Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-24 / 173. szám
OsmörtSk, 1958. Július 54. 6 SOMOGYI NÉPLAP KONTÁR-KÉRDÉS A korefcárkérdés valljuk be, valóban kérdés megyénkben. Egyrészt azért, mart a szolgáltató kisipar nem mindenhol tudja kielégíteni a lakosság szükségleteit, főként pedig azért, mert sok i.parengedély- lyei nem rendelkező iparos szívesen kontárkodik, fusizik, mivel jó jövedelmet vagy mellékkeresetet jelent, s még csak adót, üzletbérrt sem kell fizetnie: a munka házhoz jön. Talán túlzás azt mondani, hogy kár, miszerint a törvény szigora csak a kontárt sújtja, a vele dolgoztától nem. Az viszont igaz, hogy igen nehéz leleplezni a kontárok működését Titokban és vigyázva dolgoznak, éjjeli és hajnali időben, óvják őket az ismerősök, rokonok, családtagok a leleplezéstől. Néha még a hivatalos szervek is védőszárnyuk alá veszik. Czippán Imre kovács Inkán lakik a Rákóczi utca 25. szám alatt. Változatos életének előző eseményeit nehéz lenne sor- ravenni, tény az, hogy tavaly július 31-gyel megvonták tőle iparengedélyét. Az ok nyomós volt: Czippán részt vett az ellenforradalomban, élen járt a szobordöntésben és miegyébben. Az iparengedély megvonása egyáltalán nem jelentette Czippán Imre számára az óhenhalást. Elmehetett volna dolgozni bárhova, munkalehetőség mindig airad, s ha szerelmese szakmájának, akár állami gazdaságban, akár termelőszövetkezetben elhelyezkedhetett volna. Nem tette: inkább kontárkodni kezdett. Hivatalosan megállapították, hogy a közelmúltban tizennyolcszor vállalt munkát »feketén«, s hozzátehetjük, hogy legalább ennyire nem derült fény. Czippán jelenleg is dolgozik egy öreg inks! kovács- mesternél, akinek nincs joga alkalmazottat tartam, de akit jól felhasznál arra, hogy fedezze kontárkodását. Az inkei tanács pedig ahelyett, hogy fellépett volna a kontár ellen, még segíti is. Kérelmet nyújtott be az illetékes helyire, hogy adják vissza ipar- engedélyét, s arra hivatkozik az akkori (idén áprilisban kelt i az írás) megbízott tanácselnök, | hogy a háromezer lakosú köz- j ségben kevés (?) a három ko- | vács. A segítő szándék értékéből mit sem von le, hogy a végén hozzáteszi: »Ezen javaslat a fél kérelmére állíttatott ki iparigazolvány váltás céljából«. Először is nem igaz, hogy Farkas József kovácsmesrter és a másik két engedéllyel dolgozó kovács nem tudná ellátni Inkét, az azonban valóság, hogy az inkei tanács józan megfontolás nélkül támaszt adott a kontárkodás számára. Az a kisiparos, aíki jó művelője szakmájának, s aki munkájával a dolgozókat szolgálja, eddig is és ezután is kap működési engedélyt. Nem lehet vitás, hogy a kontárkodó iparos vagy nem jó szakember, vagy egyéb terheli lelkiismeretét — ezért nem kap iparengedélyt. Igen fontos volna, ha a lakosság belátná ezt, észrevenné, hogy nem fizetődik ki számára, ha kontárral dolgoztat. De miként várható ez el a lakosságtól, ha egyes tanácsi szervek sem tisztelik a törvényt, ha szemet hunynak a kontárok működésének? Addig, amíg nem érjük el, hogy egységes legyen faluban és városban, hivatalos szervek és a közönség részéről a kontárok elleni fellépés, addig a kontárkérdés kérdés lesz Somogy megyében. STRAND ÉPÜL a Textilművekben A szakszervezed bizottság eddig is temérdek értékes kezdeményezéssel tette otthonosabbá az üzemet, javított a dolgozók helyzetén. A családok munkáját könnyíti a két mosógép, mellyel naponta négy család moshatja ki szennyesét. A szárító teremben gyorsan megszárad a ruha, a mosógép megkíméli az asszonyokat a nehéz munkától. Bizony nagyon örültek a dolgozók, amikor a szakszervezeti bizottság javaslatára létrehoztak ezt a mosodát. Uj tervei is vannak még a bizottságnak, szeretnék megoldani azt, hogy egy porszívó és padlókefélő-gép is rendelkezésére álljon az asszonyoknak, amit hazavihetnek kölcsönben. Ez még csak terv, azonban a strand már a megvalósulás útján halad. Az udvaron egy' 19x8 méteres tűzoltó-medence áll kihasználatlanul. Sokat törte a fejét a szakszervezeti bizottság, hogyan lehetne a dolgozóknak strandot csinálni belőle. Egy kis vonakodás után a vállalat vezetősége is magáévá tette a gondolatot, úgyhogy a munkában lelkesen részt vevő fiatalok elkezdhették a strand építését. Mert senki se gondolja, hogy teljesen készet kaptak azzal, hogy a medence megvan. Korántsem. A bejáratnál lábmosót kellett készíteni betonból, négy zuhanyra is szükség volt. A műszakiak áldozatos munkája is nagyban hozzájárul a strand mielőbbi megnyitásához. Társadalmi munkát is vállaltak a gyár dolgozói s főképp a ki- szesek. Szombaton húszán, hétfőn huszonötén, kedden tizenheten láttak neki á/óval, lapáttal, csákánnyal a medence környékének a rend behozásához és a 15x6 méteres homokozó kiásásához. A medence 1,70 m mély, s bizony a kisgyerekek nem tudnának benne fürödni. Ezért a medencét meg- lejtősítik, hogy elöl ne legyen olyan mély a víz, Már készül az előregyártott elemekből készített fenék és a lépcső is, melyen a vízbe lehet menni. Szeretnék már hétfőn megnyitni a strandot. A medence környékét virágágyakkal varázsolj, ák széppé, sőt még egy röplabda-pályát is építenek nem messze a víztől, hogy a sportolni akarók is jól érezzék magukat. Egyetlen keserve a lelkes építőknek, hogy nincsenek fák a medence körül. Mór készülnek a padok is, melyeken a fürdés után csokoládé- barnára sülhetnek a lányok és fiúk. Munka után mindig fürödhetnek a dolgozók, csak szombaton és vasárnap lesz előre meghatározott időpont. Ilyenkor a legtöbb dolgozó a családját is elhozza, s jól kilubiekol- batják magukat a gyerekek is. örülnek a dolgozók, hogyne örülnének az épülő strandnak, amikor hétköznap egy lépést se kell menniük, csak kilépnek az épületből, s zsupsz, bele a vízbe. Az A-műszak KISZ-fiataljai vettek eddig részt leglelkesebben a strand építésében. Úgy látszik, ők várják legtü- relmetlenebböl az első fürdést. A jövőről sem feledkezik meg a szakszervezeti bizottság: ast tervezik, hogy két- és félszeresére bővítik a medencét, hisz a dolgozok létszáma állandóan emelkedik, s 1959-ben a mai medence már nem lesz elegendő. L. G. Megalakult a Megyei Rádióklub Július 21-én Dózsa György utca 14. sz. alatti székházában megalakult a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Megyei Rádióklubja. Az alakuló gyűlésen 53 rádióamatőr vett részt. A klub titkára foglalkozott a rádióamatőr munkában eddig elért eredményekkel, majd ismertette a klub alapszabályát. Ezután a jövó évi oktatási terv került megvitatásra. A rádióklub tagsága gazdag programot tűzött maga elé. Elhatározták, hogy a lehető legrövidebb időn belül felépítik a rövidhullámú kollektív amatőr adóállomást. Növelik az egyéni adó- amatőrök számát. Ebből a célból augusztusban rövidhullámú tanfo- lyamot indítanak. Oktatási tervükbe felvették egy super, egy méréstechnikai, egy televíziós és egy matematikai tanfolyam tervét. Hamarosan elkészül a klub mechanikai műhelye. Az ultrarövid-hullámokkal foglalkozó csoport még ezen a nyáron elkezdi kutatni, hogy milyen lehetőségei vannak Kaposvárott a külföldi frekvenciamodulált műsorszóró állomások vételének. A beszámoló és az éves terv előterjesztése után széleskörű vita alakult ki. IIHHttHHHllltMtHWttHOHIIIhttttlIWttJitHlHHJIHIHHltIHlttMtttittJWWMtIlttíMttttSMMHHtWdKrtili A HAGY ILÁGBÓL A VILÁG LEGERTEKESEBB BAROMFIJAI Dél-Amerikában, a columbiai drágakő- bányák központjában élnek a világ legdrágább tyúkjai Muzo környékén. Itt, ezen a tájon, ahol a bányász ragyogó smaragdokat ragad ki a homokos talajból, a tyúkokat gondosabban őrzik és ápolják, mint a legdrágább telivért a derby előtt. Próbáljon csak egy piros pecséttel ellátott Muzo környéki tyúkot vásárolni! Ki fogják nevetni, sőt esetleg vásárlási kísérletét a tyúkokra vonatkozó törvény megszegésének tekintik. A muzói tyúkok állami tulajdonban vannak, és a minisztérium fizeti az őket őrző, gondozó és naponta számbavevő indiánokat. A muzói tyúkok ugyanis lenyelik a drágaköveket. Természetesen a tyúkok nincsenek értékük tudatában, mert ők tulajdonképpen csak a ragyogó homokot csipegetik fel. A homok azonban smaragd-szilánkokat tartalmaz, és így gyakran előfordul, hogy a pirospecsétes tyúkok egész kis vagyont hordoznak begyükben. A bányavállalat azonban nem akar ily módon károsodni, és ezért állnak a muzói tyúkok állami ellenőrzés alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy csak állami tisztviselő jelenlétében szabad tyúkot levágni. A leölt állatnak kitépik a begyét, és selyemfonállal ösz- szekötik. A tisztviselő rányomja pecsétjét, és beszolgáltatja a bányavállalat vezetőségének. Ezekután a tyúkot ugyanúgy, mint mindenütt másutt a világon, tulajdonosa megsütheti, megfőzheti vagy eladhatja, de már csak néhány centávót kaphat érte. Jogosan felmerül a kérdés, hogyan ellenőrzik a muzói bányavidéken az embereket, ha már a tyúkoknál is ilyen bonyolult módszert alkalmaznak? Nos, a bányaterületre csak különleges állami engedéllyel szabad belépni, és minden látogató — rangjára és állására való tekintet nélkül — kénytelen röntgenvizsgálatnak alávetni magát, mielőtt elhagyná a telepet. Állítólag volt idő, amikor a bányában alkalmazott indiánokat kényszeroperációnak vetették alá, mert a tyúkokhoz hasonlóan lenyelték a drágaköveket, hogy ilyenformán gazdagodjanak meg. A röntgenvizsgálatnak ma már oly félelmes híre van, hogy senki sem próbál smaragdokat eltulajdonítani. Ennek ellenére szigorúan tilos bármit is a földről felemelni anélkül, hogy az illető előbb valamelyik felügyelőt értesítené. Ezenkívül megtiltották az asszonyoknak, hogy a bánya területére lépjenek. Ezt az udvariatlan rendelkezést állítólag azért hozták, mert a bányavállalat vezetősége számos rossz tapasztalatot szerzett a női vendégek látogatásakor. A főmérnök mosolyogva jegyezte meg: — Csak azért hoztuk ezt a rendelkezést. mert nem akarjuk női látogatóinkat feleslegesen kísértésbe hozni. A NŐK BARÁTJA Rafael »Ramfis« Trujillo tábornok, a Dominica! Köztársaság elnökének fia, a nők barátja, aki luxuskocsikat ajándékozott Kim Novak és Gábor Zsazsa filmszínész- nőknek és gyémánt nyakékkel lepte meg Joan Collinst, most Brigitte Bardot szemelte ki hódolata tárgyául. Amikor az egyik hollywoodi újságíró megkérdezte a tábornok égjük munkatársát, vajon véget ért-e Ramfis szerelme Kim Novak iránt, az megkerülte a kérdést, és azt mondotta: »A tábornok művészeti okokból tanúsít érdeklődést Miss Bardot iránt.« Arra a kérdésre viszont, hogy mit csinál a tábornok felesége és hat gyermeke, az újságíró egyáltalán nem kapott választ. Bélyegtapéta Dr. Walter voesseni fogorvosnak bizonyára fejtörést okoz majd, ha el kell hur- colkodnia. Lakásának hallját ugyanis 6000 márka névértékű bélyeggel tapétázta ki. Brigitte Bardot és a cenzúra Jugoszláviában betiltották a Filmski Svet című -hetilap egy számát, mégpedig Brigitte Bardot hibájából. A folyóirat ugyanis címlapján »izgató« képet közölt a filmcsillagról. A betiltás indokolása: »a közerkölcs súlyos megsértése, pornográfia, negatív befolyás a jugoszláv ifjúságra. ..« Bár egyáltalán nem tetszett a tény, de be kell vallanom, hogy négy évvel ezelőtt sem mondhattam magam jóképű férfinak: hajam vörhenyes volt, ráadásul egyre több hullott el, két oldalt fokozatosan mélyülő folytonossági hiányt hagyván. Arcom, különösen nyáron úgy festett, mintha pókok megszállta istállóban töltöttem volna éjszakámat. Igaz, nem szabad figyelmen kívül hagyni,' hogy volt bizonyos tervszerűség a szeplök elrendezésében, miszerint orrom vonalánál soha nem kalandoztak lejjebb. Mindezek tetejébe magasságom nem érte el a másfél métert. Testem azonban — és erre máig is büszke vagyok — szabályos alkatú volt. Karom a vállam- ból nőtt ki, bokám pedig a lábszáram után következett. Ez utóbbiak, valamint szép, nagy, piros szélű füleim vol- t tak büszkeségeim. Hát, szóval van önkritikám, jés megállapítottam, hogy soha # nem fogom eljátszani a Já- f nos vitéz címszerepét. E f en- tH tényeket józanul mérlegelvvé, már a főiskolán biztosítot- f tam magamnak jövendőbeli- tfmet. Hogy még velem is szóba é állott valaki? Hja kérem, a fnők nem mind Lollobrigidák! Szóval megbeszéltük, hogy majdan egymásé leszünk, és úgy gondoltam, hogy ezzel mindörökre letettem a gondot az úgynevezett nőügyekről. Választottammal szorgalmasan levelezgettem, szinte naplót írtam a velem történt eseményekről, és ő is beszámolt élete folyásáról: »Most kiskottok- vium lesz, úgy éljek, nem tudok semmit« stb. stb. Szerelmi ügyeim tehát a fent vázolt módon állottak, amikor a h-i iskolához kerültem gyakorlóévesnek. Mellékesen jegyzem meg, hogy a községben se villany, se köves- út nem volt. Az első nap az igazgató kiadta az osztályokat, ismertette az órarendet, és felhívta figyelmünket a termek dekorálására. És majdnem ez lett a vesztem. E munka elvégzése révén ugyanis érdekközösségbe kerültem Mártával, aki ugyanebben a teremben az I—III. osztályt tanította az elemi ismeretekre. — Délután ötkor találkozunk — egyeztünk meg, és a kijelölt időpontban valóban ott ültünk egymással szemben a nevelői asztalnál. Márta az én fogalmaim szefaluban. Első számú eszközként felhasználta a dekorálás eredményezte együttlétünket. Miközben a »Jó tanulással a békéért« jelmondat betűit vagdaltuk ki kék papírból, ő beszélt: — Tudja, olyan furcsa az élet! Én nem is tudom, hogyan, de szinte már a tavasz óta érzem, hogy valami történni fog velem. Valami érdekes, valami különleges. Mondtam is a keresztanyámnak: Tudja, Malvin néni, olyan btFérjül akartak j rint majdnem szép lány volt, (ugyanis én kicsit magamhoz is viszonyítottam embertársaim küllemét.) Azért csak majdnem, mert az a kis plusz mégiscsak hiányzott a földi porhüvelyéről, ami feltétel nélkül biztosította volna a tiszteletre méltó jelző jogosultságát. Nem ártott volna például, ha fülei kisebb szögben közelednek koponyájához, de nem hiányzott volna az a néhány pattanás sem, mely elszórtan tenyészett szeme fölött. Még csak a fogait említem meg: e fölöttébb fontos rágószerv tagjai kapitalista rendszer szerint nőttek ki, vagyis igyekeztek elnyomni egymást. E küzdelem eredményeképpen néhánynak sikerült is társai fölé kerekedni. E pár jelentéktelen hibától eltekintve Márta szép lány volt. Persze ezzel nem törődtem, úgy tekintettem, mint semleges nemű kartársamat. Nem úgy ő! Eltökélte magában, hogy férjhez megy. Mégpedig hozzám, mivelhogy a hatvan éves nős igazgatón kívül egyéb pedagógus nem volt a zarr érzésem van, néha úgy bizsereg a bal fülem cimpája, az idén biztosan nagy változások lesznek a környezetünkben. És mióta megtudtam, hogv maga ide jön — süti le savó színű szemét —■, azóta a por sem olyan fojtó, meg a sár sem olyan ragadós. — A tizenegyes lámpa is százas égőként világít, meg a kutyák is dallamosabban ugatnak — akartam kiegészíteni a felsorolást, de aztán jobbnak láttam nem zavarni őszinte megnyilvánulását. Este hazakísértem. A ház előtt, ahol a hajdani főbírőné- anyjával lakott, megálltunk. Körülöttünk csend volt, csak a falu 89 kutyája vonított, meg a közeli apaistálló két érdemes lakója bőgött elnyújtva. És mi ott álltunk, szótlanul, hallgattuk a természet gyönyörű szimfóniáját. A következő vasárnap búcsú volt a faluban. Márta és anyja — akivel időközben megismerkedtem — meghívtak ebédre. No, most a hasamon keresztül akarnak rám hatni — vettem észre a cselt, és férfias keménységgel visz- szautasítottam a meguivást. (A szomszéd asszony ugyanis előbb szólt.) Ellenben vigasztalásul megígértem, hogy este segítem elpusztítani azt a néhány darab libát, amelyeket erre az alkalomra — kicsit az én kedvemért is — megfosztottak életüktől. így is lett. Rágtuk a libacombokat, ürítgettük a rózsaszínű r.ohával telt poharakat (színesítőnek néhány fej Othello volt benne). Amikor már a fülem jobban vörösödött a kelleténél, vendéglátónk azzal a javaslattal állt elő, hogy menjünk a bálba. Gépiesen engedelmeskedtem. Hiába, ez a sorsa egy férfinek, aki falura kerül! Az iskola egyik termében már döcögtették egymást a fiatalok. Zsúfoltság, meleg, rossz levegő, izzadságszag. No, mindegy, valamivel meg kell szolgálna a vacsorát — gondoltam, és illedelmesen meghajoltam Márta előtt. Ö boldog mosollyal simult hozzám és máris ott szorongtunk az izzadó tömegben. Bevallom, arra számítottam, majd csak lekérik az éj folyamán. Tévedtem. A falusi legények tapintatosak voltak, nem merték megzavarni az édes-kettest. A , hajnali harangszó vetett ben-'l nünket haza, és addig csak* vele táncoltam. Nem mondom,, j) az arcát néha odanyomta af homlokomhoz, de ez valahogy nem jelentett kárpótlást számomra. Másnap az egyik tízpercben »véletlenül« összesodródtunk az udvar végében. — Hallja, mit beszélnek? —. kezdi bűvös mosollyal. —* Hogy maga meg én. Szóval? már az egész faluban az a hír? járja. Most már semmi sem\ mossa le magáról... rólunk.. De lemosta. Mert aznap kér-a tem az áthelyezésemet... 1- fi MENEKÜLÉS Carl Maria von Weber elvi ellensége volt Rossini zenéjének. Ennek ellenére egy alkalommal legjobb barátjával elment a Sevillai borbélyra. A bécsi opera ragyogó előadásban mutatta be az operát, melynek hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Weber sem. Egyre nyugtalanabbul izgett-moz- gott székén, majd hirtelen felállt, és távozni készült. »Mi van veled?« — súgta fülébe kísérője. »Engedje ki gyorsan« — súgta vissza Weber —, »mert a végén még megtetszik ez a fércmunka«. Szegény Mansfield Gondjai vannak Jayne Mansfieldnek, a szőke hajú, csipogó hangú filmcsillagnak. Az orvosok nemrégiben borzalmas megállapítással lepték meg: legkésőbb két év múlva olyan kopasz lesz, mint Yul Brynner. Ugyanis fejbőre nem bírja az erős hajfestőszert, amellyel ter- mésze*től barna haját szőkíti. Persze a közönség Ízlése kiszámíthatatlan: Brynner is simára borotvált kopasz feje miatt lett közkedvelt, talán a dús keblű film- színésznő is vonzóbbá válik ezáltal? Nőies viselkedés Nagy tömeg gyűlt össze egy bolt kiárusításánál. A nők tömegében egyetlen férfi állt türelmesen, és hagyta, hogy gyomrozzák a tolongásban. Tíz perc múlva azonban elvesztette a türelmét, és erélyes könyökölés- sel előre igyekezett. »Hogy lehet így viselkedni?! — kiáltott rá az egyik nő. — Művelt ember nem viselkedik így!« »Mostanáig igyekeztem művelt ember lenni — válaszolt a férfi fagyosan —, de elhatároztam, hogy ezután nőiesen viselkedem.« Városi gyerek Pistike leghőbb vágya teljesül: elküldik a nagynéniéhez falura. Első nap este csodálkozva nézi, amint a néni éppen egy tvúkocskát kopaszt. »Mondd, Ella néni — kérdezi végre csodálkozva —. neked minden este le kell vetkőztetned a ty útijaidat?«
