Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-12 / 137. szám

ik Ik

IFJÚ FIQYELÖ

Jó reggelt" vagy „kezét csókolom"?

Ü1

JJ OSZTÁLYVEZETŐ érkezett a vállalathoz. Munkatársai nem foganták hidegebbül, mint fogadtak volna bárkit, ha jön helyette. Sáry Ákos, az új osztályvezető pedig — úgy látszott az első napokban — nem volt hidegebb és zárkózottabb, mint bárki más lett volna., ha új körülmények, ismeretlen emberek közé kerül.

Elmúlt az első hét, s az emberek néha-néha összedugták fejüket vezetőjük háta mögött. Igaz, meg is volt az okuk rá.

Úgy kezdődött, hogy munkába jövet Sáry egy reggel nem köszönt az egyik takarítónőnek.

— Ha takarítónő vagyok is, én is ember vagyok — így Lakatos néni magában. Panaszolta másoknak is: — Hiszen a fiam lehetne. S annyit csak megérdemlek, hogy egy -jó reggelt« mondjon, ha egyetemet végzett is. — Keserű legyintéssel hozzátette még: — Nagyon sokan azt hiszik, különb emberek lettek, mert elvégeztek ilyen vagy olyan iskolát. Pedig vannak, akik ... — nem fejezte be, még egyszer legyintett.

Mindenki igazat adott Lakatos néninek. Nem sokáig váratott magára az újabb kifogásolható vonás, illetve esemény a vezető viselkedésében. Rostás Feri, az egyik beosztott panaszolta másnap:

— Hát mit képzel rólayn ez a Sáry? Délelőtt nem tudott eligazodni az egyik aktán, megmagyaráztam neki, hogyan van, utána odament Marikához is, tán azt hiszi, be akarom csapni?

L

assan kialakult

A VÉLEMÉNY: az új osztályvezető kicsit nagyralá- tó (vagy tán csak fölfelé látó), és bizalmatlan munkatársaival szemben. Kaposi Sándor nem állhatta meg, hogy egy-két megjegyzéssel ne éreztesse főnökével: nem sokra tartják. Sáry Ákos kényszeredett kelletlen mosolyt erőltetett arcára, s együtt nevetett az ő rovására nevetőkkel. A néhány nap múlva egybehívott csoportértekezleten azonban így kezdte mondanivalóját:

— Mielőtt e heti munkánk megtárgyalásához fognánk, határozottan visszautasítom Kaposi elvtárs gúnyos és cinikus megjegyzéseit személyemet illetően.

Rostás és Kaposi főnökükkel szemben ültek a kis irodában. Az beszélt, tekintetét az asztal egyik sarkától a másikig juttatva, beosztottjai szemébe csak néha-néha pillantva fel, kezét ide-oda húzogatta a fényezett lapon. A mondatok lassan, darabosan szakadtak ki belőle. Péter és Feri érezte, mintha diákot hallgatna, aki nem tanulta meg jól leckéjét, s most erőlködik, hogy eszébe jusson még valami. ®

— Én nem Sáry Ákosnak követelem meg a tiszteletet folytatta hosszabb szünet után —, hanem megkövetelem annak a munkakörnek, ame lyet betöltők. Megkövetelem az osztályvezetőnek, megkövetelem az önök felettesének. A hivatali rem.1 és a fegyelem csak így lehet olyan, amilyen feltétlenül szükséges ahhoz, hogy itt jobb munka folyjék mini azelőtt. Tehát, Kaposi elvtárs — futólag ránézett — s önnek is, Rostás elvtárs, ajánlom figyelmébe, ehhez tartsák magukat. — Kis szünet után: — Én nem bánom, hogy mit mondanak rólam munkaidő után, de itt, a hl vatalban, nem tűröm, hogy ilyen előforduljon. Tartsák szem előtt, hogy önök a beosztottjaim, én meg a felettesük vagyok. Ha Sáry Ákost nem tisztelik, tisztelniük kell az osztályvezetőt. A személyemre vonatkozó kifogásaikat pedig tartogassák máskorra, annak hangoztatása semmiképpen sem engedhető meg a hivatali munkaidőben.

TTAPOSI SÁNDOR látva, hogy főnöke befejezte, torkát köszörülte:

— Igaz, elismerem, helytelen volt viselkedésem, ilyen nem fordul elő többet. Munkaidőben csak hivatalos dolgokról

beszélünk. Természetesen a fölöttes rendelkezéseit utasításait mindig végrehajtjuk, de Sáry Ákosról, az emberről különvéleményem van. Megmondom, hogy nem sokra tartjuk azt az embert, aki — ha vezetőnk is — reggel nem köszön a munkatársainak.

— Kaposi elvtárs őszinteségét respektálom, és respektáltam már korábban is. Igen, azt hiszem, ilyesmi valóban történt, bár nem emlékszem rá. De ha így volt, akkor majd bocsánatot fogok kérni az illetőtől. S most azt hiszem, ezzel lezárhatjuk beszélgetésünknek ezt a részét, térjünk az e heti munka megtárgyalására.

— Sáry elvtárs, én is szeretnék ezzel kapcsolatban valamit mondani — szólt közbe Rostás Feri. — Ha már ennyit szóltunk ezekről a dolgokról, szeretném, ha megbeszélnénk részletesebben a mi kapcsolatunkat egymással, illetve azt, hogyan szólítsuk egymást. Mindhárman huszonegyné- hány évesek vagyunk, munkatársak, azt hiszem, nem menne munkánk rovására, hanem éppen ellenkezőleg, javítaná csak, ha a feszélyező, kényelmetlen önöző megszólítás helyett tegeznénk egymást.

— Nem. Ezt egyáltalán nem tartom helyénvalónak egy hivatalban, ahol komoly munka folyik. Előző munkahelyemen szerzett tapasztalataim azt bizonyítják, hogy ebből bratyi- zás alakul ki, ami a munkát hátráltatja, akadályozza. Az önöző vagy magázó megszólítás megtartja azt a távolságot és komolyságot, aminek itt, a mi kapcsolatunkban és munkánkban meg kell lennie.

— Igen — válaszol Kaposi Sándor —, a tegezés már egymáshoz közelebb álló emberek viszonyát fejezi ki. Ha jobban megismerjük egymást, tán mi is közelebbi, barátibb kapcsolatba kerülünk. Ezt a közelséget persze nem lehet elérni úgy, hogy elhatározzuk: most közelebb kerülünk egymáshoz, barátok leszünk. A munkában együtt eltöltött napok, hónapok tán ezt is meghozzák majd. S ha meghozzák, Ka úgy lesz, ez feltétlen jó hatással lesz munkánkra is. Végül még egy tanácsot szeretnék adni, Sáry elvtárs. Őszintén és jóakarattal mondom, szeretném, ha így is hallgatna. Szeretettel, emberséggel, megbecsüléssel bánjon az emberekkel. így megbecsülést, szere- tetet szerez Sáry Akarnak is, s már nem kell azon fáradoznia, hogy tekintélyt szerezzen az osztályvezetőnek, annak is lesz már.

— Igen, hát majd Lakatos nénivel is elintézem ezt a kellemetlen ügyet.

— ö meg különösen érzékeny, nem szabad, és mi eddig nem is éreztettük vele, hogy ő »csak« takarítónő. Nem is éreztethettük, hiszen elismerést érdemel ezért: dolgozni jött, hogy fia tanulhasson az egyetemen. Neki is éppen úgy »kezét csőkolom«- ot mondunk, vagy »jó *gge t« kívánunk — ki hogyan szokott vagy szeret köszönni —, mint a többi női munkatársunknak.

— Azt hiszem — állapítja meg az osztályvezető —, az lesz a leghelyesebb, ha elhatározzuk egységesen, hogy a vállalat összes nődolgozójának -kezét csókolom«-ot vagy »jó réggé lt«-et kívánunk. Persze az ügyvitel érettségizett nő dolgozóira nézve alighanem sértő lenne, ha a takarítónőt is úgy köszöntenénk, mint őket: »Kezét csókolom«.

Sándor indulattal vág közbe:

— Miért? Mert ők négy évig középiskola padjaiban ültek? Mert társadalmunk érettségi bizonyítvány megszerzését tette nekik lehetőve? Lehet, hogy Lakatos ném is tanult volna annak ideién, ha szülei taníthatták, volna. Ha a rendszer, amely árgus szemmel őrzött az 6 fajtájabeliektől minden tudást, helyet adott volna neki is a nagykereskedők, föld-birtokosok gyerekei k zott egy gimnázium padjában. Ha a fiatal lányoknak

\ »kezét csókolxym«-ot köstftk

nünk, akkor köszönhetünk neki is. A lányok ezért nem sértődhetnek meg.

— Én pedig »jó reggelt« és »jó napot« mondok mindenkinek — vetette ellen Feri. — Még a főiskolán elhatároztam, hogy így köszönök, s ettől az elhatározásomtól nem is térek el.

— Mégis, ha bejön egy jól öltözött, csinos, fiatal nő, akkor te se »jó napot«, mondasz — cáfolja Kaposi —, csak munkatársaidnak, meg ha munkás- vagy parasztkülsejü lány vagy asszony jön ide. — Különben sem ez a fontos — folytatta Sándor. — Ha tisztelünk, becsülünk vagy szeretünk valakit, azt nem a köszöntést móddal tudjuk kifejezni. Ez csak külsőség és formaság, persze hozzátartozik az udvariassághoz ez is. A lényeges: az irántuk táplált érzéseink. De ne folytassuk, mert kezd nagyon bonyolult lenni, s már egy filozófus kellene — fejezte be nevetve.

— Nem, egyáltalán nem bonyolult ez. csak egységesen el kell döntenünk: így vagy úgy köszöntsük a nőket — hajtogatta magáét az osztályvezető.

.— Eh... nem érti úgysem, mit akarok mondani — mondja magában Kaposi — nem érdemes vitatkozni.

— Majd beszélünk még erről — folytatta Sáry —, mos! pedig kérem, számoljanak be e héten végzett munkájukról.

A TÖRTÉNETHEZ kom- mentárt nemigen kell fűzni. A három fiatalember beszélgetését azért írtam le. hogy megmutassam: ilyen »is* a mai fiatalság. (Azaz: vannak ilyenek is, vannak olyanok is.) i Tanuljunk erényeikből (ez is ! van), és tanuljunk hibáikból ■ (az is van), hogy jobbakká | váljunk. VIRÁNYI PÁL

Sátortáborozásra mennek a Vaskombinát fiataljai

Egyhetes sátortáborozásra készülnek Siófokra példamutató KlSZ-muirvkéjulk jutalmául a kaposvári Vaskombinát KISZ-f'ataljai.

☆ ☆

Takarékos nép — gazdag ország

A Vízkutató és Kútfúró Vállalat KISZ-szervezete tafcaré- kassiági felhívást intézett a KISZ-tagokhoz. Arra szólítják a fiatalokat, hogy takarókos- kodjanslk a villamosénergiá- val, üzemanyaggal, fordítsanak gondot a gépeik leállítására, amikor azek járatása item szükséges. Használják ki a munkaidőt, ne legyen igazolatlan mulasztás, küszöböljék ki a várakozásokat oly módon, hogy a szükséges szerszámokat és anyagokat mindig előrelátóan igénylik, s a helyszínre szállítják. A balesetek megelőzésére a brigád tagjait állandó oktatásban részesítik, s a munkavédelmi felszereléseket is használják. Ügyelnek arra, hogy a munkahelyen ne legyen felesleges szerszám,

KISZ-HÍREK

Június 22-én a megye több járásában ifjúsági találkozók és spartakiódok lesznek ezért a munkás ifjúsági találkozót június 22-ről július 6-ra halasztják el.

A háziipari 'termelőszövetkezet vezetősége zászlót ajándékoz a szövetkezet KlSZ-szer- vezetének.

Eredményesen zárult a fásítási hónap Pacalomban. A KlSZ-fiatsíok több mint tizenötezer facsemetét ültettek el a falu közterein, a mezőn és a legelőn.

A kőkuti KISZ önkéntes segítő-brigád kát hold burgonyát, hat hold kukoricát vetett el,

és négy hold földet szántott fel a tavasszal az arra rászoruló családoknak.

Kétnapos balatoni kirándulásra utaznak a jutái, magyar- atádi és hajmási kiszisták.

A KISZ-fiaitalok ünnepélyesen köszöntötték a pedagógusokat a múlt vasárnap Iíadar- kúton, Hed re helyen, Kapós- mérőn és a kaposvári járás több községéiben.

KISZ-szervezetet alakítottak a bőszénfai téglagyári fiatalok.

A Terményforgalmi Vállalat KlSZ-szervezetének fiataljai kollektíván tekintették meg a Budapesti Ipari Vásárt.

nehogy az másutt kiesésit okozzon.

Tudjuk — hangzik a KISZ- saervezet felhívása —, hogy a szocializmus építésében nagy szerepe van a takarékosságnak. Az ellenforradalom okozta 22 milliárdos gazdasági veszteséget nem lehat máról holnapra kiheverni. Tudjuk, hogy csak a dolgozók, az ifjú- ' ság összefogásával gyorsíthatjuk meg fejlődésünket, így emelhetjük a népjólétet. A takarékosság a rendes emberek fő jellemvonása. Márpedig még nálunk is vannak ha- !nyag, lusta, iszákos emberek,

' akik nemcsak a tafcarékosság- ■ nak ellenséged, hanem maga- , tartásukkal rossz példát mutatnak a fiataloknak.

A mi takarékosságunk 9 munkás-paraszt hatalmat erősíti, a dolgozó nép, az ifjúság ' érdekeit szolgálja. A tőkések — csakhogy tarthassák a magas árakat — tengerbe öntik a kávét, a cukrot, míg a munkanélküliek milliói nyomorognak, i Ilyen helyzete volt a Horthy- | korszakban nálunk is a munkások százezreinek.

A népi demokrácia elvette a tőkésektől a gyárat, a földes- úrtól a földet. Ma már a kastélyokban színdarabokat adnak elő a fiatalok, az üdülők- I ben pedig a dolgozók pihennek. A hatalom a miénk, ezért saját érdekünk a takarékosság. Különösen érdeke ez a fiataloknak, hiszen ők élvezik most is és a jövőben is az ebből származó eredményeket. Ne

felejtsük: takarékos nép —

gazdag ország

„Ső mő t, éinÁt, köi'toít itt pJaqőI eJutSz, de. a tudfrmAjtyJxáL e&aJt kmÉS. (díszt öehpt£z

Könnyen felejtünk mi, emberek, s ha történetesen emlékezünk a múltra, gondolataink csak napfényes tájakra kalandoznak vissza. Pedig a múltat nem szépítheti meg sokszor tíz esztendő messzesége sem!

Értelmiségijeink, különösen a fiatal pedagógusok jelentős része elégedetlen, sokszor különösebb ok nélkül. Igaz, nem sóhajtozzak vissza a -régi szép és jó« világot, de elégedetlenek, mintha nem akarnának elégedettek lenni csak azért, hogy ők is találjanak elmondásra érdemes panaszt, ha már más panaszkodik. Pedig igen sok esetben nehéz lenne tiszta szívvel eldönteni: mi kellene még ahhoz, hogy fiatal nevelőink végre is kiegyensúlyozott lélekkel, teljes odaadással gyakorolják hivatásukat.

Néhány hónappal ezelőtt a megye egyik járási székhelyén tartózkodva meglátogattuk a község gimnáziumának tanári karát, ahol a hét főből álló tantestület öt tagja fiatal, első, második vagy harmadik éve tanító tanár, tanárnő. Azt szerettük volna megtudni, hogyan élnek, jól érzik-e magukat a községben, mit csinálnak szabad idejükben.

A válasz?..a falu egyhangú, eseménytelen az életük, el vannak temetve, unalomra vannak kárhoztatva, nincs szórakozási lehetőség.

S amikor azt kérdeztük, miért nem próbálják élni a község életét, miért nem foglalkoznak iskolán kívül Is a fiatalokkal, miért nem járnak a kultúrházba, akkor óriási megterhelésüket, rendkívüli elfoglaltságukat kezdték hangoztatni.

Az öt fiatal tanár közül három Budapesten végezte el egyetemi tanulmányait, s természetesen mindhárom vágyainak netovábbja: Budapestre helyeztetni magát. A negyedik már károm éve tanít itt, férje segédmunkás egy budapesti gyárban, és ő a családi tűzhelyre való hivatkozással óhajt a fővárosba kerülni, ott tanítani.

— Ha nem sikerül, megválók a pályától! — mondta.

— Gyerek van?

— Még csak az kellene! — hangzott a tiltakozás.

— Az nem jutott még eszébe, hogy a férje segédmunkásként itt, vagy a környéken is el tudna helyezkedni, $ akkor nem lenne veszélyben sem a családi boldogság, sem a hivatása?»

Megvonta vállát és tovább hajtogatta makacsul, hogy ő bizony nem él igy tovább, megválik a pályától, ha nem helyezik Budapestre.

Miért lett akkor pedagógus? Miért választotta e gyönyörű hivatást? Mert azt hitte 6 is, nmit sók fiatal tanárjelölt tá>- sa, hogy szerencséje vagy megfelelő összeköttetése lesz, ott kap kinevezést, ahol véglett, -rosszabb« esetben valami nagyobb vidéki városban. A falu? Falusi általános iskolákban, középiskolákban való tanításra talán nem Is gondolt. Elvágyódik innen, íélszivvel van itt, elégedetlen.

Nem időseb :> pedagógusaink betegsége ez, hiszen közülük még sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor valóban keserves kenyér volt a tanítók, tanárok kenyere. Sokszor a v Ók'urkoplalt egyetemi, főiskolai esztendők után évekig nem vették hasznát diplomáiknak, évekig szellemi szükségmunkásokként tengődtek, vagy alkalmi munkára lesve odaverődtek ők Is azokra a közterekre, melyeket a tizenhárom évvel ezelőtti Magyarországon emberpiacnak neveztek el. S ha történetesen rájuk Is ragyogott a szerencse, altkor jöttek a kinevezés körüli cirkuszok, a tanítók átestek a tanítóválasztások megalázó gyötrelmein, ezután még hány meg hány kálvárián munka, tanítás közben.

Tanár, tanító: a nemzet napszámosa — így tanította a közhit, és mennyire Így is volt! Kikopott nadrág, kabátujj szegénység, semmi-fizetés. Ez Járt a múlt nevelőinek, és gyenge vigaszként, hogy -úrnak« szólították, néha szóba állt vele a főjegyző, a vármegyei hivatalnok, a plébános úr, aki láthatatlanul ott állt mindig mögötte tanítás körben, vetőn megfelel-© a vallás erkölcsi nevelés alapkövetelményeinek, nem

tanítja-e istentelenségre vagy miegyébre a gondjaira bízott gyermekeket. Ha valami nem tetszett, könnyen előfordult, hogy megsemmisült a kinevezés, megszűnt a választoltság, kezdődött megint a léiért, a hivatás gyakorlásáé« folytatott nehéz küzdelem. Még a szerencsések, a'1’ tanítl.í'ak is, szerencsétlen helyzetben voltak. A tanítónak állandó harcban kellett állnia a községgel, az iskolát fennie tó várossal, hogy iskolájának kiharcolja a nevelés ügyére vajmi kevés pénzt szánoktól azt, hogy az iskola Iskola legyen. Egyetlen tantermében ne csak egy padsor álljon, ütött-kopott, barázdált, amelyben csak nadrágot lehet szaggatni, de a pad asz- talrészén írni időtlen idők óta nem lehet. Nem pihenhetett meg, nem nyughatott meg egy percre sem, mert évről évre az iskolák kapunyitása előtt ilyen cikkek jelentek meg szeptemberben:-A magyar jövő rettentően szomorú helyzetben van. Ifjúságunk jelentős része, szegénységgel küzd. Rosszul tápláltak, rongyosak, nincsenek taneszközeik. Bizonytalan a jövőjük. A szülői házban csajt gondoktól barázdált arcokat látnak és félénk szegénységet, kint az életben kusza civódást, önzést, szívtelenséget,, mindazok ellentétét, amiket az iskolában tanul.« Később ezt olvashatjuk: - ...mégis örülünk nekik. Legyen hozzá juk kegyelmes a Gondviselés.

Keveset beszélünk a múltról, könnyen felejtünk!

Pedig bizonyára senkinek sem tetszene, ha egyik napról a másikra ismét a -magyarok istenére, a Gondviselésre« kellen» bíznunk gyermekeink jövőjét, mint tették azt a múltban, amikor a Somogyi Újság tanúbizonysága szerint egy IV., V., VI. osztályos elemi iskolai tanuló tankönyvei annyiba Kerültek, hogy az egyszerű cseléd vagy munkásember nem tudta megvenni tanköteles gyermekeinek a tankönyveket. Megvette, mert kényszeritették rá, s a törvény rideg paragrafusai még azt is elrendelték, hogy a tankönyvek árát kötelesek a községi, városi elöljárók behajtani a szülőkön.-Somot, ómát, körívét Itt eleget ehetsz, de a tudományból csak kevés részt vehetsz!« — tömörítetté rigmusba a múlt népoktatásának szomorú helyzetet a népi bölcsesség. Mit jelentett akkor pedagógusnak, tanítónak lenni? S mit jelent ma? Fiatal pedagógusaink panaszkodnak, elégedetlenkednek, pedig nem ártana, ha vissza-visszapillantanának a múltba, mennyire más problémákkal kellett megküzdenie az előttük élt nevelőknek, néptanítóknak, hogy nekik, akik napjainkban viselik a pedagógus nevet, összehasonlíthatatlanul jobb a helyzetük.

A múlt pedagógusainak nem volt idejük unatkozni, s nem tudtak csak félig ott élni, ahol hivatásukat gyakorolhatták. Ha elégedetlenkedtek, nem magukért, a közösségért elégedetlenkedtek, és eszükbe sem jutott elvágyódni, azzal fenyegetőzni, hogy ott hagyják a tanítást, ha nem teljesül valami vágyuk, kívánságuk.

Tisztelet a kivételnek, fiatal pedagógusainknak megártott, hogy elhalmozta őket népünk, államunk minden jóval. Nem ütközött akadályokba iskoláztatásuk, majd a kenyérhez való jutást sem előzte meg küzdelem, és Öreg igazság, hogy amit könnyen kap az ember, azt nem is tudja úgy megbecsülni, mintha megküzdött, megszenvedett volna érte. Fiatal nevelőink egy része elkényesedett. Olyanok közülük sokan, mintha a szocializmusba a gyorsvonat pámás szakaszán akarnának eljutni, pedig, hogy oda elérkezzünk, nem gyorsvonatra kell szállni. A magunk lábán kell megtenni odafelé az utat. S bizony vállalni kell a célhoz érés érdekében az embernevelést falun éppen úgy, mint városon, vagy magában a fővárosban. Talán vissza kellene nyúlni néhány fiatal tanárunknak, tanítónknak a múltba, alapul venni a múlt. sok •'setben hős tanítóinak h1vn<ásssreretetét, megtölteni új tar- tnlon>r--l b'wfv ne efn*b«n leeyenck pedagógusok, az új embor kovácsai, hanem a valóságban i»-