Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

>'fivt NÉTUI 3 Péntek, 1958. június 13. Levél az orvosetikai utasításról Az egészségügyi miniszter új rendeletével kapcsolatban máris jelentkezett a közönség hangja, mely ékesen bizonyít­ja, hogy mennyire időszerű volt megjelenése. Szíjártó Jó­zsef, kaposvári olvasónk le­velében a következőket írja: »■Örömmel vettük tudomá­sul, hogy megjelent a várva várt orvosetikai utasítás, mely kimerítően foglalkozik az orvosi hivatás különböző ■problémáival, és felveti a kor­rupció kérdését is, mely a ta­pasztalat szerint különösen némely vidéki orvos »erényei« közé tartozott Reméljük ezek után, hogy orvosaink egytól egyig d »gyógyító kés« és egyáltalán nem a »fertőzött erkölcs« képviselői lesznek. Bízunk orvosainkban, és tud­juk, hogy a helyesen betartott orvosi etika hivatásuk zász­laját ismét magasra fogja emelni.« A levél tartalmához hozzá- tennivalónk nem akad. Az egész dolgozó társadalom bí­zik orvosaiban és tudja, hogy a megjelent miniszteri utasí­tás nagy segítséget nyújt majd az erkölcsi normák helyreállí­tásában. Nőtalálkozó Balatonbogláron Kedves baráti találkozó szín­helye volt a napokban a bog- lári járási művelődési ház, amikor a község nőtanácsának huszonöt asszonya külföldieket, közöttük egy dél-amerikai és egy indiai asszonyt látott ven­dégül. Mogyorósi Gyula tanácsel­nök köszöntötte a megjelente­ket, és Dénes Ferencné, a nő­tanács elnöke nyitotta meg a találkozót. A résztvevők ha­mar összemelegedtek, hiszen problémáik közös volta segí­tette ezt elő. A külföldi vendé­gek országaik asszonyainak sorsáról, életkörülményeiről, a gyermeknevelésről beszélget­tek. »-Az én hazámban — mon­dotta egyikük — nem ismerik, hogy mi a napközi és bölcső­de«. Mindannyian a legnagyobb elismeréssel adóztak a magyar- országi viszonyoknak, s azzal váltak el a balatonboglári asz- szonyoktól, hogy szívükben megmarad a magyar nép ba­rátsága, a sok-sok tapasztalat és emlék. H. J. Bővül az új strandfürdő Siófokon Már évek óta bővítésre szorult Siófok szabadstrandja, hogy kielégíthesse a Balaton partját felkereső nagy számú fürdőző igényeit. A jövő hó­nap elején azutáni megnyílik az új, csaknem háromezer em­bert befogadó partfürdőrész, mégpedig a Legmodernebb, legkényelmesebb berendezés­sel. Az új stranddal Siófokon 1700 méter hosszban fürödhet­nek az üdülők és a helyiek. Az öltöző épületében tágas és szép kabinok nyílnak, s ezzel egyidöben új, modern felsze­reléssel ellátott büfé áll a közönség rendelkezésére, ahol a hide(jkonyhán elsőrendű éte­leket árusítanak. Még az idén tető alá kerül a bazár épülete is. A strand új részén építet­ték fel a pénztárat, értékmeg­őrzőt és raktárakat magában foglaló pavilont is. Az új siófoki strand kibő­vítésének költségeit a Balato­ni Intéző Bizottság fedezte mintegy másfélmillió forint összeggel. Fmss-hírek A siófoki járásbíróság tár­sadalmi, tulajdon elleni bűn- cselekmény máaitt elítélte Ko­vács Rezső volt ádándi bolt- kezelőt. Az ítélet szerint 2 évi börtönbüntetést kell letöltenie, ezenkívül a bíróság 16 343,60 forint kártérítésre kötelezte, • • • Június 10-től kezdődően já­rási értekezleteken beszélték meg az egyszerű szövetkezeti formák fejlesztésének tenni­valóit. Utolsóként pénteken Taibon rendezik meg ezt a megbeszélést, amelyen részt vesznek a földművesszövetke­zeti igazgatósági elnökök, me­zőgazdasági üzemagvezetők és az FJK illetékes vezetői. Uj módon, célravezetőbben osztják el a Q OMOGYVÄR, sza- badsAg tsz. a nagy udvarom élénk sürgés­forgás. Az iroda közelében lé­vő tehénistálló előtt téglaku­pac. Hátrább egy tető nélküli ház falai meredeznek az ég fe­lé. A sertéséi mögött meg sza­bályos távolságban faoszlopok állnak ki a földből. Az udva­ron dolgozó emberek sűrűn nézegetnek fel a felhős égre. Nem mindenki ér rá azon­ban az esővel törődni. Mind­járt jön az állatorvos a serté­seket oltaná. Sokan az ólban tevékenykednek hát, hogy minden rendben legyen időre. Itt van az elnök, Békefi La jós is. Fiatal, 30 éves ember, s láthatóan — talon éppen fia­talságának köszönhető — köny- nyen viseli a szövetkezet ve­zetésének gondjait, terheit. 1955 óta vezeti ezt a nagy csa­ládot, s amint látszik — ered­ményesen. Csendesen, de né­mi büszkeséggel a hangjában beszél arról, hogy milyen ered­ménnyel zárták az elmúlt gaz­dasági évet — Senki sem panaszkodott a tagok közül — mondja. — Igaz, hogy szép számmal vol­taik olyanok, akik sok munka­egység után kaptak jövedel­met. Vegyünk például néhá­nyat közülük. Itt van Rabocz- ki Imire juhász 517 munkaegy­séggel, vagy Bodri Lajos 476. Győréi Mária 434, Nagy Fe­renc 476, a 18 éves Szenyéri László 403, vagy az ugyancsak ennyi idős díj. Nagy Ferenc 258, Lóka István kocsis 453, Varga István sertásgondozó 499 munkaegységgel. Most tes­sék kiszámítaná, hogy ki mit vitt haza, amikor egy munka­egység 30,90 forintot ért. A 9,60 forint készpénzen kívül 3,82 kg búzát, 1,18 kg rozsot, 1 kg árpát, 1 kg kukoricát, bur­gonyát, vöröshere szénát, réti­szénát és cukrot osztottunk. Már éppen közbe akartam szólni, hogy bizony mindez szép, amikor az elnök hirte­len tovább folytatta: — Igen ám — tolta egy ki­csit feljebb svájci sapkáját —, csakhogy mégsem lehetünk olyan nagyon elégedettek. A mi termelőszövetkezetünk ugyanis nagyrészt minőségi vetőmag termeléssel foglalko­zik, s bizony ebből is sokat ki kellett osztani zárszámadás­kor, pedig mennyivel jobb Lett volna, ha értékesíthetjük. Csak búzából 100 mázsa körül volt az a minőségi mag meny- nyiség, ami a tagok padlására került. Viszont ha ezt is elad­hatjuk, a búza rendes, 205 forintos árán felül megkaptuk volna a mázsánkénti 33 forintos nemesítés! felárat, s ha egy tételben 150 mázsánál többet adunk el az államnak, akkor újabb 20 forintot könyvelhet­tünk volna el száz kilónként. T1 UDTÄK EZT A TA- GOK IS. Megmagya­rázta annak idején minden,ki­nek az elnök, hogy mit jelen­tene pénzben az a búza, amit szétosztottak. S a somogyvári Szabadság Tsz-ben gondolkod­ni kezdtek az emberek. Elő­ször csak néhányan dugták össze fejükért), s beszélgettek arról: mi lenne, ha... csak azt a terménymennyiséget kérnék maguknak a zárszámadáskor, amire szükségük van megél­hetésükhöz, a többit pedig kö­zösen értékesítenék, vagy a több jövedelem érdesében használnák fel. Az első ta­nácskozókat, töprengőket, szá- mítgatókat hamarosan újab­bak követték, ám nem min­denkit lehetett egykönnyen meggyőzni arról, hogy ez a módszer sokkal helyesebb, cél­ravezetőbb lenne az eddiginél. A tervkészítés idején azonban már egyre többen álltak az újszerű bérezési forma mellé, s decemberben a közgyűlés ha­tározatot fogadott el, amely szerint ezt meg kell valósítani. — Az első nehézségeken úgy látszik túlestünk — mosolyog az elnök. — Ma már mindenki örül, hogy így kapja bérét, kü­lönösképpen pedig, hogy az új módszer szerint havonként fizetjük a tagokat. Akinek az egész családja itt dolgozik, minden hónapban megkapja a 30 forintot munkaegységen­ként. Aki csak egymaga tag, az 24 forintot kap. A »fizeté­sekre« időben tartalékoltunk 62 400 forintot. Természetesen j ez egymagában kevés lett vol- I na 74 tag járandóságán,ak ki­fizetésére, de úgy terveztünk, hogy mindig jön újabb és újabb bevétel, amiből futja a kiadásainkra. Az elmúlt esz­tendei zárszámadás adatai kö­zött látható, hogy takammány- növiényiféltéket meglehetősen szűkén osztottunk ki. Nem mintha nem termett volna bő­ségesen, ment ha áriról van szó, adhattunk volna munka­egységenként mindegyikből két-három kilót is, de nem akartunk, mert állattenyész­tésünk fejlesztéséhez szükség volt rájuk. f Am, milyen elöre­LATÓAN gondos­kodtak erről is a Szabadság Tsz tagjai. Ez a gondoskodás máris eredménnyel járt. Hí- zómanhákat tudtak beállítani, sőt húsz darabot el is adtak már, ami 33, ezer forint tisz­ta jövedelmet jelent. Hatvan- három holdas erdőrészük is hozzájárult a kiadások fedezé­séhez. Bányafát termeltek ki belőle, amiért az erdészet annyit fizetett, hogy 37 ezer forint tisztán megmaradt. Nem sokkal ezután megfelelő súlyúra növekedett mintegy húsz sertés, s eladták azokat is. Júniusban újabb 50 követi az elsőket. Aztán az év végéig még annyi, hogy számuk ösz- szesen 250 lesz. Ez 310 ezer forintot jövedelmez. Csaknem 200 ezer forintot hoz a 9 hol­das kertészet is, ahonnan ed­dig főként salátát, spenótot, valamint egy kevés zöldhagy­mát szállítottak el. Rövidesen értékesítik majd a korai fe- jeskáp>oszta, a karalábé, kar­fiol egy részét is. Néhány nappal ezelőtt meg­kezdték a 380 juh nyírását. A gyapjú, melyet összegyűjtenek és eladnak, megint csak 73 ezer forintot jelent a közös gazdaságnak. A vörösheremag, a cukorrépa és más, kisebb te­rületen termelt növény szin­tén több ezer forinttal gyara­pítja majd a jövedelmet, nem beszélve a kalászosakról, ame­lyek nagy részét épp úgy, mint a burgonyát ez évben is minőségi vetőmagként illetve gumóként, most már közösen értékesítik. — A havi juttatások kifize­tésének anyagi alapjával nincs hát bajunk — mondja Békefi Lajos. — Igaz, az első hónapok egy kicsit döcögősen teltek el, mert a vetőgumónak való bur­gonyát csak tavasszal kellett szállítanunk, s pénzt is csak ekkor kaptunk érte, de ez nem volt baj, mert még tartott a zárszámadáskor kapott pénz­ből. Mikor pedig elfogyott vol­na, már újra tudtunk osztani. Varga István például, akinek felesége és sógorgyereke is itt dolgozik, több mint 7000 forintot, Nagy Ferenc, vala­mint fia és lánya 4800 forintot jövedelmet vitt haza május elejéig, ösz- szahasomlításként még csak annyit: tavaly egész évben 116 523 forintot osztottunk ki előlegként, az idén p>edig már eddig 205 000 forintot fizettünk ki a tagoknak. Persze, nehogy azt higgye valaki, hogy ná­lunk ezek szerint ebben az év­ben miár nem is adunk semmit zárszámadáskor. Dehogynem. Akkor kapják meg a tagok a 30, illetve 24 forinton felüli já­randóságukat s azt, amire ter­ményben van szükségük, a következő esztendőben. A LAPOSAN, MEGFON- TOLTAN gazdálkodnak hát javaikkal a Szabadság Tsz tagjai. Azért is, mert amikor a ma jó jövedelméről gondos­kodnak, nem feledkeznek el a holnap még jobb eredményei­nek előkészítéséről sem. Ed­dig 14 tehenük volt, nemrég vásároltak hozzá újaihb. tíz hasas üszőt, ebben a 'hónapban pedig ismét húsz, továbbte- nyésztésre alkalmas üszőt ál­lítanak be az istállóba. Ki akarják alakítaná a törzset. Épp>en úgy, mint a sertések­nél, ahol az ősszel megvásár­lásra ikerülő húsz fehér húsko­ca és a két kan jelenti a törzs­állományt a jövőben. Az építkezések ás a további fejlődés lehetőségeinek meg­teremtését szolgálják. Az is­tálló előtt felhalmozott tégla egy öt tonnás hídmérleg épí­tésiéhez szükséges. Június vé­gére az erdőrészről kitermelt fa feldolgozására elkészül a tsz saját gattere, a sertéséi épületének közelében álló fé­lig kész helyiségeikben p>eddg 200 juh és a sertéstakarmány kap helyet, míg az ól mögött ezzel egyidejűleg készül a 150 férőhelyes nyári hizlaló is. Egyedül a tető nélküli épü­let nem szolgálja közvetlenül a jobb minőségű munkát, a jö­vedelem gyarapítását. Felső részéből magtár, alsó helyisé­geiből p>edig kultúrotthon lesz majd. Zárszámadásra ez az épület is elkészül. A somogy­vári Szabadság Tsz tagjai már itt tartják meg a gazdasági év utolsó közgyűlését, amelyen minden bizonnyal arról szá­mol be a vezetőség, hogy az új, célravezetőbb javadalmazá­si módszer bevezetése óta a tavalyinál még jobb eredmé­nyeket értek el, még erősebb* gazdagabb tett a termelőszö­vetkezet. Weidinger László ELŐSZÓ H enri Alleg 1950-től 1955-ig az »Alger Repmblicain« igazgatója volt. Ezt az újságot, az egyetlen algériai napilapot, mely hasábjain helyet adott az algériai demokrati­kus és nemzeti közvélemény minden irányzatának, 1955 szep­temberében betiltották. Henri Alleg ettől kezdve sok helyen megfordult annak érdekében, hogy hatálytalanítsák a betiltó rendelkezést. Algír város közigazgatási bírósága csakhamar törvénytelennek is nyilvánította a betiltást, de a hatóságok ennek ellenére sem engedélyezték az újság újbóli megjelenését. Allegnak 1956 novemberében illegalitásba kellett vonul­nia, hogy elkerülje az internálást, amely a lap legtöbb mun­katársának osztályrészéül jutott. 1957. június 12-én Alteget a 10. e jtőernyős hadosztály ka­tonái letartóztatták, s egy teljes hónapig vallatták az Algír közelében fekvő El-Biarban. Az alábbiakban Alleg ennek az egy hónapnak a történe­tét mondja eL A könyv cselekménye ott ér véget, amikor Henri Alteget átszállítják Lodi »gyűjtőközpontjába«. (Tudjuk, hogy számos ilyen tábor van Algériában: Bossuet, Paul- Cazeltes, Benruagia, ide internálják egyszerű közigazgatási döntéssel azokat az embereket, akik ellen semmilyen vádat sem tudtak fenntartani.) Alleg a táborból eljuttatta Franciaországba annak a pa­nasznak egyik példányát, amelyet július végén Algír főügyé­szének küldött meg: ebben beszámol azokról a kínzásokról, amelyeknek szenvedő alanya volt. Ez a panasz nagy visszhan­got keltett úgy a francia, mint a nemzetközi sajtóban. Ettől (kezdve nap mint nap a legnyugtalanítóbb hírek ke­ringitek Algírban Alleg »eltűnéséről«, »elrablásáról«, sőt »el­pusztulásáról« is. Ezzel kapcsoäatban nagy sajtókampány in­dult meg, és kizárólag ennek köszönhet», hogy Henri Allég augusztus 17-én — azaz két hónappal letartóztatása után — a vizsgálóbíró elé körülit. Azóta Algír város polgári börtö­nében ül. November táján, mint az Algériai kommunista párt tagját azzal vádolták, hogy az állam külbiztonsága elten szőtt merényletet és újjá akart szervezni egy feloszlatott szerve­zetet. De ma, hat hónappal azután, hogy Allard tábornok el­rendelte a vizsgálatot, Alleg panasza még mindig csak »vizs­gálat tárgyát (képezi«. Miért? Hiszen AlLeget szembesítették azokkal a katonatisztekkel, akiket név szerint megnevezett mint kínzóit*. Hiszen a p>anasz kivizsgálásával megbízott katonai bíró Alteg kíséretében felkereste az elbeszélésben szerepxlő helye­ket Alleg emlékezetből le tudta írni El-Biar számos helyi­ségét, különösképpen azt a konyháit, amelyet nem ismerhetett volna, ha a kihallgatás — amint azt állítják — »normális körülmények között« ment volna végbe. Hiszen az ügyiratok között ott van az a részletes orvosi látlelet, amelyet két, ugyancsak Lodiban internált orvos állí­tott ki Henri Allegről, amikor az július 12-én a táborba ér­kezett. Egy hónappal a kínzás után még világosan tehetett látná a csuklójába vésődött kötelek nyomát, az égetéseikre emlékeztető sebhelyeket és egyéb nyomokat. Hiszen más áldozatok panaszai nyomán igen sok aktát fektettek le, s ezek a panaszok ugyanazokat a tiszteket vá­dolják. Amikor Alleg és ügyvédje a (kínzók felelősségire vonását követelik, nemcsak a tűrhetetlen tettek elkövetőinek meg­büntetésére törekszenek, hanem arra is, hogy többé senkit se vethessenek alá ilyen felháborító (kínzásoknak. * • • »A romlott franciákat támadva Francia- országot védem.« Romain Rolland: Jean-Christophe E hatalmas, túlzsúfolt börtönben, ahol minden cellá­nak megvan a maga gyötrelme, valahogy illetlen­ségnek hat, ha az ember saját magáról beszél. A földszinten van a hadálraítéltek »osztálya«. Nyolcvansa vannak, s meg­bilincselt bokával várják a kegyelmet vagy a pusztulást. Az ő életritmusuk szerint élünk mi is. Nincs olyan fogoly, aki esténként ne ezzel a gondolattal keveredne le szalmazsákjá­ra: lehet, hogy szörnyű lesz a hajnal; s aki elalvás előtt ne kívánná teljes szívéből: bárcsak ne történne semmi. Mégis a halálraítéltek celláiból harsannak fel minden reggel a til­tott énekek, azok a csodálatos dalok, amelyek mindig a sza­badságukért harcoló népek szívéből sarjadnak ki. És a kínzások? Ez a szó már régóta megszokottá vált mindammyiunk számára. Csak kevesen kerülték el a kínzáso­kat. Azoknak az »érkezőknek«, akikkel beszélhetünk, álta­lában ilyen sorrendben tesszük fel a kérdéseket: »Mikor tar­tóztatták le? Megkínozták? Ejtőernyősök vagy rendőrök?« Az én ügyeim azért számít kivételesnek, mert rendkí­vüli visszhangot váltott ki, de egyébként semmiben sem kü­lönbözik a többitől. Amit elmondtam a panaszomban s amit most mondok el, az csak egyetlen példa e kegyetlen és véres háború megszokott gyakorlatából. Immár több mint három hónapja, hogy letartóztattak. Ezalatt annyi szenvedésben és megaláztatásban volt részem, hogy nem is mernék e nappalok és éjszakák kínjairól be­szélni, ha nem tudnám: mindez hasznos tehet, az igazság megismertetése is hozzájárulhat a tűzszünethez és a békéhez. Egy hónapig egész éjszakákon ált hallottam a megkínzott fér­fiak üvöltését, és kiáltásaik mindörökre visszhangzanak em­lékezetemben. Láttam foglyokat, akiket bunkóütésekkel taszítottak le a lépcsőkön s akiket annyira eltornpított a kín­zás és az ütlegelés, hogy már csak egy ősi arab ima első sza­vait tudták maguk elé motyogni. Azóta azonban még sok mindent láttam és hallattam. Értesültem barátom, Maurice Audin »eltűnéséről«: előttem huszonnégy órával tartóztatták le, s ugyanaz az együttes kí­nozta meg, amely később engem »vett kezelésibe«. Audin el­tűnt, akárcsak Tebesszi sejk, az Ulémák Szövetségének elnö­ke, Serif Zahar doktor és sokan miások. Lodiban találkoztam de Miily barátommal, a blidai idegkórház volt alkalmazottjá­val. Öt is az ejtőernyősök kínozták, de újszerű technikával: meztelenül odakötözték egy fémből készült székhez, amelyen áramat vezettek keresztül; lábán ma is láthatók a mély égé­si sebek. A börtönfolyosón felismertem az egyik »érkezőben« Mohamed Szeftát, az algíri mahakma (mohamedán bíróság) tagját. »Negyvenhárom nap az ejtőernyősöknél! Bocsáss meg, még nehezemre esik a beszéd: megégették a nyelvemet« — és megmutatta sebhelyekkel borított nyelvét. Láttam másokat is: együtt utaztam Bualem Bahmeddel, a kaszba egyik fiatal kereskedőjével azon a börtönautón, amely a katonai bíróság­hoz vitt bennünket. Megmutatta a lábikráján végighúzódó sebhelyeket: »Ezt az ejtőernyősök csinálták. Késsél. Az FLN** egyik tagját rejtegettem.« A fal túlsó oldalán, a nők számára fenntartott épület- szárnyban raboskodnak azok a fiatal lányok, akikről senki sem beszélt: Dzsamila Buhired, Elyette Loup, Nasszima Hab- lal, Melika Khene, Lucie Coscas, Colette Grégoire és sokan mások. A szadista kínzók levetkőztetik, ütlegelik, inzultálják őket, s ugyancsak megismerkednek a vízpróbával és a vil­lanyárammal. Itt mindenki ismeri Annick Castel mártírom- ságát: egy ejtőernyős erőszakot követett el rajta, p öngyilkos lett, mert úgy érezte, hogy teherbe esett. (Folytatjuk.) * Az elbeszélés szereplőinek nevéből csak a kezdőbetűket hagy­tuk meg. Ugyanis kizárólag az Igazságszolgáltatás feladata, hogy leleplezze és elítélje a bűnösöket. Az Igazságszolgáltatás Iránti tisz­teletből nem akartunk beavatkozni súlyos feladatának végrehajtásá­ba. (A francia kiadó megjegyzése.) ** FLN: a Nemzeti Felszabadulás Frontja, az algériai szabadság- harc legfelső politikai és katonai irányitő szerve, amely több pé*« és szervezet egyesüléséből jött létre, (SzerkJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents