Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

Péntek, 1958. június 21. SOMOGYI NÉPLAP * Ereííségi bankeíí »A Ián-ygimnázium tetejében ül a Pitagoras feketében. Látod, babám, látod, ő is engem gyászol, el akarnak húzni fizikából!« (GONDTALAN FIATAL­'“r SÁG tiszta érce cseng a hangokban, s száll, száll még egyszer, utoljára együtt a sokszor énekelt diákvMa a leánygimnázium reál osztályá­nak érettségi bankettjén. Egy­más után röppennek jel a da­lok, a legkedvesebbek a dú­san terített asztalok melleit ülők ajkáról, hol szomorkásak, hol vidámak. Gyakorlatlan ujjak között füstölnek a cigaretták, az ed­dig tilosaik. Németh Ilonka ta­nárnő megértő mosoly mögül nézi a füstölés művészetével immár legálisan ismerkedő lá­nyokat, s odaszól a különösen ügyetlenül cigarettázó Lovász Szilvinek: — Látom, komoly kezdő Vagy, Szilvi!, — Egyáltalán nem — hárí­taná el Szilvi a tréfás meg­jegyzés miatt ráirányuló fi­gyelmet. Nem megy. Nevetés­sel nyugtázzák az óriási szip­pantásokat, és egy kicsit druk­kolnak, nehogy köhögés legyen a vége vagy könnyezés a lo- komotívot megszégyenítő füs­tölésnek. Hát igen, most már szabad cigarettázni. Alig akad a negyvenhat leány közül né­hány, aki nem él az érettségi adta »szabadságjoggal«. Az el­sővel, amikor az ember taná­rai társaságában már rágyújt­hat! Ma mindenki csinosabb, s'zebb, mint máskor. Bimbózó szépségű nők már ezek a leá­nyok, érettek is az érettségi bizonyítvány tanúbizonysága szerint, és mégis gondtalan, vidám nagy gyerekek. Pohár­csengés, szíves kínálgatás, da­lok világa most a kollégium. Egymás után érkeznek a ven­dégek, különösen »a világ leg­drágább emberét«, Török Le­hel bácsit hiányolják. Villant Ági és Kis Annamá­ria egy csomag készítésé körül buzgölkodik. — Péter Eriinek tüdőgyul­ladása van — magyarázzák. — Nem jöhet el, szegényke, viszünk neki mindenből, hogy ne szomorkodjék otthon. A likőrös üveg nyakára gondosan kötött masni kerül, egy tál sütemény, pár szál vi­rág az üdvözlet. Máris eltű­nik a küldöttség. T)E SZÉP, VE GYÖNYÖ­^ RŰ A FIATALSÁG! — gondolhatják a mosolygó né­zők. Itt belül a jelen, a pillanat muzsikál a nevetésben, a ven­dégek érkezését ünneplő har­sány »hurrá« és »éljen« kiál­tásokban. Itt van már Pivin- ger tanárnő, az osztályfőnök, megérkezett fiatalabb és idő­sebb tanárok kíséretében a rettegett fizika kedves tanára is, Rónaky Mária néni. Gya­nútlanul foglal helyet, s eme­li az első poharat volt növen­dékeire. Senkinek nem tűnik fel a hirtelen beállt tréfát- forraló csend. Egyszeriben ott terem Mária néni mögött va­laki, és a fejére tesz egy széles karimájú szalmakalapot. Ne­vetés viharzik a teremben, felállnak a lányok, a tanárnő is kilép a terem közepére, és komótosan, ünnepin megemeli a kalapot. Fogadásból. Hiába, az adott szó kötelez! Kedves kötelesség, amit a lányok ro­pogó tapssal köszönnek meg. — Megemelem a kalapomat a negyedik reál előtt, ha nem lesz baj fizikából az érettsé­gin! Nem volt baj. A kollégisták közül heten azt mesélik, hogy ők is kénytelenek voltak áll­ni a szavukat. Azt fogadták, hogy végigmennek este a fő­utcán mezítláb, feltűrt mele­gítőben, ha sikerül az érettsé­gi. Ez a magyarázata annak, hogy vasárnap este a moziból hazafelé igyekvők hét libasor­ban menő mezítlábas nagy­lányt láttak, akik semmi­féle érdeklődésre nem adtak felvilágosítást, némán mene­teltek, csak a Béke Szállónál robbant ki belőlük a nevetés. Beleléptek az eddig hónuk alatt hozott »400-as« cipőkbe, letűrték a melegítő szárát, és futottak hazáig egy mellékut­cán. — Hol a zenekar? — Csak kilencre jönnek! Nem baj, addig énekeljünk! Es énekelnek: — »Túl az is­kola falán lenni jaj, de jó!... — fújják önfeledten. — Szeretnétek ti még belül lenni az iskola falán! — kötő­dik velük Németh Ilonka ta­nárnő. Végre megérkezik a zenekar két tagja. Péter Erzsiké, aki elkerülte beteglátogató társ­nőit, mert addig könyörgött, míg kimenőt nem kapott a bankett tiszteletére a beteg­ágyból, most hegedűt vesz ke­zébe, Farkas Erzsi tangóhar- monikát, Bróf Énei pedig a dob mellé ül nagy szakérte­lemmel. Míg megérkezik a többi zenész is, megteszi ez a rögtönzött zenekar. Egy pillanat múlva színes forgatag az egész terem. De megáll a forgatag, amikor be­lép »a világ legdrágább em­bere«, Török Lehel tanár úr és dr. Bellyei László igazgató. Nincs hiány a szerető vendég- fogadásban. Együtt van a nagy család. — De rossz lesz holnap el­menni —: panaszolják elmé­lázva. — Csak öt év múlva le­szünk megint így együtt... —1 öt év ... A mindig jókedvű, örök­mozgó Lovász Szilvi menti meg a hangulatot, akinek szemüvege mögött nem sike­rül sehogy sem felfedezni a jövő magyar tanárának szigo­rúságát, komolyságát. — Lányok, én nem érzek semmi különöset az érettségi után. Pedig érett vagyok! — Táncoljunk! Táncoljunk! Zenét f MÉG AZ »IGAZGATÓ BÁCSI« IS táncra ke­rekedik Pinterics Marilcával. Szinte attól tart az ember, hogy a féktelen jókedv szét­robbantja a termet. Pedig egyre feljebb, feljebb fut a jókedv higanyszála. A korán lefekvők a szökés lehetőségeit méricskélik, de nincs menek­vés. A táncolok azonnal kor­dont alkotnak az ajtók előtt, amikor látják, hogy mozgo­lódnak a tanárok. László Kati és Gróf End a tiszteletkor kö­zepén kanásztáncot járnak ki­pirult arccal. Már teljes a ze­nekar. A pirospozsgás arcú, szőke Énei mára elfeledte az őt ért bánatot. Még szerencse, hogy azt vallja: nincs jóváte­hetetlen hiba. Ö szeptember­ben visszajön még, mert úgy esett, hogy érte nem hiába öl­tött gyászt Ritagoras mester ott a gimnázium tetején. — Soha nem voltak olyan aranyosak a tanárok, mint az érettségi alatt és ma este! — hangzik itt is, ott is az elérzé- kenyültek vallomása. Igen, ma estével a múlté lett minden, ami borút jelentett valaha is. A tanárok szeme oly szerető aggodalommal függ a volt tanítványokon, amilyen szerető aggodalommal a már szállni tudó fiókákat nézi az anyamadár. Ettől az estétől számítva már csak megszépült emlékeket dédelgetnek szívük­ben a lányok és a tanárok ís.á — Jólesik az a cigaretta? — z kérdem egy fekete hajú kis- \ lánytól. És nem hökkent meg£ a válasz. Azt feleli: — Nagyon rossz! — Akkor miért gyújt rá? — Mert... mert már most szabad! Fáradnak a táncos lábak. Az iménti tánczenekar most népi zenekarrá alakul a han­gulat ellenállhatatlan paran­csára. Kiapadhatatlan a nótá- zó kedv. Pedig jócskán elmúlt már éjfél, az ablak alól régen elmentek a .nézők. Hajnali ál­mát alussza a város, és a fel­hőkkel foltozott égnek tinta­kék színe van. Negyvenhat le­ány búcsúzik a boldog gimná­ziumi évektől, a szeretett ta­nároktól. S ki tudja, nem hull-e a harsogó jókedv leple alatt néhány forró könnycsepp belülre! ll/T EG ÁLLTÁK HELYŰ­1 -1 KÉT az érettségi vizs­gán, ennek az új, nagyobb korszakot nyitó eseménynek szól ez a hajnalba nyúló ün­neplés, a tréfa, dal, tánc, ne­vetés színes örvénylése. A ne­hezebb, a »férfi munka« majd ezután következik. Ha nem csal a látszat, ezzel a nagyobb vizsgával, az élettel sem lesz semmi baj. Egy kicsit ezt is ünnepük előlegben a lányok. Talán azt, a hétköznapokban elvesző pillanatot, amikor először kalapot emel előttük, nem a szavatartó kedves ta­nár, hanem a nagy vizsgael­nök, maga az élet. LÁSZLÓ IBOLYA c HÍREK A CSEMEGEBOLTBAN — Öt kaposhomoki egyéni gazda levélben köszönte meg a szíves vendéglátást a répás- pusztai Első ötéves Terv Ter­melőszövetkezet tagjainak. A homokiak június 22-én, a tsz- napon látogatták meg a répási szövetkezetét, s amint levelük­ben is írják, elismerésre méltó eredményeket tapasztaltak ott. Ha nincs víz, igyunk bort? Mária Antoinette-nek tulajdonít­ják azt az ostoba bourboni mondást, hogy akinek nincs ke­nyere, egyen kalácsot. Hat aki­nek vize nincs, mit tegyen? Pe­dig tudott dolog, hogy városunk egyáltalán nem bővelkedik víz­ben. Számunkra csekély vigasz, hogy az országban egyedül talán csak Nagykanizsának van viz- feleslege, s van, ahol sokkal rosszabb a helyzet, mint Kapos­várott. Am a vigasztalódás he­lyett tehetnénk egyet-mást, ami az újra beköszöntő kánikulás napok vízszegénységén segítene. A Kaposvári Víz- és Csatorna- művek a maga részéről igyekszik a fejlődéssel lépést tartani. 1950- ben 1 millió 231 ezer köbméter vizet termelt, tavaly már 1 mil­lió 834 köbmétert, ami ötven szá­zalékos emelkedést jelent. Az 1952-es 21,6 százalékos vesztesé­get 1957-re 10 százalékra szorí­tották le. No de mit tett a la­kosság, a fogyasztó? A vízhiány alatt sokat panasz­kodott a kórház. Azután kide­rült, hogy az épületek majd minden j^sapja állandóan folyik, egyáltalán nincs karbantartva. A — A balatonmenti üdülőhe­lyeken terjed a takarékosság. Siófokon a lakosság betét-meg­takarítása egy év alatt majd­nem megháromszorozódott. Balatonfenyvesen több mint félmillió, Balatonbogláron és Balatonlellén több mint 300 ezer forint a lakosság megta­karítása. A megye többi köz­ségében is emelkedik a betét- állomány. Rinyaújlak, Nagy- , atád, Kutas, Nágoes és még \ sok község számít ma már a \ takarékos falvak közé. ■ — Négy — egyenként húsz I képből álló — tablót készített a nagyatádi művelődési ház foto-szakköre a június 22-i tsz-napról. A tablók a kutast, szabasi es a mikei termelőszö­vetkezetek állatállományát és az ünnepségek egyes mozzana­tait mutatják be. — Hirdetmény. A Komlói 501. sz. Vájár Ipari Tanuló Intézet ipari tanulókat iskoláztat be. Az isko­lába felvételt nyerhetnek azok a , fiatalok, akik az általános iskola felhasználatlanul folyik be a f VII-VIII. osztályát sikeresen el- csatornákba. Ha ez az arány csak # végezték. Az intézetben kétféle tí- 5 százalék lenne — figyelem! - A pusú képzés van. 1. 15—16 éves fia- majdnem megoldaná Kaposvár \ talók részére 3 éves: 2. 16—17 éves vizproblémáját! Ez a tény. f fiatalok ""részére 2 éves tanulóidő­olyan mizéria, mint már volt,ivei. Jelentkezni lehet a járási ta- ntég egyszer nem jön. Ha isméi inácsok vb. munkaügyi csoportjai- beköszönt a nagy meleg, még az\nál és Kaposvárott, Kossuth tér északi városrésznek is jut víz, f 1. sz. alatt, ahol a szükséges egyelőre ugyan csak különböző é nyomtatványt és a felvilágosítást napszakok idején. Ha ehhez a i megadiák. Somogv megyei Tanács lakpsság hozzátenné a maga \ VB. Munkaügyi Osztálya. (8317) A múltkor — mivel épp nem volt más dolgom — írtam egy kis mesét Piroskáról és a far­kasról. Piroska beteg nagy­mamáját akarja meglátogatni. Ahogy megy az erdőfjen, össze­találkozik a farkassal, akinek elmeséli, hova igyekszik. A farkas fogja magát s előresza­lad, a nagymamát megeszi, és bebújik az ágyába, hogy Piros­kát megtévessze. Szóval nem volt ebben az írásban semmi rendkívüli. Az egyik folyóirat közölte is il- lusztráeió nélkül. Talán önök is olvasták, s feltételezhetően nem akadt, aki ne ismerte vol­na a mesét. A mese megjelenése után körülvettek kollégáim: Mucik, Trcka, Yitamvas és Nejezhle- ba. — őszintén gratulálunk! Ko­losszális! Életedben ilyen jót még sose írtál! Közelebb húzódtak hozzám, s úgy suttogták a fülembe: — Áruld már el, természete­sen teljes titoktartás mellett, kiről van benne szó? Nem értettem a kérdést. — No, arra gondolunk, kire célzol?... Még mindig nem értettem. A kollégáim viccesen lénye­ge ttek: — Ej, nagy kópé vagy te, he-he-he! Reggel óta azon tör­jük a kobakunkat, ki a csu­dáról írhattad azt a kis írást. Na, azért nem baj, kitaláljuk majd magunk is!... Mind elmentek, Mucikot ki­véve. — Én tudom, hogy kiről szól! Csodálkozva bámultam az arcába. — Ne ijedj meg, nem fecse­gem ki. Teljesen igazad van, (k a Trcka olyan pozíciót tölt STEFAN SABO: KIRŐL VAN SZÓ? be, amit igazság szerint nekem kellene!... Mielőtt ellentmondhaltam volna, visszatért Trcka. — Lefogadom, hogy kiötlöt- tem, kiről szói a meséd! Nagy­szerű! Ne képzelje Nejezhleba elvtárs, még akkor se, ha a főnököm, hogy neki mindig több prémiumot kell felmarkol­nia, mint nekem!... Kukk nélkül a folyosóra fu­tottam. Ott már várt rám Ne- jezhleha. — Bravó, ifjú barátom! Már rég írhattál volna erről a zsu­gori Vitamvasról. Képzeld, nem volt hajlandó kifizetni az utol­só tátrai utam napidíjait. Ami­kor elolvastam az írásod, egy­ből mondtam, hogy csak róla szólhat. Szép kis főkönyvelő, mindent maga szippantana fel!... Elrohantam a büfébe. Vi- tamvas ott csapott le rám. — Mit gondolsz, kitalálta már az igazgató? — Mit? — Hogy róla írtál a mesé­ben. Úgy kell neki! Olyan ma­gasan hordja úgyis az orrát, mint a páva, közben a feje meg kong az ürességtől. Ha én nem csinálnék meg mindent helyette... Magához húzott, és atyaian suttogta a fülembe: — Hát, barátom, sok sikert kívánok neked. Szorítsd a sa­rokba óvatosan, de bátran!... Ebéd után hívatott az igaz­gató. Szokása szerint a telefo­nokkal és csengőgombokkal teli hatalmas íróasztala mö­gött trónolt. Amikor meglátott, felderült az arca, felugrott a székéről, megkerülte hatalmas íróasztalát, és hosszasan rázta a kezem. Ha jól emlékszem, még a vállam is megveregette. — Őszintén gratulálok... Ezer éve nem olvastam ilyen sikerült izét... Nagyszerű em­ber maga. — Nagyon örülök, hogy tet­szett, igazgató elvtárs — fe­leltem. — Hát persze, hogy tetszett! Jól odacsípett neki! Maga az ördög se fundálhatta volna ki jobban. — Mit? — rémültem meg, amikor észrevettem, hogy nem tréfáról van szó. Az igazgató huncutul mo­solygott, és megértőén pislo­gott. — Jól van, jól van, ne ijed­jen meg, nem futok én hozzá megmondani. Úgyis azonnal tudta mindenki, kiről van szó! — Igazgató elvtárs, nagyon szépen kérem ... — Ne féljen, Üaráiocskám! Értesüléseim szerint úgyse so­káig lesz ő már nálunk . Hogyan jutottam ki az igaz­gató szobájából, arra nem em­lékszem, de utolsó szavai mé­lyen az emlékezetembe vésőd­tek: »Trjón, csak írjon minél bátrabban. ígérem, hogy ebben a hónapban már a zsebében érezheti a prémiumot«. Fáradtan és kétségbeesetten vánszorogtam haza. A lépcső­házban a szomszédomba üt­köztem. — De jó, hogy látom — csa­csogta roézeskedve —, a ház összes lakójának a nevében gratulálok... — Nekem? — Persze. Eddig senki se boldogult a házmesternével, de most aztán maga jól lehúzta öt!... A feleségem az ajtóban várt rám. — Mintha kicserélték volna a tejbolt vezetőjét. — Ml? Hogy? — Hát persze, a te cikked után... — Miféle cikkem után? ... — De szívem, hát az után, amit írtál a ... Fejemhez kaptam. »Te is fe­leségem, Brutus?« Másnap az egyik lapban rö­vid megjegyzés jelent meg: »X. Y. ebben és ebben az új­ságban éles szatírát tett köz­zé. Világos, hogy ki ellen írta, a legfontosabb azonban ho­mályban maradt: kit és mi­lyen jogon bírál a szerző?« Ezt már nem bírtam ki. El­rohantam a szerkesztőségbe, és követeltem, hogy közöljék a nyilatkozatomat. »Mint a Piroska és a farkas c. mese szerzője mindenre megesküszöm, ami szent, hogy a mesét kizárólag gyermekek­nek írtam, és benne csak Pi­roskáról, a nagymamáról és a szürke farkasról van szó«. A nyilatkozat megjelenése óta a feleségem más tejboltba jár, a szomszédaim nem fo­gadják a köszönésem, munka­társaim kikerülnek. Az igazgató megint hívatott. — Beszéltünk magáról a kol­légáival — mormogta a foga között. — Eddig rendes és be­csületes embernek tartottuk, de hát... tévedni emberi do­log. A prémiumról ezúttal egy szót sem szólt. Fordította: LAJOS GÉZA igyekezetét is, akkor nem lenne \ oka a panaszra. Ugyanis minden ( átok, m?ly a vízműveknek szól,j visszaszáll a küldő fejére, aki * Mária Antoinette mondását alkal-' mázzá ahelyett, hogy gondja i lenne mindennapos kenyere mel­lett a nem kevésbé fontos vízre' is. — Nyersfoszfátos istállótrá­gya-kezelést végeznek a ku­tsai termelőszövetkezetekben. A Rákóczi és a Haladás Tsz egyenként 25—25 mázsa fosz­fátot rendelt. — Heves megyei napok kez­dődnek június 28-án Egerben. Júl s- 6-ig huszonöt témából összeállított kiállítás-sorozat, művészeti események és gaz­dag ismeretterjesztő program kerül megrendezésre Heves megyében. ^^íűvelődés (Szórakozás Vörös Csillag: Bum, a kato- na. 5—7, 9 órakor. feai&id Ifjúság: Ne várd a májust. 4, 6, 8 órakor. Dózsa Kertmozi: Vörös és fekete. I. Csak 16 éven felü­lieknek. 8 órakor. Rippl-Rónai Múzeum: ösré- gészeti, várostörténeti, népraj­zi, természettudományi kiállí­tások és a XIX. század osztrák —német festőinek képkiállítá­sa. Nyitva: 10—14 óráig. Megyei Könyvtár: Könyv- kölcsönzés és olvasótermi szol­gálat 9—11-ig és 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyv­kölcsönzés 9—11 óráig. Apróhirdetések ADÁS-VÉTEL Modern keményfa háló. príma állapotban, igényesnek, háztartási felszerelés, 50 kg házizsír eladó. Nagyszeben u. 16. ____________(8311) E ladó 1500 négyszögöl szántó, szőlő, gyümölcsös Som-hegy ele­jén. Érdeklődni: Cser, József u. folytatása 55. sz. Vidra Gyula. _________________________________(8306) Balatonfenyvesen eladó 300 négy­szögöl házhely, beültetett termő szőlő és gyümölcsfával. Vasútállo­más és part 300 m. Érdeklődni le­het: telefon 28-10. (936) Eladó szalagfűrész motor nélkül. Szigetvári u. 62. (937) Életjáradékra keresek házat, a tu­lajdonost élete végéig családtag­ként eltartanám. Cím a Hirdető­bem_____________________________(8320) Ház eladó Barcson, a község köz­pontjában. Azonnal beköltözhető. Két lakás, 900 négyszögöl telekkel, melléképületekkel. Cím: Barcs, Bajcsy-Zs. u. 97. Jankovich István. ______ (940) B alatonfüreden házhely és szőlő 1 hold területen eladó. Érdeklődni: Kaposvár, Bem u. 27. sz. (8319) Háromszebás, istállós, kertes, szabadrendelkezésű ház beköltöz­hetően eladó Május 1 utcában. Iparosnak, orvosnak, gazdálkodó­nak alkalmas. Cím a Hirdetőben. (8327) Átalakítással beköltözhető lakás 135 néffvszö^ötes telekkel eladó. Bővebbet a Hirdetőben. (8329) CSERE Elcserélnem Kaposvár. Ady End­re u. 11. sz. alatti házat siófokival vagy Siófoktól 10-15 km-re lévő­vel. Nagy, Siófok, Tejüzem. (2453) ÁLLÁS Női fodrásznő elhelyezkedne. Sárdy ni, Marcali, Ősz Ferenc u. 15. SZ. (935) VEGYES Fonott kerti és előszobabútorok, divatos vödör-kosarak nagy válasz­tékban megrendelhetők szakkép­zett kisiparosnál: Sülé Ferenc, Ka­posvár, Május 1 u. 60. ________(929) V arrógépek javítását vállalja ga­ranciával Szabó műszerészmester, Kaposvár, Berzsenyi u. 30. (840) Alsóbélatt lepen balatonparti vil­la, nagyon szép helyen, július 1— 13-ig teljes felszereléssel, főzési le­hetőséggel kiadó. Cím a Hirdető­bem_____________________________(8332) Értesítjük üzletfeleinket, hogy július 3—4—5-én leltározunk. Az árukiadás szünetel. Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, Kanos­vár^_____________________________(8322) k ifözésemet házi koszttal Honvéd u. 6. sz. alatt megnyitottam, özv. Sifter Lajosné.__________________(933) S OMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: az MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottsága. Somogy megyei Nyomdaip. V4M.

Next

/
Thumbnails
Contents