Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-24 / 173. szám
is it IFJÚ F I Q Y E L O, (BeKE (2>ÉLA MEQTÉRÉSE A FALUBAN már telje- sen feledésbe ment a dolog, pedig akkoriban igen nagy pori vert föl Beke Béla esete. A kíváncsi természettel megáldott asszonyok, ha csak tehették, kiálltak az utcára nyíló kiskapuba, s az első arra jövőhöz már szállt is a solcat sejtető kérdés: — Hallottad hogy a Rapainé, az a kacérkodó asszony elcsábította a Beke-fiút? »Ehoeábította*, szállt ez a sejtelmes szó szájról szájra, persze az arra »illetékesek* gondoskodtak róla, hogy jó vastagon tálalják fel a hirt, de lényegében a mendemondának vett alapja. S itt kezdődik Beke Béla életének olyan kellemetlen emlékű törése, amire ma már szégyenkezve emlékszik, s a legszívesebben meg nem történtté szeretné tenni az egészet. Béla jó vágású, körtér don- gájú gyerek, izmosságban, növésben kivált már az általánosban is a többiek közül. Erejénél csak szorgalma és tanulni akarása volt nagyobb. A pincér szakma elsajátítására fájt igencsak a foga. Szülei bele is egyeztek ebbe, s szerződést kötöttek a szomszédos községben földműves szövetkezettel, ahol éppen kapóra jött Béla apjának az ajánlata, mert akkor határozták el egy pincértanuló alkalmazását. Így került Beke Béla az s...-i szövetkezet vendéglátó üzemébe. Izmos gyerek volt, jól illett rá a fekete ruha, valósággal feszített benne. Amilyen csinos volt, épp olyan fürge is. Jólesett hallania egyikmásik vendég dicsérő szavát: »Ni, milyen cuki kis pincérfiú ...« Kevés beszédű embernek tűnt tanítómestere, az üzlet vezetője, de azért Béla észrevette: ő is elégedett munkájával. T ASS AN-LASS AN felka■*-J patt gyerek lett a vendéglőben. A tányérokkal megrakott tálcával oly fürgén és ügyesen szaladt a vendégek asztalához, hogy szorgalma dicséretére vált volna akármelyik öreg pincérnek is. S azt is észrevette — s ez csak fokozta benne a már-már túlzásba csapó magabiztosságot —, hogy tanítómesterének a felesége, a vendéglősné — aki napközben, amikor nagy volt a forgalom, rendszerint bejött segíteni — nemegyszer rajta felejti szép fekete szemét. Először el-elkapta tekintetét az asszonyról, pirosra gyűlt az arco a szégyenkezéstől és az izgalomtól, de titokban egyre büszkébb lett rá, hogy a vendéglősné kacérkodik vele. Némelykor azt gondolta magában: csak egyszer érdemesítené egy csókra az asz- szony, ő lenne a legboldogabb pincérfiú a világon. Ahogy eleinte bújt az asszony tekintete elől, most annál inkább kereste az alkalmat, hogy vele lehessen és kettesben. Még csak bátorította, hogy az asz- szony, látva húzódozását, megfogta az arcát, s azt mondta neki: »Te talán mindig ilyen szájtáti, szemérmes akarsz maradni?* Az események ezután mind gyorsabban peregtek. Legszívesebben egész napon át az asszonyon legeltette volna szemét. Reggelenként alig várta, hogy a vendéglőbe mehessen, és láthassa a karcsú asszonyt, aki a világ legszebb asszonya, álmai netovábbja lett. Ha véletlenül az asszony nem ment be a vendéglőbe segíteni, akkor Béla valami mondvacsinált okkal bement hozzá a lakásba, s csak nézte, leste az asszonyt. Este már lejárt a munkaideje, de csak nem vette az utat hazafelé, azt mondta, bírja ő, meg úgy sincs értelme hazamenni unatkozni. B Ki a szabadhat Sok KiSZ-szervezet bizonyára ivem készült, fel, nem teremtett vagy nem tudott teremteni alapot táborozásra. Ez sem lehet ok a tértüenséf^e, hiszen kisebb lehetőségek is megfelelően szolgálják a óéit. Nevezhetjük »beöltözés nélküli-« kirándulásoknak a lakóhely környékének bebarangolását, üzemek, intézmények látogatását. Az ezekkel járó költséget minden fiatal könnyen előteremtheti. Minden város, község vagy környéke rejt apróbb, nagyobb titkokét, érdekességeket még a bennszülött lakók elől is. Kutassák fel ezeket a fiatalok. Kerékpárok megszerzése nem okoz különösebb gondot, szervezzenek a járás vagy a megye területén kerékpár-túrákat. Az egy-két napra való életem élfér egy oldal- vagy hátizsákban, az utazás pedig nem kerül pénzbe. A környékbeli üzemek se zárkózzanak ei a látogatók elől. Persze ezt ajánlatos az üzemek vezetőivel előre megtárgyalni. Budapest! Nincs olyan fiatad, aki ne szeretné látni hazánk fővárosát, ha már járt is egyszer- kétseer a falai között. Terv tehát akad bőven. Az a fontos, hogy a saeiweaetek bátran fogjanak hozzá megvaéó* ítáauhboz. Úti k ahn» A kirándulásokhoz, túrákhoz az alábbiakban pár gyakorlati tanácsot adunk KISZ-vezetőinknek. Elsősorban a »Hová menjünk?« s a »Mit kell tennünk?« kérdésekre szeretnénk választ adni. A kirándulás útvonalának kijelölésénél két szempontot keli figyelembe vennünk: a kilométereket és az út időtartamét. Tudnunk kell. hogy a kirándulásokon átlag 3—4 kilométert gyalogolhatunk óránként. Tehát egy kilométerre átlagosan 13—18 percet számoljunk. A kirándulás tervéit úgy keil össaeáUttanunk, hogy az út arra az időre essék, amikor még nincs hőség. Sok túra vezető elhanyagolja tervében a visszautat, pedig ha hazafelé nincs program, az egész kirándulás emléke ellaposodik. A visszaút lehetősége más legyen, mint az odafelé vezető út. Legjobb, ha tizenkét—tizenöt személy vesz részt egy kiránduláson. Ha több a jelentkező, szervezzünk két- hánocn csoportot, amelyek vagy oda, vagy visszafelé más- más útvonalon haladnak, más-más programmal. Mit vigyünk kiránduláskor ? Erre örök érvényű választ adni nem lehet. A következő egyéni felszerelésire van szükség általában: ivópohár, csajka, kanál, kés, szalvéta, esetleg jól eldugaszolt kulacs vagy termoszpalack. Szükség lehet füzetre és ceruzára is. A csoport felszereléséhez tartozik egy-két balta vagy fejsze tokban, ugyancsak tokban egy-két kisebb utászlapát, kötél, iránytű, óra, kézigyógyszertár, merítőkanál, konzervnyitó, gyufa, a környék helyrajza, térképe, varróeszközök, apró társasjátékok és zsineg. Több napos kirándulás esetében számolni kell azzal is, hogy rossz idő állhat be, ezért az egyéni felszereléshez meleg ruha, takaró is szükséges. Ilyen alkalommal a tisztálkodási eszközökről sem szabad megfeledkezni. A csoport felszerelése kiegészül még sátrakkal, élelmiszerekkel (ha maguk főznek), főzőeszközökkel és mentőládával. Az éjszakai portyához zseblámpa vagy más világítóeszköz is szükséges. A táborozáshoz szükség van a helyi tanács vagy az illetékes erdőgazdasági hivatal engedélyére, s a KISZ-tagok táborozási helyüket és idejüket kötelesek bejelenteni a KISZ budapesti, iŰetve a megyei természetjáró és táborozási bizottságnak is. Hazánk megismeréséhez, a táborok és túrák programjának elkészítéséhez nagy segítséget nyújtanak a fővárosi és vidéki idegenforgalmi irodák. Az Express (Budapest, XII., Gál utca 9.) elsősorban a fővárosban áll a fiatalság rendelkezésére. Utazási kedvezményt nyújt, autóbusz különjáratot biztosít, táborozási felszereléseket kölcsönöz, különféle szórok ozásokra jegyet szerez. Az igényeknek azonban csak úgv tud eleget tenni, ha azokat a szervezet idejében bejelenti. ELA ÚGY VISELKEDETT, mint aki nem mindig képes magán uralkodni. Kérdezték is tőle: »Csak nem vagy szerelmes, Béla?* Mások meg a vendéglősnére néztek, úgy évődtek Bélával: »Persze, mert nagyon belenéztél Éva néni — így hívták a vendéglősnét — szemébe. Kérd meg, hogy gyógyítson ki* — mondogatták neki. A megjegyzésekre rosszallóan csóválta fejét a vendéglős, neki is feltűnt Béla furcsa viselkedése. Az asszony kezdett észbekapni, látta, kár volt a fiúban a tüzet meggyújtani, azért megpróbálta, míg parázslik, eloltani. Mind kevesebbet járt ■ be segíteni a vendéglőbe, s a lakást is kerülte, ne kelljen Bélával találkoznia. Béla azonban ebbe nem nyugodott bele, már forró érzelmekkel volt eltelve az asszony iránt, s mikor látta, hogy nem törődik vele, bús arcot vágott, s szomorúságát szesszel próbálta enyhíteni. Persze nem kellett sok neki, hogy megártson, s ilyenkor, mint az eszeveszett, úgy ment az utcán, egy este pedig elment a vendéglősné ablaka alá szerenádozni. Máskor meg, mini aki életét is elvesztette, elterült a földön. A járókelők eleinte megpróbálták kézen fogva fedél alá vinni, de amikor hozzányúltak, dühében ütött, rúgott, karmolt és harapott. Az idegenek — jobb a békesség — elkerülték Uytnkor Bélát. Történt, hogy egy hasonló esetkor a szolgálatos rendőr felszólította, menjen haza, ne háborgassa a csendet. Ám még neki állt feljebb, rátámadt a rendőrre, dulakodás kezdődött köztük, s másnap reggel az őrsön találta magát. S mint tudvalévő, hogy a részegség nem mentőkörülmény az elkövetett bűnre, Bélát kihallgattuk az őrsön, jegyzőkönyvet vettek az esetről, és egykét tanáccsal hazabocsátot- ták. Beke Béla vádlottként állt a fiatalkorúak bírósága elé, s elítéltként távozott a tárgyalásról. Hatósági közeg elleni tettleges bántalmazás bűntettéért négyhónapi börtönbüntetést mért ki rá a bíróság, az ítélet végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztették. * * * A ZOTA HOSSZÚ IDŐ ^ telt el. A minap ismét ott jártam a falujában, gondoltam, megnézem, mi történt vele azóta. A szerelem gyújtotta seb behegedt, kiábrándult megrontójából, már nem köti hozzá semmiféle kapcsolat. Szülei is igencsak kézben tartják, s azt mondják a felnőttek: azóta se látták Bélát részegen. Élete kiegyensúlyozott lett, szorgalmasan dolgozik. A KlSZ-Jiatalok meg éppen arról számoltak be, hogy a következő gyűlésükön nagy vitára számítanak. Mert hogy tagfelvételről kell dönteniük. Beke Béla jelentkezett felvételre. Úgy hiszik, ha viharos lesz is a vita, az amolyan tisztító vihar lesz. Beke Bélát teljesen jó útra akarják vezetni, s ezért maguk közé fogadják. (VARGA) EGYETLEN NAPOK Rokonszenves, szőke fiú, kövérségre hajló alakkal. Olyan, mint aki az arany középutat járta az eddigi húszegynéhány évével. Akit semmi különösebb izgalom nem érhetett azonkívül, minthogy az iskolában a kezdőbetűje körül forgatta a tanár a naplót. Ez a látszat, a valóság más. A valóságot így éli át megint Szűcs József: — Október 23-át sohasem fogom elfelejteni. Akkor éreztem először magamhoz nagyon közel a halált. Ávós voltam a Rádiónál! Ha többet nem mondana, ez is elég volna. Kommentár felesleges. A részletek elmondására kérem. Mélyet lélegzik, s kezdi: — Október 23-án délután négy órára kellett mennünk váltani. A készülődésről nem tudtunk semmit, a tömeggel először a Bem téren találkoztunk. S aztán végig a városon hömnölygött a nép. A Margit-híd után lekanyarodtunk a Szent István kőrútról, és mellékutcákon mentünk. hogy időre elérjük a Rádiót. A régi őrség azonban már nem ment el, hanem a 12 régi és mi, a 12 új őr ott maradtunk. Este fél hat tájban körülvettek bennünket. Bezártuk a kaput. Vártunk, nem tudtuk, ml lesz. Kint lárma, üvöltözés, belüli csend. z Döngetni kezdik a kaput,; majd egy kiszorult vágókocsi-1 val nekihajtottak. A kapu en-| gedett, nyomában emberek. I fiatal srácok tódultak be a; résen. Tűzoltófecskendővel £ próbáltuk visszaszorítani 1 őket, de elég eredménytelen; kísérlet volt ez. Már elfoglal-£ ták a telefonfülkét is. S aztán egyre melegebbé I vált a helyzet. Az ablakok£ mindenütt betörve, belőve. Mi ♦ néhányan éjjel fél 12 körül; az őrszobába szorultunk: két; honvédtiszt, aki bemenekült al tömegből, miután a tankot el-£ vették tőlük, egy fiú, akinek £ egyik szemét kiütötték cse-; réppel, néhány rádiós dolgozó; és én. Vártunk, de pokoli volt* ez a várás. Körös-körül re-£ csegett, ropogott minden,; semmit nem láttunk, mert a £ villanyokat kioltottuk, csak 1 torkolattüzek villogtak min- i den látható oldalról. A tét-£ lenség őrjítő volt. Fogtam a; pisztolyt és a géppisztolyt, s £ elindultam. Nem is tudtam,« hova, csak mentem. Ki innen ; a többi fiúhoz! De merre le-£ hétnek? Egyáltalán ki lát£ ilyen vaksötétben, és hova £ mehetek? — villant fel egy 1 pillanatra bennem. Már nem£ tudom, hogyan, de eljutottam * a montírozó helyiségbe. Ott £ rátaláltam a mieinkre, s a 8«. X lyószórónál tüzelőállást fog-£ laltam. Itt már akkor nagyon j csúnya világ volt. Az egyik | elvtársat a szemem láttára£ lőtték fejbe. Sorozatokat £ eresztett ránk egy géppuska a £ Nemzeti Múzeumból. Oda- 1 eresztettem egy sorozatot én £ is. Nem tudtam, hogy agyon-1 lőttem-e valakit vagy valaki-1 két, de a íorkolattűz nem lát- | szott többé, a géppuska el- £ hallgatott. Magam sem tu- £ dom, miként értem meg a: virradatot. Hajnalra nagyon £ megritkultunk. Csak cselleng- £ tünk bizonytalanul, mint £ akiknek semmi keresnivaló- £ juk nincs ezen a földön, s a | teljes bizonytalanság volt f minden következő pillana- 1 tunk. Utánpótlás semmi. Hui- X lafáradtan, idegesen vártunk | az életre, hogy talán majd ki- ; szabadulunk, s helyette a ha- £ Iáit kaptuk: a Szentkirály ut- £ cal építkezésnél huligánok, £ fegyveres ellenforradalmárok £ felmásztak a hatos stúdió te- £ tejére, s borzasztó mészárlást i hajtottak végre köztünk. Ne- £ hezen menekültem a halál 1 elöl. 24-én reggel 9-kor pa-1 rancsot kaptunk, hogy ne lő- £ jünk. £ Fél tíz körül elfogtak. Nem ; tudtam, hogy most befejező- % dött-e az eddigi, vagy új kál- £ varia kezdődik. Elcipeltek £ bennünket a Bajcsy-Zsilinsz- i ky utcába. Egyszer csak meg- ♦ álltak egy nagy halom gyümölcsös láda előtt, és tanakodtak, hogy mit csináljanak velünk. Felakasszanak vagy agyonlőjenek? Akasztás, agyonlövés — talán egyik szó jelentése sem jutott egészen a tudatomig, csak álltam fásultan, és vártam a véget, melyet valamelyik fa vagy az egyik kölyök géppisztoly-golyója jelent nekem. Ekkor golyószórós rendőrök kanyarodtak ki az egyik utcából, és szétszórták a suhan- cokat. Mindez egy pillanat alatt történt. Én egy tatabányai fiúval, Sógor Ferenccel baktattam a Nyugati felé. Nagyon lassan mentünk, mert a fiúnak comblövése volt. S bogy miért éppen a Nyugati felé mentünk, ma sem tudom. Talán azért, hogy kijussunk valamerre a külvárosba. A Nyugatinál elkaptak. Igazolványt kértek. A dokumentek a cipőmben voltak, nekiadtam a főhadon ászónak. Na, több se kellett. így piszkos csavargók, úgy piszkos csavargók, ordították, s aztán kiszállítottak Kőbányára a gyűjtőbe, ahol állandó műsorszám volt a verés. Fegyvert követeltek rajtunk. »Hát honnan adjak?« — hajtogattam a pofozás közepette eleinte, de hiába. A negyedik nap kiengedtek. Valahogyan kijutottam Újpestre, majd vissza a Mária utcába egy ávós barátomhoz — és itt megint elfogtak. Most a Fő utcába szállítottak. Nem mondom, itt nem vertek, csak éheztettek. Voltunk sokan, de valamennyien úgy megtörve, hogy semmi jót nem vártunk már. S aztán november 4-én reggel kinyílott az ajtó. A börtönőr beszólt, menjünk ki. Összenőttünk, mindenkinek az arcára ez volt írva: »Ugyan miért pont engem lőjenek agyon először?!« Azután leszereltek. Ennyi az egész. Befejezte. Egy pillanatnyi csönd. Lehet, hogy most is hallja még a Múzeumból 'jövő géppuska tompa sorozatát. Én csak tűnődözöm a dolgon, az egy szuszra elmondott halálorgián és a mostani életen. Az elején azt mondta, könyvelő a Textilművekben, s hogy két kitüntetést kapott: a »Ságvári Endre« és a »Munkás-paraszt hatalomért« kitüntetést. Zenélni szeret és mókázni, mint a fiatalok, hiszen élni oly szép és oly nagyon jó. (K. E.) KISZ vezetők között a Balaton partján \ f ire ez az írás megjerí lenik, a sátrakba új lakók költöznek, akik más ízléssel alakítgatják a nyárfák menti utakat, s a sátorbejá- rat fölé is más-más neveket rajzol az egyéni leleményesség, mert esetleg nem tetszett a piros krétával felírt »Imád-lak* vagy esetleg az »Un-lak«, amire a Balaton- márián táborozó KlSZ-veze- tők keresztelték el kúposszegletes sátraikat. Harminc fiatal lakott itt két hétig, egészen a Balaton partján: könyvelő a Textilművekből, tanító Ecsenyből, állami gazdasági dolgozó Darány-pusz- táról és még sokan, sokféle foglalkozásúak. Különböző fiúk, különböző helyekről, de valamennyien KISZ-vezetők, akik a tanulás legkellemesebb formáját választották: balatonmenti táborozással kötötték össze az elméleti tanulást. Erről beszélgettünk Kovács István elvtárssal is, a KISZ megyei bizottságának munkatársával, a balatonmáriai Latinka Sándor KISZ-tábor vezetőjével. Elmondta, hogy a cél kettős: gyakorlati, elméleti oktatást adni a falvak, üzemek KlSZ-vezetői- nek, másrészt pedin kéthetes üdülésben részesíteni azokat, akik a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteiben eddig, mint vezetők jó munkát végeztek. Jp elvetődött ugyanis számtalan olyan probléma, amelynek megvitatása csak akkor eredményes, ha a vitatkozó felek maguk a KISZ-vezetők, tehát a vitát lezáró elvi döntést is maguk hozzák meg. Ilyen volt például a társadalmi munka- mozgalmak felújításának a kérdése. A fiatalok közül sokan azt állították, hogy az ifjúság által végzett önkéntes munkának ma már nincs olyan jelentősége, mint egykor, mert olyan alkalom sem adódik, mint annak idején, a MADlSZ szervezte rohammunkáknál. Ezen a kérdésen aztán a KISZ-tábor tagjai is vitatkoztak, és jó néhány felszólaló gyakorlati példája azt bizonyítja, hogy az ifjúsági segítőbrigádok mozgalma életrevaló, helyes kezdeményezés. Tóth Lajos csornai K1SZ- titkár például elmondta, hogy ők egy alkalommal az azelőtt nemrég elhunyt KlSZ-titká- ruk rétjén lekaszálták a füvet, hogy ezzel is könnyítsenek a bajba jutott család gondjain. Ezen a vitán kívül elmondották a fiatalok egymásnak az ifjúsági vezetésben szerzett tapasztalataikat és azokat a módszereket, amelyeket ők a maguk területén alkalmaztak az ifjúsági szervezetek összefogásában, irányitá- sában. A mi pedig az üdülést il- leti, arról nem sok újat lehetne elmondani. Csak két kis mozaikot a tábor ellesett pillanataiból: A kosztról mindenki áradozott. Hogy ilyen jó, olyan sok — de ha leírnánk a napi fogásokat, nem mondana annyit, mint ez a kép: ebéd után a tó és az étkezde között húzódó drótkerítés kapufélfája melletti ha- sadékon bújt át mindenki, és nem a kapun. Előbb azonban megállt, és megnézte, hogy mennyi a különbség a drót és a pocak között. Ez — a hírek és az egyéni csipkelődés szerint — állandóan csökkenő tendenciát mutatott: a pocakok közeledtek — a drót felé! A másik példa: Feltűnt egy fiú, aki nem ment a többiekkel röplaboázni, focizni, hanem csak magányosan, tétlenül járkált a parti fövenyen, a tanácstalan ember összes ismertetőjelével az arcán. Az egyik kiszes azt mondta róla: »Nézd, ez a fiú még sohasem volt a Balatonnál, pusztáról jött ide. Eleinte mindenkit került, senkihez sem szólt. Nem azért, mert talán nem szeretett bennünket, hanem mert félszeg volt. összebeszéltünk, s azóta M. Gyulát mindenhová magunkkal vittük: ha csónakázni mentünk hívtuk, a röplabda-csapatba beválasztottuk, szóval nem hagytuk magára. Ma ez a fiú odajött hozzám, és elkérte a borotvafelszerelésemet!* T lyen volt a tábori élet * Balatonmárián, a csendesen suhogó nyárfák alatt, a kék magyar tenger mellett. S ilyen talán most is, csak esetleg más verset szavalnak a sátor mélyén tábortűzre készülve, miután az elődök búcsúünnepének tábortűz hamuját lassan széjjelhordja a balatoni szél. (KIRÁLY)
