Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-10 / 135. szám

TRAKTOROSAINKAT ÜNNEPELTÜK

A Kaposvári Gépál omás fellobogósva, Uúmat kapott a gépállomáson

K-iss István 700 forint penzjukicsinosítva várta dolgosóit

és a vendégeket az ötödik traktorosnapon. Az ünnepség tíz óraikor kezdődött Zornbai József párttitkár megnyitója után Pellérdi Gyula üzemgazdász elszavalta József Attila »■Munikásóik-« című versét

Az ünnepi beszédet Horváth Györgyné, a járási párt- bizottság munkatársa tartotta meg. A gépállomások tízéves múltjáról, a kezdeti nehézségekről beszélt

— Az ellenforradalom fő célkitűzése volt, hogy visszaadják a gyárakat és a földeket eredeti tulajdonosaiknak. Erről Mindszenty hercegprímás is világosan beszélt Járásunkban a földek 27 százaléka a termelőszövetkezetek tulajdonában volt, azt a feladatot tűzték hát ki maguk elé az ellen- forradalmárok, hogy szétrobbantsak a termelőszövetkezeteket. A gépállomás körzetében 17 termelőszövetkezetet oszlattak szét. Most hat tsz működik. A termelőszövetkezetek a 3004-es rendelet értelmében kedvezményesen vehetik igénybe a gépi munkát, mégsincs kihasználva a gépállomás teljes kapacitása — mondotta Horváthné elvtársnő, majd így folytatta:

— Mi tudjuk, hogy a munka biztosítása sok álmatlan éjszakát okozott a gépállomás vezetőinek, dolgozóinak. Sokkal könnyebb volt, amikor a termelőszövetkezetek igényét kellett kielégíteni, ma azonban a terv teljesítéséhez a közüle- teknél és 25 százalékban a dolgozó parasztoknál kell munkát végezni. Éppen ezért a mi gépállomásaink dolgozóinak, vezetőinek feladata az is, hogy olyan politikai és felvilágosító munkát végezzenek az egyénileg dolgozó parasztok között, hogy a feloszlott termelőszövetkezetek helyett minél több új alakuljon.

| — Nyilvánvaló — mondta a

továbbiakban az előadó —, hogy a gépállomás az önköltséget csak a termelőszövetkezet tábláin tudja legjobban csökkenteni. Éppen ezért létkérdése a gépállomásnak, hogy a mezőgazdaságban is teret hódítson a nagyüzem. ■— Beszédét azzal fejezte be, hogy további jó munkát kívánt a gépállomásnak.

Ezután Bódis István elv- táns, a megyei pártbizottság munkatársa emelkedett szólásra.

— A gépállomás csak akkor érhet el jó eredményeket, ha kialakítja törzsgárdáját. Ha . a I dolgozók nem átjáróháznak te- , kintik munkahelyüket, nem azért jönnek a gépállomásra, j hogy kitanuljanak egy szakmát, megszerezzenek egy jogosítványt, s aztán tovóbbáU- Janak, akkor már erdeményt értünk el. Olyan dolgozókra van szükség, akik életcéljuknak tekintik, hogy a gépállomáson munkálkodjanak — mondotta beszédében.

A Gépállomások Megyei Igazgatósága nevében Tátrai András elvtáns a gépállomás előtt álló legközelebbi feladatokkal foglalkozott. Felhívta a dolgozók figyelmét a betakarítás maradéktalan elvégzésére. — Általában 4—5 százalékos szokott lenni a szemveszteség. Megyei viszonylatban holdanként 40 kg. Mivel évente 160 ezer tonna gabonát csépelünk el, a szemveszteség 8000 mázsa. Ha sikerül a szemveszteséget felére csökkente- hünk, 4000 mázsa gabonával többet takarítunk be. Ez a mennyiség csaknem 2000 ember évi kenyérszütoségletét fedezi. Csak gondos betakarítással takaríthatunk meg ennyi gabonát. Ezért szükséges a cséplőgépeket tökéletesen kijavítani. Legnagyobb megtakaGépállomás! dolgozók kitüntetése

A gépállomások fennállásának 10. évfordulója és az ötödik traktorosnap alkalmából megyénk gépállomási dolgozói közül hatan kaptak kormány- kitüntetést. Nagy Árpád, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője és Takács András, a Marcali Gépállomás igazgatója Munka-érdem- rendett kapott. Gas paries Magdolna, a Nagyatádi Gépállomás főkönyvelője, Ferenc József, a Tahi Gépállomás igazgatója Munka-érdemérmet, Bekker József, a Kaposvári Gépállomás főagranómusa a Munka- érdemérem, Foki László, a Ba- iatonikiiiti Gépállomás vezető mechanikusa pedig a Szocialista Munkáért érdemérem kd- tüntötésben részesült.

rítást azonban azzal érhetünk el, ha kombájnnal aratunk, mivel két százaléknál nem magasabb a szemvesztesége —mondotta Tátrai elvtárs.

Csöndör Lajos, a gépállomás igazgatója a traktorosnap jelentőségét méltatta, majd arról beszélt, milyen nehézségek árán teljesítette tavaszi tervét a gépállomás. — A termelőszövetkezetek földjén sokkal könnyebb traktorosainknak dolgozni, mint a kis parcellákon, mégis elmondhatjuk, hogy eleget tettünk annak a megbízatásunknak, amit a párttól és a kormánytól kaptunk — mondotta.

Ezután a jutalom kiosztására került sor. A gépállomás 54 dolgozója kapott 100—150 forint jutalmat. A Szabadságzászló Tsz kiküldötte Gogen György traktorosnak átadta a termelőszövetkezet jutalmát. Az erdőgazdaság kiküldötte Erős Károly és Fülöp Ferenc traktorosnak adott át jutalmat.

végzett tízéves munkájának elismeréseképpen.

Az ünnepség után megkezdődött az egész napi szórakozás. Aki épp megszomjazott, sörrel, borral olthatta szomját. Aki zenét akart hallgatni, annak se kellett messzire mennie, a gépállomás zenekara tánczenével szórakoztatta a jelenlévőket. Délben a vendéglátók és vendégek együtt ebédeltek a szépen megterített asztaloknál. Mindenkinek ízlett a borsóleves és a pörkölt, no meg a sör és a bor. Három órakor a nap legnagyobb eseménye zajlott le. A Textilművek pályáján összemérte az erejét a traktorosok és a műhely dolgozóinak labdarúgó csapata. Végeredményben igazságos döntetlennel végződött a nagy mérkőzés. A hangulat egyre emelkedett. A fiatalság ropta a táncot, az idősebbek kártyáztak, beszélgettek. Vendégekés vendéglátók úgy összemelegedtek, hogy bizony nagyon nehéz volt megválni a gépállomástól.

L. G.

Becsülettel helytálltak

Tfensőséges ez az ünnep. Az U-alakban elhelyezett asztaloknál napbarnított arcú traktorosok. A kormányzáshoz szokott kezek az asztalra ejtve. Űttörök énekkel köszöntik őket. A daV\.nok kiszöknek a feldíszített teremből, s elhalnak a fényverte mezőn. Traktorosnap. Az ötödik. A megbecsülés és a kö szönetnyilvánítás 'ünnepe. A barázdákra figyelő szemek elméláznak. Tapogatják az időt, a múltat, a nem könnyűt. A gépműhely dolgozói is itt vannak. Most nem pufog, nem zeng kalapács.

Kustos István, a Nagybaráti Állami Gazdaság igazgatója emelkedik szólásra. Emlékezik, fölmér, méltat, s utal a jövőre. Mit tettek, mit kell tenni, mH vár a most csöndben ülő traktorosoktól a gazdaság, tágabb értelemben az ország. Tavaly 22 000 normálhold — ennyit szántottak. Hatezer tonnakilométer a szállítás. Hány csepp veríték, hány kora hajnal és mennyi éjszaka!

Peregnek tovább a szavak.

— Odaadás, akaratkészség, becsületesség. A határ, a földek — ez bizonyít. Jó munka volt — köszönet érte — mondja az igazgató.

Talán, ha nagyon figyelnénk, hallanánk a közeli búzaföldön suhogó kalászok neszét... Ok készítettek ágyat a magnak. Évszakról évszakra változik a határ, részük van benne. Becsülettel helytálltak, ök tudják legjobban, mit takar, mit rejt a kétszavas mondat. Nyarak izzását, szellők simogatását, egymásra simuló barázdák végtelenjét

— és köszönetét is. Ezt is jelenti.

— És holnap?

Vezény szó az indulásra. De könnyebb a munka, higgadtabb a szív, a biztató elismerés. Nem büszkén, nem lenézően, de emelt fővel lépnek az asztalhoz, hogy átvegyék a kitüntető jelvényt s a pénzjutalmat. Juhász Pál, Horváth György, Niklai János — szám szerint 12-en. Percek vagy órák múltak el? Nem méri senki az időt. Az ünnepi ruhák megfeszülnek a melleken, a szemek a távolt fürkészik. Olyan ez, mint a fogadalomtétel: bensőséges és felemelő.

— G. S.

ITTHON

( Külföldről hazatért fiatalember elbeszélése szerint ) 5.

TPsténként az ágyamban termünkből át lehetett látni és a WC tartálya mögé rejtet- fekive hangtalanul mon- a másik szárnyra, ahol orvosi tem. Nyugtalanul vártam a dogattam magamnak: nesze, szobák voltak. E szobák egyi- reggelt, mert tudtam, hogy Selmeczi Laci... kalandra vágy- kében az asztalon látcsövet és másnap visszaküldenek a laktál, most megkaptad. Itt fogsz több katonai holmit láttam, a tanyába. Ügyesen magammal me^dögleni, ezeknek a sátá- falon térképet. Végtelenül iz- vittem a zsákmányt. Ekkor noknak a karmai között... De galmas volt ezeknek a meg- már nyomoztak a tolvaj utón, úgy kell neked, ha nem tudtál szerzése. Este, amikor elnyu- és mondhatom, reszkettem a megmaradni a hazádban. Most godott a hatalmas ház, kilopa- gondolatra, hogy rajtakapnak, otthon a srácok sétálnak a kodtam a teremből, és macska- Másnap vasárnap volt, 1957. parkban a lányokkal, fagylal- léptekkel átkanyarodtam arra november 17-e. Kimentünk a tott esznek, szórakoznak. En a folyosóra. Torkomban érez- városba, és ott öten összebe- meg itt poshadok el, s azt sem tem a szívemet. A forduló széltünk. Néhány tábla csoko- tudom milyen címen... Kellett után a második ajtón kellett a Iádéval délután útnak indul- neked, Laci, most megkaptad szobába bejutnom. Elhatároz- tunk. Nagy vállalkozás volt. a magadét.. De ha ég, föld tam, hogy holdkórost fogok Mögöttünk halál, előttünk ha- összeszakad, akkor is kijutok játszani, s minha csak véletle- Iái. Ha elfognak, kivégeznek, innen és hazamegyek! Haza! nül nyitottam volna be éppen ha az arabokhoz megyünk, De mikor és hogyan? oda. Odalopakodtam, és ma- azok elvágják a torkunkat

Ilyenkor este rémes víziók tatni kezdtem az ajtón. Bent- Másfél nap alatt értük el az és lelkiismeretfurdalás gyötört, ről semmi nesz sem hallat- algériai szabadcsapatok első Sokszor nem voltam képes szott Lenyomtam a kilincset, álláspontját, de a másfél nap hosszú órákig elaludni, egyre majd összerogytam az izga- maga volt a végtelenség. Borosak azon törtem a fejem, mi- lomtól. Senki nem volt a szó- zalom rá visszaemlékezni. Miképpen szökhetnék meg. Készt- bábán. Nem volt időm körül- kor szökésünket felfedezték, helyi százados már olyan fokon nézni, csak nekiestem a tér- repülőgépekkel kerestek ben- űzte a szadizmust hogy min- képnek, és kiszakítottam ke- írünket.

denkiben forrt a vér. Egy na- rétéből. Negyvenszer hatvanas — Sík területen kellett át- pom fellázadtak ellene vagy kis térkép volt Aztán az asz- haladniuk? harmincán, és nagyon kikésrí- talon keresgéltem, de nem ta- Szerencsére nem nagy tátették. Ezeket áthelyezték a láltam, amit kerestem. Kihúz- ^ volságon. Mikor elérbüntető csoporthoz, és váloga- tam a fiókot és kotorásztam, tűk a sziklás, hegyes vidéket,

tott módon sanyargatták a sze- Lapos, gömbölyű tárgyat húz- akkor már könnyebb volt elrencsétlen'eket. tam elő, és sikoltani szerettem rejtőzni. A sziklák alá lapulEgyik reggelre magas lázam volna örömömben: iránytű tunk, S onnan nem mozdul- lett, bedagadt a torkom, még volt. Nesztelenül kisurrantam tunk ki estig. Mint ismeretes, beszélni sen bírtam. Kórházba a szobából. Az egész művelet ott az éjszakák a nappalhoz kerültem, ott feküdtem egy nem tartott tovább öt percnél, képest hidegek. Majd meg- hrtig. Volt időm a töprengésre, de halálosan belefáradtam, vett bennünket az isten hide- és sok mindent kieszeltem. A Ruhám alá rejtettem a szerze- ge. Éjjel folytattuk utunkat az kórházban határoztam el vég- ményt, és visszamentem a te- iránytű segítségével, de sejtel- legesen szökésemet Nagyon rembe. Mindenki aludt már műnk sem volt, hogy hol kö- érdekes úton-módon jutottam Tudtam, hogy sürgősen el kell tünk ki. őszintén bevallom, térképhez és iránytűhöz. A mirejtenem a holmikat. Kivittem, nagyon féltünk az araboktól is.

Szorongatott helyzetünkben leginkább attól szenvedtünk, hogy nem volt vizünk.

— A repülőik lőtték magukat?

— Csak úgy pattogott körülöttünk a szikla.

— Persze a leszállásra nem volt alkalmas terep.

— A terep sem volt alkalmas, és a franciák sem voltak biztosak abban, hol rejtőzködnek szabadcsapatok. Attól nem is tartottunk, hogy leszállnak. Az dermesztett meg bennünket, hogy esetleg nem találunk vizet, és szomjan halunk. Nehéz volt amúgy is az előrejutás. Vasárnapi ruhánkban voltunk, az meg nagyon virított. Egyikünknek eszébe jutott, hogy be kellene maszatolni. Azt is csináltuk: összemázoltuk magunkat sötétsárga és fekete bogyóval. Azt nem tudom elmondani, hoey mit éreztünk, mikor az arabokkal szembe találtuk magunkat.

— Hogyan fogadták magukat?

— Igen barátságosan. Ahogy bántak velünk, az minden várakozást felülmúlt. Nyomban átöltöztettek bennünket, bőségesen adtak ennivalót, és pihenni küldtek.

— Nem gyanakodtak, hogy esetleg azért szöktek át, hogy kémkedjenek?

— Feltettek néhány kérdést, mi őszintén válaszoltunk. Közöltük velük, hogy egyetlen célunk eljutni hazánkba. Kértük őket, hogy legyenek segítségünkre. Készséggel álltak rendelkezésünkre.

— Milyen nyelven beszéltek?

Jí'ranciául. A légióban is franciául beszéltek velünk, és most utólagosan örülök ennek, mert legalább megtanultam ezt a nyelvet.

Kettfts évforduló Nagyatádon

(Tudósítónktól.) 1

Vasárnap délelőtt ragyogó napsütésben 11 óraikor kezdő- ; dött meg a traktorosnapd ün- j népség Nagyatádom. Kettős évfordulót ünnepeltek a gépállo- I miás dolgozói: a Nagyatádi I Gépállomás fennállásának ti- I zedik évfordulóját és az ötödik traktorosnapot.

A szépein feldíszített elnöki emelvényen 11 óra előtt néhány perccel foglalták el helyüket az elnöikség tagjai: a gépállomás vezetői és kiváló dolgozói, a járási pártbizottság és tanács képviselői. Az elnökségiben helyet foglalt Dani János elvtárs is, aki tíz éve traktorista.

Nagy László mérnök, igazgatóhelyettes üdvözlő és megnyitó szavai után Fábrd István, | a Gépállomások Megyei Igazgatóságának osztályvezetője mondott ünnepi beszédet.

Fábri elvtárs többek között a következőket mondta:

— 1948-ban, amikor a hatalom kérdése már eldőlt, megalakultak országunkban az első termelőszövetkezetek és gépállomások. A megye első gépállomása között ott volt a nagyatádi is. Vannak itt, akik: tíz, nyolc, hat esztendeje traktorosok. A Nagyatádi Gépállomás dolgozói derekasan meg- áilták a helyüket az ellenforradalom alatt. Most is az élen járnak. Május 31-i értékelés szerint az ez évi tavaszi tervüket 87,3 százalékra teljesítették. Kimagasló eredményt értek el a M ikies -brigád tagjai — tavaszi tervüket 102 százalékra teljesítették, Tolnai János 170 és Angyal István pedig 146 százalékra.

Az eredmények után a gépállomás legfontosabb feladatairól beszélt Fábri István.

— Elsőrendű feladata ennek a gépállomásnak — mondotta —, hogy tavaszi tervét maradéktalanul teljesítse. Aratás éa cséplés, a nyári munkák dandárja előtt állunk. Néhány hét múlva járásszerte megkezdődhet az aratás. Erre a nagy munkára alaposan fel kell készülni. Arra kell törekedni, hogy minden szem gabona minél hamarabb fedél alá ke- rüljön. Igen fontos feladata 1 gépállomásainknak a termelő- szövetkezetek segítése, gazdasági megerősítése.

Ezután a társadalmi tulajdon védelméről szólott Fáibrt elvtárs. Nagy taipssal fogadott beszéde után Sasvári Ferenc elvtárs a járási pártbizottság és a járási tanács végrehajtó bizottságának üdvözletét tolmácsolta az ünnepeiteknek.

Nagy elvtárs ezután átadta a jutalmakat: Dani János, Ste- fanecz József, Angyal István, Tóth József, Horváth Lajos, Druzsin Ferenc, Beregszászi István, Naszladi István, Csordás Anna, Lukács István, Dani ' Imre, Kovács István, Kovács Ferenc és Balogh János kaptak pénzjutalmat

Az ünnepség után a gépállomás vezetősége ebéden látta vendégül dolgozóit, majd délután a gimnázium kultűncso- paríja adott ünnepi műsort.

Hétszáznál is többen ünnepelték

a Memyei Gépállomás traktorosait vasárnap. Délelőtt Czmetrík István igazgató és Feremczi Vendel főmérnök és több dolgozó részt vett a Rák- siban rendezett nagygyűlésen. Mind a traktorosok, mind a vezetők örömmel hallgatták azt az elismerést, amelynek hangot adott Tömpe István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese. Tömpe elvtárs ugyanis azt hangsúlyozta: abban, hogy a ráksd Uj Élet Tsz a kisebb szövetkezetek tavalyi orszagos versenyében az első helyezésit érte ed, benne van a mennyed traktorosok, gépállo- mási dolgozók áldozata* munkája is.

A délutáni órákban kezdődött a traktorosnapi ünnepség, amelyen a traktorosok, gép- állomási dolgozók és hozzátartozóik, valamint a körzethez tartozó tsz-ek. tagjai és egyéni parasztok — összesen hét- száznál is többen vettek részt. A legjobb traktorosok pénzjutalmat 'kaptak, majd az ünnepeltek és ünneplők együttesen szórakoztak.

— Meddig maradták az arab csapatoknál?

— Csak néhány napig. Aztán tizenhét napig meneteltünk egyik állomáshelyről a másikra, míg Marokkóba értőink.

— Gyalog tették meg ezt az utat? Hány kilométer lehetett az út?

— Részben gyalog, részben gépkocsival, teveháton, ami jött. Az út mintegy ezerötszáz kilométer hosszú volt

— Gondolom, nem volt esemény nélküli ez a tizenhét nap sem, amíg eljutottak Marokkóba.

— Bizony nem. Sőt nagyon is változatos és izgalmas volt. Néhányszor belekerültünk a tűzbe is. Hű, de melegünk volt! Azelőtt csak filmben láttam támadást. Alkalmunk volt látni, hogy a szabadcsapatok milyen hősi küzdelmet vívnak szabadságukért a franciákkal. Nagyszerű férfiak a szabadság- harcosok! Elképzelhetetlenül nehéz helyzetekben is hidegvérrel teljesítik kötelességüket, s a sok megpróbáltatás ellenére sem durvák. Van szívük, méghozzá meleg, emberi szívük. Nekünk, idegeneknek a sok sanyargatás után végtelenül jólesett, amit velünk tettek. Egyik állomáshelyről átadtak a másikra, és mindenütt egyformán rendesen bántak velünk.

— Marokkóban mit csinált?

— Itt az illegális szabadság- harcosok védelme alatt éltem. Elláttak pénzzel, 'mindennel, értesítették a magyar hatóságot, hogy haza szeretnék jönni. Elképzelni sem tudja, hogy milyen végtelenül vártam az engedélyt a hazatérésre. Valóságos, igazi értelemben ekkor

éreztem honvágyat. Olyan honvágyait, amilyet az érezhet, aki olyan keservesen megbánja, amit tett, minit ahogy én megbántam. Múltak a napok, és én csak vártam, vártam, egyre türelmetlenebbül.

— Itt már nyugodt körülmények közt élt? Nem kellett félnie, hogy visszakerül a légióba?

— Dehogynem! Itt újra elindult a pokol. Amerre mentem mindig figyelnem kellett, mert minden pillanatban érhetett meglepetés. Este valahogy úgy mentem az utcán, hogy a kezem mindig ütésre állt. Mindig attól kellett tartanom, hogy vállonragadnak, betusz- ketaak egy kocsiba vagy leütnek. Ez a folytonos bizonytalanság olyan idegőrlő volt, a hazatérési engedély pedig egyre késett. Arra a gondolatra, hogy esetleg nem térhetek haza, az őrülés kerülgetett. A légióban, amikor büntetésiből nem adták három napig vizet, attól nem gyötrődtem úgy, mint ettől a gondolattól. Éjjel álmomban mindig itthon jártam, s szinte ajándékok voltak ezek az álmok. Itt már nem éheztem, de mégis mindig éhes voltam. Itthoni ételek íze járt az eszemben és azt mondtam, ha egyszer hazakerülök, megint csak mákos nudlit főzetek először anyámmal. De jöttem volna... Itt elhallgatott Selmeczi, és úgy látszott, hogy mélyen gondolkodik. Majd mélyet sóhajtott és folytatta:

— Egy este elmentem táncolni. Tudja, olyan vad helyre.

— Honnan tudhatnám, hogy milyen egy olyan »vad hely« — mondtam neki mosolyogva.

(Folytatjuk.)

CSERNA MARIANNA