Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-23 / 172. szám

'Mpos^

VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK!

Somogyi Néplap

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA

XV. évfolyam, 172. szám.

Ara 50 FILLÉR

MEGYEI TANACS LAPJA

Szerda, 1958. július 23. •

Közeledik a vasutasok ünnepe, a vasutasnap

Augusztus elején minden

évben a vasutasokat ünnepli az ország. És ünnepelnek a vasutasok is, akik közül igen soknak ezen a napon adnak át különböző kitüntetéseket, jutalmakat jó munkájuk elismeréseképpen. Az idei vasutasnap is folytatása lesz az évek folyamán kialakult hagyománynak és ezért országszerte gondosan állítják össze a műsort. Különösen a szakszervezeti bizottságok dolgoznak mostanában fokozott tempóval: felhívják a dolgozók figyelmét a vasutasnap jelentőségére és arra a tényre, hogy milyen megbecsülésben részesül a magyar vasutas a párt és a kormány részéről.

A Vasutasok Szakszervezeté1 nek kaposvári állomási Szak- szervezeti Bizottsága is elkészítette már az ünnep műsorát, mely szerint a vasutasnap programja augusztus 9-én este 7 órakor ünnepi nagygyűléssel kezdődik a vasutas kultúrotthon kerthelyiségében, és még másnap is folytatódik. Az első nap műsorából a minden évben elmaradhatatlan műsorszám, a rendkívüli előléptetések, oklevelek, jutalmak kiosztása emelkedik ki, ahol a MÁV ez évi legjobb dolgozóit tüntetik ki. Augusztus 10-én, vasárnap délelőtt 10 órakor különböző szolgálati ágak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság parkban lévő szovjet hősök emlékművét. Majd a vasutasnap délutánján különféle sportműsorokon szórakozhatnak a résztvevők.

A kétnapos ünnepségre az előkészületek folynak.

Sajtóközlemény

A Magyar Népköztársaság kormánya az alábbi jegyzéket juttatta el a jugoszláv kormányhoz:

»A Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetsége tiszteletét fejezi ki a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkárságának és kormánya megbízásából az alábbiakat van szerencséje tudomására adni:

A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság budapesti nagykövetsége folyó évi június 23-án 351/58. számmal jelzett jegyzéket adott át a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztériumának. E jegyzékben a jugoszláv kormány »-mély elkeseredését« fejezi ki Nagy Imrének és társainak elítélése miatt. Véleménye szerint az igazságügyminisztérium közleményének azok az állításai, amelyek Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetség épületében való tartózkodása alatti tevékenységére vonatkoznak, valótlanok. A jugoszláv kormánynak a jegyzékben kifejezett véleménye szerint az igazságügyminisztérium közleménye támadást jelent a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság ellen, azzal a céllal, »hogy kiélezze és igazolja a már folyamatban lévő szervezett ju- goszláv-ellenes akciót«. A jugoszláv kormány továbbá azzal gyanúsítja a Magyar Nép- köztársaság kormányát, mintha megsértett volna valamiféle megállapodást. A jugoszláv kormány magatartására vonatkozóan viszont a jegyzék azt állítja, hogy »Jugoszlávia sohasem avatkozott be Magyarország belügyeibe, s azt ma sem teszi«, sőt »Jugoszlávia jelentős önzetlen erőfeszítéseket tett a magyarországi viszonyok stabilizálása érdekében«.

Mindezekkel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság kormánya felhatalmazta belgrádi nagykövetségét a következők közlésére:

A Nagy Imre és társai elleni bűnperben a Legfelső Bíróság a Magyar Népköztársaság

Mieden tarlót felhántottak a sávolyi Uj Elet Tsz-ben

Szorgalmasan dolgoznak ebben az esztendőben a sávolyi Uj Élet Tsz tagjai. A gabona- behordássál egyidőben neki- kezdtek a tarlóhántásnak, és nem sok különbség volt a két munka befejezésének ideje között sem. Gyarmati Jenő munkacsapatvezető kis füzetből olvassa ki a közeljövő terveit:

— Nétv hold silócsalamá- dét vetünk másodnövényként területünk egy részén, a többin pedig megkezdjük a talajerősítést. Eddig egy höld földre egy mázsa pétisót használtunk műtrágyaként, ezen az őszön azonban megkezdjük a szuperfoszfáttal való műtrágyázást is. ' Természetesén szervestrágyát is használunk talajjavításhoz. Eddig 39 számosállatunk volt, ami azt jelenti, hogy négy holdra jutott belőlük egy. Az ősszel megkezdjük a sertéstenyésztést is, ezáltal az eddiginél lényegesen több szerv estrágy át tudunk szétszórni földjeinkre.

( Hétköznap délelőtt )

wut

Mozdulatlannak tűnik minden a faluban. Itt minden gazdaember már korán elment hazulról, ki a földekre, végezni napi munkáját — vélheti a látogató. Csend honol a földműves- szövetkezeti boltban is. Ilyen időben zárva van, akár a mellette lévő italbolt. Majd csak délután nyitják ki mindkét üzlethelyiség ajtaját. Addig talán vásárló sem lenne.

Gócza József és felesége, a boltok dolgozói azonban itthon találhatók. Ök kalauzolnak be az ívószobába és az árukkal megtömött polcok közé. Az első benyomás: milyen szép

mindkét üzlethelyiség. Tágas, világos, jól felszerelt.

— Egy esztendő óta ilyen — mondja Gó- czáné. — Azelőtt nem lett volna ember, akinek tetszett volna.

— Miért?

— Kicsi is volt, piszkos is. Amolyan köceráj. Most meg, aki ide bejön, ha körülnéz, mindjárt jobb kedvre hangolódik. Részben a lényegesen több áru láttán. Higgye el, nekünk is jobb ez a , korszerű üzlet, mert mégiscsak

más havonta 89 090 forint értékű árut eladni, jnint régen 40 ezer forintnyit.

Nem teszek fel 4j^bb kérdést. Csak

alaposan körülnézek. Eszembe jut, mit hallottam Kaposvárott, a földművesszövetkezetek irodájában.

— Olyan fejlődési fokot szeretnénk elérni, hogy egy épületben minden megtalálható legyen. A bolt, az italmérés, a tejgyűjtő, a felvásárlási raktár, átvevőhely, hogy ne kelljen a vásárlónak, termelőnek annyit szaladgálnia.

Néhány helyen már megvalósították az elképzelést. Bőszénfa is ezek közé sorolható. Ilyenforma »üzletház« lesz hát mindenütt — nézegetek egyre, s Góezáék sza vai nyomán úgy érzem: nagyon helyes ez a kezdeményezés. Ahogy távolodunk a háztól, még jobban gyökeret ver ez a gondolat: jó, ha a többi épület közül kitűnik, kimagasodik a földmű vesszővé tke- zeté.

Nem is olyan csendes ez a falu. Különösen a vasútállomás tájékán nem. Fával megrakott teherautó gördül a vágányok mellé, terhét a munkások a többi rönk közé rakják. Egy szénával megrakott vagon mellett megtalálni a földművesszövetkezet helyi felvásárlóját. Megkérdezzük:

— A sóit széna, ami ott kazlakban látható, mind a földművesszövetkezeté?

— Igen.

— Mennyire becsülhető belőle az első osztályú minőségű?

— Vagy kétszáz mázsára.

A kazlak mellett idegen gépkocsi állt meg. Három férfi lép ki belőle. Vizsgálgat- ni kezdik a szénát.

A felvásárlóval együtt igyekszünk hozzájuk, miközben azt találgatjuk: vajon kik lehetnek?

— A SZÖVOSZ igazgatóságától... a Földművelésügyi Minisztériumból ... az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás igazgatóságától ... — mutatkozik be a három idegen.

— Széna-ügyben?

— Igen. Azt nézzük, megfelel-e az önök által elsőosztályúnak minősített széna majd a kiállítás állatai számára.

Megfelelt.

Néhány perces vita után meg is születik a megegyezés: 300 mázsa szénára kap a földniüvesszövetkezet megrendelést, hogy a meglévő 2p0 mázsán kívül esetleg ezután összejövő szénát is küldjék Budapestre.

A felvásárló büszke. És méltán. Mégis nem közömbös az. hogy hova is kerül a böszénfai széna.

A terménvraktár vezetőjét is jó hangulatban találjuk. Végre megkapta a munkája végzéséhez

szükséges^ nyomtatványokat (az a raktár ugyanis most került ismét a földművesszövetkezet kezelésébe), nincs hát semmi akadálya a nagyarányú munkának. A raktár emeleteit is gyönyörűen kimeszelte, kifestette — jöhet a gabona.. Jön is. Egymás után hozzák a szekerek.

— Mennyi gabonát vettek át eddig?

— Harminc mázsa árpát és 41 mázsa búzát. Ebből tizenötöt ma délelőtt.

— Mennyire számítanak összesen?

— 30—35 vagon- nyira.

— Ez már nagy

mennyiség. El sem fér a raktárban ...

— Nem is várjuk meg, amíg eltelünk. Ha egy nagyobb mennyiség összejön, azonnal megkezdjük a szállítást.

Tovább nem beszélgethetünk. Az imént megállt szekérről már lerakták a zsákokat. A terményraktáros ismét mér, nedvességet vizsgál, átvesz. Nem szabad zavarni.

Mozdulatlannak tűnt minden a faluban. S egy röpke dél- ■lőttön is mi minden tsMént Bőszénfán ...

(Weidinger)

törvényeibe ütköző bűncselekmények miatt magyar állampolgárok ellen indított eljárást. A vádlottakat hazaárulás és fegyveres zendülés szervezése bűntetteiben marasztalta el, s az igazságszolgáltatás szabályainak körültekintő érvényesítésével szabta ki igazságos büntetésüket. Ez az ügy tehát a Magyar Népköztársaság kizárólagos belügye, melybe semmiféle idegen hatalom, így a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya sem szólhat bele. A Magyar Nép- köztársaság kormánya ezért minden erre irányuló kísérletet, mint illetéktelen beavatkozást, teljes eréllyel visszautasít. Egyébként illetékes jugoszláv tényezők ismételten elismerték, hogy a Nagy Imre- ügy kizárólag a Magyar Nép- köztársaság belügye.

A Magyar Népköztársaság kormánya mély felháborodással utasítja vissza a jugoszláv jegyzéknek azt az átlátszó kísérletét is, amellyel Nagy Imre és társai elítélését a Rajk- perrel igyekszik összefüggésbe hozni. Nem más ez, mint az igazságügyi szerveink durva rágalmazása, s azt a célt szolgálja, hogy Nagy Imre és társai bűneit a tragikus Rajk- üggyel takargassa. A jugoszláv kormány eljárása annál felhá- borítóbb, mert köztudomású, hogy Nagy Imre éd bűntársai őseiében a legszélesebb közvélemény előtt, milliók és milliók által ismert tények képezték annak a vizsgálatnak a kiindulópontját, amely feltárta, s a bűnügyi eljárás során bebizonyította e csoport szándékos összeesküvő tevékenységét.

Bár a jugoszláv jegyzék illetéktelen beavatkozás Magyarország belügyeibe, mégis szükséges, hogy a jegyzéknek hamis látszatot keltő, valóságnak meg nem felelő állításaival szemben az alábbi megjegyzéseket tegyük:

1. A jugoszláv kormány sérelmezd az igazságügyminisztérium közleményének a jugoszláv nagykövetségre is vonatkozó azt a megállapítását, hogy »a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai olt kerestek menedéket, ahonnan korábban is támogatást élvezték«.

A tények viszont a következők:

a) Georgievic Milan, a budapesti jugoszláv nagykövetség volt első titkára, aki 1955 tavaszától hivatalos kapcsolatban volt Vásárhelyi Miklóssal és Gimes Miklóssal, ugyanez év őszén nevezetteket, arra kérte, hogy kapcsolatukat titkos, konspirativ jellegű kapcsolattá alakítsák át. Később Vásárhelyi Miklós közvetítésével ugyanilyen konspirativ, jellegű kapcsolatot létesített Jánosi Ferenccel is, s velük magánlakásokon, vagy más konspirativ körülmények között titkos találkozókat rendezett. E találkozók során Gimes Mik- 'ós és Jánosi Ferenc Nagy Imre írásai közül Georgievic Milánnak átadta a következőket:

Erkölcs és etika«, »Néhány időszerű kérdés« és »A nemzetközi kapcsolatok öt alapi- elve« című írásokat. Amint az a Magyar Népköztársaság igaz- ságügyminisKtériumának közleményéből ismeretes, ezek az írások, amelyeket a magyar kormányzati szervek előtt titokban tartottak, részletesen kifejtették Nagy Imre és csoportjának politikai célkitűzését: az ál'amrend erőszakos megdöntését, a népi demokráciával szemben álló erőkkel való szövetségét , a Varsói szerződés felbontását és Magyar- országnak az imperialisták kezére való játszását.

b) 193G. október 23. és november 4. között Losonczy Géza Nagy Imre megbízásából ötször kereste fel a 'budapesti ju-* goszláv nagykövetséget és ott Soldatie Uahbor, akkori követtel és Tjikie Oszmánnál, a jugoszláv nagykövetség akÖA semogy geszti idény napközi gyermekei gyönyörű parkbaji ö játszanak, mig szüleik dolgoznak.

kori tanácsosával tanácskozott. E tárgyalások alkalmával Sol- datic Követ azzal, hogy államtitkokat képező információkat kért és kapott, s az információk alapján Losonczyval a további teendőket megtárgyalta, nyíltan beavatkozott a magyar bel ügyekbe.

2. A jugoszláv kormány kétségbevonja az igazságügymi- nisztérium közleményének azt a megállapítását, hogy »Nagy Imre, Losonc/y Géza és mások a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldtek utasításokat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére«, továbbá, hogy »a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a központid budapesti munkástanáccsal, a Szabad Európa rádióval és még új illegális lapot is jelentettek meg »Október huszonharmadika« címmel

A tények viszont a következők:

a) A budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodó magyar személyek 1956. november 5-én Nagy Imre vezetésével »intézőbizottságot« hoztak létre, amely sorozatos tárgyalásokat folytatott Soldatie követtel és más, e célból Belg- rádból Budapestre utazott magasrangú hivatalos személyekkel. E bizottság a jugoszláv nagykövetség tagjainak közvetítésével utasításokat juttatott ki a nagykövetségről az összeesküvő csoport városban maradt tagjaihoz az ellenforradalmi kísérletek további folytatására. így például 1956. november 10-én Tánczos Gábor Nagy Imre megbízásából a nagykövetség egyik beosztottja útján iratot csempészett ki Nagy Balázshoz, Gimes Miklóshoz és Ádám Györgyhöz. Az ebben lefektetett elvek és utasítások alapján kezdték meg az illegális »magyar demokratikus függetlenségi mozgalom« szervezését, amelynek az állami rend megdöntése volt a célja. Ugyanezzel a kicsempészett irattal kezdeményezte a Nagy Imréék által létrehozott »intézőbizottság« az »Október huszonharmadika« című illegális lap megjelenését is, mely Gimes Miklós szerkesztésében sztrájkra és további államellenes szervezkedésre szólított fel.

b) Losonczy Géza november 5-én a nagykövetség telefonján felhívta Pártay Tivadart, a volt Független Kisgazdapárt jöbbszárnyának egyik vezetőjét, akinek azt az utasítást adta, hogy más jobboldali politikusokkal együtt szökjenek külföldre, ahol majd találkoznak Nagy Imre összeesküvő csoportjával és együttesen lépjenek fel a forradalmi munkásparaszt kormány ellen.

c) A nagykövetségről Fazekas György, Nagy Imre utasítására november 8-án Julius Djuca, a belgrádi »Politika« című lap budapesti tudósítója és Gavro Altmann, a belgrádi »Borba« című lap budapesti tudósítója útján, a nagykövetség segítségével, üzenetet juttatott el a Szabad Európa rádióhoz, amely azt azonnal közölté.

d) Az ellenforradalmi munkástanácsokkal, a nagykövetség támogatása mellett, elsősorban Julius Djuca és Gavro Altmann jugoszláv állampolgár újságírók útján érintkeztek Nagy Imréék.

e) Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetség útján információkat szereztek a törvényes állami szerveknek az ellenforradalom leverésére irányuló intézkedéseiről és terveiről, s 1956. november 14-én a nagykövetség kérésére új politikai platformot és taktikai tervet dolgoztak ki a hatalom átvételére.

3. A nagykövetség egyes beosztottjai az említett két jugoszláv újságíróval együtt 1956 november—decemberében még azután is sorozatosan beavatkoztak a Magyar Népköztársaság belügyeibe, miután lefagy Imre és csoportja eltávozott a nagykövetség épületéből. így például Edward K‘<r- deljnek azt az 1956. december 7-én a szövetségi nemzetgyűlésen elhangzott beszédét, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal szemben az ellenforradalmi beállítottságú úgynevezett munkás- tanácsok politikai hatalomrá- juttatása mellett foglalt állást, a magyar hatóságok tudta és' beleegyezése nélkül, a j.ugo-; szláv nagykövetség diplomáciai rendszámmal ellátott gépkocsiján közlekedve terjesztették a Beloiannisz gyárban, a MOM-üzemben, az Április 4 Gépgyárban, a Kelenföldi Textilművekben, az Acélárugyárban és több csepeli üzemben.

4. A feltárt tények fényében magától omlik össze a jegyzéknek az a kísérlete, amely- lyel olyan látszatot igyekeztek, kelteni, mintha a Magyar Népköztársaság kormánya megszegett volna valami féle ígéretet azzal, hogy a magyar, igazságügyi szervek eleget tettek törvényszabta kötelességüknek Nagy Imre és társai, bűnügyében. A Magyar Nép- köztársaság kormánya nem szegett meg semmiféle ígéretet. Az igazság ellenben a következő:

a) Mielőtt arra a tarthatatlan álláspontra válaszolnánk, amely szerint a budapesti jugoszláv nagykövetségnek joga volt a Nagy Imre-csoportot menedékjogban részesítem, utalni kell arra is, hogy milyen körülmények között és szokatlan módon került ez a csoport a jugoszláv nagykövetségre. 1956. november 1-én a parlament épületében a Nagy Imre-csoport egy megbízottja és Soldatie követ között megbeszélés folyt arról, hogy a csoport képviselőinek családtagjai a jugoszláv nagykövetség épületébe költözhessenek; November 4-e után bizonyos jugoszláv körök azt állították, hogy Nagy Imréék a fehérterror elöl menekültek hozzájuk. Ezzel szemben mindenki előtt ismeretes volt az a tény, Rogy Nagy Imre és társai akkor mentek a jugoszláv nagykövetségre, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány erőinek és a segítségül hívott szovjet csapatoknak fegyveres fellépése következtében a fehérterror lényegében véve megszűnt az országban. Egyébként rendkívül jellemző az a mód is, ahogyan ez a csoport a jugoszláv nagykövetségre ( került. November 3-ról novem(Foly tatás a *, oldai&y