Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-20 / 170. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 195$. július 90. Mi újság Mezőcso Tikkasztó a meleg, és mégis tele a határ emberekkel. Pa­rasztságunk most vívja harcát a mezőgazdaság legnagyobb munkájával. Aratnivaló már nincs sehol, ezt a munkát már befejezték, illetve befejeztük, mert hiszen én is sirattam a magamét. A gazdák egy része már be is takarította verejté- kes munkájának a gyümölcsét. Persze az ügyesebbek, mert vannak, akik mindig ráérnek. Letettük tehát a kaszát, ke­pében, asztagban van jövő évi kenyerünk. Emlékezetemben él azonban egy kis aratási történet, amit — úgy érzem —, helyes lesz megírnom. Utána természetesen másról is sjó- lok* Segítettek a kiszisták özvegy Illés Benjáminná, akinek egyetlen fia bevonult az ősszel katonának, szomor- kodott, mi lesz vele az ara­tásban. A múltkoriban talál­koztam vele, és láttam rajta, hogy búnak adja a fejét. Pa­naszkodott, hogy a násza és a veje itt voltak aratni, de nekik is sok a dolguk, és az övét itthagyták. Vigasztaltam, hogy az ő gabonája előbb ke­resztekbe kerül, mint a ná­száé. A KISZ-fiatalok ekkor már szervezkedtek, és azt kérdez­ték, hol van Illés néni búzája és rozsa. ígérték, hogy levág­ják. Úgy is történt. Vasárnap reggel Fekete Sándor KISZ- titkárral az élen mentek a fia­talok: Sándor József, Bíró László, Kurucz József, Nagy János, Büki Imre, Ferencz Já­nos, Pankász Irén, György Rózsi, Szabó Margit és Ko­vács Erzsi. Amikor hozzáfog­tak a munkához, Illésné is akart nekik segíteni. De a kiszisták nem engedték. El is búcsúzott tőlük, aztán, csak­hamar egy demizson sörrel tért vissza. A fiúk bizony ezt nem várták, no de ha már ide­hozta és szívesen hozta, a munka után jól is esik, miért ne innák meg. Amikor az özvegyasszony gabonája lefogyott, elmentek Kovács József vb-tagnak is segíteni, aki a hatvanat el­kerülte, és fia a háborúban odaveszett. Szép és dicséretes fiataljaink igyekezete. Szá­mítunk dolgos kezükre a cséplésben is. Sajnos, állandó ifjúsági cséplőcsapatot nem tudunk szervezni — mert ki- nek-kinek megvan a dolga szülei gazdaságában —, de esetenként néhány fiú és lány odaáll a kévéskazalra vagy a szalmarázóhoz. így az­tán sikerül a padlásra, mag­tárba juttatnunk a gabonater­mést. Utána pedig? Igen, a fiatalok le akarják mosni ma­gukról az aratás-cséplés po­rát, méghozzá a Balatonban! Úgy tervezik, hogy július vé­ge felé felruccannak Fonyód­ra. Meg is érdemlik a pihe­nést, meg azt is, hogy ehhez hozzásegítsük őket. Mert a balatoni kirándulás nemcsak kellemes élményt ígér, hanem előtte gondot is ad, aminek jó részét a tanács vállalja ma­gára. Igyekszünk megoldani például, hogy valamilyen gépjármű elszállítsa a kiszese- ket az osztopáni állomásra, és majd értük is menjen. Abban is segítünk, hogy gyermekeink kapjanak éjszakai szállást a Balaton mentén, hiszen két­naposra tervezik a kirándu­lást. A vízgazdálkodási társulás gondja Hosszú évek óta nem tet­tünk mást, csak sopánkod­tunk amiatt, hogy elvizesedett a ’egelő. A tavasszal aztán megalakult a vízgazdálkodási társulás falunkban, sőt Hete­sen, Csombárdon, Bodrogon, Somogyjádon és Osztopánban is. A megyei és járási tanács, meg a Pécsi Vízügyi Igazgató­ság is közölte velünk, meny­nyi pénzt ad a leselő csator­názásához. A többi a mi gon­dunk, amit szeretnénk is megoldani. Igen ám, de aka­dályokba ütközünk. Meg kel­lene bízni valakit azzal, hogy állapítsa meg, mekkora a le­csapolandó terület. A MÉ­SZÖV szerint a társulás mű­ködésének megkezdéséig a földművesszövetkezet ad elő­leget erre a célra. A földmű­vesszövetkezet vezetői meg azt mondják: nincs pénzük ilyen dologra. Szeretnénk, ha végre egyértelmű útmutatást kapnánk az illetékesektől eb­ben az ügyben. Tíz család lépett be az idén az Űj Erő Tsz-be Szépen dolgozik az Uj Erő Termelőszövetkezet tagsága. Földjeik tiszták, gondozottak, jó termést ígérnek. Serkenti a növények fejlődését a hol­danként kiszórt százhúsz Kiló műtrágya. Tavasszal nyolc család volt a szövetkezetben, most tizennyolc családot számlál az Uj Erő. A szakcsoportról ugyancsak elismerőleg szólhatunk. Tizen­egy hold burgonyájuk növény­ápolási munkáit időben elvé­gezték. A tagok megvédték a burgonyát a kolorádóbogártól. Ezt tették az egyéni gazdák is. Ebből a növényféleségből várjuk a legjobb termést. Busz-váró, fiókbolt és tejgyűjlő-épül Hamarosan elkészül a busz- váró-heiylségünk. A falu né­pe társadalmi munkával já­rult hozzá az építkezéshez, Honti József pedig — ugyan­csak társadalmi munkában — festette be a falakat. Büfé is lesz a kis buszállomáson. A kültelken — amely a fa­lutól két kilométernyire fek­szik — ugyancsak buszváró­helyiség építését kezdték meg. Tejcsarnokot és vegyesboltot ragasztunk hozzá, hogy az itt lakóknak ne kellíen a község­be begyalogolniuk fél kanna tejjel vagy két deka élesz­tőért. Urv számítunk, hogy az alkotmány ünnepén átadjuk rendeltetésének ezt a létesít­ményt. Ezen fáradozik Papp G. József meg Nagy Mihály kőműves és mijKjen .segéd­munkás. Irts&k minden üli A BURGONYABOGARAT Az általános tapasztalat az, hogy a marcali járásban jól megszervezték a három, köte­lező burgonyabogár irtási na­pot. Nagyrészt a községi ta­nácsok tagjaiból állő bizottsá­gok vizsgálnak meg minden burgonyával elvetett területet, figyelmeztetik a védekezés termelőt a fonto6s„otna. így van ez SÁVOLYON NEMESDÉBEN is, ahol talán az egész járásban a legpéldamu­tatóbb a pusztító bogár elleni hathatós küz­delem. A gazdák közül sokan meg sem vár­ták a kötelező védekezési napok kezdetét, előbb leporozták burgonyájukat. — Hiába dobolták nekünk azt, hogy mikor kell védekezni — mondják többen —, amikor már úgy láttuk, hogy területünkön több a bo­gár vagy a lárva, mint bárhol másutt. így már készen is vagyunk ezzel a munkával. A nagy többség azonban egyszerre kezdett munkához. A földművesszövetkezeti boltot szinte megrohanták DDT-porért, és a növény­védő állomás által kiadott háti porozó készü­lékeket sem lehet soha bent találni., Kézről- kézre járnak. A község határának őrei reg­gelenként kis cédulán leadják a listát: kik azok, akik az ő területükön még nem po­roztak, nem irtották a bogarakat. A listán szereplő gazdákhoz még aznap elmegy a bi­zottság egyik tagja, s megkérdi, hogy mikor szakít időt a DDT-por szétszórására. A hanyag gazdákat azonban nemcsak ilyen módon figyelmeztetik Sávolyon. Maguk a földszomszédok is felkeresik az irtás elha­nyagolod;, és serkentik a porozásra. — Mit gondol, szomszéd bácsi — mondják —, mit ér az, ha én időben, akkor amikor az szükséges, szétszórom a port a burgonyámon, ha maga nem teszi ugyanezt? Hogyan szün­tethetjük így meg az általános fertőződést, ha egyikünk védekezik, a másik meg nem? Nagyon jellemző Tóth Boldizsámé esete is. A sávolyi asszony annak idején földjének egyik részén burgonyát vetett. A sorközöket azonban kukoricával töltötte ki. A burgonyát természetesen elözönlötték a bogarak, s a ta­nács hiába szólította fel a termelőt az elle­nük való védekezésre, az asszony csak le­gyintett, mondván: úgysem lesz ebből a bur­gonyából semmi. A végén még veszekedésre is sor került. A többi gazda példája és az állandó figyel­meztetések azért mégis hatottak. Tóthné be­szórta burgonyabokrait DDT-vel, s jelenleg talán ő a legelégedettebb az eredménnyel. Vége a tanáccsal való haragnak, de vége a burgonyasorok közé ültetett kukoricának is, inert a burgonya feljavulása felett érzett örö- ■aében Tóth Boldizsámé mjnd kivágta. azonban már korántsem ilyen jó a helyzet. A községi tanács elnöke és a gazdasági felügye­lő ugyancsak jót mondanak. — Ebben az esztendőben eddig negyvenöt má­zsa DDT-port rendelt a földművesszövetkezet, s ennek nagy része el is fogyott. Jelenleg ta­lán ha tíz mázsa tartalékunk van, de az már elég is, hiszen itt nincs olyan parcella, ahol ne irtották volna ki a burgonyabogarakat. Ne­künk még arra a brigádra sincs szükségünk, melyet a kormányhatározat szerint azért kel­lene felállítani, hogy a három napos védekezés után elvégezzék az irtási-poi-ozási munkákat azokon a területeken, ahol a gazdák ezt elmu­lasztották, s dolguk végeztével munkájuk számláját benyújtsák a hanyag burgonyater­melőknek. — így, szinte egymásra licitálva mondják a jobbnál jobb híreket mindketten. Csakhogy ahol egy kicsinyke hibát sem le­het találni beszélgetés közben, ott rendszerint mindig akad a területen körülnézve — még­pedig bőségesen. Ez esetben is. A földműves- szövetkezeti bolt vezetőjének dossziéiból csak­hamar előkerülnek a DDT-por szállítólevelei, s pillanatok alatt megállapítható, hogy az eb­ben az évben rendek és leszállított mennyiség mindössze huszonhárom mázsa a 45-tel szem­ben. Abból is legalább tizenhárom még a rak­tárban van, s nem a burgonyabokrokon. Ha pedig a fertőzés nagyságát akarjuk meg­állapítani, akkor sem kell messzire ii. Alig hagyjuk el a község utolsó házak, ..'Is egymás mellett sorakoznak a burgonyaföldek. Az első fertőzött. A második is, és sajnos, a harmadik is. Van ezeken a bokrokon nem­csak csíkos hátú bogár, hanem fejlett lárva is. S ez a legnagyobb baj. Az ilyen nagy, kifejlett lárvák nagyon jó bizonyságok. Azt mutatják, hogy a parcella tulajdonosa hosszú idő óta fe­léje sem nézett burgonyájának, mert a köz­ség vezetői sem nagyon törődtek az irtással. Ha így megy tovább, akkor a kötelező irtási napok után sem lesz jobb a helyzet Nemes- déden, s a burgonyatermelők nagy része el­len szabálysértési eljárást lehetne indítani. De megérdemelnék a méltó felelősségrevonást azok a községi vezetők is, akik elhanyagolták ezt a fontos munkát. (Weidinger) Sajnos, itt is van bökkenő. I *I A legkönnyebb dolog: SZÉPEKET MONDANI Nemrégiben értekezletet tartottak a megye gépállomási igazgatói. Tanácskozásukon részt vett Németh József, a MÉ­SZÖV főosztályvezetője is. Leginkább ez az egyöntetű meg­állapítás örvendeztette meg: >*K1 tudjuk, ki fogjuk elégíteni a földművesszövetkezetek gépigényét« — mondták az Igaz­gatók. Németh elvtárs a minap ezt az előre üdvözölt kinyi­latkoztatást tudtára adta a megye földművesszövetkezeti mezőgazdászainak. Kerekedett is ebből olyan vita, hogy szé­gyenkezhettek volna a gépállomásiak, ha képviseltetik ma­gukat ezen a fontos megbeszélésen. De nem voltak ott. Ezért a sajtó hasábjain továbbítjuk a címükre küldött bíráló meg­jegyzéseket. Vegyük ezeket sorra. Varga Imre, a csurgói FJK főagronőmusa: Nagyon cso­dálkozom azon, hogy Jászberényi elvtárs, az Iharosberényi . fKirirmlvPsszttvPtke-t Gépállomás igazgatója úgy nyilatkozott, hogy el tudják ve­it tíz év EÚatt semmit sem \ geznl az összes gépi munkát, amit a földművesszövetkezetek szereznek. Tapasztalataink szerint a szerződésben vállalt ko telezettségüknek sem képesek eleget tenni. Bogdán elvtárs, a gépállomás főagronőmusa éppen a napokban mondta nő­kéin, hogy van több tartalékgépük, de azokat szükség esetén a termelőszövetkezetekbe küldik«. Szerb László somogyvárl agronómus: ►►Szerződtünk egyé­ni gazdákkal is gabonabehordásra. A Lengyeltóti Gépállo­más brigádvezetőjétől tudom, hogy ez a munka csak papíron marad, mert az összes vontatót és Zetort a tsz-ekbe irányít­ják«. Peresa József, a somogyacsai földművesszövetkezet me­zőgazdasági üzemágának vezetője: »Két vontatót ígért a nyárra a Karádi Gépállomás brigádvezetője. A múlt héten Az anyagiakra gondolok. Aj földművesszövetkezet küldött-* gyűlésén megígérte Polgár | elvtárs, a kaposvári FJK el-} nöke, hogy harmincezer fo-j rintot adnak a tejgyűjtő és a! fiókbolt építéséhez. Később } ennek az összegnek a felét* ígérte biztosra. Nagyon kel-I lene ez a tizenötezer forint,} hogy augusztus 20-án valóban} megnyithassuk a tejgyűjtő és* a bolt ajtaját. Utána nem | hallhatnának többé ilyen han­épített Mezőcsokonyán.« BARACSI JENŐ tanácselnök. TermeSösziSvetkezet — magtár nélküli A somi egyéni gazdák hordták ♦ --------lóg- } a gabonát, s néhány szérűn vég- _____ _ ___________..._______________________ k Vxstgben“jártunk^A’ termeías?/ \ visszavonta ígéretét, mondván: nincs gumi.«---------- -----*-— - Ezek az idézetek meggyőző erővel hatnak. Arról tanús­kodnak, hogy nem kevés helyen baj van a gépállomások s föld­művesszövetkezetek kapcsolatának értelmezésében, az előb­biek hibájából. Ha e visszásságokat bárki is szóvá teszi, a sietnek a netakaronassm. -uu. ...» . gépállomás abban a pillanatban így felel: ►►Mi a termelőszö- lyet nem teremtenek a gabonater- J vctkezeíeket részesítjük előnyben«. Es ezt jól teszik, mert ez mésnek. a magtár-üggyel viszont X a legfőbb rendeltetésük. De a cél eléréséhez vezető utak-mó- megbirkózni. Ehhez'a "Ä tanács } dók megválasztásába itt is, Ott is hiba csúszott, amint ez az ..... * idézetekből világosan kiderül. A termelőszövetkezetek előnyben részesítésére (e köte­lesség teljesítésére) megvan a lehetősége minden gépállomás­nak. Az év elején számba veszi traktorait, s azt mondja: ennyi kell a termelőszövetkezeteknek, a többi pedig a föld­művesszövetkezetekhez megy. így kell ezt csinálni, s bizo­nyos, hogy jövőre — vagyis az első, kísérleti esztendő tapasz­talatain okulva —, gördülékenyebben, hozzáértőbben törté­nik a gépek elosztása. De addig is parancsoló szükségszerű­ség a megkötött szerződések tiszteletben tartása! A gépállomás és a földművesszövetkezet megállapodást köt egymással. A szövetkezet munkalehetőséget teremt meg­határozott számú gépnek, és a gépeket megbízásos alapon irányítja. Érvényre Ítéli juttatni azt az elvet, hogy a közsé­gekbe kihelyezett gépeknek valóban a földművesszövetkezet legyen az ura. Csak így lehet ura annak a gépi munkának, amelyre szerződést kötött az egyéni parasztokkal. Nincs könnyű dolga a földművesszövetkezetnek: a gépállomással is meg az egyéni gazdával is kapcsolatban áll. Ha megvan a szerződés, de a gépet hiába várja az egyéni paraszt, akkor nem a gépállomást, hanem a földművesszövetkezetet hibáz­tatja. Ne hozzák ilyen nehéz helyzetbe a szövetkezeteket a nek valót, s~a fölösleget szintén ♦ gépállomások! A szerződésszegés árt a gépállomás tekintélyé- az államnak adják át. Mire az is- ♦ nek, de még inkább megnyirbálja a földművesszövetkezet koiasokat a tornaterembe küldi az} szavahihetőségét. Kinek, minek válik ez hasznára? Annak a őszi esőzés, addigra végezhetnek } ., , , . . ... - ­a tatarozással... Érdemes lenne } célnak nem, amely szerint meg kell szerettetnünk a gépi elgondolkodni e javaslaton, ha } munkát az egyéni paraszttal, hogy saját tapasztalatai ré­más lehetőség nem kínálkozik. « vén jöjjön rá: olcsóbb, könnyebb, termelékenyebb a szántás tagok, "fogy * v^arga 'józsef* tanács- j traktorral, és a gabona behordása vontatóval, mint igásfo- ............. - 4 gattal. KozNCgiien jartunK. i*. * vetkezet búzája azonban bábon- j tatlanul a kepében pihent. Miért? ♦ Kiss Gyula, a Béke Ore Tsz ko- ♦ zépuarasztból lett elnöke röviden, $ de kielégítően válaszolta: »Nincs J magtárunk«. Addig pedig nem l sietnek a betakarodással, amíg he segítségébe lenne szükség. A vb-* 1 *5k »segített« is egy tíze- ♦ net erejűig, ami Kiss Sándor sző- | vetkezeti traktorosnak szólt, ekép- ♦ pen: »Költözzön be sürgősen sa- ♦ ját új házába, aztán a régi lakás t szobáiban elfér a búza«. De Kis- * Fék leendő otthona még nem lak- ♦ ható. 4 A taz-tagok kézenfekvő ötletet ♦ tártak a tanács vezetői elé. A rég! ♦ iskolát minden nyáron a Termény- ♦ forgalmi Vállalat szokta bérelni, ♦ elférne benne a szövetkezet ga- ♦ bonája. ♦ Nem tudtak megegyezni. A tor- X nateremként használt iskolát ta- X taroztatni akarják a szünidőben. X A magtárgond megoldása tehát ki- X látústalan. i Fiatal, alig pár hónapos a Béke ♦ Őre Termelőszövetkezet. Tagjai ♦ egyén) vetésű őszi kalászost taka- $ rítanak be az idén. Nem szómíta- ♦ nak nagy termésre, nem akarnák $ hosszű ideig az iskolában tárolni + gabonájukat. A cséplés után át- ♦ viszik az adógabonát a TV raktá- ♦ rábn, félreteszik a vetőmagot, ki- í osztják a tagoknak járó kenyér­elnök elvtárs tüstént, minden igye­kezetével segítségükre siet. Eddig ugyanis sehogy sem ejtette mód­iát annak, hogy részt vegyen a Béke Ore havonként rendszeresen megtartott, közgyűléseinek vala­melyikén is. Szeretnénk ezúttal kellemesen csalódni benne. — Irodalmi estet rendez5 augusztus 10-én Balatonboglá- ron a megyei tanács művelő­désügyi osztálya. Az estre több neves írót, költőt és szavaló- müvészt is meghívnak. — Húszezer forint jutal­mat tűzött ki a Vas megyei Tanács a takarékosságban leg­jobb eredményt elérő tanácsi vállalatoknak és intézmények­nek. Az egyéni parasztok gépigényének kielégítése a földmű­vesszövetkezettel kötött szerződés alapján — új dolog, s mindössze pár hónapos múltra tekinthet vissza. A paraszti bi­zalommal játszik az, aki akarva, akaratlanul e kezdeményezés értelmetlenségének bebizonyításán fáradozik. Kézzelfogható közelségbe kell hozni, nem pedig eltaszítani egymástól az egyéni parasztot és a gépi munkát. Ezt viszont nem szép szavakkal, hanem a szerződésben foglalt kötelezettségek be­csületes teljesítésével lehet elérni. (Kutas) Szüretelik a barackot Balatonbogláron ra sokkal nagyobb gondot for­dítanak. A gyümölcs csinos kis ládikákba kerül, melyeknek oldala fából, az aljuk pedig lyukakkal ellátott PVC lemez­ből készült. A kajszibarackot is hasonló módon küldik nagy útjára. A Balatonboglári Szolőolt- ványtermelő Állami Gazdaság gyümölcsöseiben is megkezdő­dött a szüret. A 40 holdas őszi- barackosban szorgos kezű lá­nyok szedik nagy gonddal az ízes gyümölcsöt, amelyet Mün­chenbe szállítanak. Az elmúlt évektől eltérően a csomagolás­cAmlt doeizldttk az egyik oldalán, aiinza nyerik máiutt a Marcali Állami Gazdaságban Nagyon szomorú volt a han­gulat ottjártunkkor a Marcali Állami Gazdaságban. Az igaz­gató, főagronómus szívesebben nézte a földet, mint a körülöt­tük álló embereket, s ez ért­hető is. Éppen ekkor mondták ki ugyanis az Állami Vetőmag­felügyelőség szakemberei a halálos ítéletet ötven hold le­szerződött burgonyájukra. — Nem megfelelő a burgo­nya. A különböző betegségek alkalmatlanná teszik a szerző­dés szerinti átvételre, bármi­lyen gondosan kezelték is — hangzott az indokolás. — Pedig ahogy az időjárás engedte, gondoztuk, óvtuk a bogaraktól — sóhajtozott Szép István, a gazdaság igazgatója. Néhány perc múlva azonban ismét kezdett felderülni az ar­ca. Akkor, amikor a szó a ga­bonafélékre terelődött. — Hétszázhúsz hold őszi ga­bonafélénk volt — mondta. — Már június 20-án nekikezd- tünk az aratásnak. Kézzel mindössze 37 holdat, kévekötő aratógéppel pedig 70 holdat vágtunk le. A többit kombáj­nok aratták. — A terméseredmények? — őszi árpánál és búzánál egyaránt 13 mázsás átlagot ér­tünk el. Búzánk nagyobb része továbbszaporításra alkalmas, minőségi vetőmagként kerül értékesítésre. — Az elmúlt esztendőben is termeltek már vetőmagnak va­ló búzát? — Igen. Tizenhárom vagon­nal adtunk akkor továbbszapo­rításra. Most huszonöt vagon búzát szántunk erre a célra, így amit a burgonyánál elvesz­tettünk, visszanyerjük ezáltal. — Ez mindenesetre gyara­pítja a gazdaság jövedelmét. De megfelelően gondoskodtak az állatállományról is? — Nem feledkeztünk meg azokról sem. Az aratás után a gabonától megtisztított terüle­teken azonnal hozzá akartunk kezdeni & tarlohántáshoz. Ez a tervünk azonban eddig csak kis mértékben vált valóra. Az elmúlt napok óriási hősége miatt ugyanis a traktorokban nappal felforrt a víz, úgyhogy nem tudtak dolgozni. Most át­szerveztük ezt a munkát, s éj­szaka hántatjuk a tarlókat. Úgy, hogy tíz nap alatt végez­zünk is. Ezután 214 holdon si­lókukoricát, csalamádét és édes szudáni füvet akarunk másodnövényként vetni. 82 hol­don tarlóvetésünk is lesz. Jó­szágaink remélhetőleg a télen nem szenvednek hiányt takar­mányban. — A jövő esztendei talajelő­készítést is még kezdik? — Igen. Augusztus elején megkezdjük a földek szerves- trágyázását. A borsóvetés he­lyén pedig előkészítjük a föl­det az őszi árpához. Őszi mély­szántást mintegy 90Ó holdon akarunk végezni, s még az ősszel 435 hold búzát és 236 hold árpát vetüok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents