Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

Nemcmak a {gyerekeket hell nevelni... Pedagógussal ülök egy asz­talnál s hallgatom. Egyik társával nincs megelégedve. Hosszan meséli esetüket. El­unom. és szenvedélyes sza­vai ellenére sem tudok már figyelni. Rövid idő alatt har­madik, aki hasonlót pana­szol. Lehet, hogy minden úgy történt, ahogyan elmond­ja — még sincsen Igaza. Mert az »ügy«, melyen ösz- S7,evesetek, s amely miatt most azt szeretné, ha »vita­partnerét« más tantestület­be helyeznék, kicsiny. Erre gondolok, miközben nézem öt. Van a pedagógusok között, aki büszkén, lelkendezve tud beszélni munkájáról, an­nak szépségéről, a felelős­ségről, hogy az ember azt hinné, minden gondja a rá- bizottak nevelése. Azután ki­csinyes dolgok miatt megfe­ledkezik hivatásáról, pedagó­giáról, mindenről. Szinte per­cek alatt lerombolja mind­azt, amit eddig talán felépí­tett. Ugyan, miféle közösségi életre nevel az, aki nem for­málni, alakítani akarja tár­sát? Mert a tanító nem­csak írásra, olvasásra, mi­egyébre oktatja tanítványait. Nem. Az iskola a tanuló szá­mára ennél sokkal többet jelent. Közösséget, melyben a szocialista együttélés sza­bályait is meg kell tanulnia. Nem lehet hitele a tantestü­let ezt célzó munkájának, ha összeférhetetlenség, egye­netlenség húzza szét sorait. Az egyik civakodásnál a sértett odáig ment, hogy a gyerekekkel akarta tanúsí­tani igazát a másik pedagó­gussal szemben. Micsoda fe­lelőtlenség mér most, éret­len vagy alig érett iskolás korban kicsinyes dolgok mi­att elültetni a gyűlölködés magvak Az így gondolkodó nem a felnőttek iránti tiszte­letre. becsületre nevel. Meg­feledkezett arról, hogy ö tanító. Vannak persze, akik szá­mára nem a hivatás, hanem a maguk apró-cseprő ügyei a fontosabbak. Míg ilyenek, nem tudnak beleilleszkedni a tantestületbe. De ha ma­guk nem tudják nevelni egy­mást — felnőttek, pedagógu­sok —, hogyan fognak nevel­ni másokat? Azzal semmit sem oldanak meg az illeté­kesek, ha másik tantestület­be helyezik át a civakodó, pletykálkodó nevelőt. Mert nem a tantestülettel, hanem a foglalkozásával nem fér össze hibája miatt. A jó szándékú, de éles bírálat, a kollektíva ereje, a hivatás mindenek elé állítása, és csak legvégső esetben a hi­vatalos eljárás — ez lehet a megoldás útja. Az emberek formálásáról, alakításáról, rossz tulajdonságaiknak megváltoztatásáról nem le­het lemondani. Az iskolá­ban nemcsak a gyerekeket kell nevelni a pedagógusok­nak, hanem önmagukat, tár­saikat is. Nem elég szeretetre méltó a férje? — Etessen vele sárgarépát! A Francia Orvostudományi AU»''ém*a közlése szerint az emberek hangulata és reakciói aszerint váltakoznak, hogy milyen zöldfélét vagy gyümöl­csöt esznek. A sárgarépa sze­retetre méltóvá teszi a hara­pós kedvű embert (na és, ha nem szereti a sárgarépát?!). Aki sok salátát eszik, fiatal és ero­tikus marad, a paraj eloszlat­ja a mélankólikus hangulatot, a körte logikussá teszi az em­ber gondolkodását stb. stb. A közlemény nem ad választ arra a kérdésre, hogy a kér­déses zöldféléből mekkora adag hozza meg a kívánt ha­tást. Mindenesetre azt az állí­tást, hogy a krumpli nyugtató hatású, az utóbbi időben ezer és ezer párizsi példa bizonyí­totta: A párizsi háziasszonyok heteken át idegesek, sőt. dühö­sek voltak, mert sehol sem iehelott burgonyát kapni. AZ ORVOS LEVELE Rekkenő hőségben mindenekelőtt kalóriaszegény, sovány táplálókon-éljünk. Sza­lonnát, füstölt húst, zsíros éte­leket ne fogyasszunk. Célsze­rűtlen a perec, sóskifli; általá­ban minden erősen fűszerezett étel. Érjük be könnyű főzelék­kel. salátákkal, tejjel, gyü­mölccsel, sovány húsokkal, és ne lakjunk jól. A divatos fagy­lalt csak pillanatnyilag husit, de édességétől még szomjasáé­ba k leszünk. Vízből, szörpök­ből, könnyű sörből csak né­hány kortyot nyeljünk egyszer­re. A fekete semmiképp sem jó, mert agyi értágító. Akik erősen izzadnak, azok többet igyanak. A kánikula két legfőbb ve­szedelme: a napszúrás és a hő­guta. Gyakran összetévesztik őket, pedig merőben különbö­ző jelenségek. napszurAs I a fejet vagy a tarkót érő suga­rak hatására kifejlődő agy- hártyaizgalum. Tünetei: fej­fájás, vértolulás a koponyá­ban, bágyadtság, émelygés, ólamsúlyú ládák, szemkáprá- zás, ásítás, fülzúgás és öntu­datzavar. Sainos, e vészjelek néha csak órák múlva mutat­koznak. A napszúrást szenve­dettet vigyük azonnal hűvös helyre, ruháit oldjuk meg, és sürgősen keressünk orvosi se­gítséget, mert a szívműködést erősíteni kell. Minthogy a napszúrás köz­vetlen sugárhatás a fejre, cél­szerűtlen födetlen fővel jár­kálni erős napsütésben. Kü­lönös, hogy alsóbb testrészein­ket vászon- és tropikálruhá­val védjük kánikulában, de a veszélyeztetett koponyát fedő nélkül hagyjuk! Ajánlatos len­ne mindenkinek fehér, puha, széles karimájú vászonkalapot hordani ilyenkor. De ez épp­úgy kiment a divatból, mint a derék szalmakalap. Jól tennék a divatcégek, ha újból megho­nosítanák. Aki huzamosabb ideig kénytelen erős napsütés­ben dolgozni, feltétlenül véd­je a fejét! pintliató. Ha nem kap '«it- séget, görcsök közepette . be a halál. Hűvös helyen meg kell oldani ruháit, mellét hideg vízzel dörgöljük, fejét magas­ra helyezzük, és orvost hívunk, aki szíverősítöket alkalmaz. Rekkenő hőségben különö­sen szív- és tüdőbetegek vi­gyázzanak magukra. De az ide­gesek is megszenvedhetik! Szorongások, belső remegések, nyomásérzet a gyomortájon, néha-néna kétsógbeejtik a neu­raszténiáit, aki legszívesebben »kibújna a bőréből«! Ez is divat, mégpedig a legújabb: a csíkos és kockás anyagból készült ágynemű A klasszikus — színes da- maszt ágyneműt — követte a színes, apró virágos delén és krepp ágynemű divatja. Az idén pedig feltűnt a csíkos és kockás ágynemű is. A síma párnák angol szélét fehér cak- kozás díszíti, a kockás párnán pedig újszerű a saroknál a szembehajtás dísz. Az új divat nem drága, mert a csíkos és kockás ágynemű kefirből, alperiből, sőt kana- vászból is készülhet. A hal­ványrózsaszín alapon apró fe­hér kockás zefír, a halvány­kék vagy halványrózsaszín csí­kos kanavász szép és hálás ágynemű-anyag. Uj divat a pettyes ágynemű is, a tűpettyestől az ötven fillé­res nagyságú pettyesig minden változatban. Uj vonalú a PAPLAN-LEPEDŐ is, amely most valóban pap­lan-lepedő, mert lepedő for­májú, azzal az eltéréssel, hogy széles visszah aj tóval készül, amely ráhajlik a paplanra. Az új paplan-lepedő nem gombo- lós, a paplanra tehát nem kellenek gombok. S hogy mennyivel könnyebb vasalni, mint a régi »rámás« paplan- lepedőt, azt talán mondani sem kell. A paplan-lepedő az új divat szerint a párnahuzat anyagából készül, díszítése is ugyanolyan cakkozás vagy fo­dor legyen, mint a párnáé. A HÍMZÉS A hímzett virág is divatos az ágyneműre. Fehérre a párna szélén a löbb színű girland vagy kis koszorú, színesre pe­dig a par na egyik sarkára csak egy-egy szál virág, mintha csak odatűzték volna. Ha készen vesszük a sima színes párna­huzatot (például nagy párnát 56 forintért), a jobb sarkába magunk is hímezhetünk mo­nogram helyett ’egy szál szép pasztellszínű virágot vagy egy kis koszorút. A készen kapha­tó párnahuzathoz modern pap­lan-lepedő lehet az ugyancsak készen kapható, színes lepedő (104—108 forint). A lepedőnek abba a szélébe, amelyet a pap­lanra kihajtunk, szintén hí­mezhetünk virágot, vagy dí­szíthetjük fehér rátett monog­rammal. Itt az újburgonya Az újburgonya voltaképpen egészen más étel, mint a bur­gonya; más az elkészítési mód­ja, és más az íze. Tisztítása sok keserűséget okoz, de ezen is kön nyit he tűnk, ha előzőleg sós vízben megáz­tatjuk, és aztán késsel vagy még inkább erős kefével le- tisztogaítjuk a héját — még­pedig frissiben. Van az újfour- gonyának olyan elkészítési módja is, hogy hámozásával egyáltalán nem kell bíbelődni. (7)Írásai s/itak A szép virágú Petúnia HŐGUTA :i akkor keletkezik, ha nagy hő­ségben, fülledt levegőben az atmoszféra párateltsége miatt hőleadásunk gátolt. Testünk hőpangását fokozhatja, ha nagy tömegben vagyunk, pél­dául hangversenyen, színház­ban, moziban. Különös veszély­ben vannak a nehéz testi mun­kát végzők, akik közben még rengeteg hőt termelnek. A test melege ilyenkor 40—45 fokra emelkedhetik. Gyenge, beteges szervezet, kövérség, al­koholizmus hajlamosítanak rá. A hőguta jelei: fejfájás, szé­dülés, rossz közérffet, erős ve­rejtékezés, kékesvörös arc. Az áldozat csakhamar eszméletle­nül összerogy, légzése szaporá­vá, felületessé, szabálytalanná válik, pulzusa sebes, alig ta­Az angolok megunták a rock and rollt Egy évi viharos és sikerek­ben gazdag élet után Angliá­ban jobblétre szenderv.lt a rock and roll. Sikeréről tanús­kodik, hogy esztendős élete folyamán 65 millió rock and roll-lemez kelt el. Az angolok most megunták a viharos rock and roll-rttmust, és új ked­vencüknek a schiffle-t válasz­tották, ezt a dallamos és ro­mantikus muzsikát. A z ablakpárkányok, erkélyek és kertek mutatós dísze a júniustól késő őszig szakadatlanul virágzó Petunia. A múlt század húszas—harmincas éveiben sok más érdekes növénnyel együtt került a tengerentúlról, mépnedig Dél-Amerikából Európáig Első le­író jh A. H. Jussieu, a párizsi egysem bota­nikai tanára volt. Ö nevezte el az élénk színű, tölcséres virágú növényt Petúniának, és be­osztotta azt a csucsor-félék családjába, így tehát rokona lett a burgonyának, a papriká­nak, a paradicsomnak, a nadragulyának, a beléndeknek, a maszlagnak és a dohány r ak is. A Petunia nevében különben a dohány egyik ősi brazíliai nevét őrzi. Dél-Amerika indián­jai ugyanis petun-nak vagy petum-nak ne­vezték a dohányt, és Mexikó őslakosaitól, az aztékoktól eltérően, nem pipából szívták, ha­nem csak rágták, vagy pedig felszippantották a megszárított levél porát. A dohány indián us nevére emlékeztető Petunia, amelyet nálunk sokan »tölcsérké«- nek mondanak, egyike azoknak a növények­nek, amelyekből az európai kertészetekben az elmúlt évtizedek folyamán száznál is több, szebbnél szebb változatot állítottak elő. Színben, tarkaságban, formagazdagságban szinte utolérhetetlen az, amit a Petunia ne­mesítése terén elértek. Az egyszerű és egyszí­nű hófehér, a rózsaszínű, bíborvörös, a kék vagy lila virágú változatoknál érdekesebb a tarka, az említett színek valamelyikével csí­kozott, pettyezett vagy erezett változat, ezek között van olyan is, amelynél a párta torka más színű, min a párta, széle. Újabban a legkedveltebb a rojtozott, csip­kézett szélű Petunia. Ilyen például az egyik erfurti kertészetben kinemesített »-Marine« nevű hibrid, amelynek színe emlékeztet a nálunk is sok helyen látható »városháza« nevű változat bársonyos liláskék árnyalatára, ám ez nem fakul ki még a legtűzőbb napon sem. Színén kívül érdekessége a sodrott, csip­kézett sziromszél, amely az egész virágnak leülő««sen bájos és finom külsőt kölcsönöz. A nagy virágú rojtos és telt fajták kis- *'-*• sé igényesebbek, és természetesen ke­vesebbet is nyílnak. A telt virágú fajták magot rendszerint nem érlelnek. Ezeket úgy szaporítják, hogy az egyszerű virágú növényt mesterségesen megtermékenyítik a telt virá­gú fajta virágporával, és ha a beporzás sike­rül, az egyszerű virágú Petunia magjából telt virágú növény fejlődik. Elég, ha váltott vízben több­ször átmossuk, aztán szitára té­ve lecsurgatjuk. Ekkor vaslá­bosban megforrósítunk egy ka­nál zsírt, beledobjuk a burgo­nyát, és fedő alatt, víz nélkül puhára pároljuk. Keverni nem szabad, csak rázogatni, más­képp leragad az edény aljára: Mihelyt megpuhult, levesszük a fedőt, és szép ropogósra megsütjük. Sózni csak tálalás előtt szabad. A tejfeles újburgonya jó ízű és tápláló egytál-étel. Eh­hez a burgonyát már meg kell' tisztítani. Aztán egy kánál zsí­ron megpirítunk egy fei apró­ra vágott újhagymát, meghint­jük egy késhegynyi piros pap­rikával, beledobjuk a krump­lit, megsózzuk, és kevés víz­zel puhára pároljuk. A végén lesütjük zsírjára, meghintjük egy csokor apróra vágott zöld­petrezselyemmel, elkeverjük két deci sűrű tejföllel, és hoz­záadunk még két kockára vá­gott keménytojást. Kitűnő nyári vacsoraétel a gombával tűzdelt újburgonya is. Az újburgonyát először víz­ben puhára főzzük, aztán le­pucoljuk a héját, s beleöntjűk légy kizsírozott tűzálló tálba. A gombáikat alaposan megmos­suk, száruk végét levágjuk, ka­lapjukat pedig késsel behasít­juk. Egy-egy húsos szalonna­szeletet tűzünk a vágásba, s az így elkészített gombafejeket szépen kirakjuk a burgonyára. Az edényt vékony szalormasze- letekkel körberakjuk, s az egé­szet a sütőben ropogósra meg­sütjük. GYERMEKEKNEK: (Észt népmese) Öreg vándor vánszorgoít az országúton. Az idő már esté­be hajlott, sötétedni kezdett. A vándor bezörgetett a leg­első ház ablakán, azt reméltté, kaphat egy éjjelre szállást. A gyönyörű házból egy elhí­zott asszony jött ki, szidni kezdte a szegény embert: — Tüstént eleresztem a ku­tyát a láncról! Majd megtu­dod akkor, hogy esik nálam az éjjeli megpihenés! — kia­bálta magából kikelve. — Kot­ród] innen! Továbbment a vándor nagy búsan. Ahogy megy, szegényes kis házikót vesz észre. Nosza, bekopog az ablakán. — Hé, gazdasszony. engedj itt aludnom éjszakára! — Bújj be! — hívta be ked­vesen a háziasszony. — Aludj itt, csak meg ne bánd: nálunk kevés a hely, túl sokan va­gyunk. Amint a vándor belépett a házba, egyből észrevette, mi­lyen szegényes a berendezése, milyen sok a gyerek, s hogy mindegyiken szakadt az ing. — Miért járnak ezek a gye­rekek ilyen rongyokban? — kérdezte a vándor. — Miért nem varrsz újat nekik? — Miből?! ■— mondja az asszony, — A férjem meghalt, én nevelem egyedül a szeren­csétleneket, ugyan hogyan tudnék én nekik új ingecské- ket varrni. Még kenyérre se telik mindig. Meghallgatta a vándor az asszonyt, de egy szót sem szólt. A háziasszony asztalra tette a vacsorát, s szíves szó­val kinálgatta a vendéget is. — Ülj csak ide, egyél ve­lünk! — Köszönöm, nem kérek — szabadkozott a vándor. — Nemrég ettem, jól vagyok lak­va. Kibontotta tarisznyáját, minden ennivalóját egybe ko­torta, és kiosztotta a gyerekek között, aztán lefeküdt, s mind­járt álomba merült. Kora reggel útra készülő­dött a vándor, megköszönte a háziasszonynak az éjszakai szállást, s búcsúzkodni kez­dett. — Amihez reggel fogsz, ne fejezd be estig! Az asszony nem értette, miért mondja ezt a vándor, meg aztán nem is sok figyel­met szentelt rá. Kikísérte az öreget a kiskapuba, aztán be­ment a házba, s töprengeni kezdett: »Hát ha még ez az ágrólszakadt szegény vándor is azt mondja, miért ilyen ron­gyosak a gyerekeim, mit mondhatnak a többiek?« Elhatározta, hogy a mara­dék vászonból megpróbál leg­alább egy ingecskét kihozni. Átment a szomszédba a gaz­dag asszonyhoz, s kölcsön kér­te a mérörudat. Otthon azonnal sietett a kamrába. Levesen a polcról a maradék vásznat, s nekilát a mérésnek. Méri, méri, hát a vászon egy­re hosszabb, s a vége sehol sincs ... Mérte az asszony fá­radhatatlanul egészen késő es­tig a vásznat, míg el nem fo­gyott. Most aztán lesz a gyerekek­nek ingre való, de még a sze­gény asszonynak is élete vé­géig. »Hűha, erről beszelhetett reggel a vándor!« — jutott eszébe a szegény asszonynak. Amikor este átvitte gazdag szomszédasszonyának a mérö­rudat, elmesélte őszintén, ho­gyan lett tele a kamrája vá­szonnal a vándor csodaszavá­ra. »Ej, miért is nem engedtem itt aludni azt a vándort! — mérgelődött a gazdag asszony. — Hé, kocsis! Azonnal befogsz a kocsiba! Száguldj a koldus- fajzat után! Mindenáron hozd vissza ide! Segíteni kell a sze­gényeken. nem szabad zsugo- riskodni! Mindig is ez volt az elvem!« A kocsis már robogott is az öreg vándor keresésére. De csak másnap talált rá. Az öreg azonban sehogy sem akart visszafordulni. * Elbúsulta erre magát a ko­csis: — No, akkor végem, ha té­ged nem viszlek vissza, kidob a gazdasszonyom, v ég a bé­rem se adja ki... — Ne lógasd az orrod, öcsém! — felelte erre az öreg. — Nem ellenkezem tovább, veled megyek! Beült a kocsiba a vándor. A gazdag asszony már ott várt rájuk a kapuban. Mély hajlongással, mosolyogva fo­gadta az öreget, bevezette a házába, etette, itatta, puha ágyba fektette. — Heveredj csak le bátran, apóka, pihend, ki magad! Eltöltött az öreg a gazdag asszonynál egy napot, kettőt, eltöltött hármat, evett, ivott, pipázgatott. A háziasszony szemébe szíves volt a vándor­hoz, mézesmázos szavakat mondott neki, közben pedig majd megpukkadt a méregtől: »Mikor akar már ez a vén te- kergő elpusztulni innen!« Elkergetni azonban nem merte az öreget, attól félt, ak­kor hiába kedveskedett neki, semmit se kap. Negyednap a vándor, a gaz­dag asszony nagy örömére ne­kikészülődött az útnak. A há­ziasszony kikísérte vendégét a kapuig. Már a kapunál vol­tak, de az öreg egy szót se szól. Már kint van az utcán, de még akkor is hallgat. Nem bírta tovább a gazdag asz- szony, megszólalt: — Mondd csak, mit csinál­jak ma? Ráemelte a vándor tekinte­tét az asszonyra, s így felelt: — Amihez reggel fogsz, ne fejezd be estig! Futott a gazdag asszony be a házba, felkapta a méröru­dat, s indult a kamrába vász­nat mérni. Ekkor azonban ak­korát tüsszentett, hogy az ud­varon a tyúkok ijedtükben szerte röppentek a szélrózsa minden irányába. S taszkült egész nap meg­állás nélkül: — Hapci! Hapci! Hapci! Se enni, se inni, se beszélni nem tudott a prüszköléstől. Csak azt lehetett hallani egész nap: — Hap-ci! Hap-ci! Hap-ci! Csak akkor állt el a gazdag asszony tüszkölése, mire a nap lement, és sötétség szállt a falura. Fordította: LAJOS G£ZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents