönösnek tűnő hírt adott a fa- már messze járt, de I tudtára a miklósi kisbíró. ha tehetné, utána f A kultúrházban tartandó ösz- ugrana. Talán meg- ♦ szejövetelre invitálta meg a fojtaná ezt a gőgös, ♦ nő tanács az asszonyokat. A hír színtelen asszonyt... I szinte esemény szamba ment a Meggyorsította Up- í községben különböző véleme- teit. És gondolatai l n>'eke1; „^»tt ki Az asszo- végképp lefoglalták: i nyok közül nemelyek elszor- Hát így állunk... J nyűiködve hallgatták a kisbiro Nekem nincs lovas ♦ f^vat, es azt mondtak: »Ha kocsi, de ennek vart»lottak; ilyet, meg i is ° autó. Ennek, ennek a i lak’ • ■ • " , V, . . r * gyanús mosollyal evodtek, es semmirekellőnek. Bí- 5 ^ kérdezgették a renrosagra megy, dez5totól> a nőtanács tagjaitól: »-Mit csinálnak ott az asszoMert része l Hetesi-féle : xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx itt van ez a beteg kis gyermek. Negyven fokos lázban ég... Hát ennyit sem érdemel? Ezért dolgozik már hét éve becsülettel, szorgalmasan a gazdaságban? Örökkévalóságnak tűntek a percek, ha elhatározását ér lelhette, de az óra egyenletes ketyegése felrázta), meggyorsította szívverését. Megázik a kicsi, fázni fog a hűvös szélben, ha elindul gyalog. Várjon holnapig? Kisfia végzetét jelentheti a tétovázás. Nem, nem várhat. Indulni kell... Szélsebesen pakolta össze a holmikat. Nagykendőt terített magára, kisfiút pokrócba csavarta, s nekivágott a szélnek, zivatarnak... — Látod, kicsi fiam, ilyen emberek is vannak. Csak sohase kérve megismerned őket — súgta oda a kendő alá. Haja kicsúszott, ázottan lógott homlokába, karjai elerhátra se nézett, s a kicsi csendesen sír- dogált karjaiban... Autótülkölés riasztotta fel. Félreállt az út szélére, hóna alá fogta kisfiát, másik kezével integetett, hadonászott segélykén a. Gépkocsi robogott az állomás felé, a gazdaságé, az alsóbogáti gazdaságé... De miért nem szóltak, hogv jön, miért nem mondták, amikor lovas kocsiért könyörgött? Megáll. Biztosan megáll, fel kell vennie. .. Bizakodással telve nézett a kocsira, talán a kisfiú megmentőjét látta most benne... De miért nem lassít? Miért nem fékez? Mindjárt ideér. .. Nem vettek észre? Kiáltani szeretett volna, de nem maradt ereje hozzá. A vezető mellett egy elvált asszony ült. Ismeri, Gárdosi Jánosnénak hívják. A szövetkezeti boltvezető. .. S amint a gépkocsi elszáguldott A fiam nagyon jó gyerek. At is a baja... Szereti, ha szeretik. Akkor olyan puha lesz, mint egy falat kenyér... Egyébként egy hatalmas, jó alakú gyerek... Nem csodálom, hogy megakadt rajta annak a nőnek a szeme. Azt hiszem, az a nő kiismerte... És akkor elkezdődött, mert biztos, hogy elkezdődött. A fiam ugyanis egy idő után nem beszélt többet róla... A menyem, szegény, meg csak sápadt, soványodott, de ő is hallgatott. Akkor egyszer a faluból valamelyik ismerősöm szólt nekem, hogy jöjjek haza, míg nem késő ... Szégyellem megmondani, de megbizonyosodtam ... Megjött délután a fiam, és én megkérdeztem tőle. Tagadott. Aztán kevéssel sötétedés előtt értekezletre sietett. Én meg elmentem a nő lakása elé, és egy bokor mögött vártam ... És onnan jött ki a fiam. Lehajtotta fejét. Látszott, fájt neki kimondani a dolgot. Valamivel el akartam terelni ettől a ponttól. — Miért, milyen az a nő? — kérdeztem. — Magam sem tudom, mivel szédítette meg. Hatalmas teste van. Kendőzi magát, megbabonázta. Csakis ez lehet... Megbabonázta valamivel... — És hány éves? — kérdeztem szórakozottan. Talán fiatalabb valamivel, gondoltam. — Negyvenöt — vágta rá rögtön az asszony. — He hát... Hiszen ez fiatalabb! — Igen... éppen ez az. De nemcsak ez... Az a nő egy sötét alak... Mert mást is csinált. Másnap reggel leültettem magam elé a menyemet, és könyörtelenül Isivallattam... Ha nem hallott még megdöbbentő dolgot, most figyelje meg. Egyszer a fiammal együtt jött az a nő haza. A lakásra... A fiam nem szólt, de az a nő. Beszorította menyemet a h4*-* 'kapun belül aztán nekem tásó szobába, és baltával fenyegette, ha beszélni mer. Aztán rázárták az ajtót... Ók meg az ebédlőben aludtak ... Feléri ezt ép ésszel az ember?... Mit állhatott ki szegénykém. Mert ez sokáig ment így. S tudja, miért? Mert a nő lakása foglalt volt... Hazajött szünidőre a diákgyereke... Hallgattunk. Vannak dolgok, amire nincs magyarázat; bűnök, amelyek alól nem lehet felmenteni senkit. — A falu fel volt háborodva — szólt újra az asszony. — Mert az emberi botlásokat megértik ott is, de azt nem, ha valaki erőszakkal elveszi a más boldogságát. Mert ez a nő, én éreztem, el van szánva... Foggal és körömmel akarja kiküzdeni magának a késői mámort... De milyen áron?... Hát nem... Én elhatároztam magam... Én nem engedem továbbmenni ezt... És akkor engem is megtámadott... Egyik kora este mentünk haza a menyemmel, hát kizártak... Indulunk kifelé, hogy majd valamelyik rokonnál megalszunk, mikor az utcán szembejönnek velünk. A fiam meg az a másik... A nő átfogja kezével a fiam vállát, másik vállán a feje ... Akkor azt mondtam: «-Fiam, gyere most azonnal, akarok veled beszélni.-« Ö ráállt, és indult volna hazafelé, de a nő azt mondta: »Éji is megyek-«. Türtőztettem magam. »-Magához ennek a családnak semmi köze«. De az csak csüngött a fiamon és jött A kapuban újra szóltam neki, 1 meggyőződésével ellenkezne a nőtanácsok programjának az a pontja, amely kimondja: A mozgalom fő célja erősíteni, egészségesebbé tenni a család intézményét, könnyíteni az anyák terhén, segíteni, hogy egészséges, erkölcsös, becsületes gyermekeket neveljenek, s felszabadítani az édesanyákat a családon belül. KI tagadná, hogy ma még itt-ott nemcsak a férfiak ragaszkodnak ahhoz, hogy a nő csupán családanya és háztartásvezető legyen, hanem még sok nő is belenyugszik sorsába, s azt hiszi, hogy az ő egyedüli hivatása: a fakanál mellett maradni és hallgatni. A nőtanácsok, a nőmozgalom irányítói azonkívül, hogy elsőrendű hivatásuk szeretetére és mesteribb elsajátítására nevelik az asszonyokat, küzdenek a maradi nézetek és szokások ellen. Ezért hat mind jobban az asszonyokra a nőmozgalom. Talán nem szükségtelen felvázolni, hogy ez ideig 220 nőtanács alakult a megyében, vagyis a falvak többségében van irányító szervük az asszonyoknak. S bár a nőmozgalomban ma nincs tagsági könyv, az asszonyoknak nem kell tagsági díjat fizetniük, a nőtanácsok mégis nagyobb befolyással bírnák, mint a régi szervezetű MNDSZ. Az üzemekben a szakszervezeti, falun a földművesszövetkezeti nőbizottságok megalakulásával az eddigieknél szélesebb, a nők több rétegét átfogó mozgalom jött létre. Az új szervezeti formákat új tartalommal töltötték meg, ez vitte az asszonyok szívéhez oly közel a nőtanácsokat. Mert a miklósi példa nem egyedülálló. A múlt télen és a tavasz- szal 144 szakkört szerveztek a nőtanácsok, s ezeken mintegy ötezer leány és asszony tanulta meg a sütés-főzést, a szabásvarrást, a csipkekészitést Miklósiban szabó-varró tanfolyamra is jártak az asszonyok, s Luncz Sándomé szerint azok, akik a tanfolyamot végighallgatták, már nem adnak ki pénzt varrásért, maguk szabják ki és állítják össze az egyszerűbb ruhadarabokat. Buzsá- ^ kon., Lengyeltótiban s egyehogy hagyjon bennünket, mi- ] férfire gondoltam, aki esetleg fi bütt a r,égi hagyományokat re azzal válaszolt, hogy neki , elhagyja majd, de öt év múlva } ápolták és mentették meg az ide bármikor joga van belépni, elhagyja a másikat is, mert el- t utókornak. Az idősebbek szaklatásra, Sikkasztásban^1'' De | nyok, mi nem m^etünk o^?« r ■ f ganak a kocsit, one- . teremben, ahova egy neves őrlet adnak. En, aki . vost vdrtak előadónak, hosszú eveken at be- j csületesen dolgozom,:-nn _ _ . ■ nekem nincs: kocsi, l300 asszony szorongott. nincs segítség... * olyan sokan voltak, ahányan — Micsoda vüa9imás rendezvényre még nem ez micsoda elet... * össze Miklósiban. AmiUgy el volt kese- j , euenségesen fogadták a redve, mint talar so-i ^ úgy változott meg a han- ha. Sírni, kiáltani | guja^ s elmenőben ezeket le- szeretett volna, meg- | hetett hallani: én bizony már tépni valakit, aki í hatvan esztendőt megértem, de ilven aovosz igazság- * ilyesmiről még nem hallottam, ilyen gonosz, .az. g ♦ higgyétek el> nagyon bánom, tálán gyermekéhez. S | hogy ilyen tudatlanságban él- amikor bőrig ázot-f tem le az életemet. tan az utolsó pilla-\ Az orvos a terhesség meg- „ t előzésének módjáról, a Szerénáiban elerte a vona- j jemrgx> az anyák hivatásáról tot, már alig volt f beszélt az asszonyoknak órá- ereje, hogy felka- % kon át. Tudományos okfejtésű paszkodjék. | szavai áttörték a tudatlamág' i ból gyökerező maradi nezeteA kupéban helyet j ke^ ^ a hallgatók ámulva él- adtak. Ott ült a szív-1 ték’ át az előadást. »Igaza van télén asszony is, ke-f a doktor úrnak — mondogat- csesen fésűig ette fták —> máskor is tartsanak ■ »nekünk ilyen előadásokat.« szaraz hajat, elege-l ^ . . . ,, . \ ’ t Ez a kis epizód tálán nem is dettnek látszott. »lenne érdekes, ha nem tömegűién. tudott szólni t jelenség volna. Valami újnak hozzá, talán nem ist a kezdetét jelenti. Arról szól, akart már De sze- t miképp lehet felkelteni az asz- aKan mar. ue sze . szonyok érdeklődését. méből láng lövellt az*. örvendetes ez> mert jelké- asszony felé, az un-1 ^ hogy a nőmozgalom vég- dor, a megvetés, a | re megtalálta a módját, ho- felháborodás láng-\ gyan lehet, hogyan kell poli- ,T.,, . ; tizálni a társadalmunk naja. Hitte, hogy a j gy^bik: felét kitevű nőtöme- szívtelen asszony fel-1 gekkel. A nőtanácsok szívja a vádló üze- i . ,, ,, r „„■ ? megtaláltok az asszonyok szívéhez vezető utat, netet, s magával vi- f szí azoknak is, akik \ odabent, az íróasztal- i nál rendelkeztek... | | s ez a tevőleges támogatásban (Jávori) : mérhető fel. Melyik asszony mert ellenőrizheti, ami a szolgálati lakásban történik... A madt... A kertből ragadott fel egy karót... És a fiam csak ott állt, mintha földhöz ragadt volna a lába... Akkor én eljöttem onnan a menyemmel. És most keresem az igazságot meg egy család boldogságát ... Ezek az akták itt a tanácson felvett jegyzőkönyvek... Amiről a falu is tud... És az a követelés van benne, hogy azt a nőt helyezzék el onnan. Reménykedve nézett rám. — Gondolja, hogy sikerülni fog? ... Mert azt is mondta, hogy neki én nem árthatok, mert megvannak az érdemei és az összeköttetései... Ezen áll vasry bukik minden, hogy szétválasszuk őket... Gondolja, hogy sikerül? De közben megérkeztünk. A választ a suta és rövid búcsúzásnál adhattam meg a peronon. — Biztosan sikerülni fog... Ott a megyénél megértő és igazságos emberek vannak ... És bármilyen érdemeket szerzett az az asszony, ebben a dologban súlyosan bűnös,.. A fiatalasszony mellettük állt, a kavicsokat nézte. Olyan volt így, mint egy letört szárú virág vagy a napraforgó este, amelynek napja eltűnt a szürkületben. A kézfogásnál egy pillanatra rám nézett, jól láthattam sírástól szikkadt, karikás szemgödreit, a riadt félelmet a kék múlik a másodvirágzás varázsa, mert a hétköznapok szürkeségeiben előtűnik, hogy nem különb semmivel, mint az első asszonya volt, aki még gyermekkel is megajándékozta őt. Visszatalál-e majd ehhez az asszonykához? Ki tudja?... Szerettem volna most előrelátni, és hinni, hogy így lesz... Mert abban bizonyos voltam, hogy ez várja őt most is, várni fogja később is, repeső, irgalmatlan nagy szerelemmel.. • Mert ez most sem másfajta boldogságot kivan, nem más férfi karjaiban akarja megtalálni, amit elvettek tőle, nem akar bosszút állni minden asz- szonyon egy asszony miatt... Ö remeg, vár és remél. Hátha az anyósa visszaszerzi neki a legdrágábbat... Néztem ezt az asszonyt. Lehajtott feje mintha a szivét nézné, amelyet összetörtek, megtapostak és agyongyötör tek, s amelyik ott fekszik előtte a porban, égőn, pirosán. És akkor kicsúszott a számon búcsúzáskor az a mondat: — Sajnálom ezt a kedves fiatalasszonyt.,. Már megbántam, mire ki- mondtam. Legjobb, ha az ember ilyenkor tárgyilagos próbál maradni, és nem mutat kívülről semmit. De kimondtam, és 5 elfordult. bclezokogott a zsebkendőjébe. Míg távolodtak, hárman álltunk ott, az idősebb asszony, a kislány meg én, aki arra gondoltam: mi lesz vele. a körben adták át a hímzés, te- f rítőkészités művészetét a fia- i falóknak. Ugyanebben az időszakban 1 a nőtanácsok felkérésére mint- l egy 300 előadást tartottak pe- i dagógusok, orvosok a gyermek- nevelésről, az egészségügyről, ’kozmetikáról; sok helyütt iro- i dalmi esteket rendeztek, me- llyeken tanárok, tanítók olvas- i tak fel egy-egy jeles író művé- 1 bői. A nőtanácsokban több he- llyütt család- és gyermekvédel- »mi bizottságokat alakítottak, s 1 pedagógusok, rendőrök segítségével esténként az utcákon, italboltokban, szórakozóhelyeken csavargó gyermekeket kerestek. Nemegyszer karon fogták az ilyen fiúkat, lányokat, elmentek velük a szülőkhöz lelkűkre hatni, hova vezet, ha nem törődnek gyermekükkel. Rengeteg hallgatója volt az asszonyok kezdeményezéséből több helyütt összehívott apák ankétjának, amelyen az apáknak a gyermeknevelésben való felelősségérzetére apelláltak. Kezdeményezték és szervezték az alkoholizmus elleni harcot. Az anyai szív szeretetét, nemes buzgólkodását bizonyítja a gyermekváros javára összegyűjtött több mint 200 ezer forint is. Nagy-nagy szeretettel varrott, hímzett vánkosokat, ruhákat indítottak Fótra Lábodról, Buzsákról, Barcsról, Kaposvárról, de a megye majd minden falujából. A nőtanács megyei elnöksége joggal állapíthatta meg minapi tanácskozásán: a somogyi asszonyok kitettek magukért. A tanácskozás azonban nem elégedett meg az elért eredmények összegezésével, irányt szabott a jövőre is: Legyen minden faluban nőtanács ! Jussanak el a nőmozgalom célkitűzései minden anya szívéhez! Munkájuk célpontja az legyen: hogyan mozdíthatják előre községük fejlődését, miként válhatnak még szeretőbb édesanyákká, gondosabb háziasszonyokká és a közügyeket is vállaló, a férfiakkal egyenrangú állampolgárokká. 160 gazdasszonykör, 60 já- tékkészítő szakkór indul az idén a megyében. Balatonend- réden 40 fővel háromhónapcs csipkeverő tanfolyam kezdődik. Szeptemberben kiállítást rendeznek Kaposvárott a tavalyi szakkörök készítményei- bőL Újból megszervezik a kismamák iskoláját, s továbbfejlesztik az egészségügyi, pedagógiai előadások rendszerét: Ankétot tartanak Fehér Klára- »Szerelem és házasság« című könyvéből. De ez még nem mindem A nőtanácsok úttörő kezdeményezést vállaltak a falusi új világ megteremtésében. So- regi Jánosné, a föMművesszö- vetkezetek nőbizottságának megyei elnöke arról adott számot, hogy baromfitenyésztő tanfolyamok megrendezésén munkálkodnak, és segédletükkel előreláthatólag több helyen különféle szakcsoportokat is alakítanak. A nőtanácsok tervében szerepel tsz- és egyéni parasztasszonyok találkozója, az értelmiségi asszonyok körében külön bizottság alakítása. Biztató program ez, az asszonyok lelkes dolgozni akarásáról, tettvágyáról beszélnek a tervek. Mindez azonban csak úgy formálódhat tetté, ha a pártszervezetek és a többi társadalmi szervezet is segíti kibontakoztatni e cselekedni akaró nagy erők (Varga) •'A mezőről hazatérőben szemekben, a bánatot, amely a kedves kis asszonnyal? Mi lesz keskeny vonalú ajkak mely a boldogságával? '»•kaiban bujkált. Égy villanásnyi idő alatt a 1 Csákvári János
