Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-25 / 148. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. Június 25. LEHET-E KÖTELEZNI A VÁSÁRLÓT ssikkadt9 száras kenyér megvételére ? Sok panasz érkezett szer­kesztőségünkhöz a kenyér és a péksütemények minőségével kapcsolatban. Szikkadt, egy-, sőt kétnapos kenyeret és pék­süteményt is árulnak az üz­letekben a vásárlók nem kis bosszankodására. Ilyen jelle­gű panaszok az elmúlt napok­ban az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat 252. számú (Honvéd utca eleje) boltjáról érkeztek. Elmondták a pa­nasztevők, hogy amikor kifo­gásolták a boltvezetőnek a ke­nyér és a péksütemény minősé­gét, ő ilyen választ adott: »Ha nem tetszik, vegyenek má­sutt ...-« Ezért fordultunk a Belkereskedelmi Miniszté­rium Somogy megyei Állami Felügyelőségéhez, az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójához, az érintett 252. számú bolthoz és az oda ke­nyeret szállító sütőüzemhez. A vásárlónak joga van friss kenyeret kérni A Belkereskedelmi Minisz­térium Állami Felügyelőségé­nek vezetője, Neichel Lajos a következőképpen tájékoztatott bennünket. — Sok a panasz, s bizony elég nagy problémát jelent a lakosság friss kenyérrel való ellátása, amióta megszűnt a sütödék éjszakai munkája. Az üzletek részletekben kapják meg a napi kenyérellátmányt. Előfordul, hogy a délután szál­lított kenyér nem fogy el, de másnap azt is el kell adni. Ékre a rendelet módot ad. Ilyenkor azonban az eladó­nak közölnie kell a vásárló­val, hogy csak másnapos vagy esetleg több napos kenyér van. Ha az üzlet friss kenyérrel is rendelkezik, s ha a vásárló ehhez ragaszkodik, minden üz­let köteles a vásárlót igénye szerint kielégíteni. Tilos — mondja a felügyelőség veze- ; tője — a friss kenyeret vissza­tartani addig, amíg a szikkadt kenyér el nem fogy. Ha ilyet tapasztalunk, a boltvezetőt vagy az eladót megbüntetjük. Hiszen a boltvezetőt nem éri károsodás, mert a száraz ke­nyeret felhasználják morzsá­nak. Csak hát ez többletmun- j például az egyik iskola le- kát jelent, mert a héját le ' mondta a megrendelt kenye- kell vágni, s a kenyeret lel kell rét, s emiatt az elmúlt héten szeletelni. hétfőn, kedden és szerdán is Az Élelmiszer Kiskereske- kénytelen voltam visszama- delmi Vállalat igazgatójának, radt kenyeret árusítani. De az Mészáros Ferencnek hasonló a eladók és magam is minden­véleménye, s hozzátette, hogy a boltvezetők is ilyen érttelem­ben kapják a rendelkezéseket, utasításokat Mindig friss kenyeret adunk A 252-es számú bolt köz­kor igyekszünk a vevőkkel a legudvariasabban beszélni, bár lehet, hogy valamelyik türel­metlenebb vevőnek azt mond­tam, ha nem tetszik a szikkadt kenyér, akkor vegyen másutt. íme, többféle ember véle­ményét hallottuk a szikkadt kenyérrel kapcsolatban. A ve­„ . . , ,, , vők már elmondták vélemé­vefflen szomszédságában van a ■ n üket akkor amikor szer­Su‘°lParl 8'aS, SZamU ' készségünkhöz fordultak pa­sutodeje. A bolt innen kapja a | „aszúkkal. Ok sokkal szíve- kenyeret. A sutodé vezetője es sebben vásárolnak mindennap dolgozói szerint — amiről ma­gunk is meggyőződtünk — a bolt mindennap kap friss ke­nyeret. Nem szállítják el egy­szerre az egész megrendelt mennyiséget, hanem ahogy kifogy a kenyér, úgy kémek újabbat. Talán ez az üzlet a legszerencsésebb a kenyérellá­tásban — mondják a sütő­üzem dolgozói. Beszélgetés közben szóba ! friss kenyeret. Helyesnek tartanánk, ha a sütőipari vállalat erre illeté­kes felsőbb szerve felülvizs­gálná a sütőipari dolgozók munkaidejének kérdését. Ugyanis hallottuk, hogy az egyik — ugyancsak kaposvári — sütőüzem azzal a kéréssel fordult magához a miniszté­riumhoz, hogy engedélyezzék . , az éjszakai munkát. Tudomá­került a sütőipari dolgozók sunk szerint a pékek éjszakai munkaideje is. —- Őszintén munkáját éppen egészségvé- mondjuk állapították meg (jelmi okok miatt szüntették az itt dolgozók , helyesebb- j meg. A nyári nagy melegben nek tartanánk ^ legalábbis , a nappali munka viszont sok- nyaron — az éjszakai munka , kai ártalmasabb az egészségre, visszaállítását. Hiszen nappal mint az éjszakai. Arról nem a nyári nagy meleg, telezve a . ;s beszélve, hogy ezzel talán kemencék forróságával, igen ■ sikerülne a vásárlók igényeit arta'mas az egészségre. : ;s kielégíteni, s minden napra Ugyanakkor, a kenyereket sem friss kenyeret, péksüteményt tudjuk a nagy meleg miatt biztosítani. olyan minőségben elkészíteni, mint éjszaka, hűvös időben. Nehéz megállapítani a szükséges mennyiséget Tihanyi István, a 252-es szá­mú bolt vezetője közölte ve­lünk, hogy június 21-én s az j kor még nem szükséges eny- előző szombaton, június 14-én nyit se mondani a friss ke- is tekintélyes mennyiségű ke- ■ nyeret követelő vevőnek: ha Mi történjék a szikkadt ke­nyérrel addig is, amíg ilyen intézkedés történik? Azt is él kell adni, mert az sem ehe­tetlen, sőt orvosi vélemény szerint hasznosabb az emberi szervezetre, mint a friss, me­leg kenyér. De a boltvezetők, eladók járjanak el mindenkor a rendelet értelmében, s ak­nyér maradt eladatlan, s ezt hétfőn, kedden kénytelen volt az üzletben árusítani. — Igen nehéz megállapítani a szüksé­ges kenyérmennyiséget, mert a meleg miatt nem egyformán vásárolnak. Előző szombaton Merre jár a Csihy Gergely SifcEsáz? A nagykanizsai vendégjáték be­fejezéseként Sennyei Vera és Kiss Ferenc a »Játék és valóság—ot játssza július 1-től 3-ig. Nagyka­nizsa után a színház a Balaton mentén szerepel Shakespeare: »Vizkereszt«, Horváth Jenő: »Ta­vaszi keringő-« című darabjával és az egész évi operett repertoárral. Horváth Sándor, a Csiky Gergely Színház fiatal művésze igazgatói jutalmat kapott Malvolio alakítá­sának továbbíejlesztéséért. Egyéb­ként nagysikerű olaszországi ven­dégszereplés után hazaérkezett a színház két táncosa, Fényes Ju­dit és Fényes Ervin. nem tetszik, vegyen másutt. Mert a vevő úgyis oda fog menni, ahol igényeinek meg­felelő kenyeret kap. A vásárlókhoz is kell szól­nunk. Amikor nem kaphatnak igényeiknek megfelelő friss kenyeret, s csak szikkadt ke­nyeret tud az eladó rendelke­zésükre bocsátani, ne nézze­nek az eladóra vagy boltveze­tőre úgy, mint csalóra, hiszen ők nem akarják a vevőket megkárosítani, becsapni, ha­nem csak a rendelet szerint cselekszenek, amely lehetővé teszi a szikkadt, de ehető ke­nyér eladását. (Szalai) Csaknem tízezer forintos jegyzés A BELSPED-nél már be­fejeződött a Latinka-szobor felállítására kezdeményezett gyűjtés. Miután a kaposvá­riak derekasan kivettek ré­szüket belőle, a vidéki ki- rendeltségeken volt a sor. Különösen a nagyatádi, sió­foki és barcsi kirendeltsé­gek jegyeztek szép összege­ket, s így a vidékiek átlago­san felül is múlták a válla­lat kaposvári dolgozóinak jegyzését. Kirendeltségről kirendeltségig motorokkal jártak, s gyűjtötték a fo­rintokat. A hajtők általában száz, a rakodók hatvan fo­rinttal járultak hozzá a La- tinka-szoborhoz, de minden­ki annyit fizetett, amennyi a körülményihez mérten telt. Végül a vállalat 157 dolgo­zója (csaknem kivétel nél­kül) jegyzett átlagban 63,40 forintot, mely összegszerűen 9955 forintot tesz ki, 1790 forintot már be is fizettek a lelkes belsped-dolgozók. Virágzik a maghozó répa a cukorgyári célgazda­ság határában A cukorgyári célgazdaság határában minden évben több száz holldnyi területen ültet­nek maghozó répát. A betaka­rított magot átadják a Cukor­gyárnak, amely a cukorrépa termesztésére szerződött tsz- eket és egyéni gazdákat Látja el vetőmaggal. A múlt év őszén 150 hold- nyi területen ültették ki az áttelelő maghozó répát, és ta­vasszal újabb 190 holdon dug- ványoztak. A növényeik jól bírták a nagy szárazságot, s most az esőzések hatására ro­hamosan fejlődnek, jó termés» re van kilátás. A szentgáloské- ri cserepesi üzemegység hatá­rában több mint 200 holdon elültetett maghozó répa már szépen virágzik. A 340 kataszteri hold mag­hozó répa-becslések szerint holdanként hat mázsa termést ígér, amely több mint 13 ezer kataszteri hold terület beve­téséhez lesz elegendő. Az idén — a tavalyihoz hasonlóan — a szükségleten felüli mennyi­séget külföldre szállítják, töb­bek között Kínába, Romániá­ba és Bulgáriába. A hozzáállásról van szó! A megyei tanácsnál hét személygépkocsi kapott me­netlevelet vasárnapra — a többi a garázsban maradt. Az autók a tsz-napra vitték a monijoi tanács vezetőit. be­osztottait. A meve ir íny-terv bőt az első pillanatra kiac- rült: nem lenne szükség ar­ra, hogy Kadarkútra is, meg a szomszédos Mike községbe is egy-egy utas külön ko­csival jusson el. Mégis így történt. Hajdú István, a ke­reskedelmi osztály vezetője egyedül autózott Mikéig.- Jó, hogy nemcsak a mezőgazda- sági osztály dolgozói igyekez­tek részt venni a szövetke­zeti nap ünnepségein, de azért elsősorban a termelő- szövetkezetekkel foglalkozó munkatársak vidékre szállí­tását kellett volna megoldani ezen a napon. Közülük ugyanis néhánynak nagy gondban főtt a feje. Horváth Mihályt, a tsz-csoport mun­katársát ezen az esős vasár­napon Kercseligetre, ebbe az állomástól hét kilométerre fekvő községbe küldték. Toka Lajos, a csoport vezetője — érthetően — szeretett volna több tsz-be ellátogatni, hi­szen tudta, hogy neki kell erről a rendezvényről átfogó jelentést készíteni a végre­hajtó bizottság számára. Ám Aczél József gépkocsielőadó az autók irányítási lapjára ezt jegyezte fel: »Tóka elv­társ részére László István elnök elvtárs külön gépkocsit nem jelölt ki-». így Tóka La­josnak június 22-én reggel más szervnél kellett kilin­cselnie azért, hogy gépkocsi­val mégis meglátogathassa a megye minél több termelő- szövetkezetét. Hiába beszélnek a tanács­nál arról, hogy minden mó­don támogatják a tsz-mozgal- mat, ha ilyen fontos ese­ménykor, mint amilyen a ter­melőszövetkezeti nap, éppen a tsz-csoport vezetőjének nem adnak gépkocsit. Akar» va-akaratlan a mozgalom le­becsülése nyilvánult meg ab­ban is, ami szombaton tör­tént. A tsz-csoporlvezető és egyik munkatársa a szövet­kezeti nap előkészítéséhez akart helyszíni segítséget ad­ni •több községben. Fél ki­lenckor szándékoztak gépko­csival vidékre indulni, de erre csak féltizenegykor ke­rült sor. A gépkocsivezető ugyanis előzőleg egyesek sze­rint fontosabb megbízatást ka­pott: az egyik elnökhelyettes megüresedett gázpalackját kellett teltre cserélnie a Gáz- és Szénsavértélcesítő Vállalat telepén. Jogos tehát a követelés: a megyei tanács vezetői része­sítsék a jelentőségének meg­felelő bánásmódban a mező- gazdasági osztály termelő­szövetkezet-politikai csoport» ját! Bal set ellen védehess! »Baleset! Szerencsétlenség! Orvost!« Milyen borzalmas, milyen nyomasztó ez a kiáltás. S mennyi szenvedést, 'kínt okoz a szerencsétlenül járt dolgozónak, családjának, üze­mének. Vigyázatlanságból, a szabályok be nem tartásából halálos kimenetelű tragédiák következhetnek. S nem ször­nyű-e, amikor »csak« ampu­tálni kell a félkezet, féllábat, de mégis sikerül a dolgozót megmenteni az életnek? Ezért kell a balesetelhárítás- ra sokkal nagyobb figyelmet szentelni a Barcsi Fűrészüzem­ben is. Májusban a szakszer­vezeti bizottság »balesetmen­tes hónap«-ot hirdetett. S mi lett az »eredmény«? Igen el­szomorító. Több dolgozó járt szerencsétlenül, mint a meg­előző hónapokban. Bizony sok még a tennivaló az üzemiben a munkavédelem terén: ezt a tapasztalatot szűrték le a szak- szervezet vezetői. 12 baleset történt májusban. S mind a tizenkettő három napon túl gyógyuló 'baleset! A fűrészüzemben június ele­jén komoly munka folyt, be kellett hozni a lemaradást a füledékeny fák feldolgozásá­nál. Minden kieső munkáskéz óriási veszteség egyébként is, de kétszeresen veszteség akkor, amikor lemaradás behozásá­ról van szó. A szakszervezet ne üljön a babérjain, ne nyugodjék be­le abba, hogy a tanfolyamokon úgyis elsajátítják a dolgozóik a szükséges tudnivalókat. Nem, ez nem elég! A példa bebizonyította, hogy legtöbb' baleset a fűrészcsamokban és a rönktéren történt. A szak- szervezet a nagyobb propagan­dán, a felelősségrevonásokon és a felvilágosításon kívül szervezzen állandó őrjáratokat, járja be ez az ellenőrző cso­port az üzemet, figyelmeztes­se a dolgozókat állandóan, ha szabálytalanságot észlel. S ér­je el a szakszervezet anélkül, hogy meghirdetne egy újabb balesetmentes hónapot, hogy jó propagandája, felvilágosító tevékenysége és ellenőrző munkája nyomán júliusban egy baleset se forduljon elő a fűrészüzemben. I , G. Már azon töprengtem, hogy vajon nem a közeli haláltól való félelem adta-e kezembe ezeket az »érveket«. A halál csak halál marad, s nem jobb-e azonnal meghalni, mint esetleg »segíteni a hóhérokat?« Megpróbáltam nyugodtab- ban gondolkodni, és arra a következtetésre jutottam, hogy legkorábban holnap délelőtt »vezethetnek ismét elő«, s ad­dig jócskán akad időm az öngyilkosságra, amennyiben az szükségesnek bizonyul. Azt is .beláttam, hogy nem vagyok normális állapotban, pihenésre van szükségem a józan gon­dolkodáshoz. Reggelig aludtam. Az éjszaka a lázzal együtt az előző nap félelmeit is eloszlatta. Egyszerre büszkeség és boldogság töltött el, hogy nem adtam be a derekamat. Meg voltam győ­ződve róla, hogy ha újra kezdik, ismét' megállóm a helye­met; a végsőkig fogok harcolni, és neim könnyíteni meg a dolgukat azzal, hogy megölöm magamat. Már késő délután volt, amikor visszavittek a másik épü­letbe, első cellámba, de ott sem maradtam sokáig. Este új­ra helyet cseréltem, és az éjszakát megint a kis zárkában töltöttem. A folyosóin elcsípett beszélgetés-foszlányok ma­gyarázatot adtak arra, hogy miért hurcolgatnak ide-oda: valamilyen bizottság (nem tudom, melyik*) látogatását vár­ták, s nem akarták, hogy engem meglássanak; éppen ezért »álcáztak« el a második épületben, amely elvben független volt a »válogató központtól«, s ahol csak az ejtőernyősök és a konyhaszemélyzet laktak. * * * Jobban éreztem magam, sikerült felemelkednem és megái In cxm a magam lábán. Megváltozott az ejtőernyősök magatartása is irányomba; úgy látszik, ők mint »sportembe­reik becsülték azt az álláspontomat, hogy nem vagyok haj­* Arról a védelmi bizottságról volt szó, amelyet Zeller ÉBaornok képviselt landó beszélni. Változtatott modorán^az a nagydarab ejtőer­nyős is, aki L. csoportjában működött. Egy reggel belépett a cellámba és megkérdezte tő lém: »Az ellenállás idejében is megkínozták már önt?« »Nem, ez az első alkalom« — válaszoltam. »Jól van — mondta elismerő hangon —, maga kemény legény.« Még aznap este belépett a szobámba egy másik ejtőer­nyős, akit még nem láttam: alacsony, szőke hajú, jellegzetes észak-francia tájszólással beszélő fiatalember; sorkatona. Széles mosollyal szólt hozzám: »Tudja, végignéztem az egé­szet! Édesapám beszélt nekem azokról a kommunistákról, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban. Inkább meg­halnak, de egy szót sem szólnak. Derek dolog ez!« Alaposan szemügyre vettem ezt a rokonszenves arcú fiatalembert, aki úgy tudott beszélni az én megkínzatásomról, mint egy emlé­kezetes mérkőzésről, és aki minden feszélyezettség nélkül úgy gratulált nekem, ahogyan egy kerékpáros bajnoknak gratulált volna. Néhány nappal később láttam, amint nekivörösödve, gyűlölettől eltorzult arccal ütlegelt egy moihamediánt, aki nem szaladt le elóg gyorsan a lépcsőn. Ez a »válogató köz­pont« nemcsak az algériaiak kínzókamrája volt, hanem egy­úttal a francia fiatalok erkölcsi züllesztésónek iskolája is. Mégis akadt legalább egy ejtőernyős, aki mindezzel nem értett egyet. Fiatalember volt, falusi tájszólással beszélt. Egyik este, úgy hét óra felé, amikor senki sem járkált a fo­lyosón, benyitott a cellámba. Bevásárló kosár volt a kezében, benne cseresznye, csokoládé, kenyér és cigaretta. Felém nyúj­totta, és csak ennyit szólt: »Fogja ez a magáé. Bocsásson meg, de itt nem beszélhetünk.« Azután nagyon erősen és nagyon gyorsan megszorította a kezemet és bezárta az ajtót. I. úgy- létszik intézkedett, mert azután már nem jött be hozzám senki. A következő napokban rendszeresen elvittek a gyengél­kedőbe. Először dobogó szívvel léptem bé. Újabb penthotal injekcióktól tartottam, de csak gyulladásiba jött sebeimet ke­zelték. Penicillin injekciókat kaptam, és többször cserélték a kötéseiket. Tudtam, hogy ebből a gondoskodásból semmire sem következtethetek. Mindenképpen érdekükben állt, hogy gyógyítsanak: ha újra 'kínozni akarnak, nem szabad túlságo­san gyengének lennem. Ha viszont ki akarnak végezni, az esetleges boncolástól tartva a »normális« goíyónyomokon kí­vül »ép« hullára van szükségük. Amint teltek-múltak a na­pok, erősödött bennem az az érzés, hogy a mozgósított közvé­leménynek sikerül kiragadnia a karmaik közül. Ugyanakkor arról is meg voltam győződve, hogy könnyebben viselnék el egy gyilkosság botrányos következményeit, mint azokat a le­leplezéseket, amelyeket élve tennék. Úgy látszik, ők is latol­gatták ezt a kérdést, mert az egyik ejtőernyős gúnyosan ki- jelentette előttem, amikor még képtelen voltam arra, hogy felkeljek: »Kár érted, olyan dolgokat mesélhettél volna el, amikről egy vastag könyvet lehetne írni!« • * * Még egyszer megpróbálkoztak a kihallgatással. Először Ch., D. és egy ismeretlen harmadik. Behívattak az irodába, amely ugyanazon az emeleten volt. Leültem velük szemben, s századszar is feltették ugyanazt a kérdést, ezúttal azonban udvariasan: — Hol töltötte a letartóztatása előtti éjszakát? — Miár válaszoltam erre a kérdésre, amikor megkínoztak. Az a válaszom, hogy nem mondok semmit. Mosolyogtak, nem erőszakoltak tovább, majd D. szólt hozzám: — Ön a saját nevében bérelte a lakást? Erre a kérdésre nyugodtan válaszolhat: ha pedig nem válaszol, majd meg­mondja nekünk a házmester. Belátja, hogy ez nem fontos kérdés. — Ha akarják, kérdezzék meg a házmestertől — én nem segítek maguknak. A beszélgetés alig két-három percig tartott és Oh. vissza­kísért a cellámba. • • • Néhány nappal később felkeresett M. hadnagy, M. tábor­nok szárnysegéde. Minden gúnyoros mellékzönge nélkül az­zal kezdte, hogy örül a gyógyulásomnak. Azután rendkívül bőbeszédűen összegezte a katonatisztek politikai álláspontját a pacifikálásról: »Nem távozóink innen« — ez volt a vezér- mot.ív”~ri. Az algériaiak nyomora? — nem szabad ezt sem el­túlozni. (Folytatjuk,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents