Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

Köffilf stóla Mit keli tudni a nőknek a rákról? Az utóbbi években szinte mumussá vált az embereknek szemében ez a szó: rák. Igaz, hogy a kifejlett betegséggel szemben többé-kevésbé tehe­tetlenek vagyunk, de szeren­csére a betegség igen hosszú lefolyású, s a kellő időben meg­kezdett kezelés minden esetben eredményes lehet. Különösen előnyös helyzet­ben vannak ebből a szempont­ból a nők, mert a női rákok nagy része az emlőkben és méhszájban keletkezik, olyan helyeken, ahol ma már köny- nyen felismerik. Az alapos és speciális vizsgálatok kimutat­ják a normálistól eltérő álla­potot. Szülésnél a méhszáj gyakran megsérül, s ilyenkor léphetnek fel rendellenes da­ganatok. Ha jóindulatú növe­kedésről van szó, egyszerűen leégetik elektromos tűvel, ha kétséges a mibenléte, szövet­tani vizsgálaton állapítják meg, vajon rákról beszélhe­tünk-e? A méhnyakrák gyó­gyulása, ha kezdetben felisme­rik, 80 százalékos. Minél elő­rehaladottabb a baj, annál jobban esik a százalék, de még a legelhanyagoltabb esetek egy része is meggyógyul. Gyó­gyuláson orvosilag azt értik, ha a gyógyítástól számított öt év múlva is tünet- és panasz­mentesség van. A méhtest rák­ja már sokkal ritkább, s ez a legjobb indulatú rákos meg­betegedések egyike. Korán okoz rendellenes vérzéseket, és ha hamar megtörténik a szövettani vizsgálat, azonnal kezelés alá lehet venni. De kedvező a gyógyítása azért is, mert a méh izmos fala meg­akadályozza a daganat burján­zását. A mell rákja tapintással érezhető, de pontos eredményt itt is esak a szövettani vizsgá­lat adhat. Gyógyítása akkor a legeredményesebb, ha kezdeti szakaszban történik. Persze a rákellenes küzde­lem akkor lesz igazán eredmé­nyes, ha megismerjük a rákos megbetegedések okát és azo­kat a tényezőket, amelyek haj­lamossá tesznek rá. Ma snég csak azt tudjuk, hogy a kor és a szervezet csökkent ellen­állása, az egészségtelen élet­mód az előidézői, valamint a tisztaság hiánya. Ügyelnünk kell tehát a jó egészségi ál­lapotra. A rákos megbetegedések oka még nem tisztázódott, de igen nagyarányú kutatás főijük szerte a világon, egyre tökéle­tesednek a vizsgálati eljárások, s a gyógyszerek hatásfoka is javul. Nem alaptalan tehát az a remény, hogy a közeljövő meghozza ennek a betegségnek az emberiség által annyira várt gyógyítását is. A legnagyobb melegben is jólesik sötétedés után egy kis kendő vagy kabátka. Nagyon bájos, igazán nőies viselet a stóla. Fiatal lányoknál leg­szebb a hófehér, míg a kissé »korosabbak» jót teszik, ha gyöngyszürke vagy fekete színből kötik. Itt közöljük egy igen jó fa­PRAKTIKUS TANÁCSOK Hogyan öltözzünk fel munkához? A Szovjetunióban egyre több és több dolgozó nőt érdekéi az a kérdés, hogy munkájához hogyan öltözzék fel jól, prak­tikusra és mégis ízlésesen. A Szovjetunióban, de ugyanúgy máshol is vannak még olyan iparágak, olyan üzemek és olyan munkaterületek, ahol egyelőire nem használnak üzemi munkaruhákat, védőöltö- zeteiket stto. A dolgozó nők itt maguk állítják össze vagy varrják meg azokat a ruháikat, amelyek­ben munkába járnak. Egyesek valaha ünnepi kimenő ruhának használt, de már elhordott, elviselt ruhadarabjaikat veszik fel munkába. De gondolják csak el, milyen komikus lát­vány a gyáriban mondjuk a szép tanka krep- desin ruha, vagy valamilyen más alkalmi ru­ha. Az ilyen öltözéknek azonkívül, hogy nem előnyös, még több hátrányát sorolhatnék fel. Mindenekelőtt legyen kényelmes az a ru­ha, amelyben munkába járunk, mert ettől függ mozgékonyságiunk, következésképpen munkatermelékenységünk, sőt hangulatunk is. Praktikus, ha munkaruhánkat csak mun­kába hordjuk. Az ilyen ruháknak nem kell bonyolult szabású varrónői remekműveknek lenni. Munkaruháját minden nő maga is meg­kö­varrhatja. Ilyen munkaruha például penyruha. A munkaruha biztosítsa a szabad mozgást, ne legyen túl szűk vagy túl bő. Kívánatos, hogy a ruha levétele ne fejen keresztül tör­ténjék, ez higiéniai szempontból fontos. Ha a ruha hosszú ujjú, elszűkülő, csukott vagy gu­mírozott manzsettával végződjék. A lobogó hosszú ujjat bekaphatja a gép, amiből szeren­csétlenség származhat. A ruha simuljon a testhez. Ezt derékban, hátul vagy oldalt ügye­sen elhelyezett gumi-pántokkal biztosíthat­juk. A munkához rendkívül praktikus a le­felé szűkülő nadrág. A munkaruhánál igen fontos az anyag Is. Az anyagnál legyünk tekintettel a munkahely belső hőmérsékletére és nem utolsósorban a ru halkopásra. Igen fontos a szín megválasztása is. A munkaöltözet ne legyen túl élénk színű, mert az nincs jó hatással az idegekre, és elvonja a figyelmet. Ajánlatos a közönséges barna, kék, szürke vagy sötétzöld szín. Ha munkaru­hánk anyagát túlságosan sötétnek találjuk, a zsebeken, galléron vagy máshol elhelyezett világosabb színű szegélyekkel, díszítésekkel, övvel segíthetünk rajta. A férfiak jól értenek a női ruhákhoz Eldöntöttem, hogy egy dolog van, amely rosszabb annál, mintha férjem nélkül, egyedül megyek vásárolni, boldogan vitorlázom haza, és meg va­gyok győződve arról, hogy a vásárolt ruha elragadó, olcsón jutottam hozzá, és határozot­tan jól áll nekem. A. rosszul leplezett irtózatot visszatükröző pillantás, áz ügyetlen dadogás: »-Hm — na, drágám — nagyon csinos» — örökre megrendíti bennem a ruhába vetett bizalmamat. De mi történik, ha megké­rem, hogy jöjjön velem? KRITIZÁL: — Manapság már egy ren­des ruhát sem csinálnak ahe­lyett a sok vacak helyett? — kérdezi. MARADI: torosztályra vagy a vasosz­tályra, és hajtóiMidászatot kell indítanom utána egy túl hosz- szú ruhában — s csodálatos­képpen az a ruha mindig túl hosszú, amely rendkívül előnytelenül verdesi bokáimat. ES AMI A LEGROSZ- SZABB? IGAZA VAN: ’»És mit szólnál ehhez?-» — kérdezi csak úgy mellékesen, amikor már közel állok az ájuláshoz, elkeseredéshez, és hangulatom forrponton van. Rámutat az egyik ruhára, amely az égegyvilágon semmit sem mutat a fogason. Végső elkeseredésemben felpróbá- Lom. Nagyszerű... Tökélete­sen illik rám... És még az ára is elfogadható. »Rögtön láttam, amint rá­néztem» — jegyzi meg jó fér­jem hazafelé. — »Nem is ér­tem, miért pazaroltad azt a sok drága időt a többi ócska­ságokra!» O, belátom nagyon hasznos dolog, ha magunkkal visszük férjünket bevásárolni. De óva intek minden nőt attól, hogy azt képzelje: élvez­ni is fogja. — Kormányrendelet a víz­használatról. Az új miniszter­tanácsi rendelet az öntözéshez, valamint a haltenyésztéshez szükséges víz felhasználását és díjának szabályozását mondja ki, valamint megszab­ja a felhasználható víz meny- nyiségét. 9 * zonú stóla leírását. Erdekes-{ sége, hogy a két végén zseb , van, a nyakhoz kerülő szélén ^ pedig egy kis gallérka. A stó-i lát kb. 40 deka vastag szálú- gyapjúfonálból, hármas tűvel / kötjük. A kötést 50 cm-es p szemsorral kezdjük, és a kö-$ vetkező mintával dolgozunk: / 1. sor sima, 2. sor fordított, p 3. sor 4x2 szemet fordítottanp összekötünk (így kezdjük és p fejezzük be a sort), közben p egy ráhajtás és 1 sima szemet p nyolcszor ismételünk. 3x2 szem fordítottan összekötve a sorok végén váltakozik. 4. sor végig fordított. A zsebeket kb. 20 cm után kötjük úgy, hogy a középső 12 cm felett, a befejezett sze­mek felett hasonló számú új szemet készítünk. Az így ka­pott nyílás belső szélére utó­lag megkötjük a zseb hátlap­ját, melyet a munka visszáján levarrunk. Ezután egyenesen kötünk a kezdéstől mért 140 cm-ig, majd megkötjük a má­sik zsebet, és újabb 20 cm után 160 cm-es hosszúságnál a szemeket befejezzük. A sföla Izét végére rojtot csomózunk. A gallért kb. 36 cm-es szem- sorral kezdjük és mintás kö­téssel — kb. 16 cm szélesre kötjük, majd kettéhajtva, a kendő nyakhoz kerülő végére varrjuk. A bölcs kecske — rajzfilmen A bölcs kecske című színes 1 kínai rajzfilm minden bizony-J nyal tetszéssel találkozik j majd elsősorban a gyermekné- zők körében. Mezítláb — Anyu, lehetek mezítláb? Kisfiam kérdezi ezt, és én — az anyu — miután megállapítom, hogy meleg van, kegyesen bele­egyezésem adom: lehetsz, kis­fiam. Péter nagy boldogan le­rúgja cipőjét, pillanatok alatt lent van a zokni is, és szalad az udvarra. Talpát süti a forró tég­la, kapkodja a lábát, a diófa alatti hűvös homokba igyekszik. Később elküldöm a boltba, en­gedelmesen veszi a szatyrot, fel­írja magának, mit kell hozni, és megy bevásárolni, nyugodt lelki­ismerettel, nyolc és fel évének minden öntudatával — mezítláb. — Húzzál cipőt, ha az utcára mégy! — szólok utána.- Az utcán is meleg van - fe­leli büszkén, és már be is csa­pódik utána a kapu. Eszébe sem jut, hogy szégyellje cipőtlensé- gét. Ugyan mi lehet ezen szé­gyellni való, hogy ő melegben szeret mezítláb járni? Ez csak természetes, nem? Felködlik előttem saját gyer­mekkorom. Nem, nem a hason­latosság, hanem az ellentétesség juttatja eszembe. Én nem sze­rettem cipő nélkül járni. Nem kértem erre soha engedélyt, ha­nem parancsot kaptam rá. Mert a cipőre vigyázni kellett, négy gyereket az Isten se győzött vol­na lábbelivel, bizony otthon me­zítláb jártunk, és ha előfordult, hogy elszalajtottak valahová, oda is csak úgy pucér lábbal sza- lajtottak. Vittem édesapámnak az ebédet, égett a talpam a for­ró aszfalton, és égett az arcom a szégyentől. Úgy éreztem, min­denki engem néz. ennek a gye­reknek nincs cipője, ez szegény gyerek ... Szégyelltem a sze­génységet ... Péter fiamat is biztosan meg­nézték. Mosolyogva nézhették az aszfalton barna lábát, és nem gondoltak egyébre, mint arra: ennek a kisfiúnak melege van, jólesik neki mezítláb járni. Ta­lán sokan még irigyelték is ... éíoágijal ! Nem, kedves olvasó, nem fi­nom ételek következnek a jó­kívánság után. Most valami másról szólunk, amivel megbé­kíthetjük ideges férjünket, fia­inkat, amikor fáradtain, inge­rülten hazatérnek munkahe­lyükről, hogy az ebédnél, vagy vacsoránál váltsanak át a munka hangulatából az ott­hon, a családi élet meghitt hangulatába. A terítésről Mi szükség van erre? Hogy ezzel is meghittebbé, otthono­sabbá tehessük az étkezés ide­jét. — Na, végre megtaláltam azt, ami tetszik nekem -1G YERMEKEKNEK mondja, és megragad egy nyá­ri ruhát, amelynek a mását húsz, tíz, illetve öt évvel ez­előtt viseltem. UNATKOZIK: Ha végre találok ................. t etszik nekem s meg for- j fj^a"PmeílS°éSS ™ dúlok, hogy megkérdezzem a ------- - - ---- — v éleményét, az üzlet másik felében találom, amint enyhe t mélabúval nézegeti az idős | hölgyek részére készült, rend-1 kívül nagy méretű kabátokat, t ZAVARBAN VAN: Ha bejön a próbaterembe! velem, nyugtalanul az egyik j A TALÁLÉKONY CSIZMADIA Grúz népmese Élt a városban valamikor egy Valamit, i szegény csizmadia. Álig dugta elő • A* o n W.I1»- már ott varrta, tal­palta, sarkalta a lábbeliket alko­nyaiig. Épp annyit keresett, amiből megvehette családja min­dennapi élelmét. Más kiadása nem J volt, mégis csupa küszködés volt az élete. Kocsmába sose tette be . a lábát, pénzét nem pocsékolta, ♦ hazaadta utolsó krajcárig a kore- | setét, estéit pedig együtt töltötte feleségével és gyermekeivel. Eszébe Jutott egyszer a hatalmas cárnak, jó lenne megtudni, hogyan lábáról a másikva lépeget, ci-| élnek az emberek a városban. Al- garettára gyújt, és elveszetten ♦ ruhát öltött hát, s mint egyszerű keresgél egy hamutartót, ami- í pénzbeszedő kezdte meg bolyongá- ’ *sát az éjszakában. Bármerre járt azonban, minde­nütt aludtak már, csak egyetlen házat talált, ahonnan hangok kor pedig az eladónő kedve sen megkérdezi: »Ugye, nagy­szerűen áll a hölgynek ez a t **»»**«« ruha, uram?« — csak érí/ze-í szűröd!ck. Bekopogott a hatai- ------------- „ > más cár és benyitott. A csizmadia t eilen szavakat pedig nem jön baíerembe, mormol. Ha velem a pró-1 elkódorog a bú- 2 Ételek tárolása jég nélkül A nyári nagy meleg sok gondot okoz a háziasszonyok­nak. Ha kora reggel munkába menet előtt veszi meg a tejet, vajat és a húst, és egész nap zárt lakásban tartja, bizony az estére megromlik. De ha van is jégszekrény, jeget épp ak­kor kaphat, amikor nemigen van otthon, és így másképp kell az élelmiszerek frisseségét megőriznie. A húsnál legjobb módszer az átsütés. Ha ez nem lehet­séges, a félretett nyers húst ne csomagoljuk be szorosan, mert szagot kap. Az igaz, hogy a sózás konzervál, pár órá­ra, de tartósan a húsnemű csak sütve áll el. A vajat igen jól frissen tartja az üvegbetétes agyag vajtartó, melybe reggel friss hideg vizet öntünk. A tej eláll, ha vödörbe homokot teszünk, a tejesüveget beleállítjuk, s a lenyomkodott homokot hideg vízzel megöntözzük. A tejes­üveget ne dugjuk be. Ha a vödröt hideg helyre tesszük, a tej nagyon sokáig frissen marad. Melegben a belsőségek, aprólékok, halak romlanak leg­hamarabb, s így ezeket lehetőleg ne tegyük el, még főve sem. Ugyanígy veszélyes a tejtermékek tárolása is másnap­ra. Ha a tejet másnapra jég nélkül akarjuk eltartani, este Újra forraljuk fel. Ilyen gondos kezeléssel elkerüljük a nyári dizentéria vagy esetleges ételmérgezés kellemetlensé­geit; és családja épp akkor látott neki a vacsorának, bárányt ettek és bort ittak. A házigazda, felesége és a gverckek vidámak, elégedet- | tek voltak. 4 A csizmadia asztalhoz tessékel­| te a vendéget. — Uíj csak le, s egyél a vacso­ránkból, aztán szórakozz velünk. A hatalmas cár leült az asztal­hoz, és megkérdezte a házigaz­dától:- Ne haragudj, testvér, hogy megkérlek arra, áruld el, mi a mesterséged? Nem fér a fejembe, !mint lehet az, hogy te hétköznap * is olyan lakomát csapsz, mintha I ünnep volna. ♦ — Egyszerű csizmadia vagyok én, l azonban hozzászoktam, hogy nap- l pal dolgozom, este pedig a csala- l dóm körében vigadok, velük együtt X költőm el vacsorámat. X - Mihez fognál, ha egyszer be- t zárnák a műhelyed? !- Jaj, azt még az ellenségemnek se kívánom, ami akkor rám vár- $na. Mindnyájan éhenhalnánkü - S kesergett a csizmadia. ♦ Elment a hatalmas cár. Reggel I kiadta a parancsot, senki se mer- Jjen dolgozni aznap, mivelhogy ün- lnép van. ♦ Becsukott minden műhely, min­iden bolt, a csizmadia is bezárta Í műhelyét. I A hatalmas cár újra magára öl­tötte este a pénzbeszedő ruháját, s elment a csizmadiához, hogy megnézze, vajon most mit csinál. Hát ugyanolyan vidám volt, mint ♦ előző nap. Amikor a vendégéi ♦ meglátta, ugyanolyan szívélyesen és barátságosan fogadta, mint elő­ször. — Szép jó estét, drága barátom! Foglalj helyet asztalunknál! I A hatalmas cár leült. 1 — Hát az mint lehet, hogy te ma Is megkerested a vacsorára valót, amikor minden műhely és bolt be­zárt a cár szigorú parancsára? — Legyen is érte átkozott! - szitkozódik a csizmadia. — Az én műhelyem is becsukták, nem en­gedtek dolgozni. Hát mihez kezd­hettem volna, kiálltam az utcára, s kinek vizet hordtam, kinek fát vágtam, kinek mást csináltam. Si­került is így annyi pénzt keres­nem, hogy ne halljak éhen gyer­mekeimmel együtt. A cár elment. Reggel megparan­csolta, hogy azonnal vezessék pa­lotájába a csizmadiát. Amikor elő- vezeték, nem ismerte fel a cárban tegnapi vendégét a drága ruhák miatt. A hatalmas cár kezébe nyomott a csizmadiának eev kardot s rá­parancsolt, hogy álljon őrt az aj­taja előtt. — Ne merj Innen elmozdulni sem - ripakoűott a csizmadiára. Sze­génynek egész nap ott kellett sil- bakolnia az ajtó előtt. Este hívatja a cár: — Holnap újra eljössz őrségbe. Hazament a csizmadia, leült, s búnak eresztette a fejét, hisz az­nap egy krajcár nem sok, annyit se keresett. — Ne szomorkodj úgy, kedves férjem - vigasztalta a fe*^*ge. - Mások hetekig is k’birják étlen- szomjan. Hallottam, hogy az em­ber húsz, harminc napig is elél evés nélkül. S mi egy napot ne bírnánk ki? Majd megleszünk va­lahogy. Fel a fejjel, ne lógasd az orrod ezért! A csizmadia nem érezte magát jól, mível bántotta a tétlenség. Unalmában fogott egy darab fát és farigcsálni kezdte. Addtg-addig faragta, mígnem az egyik oldala épp olyan lett, mint a kard. No­sza. simára faragta a fa másik ol­dalát Is, kihegyezte és kész volt a fakard. Kivette hüvelvéből az igazi kardot, amit a cártól kapott, helyébe a fa másolatot dugta. Kivitte a gyönyörű acélkardot a vásárra, eladta, s a pénzen, amit kapott érte. bevásárolt. Hazavitte az ennivalót és megelégedetten ült családjával asztalhoz, hogy TCAfrír* om nrázzon. A hatalmas cár az este is fel­tette az álruhát. « h#»4iiftntt a csiz­madiához. A vendégszerető mester leültette A terítés akikor kényelmes, ha étkezés közben minél.keve­sebbszer kell a háziasszonynak felállnia, akár az ételek, akár a teríték kicserélése miatt. Ahol a gyermekek is az asz­talnál étkeznek, a családi ót- Kezésbez használjunk az asz­talterítő fölé nylonterítőt. A háziasszony saját dolgát köny- nyítá meg, ha a terítékre az ételek mellé az ízesítőszereket is odakászíti egy kis tálcára. Sohase feledkezzünk meg a papírszalvétáról. Nyáron né­hány szál virág, télen egy-két fenyőgally díszítse a terített asztalt. (Legújabb divat, hogy az asztalterítőt középen híme­zik, s a terítésnél olyan, mint­ha virággirland futna végig | rajta.) Legyen kéznél mindig I az ital, s a dohányos családta- i gok részére hamutartó. Az így I elkészített terítés mellett de- ♦ rűsebb hangulattal, jobb ét- : vággyal fogyasztják el ételei- » két. a cárt és kinálgatni kezdte, miköz- 2 ben elmesélte, mit csinált nappal.* Külön gond a terítés ak.vOr- Hát az az ütößätt cár nem r ha vendéget várunk ünnepi va­örségbe küldött? Gondold csakel.jcsorára, születésnapra, név- ma sem tudtam dolgozni. Araikor: ’ , , •*- ’ hazajöttem, egy falat harapnivaló $ fläpra stb. Itt sokszor a Csara­séin volt itthon, farkaséhesen t di szerény terítéken kívül hoz- búslakodtam. Hát mi jut eszembe, t ziá kell készülni a fekete, a ahogy Üldögélek. »-Akárkit------­ö lethetett volna a cár karddal!-» Fogtam hát $ -----, A hüvelybe pedig egy fakardot l felkészítéséhez is. Ilyenkor se tettem. Ugyan honnan jönne rá al feledkezzünk meg a cigaretta, add SM. előkészítéséről. Ezeket a a barátomnak! — mondta nevetve 2 vacsorához készített itallal a csizmadia. $ egyiitt külön kis asztalkán he­A hatalmas cár megnézte, nem J lyezhetjük el. Milyen edénye­W és evőeszközöket használ- kardot, s elindult a palotába, oda- 2 junk? Ha vendég nincs, a csa- állt a cár ajtaja elé őrködni. | Iád mindennapos étkezéséhez gában*r már ^ elfirc mulatott ma"| legpraktikusabb az egyszerű «■No, majd megmutatom én most ♦ fehér tányér és tál, amely tő­nek!, hogy túljárok az eszén!« { rés esetén könnyen pótolható. Berendelte egyik szolgáját, ve- 2 De a mindennapos étkezésnél szekedn! kezdett vele, még meg is i : csorfliük ki a tányérokat a ütötte, mintha főbenjáró bűnt kö- ♦ , lfeI'©ijuiK; Ki a tányérokat a- - - I f ogások r4rkezzéTeSa í különféle tészták, italok, szend- 1 s eladtam, t vicsek, esetleg gyümölcsök vetett volna el. utón. — Hívjátok azonnal az őrt, s pa-í rancsoljátok meg neki, vágja le aj fejét ennek a hazug és naplopó j árulónak! — üvöltötte a cár. i — Hatalmas és kegyelmes cár -« kérlelte a csizmadia. — Kegyel- * mezz a szerencsétlennek, nem j akart ő neked semmi rosszat. Bo- ^ csáss meg neki, mégha vétett, ak-] kor is. j nek!^e kiabált “acáí - CsapTlí a | csészéik alá. A teához a cukrot, Ünnepélyes alkalmaikkor ! természetesen ízléses étkésziLe- • tét használunk. A gyümölcsöt - ♦ a készlettől függetlenül lapos -1" I üvegtálban is tálalhatjuk. A ™ I feketéhez és a teához nem ] szükséges külön teríteni, mé- : hány teotőcske is megfelel a rumot, citromot tálcán helyez­zük el. A hideg büféhez a következő­képpen készüljünk elő: a fe­hér abrosszal terített asztalra felrakjuk az összes hideg ételt, | salátát, tortát, süteményt. A | feldíszített pástétomok, borok, elhelyezése nyújtson szép látványt. Ilyenkor az ét- ikezőikészletet külön az asztal végére vagy másik asztalra te­gyük. A hideg büfé nagyon ké­. nyelmes, mert a vendégek ezután is, mint regen: nappal dói- 2 gozott, varrta, talpalta, sarkalta a ♦ szinte maguk szolgálják ki fejét tüstént! Itt előttem, külön­ben a te fejed bánja az engedet­lenséget! Mit volt mit tennie a csizmadiá­nak, nagyot sóhajtott, s így fo­hászkodott: — Változzék fává ez az acélkard, ha ez a szerencsétlen szolga vétett ellened! Ahogy ezt mondta, előrántotta a hüvelyből a fakardot. Megrőkönvöd.ött a cár. Sehogy- ♦ likőrök se tudott kifogni a csizmadián.T Hiába törte a fejét, semmi se ju­tott eszébe. Végül is így szólt a csizmadiához: — Eredj haza békével, s élj bol­dogan! így is cselekedett a csizmadia, hazament családjához, s úgy élt vfdánVa^TrnVe.etegedenen 2 ragukat. Ha táncra is sor ke- családjával együtt töltötte el. Fordította: LAJOS GÉZA |rül, a frissítőket táncszüneitbei i kell körüiüiordozrü.

Next

/
Thumbnails
Contents