Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-25 / 148. szám
Siserfla, 1958. június 25. 7 SOMOGV1 NÉPLAP A párizsi sajtó a de Gaulle-kormány külpolitikájának alakulásáról Párizs (MTI). A hétfő esti párizsi sajtó nagy figyelmet szentel a .de Gaulle-kormány külpolitikája várható alakulásának. A lap véleménye szerint is a francia kormány elismerheti a kommunista Kínát, mivel de Gaulle úgy véli, az elismerés elutasítása a realizmus hiányára vall, és hogy ez Franciaország ázsiai gazdasági és politikai befolyása növelésének útjában áll. A Monde óvatosabban fogalmaz, és megállapítja, hogy kétféle hír járja Párizsban. Egyesek arról beszélnek, hogy a kormány elismeri a pekingi kormányt, mások szerint viszont állandó francia kereskedelmi kirendeltség felállításáról lenne szó Kínában. A Monde úgy véli, Macmillan vasárnapi, Dullesnek ezután bekövetkező' párizsi látogatása során alkalom nyílik majd e kérdés megvitatására. De Gaulle akar besxé- det mondani július 14-én a párixsi Köztársaság téren Párizs (MTI). A de Gaulle- kormány július 14-e, a Francia Köztársaság hagyományos nagy ünnepének megölésére készül. A francia sajtó jelentései szerint valószínű, hogy maga de Gaulle tábornok mond beszédet a Köztársaság téren július 14-én megrendezendő ünnepségen, a szokásos katonai felvonuláson pedig hatezer algériai muzulmán hadviselt is részt vesz. Nincs kizárva, hogy a Francia Unió államaiból és külföldről vezető személyiségeket hívnak meg az ez évben rendkívülinek szánt július 14-i ünnepségekre, „Bocsánat, a tér már foglalt“ Párizs (MTI). A Francia Antifasiszta Ellenállási Bizottság felhívást bocsátott ki. A -bizottság felszólítja a francia népet, hogy július 14-én juttassa kifejezésre a köztársasághoz és a szabadsághoz való ragaszkodását. A bizottság közli felhívásában, hogy ezen a napon Párizsban nagy megmozdulást szervez a Köztársaság téren. A köztársaságvédelmi bizottságok Párizsban és Francia- ország több nagy városában már napok óta készülnek július 14-ének, a Francia Köztársaság napjának méltó megünneplésére. Az Humanité tiltakozik az ellen, hogy »elorozzák« a köztársaság híveitől július 14-ét Tiltakozik az ellen, hogy de Gaulle rendezzen »népi megmozdulást« a párizsi Köztár saság téren. »Ezen a napon, bocsánat, a tér már foglalt, a köztársaság hívei lesznek ott!« — írja a Francia Kom munista Párt lapja. Három magyar disszidens a swanseai bíróság előtt London (MTI). Három magyar menekült bűnösnek vallotta magát a swanseai (Wales) bíróság előtt azért, mert mint rejtett utasok a New York City hajón Kanadából Swanseabe utaztak. A három vádlott — Ficere Béla 21 éves lakatos, Gál János Béla 18 éves villanyszerelő és Mészáros Arthur 38 éves bányász — Halifaxban (Uj-Skócia) rejtőzött el a hajón. Miidőn kétszáz mérföidnyire a nyílt Vasárnap kezdődik az ünnepi könyvhét Szombaton este a Madách Kamaraszínházban rendezendő irodalmi esttel kezdődik meg hivatalosan az idei ünnepi könyvhét. Vasárnaptól július G-ig szerte az országban vásárolhatják az olvasók a mai és a klasszikus, a hazai és a külföldi irodalom alkotásait. 1957-ben több mint 12 000 kiadvány látott napvilágot, összesen a 42 milliót meghaladó példányban. Az 1958-as könyvhét a fejlődés újabb állomását jelzi. Háromszáz mű kerül forgalomba több mint egymillió példányban Szép számmal szerepelnek köztük a mai magyar Írók alkotásai — elsősorban élő irodalmunk jegyében is rendezik meg a könyvünnepet. Az idősebb és a fiatalabb irónemzedék regényei, elbeszélései, verses kötetei’ és drámái egyaránt helyet kaptak a könyvheti kiadványok között. Szerepel ezenkívül gazdag választékban a klasszikus magyar irodalom több alkotása. Széles skálát fog át a külföldi irodalom is: a klasszikusoktól az élő szovjet, nép1 demokratikus és nyugati írókig. A könyvünnep irodalmi jelentőségét mutatja: a falvak és a városok százaiban rendeznek esteket, kiállításokat, író-olvasó találkozókat. tengeren voltak, jelentkeztet a hajó kapitányánál, és közölték vele: egy évig küszködtek nyomorogtak Kanadában, de sehol sem találtak munkát. A véd képviselője ^ előadta hogy Mészáros előbb Ausztriába, onnan Németországba ment. Felesége és 13 éves leánya még Magyarországon van Gál és Ficere egy ideig ausztriai menekült-táborokban majd angol bányászmenhe- lyen élt, mielőtt Kanadába tá vozott. Ficere kijelentette a bíróság előtt: tudja, hogy nem törvényes úton jutottak ide de az éhhalállal viaskodtak Kanadában. »Én néha egv folytában tíz napig sem ettem semmit. Néha a szabadban, bokrok alatt aludtam, lábaim lefagytak. Gyakran nyolcán- tízen aludtunk egy szobában. Akinek közülünk néha volt rendes keresete, megosztotta keresményét a többiekkel hogy valamiképpen életben maradjanak.« A bíró egy hétre elnapolta a tárgyalást, és a vádlottak ellen elrendelte az ideiglenes letartóztatást. Búcsúzunk Tőled, Laci bácsi... A ravatalon dióbarna koporsó állt. A kandeláberek rőt fénye megtört arcú asszony, s két gyászoló, könnyáztatta szemű gyermek vonásait világította meg. A koszorúk, virágcsokrok körül ismerősök, jó barátok, harcostársak, rokonok. Utolsó útjára kísérték az igaz szívű embert, ki hosszú betegség után magára hagyta szeretteit. A koporsón ez állt: »Illés László, élt 49 évet«. Kommunistát temettünk tegnap délután. Egész élete, minden gondolata, minden lépése a párté volt, a munkásosztályé, melyből vezetővé nőtt. Egy küzdelmekkel teli élet érkezett el utolsó állomásához, s az ismerősök meghatottan emlékeztek. Emlékeztek sanyarú gyermekkorára, a kiszolgáltatottság keserű éveire, a munkásmozgalom kiváló harcosára, kinek szíve egy életen át a népé, az igaz ügyé volt. Emlékeztek a szerény, jószívű emberre, aki nemcsak élettársat, elvtársat és segítőt is talált feleségében, s odaadó rajongással szerette gyermekeit. Zenekar játszott bús gyászindulót, s az örök nyugovóra térő kommunistát munkásőrök díszszakasza követte. Ünnepi gyászbeszédek hangzottak el, s a díszszikasz sortüze dördült utolsó búcsúként, midőn sírjába engedték a párt odaadó harcosát. A sírt elborították az állami és pártvezetek, barátok, ismerősök vörös szekfű koszorúi. »Tovább visszük az ügyót, példaként áll előttünk, szeretett barátunk, Illés László. Emlékezetünkben örökké élsz, s mindent megteszünk, hogy enyhítsük szeretett feleséged, drága gyermekeid fájdalmát. Búcsúzunk tőled, Laci bácsi... « Magyar szovjet orvosi napok — június 25 27 tjra dobogd a szív«** Szergej Zsarkov riportja Szvetlána Markova idén ünnepelte 17. születésnapját. Ez a születésnap azonban sokban különbözött az eddigiektől. A kislány és szülei most már valóban boldogok, s reménykedéssel tekintenek gyermekük jövője elé. Mi váltotta ki ezt a határtalan örömöt? Szvetlána Markova gyermekkora óta súlyos szívbajban szenvedett. A betegség ágyba kényszerítette a fiatal teremtést, s az orvosok már-már a legsúlyosabb katasztrófától tartottak. A fiatal, de már elfáradt szív hamarosan felmondja a szolgálatot — mondogatták az orvosok. Nyílt artériás vérkeringéssel nem élhet sokáig. Ebben a tragikus állapotban szállították Szvetlánát a híres szovjet sebész, Bakuljev klinikájára. Nemsokára a műtőasztalon feküdt a kislány. Az operáció másfél óráig tartott. Az artériás erek nyílását lezárták, s a vér már nem egyenesen a tüdőbe jut, hanem normális úton, a szíven keresztül folytatja útját. Két-három nap múlva Szvetlána közérzete javult, a nyolcadik napon pedig már saját lábán ment kötözésre. A szovjet sebészek nap nap után mentenek meg az életnek olyan betegeket, akikről már lemondtak. Vlagyimir Zsmur professzor elmondotta, hogy klinikájukon a szívoperációt már »közönséges műtétnek« tekintik. Szavainak igazolására körülvitt bennünket a kórtermekben. Az egyik, ágyon Vlagyimir Bocsarov moszkvai művezetővel beszélgettünk, aki nemsokára elhagyja a kórházat. Elmondotta, hogy már két éve nem dolgozott, mert állandó ’égszomj és szívfájdalom vetette ágyba. A klinikán kettős szívbajt — kéthegyű és verőeres szívbillentyű-szűkületet állapítottak meg. A sebészek elhatározták, hogy egyetlen operációval meggyógyítják a beteget, és az egy óra húsz perces műtét sikerült. A másik kórteremben Anna Artamonova ágyánál álltunk meg. Az orvosok elmondták, hogy a beteg nemrégen még nagyon súlyos állapotban feküdt. Amikor beszállították, a szív tájékán mély szúrt seb tátongott, pulzusa alig vert, s már-már beállt a klinikai halál állapota. A kórházban csupán az ügyeletes sebész tartózkodott, aki azonnal hozzálátott az operációhoz. Felnyitotta a mellkast, és összevarta a szívet. De az életveszély még nem múlt el. Az orvosok éjszakákat töltöttek Artamonova ágya mellett, míg végül is a szív újból megkezdte ütemes munkáját. A szemben lévő ágyon egy olyan beteg feküdt, akinek nevét az egész kórházban jól ismerik. Nyikankinát az tette híressé, hogy a „halálból“ tért vissza. Sálán tábornok nyilatkozott az Európa No. II. rádióállomásnak. Nyilatkozatában katonai erősítéseket követelt. Elismerte, hogy katonák állanak a »közüdv-bizottságok« élén, és hogy a katonák kezében van a hatalom az algériai megyefőnökségeken is. Szemben azzal a néhány nappal ezelőtt de Gaullanak tulajdonított kijelentéssel, hogy Algériában a közüdv-bizottságokat el kell majd hagyniuk a katonáknak, Sálán nyomatékosan kijelentette, hogy a közüdv- bizettságokban továbbra is meg kell maradniuk a tábornokoknak, ezredeseknek. Az operáció alatt ugyanis az Orvosok megdöbbenve állapították meg, hogy a szív verését jelző kardiogrammák nem cikcalikos vonalat, hanem egyenest alkotnak. Ez annyit jelent, hogy megállt a szív. A sebész azonnal abbahagyta az operációt, és két kezével gyúrni kezdte a szívet. Négy perc és tizenhat másodperces gyúrás után a szívizmok újból működésbe léptek, és Nyikankdna életr ekeit. ... Hogy újból dobogjon a szív. Ez a cél lebeg Bakuljev professzor és valamennyi sebésztársa előtt. A szovjet orvosok méltán érdemlik ki külföldi kollégáik elismerését. B. PONOMARJOV: A REVIZIOmZMUS ELLENI HARC ALAPVETŐ KÉRDÉSEI A J iiA JELENKORI REVIZIONIZMUS a második világháború után alakult ki. Tevékenysége 1956 óta egyre irnkáb erősödik. A jelenkori revizionisták magukévá teszik a jobboldali szocialisták irányvonalait és a szociáldemokraták ideológiáját. Sok esetben ismétlik a régi szociáldemokraták — Bernstein, Kautsky stb. — megállapításait. A jelenkori revizianizmus eszméd különösein teljes kifejezésre talaltak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programtervezetében. A revizionisták, habár szavakban a marxizmus—lendnizmusra hivatkoznak, valójában azonban annak ellenségei, akik a kommunista mozgalom soraiban próbálják megbontani a szocialista tábor, valamint a kommunista és munkáspártok egységét. Arra törekednek, hogy a marxizmus-leninizmusból kiszorítsák a forradalmi lelket. Eközben az imperialisták javára dolgoznak, és segítik reakciós céljaik megvalósítását. A jelenkori revizionizmus jellemző vonása, hogy védelmezi az imperializmus korszakában lévő kapitalizmust. A revizionisták azt hirdetik, hogy korunkban a kapitalizmus már nem a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszer, s a kapitalizmus fejlődésének »új szakaszát« emlegetik. Az élet azonban rácáfol ezekre az elképzelésekre. A kapitalista országokban egyre inkább kibontakozó válság alapjaiban ingatja meg a »kapitalizmus felvirágzásáról« szóló revizi- «nista »elméleteket«. A revizionisták a munkás- osztály eszmei és szervezeti lefegyverzése érdekében igyekeznék eltüntetni a marxista-leninista tanítások forradalmi lényegét.. Éppen ezért szembe- szállnak a proletárforradalom és -diktatúra történelmi szükségszerűségével, s kijelentik, hogy a szocializmusba való átmenet osztályharc nélkül, evolúciós úton is végbemehet. A forradalmi marxizmus nincs a szocialista forradalom békés megvalósítása és a reformok ellen. Ugyanakkor azonban — ahogy ezt Lenin tanította — hangsúlyozza, hogy a reformok csupán »a forradalmi osztályharc melléktermékei«, s ennek megfelelően felhasználásuk meghatározott körülményektől függ. Olyan viszonyok között, amikor a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, szükséges, hogy a másik lehetőséget — a szocializmusba, való nem békés átmenetet — is figyelembe vegyük. Az osztályharc kiélesedésének foka és formája nem annyira a proletariátustól, mint a reakciós körök ellenállásának erejétől függ. A REFORMISTÁK a kapitalista társadalom osztálylényegének figyelmen kívül hagyásával olyan útra léptek, amely a demokráciáról szóló teljesen hamis elképzelések kialakításához vezetett. Ezek az elemek a demokráciát nem egy osztály másik feletti uralma meghatározott politikai formájának, hanem valamennyi társadalmi csoport és osztály valamiféle absztrakt szabadságának tekintik. Kijelentik, hogy a demokrácia kizár mindenféle osztálydiktatúrát, s lehetetlenné teszi, hogy az egyik osztály erőszakot alkalmazzon a másikkal szemben. Ugyanaitkor azt is hangsúlyozzák, hogy a diktatúra kizárólag erőszakkal járhat együtt. Az ilyen elképzelések csupán a burzsoázia számára előnyösek és hasznosak, hiszen leplezik a burzsoá diktatúrát és azt az erőszakot, amelyet a kapitalista országokban a dolgozókkal szemben alkalmaznak. A revizionisták azt követelik, hogy változtassák meg a marxista—leninista tanításokat a kommunista pártok szerepéről. Fellépnek az ellen, hogy a gyarmati és függő népek nemzeti felszabadító harcát a munkásosztály és annak pártja vezesse. Tagadják azt a tényt, hogy a nemzeti függetlenségért vagyis a gyarmati ag- I resszió és a feudális elnyomás ellen folytatott küzdelemben — amint azt a marxizmus—leninizmus tanítja szükségszerű a munkások, parasztok, a városi és kisbur- zsoázia, a nemzeti burzsoázia és más hazafias erők antiim- perialista és antifeudalisba frontjának létrehozása, s hogy ez a harc csak akkor végződhet győzelemmel, ha abban a munkásosztály és marxista-leninista pártja döntő szerephez jut. A revizionisták eltávolodnak a proletár internacionalizmus eszméitől is. Azt hangoztatják, hogy nincs szükség a kommunista és munkáspártok egységére, a szocialista tábor orszá- >gaiinak szoros együttműködésére. Tagadják a proletár internacionalizmus elvét, s ezzel együtt széles körben terjesztik az úgynevezett nemzeti kommunizmusról szóló »eszméiket«, Lenin rámutatott a »nemzeti (kommunizmus« veszélyére, mely elszigeteli a munkásosztály erőit. Azt tanította, hogy az imperializmus elleni harcban nem szabad az egyik nemzetet a másikkal szembeállítani és sorainkat megosztani, hanem ellenkezőleg, a különböző országok dolgozóinak egyesíteniük kell erejüket a közös küzdelemben. Bármely ország dolgozóit vesszük is, egyiknek sincsenek olyan érdeked, amelyek ellentmondanak más ország proletariátusa érdekeinek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell gondosan és figyelmesem tanulmányoznunk valamennyi nemzet érdekeit és sajátosságait. Sőt a maximális bizalmat kell kialakítani közöttük, és | meg kell becsülni nemzeti ha- I gyemányaiket, szokásaikat, j kultúrájukat. A marxizmus— ! ’eninizmus azt tanítja, hogy enélkül lehetetlen a nemzetek között helyes, kölcsönös együttműködést, a népek között pedig tartós barátságot kialakítani. * + * A REVIZIONIZMUS CSŐDBE JUTOTT elméleteivel. Ezzel magyarázhatjuk, hogy az utóbbi időben befolyása csökkent. A nyíltan fellépő revizionistákat leleplezték és kizárták a kommunista pártokból, vagy éppen a maguk jószántából voltak kénytelenek elhagyni azokat. Míg a marxista—leninista pártok szem be szállnak a re- vizionizmussal, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetői egyenesen felfegyverezték magukat a revizionista koncepciókkal. Ezeket azután egy csomóba gyűjtötték, és a »JKSZ program-tervezete« címmel kiadták. A JKSZ vezetői e tervezetben szem beszálltak a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek tanácskozásán elfogadott nyilatkozattal, amelyet valamennyi kapitalista ország testvérpártja is támogatott. A JKSZ vezetői a problémák széles körében fejtették ki revizionista elveiket. Az első ilyen kérdés a jelen kor alapvető ellentéteire, a kapitalista és a szocialista rendszer közötti ellentétre vonatkozik. A program-tervezet azt a marxista—leninista megállapítást, hogy a világon két, egymással ellentétes rendszer létezik, olyan tézissel teszi egyenlővé, amely szerint a világ két antagonisztikus katonai-politikai blokkra oszlik. Lényegében tehát a szocialista tabor országainak békeszerető külpolitikáját azonosítja HZ imperialista hatalmak agresszív politikájával. Második kérdésként a szocialista világrendszer országai közötti kapcsolatokat és a szocialista tábor megszilárdításának útját érintő el kénre’»sokét említhetjük meg. A jugoszláv program-tervezet leüepa szocialista tábor fenntartása ellen. Minden eszközzel lebecsüli a szocialista országok között létrejött kapcsolatokat, és rágalmazó módon azt állítja: amint a kapitalista nagyhatalmak hegemóniára és a kis országok kizsákmányolására törekednek, éppen úgy mindez megfigyelhető a szocialista rendszeren belül is. A harmadik kérdés a kapitalista országok munkásosztályának a győzelem felé vezető útjaira és a fenti országok kommunista pártjainak szerepére vonatkozik. A JKSZ program-tervezete hajszálnyi pontossággal követi Bernstein és Kautsky elvét, amikor kijelenti, hogy a kapitalista társadalom ösztönösen, magától belenő a szocializmusba. A JKSZ vezetősége azáltal, hogy a legfontosabb elvi kérdésekben ilyen álláspontot foglalt el, olyan helyzetet teremtett, amelyben a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége lényegében szembe helyezkedett a kommunista világmozgalommal, és arra a veszélyes útra lépett, amely elszigeteli Ju; goszláviát őszinte barátaitól — a szocialista országok népeitől, a nemzetközi munkásmozgalomtól. A jelenkori revizionizmus elleni harc közvetlenül kapcsolatban áll a béke megvédésének és a népek biztonsága megteremtésének legidőszerűbb feladataival, az imperialista reakció és agresszió politikájának leleplezésével. Hiszen éppen a revizionisták próbálják elleplezni az Egyesült Államok és más kapitalista országok agresszív, imperialista politikájának lényegét. Mindent megpróbálnak, hogy igazolják a NATO-típusú katonai tömbök létrehozását. Amikor a Szovjetunió merev magatartására céloznak, akkor nemcsak elferdítik a tényeket, hanem megakadályozzák a néotöme- gek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra. F elvetődik a kérdés: ha a jelenlegi re- vizionizmust komoly vereségek érték, ha a kommunista pártok elítélték azt, akkor miért szükséges ily nagy figyelmet fordítani a revizionizmus elleni harcra? A revizionizmus veszélyét nemcsak az szabja meg, hogy hány követője van. A revizionizmus mint ideológiai fegyver is nagyon veszélyes, mert ezt az imperializmus és a reakció óriási apparátusa is felhasználja. Magyarországon például a revizionisták nem gyakoroltak különösebb hatást a munkásosztályra és általában a népre, mégis mérhetetlen kárt okoztak. Vajon miért? Mert az imperializmus, a külső és a belső reakció támogatását élvezték. A revizionizmus tehát rendkívül veszélyes jelenség, s ezért az ellene vívott harc a kommunista és munkáspártok legfontosabb feladata.
