Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-17 / 141. szám

■'OMO< V Y ‘ NÉPLAP 131 $ Kedd, 1958. június 11. Májustól ez ideig több mint 4000 mázsával gyarapodott a Nagyatádi Halgazdaság tavaiba kihelyezett halak súlya A VÖRÖSKERESZT felkészült a nyári munkákra A Somogy megyei Vöröske­reszt aktivistái az elmúlt esz­tendőkben derekasan kivették részüket a nyári mezőgazdasági munkák idején dolgozó tár­saik egészségének megóvásá­ból. Hatvanöt segélyhely műkö­dött a megyében; nem egyszer léptek közbe az aktívák, és mentették meg társaik életét. Az idei aratás-eséplés dan­dárjára is alaposan felkészül­tek a vöröskereszt megyei, já­rási és helyi szervezetei. A ta­valyi 65 segélyhellyel szemben majdnem száz működik majd a megyében, ebből 31 a siófoki járásban lesz. A vöröskereszt járási vezetői a községek, ál­lami gazdaságok, gépállomá­sok vezetőivel, az orvosokkal megbeszélték a tennivalókat: a segélyhelyek kijelölését, a men­tőládák feltöltését stb. Minden állami gazdaságban, gépállo­máson kijelölték az elsősegély- nyújtó tanfolyamot végzett vö­röskeresztes aktívákból álló brigádokat, melyek balesetet szenvedett dolgozó társaiknak nyújtanak majd segítséget. A kedvezőtlen tavaszi idő­járás miatt csak májusban kezdődött meg a halivadékok teleltetőből történő kihelye­zése a Nagyatádi Halgazdaság 2000 holdnyi kiterjedésű ha­las tavaiba. Az azóta eltelt időben az 1400 000 egy- és kétnyaras ivadékok igen szépen fejlőd­tek. Az egynyarasok, melyek 8—10 dekás súllyal kerültek ki a tóba, ma már kihelyezé­A munkavédelmi villa­mossági kiállítás június 10- én Kaposvárott bezárta ka­puit, hogy Nagyatádon, majd Marcaliban s ;végül Siófokon mondja el a nagy- közönségnek tartalmas mon­si súlyuk háromszorosát is el­érték. A 25, 40 és 70 dekás kétnyarasok pedig 40, 80, 100 dekát nyomnak. A kihelyezés óta az 1 400 000 hal súlya több mint 4000 mázsával gya­rapodott. A napokban megkez­dődött etetéssel pedig lehető­vé válik, hogy az egynyara­sok háromnegyed, a kétnyara­sok pedig két dekás napi súly- gyarapodást érnek el fejen­ként. kiállítás után danivalóját. Tíz nap alatt csaknem 11 ezer látogatója volt a kiállításnak, s a láto­gatókönyv bejegyzései azt mutatják, hogy megértették célját, s helyesléssel fogad­ták intelmeit. Azt mondotta el ez a kiál­lítás, hogy amilyen áldás a vUlamosenergia életünkben, olyan veszélyt rejt magában, ha felelőtlenül, gondatlanul kezeljük a berendezési tár­gyakat, s nem ügyelünk az elővigyázatossági rendszabá­lyokra. Ha a látogatók rá­döbbentek e tétel igazságá­ra, a kiállítás elérte céljai. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elektromossági hi­bákat csakis szakember csi­nálhatja meg. A munkavédelmi hónap ideje alatt nemcsak ez a ki­állítás szolgálja a közönség megóvását, hanem a legki­sebb faluban is előadások lesznek a balesetalhárítás legfontosabb tudnivalóiról. Az üzemvezetőségi székhe­lyeken előadásokat tartanak a szakemberek számára is, akik oktatást kapnak az ob­jektív védelem eszközeinek használatáról és a legújabb szabványok előírásainak végrehajtásáról. A kiállítás ideje alatt két igen hasznos előadás hang­zót el Kaposvárott. Az áram­ütések orvosi vonatkozásai­ról dr. Marton főorvos jú­nius 4-én, 10-én pedig a vil­lamosberendezéseket készítő szakemberek számára volt szakelőadás. Több mint 26 ezer meccs-, kosár- és röplabdát készítettek A Kaposvári Nyerges és Szíjgyártó Ktsz dolgozói öt évvel ezelőtt kezdték meg a meccs-, kosár- és röplabdák exportra való készítését. Az­óta jó munkájuk híre már be­járta szinte az egész világot, egymás után kapják a meg­rendeléseket. Üzemük korszerűsítésével lehetővé vált, hogy már az idén'2000-rel több labdát állít­hassanak elő, mint amennyit az elmúlt esztendőkben készí­tettek. Az idei első és máso­dik negyedévben például már 4 ezer kitűnő minőségű lab­Porrogszentkirályon villamosítják a tanácsi malmot Eddig az energiát fa tüzelé­sével nyerték. A villamosítás­sal mintegy felére csökkent a malom működtetésére fordí­tott költség. da került ki a húsz labdaké­szítő keze alól, s indult el ten­gerentúli útjára. Legutóbb több mint 340 lab­da Kairóban és Dél-Ameriká- ban kelt el, az ottani sport­pályákon rúgják, ütik, dobják majd a sportolók a világhírű­vé vált kaposvári ktsz labdáit. 1954-től mostanáig több mint 26 ezer meccs-, kosár- és röp­labdát készítettek, ami — 250 forintos darabonkénti áron számítva — több mint 6 és félmillió forintot jelent a Ktsz-nek, ezenkívül jelentős összegű valutához segítették az országot. Csököíyben orvos-lakás épül A házban vízvezeték is lesz. a vizet a kútban elhelyezett motor nyomja fel a lakásba. Ezenkívül 500 méter hosszú »szenesjárda« építését is ter­vezik a csökölyiek. A kaposvári villamossági munkavédelmi M agronómus tanácsa \ A cukorrépatermelők; teendői j ♦ ♦ Minden, a mezőgazdasággal ♦ foglalkozó újságcikk a koráb- J bi, soha nem látott szárazság- j gal és az utóbbi napok bősé- » ges csapadékával kezdi mon- | danivalóját. Mi, cukorrépá- | sok is felsóhajtunk: végre! Az | egész megyében bőséges csa- i padék hullott alá, és ez a kö- ; rülmény kell hogy gyors cse- ; lekedetre serkentsen bennün- í két. | Akinek első vetésű cukorrá- X pája sikerült, annak a répája t már egyelt állapotban kapta | az esőt. Abban a pillanatban, t amikor rá lehet menni a ta- $ lajra, azonnal végezzük el a X mélykapálást egymást jól fe- X dő kapavágásokkal. A kettes t répák egyikét vágjuk ki, min- j den tövet kapáljunk körül. A J jó és kellő időben történt ka- f pálással bőséges csapadékot | raktározunk és irtjuk a gyo- j mot. j Akinek pótvetést kellett vé- I geznie, annak is kikelt a ré- f pája a napokig elhúzódó eső- X zés alatt. Ezért azt javasoljuk, j ne várjon, ne saraboljon, ha- i nem azonnal egyeljen. Bolha X és barkó miatt aggodalomra t nincsen ok, s a kétleveles ré- | pát is lehet egyelni. Ezzel egy- | idejűleg természetesen nem- X csak a sorokat, hanem a sor- | közöket is kapálni kell. Tanácsoljuk, hogy a mély- » kapálást és a pótvetések egye- i lését, majd hamarosan ezek X mélykapálását a legrövidebb j időn belül végezze el minden X gazda. Rövidesen kezdődik az j őszi árpa aratása, majd a ke- f nyérgabonáké. Aratás alatt ré- I pakapálásra kevés idő adódik, I viszont a termelő érdeke, hogy $ répáját gyommentesen talál- X ja a gyököt fejlesztő nyári X meleg. | Varasdy Albert ♦ Járdát építenék Iharosberényben Ih arosberónyben járdát épí- | tenelk. A fcildművesszövetkezet | boltjától a mérlegházig mint-1 egy 1200 méteres szakaszon | beton, a mérlegháztól az isko-| Iáig pedig salakos járda készül, X Az építkezést már megkezd-1 ték. I KÉPEK RÁKÉIBÓL Mint már korábban közöl­tük, a ráksi Uj Élet Tsz a kis termelőszövetkezetek múlt évi versenyében az első helyezést érte el. Ezért elnyerte a Mi­nisztertanács vörös vándor­zászlóját, s elismerő oklevelet és a velejáró hetvenezer fo­rintos jutalmat kapta. A ki­tüntetést június 8-án nagy* gyűlés keretében adta át Tömpe István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese. Feflvételeink az említett na­pon készültek Ráksiban. További jó munkát és sok sikert kívánok — mondja a ki­tüntetés átadása pillanatában Tömpe elvtárs a tsz elnöké­nek, Walter Imre elvtársnak. Úgy látom, jól túr te búza.uK a szárazságot — nyilatkozik elismerően az Uj Élet vezetőjének Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag Tsz Kossuth-díjas elnöke. így véleke­dik a többi látogató, köztük Miseta György elvtárs, a me­gyei pártbizottság tagja is< 30000000000CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ! XX1COOQOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX OCXXXXXXXXXXX3 Es milközlben tovább ordítottam, így szólt J.-hez. »Az Istenit neki, hogy pofázik ez a fickó! Tömjétek be a száját!« 3. gombóccá gyúrta az ingemet, belenyomta a számiba, és is­mét megkezdődött a kínzás. Minden erőmmel ráharaptam a gombócra, s ettől szülte megkönnyebbültem. Egyszerire csak úgy éreztem, mintha egy dühödt fenevad szaggatná le rólam a búst... J., aki továbbra is vigyorogva ült rajtam, a nemiszervemre csíptette a fogót. Az áramütések úgy megráztak, hogy feloldódott a bokáimra hurkolt egyik szíj. Kis szünetet tartottak, ameddig a szíjat megerősítették, s azután folytatták a kínzást. A hadnagy nemsokára felváltotta J.-t Csíptetójéből ki­szerelt egy fémszálat és azt mellemen keresztül húzogatta. Egész testemet megresZkettetták az egyre hevesebb ütéseik; a kínzás tovább folyt. Vizet locsoltak rám, hogy fokozzák at ütés erejét, két »adag« között még a hidegtől is reszkettem. Ch. és barátai, akik a körém helyezett megtömött hátizsáko­kon üldögéltek, egymás után üríitgették a sörösüvegeket. A gombócot ha/rapdáltam, hogy lelküzdjsm az egész testemen végig rángó görcsöt. Hiába. Végül mégis abbahagyták. »Oldjátok fel!« Véget ért az első »«ülés«. I ngadozva felálltam, felhúztam a nadrágomat és a zakómat. I. előttem állt. Nyakkendőm az asztalon feküdt. Kötélként a nyakam köré hurkolta, s a többiek haiho- tázása közepette maga után vonszolt, mint egy kutyát, egé­szen a szomszédos irodáig. »Nos, ez sem elég még neked? — mondta. — Innen aztán nem szabadulsz. Térdre!« Hatalmas mancsával teljes erőből arcul csapott. Térdre estem, de nem tudtam egyenesen ma­radni. Hol balra, hol jobbra ingadoztam, I. ütései tartottak egyensúlyban, ha ugyan nem vágtak a földhöz: »Kinyitod a pofád? Neked már kampec, érted? Már most halottnak te­kintheted magad!« H ozzátok ide Audint — mondta Ch. —, a szomszéd épületben van.« I. továbbra is ütlegelt, míg a töb­bjeik az egyik asztalra ülve élvezték a látványt. Szemüvegem már rég lerepült rólam. Rövidlátásom csalk fokozta a való- »zínűtlen lidércnyomás érzését, amely ellen minden erővel harcoltam, merít féltem attól, hogy megtörik az akaraterőm. N os, Audin, mondja meg neki, mi vár rá. Kímélje meg őt a tegnap esti borzalmaktól.« Ch. beszélt. I. felrántattá a fejemet. Magam fölött: láttam Audin barátom sá­padt és megkínzott arcát. Csak nézett, míg én a térdemen ingadoztam. »Nos, szóljon hozzá« — mondta Ch. »Borzasztó volt Henrid — mondta Audin. Esi akkor elvezették. I. hirtelen a magasba rántott. Magánkívül volt. A vallatás eredménytelensége teljesen; kihozta a sodrából. »Ide hallgass, te szemét! Neked már befellegzett! Beszélni fogsz! Értetted, beszélni fogsz!« Arcát egészen közel tolta az enyémhez, szinte érintette, és úgy üvöltözött. »Beszélni fogsz. Mindenkinek ki kell nyitnia itt a pofáját! Végigcsi­náltuk az indokínai háborút, volt alkalmunk megismerj benneteket. Ez itt a Gestapo! Ismered a Gestapot?« Majd gúnyoros hangon: »Ugye cikkeket írtál a kínzásokról te szemét? Nos, jól van! Most a 10. ejtőernyős hadosztály raj­tad mutatja be ezeket!« Hátam mögött hallottam a kín­zók nevetését. I. tovább dögönyözte az arcomat, és hasam­ba vágta a térdét. »Amit itt csinálunk, azt csináljuk majd Franciaországban is. A te Duclos-dat és a te Mitterand- odat éppúgy kezelésbe vesszük, mint téged, és kinyírjuk a te kurva köztársaságodat is! Beszélni fogsz, én mondom neked.« Vastag kartonlemez hevert az asztalon. I. felvet­te és azzal ütötte az arcomat. Mindegyik ütés még jobban elkábított, de ugyanakkor erősítette elhatározásomat: nem adom be a derekamat ezeknek a gazembereknek, akik büszkék rá, hogy a Gestapo tanítványai. »Hát jól van — mondta Ch. — te akartad! Odavetünk a vadállatoknak.« A »vadállatok« azok a kínzók voltak, akiket már ismertem, de akik most az eddiginél fokozot­tabb mértékben akarták beigazolni rátermettségüket. I az első szoba felé hurcolt, ahol várt rám a deszka • és a dinamó. Épp hogy csak egy pillantást vet­hettem arra a meztelen mohamedánra, akit rúgásokkal ál- ítottak talpra és kikergetlek a folyosóra. Mialatt I., Ch. és mások velem foglalkoztak, az együttes többi tagja a -endelkezésre álló deszka és dinamó segítségével folytatta »munkáját«. »K’h-iVgsl'a’: • egy gyanúsítottat, hogy ne fecséreljék az időt hiába. L. odakötözött a deszkához: megkezdődött az elekt­romos kínzás újabb fejezete. »Ez itt a kövér Margó« — mondta. Kínzóm kezében/ nagyobb készüléket pillantot­tam meg, s a fájdalomban is minőségi különbséget érez­tem. A testemen végigszaggató éles és gyors harapások helyett mélyebb fájdalmat éreztem, mely belenyilallt min­den izmomban és még jobban összefacsarta őket. össze­húztam megbéklyózott testemet, beleharaptam a) gombóc­be és behunytam a szememet. Már abbahagyták, de én még továbbra is idegesen rángatóztam. »Tudsz úszni? — kérdezte L., aki fölém hajolt — Majd megtanítunk rá. Indulás a vízcsaphoz!« Közös erővel felemelték a deszkát amelyhez még min­dig hozzá voltam kötözve, és átszállítottak a konyhába. A deszka egyik végét, ahol a fejem volt, ráfektették a mosogatóra. A másik végét két vagy három ejtőernyős tartotta. A konyhát csak a folyosó halvány fénye világí­totta meg. A félhomályban megkülönböztettenj I.-t, Ch-t és D. kapitányt aki úgy látszik átvette a hadműveletek irányítását. L. gumicsövet erősített az arcom fölött fénylő nikkelezett csapra. Egy kendőt borított a fejemre, míg D. így szólt hozzá: »Peckelje fel a száját.« I->. a kendőn ke­resztül megcsípte az orromat. Egy fadarabot akart a fo­gaim közé erőszakolni, hogy ne csukhassam be a számat és ne lökhessem ki a csövet. Amikor az előkészületek befejeződtek, így] szólt hoz­zám: »Ha beszélni akarsz, csak az ujjadat kell mozgat­nod«. És ezzel kinyitotta a csapot. A kendő hamar átita­tódott vízzel s mindenütt vizet éreztem: a számban, az or­romban, az egész arcomon. Egy ideig tudtam még egy kis levegőt szippantani. Torkomat összeszorítottam, meg­próbáltam minél kevesebb vizet nyelni. Úgy akartam el­kerülni a fulladást, hogy a levegőt visszatartottam a tü­dőmben. Ezt azonban csak néhány másodpercig tudtam csinálni. Úgy éreztem, hogy megfulladok, és borzasztó ha­lálfélelem fogott el. Izmaim akaratom ellenére kifeszültek, hogy szabaduljak a megfulladástól. És ujjaim ugyan­csak akaratom ellenére, riadt táncba kezdtek. »Na végre! Most már beszélni fog« — mondta egy hang. Elzárták a vízcsapot, levették fejemről a kendőt. Friss levegőt szívtam magamba. A homályban láttam a két had­nagyot és a századost. Cigarettáztak és ütögették a hasa­mat, hogy kiadjam magamból a lenyelt vizet. A levegő va­lósággal megrészegített, alig éreztem az ütéseket, »Nos, mii lesz?« Hallgattam. »Kibabrálto velünk! Tegyétek visz- sza a csap alá!« Most ökölbe szorítottam a kezemet, körmeimet a te­nyerembe vájtam. Elhatároztam, hogy nem mozgatom töb­bé az ujjaimat, inkább rögtön megfulladok. Féltem azok­nak a szörnyű pillanatoknak a visszatérésétől, amikor már az ájulás környékez, de testem ugyanakkor minden erővel nekifeszül, hogy meneküljön a haláltól. Az ujjamat már nem mozgattam ugyan, de még háromszor átéltem ezt az elviselhetetlen félelmet. Amikor már a halál küszöbén áll­tam, újra levegőhöz engedtek, miközben kiokádtatták ve­lem a vizet. Az utolsó kínzásnál elvesztettem az eszméletemet. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents