Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-24 / 173. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. Július Z4. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár előkészületei Megérkezett az első külföldi borminta a nem «etköxi A főpróba véget ért. Méltóin nevezhetjük annak ugyanis a négynapos, a nemzetközi sza­bályok megtartásával, a Vaj- dahunyad várában megrende­zett országos borversenyt. A bizottságok nyolcszázféle bor­ról mondtak véleményt, és nemcsak országosan, de világ- viszonylatban is kiváló minő­ségűeket jelöltek a nemzetközi borversenyre. A Magyarorszá­gon első 1 ‘'en az Országos Mezőgazdasági Kiállítás alkal­mából megrendezésre kerülő nemzetközi borverseny iránt nagy az érdeklődés a külföldi bortermelő államokban is. Ezt bizonyítja, hogy míg eddig száz külföldi bormintáról ad­tunk hírt, most már mintegy kétszázról írhatunk. Nap mint nap érkeznek még újabb je­lentkezések, sőt már megérke­zett az első külföldi borminta is. Olasz bortermelő volt a fel­adója. A várható erős küzdelem bi­zonyítására hadd idézzünk né­hány érdekességet. Tizenöt osztrák jelentkező eddig har­minchárom bormintát nevezett be. A szakemberek nagy örömmel nyugtázták ezt a tényt, mert az osztrákok, adott viszonyaik mellett, nagyon kellemes, jó zamattá borokat borversenyre termelnek, és borkezelési módszerük fejlettsége világ­szerte elismert. A baráti ro­mán nép ötven bormintája kö­zött szerepelnek nemcsak az ezeréves történelmi borfajták, de a domboldalakon ötven év­vel ezelőtt meghonosított kül­földi féleségek is. Egy korzi­kai benevező kétféle bort, Al­gériából szintén kétfélét, míg Marokkóból egy mintát külde­nek Budapestre. Rajnai, mos- seli borok is részt vesznek a nagy nemzetközi vetélkedés­ben. Minden jelentősebb bor­termelő államból elküldik bo­raikat a termelők, nemcsak a helyezésért, díjért való ver­sengésért, de a bor kölcsönös megbecsülésének bizonyítása­ként is. Erről szó szerint így ír egy mosseli bortermelő: »Saját termelésű boraim ed­dig még minden versenyen ki­tüntetésben részesültek. 1954- ben a legnagyobb német bor­kitüntetést, a Szövetségi győ­zelmi díjait kaptam. Nagyon örülnék, ha Budapesten nem­csak díjat vagy érmet nyer­nék, hanem ezen túl a verse­nyen való részvételemmel az országaink közötti megértést és boraink nemzetközi megbe­csülését is segíthetném«. Mit láthatunk majd a» állami gazdaságok pavilonjában? Serény munka folyik az ál­lami gazdaságokban a 62. Or­szágos Mezőgazdasági Kiálií- :.ás és Vásár megnyitásának iözeledtével. Ebben az eszten- iőben a kiállításon ser kerül réhóny jól szervezett mező- gazdasági üzem bemutatására s. Szemléltető módon ismerte­ik a gazdaságok szervezetét, mzgazdasági viszonyait, az izemágak arányát és a 'helyes izemszervezés eredményeit. A főpavilonban a látogatók i Héki Állami Gazdaság üze­ni keresztmetszetét ismerhe- ifc meg. A növénytermeié« xnowtatón a Nagy szén tjánosi is Pueztaszabolcsi Állami Gaz- laság eredményei kerülnek ki- üMtásra. A kertészeti pavilon­ján a Zalaszentgróti Gyü­möios- és a Tokajbe-gyaljai SeőMtermalő Állami Gazdaság ismerteti a fő termelési ágak közötti helyes összhang meg­teremtésének lehetőségeit. A Mezőhegy esi és Juhé-pusz- tai Állami Gazdaság üzemi ke­resztmetszetének vizsgálata során az állattenyésztők képet .kaphatnak majd arról, hogy a kiváló tenyésztő munka, a magas hozamok, a takarmány­szükségletek biztosítása mi­lyen módon képezhet harmo­nikus egységet a gazdaság töb­bi feladatával. A gépesítési pa­vilonban a Kajmádi Állami Gazdaság üaemi adatai a gépe­sítés leggazdaságosabb saerve- aeéének, a gépek legjövedel­mezőbb alkalmazásának mód­szereit mutatják be. A takarmánycsere- ancieról Az állattartás segítésére ta- karmánycsere-akciót engedé­lyezett a kormány. Az ókuko­ricával rendelkező termelő- szövetkezetek és egyéni ter­melők a Terményforgalmi Vállalat és a bizományos föld­művesszövetkezetek raktárai­ban korpát vagy árpát kaphat­nak cserébe terményért a nö­vendékállatok neveléséhez. 100 kg májusi morzsolt sze­mes kukoricáért 120 kg korpa jár. A korpa a. malmi korpa kiosztó helyeken vehető át utalványra. 115 kg májusi morzsolt szemes ókukoricáért 100 kg árpát adnak a telepek. A termelőszövetkezetek új termésű kukorica ellenében is igényelhetnek árpát. Ebben az esetben 100 kg árpáért ősszel, töréskor 120 kg májusi mor- zsoltnak megfelelő mennyisé­gű új termésű csöves kukori­cát kell átadniuk. A csere feltételeiről a TV- telepek, felvásárlóhelyek és bizományos földművesszövet­kezetek részletes tájékoztatást adnak. A csere igen kedvező az állattartó termelőknek, mert olyan időszakban nyújt segítséget az állattartáshoz, amikor a takarmányszükséglet kielégítésének biztosítása gon­dot okoz. A kukoricáért cse­rébe kapott; árpa vagy korpa az állatnév eléshez és a hizla­lás előkészítéséhez nélkülözhe­tetlen és pótolhatatlan. Ér­demes élni a cserelehetőség­gel. Ismeretterjesztő előadások A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság közösen a Szakszervezetek Megyei Tanácsával ismeretterjesz­tő előadás-sorozatokat indított. Az előadások anyagát az M5XBT mű­szaki szakosztálya dolgozta ki »Eredmények, újdonságok és ér­dekességek a szovjet iparban-« címmel. Az anyag ismertetésének célja, hogy a megye dolgoséi előtt világossá tegyék azt a hatalmas technikai és ipari fejlődést, meiy a Szovjetunióban megy végbe napjainkban. Az előadásokat a megye húsz nagyobb üzemében tartják meg. A múlt hé*en a Somogy megyei Tatarozó és Építőipari Vállalatnál már volt egy ilyen előadás. A résztvevő mintegy nyolcvan aolgo- zó nagy érdeklődéssel hallgatta az előadót, aki ismertette a Szovjet­unióban folyó hatalma* arányú építkezéseket, az építkezéseknél felhasználásra kerülő előregyár­tott elemeket és a munkát meg­könnyítő ‘ gépeket. — Ptan Péter bá- si megbetegedett... ’éter bácsit elérte a >aj ... Az öreg Plun gynak esett... — laaladt, repült a hír égig a falun, és min- entei sajnálkozott, üvelhogy senki sem olt, aki az idős gaz­ára még a legcseké- tefoben is neheztelt. — Mi lesz most? — érdezgették egymást szomszédok átha­llgatva a kerítése- en. — Mi lesz most? - ráncolták hamlo- ukaf félig telt kor­ával a kezükben az ;a!boltban a sör sze- ílmesei. — Mi lesz lost? — súgták az reganyóik a litánia Latt a templom pad­iban, olvasójukat lorzsolgatva... — Ii lesz most, éppen nagy munka idején, mikor a legsürgő- ;bb tennivalónk már szalmaszál egyen­lítés? Ki fogja elve­szni ezt Plum bácsi elyett, aki beteg s kinek oly sok az íyengetni valója? lum néni? Annak a eteg mellől nem 'abad elmozdulnia. gyerekek? Azok cm tudnak hazajön- i a városból, csak Jre ... — Mi lesz most? •— ligták. össze fejüket község bölcsei» aki­ket vezetőjüknek is­mert el az egész la­kosság. — Plum bá­csit nem hagyhatjuk cserben... Ném is hagyták. Két napi, két éjjeli tanácskozás utón el­döntötték: a vállalko­zó szetfenoű, minden­re kész fiatalságból brigádot, sőt roham- brigádot kell szervez­ni, akik elvégzik a Pluimék szalmaszál- egyengetését. — Nosza, fogjunk hozzá — adták ki a harci jelszót, és más­nap a fiatalok már vidáman dolgoztak is Plumék eddig árván kunkorodó szalma- szálainak egyengeté- sén. — Nosza, fogjunk hozzá most mi — biz­tatta magát az utolsó szalmaszál elfogyta után a község egyik nagyra becsült veze­tője. — írjuk meg a megyei lapnak, mi is történt a mi falunk­ban. Tinta, toll. papír, és már készül is a le­vél: »...Községünk egyik agilis vezetője, aki ráadásul gyenge nő, kezébe vette az ügyet, és bármily ne­héz volt neki, addig le sem tette, amíg Plumék utolsó szál szalmáját is ki nem egyengették. Az ilyen hozzáállás igazán példamutató lehetne bárki sizámára. Pél­dát vehetnének egy gyenge nő akaratere­jéről.« Elmosol yodott. Jól van ez így. Ö szépen a háttérijén marad, igaz ugyan, hogy neki is nagy része van eb­ben a dologban — de nem szeret dicseked­ni. A végén még ön- dicséretnek vennék. Maradjon csak min­den babér a nőnek, az agilis, tettre kész ve­zetőnek — a felesé­gének ... Ment a levél a me­gyei laphoz, onnan pedig a nyomdába. Újságba került, szép fekete betűkkel, nagy címmel szedve. S a férfi örvendezett, hogy milyen örömet szerzett nejének. — Mi lenne, ha a történteket megír­nánk a megyei lap­nak ... — így mor­fondírozott a harma­dik bölcs is a falu­ban. — Valahogy úgy, hogy benne legyen a komám meg a felesé­ge is, de — ha név nélkül is — benne le­gyek én is a cikkben. Se kimagaslóan, se túl szerényen. Úgy csendes-szembe tűnő­én. — Lássunk hozzá... — És készült a másik levél is, ami csaknem egyidöben érkezett meg társával a szer­kesztőségbe. »... Nem akarjuk öndicsérőként feltün­tetni magunkat, de segítségem nélkül Plumék szalmaszálai még most is ott kun- korodnának egyenge­tő» nélkül, ahol vol­tak. Sokat jelentett az ifjúság megszervezé­sében az én szemé­lyes, jó kapcsolatom, rábeszélő tehetsé­gem ...« Elégedetten dör­zsölte meg kezeit és gratulált magának. Ilyen szép, okos leve­let régen olvasott sze­rény személyéről. — így van ez jól — mondta önelégülten —, ha senki sem di­csér, majd igyekszem én. — így van ez jól — mosolygott a vezető­nő férje is. — Ha sen­ki sem ismeri. el lel­kes ügyködésünket, legalább mi tartsunk össze, s tudatosítsuk a széles tömegekkel a vezetésre való ráter­mettségünket, s azt, hogy igyekszünk se­gíteni mindenki ügyes-bajos problé­máján ... És ez nem bűn. csak egy kis öndicsé- rel... (—ger) Két »záshárom ellenőrzés, hatvannál több büntetés Nesztelenül suhannak a vi­torlások a Balaton vizén, ra­gyogva tűz a napsugár, s az árnyat adó, szomjat oltó ét­termek, vendéglőik csúcsfor­galmat bonyolítanak le ezek­ben a napokban. Hamar meg­telik, még hamarabb kiürül a féldecis pohár (főleg akkor, ha kevesebbet mérnek bele); jó­ízűen falatozzák a vendégek a sülteket és isszák rá a habzó sört. Számol a pincér, mérge­lődik a vendég, mert tévedés­ből vagy készakarva kicsit »vastagabban« fogott a ceruza. A Belkereskedelmi Minisz­térium ellenőrei júniusban a somogyi balatonparton 203 el­lenőrzést tartottak a vendég­látóipar! és kereskedelmi egy­ségekben. Az észlelt szabály­talanságokért hatvannál több pénzbüntetést szabott ki az állami kereskedelmi fel- ügvelőség Somogy megyei ve­zetője. Zenés árak — zene nélkül ! Beül a mit sem sejtő vendég este valamelyik étterembe, még jóval a zene megkezdése előtt. Megvacsorázik, iszik rá néhány pohár sört, s ha sze­rencséje van, még zenekezdés előtt fizet és távozik. De aki ott marad táncolni, és nincs szerencséje, mert »feledékeny« a pincér, az megjárja. Ráfi­zet, többet, mint eredetileg gondolta volna. Jön a fizető, összead, kivon, oszt, szoroz, nem is kérdezi, hogy a vendég zenekeadés előtt vagy után fogyasztott-e. Minden kihozott ételhez, italhoz egyaránt hoz­zácsapja a húsz százalékot. Ha fizet a vendég és távozik, nincs baj, de há reklamál, s ha a reklamálók véletlenül az ÁKF ellenőrei, akkor jön a magyarázkodás. »Elfelejtet­tem, nem kérdeztem« stb. séb. Csak az az érdekes — s ilyet az ellenőrök még nem ta­pasztaltak, de nem jegyzett fel a fizetőpincérek történet­írója sem —, hogy »tévedés­ből« a zenekezdés után vacso­rázó vendég számláját zene­kezdés előtti árakkal, azaz húsz százalék nélkül állították volna össze. Szítai Adóm, a balafonföld- vóri Balaton Gyöngye fizető­pincére is »tévedésből« 174,80 Ft helyett 199,80 Ft-ról állított ki számlát. Csak hát ez egy­szer ő fizetett rá, mivel a ven­dégek egyben ellenőrök is voltak. Pass András, a fonyó- di Rianás fizetője 64,80 Ft he­lyett 72,90 Ft-ot számolt. Mindkét helyen zenés árakat számítottak a zene kezdete előtt fogyasztott ételekért, ita­lokért, de így tettek a leilei Zöldfában is, ahol Molnár István a bérlő. Azt is meg ken említeni, hogy némelyik fizető egész egyszerűen többet számol, vagy pedig kevesebbet ad vissza. S ez nemcsak a ven­déglőkben, hanem némelyik kereskedelmi egységnél is elő­fordul. Többet számolt Börön- di János, a zamárdi Sirály vendéglő fizetője, és így járt el Filip Artúr, a siófoki Bu­dapest—Balaton fizetője is. Demizsoncsere, súlycsonkítás, árdrágítás Varga József, az OVÜ sió­foki 300-as pincéjének veze­tője a röviditalokkal töltött demizsonokat »elcserélte«. Véletlenül vagy szántszándék­kal? Szerinte véletlenül, a ke­reskedelmi ellenőrök szerint nem. Ugyanis a demizsonok oldalán jól olvasható volt a felirat és a benne lévő ital ára is. Mégis a 69,20-as bran- dyt 100 forintért számlázta, s úgy szállította ki az újhelyi | Pici cukrászdába, ahol emiatt 94 forint helyett 136-ért ad- ; ták a vendégeknek. Nagy Sán- ; dómé, a siófoki Fogas mixer- nője súlycsonkítást követett el, ; de hogy ezt elkendőzze, férjé- I vei az ellenőrök mérőhengerét feldöntette. Nagy Sándor ré­szegséget színlelve úgy tett, mint aki nem ismeri tulajdon feleségét, s csak a rendőrök közbelépésére volt hajlandó kijózanodni és az igazoltatás­nál a házastársi kapcsolatot beismerni. Weisz Istvánná a siófoki Mártírok útján lévő borkósto­ló vezetője úgy követett el súlycsonkítást, hogy hitelesí­tetlen poharaikban mérte az italt annak ellenére, hogy a poharak hitelesítésére vál­lalata ellenőre írásban már korábban felszólította. Buzsáki Ferenc, a siófoki Vörös Meteor vendéglő veze­tője a vegyes pálinka literé­ért 70 forint helyett 80-at kért. Dani László batetonmáriai bérlő a kevertért 72 Ft helyett 90-et számolt. Csömör Alajos, a balatonberényi Halászcsár­da bérlője ugyancsak a vegyes pálinkáért 70 forint helyett 80-at kért. A fonyódi 2-es szá­mú húsboltban a vevőknek a két kilogramm húsba 43 deka csontot mértek. A bala- tonleüei 9-es számú gombában a főtt tojást számolták drá­gábban. A fonyódi hajóállo­másnál lévő 12-es számú gom­ba eladója 105,68 Ft helyett 158 forintot számított az el­adott áruért. Ennél is fel- háborítóbb Koezta János ba- latonföldvári pecsenyesütő tet­te, aki a sült hal kilójáért 80 forintot számolt mérés nél­kül, s így busás haszonra tett szert. Nem feledékeny az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ! Persze hiba volna általáno­sítani és azt mondani, hegy a Balaton partján és másutt is csak olyan vendéglátóipari és kereskedelmi dolgozók, bérlők, kiskereskedők vannak, akik a vevőket, vendégeket megká­rosítják. Ez nem igaz. Hiszen az ellenőrzés során az is be­igazolódott, hogy többségében becsületesen számolnak, nem követnek el visszaéléseket. Néhányan azonban »feledé- k-enységükért« moot kieeöb- n agy óbb büntetésben részesül­RÖVID Kedden tiz tagú indái gaz­dasági küldöttség érfaeaett né­hány napos tartózkodásra Bu­dapestre. A látogatás célja a magyar gazdasági élet tanul­mányozása. * * * A közelmúltban hazánkban, tek. Az ÁKF nem feledékeny, és azon van, hogy a hibát el­követő dolgozók közül azokat, akiket lehet, megneveljen, a többieket pedig visszatartsa a törvénytelenségek elkövetésé­től. De azzal szemben, aki többször követ el visszaélést, súlyos megtorló intézkedést alkalmaznak. Buzsáki Ferenc, a siófoki Vörös Meteor vezetője 300, Szitái Ádám, a földvári Bala­ton Gyöngye fizetője 500, Nagy Sándorné, a siófoki Fogas mixemője 500, Varga József, a siófoki 300-as pince veze­tője 300, Pass András, a fonyó­di Rianás vezetője 500, Szabó Zoltán, a fonyódi 2-es számú húsbolt vezető 300, Dani Lász­ló balatonmáriai bérlő 300, Csömör Alajos balatonberényi bérlő 200, Molnár István ba- latonleúei bérlő 100, Weisz Istvánná, a siófoki Mártírok úti borkóstoló vezetője 500, Turbéki István, a lellei 9-es számú gomba vezetője 300, Földvári Gáborné, a fonyódi 12-es számú bolt vezetője 500, Molnár Gábor, a fonyódi 12-es számú gomba eladója 400, Koszta János földvári pecse­nyesütő pedig 500 forint pénz- büntetést kapott, bogy okul­jon. íme, egy része a csalásért, súlycsonkításért, árdrágítá­sért, a vevők megkárosításá­ért pénzbüntetésben részesí­tett vendéglátóipari és keres­kedelmi dolgozóknak. Jó len­ne, ha ezekből a büntetések­ből nemcsak ők, de mások is tanulnának. A vendéglátóipa­ri, kereskedelmi dolgozók szakszervezete, pártszervezete figyeljen fel a büntetésekre, s javító- nevelő-munkával vagy pedig súlyosabb rendszabályok alkalmazásával érjék el, hogy a Balaton partján üdülő dol­gozókat ne károsíthassák meg lelkiismeretien emberek. Szalai László HÍREK járt szovjet pedagógus kül­döttség táviratban köszönetét mondott a Művelődésügyi Mi- nisztóriumtiak a baráti fogad­tatásért és további sikereket 'kívánt a magyar pedagógusok­nak a felnövő nemzedék neve­lésében; Burgonyaszedés Hatszáz négyszögölön termel csíráztatott burgonyát Babócsa határában Kiss Vukmann Mihály. A szedésben segít a ro- kons ág is. — Fogjad, kislányom, a zsák száját — mondják a legifjaM krumplisa edőnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents