Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-23 / 172. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Sserda, 19S8. jnMus 23. NÉGY ÉVTIZED A HALASTAVAK MELLETT K edves kis ünnepség színhelye volt minap az Alsóso- mogyi Halgazdaság nagyatádi központi irodája. A gazdaság dolgozói búcsúztak legidősebb munkatársuktól, a nyugdíjba vonuló Szabó József főhalászmestertől. Az asztal­főn, az igazgató és a páirttitkár között a szikár, őszülő hajú ünnepelt foglalt helyet, mellén ott díszelgett két -kitüntetés is, tanúskodván, hogy Józsi bácsi négy évtizeden át jó mun­kát végzett. Erről beszélt Beck József, a gazdaság igazgatója, a szakszervezet elnöke és az alapszervezet titkára is. Majd jutalmait adtak át neki a halgazdaság és a szakszervezet ne­vében. A hivatalos ünnepség után vacsorán vetitek részt a ven­dégek. A kitünően elkészített halászlé és rántott ponty min­denkinek nagyon ízlett. Ezúttal ugyan nem Józsi bácsi volt a szakács, de amint mondotta, ő,is nagyon ért az ízletes bográcslé készítéséhez. A közben megindult beszélgetésben Szabó József így emlékezett vissza pályafutására: — 1931-ben cselédként kerültem a lábodi Széchenyi-féle birtokra. Édesapám is ott volt cseléd. Kilenc esztendő alatt, 1931-ig 13 halastavat létesítettünk, mindegyik építésében részt vettem. A birtokos a halastavak vezetésével bízott meg. A haliásztudományt egy balatoni halásztól tanultam. Kora reggeltől késő estig, télen és nyáron egyaránt talpon voltam. A felszabadulás után újult erővel láttam munkához. 1949, a halastavak államosítása óta mint főhalászmester dolgoztam az AJbsósamogyi Halgazdaságban. Jó munkámért 1954-ben miniszteri elismerést kaptam, 1955-ben pedig az Országház­ban az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át a Munkaérdem- órern kormánykitüntetést, melyet azóta is büszkén viselek — mondja Józsi bácsi, miközben a mellére mutat. — Amikor a halgazdaság élüzem lett, újabb kitüntetést kaptam: a »Szak­ma kiváló dolgozója-« jelvényt. Fizetésemmel mindig meg voltam elégedve, átlagosan 1500 forintot kerestem, ennek alapján most majd 850 forint nyugdíjat kapok. Megválni végleg a halastavaktól talán nem is tudnék — mondja —; azt hiszem, hogy nagyon gyakran ellátogatok majd a gazda­ságba. Hatvannégy éves vagyok, úgy érzem, nem lehetek meg anélkül, hogy néha-néha ne dolgozzam. Persze ennyi évi munka utón jólesik a megérdemelt pihenés. D. S. Kulturális hírek — Nagy sikerrel szerepelnek a taranyi úttörő pajtások fény­képei a Kaposvári Fotoklub ál­tal rendezett »A magyar foto- k ki bak I. szalonja« kiállítás folyosóján. A taranyi úttörők fekete-fehér és színes felvéte­lieket állítottak ki. A jó barátság kötelez A doktor úr gyönyörű vajszínű Opel Rekordjainak nekiment egy teherautó. Ki volt a hibás, ki nem, ennek eldöntése nem a mi felada­tunk. A helyszíni vizsgálat után a doktor úr beült ko­csijába, s ittasan vezetni kezdett. Alig indult el, vö­rös lámpa villant, fékeznie kellett. — Szálljon ki kérem.. , és jöjjön velünk egy orvos­hoz ittassági vizsgálatra — adta ki utasítását a rendőr. Az orvost, akihez a rend­őrök mindig bekopogtatnak, ha ittas gépkocsivezetővel találkoznak ellenőrzéseik során, már álmából kellett felébreszteni. Hunyorgó szemekkel nyi­tott ajtót, de tekintete meg­rökönyödést árult el, ami­kor megpillantotta a vizsgá­landó pácienset: — Te... .Te vagy az, Fe­rikém? — kérdezte hitetlen- kedve, s a másik csak bó­lintott. — De hát Ferikém, mi van? — kérdezte, s a rend­őrökhöz fordult: — Kérem, tekintsenek el a vizsgálattól, a vérvételtől... — Doktor úr, kötelesség is van a világon... — Igen, igen, tudom, de tekintsenek el, mégiscsak kollégám.,. barátom. És az orvos nem vizsgálta meg a gépkocsi vezetőjét, mert hát ugye... »barátok«. Hogy aztán kollégája és gépkocsivezető társa ittas állapotban ül a kormány mögé, és emberek épségét, életét veszélyeztetheti, az neki nem számít. Az orvos­Bűn volna megállni — A vasámaoi olvasótermi i '"5,vl "em szamn- Az °’ruos* szoigálatot ősszel - kísérlet- J Tkem-T emb^ek^í képpen - újra bevezeti a me-J ^ egészségéj£ Zédéséfe, gyei könyvtár. Ha kellő számúr épségének vigyázására, aki olvasó jelentkezik, egész télen \ előtt igazán mindennél szen- nyitva lesz az olvasóterem va-i tebbnek \kellene lenni az ~ emberi eleinek... só ma p is. I A Balaton feletti sétarepülés A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal és a MALÉV vasárnaptól kezdődően nem­csak Siófok felett, hanem a Balaton körül is rendez Siófokról induló sétarepülést. így az utasok gyönyörködhetnek majd a Balaton teljes szépségében, letekinthetnek a somogyi dombvidékre, az északi part. festői bazalthe- gyeire, a kényelmesen terpeszkedő Bada­csonyra, a Gulácsra és a várrom koszarúzta Szigijget és Csobánc hegyeire, valamint a tó háttal magasból aprónak ténő úszó hajókra, vitoriéaoteFa. Sz az utazás nemcsak szórakozást, időtöl­tést, hanem bizonyosan felejthetetlen élményt is jelent a résztvevők számára. Megtisztították a rád-pusztai templomromot A Vasas Természetbarát Egyesület kohó- és gépipari minisztériumi osztályának lelkes tagjai munkatúra keretében megtisztították a Balatonszemes közelében álló XIII. század­beli templomrom környékét bokroktól és fák­tól, melyek már majdnem beszőtték. Most tel­jes nagyságában és szépségében láthatóvá vált. A Megyei Idegenforgalmi Hivatal elké­szítette a Balatonsaemesről és Balatonlellé- ről rád-pusztai romhoz vezető turistautak jel­zéseit. A jövő évre tervezik a műemlék-állag­nak megóvásával kapcsolatos munkálatok elvégzését is. A HOGY MONDANI SZO­^ KAS, most van a mun­ka dandárja a mezőgazdaság­ban. A kenyérgabonához nyúl mindkét kezével a parasztem­ber. Nyújtott vagy kettős mű­szakban dolgozik e napokban a falvak népe. Sokszor hangoz­tatott érv, hogy kevés idő ke­rül ilyenkor a beszélgetésre, főleg olyanra, amely a jövő út­jának megválasztása tekinteté­ben döntő fontosságú az egyé­ni gazda számára. De hiszen nem máról holnapra születik meg az elhatározás senkiben sem a gazdálkodás régi for­májával való szakításra. Előz­ménye van a döntő szó kimon­dásának. A legfőbb indíték a szövetkezésre: mindaz, amit a saját szem lát a meglévő kö­zös gazdaságok portáján, ha­tárában. Ez adja meg a felvi­lágosító szó hatékonyságát. Nincs szégyenkeznivalójuk szövetkezeteinknek. Amikor a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyéről beszélünk a kisparcel- lás gazdálkodással szemben, és a nagy táblák termését szem­léljük, azt tapasztaljuk, hogy a szó és a tett fedi egymást. A múlt évben megyénk tsz-er bú­zából tizenegy mázsás holdan-. kénti átlagot takarítottak be az egyéniek nyolc és fél má­zsás átlagával szemben. Ma az idei kalászok zöme meg ka­zalban van, de az eddigi ered­mények máris feljogosítanak bennünket annak megállapítá­sára, hogy nemcsak kedvező esztendőben, hanem mosto­hább időjárás esetén is a nagy­üzemi földön termelt gaboná­nak kell több zsák. Miért van ez? Azért, mert amit korábban csak hirdettünk, ma már bi­zonyítani tudjuk: a fejlett ag­rotechnika a nagyüzemben al­kalmazható legeredményeseb­ben. Áll ez a tétel minden nö- vényféleségve. Mert ki vonhat­ná kétségbe, hogy a verseny­ben alul marad például Dáno­sa József nemesvidi egyéni gazda, aki tehénfogattal szán­tott földbe vetette burgonyá­ját a helybeli Alkotmány Ter­melőszövetkezettel szemben, amelynek birtokát mélyen megjárta a traktoreke. A GITÄL A SZÖVETKE- ZETI HATÁR — a jö­vő szavát harsogja. Nemesik arról tanúskodik, hogy a ter­melőszövetkezeti munkát jobb minőségben, és rövidebb idő alatt végzik, hanem azt is mu­tatja, hogyan válik könnyebbé a paraszti élet. Aranyló búza­földek, szőkült rozsok parcel­lái hány meg hány kézi kaszás fáradtság-diktálta sóhaját hall­hatták ezen a nyáron is! Ugyanakkor hány meg hány termelőszövetkezetünk tagsága A kis város kihalt. Nyár van, iskoiaszimet, az utcá­kon nem szaladgálnak az aktatáskás, mindig hangos, jókedvű diákgyerekek. Kora délelőtti az idő, csendes ilyenkor a vasútállomás környéke is. A kultúr-váró- terem, ahol máskor folyton nevetgélő, csacsogó leányok, s őket bámuló fiák ültek, most jóformán teljesen üres. Mindössze néhány utas tartózkodik a teremben. Az egyik sarokban szürke ru­hás, amolyan utazóféle em­ber szundikál. Nagy táská­ját elővigyázatosságból fél­tőn szorítja egyik kezével. Néhány asztallal odébb va­sárnapi ruhába öltözött fa­lusi bácsika üldögél. Haját ugyan elvitte már az idő, de bajusza még legényesen van megpödörve. Olvas valami írást, s ebből látiti, hogy hivatalos ügyben jár a me­gyeszékhelyen. Kissé sötét, félhomályos a kultúr-váró- terem, s nehezen sikerül a sorokat kibetűznie. Előkerül hát a zsebből a ■ pápaszem, s így már egyszerre jobban megy az okoskodás... Nem sokkal mellette falusi asz- szony üldögél, bizonyára a piacról megy haza. Képesla­pot nézeget, az Ország-Világ egyik számát. S amikor an­nak egyik oldalán fürdőru­hába öltözött szépsegkirály- nőket fát, rosszallóan csó­válja meg fejét. Talán arra gondol, ilyesmi nem fordul­hatott elő az ö idejében... A sarokban egy asztal mö­gött hivatásának teljes mél-' tóságában ül a kultúr-váró­terembe beosztótt vasúti al­kalmazott. Csinos, magas, szőke asszony, mellette 10— 11 év körüli szemüveges kis­lányka, aki nyilván húga, vagy valami közeli rokona lehet. Horgolnak. Mindket­tőjük ' kezében szaporán vil­log a tű, készül az apró te­rítő. Ráérnek, van idő... remben lévők közül valaki, s megnyugodva látja, min­denki a saját dolgával van elfoglalva... Hirtelen hátrá­nyul, s a szekrényből pénz­tárcát kap elő... Felnyitja, keresgél benne, közben sze­me az ajtót, az ablakot lesi, hogy nővére vagy nénje alakja nem tűnik-e fel, ooooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxr Ké£ forin£ XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3000000000000C0000 Kevés az utas, a várakozó, s nem okoz gondot az egy­két újság kiadása. De látni is, hogy inkább a rendre, csendre ügyelnek, amivel nincs is hiba... Az asztal mögött ülő fia­talasszony egyszer csak fel­áll, néhányat szól a kislány­nak, elmegy, bizonyára va­lami fontos dolga van. Az asztal mögött egyedül ma­radt a kislány. Körülnéz, és szemüvege mögül mintha. parancsoláan villanna meg szeme a szürke ruhás utazó felé, aki a megengedettnél kissé hangosabban horkol. Mégsem szói, de látni raj­ta: tudja, hogy most ő a fe­lelős itt mindenért, s az ő parancsát mindenki köteles teljesíteni. Majd valami más köti le a figyelmét... Körülnéz, lopva, nem figyeli-e a te­majd egy fényes kétforintost vesz elő a pénztárcából. Kis ideig kezében tartja, aztán egyetlen mozdulattal a szek­rény egyik polcán lévő új­ságok közé rejti... Nyílik az ajtó, visszaérke­zett az asszony. Elfoglalja előbbi helyét, újra beszél­getni kezdenek. De mintha Q leányka nem találná a sza­vakat. Feláll, rendezgetni kezdi a szekrény polcaira rakott könyveket, újságokat, s közben lopva tenyerébe rejti az oda dugott pénzt is... Közben feláll az asz- szony is, s amint a kisleány visszafordul, könyökük ösz- szeütödik, és a kétforintos csörrenve, árulkodóan hul­lik a földre __ E lsápad, majd elvörösödik a gyerek, s nem akar tudo­mást venni a leeső, mesz- szire guruló pénzdarabról. Az asszony szólal mag: »Nézd, leesett egy kétforin­tos. Nem a tiéd? Honnan van?... »Egy ideig vergődik, töpreng a lány, majd hirte-' len rávágja: »De igen... Enyém, tudod, apustól kap­tam. .. Fagylaltra... Megyek és veszek is...« És máris szalad. Szelesen, mint az ilyen korúak, mint az olyan gyerek, aki tudja, hogy bűnt követett el. Odaér a fagylaltoshoz, szó nélkül teszi le a pultra a kétforintost és csak ujjúval mutatja, hogy egyet kér érte. Máris kezében tartja, ajká­val megérinti, de mintha nem ízlene... Az ablakon át figyeli az asztalnál ülő asszonyt, de az úgy látszik, nem vette észre, hogy az ő gondatlanul otthagyott pénz­tárcája csábította bűnre a leánykát, hogy az ő pénz­tárcájából való a kétforin­tos. A gyerek pedig most már kissé megnyugodva, hirtelen, szelesen a szájához kapja a fagylaltot, amely megolvad­va a nap melegétől, lecsú­szik a tölcsérről, ráesik fehér ruhájára, s nagy csú­nya foltot ejt rajta. Bosz- szúsan eldobja a maradékot a közeli szemétládába, és szeméből' néhány könny buggyan elő... Talán a fagylaltot, talán ■bepiszkolódott ruháját, de az is lehet, hogy a kétforin­tost sajnálja, melyet így hiá­ba szerzett meg bűnös úton.... (Szalai) mondta ki közgyűlési határo­zatban az aratás előtt, hogy emberi erővel egyetlen kasza­vágást sem tesznek! Vagy itt van a betakarodás. Kapoly-pusztán Takács Pálnak járomba fogott tehenek is hordták a gabonáját. Messzi­ről, a Simon-majorból. Har­minc fokos hőségben. Egy-egy fordulóra három-négy kereszt­nyit. A Szabadság Tsz vonta­tója fürgén eiviharzott a las­san ballagó jármos fogat mel­lett, lényegesen nagyobb rako­mánnyal. A gép és a termelőszövetke­zet — ez mutatja a kiutat az egyéni gazdálkodás fáradságos elmaradottságából. Ha ma, vagy holnap még nem is akar­nak rálépni erre az útra a ma­gángazdák, akkor is érdeklőd­nek iránta. A jutái határban van földje a Kaposvári Álla­mi Gazdaságnak.. Kukoricájuk nem ismeri a gazt, szénájuk időben petrencébe, kazalba ke­rült. Észrevették ezt, és jó szemmel nézték az idevalósi egyéni gazdák. Ám hogyan dolgozik a ráksi Uj Élet, ez a sokszor dicsért termelőszövet­kezet? — vetődött fel bennük a kérdés. És amikor június 3-án nagygyűlés volt Ráksi- ban, húsz jutái parasztember — köztük Pete József, a hu­szonhárom holdas középparaszt is, aki még nem dolgozott tsz- ben — ellátogatott az Uj Élet­be... Június 22-én, a szövet­kezeti napon talán sehol nem gyűlt össze olyan népes ven­dégsereg, mint Répás-pusztán. Volt mit látniuk, és hallaniuk itt. Lapath József, az Első öt­éves Terv tehenésze három esztendő óta tsz-tag, s most vett házat. Lám, a dolgos k-ét kéz a közös gazdaságiban nem­csak mindennapi kenyeret, ha- nem egy életre szóló hajlékot is tud teremteni a négytagú család feje felé! e z Atios agrarpro­LETARTÓL HALLOT­TUK: »Nem kell minket meg­győzni a szövetkezés előnyei­ről,^ ismerjük tapasztalatból. Beáll-nánk, ba felvennének bennünket«. És ahol kinyílt a kapu, ott ma már többen van­nak bent, mint korábban. A nágocsi Uj Hajnal például ta­valy tizenegy családot szám­lált — az idei tavasz óta két­szer ennyien szorgoskodnak földjein. Jut munka valamen-y- nyiüknek, és végeznek is idő­ben minden tennivalóval. Ér­demes összehasonlítást tenni e szövetkezet két esztendeje kö­zött. Tavaly nem akadt szövetke­zeti ember a 35 szarvasmarha mellé — havifizetéses alkal­mazottakra bízták ezeket az állatokat. Az idén a tagok gondozzak a 32 tehenet és a 20 borjút. Fábián Lajc* — az egyik tehenész — önömmel újságolta, hogy 14 üszőt »be­nevelnek a törzsbe«, — har­minc fejőstehenük ugyanis törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, s az év végéig vesznek még tíz tejelő marhát. Egy esztendő alatt tehát csaknem megkét­szereződik a szairvasmarhaállo- mányuk. Jobbak az egyedek is, mini tavaly. A múlt évben a 17 literes tehenükkel büsz­kélkedtek, ma pedig az előírási Piros tartja a rekordot napi 22 literes tejhozamával (Mici 20, Juci pedig 18 literrel követke­zik utána). — A télen rítt a jószág a silóért, hamar beke­belezték a százötven köbmé­tert — mondta Fábián elvtárs. Idén kétszer ennyit savanyíta­nak be. Úgyszólván minden talpalatnyi földbe silónak va­lót tettek: június elején még a szérűskert két holdját is be­vetették »sűrű kukoricával«. A decemberi havas eső fe­detlen szénakazlakat mosott náluk, ezen a nyáron viszont volt idejük és erejük arra, hogy a három és fél vagonnyi száraz pillangós takarmányt szalmá­val befödjék. Még néhány megjegyzés: saját ag-ronómu- sa van az Uj Hajnalnak; ba­romfitenyésztéssel is foglalko­zik a szövetkezet; új könyve­lőt vettek fel, aki az iparból jött — mert számítanak arra, hogy az ősszel még többen - lesznek, s akkor a megnöveke­dett adminisztrációt nem tud­ná elvégezni a mezőgazdász. A HÍVÓ SZÓ — ez kell párosuljon a szép határ vonzó hatásával. A szövetke­zeti napon a kercseligett Bu- zakalász egy, a feisomocsoladi Petőfi kettő, a szabasi Győr­iem három csaladot vett lei. Járási tudósítónk jelentese sze­rint a múlt héten a barcsi Vö­rös Csillagba tizenhatan je­lentkeztek, bebocsátást kerve. Nem világra szóló számadatok dl a szövetkezett moz­galom térhódításáról beszel nek. A tsz-tagökon all, hog> ne csak derekas munkájukkal, hanem meggyőző szavukkal is növeljék a szövetkezxiktabo- rát, mert amint Kádár elv társ mondta a Termelőszövetkezeti Tanács ülésén a tsz-mozgalom előrehaladásával kapcsolatban. » . feltétlenül tovább kell ha­ladnunk, megállni bűn volna a dolgozó parasztsággal szem­ben. Igen komoly lehető­seink vannak a további tej lődésre, nem állunk meg. hamarkodott és meggondolat­lan lépéstől óvakodunk — Okosan, értelmesem lépésről lépésre menjünk előre... ez meg fogja hozni a gyümöl­csét ...« Nem követhetjük el azt a bűnt, hogy megállunk! lenünk kell minden s^etke- zetünket, hogy meg nressz*- hangzóbban hardesse mind esvik tsz — hívják azt uj Életnek, Győzelemnek vagy Vörös Csillagnak —, hogy a közös gazdálkodós veszi le a hátgörnyesztő terhet a paraszt­emberről, hogy a szövetkezett eszme győzelmeként meg az új, a szebb paraszti élet A szövetkezet vonzása itt az állatállomány novel®^f! hatványozódhat meg, amou pedig példáid a kötcsei Jore- ménvségben, a hozzáértőbb ve­zetőség megválasztásával «nel- hető a tsz tekrntelye_ — amint ezt a helyi tanács thkara ko- zöite velünk. Egy teendő min­denütt közös: ^ egyemekkel való meleg, barati kapcsolat megteremtése. A balatonosaodi Vörös Csillag és az egyeruek kölcsönösen fogattal segi i egymást. A somogygeszti uj Barázda - amelybe I lAnelt be 1958-ban — fél va g^nnyi műtrágyát kölcsönzött tavasszal a falu döf zo Pa- rasztjamak. Az aratás kel­tén együtt jártuk a ^ala ^z szabadi határt az ottani tez elnökével, Puskás Józseffel Az egyik parcellán az árpát kepézte Galambos Pál es fe­lesége. Puskás elvtars nemtu- dott szó nélkül elmenni mel­lettük. »Kezet szorítok velük, jó munkát kívánok nekik, hi­szen a csoportban ők is bent voltak, s biztos, hogy csakha­mar betalálnak a szövetkezet­ik — mondta. És látszott, hogy jólesik Pali bácsinak és Galambos néninek ez a röpke látogatás. -i E mberi kapcsolat, szíves INVITÁLÁS — ezt igénylőt a kilépettek, akik közül az ellenforradalom utáni második gazdasági év derekán mind többen belátják: akkor tévesztették el a lépést, amikor ismét visszakanyarod­tak a néhány holdhoz, a sok bajlódáshoz. Visszahívni őket a nagy családba — és nemcsak télen vagy tavasszal, hanem az év minden napján, még a nyá­ri munka dandárjának forró napjaiban is — minden szövet­kezeti tagnak íratlan, de szent kötelessége.; < Növekedett, növekszik a kö­zös gazdálkodás tekintélye, vonzóereje: polgárjogot vívtak ki maguknak — tagjaik dere­kas munkájával — a termelő- szövetkezetek ebben az ország­ban, s így a mi megyénkben is. Mindinkább rájuk, a jövőt képviselő parasztokra irányul a falu közvéleményének fi­gyelme, s egyre jobban része­sednek az új élet úttörőit meg­illető társadalmi megbecsülés­ből. Szövetkezetbe tömörült parasztjaink érezzék át a fe­lelősséget a falu szocialista holnapja megteremtéséért — s munkálkodjanak azon, hogy tá­boruk egyre népesedjen. Kutm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents