Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-12 / 137. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Nem eshet bántodása egyetlen becsületes embernek sem! A bizonylat! fegyelem súlyos megsértése és egyéb lazaságok a Semogvtarnécal állami Gazdaságban Kezdjük a pillanatnyi hely­zet rövid ismertetésével. Gondos József igazgató nem érzi biztonságban magát. Vár­ja, hogy a megyei igazgatóság mielőbb döntsön további sor­sa felől. A legutóbbi párttag- gyűlésen kijelentette: »Nem, tudom, meddig maradok a he­lyemen, de mielőtt esetleg le­váltásomra kerülne a sor, né­hány embert fegyelmi elé ál­lítok«i Horváth György párttitkár az egyik üzemegységben ösz- szehívta a munkásokat. Érté­sükre adta elhatározását: »Nem tűröm, hogy bárki is rágalmazza a pártot. Akik rám vonatkozóan terhelő, hamis adatokat szolgáltattak a revi­zornak, azokkal szemben nem leszek elnéző. Követelem, hogy a rágalmazók nyerjék el méltó büntetésüket.« A revízió utóhangja Az érthetőség kedvéért meg kell mondanunk azt is, hogy nemrég fejezte be Kiss István, a megyei igazgatóság revizora a tételes vizsgálatot Somogy- tamócán. Sok dolga volt, pon­tosan egy hónapot kellett baj­lódnia, amíg a múlt évi rossz gazdálkodás számos összetevő­jét sikerült felderítenie. Gon­dos elvtárs most azt mondja az újságírónak: »Aki szeret en­gem, az megmondja hibámat, és ezzel hozzásegít munkám megjavításához«. Horváth elv­társ viszont nem tágít abból a nézetéből, amelyet a vizsgálat megkezdésekor hangos szóval hirdetett a gazdaságban és a járási pártbizottságon egya­ránt: »A revízió csak arra jó, hogy lejárassa a Várt tekinté­lyét*. Ez valószínűleg abból adódik, hogy bizonyos kisebb problémák vele is kapcsola­tosak. Egyik dolgozó meg azt ál­lítja, hogy az emberek — fő­leg azok, akik a revizort tájé­koztatták — rettegnek, mert hátha »éllen forradalmárrá«, vagy éppen a gazdaság kenye­rére méltatlanná minősítik őket — Tudja, mi vagyok én, elv­társ? — kérdi egy párttag, és menten felel is rá: — Gerinc­telen kommunista..: mert hallgatok, amikor beszélnem kellene. Mert mi a biztosíték- ügye érti, mire gondolok.a Értem, de azt is tudom, hogy az igazságot nem lehet elné­mítani. Egyszóval feszült, vá­rakozó hangulat uralja a gaz­daság vezetőit, dolgozóit Bizakodásból csalódás Jó gazdaság volt korábban a .tarnócai. Hajszál híján él­üzem lett ötvenötben. Tavaly eredményjavulást várt tőle a megyei igazgatóság. Tudta, hogy Gondos elvtárs nem is­mer fáradságot, ha munkáról van szó. A beteges főagronó- mus tennivalója is az ő vállá­ra szakadt. Adjunk helyt Gon­dos elvtárs szavainak: »Sokat dolgoztam, ennek az áldozata vagyok ... Nem tudtam eljut­ni, ellátni mindenhová ebben a hatezer holdas gazdaságban«. Ám tegyük mindjárt hozzá: ez a körülmény — a nagy elfog­laltság — csak magyarázza, de nem menti a bajok egy hánya­dát. A többi hibát pedig tudta, látta az igazgató, sőt maga is kezdeményezett számos sza­bálytalanságot. Felelőssége megállapításánál kétségkívül ez utóbbiak nyomják mé­lyebbre a mérleg serpenyőjét tett 16 ezer forintnyi munka­bér, az 1650 forintot érő, 33 liter pálinka — amelynek egy részét reprezentálás öntötte a vendégek pohárkáiba stb. Ingyen mulatság az igazgatói alap terhére Készéi György és Ibolya nevű leánya tavaly ezer forint ju­talmat kapott — papíron. A valóságban csak ennek a fe­lét. Mások is jártak így. Az igazgatói alapból — amelyet 26 293 forinttal túlléptek — mulatságot rendeztek a dolgo­zók részére. Az ingyen eszem- iszom költségéről semmiféle hivatalos kimutatás sem be­szél. Úgy írták be, mintha munkásaik kézhez kapták volna azt a pénzt — jutalom­képpen. Az Uyen és egyéb ju­talmazásokra kifizetett pénz elszámolási jegyzékét az igaz­gató, a párttitkár és Kovács József üb-elnök hitelesítette Ezt a szabálytalanságot is természetesen a dolgozóktól kapott útbaigazítás révén fed­hette fel a revízió. A dolgo­zók megvendégelési költsége elszámolásának van hivatalos útja — azon kellett volna jár­ni. Kovács Kálmán üzemegy­ségvezető nem volt nagy ba­rátja a terv- és bizonylati fegyelemnek. Nem az ügyvitel aktái, hanem egy kapóra jött epizód vezette rá a revizort a szabálytalan faügyletek nyo­mára. (Nem sokáig lesz itt ez a farakás, mert csakhamar el­viszi a gazdája — mondta egyik dolgozó beszélgetés köz­ben Kiss Istvánnak.) Ekkor kezdett utánanézni a dolog­nak. Megállapította, hogy 22 köbméter rönk és 432 űrméter tűzifa engedély nélküli kiter­melésből származik. Egyébként senki nem tud hitelt érdemlően számot adni a 166 akác mindegyikének sor­sáról, mert a hozamolást el­mulasztották. Vagyis nem' ír­ták be, mennyi lett a tűzreva- ló, hány rönköt vágott fel a gatter és mennyi fűrészelt áru lett abból. A pontos könyvelés ugyanis nyomon követi a fát az erdőtől a kályháig vagy az épület tetejéig. Az említett »árulkodó« farakásért szénát kapott a gazdaság. A csere­formák e kezdetleges fokának alkalmazásáról vagy a széna és a fa pénzre számításáról hallgat minden papír. Csak az emberek beszéltek róla — és nem is alaptalanul, A „részesművelés“ és a fuvarozás Amilyen munkát saját dol­gozóival vagy gépeivel nem tud elvégeztetni a gazdaság, azrt részesművelésre adhatja ki másoknak. így kaszálta le az állam rétjének egy darabját Németh György drávaszentesi, Vránics Ferenc- és Békés Já­nos barcsi gazda. Mennyi szé­nát vitt haza innen a gazda­ság? Ennek nincs írásos nyo­méi, mert a részesművelési szerződés megkötéséről és az úgynevezett berészelt termés nyilvántartásáról — enyhén szólva — megfeledkeztek a gazdaság vezetői, elsősorban Mezei Ferenc üzemegységve­zető. Kukoricát is kapáltak ide­genek a gazdaság földjén. A megállapodás szerint harma­dos lett volna a termés, de az igazgató tudtával és bele­egyezésével néhány an az ösz- szes csövet hazavitték. Barcsi pártmunkások, rend­őrök és tanácsi dolgozók ré­szére bútort és fát fuvarozott a gazdaság tehergépkocsija. Pedig a rendelkezések értel­mében magánszemélyek nem vehetik igénybe az ilyen szol­gáltatást. Baj van a díjtételek­kel is. összesen 5100 forinttal kevesebb fuvart számoltunk el, mint amennyi járt volna. A revízió óta ebből megtérült 2900 forint, tehát valóban »túl vékonyan« fogott korábban a tamócaiak ceruzája. Az egyik járási szerv üzemi konyhája rendszeresen a gaz­daságból vitte a húst — ön­költségi áron. Ez is tilos — a gazdaság nem adhat el nyers élelmiszert. A könyvbe nem is a valós helyzet került bele, hanem az, hogy idegenek a gazdaság üzemi konyháján ebédeltek megfelelő térítés el­lenében. Kölcsönanyág — házépítéshez Horváth György elvtársat mezőőrként tartják nyüván. 1200 forint a havi fizetése. Ta­valy összesen 2400 fo­rint jutalmat adott ne­ki az igazgató. (Ugyanakkor a megyei igazgatóság a gazdasá­gok arra érdemes egy-egy ve­zetőjének átlagosan csupán 800 forint jutalmat tudott ad­ni.) Az igazgató joga a jutal­mak odaítélése — de köteles­sége ügyelni az arányokra. Tarnócán ugyanis nincs más, aki 2400 forintot kapott volna jó munkája elismeréséül. A múlt évben házépítéshez fogott Horváth elvtárs. OTP kölcsönre volt szüksége. En­nek az előfeltétele az anyag egy részének beszerzése. Hogy pénzkölcsönt kaphasson, kért kölcsön a gazdaságtól téglát és egyebet. Nem szabályos ez az eljárás. Az sem, hogy az építőanyag -kölcsönadását hiá­ba kereste a revizor a gazda­ság számvitelében. Csupán magánjellegű feljegyzést, át­adás-átvételi elismervényt tudtak neki utólag felmutatni, amelyben a visszaadás határ­idejét nem jelölték meg. Vegye, aki ahogy akarja — ezt a kölcsönzési módot sza­bálytalannak minősítette Kiss István revizor. És neki van igaza, meg azoknak a dolgo­zóknak, akik felhívták rá a figyelmét. Néhány megjegyzés A tételes revízió a gazdálkodás törvényes menete biztosításának fontos segédeszköze. A hibák fel­tárása, a szabálytalanságok rend- behozási módjának megjelölése — a revizor elengedhetetlen köteles­sége! Kár az ő munkáját hang­zatos szavakkal szapulni, kár 2 gazdasági visszaélések felfedezé­sében közreműködő becsületes dolgozókat a rágalmazás vádjával illetni. Akinek tiszta a keze és tiszta a lelkiismerete, az nem tail az ellenőrzéstől, az nem lázado­zik miatta. Az egyenes úton járó gazdasági vezetők örülnek az ala­pos vizsgálatnak, hiszen a nagy­részt sikereket elkönyvelő revízió után még nyugodtabban hajthat­ják álomra fejüket. A megyei igazgatóság ezután mérlegeli: a somogytarnócai ve­zetők közül mit és mennyit kell kinek-kinek a számlájára írni. Ezután dönti el, kinek mi jár az elkövetett visszaélésekért. A revízió számos rendellenessé­get csak az éber dolgozók jelzé­sei alapján tudott feltárni. Be­csül jtik mog ezeket az önkéntes népi ellenőröket — és mondjuk meg határozottan: nem eshet bántődásuk! Kutas József LMHIREK Néhány adat a revíziós jegyzőkönyvből: 282 ezer fo­rintos terven felüli veszteség tavaly — ez a végeredmény. Miből adódik mindez? 159 ezer forinttal itöbb értékű tel­jes- és fölözött tejet itattak meg a borjakkal, mint ameny- nyit a terv megenged. Négy felesleges futófogat tartása az államnak 110 ezer forintjába került. 59 hold kapálatlan ku­korica kiszántása megint csak a ráfizetési számlát gyarapí­totta. Olyan kidobott összegek ezek, amelyeket meg lehetett volna menteni. Más kiadások megfogásával pedig a tervezett költségen belül maradt, sőt eredményjavulást ért volna el a gazdaság. Ide tartor''- - wri- tfciósoknak jogtalanul kilize­A Pannónia Filmstúdióban az alábbi filmek szinkronmun­kálatain dolgoznak: A fekete arany (román), Svejk, a de­rék katona II. része (színes csehszlovák), Egy anya sorsa (kínai). Feliratozzák az alábbi filmeket: Legenda a szerelem­ről (színes csehszlovák—bol­gár), A királyasszony lovagja (francia), Anatol úr kalapja (lengyel), Ne várd a májust (jugoszláv). Amiről az utca mesél (szovjet), Fehérek és feketék (brazil). Érdekes bűnügyi film az Éjjeli őrjárat, amely egy el­vetemült* sikkasztó, a, gyil­kosságtól sem félő banda le­leplezésének története. A fő­szereplők között találjuk a közismert Lev Szmerdlint, Mark Bemeszt és a hazánk­ban is járt Valentyina Usako- vát. A szovjet film rende­zője: Szuhobokov. SPORT Miiven legyen megyénk labdarúgó-bajnokságának új rendje? A minap cikket irtunk arról, hogy 1958 őszén különböző váltó- i zásokat kell eszközölni mvjd megyénk labdarúgó-rendién. Ezzel kapcsolatban most balatonboglári tudósitónk, Molnár József levelet irt szerkesztőségünknek, melyet közre adunk. Molnár József levelé­ben pontosan é3 részletesen kidolgozta ezzel kapcsolatos javaslatát. Egyúttal azt is kérte, hogy bocsássuk vitára a megye szakemberei körében ezt a problémát. . , , ___ . M iután a »több szem többet lát« elv a labdarúgásban is ér­vényesül, azért szívesen adunk helyet boglárt tudósítónk levelének éppúgy, mint az ezzel kapcsolatos, esetk-g később beérkező élet­revaló javaslatoknak. Molnár Jóxsef javaslata í A jelenlegi megyei labdarúgó lajnokság tizenhatos mezőnyéből . bajnoki év végén kiesik az utol- ó három helyezett csapat, és eb- iől a csoportból eltávozik az NB Il-ba a megyei bajnok. Feljut a negyei 1. osztályba a jelenlegi há­romcsoportos II. osztály három ■yőztese, továbbá ide kerülnek az 1B III-ból kie3ő megyei csapatok. Sttől függően az új bajnoki év- >en a megyei I. osztályban 17 esetleg 18) csapattal kellene Táj­olni, attól függően, hogy az NB 11-ból hány somogyi csapat esik najd ki. A 18-as létszámot nem tartanám fenn állandó jelleggel, ísnem már az új bajnoki kiírás- tor gondoskodnék arról, hogy jö­vőre újból 16-os legyen ez a me- :őny. . . , A megyei II. osztályú bajnok­ságot továbbra is javaslom fenn- .artani, de nem az eddigi három csoporttal, hanem csupán kettő­zd. E csoportokban 16—16 csapat jzerepelne. A megyei I. osztályból kieső há­rom csapat, valamint a jelenlegi [I. osztály balatoni és kaposvári csoportjának 2-9., valamint a drával csoport 2-8. helyezettjei Hkotnák e bajnokság 32 csapatát ezeket a sportköröket az utazási lehetőségek figyelembevételével jszaki és déli csoportokra oszta- aám. E II. osztályú bajnokságban a feljutó és kieső csapatok számát a bajnokság kiírásánál aszerint ál­lapítanám meg. ahogy azt az al­sóbb (járási) bajnokságok meg­kívánnák. A megyei m. osztályú bajnoksá­gokat beszüntetném, és helyükbe újból a járási bajnokságokat szer­vezném meg. E bajnokságok lebo­nyolítását teljes egészében a já­rási labdarúgó szövetségre bíz­nám. Az induló csapatok számá­tól függően egy, esetleg két osz­tályban megrendezett járási baj­nokságban a Járás valamennyi sportköre részt vehetne. Mert sem az utazás, sem az ügykezelés, va­lamint sportügyek elintézése nem képezne akadályt, mint jelen eset­ben. . , A megye! n. osztályú bajnokság további fenntartása azért szüksé­ges, hogy kiküszöböljük az osztá- lyozókat, amelyekkel kapcsolatban sok kellemetlen emlékünk van. Nemcsak az osztfilyozók Igazság­talanságára gondolok, arra, hogy hogy egy jó vagy rossz pillanat­nyi forma miként befolyásolhatja egész éri munkának eredmé­nyét, hanem arra is, hogy ezek az osztályozók a küzdelem vége felé rendszerint komolytalanná váltak. Az esélytelen csapatok ekkor már sorra visszaléptek. Arról nem is beszélek, hogy az osztályozók sú­lyos anyagi megterhelést Jelentet­ték a sportkörnek. Utolsónak hagytan, de fontos­ságában elsőnek kívánkozik a me­gyei Ifjúsági labdarúgó bajnokság rendszerének megváltoztatása. Ja­vaslatom a jelenlegi helyzettől lé­nyegesen eltér. 1958—59-ben az if­júsági csapatot Indítani köteles sportköröket két csoportba oszta­nám területi fekvésük szerint, és megszüntetném a felnőtt csapattal való párhuzamos sorsolásukat is. A jelenlegi bajnokság tapasztala­tai mutatják, hogy el. Siófokról, Zamárdiból, Lelléröl, Boglárról vagy Fonyódról a Barcsra vagy Gyékényesre való utazás mintegy 24 órást távollétet jelent. Ez a fia­tal — rendszerint iskolaköteles já­tékosok számára csaknem megen­gedhetetlen. A jelenlegi rendszer hátráltatja a tanulók tanulmányi előmenetelét Is, és sok esetben a szülők jogosan akadályozzák meg, hogy gyermekeik ilyen hosszú út­ra keljenek. Az egyszerűbb megértés és át­tekinthetőség szempontjából a május 1-i bajnoki táblázat figye­lembevételével összeállítottam, az egyes csoportokat. Fz a követke­ző: »legyei L osztály: Babócsa, Balatonboglár, Bala- tonlelle, Fonyód, Gyékényes, K. Dózsa, K. Kinizsi II., KMTE II., K. ■textiles, K. Téglagyár, K. Hu­nyadi Vasutas, Marcali, Nagyba­jom, Tab, Taszár, Siófok, Zamér- dt. Megyei n. osztály: Északi csoport: Balatonszemes, Balatonújhely, Buzsák, Felsőmo- csolád, igái, Karád, Kaposfüred, Kéthelv, Lengyeltóti, Nagyberek, Nagytoldl, öreglak, Somogyszll, Somogyvár, Szöllősgyörök, Táska. Déli csoport: Bőhönye, Csoko- nyavlsonta, Felsőbogát, Gázló-Fo­nó, Gölle, Háromfa, Kadarkút, Kaposmérő, Kutas, Lábod, Mező- csokonya, Nagyatád H., Nagyber­ki, Somogyszob, Somogyszentpál, Somogytarnóca. Ifjúság: bajnokság: Északi csoport: Balatonboglár, Balatonlelle, Fonyód, K. Kinizsi, K. Textiles, K. Téglagyár, K. Hunyadi Vasutas, Siófok, Tab, Za- márdl. Déli csoport: Barcs, Babócsa, Csurgó, Gyékényes, K. Dózsa, KMTE, Nagyatád, Nagybajom, Marcali, Taszár. Ekként fest tehát Molnár Jó­zsef tudósítónk javaslata, melyen érdemes elgondolkodni, s melyet — úgy véljük — érdemes megvi­tatni. Ökölvívó örömök — ökölvívó gondok a Szlavónia — Délnyugat válogatott tnérkőxés után Bár a múltban már számos bi­zonyítékát szerezhettünk, de most ismét újabbat kaptunk arra, hogy milyen népszerű Kaposvárott az ökölvívás. Kedden este a szemer­kélő eső ellenére is sűrű sorok­ban igyekeztek az ökölvívás hívei a Dózsa sporttelepre, sok százan pedig a Csiky Gergely Színház relé. Valamennyi boxrajongó az eget kémlelte. És azt találgatta délután 3-től 6-ig, hogy hol lesz vajon a mérkőzés. Hat óra után néhány perccel mindenki meg­kapta a feleletet. Felvonultak a szlavón és a délnyugati ökölví­vók a Dózsa szabadtéri szorító já- ban. A kölcsönös üdvözlések után megkezdődtek a küzdelmek. MAGÁRÓL A TALÁLKOZÓ­RÓL, a számszerű eredményekről már beszámoltunk. Elmondtuk azt is, hogy a felsőbb súlycso­portokban jobb erőkkel rendel­kező vendégcsapat megérdemel­ten győzött. Maga a vereség nem is törte le a délnyugati csapat tagjait és vezetőit. Annak elle­nére sem, hogy a mérkőzést kö­vető vacsorán sok szó esett ar­ról, hogy a magyar együttes meg is nyerhette volna a mérkő­zést. Van-e ennek az utólagos bizakodásnak alapja? Meg kell mondani, hegy a Dőrí nélkül felálló csapatnál nincs. Legfel­jebb a nagyváltósúlyúak küzdel­mében lehetett volna még vala­mit keresni, ha Miklai nem ke­rül a kiütés sorsára. * * * MI IS TÖRTÉNT A MIKLAI- KEIEIt MÉRKŐZÉSEN? Az első menetben Miklai vagy két-három pontos előnyre tett szert. Már szinte biztos győztesnek látszott, amikor a második menetben Keier jobb egyenese betalált a szívgö- döibe. Miklai megroggyant. A ju­goszláv mérkőzésvezető, Jurisics számolni kezdett. A bíróval egy­idejűleg a másodperceket — Ka­posvárott első ízben — gonggal is jelezték. Nyolcnál nagy meglepe­tésre Miklai nem vette fel a ke­zét, hanem elindult a zöld sarok felé. Aztán ő is csodálkozott, hogy a mérkőzésvezető kihirdette Keier kiütéses győzelmét. Mindenesetre tanulságos ez az eset. Helytelen volt ugyanis, hogy a versenyzők­kel a mérkőzés előtt nem közöl­ték azt, hogy gonggal jelzik majd a számolásokat is. (Eddig asztalt ütöttek ilyenkor.) Mert lehetsé­ges, hogy Miklainak volt igaza, aki azt állította, hogy a gongszót a menet végének gondoUa. Viszont, ha Miklai egészen rendben van, akkor tudnia kellett volna, hogy a második menet végét csak egyetlen gongütés Jelzi, nem pe­dig tíz. Ez utóbbi Miklai-tévedés sejtetni engedi, hogy a kaposvári fiú talán m'ógsem volt egészen rendben még nyolcnál. * * • BÍRÓI MŰHIBA IS TÖRTÉNT A TALÁLKOZÓN. A Cipkár- Nachladel mérkőzésen az egyik pontozó Cipkárt, a másik Nach- ladelt jelölte meg győztesként, a harmadik bíró döntetlent ho­zott ki. A mérkőzésvezető kihir­dette a döntetlent, holott három bíró esetében ez szabálytalan. A mérkőzésvezetönek csatlakoznia kellett volna egyik vagy másik bírói véleményhez, és meg kel­lett volna jelölnie a győztest. • * • A pavics-fCzesi mérkőzés UTÁNI Bírói SZÁMOLÁSOK sem tetszettek a közönségnek. Itt ugyanis jugoszláv barátaink mél­tatlankodtak Füzesi győzelmének kihirdetése miatt. E mérkőzésnél a következő eset történt: Duzsa- nec jugoszláv pontozóbíró lapja döntötte el a mérkőzés sorsát. Du- zsanec az első menetben 20:19 arányban Pavicsot látta jobbnak. A második menetben 20:20 arányú döntetlent hozott ki, a harmadik menetben 20:18 arányban Füzesit jelölte meg győztesként. így az összesítés 50:58 volt Füzesi javára. Mikor ezt Duzsanec észrevette, akkor a harmadik menetet 20:l9-re módosította és 59:39-cel Pavicsot jelölte meg győztesként. Csakhogy már későn. így megszületett Fü­zesi győzelme, amelyhez még csak annyit, hogy Füzesinek máskor korábban kell kezdenie a hajrát, s akkor nem pontozói tévedésen alapul majd győzelme. SZÉP VOLT, JÓ VOLT, MEG FELELT A VÁRAKOZÁSNAK a Szlavonia-Délnyugati kerületi válogatott mérkőzés, amely megmutatta, hogy komoly erőt képvisel a délnyugati ökölvívás, Nekünk különösen tetszett Do­rogi, Tóbi és Riba öklözése. Hő­siesen harcolt és csaknem meg­lepetést szerzett BödŐ Is, aki egy ízben padlóra küldte a jugoszláv nagyválogatott nehézsúlyú ök- lözőt, Bandát. De az nem tet­szett, hogy Dőri ez alkalommal sem lépett szorítóba. Állítólag »pihen*. Úgy véljük azonban, hogy e pihenés mögött valami nincs rendben. Az utóbbi he­tekben különböző hírek is kel­tek szárnyra Dőri körül. Nem tudjuk, mennyi az igazság e találgatásokból. Egy azonban bizonyos: Dőrinek ott kellett volna lennie a szorítóban. Kö­telezi őt erre az a szép sport­múlt, amely a még egyáltalán nem öreg kaposvári ökölvívó mögött máris ott áll. Nagy kár volna, ha ezt a szép sportpálya- futást a sportszerűtlen magatar­tás homályosftaná el. Ez bi­zony méltatlan volna ahhoz a Dőri Andráshoz, akit oly sokszor állítottunk a múltban és szeret­nénk állítani a jövőben is fiatal ökölvívóink elé példaképük JUGOSZLÁV sportbarAtaink és magyar edzőjük, Sviker Gyula igen jó benyomást keltettek Ka­posvárott. Szimpatikus sportembe­reket ismertünk meg bennük, akik között találunk néhány pompás ökölvívót. Tehetséges a pehelysú­lyú Cok, Favies sem véletlenül szorította meg Füzesit. Nagy ütő­ereje van Keiernek és Davldo- vicsnak. Egyébként Szlavónia vá­logatottja Davidovicsot és a ne­hézsúlyú Bandát a zágrábiaktól kérte kölcsön a magyarországi portyára. Még annyit a találko­zóról: szívesen látnánk máskor is hasonló mérkőzéseket Kaposvárott. * » • BEFEJEZÉSÜL SZÓLJUNK a potyanézőkről. A Dózsa elsősor­ban azért rendezte ezt a viadalt szabadtéren, hogy az ökölvívás valamennyi barátja számára megteklnthetővé tegye a váloga­tott viadalt. Valóban, sokan is Jöttek el. A mérkőzés második felét véleményünk szerint már kétezernél több szurkoló látta. A jegypénztárak elszámolásakor viszont az tűnt ki, hogy alig ezer néző váltotta meg a belépőjegyét. A többiek Jegy nélkül kerültek be Ilyen vagy olyan úton a pá­lyára. Az esetet azért említjük meg, hogy a notórius lógósok számára figyelmeztetést adjunk, nem elég a sportot csak erköl­csileg támogatni. Az Ilyen és ehhez hasonló rendezvények fil­léreiből kell ugyanis fenntartani a sportkörök szakosztályait. Ép­pen ezért senki se sajnálja azo­kat a forintokat, amelyek vég­eredményben arra a magaslatra Juttatták az elmúlt évek során Kaposvár ökölvívó sportját, me­lyet ez a mérkőzés is híven visz- szatükrözött. Kovács Sándor tarsasgéfkocsit indít kellő számú jelentkező esetén a KMTE Nagykanizsára a jövő va­sárnap sorra kerülő Nagykanizsai Bányász—KMTE NB Il-es bajnoki mérkőzésre. A különjáratú gépko­csi vasárnap délután fél 2-kor in­dul Kaposvárról. Részvételi dfj: ülőhely 50 forint, állóhely 40 fo­rint. Jelentkezni lehet pénteken délig a K»JTE sportirodájában (városi tanácsszékház, telefon: 11-69), Illetve Németh Ferenc sport­köri vezetőnél, telefon: 15-82. Győztek a KMTE asztaliteniszezői Szombat-vasárnap a fővárosban szerepeltek a KMTE NB Il-es asz- taliteniszezői. Az első napi mér­kőzésen a KMTE asztalttenlszezők biztos és nagyarányú győzelmet arattak a Bp. Reszelőgyár ellen. E mérkőzés eredménye 11:5 volt. A kaposvári győzelmek közül Androsits 4-et, Molnár és Németh 3-3-at, Lach egyet szerzett. Vasárnap is bajnoki mérkőzése lett volna az MTE-nek. A KMTE csapata azonban annak ellenére, hogy egy héttel korábban ajánlott levélben kért szállodát biztosítani, szálláshelyet a főváros egyetlen szállodájában sem kapott. így a csapat kénytelen volt mérkőzá» nélkül hazautazni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents