Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

SOMOGYI NtPUAY 5 YfeffSfhap, VMS. Jäi*m 9K Épül a kaposvári úttörők sátortábora Fonyódon Ötven lány a földeken HflNT ESŐ UTÁN A GOMBÁK az erdőn, úgy bújnak elő egymás után a sátraik a Balaton partján vé­gig. Ahonnan ma még üdezöld akácos, nyél-fás integet csak az utazó felé, holnapra sátrakkal népesülnek be a tisztások. Nem szokatlan látvány ez, hi­szen évek óta, amikor bezárul­nak az iskolák kapui, megindul a népvándorlás a balatonmen- ti táborokba. Vidám sátor\*á- roskákat varázsol a felnőttek gondoskodása úttörőink szá­mára, hogy az egész évi tanu­lás fáradalmait itt pihenjék ki, ezekben a sok élménnyel ke­csegtető táborokban, ahol a napfény, víz és levegő hatásá­ra szinte kicserélődnek a gye­rekek. Nem messze a fonyódi állo­mástól, egy fiatal akácosban, közvetlenül a víz mellett, sok más tábor szomszédságában épül ezekben a napokban a kaposvári úttörők sátortábora is. Naphosszat pufog a cölöp­verő kalapács, harsog a fűrész, csattog a balta, egymás után emelkednék ki a fűből, és so­rakoznak egymás mellé a sá­torok szabályos négyszögben. Két honvéd elvtárs irányításá­val folyik a sátorverós, de itt van Csapó Sándor is, az Uttö- rőház vezetője néhány nagyobb úttörő pajtással. Ök a tábor- építők, s él lehet mondani, hogy megdolgoznak azért az örömért, amit az első érkező csoport ujjongása jelent majd számukra. Ma még sok az iga- zítanivaló, nem minden sátor ponyvája feszül az »előírás« szerint. De mindez nem jelen­ti még azt, hogy július 1-ig* nem készül el minden. Ekkor lesz az ünnepi tábormegnyitó, s ettől kezdve augusztus 30-ig hat csoportban háromszáz út­törő fiú és leány nyaral itt két­hetenként. E lsőkként a séta­tér UTCAI ISKOLA úttörői érkeznek, ők lesznek a tábor honfoglalói. A program­ba vett próbázásokon kívül ne­kik jut az a megtisztelő fel­adat is, amit a tábor körleté­nek rendezése, szépítése jelent. Egyelőre üresek a sátrak, de már helyükön állnak a vas­ágyak, egy sátorban három ágy, kövérre tömött szalma­zsákokkal várja az első sátor- lakókat. Legalább úgy várja, mint a gyerekek, számolva A sok „katonahős" között érdemes megismerkedni Búmmal is... Csütörtök óta ost­rom alatt áll a Vö­rös Csillag filmszín­ház: mindenki látni szeretné a »Bum, a katona« című svéd filmet. A pénztárak ellen naponként meg­újuló invázión nincs semmi csodálkozni­való. Az »Egy nyá­ron át táncolt« ma­gyarországi bemuta­tása óta hazánkban megbecsülés és ér­deklődés fogadja a svéd filmgyártás al­kotásait, már csak azért is, mert svéd filmet ritkán lát kö­zönségünk. Noha a két ismert film nem hasonlítha­tó össze semmiben, nem kevesen csaló­dottan jönnek ki a »Bum, a katona« filmelőadásról. Nincs igazuk, hiszen az imént még olyan jóízűeket nevettek e filmvígjáték mulat­ságos fordulatain. S ez a film nem is akar mást, csak nevettet­ni. Ha egyáltalán ér­demes beszélni a hi­báiról, akkor az al­kotóknak. a tehetsé­ges Lars-Eric Kjell- gern-nek, a rendező­nek csak az róható fel, hogy az ismert témához, amely szín­padon és filmvász­non megjelent, már ezer változatban ed­dig — nem keresett új kifejező eszközö­ket, s megmaradt a rég bevált vígjátéki fordulatok alkalma­zásánál. A »Bum, a katona« c. film azon­ban így is élvezetes. A Bumot alakító Nils Poppe, a svédek kiváló komikusa a maga számára írt pa­rádés filmet. Hiszen nemcsak az örökké mókázó fiatalember­nek, Búmnak az ala­kítója ő, hanem a for­gatókönyv írója is. Nagy, megrázó él- nényt, feledhetetlent 'ámi filmvígjátéktól ■úlzó követelmény. A .’ilmvígjáték feladata ■i nevettetés, se te­kintetben nem ma­rad adósunk a film. Annak ellenére sem, hogy a »Bum, a ka­tona« című svéd film mondanivalóját nem lehet határozottan summázni. Mindettől függetlenül, aki ked­velője a vidámság­nak — s ugyan ki ne lenne az! —. an­nak érdemes megnéz­nie e filmet, és meg­ismerkednie a sok más, már ismert »ka­tonahős« között a svéd Búmmal Is! Mándi Petivel beléptem áz osztályomba. Fogtam a vállát, es megálltunk a padok előtt. Az osztály feszesen állt, a he­tesek jelentésre készen vártak a tábla mellett. Kint a téli reggel derengett. A kályha bőséggel öntötte a meleget, és a tűz fénye táncolt az árnyé­kos falakon. Ahogy megáll­tunk, azonnal éreztem, hogy Mándi Péter belépője nem si­került, mert mikor tegnapelőtt Berda Kari érkezett meg az iskolához az én osztályomba, és ugyanigy álltam meg vele az osztály előtt, más ize volt a bemutatkozásnak. Berda Kari feketére lakkozott bogárszeme végigsétált az arcokon, és any- nyi derű, kötekedés volt ben­ne, annyi jóízű játékot, apróbb zsiványságot ígért a tekintete, bogy a fiúk keze majdnem egyszerre lendült a magasba, és Andrásfia András, megelőz­ve valamennyit, felugrott és kiáltotta: — Itt is van hely, ide ül­lőn! Utána hasonlóképpen fel­zúgtak a többiek. Sánta Biri abbahagyta az örökös szirtes ceruza csereberét, úgy nézte a jövevényt. Rajéi Annus pedig tátva felejtette a száját, és ez nála igen nagy csodálkozást je­lentett minden időkben. Berda Kari tehát hihetetlen sikert aratott, pedig semmivel sem volt kevésbé rongyos és ágról- izakadt, mint Peti, Kabátja is spárgával volt összekötve, míg Petinek szép fekete öv díszlett kabátja derekán, és határozat­lan színű vászontarisznyája te­kintélyesre tömve lógott vál- lain, elárulva egy labda kör­vonalait. Hát álltunk Petivel. A gye­rek nem nézett sehova, csak le a földre. Talán a cipője or­rára, ahonnan a kapcából ki­bújt nagy lábujja. Hosszú, gondozatlan haja visszagöndö­rödött a tarkójára. Puha volt a haja és angyali szőke. A fiúk unottan bámészkodtak. Sánta Biri éppen piros ceru­zát cserélt zöldért, félszemmel engem mustrálva, és Rajci Annus csukott szája nem nyí­lott ki Peti látásán. Az osztály úgy vette Petit, mintha nem lett volna. Sem­mit sem váltott ki belőlük. Hogy abból mit érzett ő, vagy érzett-e meg belőle valamit, jó lett volna tudni. Megdörzsöltem tenyeremmel a fejebúbját, és ennyit mondtam az osztálynak: Uj társat kaptatok. Mándi Péter a neve. Még azt akartam hozzáfűzni, »fogadjátok szeretettel«, mikor észrevettem, hogy Márton Pál, a hetes nagy komolysággal, nyakát nyújtogatva a hiányzó­kat veszi számba még egyszer a hátam mögött. Olyan nagy volt a közöny, hogy nem szóltam többet. He­lyére vezettem a hátsó padba, Andrásfia András mellé. Bá­torítóan még egyszer megdör­zsöltem a fejebúbját, és visz- szamentem a padok elé. Az osztály feszesen állt, a hetesek jelentettek, beírtam az osztály könyvbe, és megkezdő­dött az óra. A régi kerékvá­gásba zökkent minden. Megin­dult ez a nap is, eljövendő több-kevesebb bosszúsággal és hasonlóan méretezett örö­mökkel. Varga Berci kínlódott a táb­lánál a tizedes törtek kivoná­sával. Mindig hadilábon állt a számtan tudománnyal, de a tizedes törtek végképp meg­keverték a fejét. Sehogysem értette meg, hogy miért szá­mítanak a nullák a tizedes vesszőtől balra, és hogy mi a helyzet ezzel szemben a jobb oldalon. Még véletlenül sem hibázott rá, az osztály állandó, de titkos derültségére. Andrásfia András állt a hát­só padban. Egy pillanatig sem tudott a helyén megülni. Ahogy az első kérdés elhang­zott, keze azonnal a magasba lendült, és már állt is, így kísérve figyelemmel a táblán folyó műveleteket. Az osztály megszokta, most már én is. és fel sem tűnik, hogy minden órát jóformán végigáll, min­den figyelmeztetés ellenére. Közben Petit néztem. A helyén is úgy ült, mint ahogy állt az osztály előtt, lehajtott lejjel, és mozdulatlanul né­minden napot a készülődésben, mikor jöhetnek már. A tábor kapuja még dísztelenül hever a fűben, de a tábor közepén őrtálló zászlórúdon már ott leng a zászló, s egyre vidámab­ban, elégedettebben leng, mert délelőttről délutánra kelve csaknem fogadásra kész a sá­torvároska. Bizony boldogok lehetnek, akik itt tölthetnek két hetet! Jó, tartalmas a program. Van benne sok játék és sok komoly dolog is. Itt teszik le a próbá­kat úttörőink, aztán persze nem lesz hiány fürdésben, ki­rándulásokban, műsoros tábor­tüzekben, számháborúzásban sem. Az iskolaév alatti tanfolya­mokon kürtösöket képeztek ki. Fontos személyei ők a tábori életnek. Ébresztő, takarodó, gyülekező jelzése mind, mind az ő feladatuk. Arról nem is beszélve, hogy ha valami éjsza- kai »veszedelem« törne a tá­borra, ugyancsak a kürtös dol­ga riadót fújni. Sokan túl van­nak már a főzési próbán. Is­merik a tábori tűzrakás min­den csínját-bínját, és a tábori ételek királyának, a paprikás krumplinak az elkészítését. Egyszóval nem készületlenül jönnek a gyerekek a táborba, Úgyszólván egész év alatt ké­szültek az itt eltöltendő két hétre. Komoly próbatétel a tá­bori élet. Ilyenkor szokott ki­derülni, hogy ki az anyámasz- szony katonája. \ NÉPTELEN SÁTRAK KÖZÖTT járva most még a képzeletre van szükség a tábor jövendő életének leíes- téséhez. Egy bizonyos: csuda jó dolog lenne itt élni; akárha csak két hétig is! Közel a víz­partot szegélyező bokrok mel­lett áll három sátor, kettő kö­zülük a parancsnoki, egy pe­dig a vöröskeresztes sátor. Hogy ne legyen hiány az első­segély nyújtásban sem, a vörös- kereszt minden csoporthoz ki- küld egy-egy aktívát, így ha valaki vigyázatlant baleset ér: elvágja az ujját, vagy kagyló sebzi fel a talpát, nem kell megijednie. Az élelmiszer-rak­tár téglából épült, most tarta­nak a cserepeziésnél. De legyen elég ennyi a ké­szülő táborról, ami szép lesz és jó lesz, de ma még az hiány­zik belőle, ami életet jelent: a gyermeki jókedv. Július 1 után már érdemesebb lesz a ripor­ternek belesni a sátrakba, meg­nézni, mi fő az apró bográcsok­ban és mi a nagy üstben, ho­gyan élnek úttörőink. — li — zett a padok alá. Megdöbbentő volt ez a viselkedés, de egye­lőre nem tudtam eldönteni, hogy mi ez. Fásultság, teljes közöny. figyelésképtelenség, fáradtság? Lassú léptekkel mentem odáig, és mikor fel­emeltem a kezem, hogy meg­nézzem füzetét, a váratlan mozdulatra olyan hirtelen kapta karját kifeszített kö­nyökkel az arca elé, hogy meghökkentem. Verik ezt a gyereket, ötlött fel bennem. Sokat kaphatott már. * * * Jó pár nap eltelt az érkezé­se óta. Az osztály nem vette be, az udvaron is társtalanul álldogált, lehajtott fejjel, ci­pője orrával tologatva néha egy-egy kavicsot. Nem ját­szottak vele, és labdája is bent maradt a tarisznyában, ami pedig érthetetlen és nagy szó, mert labdából sohasem le­het elég. Vagy nem tudtak ve­le mit kezdeni? Még a lá­nyok sem törődtek vele, pe- diig azoknak elismerten^ vaj­szívük van, és a gyámolatla- nabb fiúkat pártfogóan be szokták venni a karikázóba. Osztályomat Berda Kari uralta. Nem csökkent körülöt­te az érdeklődés, ő meg ki­fogyhatatlan volt a játékban, ötletben, szervezésben. Csak tanulásban voltak egyek Pe­tivel. Egyiknek sem lehetett szavát venni ilyenkor. Egy nap, a szertárból jövet, csengetés után és első óra előtt az osztályom ajtajánál léptem éppen, lévén a nyolca­dikban órám, mikor az ajtón kiugrott Andrásfia András fé­nyesre csiszolt szemmel, és iz­galomtól elfúló hangon dobta felém a hírt: — Mándi Peti százhúsz fo­Már messziről feltűnnek pi­ros, fehér, kék, sárga, tarka ruhájukkal, ötven lány kis kapákkal irtja a gazt a Kerti- magte>~meltető Vállalat gazda­sága tíz holdas dugványhagy­ma tábláján. Méghozzá milyen igyekezettel! Kiss József, a brigád vezetője mosolyog: — Ja kérem, ennek a nagy igyekezetnek oka van — mond­ja. — A csapatvezetők ugyan­is éppen ma délben írták alá a versenyfeltételeket, hívták ki egymást versenyre. Most mindenki ebben a lázban dol­gozik. Szavait elnyomja egy kiál­tás: — Megállj, Erzsi, mindjárt elérlek! — Próbáld meg!... — hang­zik a válasz, és Erzsi klskapá- ja még szaporábban csapkod a hagymatövek körül. — Na lányok, azért vigyáz­zunk, nehogy a nagy versen­gés kárral járjon! — szól köz­be Kiss József, de aztán meg­nyugodva néz körül. Olyan pontosak, jól irányzottak a kapák csapásai, hogy csak a\ gaz pusztul. De az aztán az utolsó szálig. — Ma ezzel a munkával már végzünk is. Aztán megkezdő­dik egy másik. — Mi? — Az aratás. — Milyen kalászost vágnak? Árpát, búzát?... A brigádvezető sejtelmesen hunyorog: — Nem, nem. Egészen más növényre kerül először sor. A spenót aratásra. — Spenót?... — Igen. A maghozó spenó­tot aratjuk. De azt sem akár­hogy. Nem kaszával, vagy még inkább nem géppel, ha­nem kézzel. Óvatosan húzzuk ki a földből. Nehogy egy szem mag is elhulljon. Aztán a takarmánykáposztára kerül sor, majd végül a »rendes« aratás, a búzáé következik. Már meg sem kérdezzük, mennyi idő kell e sok munka elvégzéséhez, hiszen a lányok versenyző kedve alapján most is láthatjuk az ütemet. — Nem tart nálunk egy munka sem hosszú ideig — erősiti meg gondolatunkat a brigádvezető —, hiszen a ver­senyző kedven kívül a lányo­kat a jó kereseti lehetőség is fűti. Egy ember ilyen munká­val, ha igazán szorgalmas, minden nap megkeresheti a maga 40—60 forintját. — Ez eddig rendben is van. Csakhogy elmúlik a nyár, a növényápolás minden idősza­ka, és akkor mi lesz a lányok­kal? Elküldik őket? Vagy té­len is tudja őket foglalkoztatni a gazdaság? — Hogyne. Van egy mag­tisztító telepünk. ősszel itt folytatják a munkát. Tehát új­ra találkoznak azokkal a ma­gokkal, amelyeket nyáron ápoltak, neveltek, vagy éppen »arattak«. Gondos munkára van itt is szükség, éppúgy, mint a földeken, hiszen az ' á törekvésünk, hogy minél jobb minőségű magot adjunk ki a. gazdaságból. Lassan esteledik. A lányok azonban észre sem veszik az idő múlását. Pedig már reg­gel hét óra óta jár a kiskapa a kezükben. Az előbbi gyomirtó lány megint felkiált: — Erzsi, most csakugyan utolérlek! — Nem hiszem én azt — vágja vissza a megszólított, és az ötven lány még egy utolsó lendülettel végez a tíz hold dugványhagyma gyomtalanítá­sával. Melyikük dolgozott ezen a napon legjobban? Sutyor Kató vagy Czambel Erzsébet mun­kacsapata? Az majd kiderül az értékelésnél. A verseny vég­leges győztesét majd az év vé­gén állapítják meg. (WEIDINGER) Fény Látványosság ° Svéd Cirkuszban Drótkőtéltáncos, bohóc, bű­vész és artisták tömkelegé he­lyett szokatlan látványosságok­kal: a szépség, báj és hangulat ezernyi kifejezőjével lepett meg a Trolle Rhodin Cirkusz. Bár a közönség egy része szí­vesen találkozott volna a meg­szokott figurákkal, mi úgy érez. tűk: a svéd cirkusz éppen a műfaj halódásából, egyhangú­ságából keresi és találta meg a kivezető utat igazán elraga­dó, gyönyörködtető műsorával. Bátorság és szépség, ügyes­ség jellemezte a 4 Satteliten légtornász mutatványát. Ebből is látszott, hogy a svédek nem annyira lélegzetelállító, veszé­lyes és megdöbbentő, mint in­kább mozgásművészetüket csil­logtató mutatványokra töre­kedtek. Az artistákat ezenkí­vül mindössze két számmal képviseltették. A 2 Schneider az erő, a 3 Schneller rakéta­zsonglőr az ügyesség és gyor­saság megtestesítői. Az első rész nagyobbik felé­ben egy egész állatseregletet vezettek porondra a svéd cir­kuszművészek. S ha ezek az állatok nem is igazolták előre beharangozott vadságukat, pro­dukcióik az állatidamítás cso­dáival határosak. Anton Koll- man mutatványában a tigri­sek és oroszlánok együttműkö­dése ragadott meg, a két Jäger és Trolle Rhodin lovainak pro­dukciója (különösen a 12 ne­mes telivér a Kék rapszódiá­ban) nem várt sikert aratott. (Azért mondjuk, hogy nem várt sikert, mert tudvalevő, hogy a magyar közönség már elszokott és nem túlságosan örvend a lovak szerepeltetésének.) A tevék és elefántok új színnel gazdagították a műsort. A legnagyobb élményt két­ségkívül Korst Litzov fókáinak a produkciója jelentette. Ezek, a látszatra lusta, tehetetlen, semmirevaló állatok olyan bá­mulatos ügyességgel, hibátla­nul zsonglőrösködtek a lab­dákkal, cilinderkalappal és egyéb eszközökkel, hogy nem túlozunk — az ember is meg­irigyelhetné. Nem csoda, ha kivételes képességüket vas­tapssal jutalmazta a közönség. A műsor második részét a megváltozott a porond képe, helyén ezer színben csillogott a tó tükre, s mögötte jégpá­lyán lejtettek a korcsolya mű­vészei. Fényhatások és káp­rázatos vízi játék gyönyörköd­tette a nézőt. A látvány szinte leírhatatlan... Svéd népi tánc­cal kezdődött a jégrevü, s olyan pergő egymásutánban következtek a szebbnél szebb táncok, hogy szinte nem győz­tük csodálni. Méj-Britt, a svéd bajnoknő nagyszerű te­hetségére épült az egész mű­sor. Az angolkeringő, a Polo­naise, de különösen magánszá­ma, Saint Saens: A hattyú elő­adása tetszett. Táncai kidolgo­zottak, átéltek, mozdulatai fi­nomak. Partnerei és Albert Lortzing jégkomikus is őszin­te elismerést érdemel. Hosszú percekig a víz és fény csodálatos játékát élvez­tük. A jégpálya mögött és a tó közepén ezernyi alakban színes zuhatagok, szökőkutak, vízijátékok kápráztatták a né­zőt. Mögöttük csillogott a 2 Sylvana kristályember mutat­ványaival. S noha nem több a víziparádé, mint rendkívül ügyes technikai megoldás, mégis, mert új a cirkuszban, mert szép, elragadtatással tap­solta meg a közönség. Háromszázezer ember nézte meg eddig Magyarországon a Trolle Rhodin Cirkusz műso­rát, s ez a szám már önmaga is beszél. Gyorsan pergő, élve­zetes előadást láttunk, s a kö­zönség elégedetten ünnepelte svéd vendégeinket. rintot lopott... (Folytatjuk.) Mihályi Margit jég tündérei uralták. Egészen Aranhairtás lángszóróval A lucernaterületekről az aranka irtása meglehetősen körülményes és komoly mun­kát jelent. A Sződligeti Álla­mi Gazdaságban csütörtökön új eljárást vizsgáltak meg a növénytermelési és növényvé­delmi szakemberek: vegyi anyaggal működtetett lángszó­róval égették ki a fertőzött ré­szeket. Az aramkairtás korsze­rű, gépesített módszerének a szakértők toeoaoly )í*öt jóaol- oaki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents