Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-14 / 139. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. Június 14. Sxövetkezeti fiatalok között I) közalkalmazottak feladata a mezőgazdaság szocialista átszervezésében Szak»xerve*eti nagyaktíva Kaposvárott A helybeliek szerint öt kilométer hosszan húzódik a marcali járás egyik közép- nagyságú faluja, Pusztakovácsi. Hajdan kisebb-nagyobb uraságok birtokolták a falu határainak nagy részét, és talán éppen ezért halad az átlagnál gyorsabban a szociali- zálódás. Két tsz és a Gyapjútermelő Állami Gazdaság foglalkoztatja a lakosság egy részét. Vajon innen is elkívánkoznak a fiatalok? Vagy biztosít-e számukra olyan lehetőségeket a közös gazdálkodás, hogy itthon tudja tartani a mehetnékje-támadt fiatalokat? E kérdésre kerestem választ, ezért látogattam meg a Dimitrov Tsz ifjúságát, hogy őszintén szót váltsunk velük életükről. Elsőnek Puskás József. tsz- elnökkel beszélgettünk. — 310 holdon gazdálkodunk, 45 taggal. Tavaly 65 forint 90 fillért ért egy munkaegység — világosít fel. — A fiatalokról érdeklődöm. — Mikor négy éve átvettem az akkor már két esztendeje működő szövetkezet vezetését, jóformán egy fiatalunk sem volt, Jelenleg tizenkilenc 25 éven aluli fiatal dolgozik nálunk. — Hogy vannak megelégedve a munkájukkal? — Jó dolgos valamennyi. Akármilyen munkaterületre is tesszük őket, mindenütt megállják a helyüket. A télen például Varga Jani és Kiss Imre volt a tehenek mellett. Szépen dolgoztak, napi 200 liter tejet fejtek ki. — És hogy vannak ők megelégedve? — Ezt már inkább tőlük kérdezze meg. Nem hiszem, hogy okuk lenne a panaszra, A fiúk 200—210 munkaegységet teljesítettek, a lányok valamivel kevesebbet. Ez kb. 12 r—13 ezer forint évi jövedelmet jelent. A háztáji gazdaságból is jött pénz a házhoz. Télen a résziből való irtás megadja a tüzelőt. Egyébként beszéljen a fiatalokkal. A falutól mintegy két kilométerre, egy erdő szélén húzódó hatalmas burgonyaföld végében találom meg a fiatalok nagy részét. Lányok és fiúk néhány idősebb társaságában a Zetor kapája után a bokrok közét szabadítják meg a gyomtól. Egy egészen fiatal fiú látszik a legbátrabbnak. Apja mellett dolgozik, még nem tag, mert 16 éven aluli. — Iskola? —• Tavaly fejezte be a nyolcadikat — felel helyette látható büszkeséggel az apja. — Itt is marad? — Természetesen. Hát hova menjen? Egyetlen gyerek, nem engedném el, de nem is akar. Jól érzi magát itt. — És a többiek? Varga János értelmes, érett fiatal, a szakmunkás vizsga wtán jött haza Pestről. — Nem elég ott a pénz, még ha háromszor annyit keresnék is. Itt meg tavaly 210 munkaegységet teljesítettem, ezenkívül megvan az élelem és a lakás — magyarázza. A lányokat kérdezem. — Mióta tag? — fordulok egy telt arcú kislányhoz, akinek karján márkás karóra ketyeg. (Rajta kívül négy fiatal csuklóján látom az elegáns időmérő eszközt.) — Három éve. — Megvan-e már a stafí- rung? — Meg — süti le szemét. — Tavaly vettünk szobabútort is. — Most már csak a vőlegény hiámyzik — évődik egy fekete kislány. Mindkét nemet érintő kérdés: — Mit szoktak csinálni vasárnaponként ? — Moziba megyünk. No meg ha bál van, akár a második községben is, minket ott meg lehet találni — told- ják meg a fiúk. — Egyéb? Kocsma, kártya? — Szoktuk. — Pénzre, mennyire? — Van úgy, hogy 1300— 1400 forint is van a. bankban — dicsekszik egy csapottorrú legény. — Nahát, ez már nem rendes dolog — veti közbe egy idősebb bácsi, aki alakulás óta tagja a tsz-nek. Bizony nem ám! — Télen? Színdarabot nem tanulnak? — Próbáltuk, de rövid volt az idő, nem tudtuk megtanulni, mikorra kellett volna. Inkább az asztalon labdázni szoktunk (vagyis asztaliteniszezni) a kultúrteremben. — KISZ? — 13 tagja van, de most nincs titkár. Majd kell választani. Hirtelen megélénkül a beszélgetés, amikor a futball jön szóba. Igen, a KISZ labdarúgó csapatában három tsz- tag van. Elbúcsúzunk, ők pedig az erdőszélről előveszik kerékpárjukat (nagy részüké egészen új), és elindulnak »győt- teni«. Igyekeznek, mert szombat délután van, és az náluk is -szélső nap«. Aztán holnap jöhet a kugli, kártya meg az Oké Néró (ez a mozi műsora). Igen, az anyagiakkal elégedetteknek érzik magukat és joggal, de sajnos, szellemi táplálékukat is elégségesnek találják. Ne így gondolkodjanak azonban a falu művelődésének irányitói, fogják meg egy kicsit kezüket a község pedagógusai. Tudom, segítik a területi KISZ-t. De ezt sem lehet elhanyagolni. Sőt! Az alap, amit teremtettek számukra az idősebbek, illetve maguknak a fiatalok, szinte korlátlan fejlődést eredményezhet. Jó lenne azonban, ha az anyagi gyarapodással lépést tartana a szellemi is. P. L. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Területi Bizottsága a minap nagyaktívát hívott egybe Kaposvárott. Az aktívaülésen mintegy százötvenen vettek részt: a megyei tanács vb. osztályvezetői, a járási tanácselnökök, a járási tiszti főorvosok és főállatorvosok, 60 község tanácselnöke, 30 falusi pedagógus, valamint az említett szakszervezet minden szb-elnöke. Megjelent a tanácskozáson Huber Lajos, a szakszervezet főtitkára,' dr. Jókay Lórámd, a szakszervezet országos titkára, Allé Pál, az FM Szövetkezetpolitikai Főosztálya Szervezési Osztályának vezetője, Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára, dr. László István megyei tanácselnök, dr. Csiszár János, a megyei ügyészség vezetője, valamint Körtes Gábor, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának elnöke. Takács Béla, a Közalkalmazottak Szakszervezete Területi Bizottságának elnöke nyitotta meg az aktívaüiést. — Ahhoz, hogy a dolgozó parasztságot átvezessük a szocializmus útjára, az egész társadalom ösz- szefogására van szükség. Ettől a munkától a közalkalmazottak szakszervezetének tagsága sem tarthatja távol magát — hangsúlyozta, majd átadta a szót Allé Pálnak, a tanácskozás előadójának. — A mi parasztságunk becsüli, tiszteli a tanult embert. Ezért nem lehet közömbös A gombaszezon megindulásával az ehető gombák mellett feltűnt már az erdőkben a su- sulyka, a nagydög gomba és legveszedelmesebb tárauik, a gyilkos galóca. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet szakértői, mivel még az elmúlt évben is sok halálos gombamér- gezés történt, fokd&ott óvatosságra intenek. Mivel minden nagyvárosban a piacokon kiképzett gombaszakértőik ellenőrzik a felhozott árut, itt- a goimba nyugodtan megvásárolható, tavaly a piacon vett gombák mérgezést nem okoztak. Helyes, ha a vásárlók meggyőződnek, hogy az árus megvizsgáltatta-e a gombát a szakértővel, ment erről bizoszámunkra, hogy a falun élő értelmiségiek, szellemi munkával foglalkozók hogyan vélekednek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről: egyet- értenek-e azzal, hajlandók-e segíteni a pártnak, a kormánynak ebben a nehéz, fontos munkában vagy nem — mondotta bevezetésül. A továbbiakban számadatokkal bizonyította: a mezőgazdasági nagyüzemek termelési fölénye a kisgazdaságokkal szemben szerte a világon megfigyelhető. A világ mezőgazdasága Keleten is, Nyugaton is más és más módon, de a nagyüzeme- sítéá felé halad. Nálunk viszont — szakemberek becslése szerint — 1953-ban 20 millió kisparcella volt, s ma a szántóterületünk többségét — mintegy hat és fél millió holdat — a kisparasztok birtokolják. Ez az oka annak, hogy mezőgazdasági termelésünk nem tud kellően növekedni. Tavaly a tsz-ek 10,5, az egyéniek pedig 8,4 mázsa búzát termeltek holdanként. Ez azt jelenti, hogy nagyüzemi gazdálkodással 1957-ben 3 400 000 mázsával több búza termett volna az országban. Keveset s ezért drágán termelnek a szétaprózott gazdaságok — hangsúlyozta az előadó, majd elmondotta: a párt agrárpolitikai téziseinek útmutatása alapján kell szélesítenünk a tsz-mozgalmat. Több javaslatot adott ahhoz, hogyan segítsék a mezőgazdaság szomyítvánnyal kell rendelkezzen. A mérgezések jelentős részét a házalóktól vásárolt gomba okozza, mert a felelőtlen eüádó- kat senki sem ellenőrzi. Sok súlyos szerencsétlenséget okozott a kirándulók által szedett gomba is. A mérgező gombák jelen,tős része hasonló egyik vagy másik ehető fajtáihoz. A nagyközönség a piros színű, fehér pettyes légyölő .galócát tartja a legveszedelmesebbnek. Ez a gomíbafajta igen hasonlít a sampiomhoz, különösen fejlődésiének első szakaszában. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet felhívja a figyelmeit, hotgy az elkövetkező hetekben tölbb megyében gombaismertei» tanfolyam induL cialista átszervezését a falun élő szellemi dolgozók. Az előadás után hozzászólásokra került sor. Kovács János, a Csurgói Járási Tanács VB elnökhelyettese arról beszélt, hogy az orvosok, állatorvosok, de különösen a pedagógusok tehetnek sokat a parasztság meggyőzéséért,^ a közös gazdálkodás népszerűsítéséért. Tóth Mihály öreglaki tanító szóvá tett egy káros jelenséget: a tsz-tagok befelé fordulását. Ruda Gyula, a Fo- nyódi Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztályának munkatársa hangsúlyozta: a községi tanácsapparátus vezetőinek, dolgozóinak kötelessége segíteni a tsz-mozgalom erősítését, fejlesztését. Szirmai Jenő elvtárs többek között kijelentette: — Jelenleg nem az a célunk, hogy újabb, apró szövetkezetek alakuljanak, hanem az, hogy a meglévők fejlődjenek, s azokba lépjenek be a dolgozó parasztok. — A továbbiakban elemezte az egyéni paraszt helyzetéit, gondolkodásmódját. Nem egyszerűen, nem máróilI holnapra határozza el magát a paraszt arra, hogy belépjen a tsz-be, mert a kistulajdonosi beállítottság számottevő visszahúzó erő. A családminden tagjában sem egyszerre érik meg a belépési szándék. Van, aki attól tart, hogy a szövetkezetben nem lesz meg a megélhetés öreg napjaiban. Tehát nemcsak a gazdálkodást, hanem sok más egyéb dolgot is át kell fognia a folyamatos, céltudatos szövetkezeti agitációnak. Állandóan ott kell állni a parasztok, parasztasszonyok, öregek és fiatalok melllett, és okos szóval át kell segíteni őket azon a vívódáson, amely a belépésüket megelőzi. De ott kell állni mellettük, segíteni kell őket akkor is, ha a szövetkezet tagjai lettek; Dr. Jókay Lóránd a SZOT XIX. kongresszusa határozatainak szellemében emlékeztette a falusi közalkalmazottakat a mezőgazdaság szocialista átszervezésében rájuk háruló feladatokra. Az elhangzott felszólalásokat az előadó foglalta össze, majd Takács Béla zárszavával ért véget az akfívaülés, amely első ilyen kezdeményezés volt az országban, Burgonyabogár irtó hadjárat a megyében Az idei száraz május igen kedvezett a burgonyabogarak szaporodásának. A több mint harmincezer kataszteri holduyi területen úgyszólván mindenütt meg lehet találni a növény leveleit pusztító lárvákat és néhol csak úgy hemzsegnek a kifejlett bogarak. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a növényvédő állomással közös erővel burgonyabogár irtó hadjáratot szervezett a megyében. A negyven vagon védekező szerrel szemben rendelkezésre álló hatvan vagon porozóanyagból eddig mintegy húsz vagonnal használtak fel a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok. A növényvédő állomás húsz nagy gépével több mint 1390 kataszteri holdmyi burgonyaföldet porozott be, ezenkívül több mint hatszáz háti porozó géppel az egyéni gazdák pusztítják a kártevőket. A megyei mezőgazdasági osztály javaslatára burgonyabogár irtási napokat szerveztek a megyében. A burgonyabogár elleni védekezést az eddigi tapasztalatok szerint nagy szorgalommal végzik a termelők. Szülök községben például majdnem ötven mázsa porozószert vásároltak meg a gazdák, így már felkészülten várják a második nemzedék megjelenését is. Sok helyen a termelők családostul kinn járnak a burgonyaföldön, gyűjtik és megsemmisítik a bogarakat. Megjelent az erdőkben a gyilkos galóca Házalóktól veszélyes gombát vásárolni! M indezt tudom, láttam, hallottam. De ki mond el mindent. Ki mondja el mindazt, amit én sem tudók? Afloi elbeszélésemet olvassa, az gondoljon az »eltűntekre«, mindazokra, akik ügyük igazálban bízva félelem nélkül néznek íarkasszemet a halállal, mindazokra, akik megismerkedtek a hóhérokkal, és nem félteik tőlük, mindazokra, akik a gyűlölködés és a kínzások közepette hittek a közeli békéiben, valamint a francia és az algériai nép barátságában. Gondoljon rájuk, mert mindez vele is megtörténhetett volna. D élután négy óra felé járt az idő, amikor Ch. ejtőernyős hadnagy egyik katonájának és egy csendőrnek a kíséretében megérkezett Audinhoz, hogy őrizetbe vegyen. Maurice Audin barátomat, az algíri egyetem természettudományi fakultásának tanársegédét e szerdai napon, június 12-ónek hajnalén, lakásán tartóztatta le a rendőrség, és a helyszínen egy felügyelőt hagyott. Ez a felügyelő nyitotta ki nekem az ajtót Csapdába estem. Megpróbáltam kereket oldani, de sikertelenül, mert a rendőr, revolverrel a kezében, utolért az első emeleten, és így visszatértünk a lakásba. _A rendkívül ideges re ndőrfeílü gyelő fél szemével állandóan rám sandított, miközben telefonált az ejtőernyősök központjába, hogy küldjenek azonnali erősítést. Abban a pillanatban, amikor a hadnagy belépett a szobába, tudtam már, mi vár rám. összenyomott, háromszögletű, szaharai rókához hasonlóan szögletes, ikiborotvált kis arcára árnyékot vetett a hatalmas ba&zksapka. összeszorított ajakkal mosolygott: -Kitűnő fogás — mondta szó tagolva — ez itt Henri Alleg, az -Alger RépubSMcain« volt igazgatója.« Es ezután hirtelen felém fordult: »Ki rejtegette magát?« -Ezt nem mondom meg.« Mosolygott, fejét rázta, majd rendkívül magabiztosan mondta: -Mindjárt egy kis káhalügatást készítünk elő a maga számlára. Többre nem is lesz szükség. ígérem, hogy minden- r* válaszolná fog. Tegyétek rá a bilincset.« Az ejtőernyős őrizetében lementem a három eméLeten, ki az utcára. A hadnagy Aronde-típusú autója az úttest másik oldalán várt ránk. A hátsó ülésen helyeztek eL Az ejtőernyős mellettem ült: géppisztolyának csöve oldalamba nyomódott: »Akad benne néhány golyó a maiga számára, ha eszébe jutna valamilyen hülyeséget csinálni.« A város magasabban fekvő része felé tartottunk. Megálltunk egy válla előtt (ez bizonyára az ejtőernyősök egyik központja), ahová csak Ch. ment be, kis idő múlva kijött és a Clemenceau bulváron haladtunk Chateauneuf irányába. Az autó végül megállt az El-Biar tér után egy hatalmas éplilő ház előtt Á thaladtak a dzsipekkel és katonai teherautókkal telezsúfolt udvaron, és a befejezetlen épület bejáratához értem. Beléptem: előttem Ch., mögöttem az ejtőernyős. A falakból itt-ott kiálltak még a vasbeton darabok, a lépcsőnek nem volt karfája, a szürke mennyezetről a sebtiben felszerelt villanyvilágítás drótjai lógtak alá. Az emeleten állandóan ide-oda cikáztak az ejtőernyősök, fel- és leszaladgálltak, maguk előtt hajtották a rongyos, több napja borotvája tlan mohamedán foglyokat — mindezt nagy csizmacsattogta tás, nevetgélés, káromkodás, szitkozódás kíséretében. A -Buzarea alosztályának válogató központjában« voltam. Nemsokára megtudtam, hogyan is megy végbe az a -válogatás«. Ch. mögött beléptem a harmadik vagy a negyedik emelet egyik nagy szobájába; ha majd egyszer itt lakást rendeznek be, bizonyára ez lesz a lakószoba. Néhány összecsukható asztal, a falon hatóságilag körözött egyének gyűrött képei, egy tábori telefon — ez volt a szoba egész berendezése. Az ablaknál egy hadnagy állt, nemsokára megtudtam, hogy I. a neve. Hatalmas, medve termetű ember, túlságosan kicsi fejjel, szeme csipás, akár egy kisgyereké; aki hallotta vékony, éies, kissé édeskés és éneklő hangját, egy énekkórusiban csintalankodó gyermekre kellett goncMma.-Adunk magának még egy alkalmat — mondita Ch. felém fordulva. — Itt van paipír és ceruza. írja le rá, hol lakik, ki rejtegette magát, mióta illegalitásba ment, milyen emberékkel találkozott, milyen tevékenységeit fejtett ki...« A hang továbbra is udvarias vdlt; kezemről levették a bilincset. A két hadnagy előtt elismételtem azt, amit elmondtam már Ch.-nak az autóban: -Azért mentem illegalitásba, hogy ne tartóztassanak le, mert tudtam, hogy infemálási parancsot adtak ki ellenem. Újságom érdekeivel foglalkoztam és foglalkozom most is, ennek érdekében tárgyaltam Párizsban Guy Mollet és Gérard Jacquet urakkal. Ennél többet nem mondhatok önöknek. Nem írok le semmit, s ne is számítsanak arra, hogy feljelentem azokat, akik engem rejtegettek.« A továbbra is mosolygó és magabiztos hadnagyok egymásra néztek.-Azt hiszem, felesleges pocsékolni az időt« — mondta Ch., I. helyeslőén bólintott. Tulajdonképpen nekem is ez volt a véleményem: ha mór úgyis megkínoznak, mit számít, hogy most vagy később kerül rá a sor? A várakozásnál jobb, ha azonnal szembenézek a legrosszabbal. Ch. felemelte a telefonkagylót: -Készítse elő a holmikat: egy -nagyfiúnak« van rájuk szüksége. Szóljon L.-nek is, hogy jöjjön fei.« L. néhány pillanattal később belépett a szobába. Huszonöt éves lehetett, kis termetű, sötét bőrű, görbe orrú, lenyatt frdzurájú, alacsony homlokú ember. Hozzúm lépett és mosolyogva mondta: -Ohó, hát ez az új ügyfél! Jöjjön csak velem.« Előtte mentem, s egy emelettel lejjebb a folyosó bal oldalián beléptem egy kis szobába: ez lesz az új lakás konyhája. Edénymosogató, egy fajansz tűzhely, fölöttük edénytartó, melybe még nem helyezték be az üvegeket: csak a fémszerkezetet szerelték fel. A háttériben üvegajtó, karton- darabokkal befedve, úgyhogy a szoba homályban maradt. V etkőzzön le« ■— szólt L., és mivel nem engedelmeskedtem, hozzáfűzte: -Ha nem hajlandó, majd levetkőztetjük erőszakkal.« Miközben vetkőztem, ejtőernyősök jöttek-mentefc körülöttem és a folyosón, kíváncsiak voltak L. -ügyfelére«. Egyikük, párizsi kiejtéssel beszélő szőke fiú, bedugta fejét az üvegezetten ajtónyfláson: -No nézd csak, francia! A «patkányoüi« oldalára állt, velünk szemben? L., ugye megtanítod kesztyűbe dudálni...!« L. fekete deszkát fektetett a padlóra; a deszka nedves, piszkos volt, a hányások ragadós nyomaival, amiket bizonyára a korábbi -ügyfelek« hagytak emlékbe. (Folytatjuk.)
