Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-23 / 172. szám

Szerda, 1958. július 23. SOMOGYI NÉPLAP Sajtóközlemény (Folytatás az 1. oldalról.) bér 4-re virradó éjszaka, ami­kor a felelős jugoszláv ténye­zők a kapott bizalmas infor­mációk alapján tudomást sze­reztek arról, hogy november 4-én hajnalban a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet csapatok közös erővel ellentámadást indítanak az el­lenforradalom leverésére, Sol- datic követ telefonon szemé­lyesen hívta fel a Nagy Imre- csoport vezető tagjait, s Belg- rád kifejezett kérésére hivat­kozva felszólította őket a me- nedékjpg azonnali igénybevé­telére. A csoport többi tagjá­nak összeszedése is Soldatic követ közvetlen irányítá­sa mellett történt. Új­helyi Szilárdot és Ha­raszti Sándort Losonczy Géza lakásán hívták fel telefonon a jugoszláv nagykövetségről, s a követ nevében mindkettőjü­ket a nagykövetségre hívták. Ezzel párhuzamosan Milova- nov kulturális attasé Tánczos Gábort szólította fel, hogy csa­ládjával együtt menjen a nagykövetségre, Vuksirovic Jovo nagykövetségi helyettes katonai attasé pedig a saját lakását ajánlotta fel Vásárhe­lyi Miklósnak és Erdős Péter­nek, amit azok igénybe is vet­tek. A nagykövetség tagjainak ez az eljárása annál is inkább súlyosnak minősüi, mert no­vember 3-án a fehérterror ide­jén életveszélybe került haladó gondolkodású, becsületes haza­fiak közül többen igyekeztek a jugoszláv nagykövetségnél vé­delmet keresni, de visszautasí­tásra találtak. Nyilvánvaló te­hát, hogy a jugoszláv nagykö­vetség Nagy Imrét és társait nem a fehérterror elől akarta menteni, hanem a magyar kor­mányzati szervek fennhatósá­ga alól akarta kivonni. b) Kétségtelen az is, hogy a budapesti jugoszláv nagykö­vetség visszaélt diplomáciai előjogaival, amikor Nagy Im­rét és társait a nagykövetség épületébe gyűjtötte, ott tartot­ta és ezt az eljárást úgy tün­tette fel, mintha az említett személyeket menedékjogban részesítené. A nemzetközi jog a diplomáciai képviseletek jo­gát menedékjog nyújtására nem ismeri el. A számos is­mert nemzetközi jogász közül dr. Milan Bartos jugoszláv nemzetközi jogászra, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság külügyi államtitkársága osztályvezetőjére hivatkoztunk, aki egy 1956-ban megjelent könyvében kifejtette: »Ma „de lege lata” nem beszélhetünk menedékjogról, mint a nemzet­közi jog pozitív intézményé­ről-«. (Medunarodno javno Pravo 1956. 460. old.) Ebből kö­vetkezik, hogy a budapesti ju­goszláv nagykövetség a nem­zetközi joggal ellentétben járt el, a diplomáciai előjogokkal visszaélt, s nyilvánvalóan be­avatkozott a fogadó ország bel- iigyeibe, amikor a Nagy Imre- csoportot az úgynevezett me­nedékjog nyújtásával védelmé­be vette, c) A forradalmi munkás­paraszt kormány 1956 novem­berében csak olyan ígéretet tett, hogy az általa eddig is­mert csélekményekért nem alkalmaz felelősségrevonást' a Nagy Imre-csoport tagjaival szemben. A magyar kormány ♦*♦♦♦♦♦»«­teljes jóhiszeműségét mutatja az is, hogy később hozzájárult a csoport tagjainak a Román Népköztársaságba való távo­zásához. A forradalmi mun­kás-paraszt kormánnyal tár­gyaló jugoszláv tényezők azon­ban már akkor is pontosan is­merték Nagy Imre és csoportja tevékenységének igazi jellegét, de ezt a magyar kormány előtt titkolták, s azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy Nagy Imrét és társait az események sodorták az ellenforradalmi bűnök elkövetésébe. Az ellen- forradalommal élet halál harc­ban álló forradalmi munkás­paraszt kormánytól kikénysze- rített megállapodással kettős célt akartak elérni. Egyrészt azt, hogy ilyenformán aka­dályozzák a jugoszláv beavat­kozás tényeinek napfényre ke­rülését, másrészt azt, hogy a Nagy Imre-csoportot mentesít­sék a későbbi felelősségrevo- nás alól. Annyira törekedtek erre, hogy megkísérelték ki­erőszakolni a magyar kor­mány | hozzájárulását ahhoz, hogy a Nagy Imre-csoportot a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság területére szállíthas­sák. Ismeretes, hogy a magyar kormány a jugoszláv nagykö­vetség álláspontját a mene­dékjog kérdésében soha sem ismerte el, s a Nagy Imre-cso- portnak Jugoszláviába való szállítására vonatkozó javasla­tot is határozottan visszauta­sította. Ami pedig egyes személyek felelősségrevonását illeti — Nagy Imrének és társainak ös­szeesküvő szervezkedése csak fokozatosan válhatott ismertté a magyar bűnügyi és igazság­szolgáltatási szervek előtt. A konszolidálódás előrehaladásá­val újjászerveződött igazság­ügyi és bűnügyi hatóságok fokról fokra terjeszthették ki vizsgálatukat az ellenforrada­lom előzményeinek, okainak, s a benne részvevő személyek tevékenységének felderítésére. Ennek során azonban már 1957 januárjában kj kellett terjeszteniük vizsgálatukat egyes olyan személyekre is, akik 1956. november 4-e és 22-e között más, felelősségre- vonás és bűnvádi eljárás alá nem került személyekkel együtt a jugoszláv nagykövet­ségen tartózkodtak. A Magyar Népköztársaság bűnügyi és igazságügyi szerveinek körül­tekintő és gondos vizsgálata után az ügyészség 1958. január 28-án vádat emelt Nagy Imre és csoportja ellen. Az ügyészi vádindítvány alapján 1958 február 6-án került első ízben sor a Legfelső Bíróság zárt tárgyalására, s a június 15-én kihirdetett ítéletről június 17-én adta ki a Magyar Nép- köztársaság Igazságügyminisz- tériuma az ismeretes közle­ményt. Ezen a tárgyaláson tárta fel és bizonyította be a bíróság Nagy Imre és társai november 4-e előtti nyilvános szereplésének igazi hátterét, annak államellenes, összeeskü­vő jellegű előzményeit, s no­vember 4-e után a budapesti jugoszláv nagykövetség épüle­tében folytatott kísérletezéseit az ellenforradalmi akciók foly­tatására, s igazságos ítéletet hozott. Llj Bagdad épül Bagdadot modern várossá építik ki, amffly a maga ne­mében éppen olyan különle­ges lesz, mint az »Ezeregy éj­szaka« Bagdadja. A város képe néhány év óta már nagyot változott: új híd ível a Tigris-folyón át, a Kirá­lyi-teret és a parlamentet tel­jesen korszerűsítették, tele­víziós adóállomás és klíma- berendezéssel ellátott mozi gondoskodik az emberek szó­rakoztatásáról. A város átalakítása céljából összehívták a világ valameny- nyi nagy építészét. Le Corbu­sier megbízást kapott arra, hogy készítse el egy hatalmas stadion terveit, a finn Alvar Aalto a jövendő könyvtár és képgaléria terveit veti papír­ra; már jóváhagyták a német Werner March által terve­zett 3 és félmillió dollárba ke­rülő múzeum részleteit, és az olasz Cio Ponti megtervezte az állami olajfinomító üzemek ipazyatósáiyi épületét. 5. Ezekből a kétségtelen té­nyekből nyilvánvaló, hogy tel­jesen hamis és valótlan a ju­goszláv jegyzéknek az az ál­lítása is, mintha Nagy Imre és társai bűnpere összefüggésben lenne a JKSZ programterve­zetével kapcsolatban folyó mostani vitával. A perben ho­zott ítélet ugyanis — amint a tények bizonyítják — az 1957 januárjában elkezdődött vizs­gálat törvényszéki befejezése volt. Nem felel meg a valóságnak a jugoszláv jegyzéknek az az állítása sem, amely szerint a Nagy Imre és csoportja ellen folytatott bűnügyi eljárás sú­lyos csapás a két ország kap­csolataira. A magyar—jugo­szláv kapcsolatoknak nem a Legfelső Bíróság ítélete ár­tott, hanem azoknak a hivata­los jugoszláv személyeknek rendkívül súlyosan minősülő eljárása, akik a diplomáciai előjogokkal visszaélve soroza­tosan beavatkoztak az ország belügyeibe. A felsorolt tények fényé­ben ugyancsak különösen hat a jugoszláv jegyzéknek az az állítása, hogy »Jugoszlávia je lentős önzetlen erőfeszítéseket tett a magyarországi viszonyok stabilizálása érdekében« — miközben ugyanis a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság kormányának vezetői nyílt színen a Magyar Népköztár­saság, s a forradalmi munkás­paraszt kormány iránt barát­ságot mutattak, addig hivata­los jugoszláv személyiségek a Magyar Népköztársaság ál­lamrendjét veszélyeztető sze­mélyeket védelmeztek és tá­mogattak. Ezzel a jegyzékkel pedig az imperialisták által a Magyar Népköztársaság ellen folytatott propagandahadjárat szolgálatába álltak. A Magyar Népköztársaság kormánya a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének jegy­zékét, mint újabb illetéktelen beavatkozási kísérletet, a leg erélyesebben visszautasítja. Hangsúlyozza azonban, hogy a továbbiakban is az a szándék vezérli, hogy kapcsolatait Ju­goszláviával állami, gazdasági és kulturális vonatkozásban egyaránt fenntartsa, sőt to­vábbfejlessze. E kapcsolatok­nak azonban az egymás bel­ügyeibe való be nem avatko­zás elve alapján kell nyugod­niuk. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság további maga­tartásától függ, hogy a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya ezt a szándékát mennyire tudja megvalósítani. A Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetsége ezt az alkalmat is megragadja, hc£y tiszteletét fejezze ki a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság külügyi államtitkársága iránt.« A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ). G. N. Zarubin szovjet külügyminisz­terhelyettes hétfőn a külügy­minisztériumba kérette L. Thompsont, az Egyesült Álla­mok nagykövetét, s átnyújtot­ta neki a szovjet kormány jegyzékét az Egyesült Államok kormányához való továbbítás végett. A jegyzék megállapítja, hogy július 16-án és azóta többször, amerikai katonai re­pülőgépek, amelyek Nyugat- Németországból a Közel- és Közép-Keletre repültek, meg­sértették az Osztrák Köztár­saság lágiterét. Az Egyesült Államoknak ez a jogtalan el­járása nyilvánvalóan ellenke­zik a nemzetközi joggal, dur­ván megsérti az osztrák ál­lamszerződést, amellyel kap­csolatban az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kötelezettséget vállaltak, hogy tiszteletben tartják Ausztria függetlensé­gét és területi sérthetetlensé­gét. A szovjet kormány határo­zottan elítéli amerikai katonai repülőgépeknek osztrák légi­térbe való behatolását, s kö­veteli, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya haladéktalanul vessen véget az osztrák sem­legesség efféle megsértésének; A szovjet külügyminiszté­rium a jegyzék másolatát megküldi Anglia, Franciaor­szág és Ausztria kormányá­nak is. Találgatá§ok, hírmagyarázatok és nyilatkozatok a kormányfői értekeslelet javasló szovjet jegyzékre adandó válaszról De a legnagyobb szabású kétségtelenül az a terv, amely a 88 esztendős Frank Lloyd Wright amerikai építész fe­jében született meg, aki gyer­mekkora óta nagy csodálója az »Ezeregy éjszaka« regéinek. Az ő elgondolásai alapján épül majd fel a bagdadi nagy­opera, ez a merész elgondolá- sú épület, melyet félhold ala­kú kupola tetőz be, és csillag- vizsgáló is lesz benne. Tőle néhány méterre emelkedik majd az a televíziós torony, amely Mohamed kardját áb­rázolja. Hogy az opera modern épületének keleties jelleget kölcsönözzön, Wright ková­csoltvas ablakrácsokat, belső kerteket és szökőkutakat» ik­tatott terveibe. Véleménye szerint ez lesz az első lépés Bagdad teljes átalakítására, s ez az opera lesz az új vgros központja. A várost Mekka felé irányuló tengellyel nagy­szabású sugárút szeli keresz­tül. Norvég válasz Hruscsov javaslatára Oslo (Reuter). A norvég kormány hétfőn este bejelen­tette, hogy megszorításokkal elfogadja Hruscsovnak a csúcsértekezletre vonatkozó felhívását. A norvég kormány úgy vé­li, hogy a csúcsértekezlet azonnali megtartására vonat­kozó felhívást »nem szabad el­utasítani, bár nyilvánvaló, hogy a csúcstalálkozót nem le­het megtartani a javasolt, rö­vid időn belül, és Hruscsov feltételeit sem lehet elfogad­ni«. A norvég kormány ugyan­iakkor előnyösnek tartaná, ha a Biztonsági Tanácson belül a közép-keleti helyzetről folyó tárgyalásokba lehetőleg be- | kapcsolnák a kormányfők ta­lálkozóját is. Washington (MTI). John Scali, az AP hírmagyarázója szerint az amerikai, angol és francia külügyminisztérium megegyezett a párhuzamos, de nem azonos szövegű válaszok több irányvonalában. A három nyugati nagyhata­lom válasza az értesülések szerint nem tartja kivihetőnek a kormányfői értekezletet még az ENSZ keretén belül sem, a szovjet jegyzékben keddre javasolt genfi kor­mányfői találkozó gondolatát pedig teljesen elveti. A Washington Post keddi számában megjegyzi, az Eisen- hower-kormány már nem lel­kesedik annyira korábbi el­gondolásáért, amellyel lehető­vé akarta tenni, hogy az ENSZ-en belül jöjjön létre a kormányfők értekezlete Hruscsov részvételével. A lap diplomáciai tudósító­ja szerint ennek következté­ben még nem történt meg­egyezés az Egyesült Államok és két fő szövetségese között a Hruscsov meghívására adan­dó válasz ügyében. A tudósító céloz arra, hogy a három szö­vetséges nézeteinek összehan­golásához esetleg további két- három napra lesz szükség. Washingtoni hivatalos kö­rökben nem voltak hajlandók nyilatkozni azokkal a hírekkel összefüggésben, hogy a nyuga­ti hatalmak felhívják Hrus- csovot, jelenjék meg személye­sen az ENSZ-ben. * * * London. Macmillan minisz­terelnök valószínűleg ENSZ-en belüli csúcsértekezlet megtar­tását javasolja majd Hruscsov leve1 éré adandó válaszában. Az angol választ a kormány hétfő esti ülésén már jóvá­hagyta, s azt valószínűleg Macmillan miniszterelnök is­merteti majd az alsóházban az Egyesült Államokkal, Fran­ciaországgal, a nemzetközös­ségi országokkal és a NATO- tanáccsal folytatott beható ta­nácskozás után. ' Úgy tudják, az angol válasz elvben egyetért Hruscsov ja­vaslatával abban, hogy szük­ség van mielőbbi kormányfői értekezletre, megfelelő diplo­máciai előkészítés után. Jól értesült körök szerint. Mac­millan azonban azt javasolja a szovjet miniszterelnöknek, hogy a ' megbeszélések az ENSZ keretében folyjanak, és azokon ne csak Anglia, az Egyesült Államok, Szovjet­unió, Franciaország, India vezetői és Hammarskjöld fő­titkár vegyenek részt. A kedd reggeli angol lapok sok találgatást közölnek an­nak lehetőségéről, hogy az ENSZ keretében még július vége előtt megkezdődnek majd a tárgyalások. A meg­beszélések alapjául — leg­alábbis általában úgy hiszik — a Biztonsági Tanács szolgál majd, melynek ülésén a kor­mányfők vennének részt. Bonn további támogatást nyújt az angol—amerikai támadóknak Berlin (MTI). Strauss bonni hadügyminiszter hirtelen fél­beszakította szabadságát, es személy szerint átvette azok­nak a nyugatnémet csapatok­nak a főparancsnokságát, ame­lyek a libanoni nép elleni amerikai agresszoroknak se­gítséget nyújtanak. Mint a Neues Deutschland jelenti, már napokkal a Libanon elle­ni támadás előtt a nyugatné­met hadsereg parancsnokai kézhez kapták a bonni had­ügyminisztérium bizalmas kö- rözvényét, amely parancsot adott arra, hogy »az amerikai katonai erők esetleges akciói esetén« nyugatnémet csapatok »gondoskodjanak a ^end és nyugalom fenntartásáról, va­lamint az amerikai csapatok­nak nyújtandó segítségről«. Ezt a körözvényt és . a benne fogiáit parancsot az agresszió megindulása alkalmával még egyszer megismételték. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung katonai szakértője, aki­nek jó kapcsolatai vannak a bonni hadügyminisztériumban, úgy értesült, hogy a »nyugat­német csapatok készenléti ál­lapotban vannak«. A lap szerint Adenauer kan­cellár ajánlatának megvalósí­tása — hogy »közvetlenül nyu­gatnémet csapatokat is bevet­nek az arab országokkal szem­ben« — kizárólag a potenciá­lis ellenfél magatartásától függ. Az Adenauer-kormány segí­tő készségéről számol be a Süddeutsche Zeitung is, amely kijelenti, hazugság minden olyan nyilatkozat, amely sze­rint a bonni kormánynak sem­mi köze sincs a libanoni nép elleni támadáshoz. A Parlamentarisch-Politi­scher Pressedienst leszögezi, hogy »azok az amerikai csapa­tok, amelyek Nyugat-Német- országból a bevetési övezetbe repültek, taktikai atomfegyve­rekkel rendelkeznek«. A Spie­gel című hamburgi hetilap legutóbbi száma feltűnő he­lyen foglalkozik Nyugat-Né- metországnak a közel-keleti agresszióban betöltött szerepé­vel, és többek között ezeket írja: »Világossá vált, hogy az amerikaiak minden lelkiisme- retfurdalás nélkül ugródeszká­nak használják nyugat-német­országi támaszpontjaikat a li­banoni beavatkozás szolgálatá­ban annak ellenére, hogy it1 amerikai ügyről, nem pedig NATO-problémáról van szó«. JXDK-jegyxék a nyugatnémet kormányhoz Berlin (TASZSZ). A Német Demokratikus Köztársaság kormánya július 21-én jegyzé­ket intézett a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányá­hoz. A jegyzékben elítéli az NSZK kormányának a közel- keleti amerikai—angol be­avatkozás támogatására irá­nyuló politikáját. Az NDK kormánya jegyzé­kében felhívja a nyugatnémet kormányt, haladéktalanul te­gyen meg mindén intézkedést, hogy egyetlen nyugatnémet NATO-katonát se használja­nak fel semmilyen formában az amerikai—angol agresszió támogatására. Az NSZK terü­letén egyetlen repülőteret vagy más katonai berendezést se használjanak fel hídfőállásnak ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* ♦ I • Politikáról — röviden vagy ellátási támaszpontnak az NSZK légiterét zárják le a: olyan amerikai vagy angol lé giegységek elől, amelyeket i Közel- vagy Közép-Keleter használnak fel. Büntessék me? mindazokat, akik támogatják az agressziót. Tüntetés Bolognában \ Vajon miért ragaszkodnak hozzá? Bologna. Bolognában hétfőn este a város több pontján ke­rült sor összetűzésre kommu­nista tüntetők és a rendőrség között. • Az amerikai katonák „biztonsága“ Beirutbani { Beirut (MTI). Mint az AFP {jelenti, az időszerű kérdések {előterébe került hétfőn reggel t a Beirutban lévő amerikai ka- Itonai erők ellen irányuló »Iá­it zadó tevékenykedés«. Az ame- | rikai szóvivő bejelentette, ? hogy a július 15-i partraszállás ♦ óta első ízben sérült meg sú- ; lyosan egy amerikai tengerész- I gyalogos, minden valószínűség ♦ szerint »lázadó merénylet« kö- {vetkeztében. A kikötőnegyed- { ben kisebb fajta robbanás tör­♦ tént, egy amer;kai katona ♦ megsebesült. Ugyancsak a ki- Jkötő körzetében már szomba­ton is történt hasonló termé­szetű robbanás, de sebesülés nem történt. A komolyabb gondokat azonban a khaldei repülőtér (tőszomszédságában tapasztalt »lázadó tevékenység« okozza az amerikaiaknak. A »tengerészgyalogosok« — akik néhány nap óta a repülő­tér közelében több ízben tü­zeltek a felkelőkre, arra töre­kednek, hogy a terület körül szorosabbra zárják a kordont, és »megtisztítsák a felkelők­től«. i A nyugatnémetek azt köve­telik az angoloktól, hogy ad­ják vissza a második világ­háború során birtokukba ke­rült német állami levéltár anyagát és a titkos dokumen­tumokat. A titkos iratok kö­zül néhányat még mindig ta­nulmányoznak, ezeket a lon­doni Whitehall pincéiben he­lyezték el. A többi anyag az ország különböző részein el­helyezett bombabiztos fede­zékekben van. összesen több mint 400 tonna súlyú iro­mányról van szó, amely ma­gában foglalja a német kül­ügyminisztériumnak minden feljegyzését 1867-től kezdve az első világháborúig és 1937-től Hitler hatalomra ju­tásán át, a második világhá­ború befejezéséig. Angol történészek tanulmá­nyozzák a feljegyzéseket, amelyekről, a szövetségi né met külügyminisztérium ér tesülése szerint darabonkén négy mikrofilmkópiát készt tettek. A szövetségi német külügy minisztérium egyébként jó val többet szeretne visszasze rezni, mint csak saját levél tári anyagát. A tengerészet feljegyzések ugyanis ma gukban foglalják a császái német tengerészet egész k\ alakulásának történetét, a 1870-es porosz—francia há ború óta. A hangsúly azon ban nem ezen van. Az angc lók birtokába kerültek azo a feljegyzések is, amelyek legutóbbi háború tengeralati járóinak harcászati tevékeny ségével foglalkoznak, és ez el ben található a német ten gemlottiáró-offenzív« Hka rének titka, U.

Next

/
Thumbnails
Contents