Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
ÄOMOflYT NfPl.AP Vasárnap, 1958. június 22. A lej szövetkezesekről R égóta vajűdó KÉRDÉS : hozzunk-e létre tejszövetlcezeteket és ha igen, akkor hogyan működjenek a paraszti összefogás eme kezdetlegesebb formái. Nem arról van szó, mintha e kérdésekre semmiféle válasz nem hangzott volna el. Hiszen a párt agrártézisei, a Politikai Bizottságnak a földreűve=szövetlkeze- tek hatásköre bővítéséről, munkájuk javításáról szóló határozata egyértelműen követeli minél több jól dolgozó, a népgazdaság és a parasztság érdekét összehangoló tejszövetkezet életre hívását. Vannak is eredményeink e téren — elsősorban a földművesszövei kezetek dicséretes szervező munkájának jóvoltából. De vannak buktatók is — főleg a tejipari vállalatoknak az ügy iránt tanúsított meg nem értéséből. A bajok gyökere a széthúzásban keresendő. A földművesszövetkezetek, a tanácsok mezőgazdasági osztályai, az állami tejipar vezető; és beosztottai más-más nyelven beszéltek, különböző utakon jártak. Legfőbb ideje volt, hogy az Országos Felvásárlási Operatív Bizottság — és e szerv megyei kirendeltsége is — végre megtárgyalta ezt a vitatott kérdést. Az irányelvek adva vannak. Várható, hogy az összes érdekelt országos fórum rövidesen kiadja a végrehajtási utasítást, amelynek lényege máris ismeretes. Ezért nincs messze az az idő, amikor a somogyi érdekeltek közül senki sem hivatkozhat arra, hogy »bocsánat, nem ismertem az országos rendelkezést«. Mielőtt napvilágot látna a várvavárt végrehajtási utasítás, addig is akad néhány szóvátenni való, okulásul mindazoknak, akiket illet. A tejszövetkezexek alakításának szorgalmazása szerves része a párt és a kormány agrárpolitikájának. Ez a politika pedig — a gyakorlat tanúsága szerint is — arra irányul, hogy induljon, fejlődésnek a mezőgazdasági termelés lehetőleg a paraszti összefogás olyan csirájának megteremtése révén, amely csíra tovább erősödik és a dolgozó parasztságot személyes tapasztalatai révén viszi a végcél: a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás felé. Akinek a munkáját nem ezek a fő célkitűzések hatják át, az rossz szolgálatot tesz a párt agrár-^ politikájának. Akár azzal, hogy nem mondja meg a parasztoknak: az egyszerű társulási forma — bármilyen kicsiny közös elem található is benne a kezdet kezdetén — a legfejlettebb szövetkezés előiskolája. j Akár pedig azzal, hogy támo-jj gatás helyett elgáncsolni igyek-^ szik az egyéni gazdák kezdet-^ leges bár, de mégis szövetke- ( zési szándékát. J Végtére is mire jó a tejszö-i vetkezet? Többek között arra,J hogy a tej melléktermeke a^ falun maradion, s az állattartó^ gazdák a borjúnak és a malac-z nek teljes tej helyett fölözet- - tét adhassanak. Mindjárt tegyük hozzá: kívánatos ilyen helyeken a baconsüldő szerződéses nevelésének szorgalmazása. Persze, a tejipari vállalatok — bizonyos fokig érthető okokból — aggódni kezdtek, amikor a helyszíni fölözés szó-] ba került: »kapunk-e elég] nyersanyagot az exportsajt \ gyártásihoz, ha a falun sze-i páráinak?« A kétkedőket meg-^ győzheti az élet diktálta né-; hány összehasonlító számadat: Biissufoen a múlt év első négy' hónapjában 52 213 liter, az idén’ — ugyanezen időszak alatt —! 60 376 liter teljes tejet vett át a vállalat. Kazsokban tavaly, január 1-e és április 30-a között 38 374, ez évben május' 1-ig pedig 61 170 liter édes tejet öntöttek az állami tejipar’ kannáiba.. Ezek az eredmények1 úgy születtek, hogy a tejsze-’ parátor mindkét községben' működik. Az említett két községben a vállalat végzi a fö-1 lözést. önként adódik a tej-* ipar javaslata: »tudjuk mi is* hajtatni a szeparátort., nem * kell ahhoz szövetkezet". És itt1 van a földbe ásva az ügy má-j sik buktatója. Nos, lássuk csak,' miről is van szó. M ÉG A BEGYŰJTÉS idejében történt. A kapós-' vári járás egyik községében meg akartaik jutalmazni egy »gazdát", amiért kiváló fejős-] tehenet tart és rengeteg tejet, ad el szabadon az államnak, J A vizsgálat nem találta meg a »példamutató parasztot", hanem kiderült a turpisság. A tej átvevő meglcárosította a falu tehéntartó'it. Az »elmért" deciliterek literekké duzzadtak, amelyeket a csarnckos költött névre könyvelt el. A pénzt ■— természetesen — ő maga vágta zsebre. Nem mondanánk igazat, ha elhallgatnánk: nem általános, hanem kirívó esetről volt itt szó. Dees itt jön a lényeg. A falu népének szemét nem lehet bekötni. Jól tudja, milyen vér csörgedezik a tejátvevő ereiben. A tejfelvásárló a vállalat megbízottja és nem a parasztoké. A dolgozó parasztok pedig jobban szeretik, ha minél nagyobb beleszólásuk van a saját dolgaikba — a demokrácia tanította erre őket. Ha tejszövetkezetbe tömörülnek, akkor az átvevő az ő alkalmazottjuk, akinek szinte minden mozdulatát képesek és jogosultak ellenőrizni;. Erős kifejezéssel élve arról van szó, hogy ne a falu népének érdeke függjön a tejátvevő becsületességétől, vagy becstelenségétől, hanem a tejfelvásárló függjön a dolgozó parasztoktól. Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósítására is jó a tetsző vetkezet. Korántsem akarjuk a tejipari vállalatok tisztakezű községi alkalmazottait a csalókkal egy napon említeni, de nem árt megemlítenünk, hogy csaknem minden tejszövetkezet menesztette a korábbi tejkezelőt, akinek vaj volt a fején. És ezen is érdemes elgondolkodni nemcsak a falun, hanem a vállalat központjában is! Bizonyára ebből — az elbocsátások hírének vételéből — fakad egyik- másik tejfelvásárló tejszövet- kezet-ellenes magatartása. Mert a vállalat apparátusában van vagy volt ilyen akadékoskodás, amit a megyei operatív bizottság értekezlete is keményen elmarasztalt. Hiába igyekszik ennek ellenkezőjét bizonygatni a Kaposvári Tejipari Vállalat négy vezetője — Kiss István igazgató, Fehér József párttitkár, Felez János felvásárlási osztályvezető és Szondi István főmérnök —. J\Jézem bronzszínű arcát. ■L ’ Nem mondja, én sem kérdem — mégis tudom: nem a véletlen játéka, hogy most éppen a határban lehet vele találkozni. (Az irodaasztal mellé nem lopakodik be q bőr- barnvtó napsugár.) Megáll az egyik parcella szélén, amelynek értéke túlnő területe holdjainak számán. A bujazöld növényzet híven hirdeti a földben testet öltött fáradozás eredményességét, s nemcsak színével, hanem egyébként is jelképezi: ez a vetett takarmány a jövő reménysége. — Lesz-e pillangós szénánk? — kérdi Pankász Ferenc igazgató. Feleletet sem várva tovább érdeklődik: — Mit szóltok a kapáslucernához? (mert láttam, hogy onnan jöttök). Csak szűkszavú elismerésre jut az időből. — Küldheted a pénzt az istálló építéséhez — fordul Szerénái Jánoshoz, a megyei igazgatóság tervosztály-vezetőjéhez. Nagy (gazság sűrűsödik össze ebben a tréfára egészen nem vehető mondatban. Beljebb kerülünk a hat holdas lucernatáblába. Korábban nem is kellett nagyon erőlködnie a szélnek ahhoz, hogy »elfuttathassa« a homokot innen. Ötvenhatban a Talajjavító Vállalat kilenc apró parcellán hozzákezdett annak megmutatásához, mit tud a lápi mész, ha összefog a szervezés műtrágyával meg a mély forgató ekével. Két esztendővel ezelőtt — emberemlékezet óta első ízben — lucernamag hullt a lábodi határ szobanagyságú kísérleti homokföldjébe. A próbálkozás sikeréhez ma már nem fér kétség: Böhm József főagronómus mutatta a darabban a szerkesztőségünkhöz küldött levélben, amelyet válasznak szántak a lapunkban megjelent, a tejszövetkezetekkel kapcsolatos munkájukat bíráló több cikkre. É RDEMES NÉHÁNY szót szentelni az említett vezető elvtársaik levelére. Ebben megírják, hogy vállalatuknak mi a szerepe, népgazdasági feladata. Foglalkoznak ipari kazein és tejcukor gyártásával, s jó minőségű tejjel kell ellátniuk Kaposvár város és a megye néhány nagyobb helységének lakóit. — Ha nem kapjuk meg a kellő mennyiségű teljes tejet, akkor e feladatunk megoldása, tervünk teljesítése veszélybe kerül — írják. És ebiben tökéletesen igazuk van. Ám tapasztalatból azt is nagyon jól tudják Kiss elvtársik, hogy a körzetükben működő négy tejszövetkezet egy csöppet sem fékezte a vállalatot terve végrehajtásában. Sőt, ma 150 község több tejet küld, mint amennyit 220 csarnokban vettek át a kötelező begyűjtés idején. Van tej, jut belőle — ha a szükség úgy kívánja — még a fővárosnak is! Kár tehát az aggodalomért. Egyezzenek meg a vállalat vezetői a MÉSZÖV illetékeseivel és pótolják, amit eddig elmulasztottak: keressék fel a megyei tanács mezőgazdaság; osztályán a főál lattenyésztőt és eey úton induljanak a közösen kitűzött cél irányában. A karom szerv — a tanács, a földművesszö- vetkezet és az állami tejipar — munkájának összehangolásától várhatjuk a meglévő tejszövetkezetek további sikereit és — újabb tejszövetkezetek alakulását. Bízunk benne, hogy az érdekelt országos fórumok által elfogadott és rövidesen megjelenő, a tejszövetkezetek alakulását, működését egyértelműen megszabó végrehajtási utasítás megszünteti a széthúzást és simára csiszolja a Gúrlódó felületeket. Módot ad arra is, hogy elejét vegyék a szövetkezetekből küldött tejszín átvételénél elég gyakori nézeteltérések megismétlődésének. Közösen segítséget adhatnak a tejszövetkezeteknek a takarékos gazdálkodási mód kialakdásához is. Szerencsére oda már eljutottunk, hogy az érdekelt szervekben dolgozó vezető elvtársak közül senki sem hirdeti nyíltan: »nincs szükség a tejszövetkezetekre«. Ennek az alacsonyabb fokú szövetkezést formának az igenlése, támogatása — ez a következő lépés, meg az, hogy az úgy sikeréért munkálkodni köteles minden ember fejében teremtsünk világosságot. E téren leginkább a tejipari vállalatoknál akad tennivaló. Türelmes felvilágosító munkával elhárítható az utolsó apróbb göröngy is a tejszövetkezetek egészséges működésének, fejlődésének útjából. Silózógépet vásárolnak Az elmúlt év tavaszán alakult mernyei tejszövetkezet csarnokába havonta 21 ezer liter tejet visznek a gazdák. Ennek felét fölözik. A sovány- tejet a dolgozó parasztok visz- szakapják s a borjakkal itatják, vagy a sertésnevelésnél használják fel. A másik felét pedig a város lakosságának ellátására, Kaposvárra szállítják. Arról sem feledkeznek meg, hogy télen nedvdús takarmány álljon az állatok rendelkezésére. Közös silógödrökben kitűnő minőségű silót tároltak és így sikerült a téli hónapokban is ugyanannyi tejet szállítani, mint nyáron. A tejszövetkezet tagjai most elhatározták, hogy silózógópet vásárolnak. További tervük, hogy 15—20 hízómarha beállításával és annak értékesítéséből nyert bevétellel is növeljél! közös vagyonukat. Intézkedési- sürgetö LEVELEK E»xiU a is* krumpliját a bogarak Vizi Tihamér foléiművesszövetkezeti agronómus írja Ber- zenc érői : — Az egyéni parasztok nagy buzgalommal irtják a bur- gonyabogarakat. Volt olyan nap, hogy 8—10 mázsa porozószert vásároltak meg. Ritka is a lárva, mint a fehér holló. — Mást mutat azonban a Búzakalász Tsz szerződéses burgonyatáblája. A harminc holdon nemcsak viruló, hanem lerágott levelű sorok is láthatók. Egyszer megpermetezték ugyan a Növényvédő Állomás dolgozói, de most, amikor a másodszori védekezés napjaiban vagyunk, nem jönnek Ber- zencének a tájára sem. Azaz, hogy csak a mi falunk tájára jönnek, nem pedig a falu határába. Tudomásom szerint Iharosban és Somogycsicsón az egyéniek földjén permeteznek. A Búzakalász Tsz burgonyáját pedig eszik és eszik a bogarak. A tsz-tagok ,panaszáról tód a községi tanács és a járási mezőgazdasági osztály is, de úgy látszik, nem sikerült intézkedniük. Talán a sajtónyilvánosság megsürgeti a növényvédelem állami alkalmazottait, és eszükbe juttatja, hogy ml a kötelességük. E célból adtunk helyt Vízi Tihamér levelének. Állnak a traktorok, tárnak a traktorosok... Ladról, a Csökön yavisontai Gépállomás egyik brigádszék- helyéröl érkezett panaszos levél. — Több esetiben áll a gép. Nem is egy, nem is kettő. Nincs üzemanyag — írja Varga József és két traktoros társa. — Horváth István ibrigádvezető, Boa Gyula szerelő ígértek mindent. Mi, traktorosok csak vártunk és álltunk. Üzemanyag nem jött. — Szeretnénk túlteljesíteni tervünket, de üzemanyag nélkül, sajnos, még amit kívánnak, azt sem tudjuk elvégezni. Mindössze ennyi a pér soros levél tartalma. A megnyugtató válaszadás a gépállomás kötelessége. Ha még nem küldtek, küldjenek anyagot a Ladon álldogáló traktorosoknak. (Szerk.) SomodorI tűs — két tanulság 1958. május 26-án gyerekek játszottál! a tűzzel. Fehér Sándor, Makai János, Kovács József, Farkas Imréné, Takács István, Fiatalos Istvánné —, hat gazda épülete, gazdasági felszerelése és terménye égett el. Ennyit mond a sajnálatos és szomorú ténymegállapítás. Mi lesz velük, hol laknak, mit esznek, mivel dolgoznak? * A károsultak közül Fehér Sándornak, Makai Jánosnak, Kovács Józsefnek, Farkas Imrének 49 980, 13 154, 14 800, 18 925, összesen 86 859 forintot fizetett az Állami Biztosító. A két nem biztosított gazdát 25 0C0 forintos veszteség érte, hogy, s mikor tudják pótolni a veszteségeket? Évek kellenek hozzá, keserves esztendők, megfeszített munka. Vigyázzunk a gyerekekre s javainkra! Okulni volt elég példa, ne a magunk kárán tanuljunk! Sokszor a legnagyobb óvatosság sem elég. Egész élet munkája ellobbanhat, ha tűz üt ki. Éljünk a lehetőséggel, biztosítsuk hajlékunkat. Fehér Sándor 130 forint biztosítási díjat fizetett évente. Takács István és Fiatalos Istvánné ezreket vesztett, mert talán tízeseiket akarták »menteni«. cÁ cjOzdoJíLQ. iqMZijntófo, madéves kísérleti parcella idei első Icaszálásából származó ISO—16 7 centiméter magas példányokat. — A múlt évben vetettük be lucernával ezt a hat holdat — magyarázza Pankász elvtárs. Kísérletnek szánták: első nagyüzemi kísérletnek. Az idén meg kilencvenluírom holdat hódított el a széltől ez az aranyat érő pillangós. Jól megvetették az ágyát. Szervestrágyát, aztán százhatvan mázsa tözeges lápi meszet meg műtrágyát munkált bele a föld minden holdjába a tárcsa és a mélyszántó eke. Hetven centi termőréteg — ez van a felszín alatt. Élhetnek, dolgozhatnak a talajbaktériumok. — A tőzeg olyan, mint a szivacs. Súlya tízszeresének megfelelő mennyiségű vizet képes magába szívni. És azt meg is fogja — magyarázza nagy hozzáértéssel a talajjavító szakember, Mezősi Béla, aki szintén velünk járja a határt. — Ügy nézz erre a fiatal lucernára, hogy hathetes koráig egy csepp vizet sem kapott. Amint kikelt, három napig tépázta a vihar. A homokszemcsék hány meg hány zsenge növénykét »vertek« agyon — sóhajt nagyot az igazgató. — Aztán a szárazság gyötörte. Még most az eső után is magán viseli születése mostoha körülményeinek nyomait. Itt van ni, néhol sárgult, fony- nyadt levelek panaszkodnak a perzselő májusra — mondja Pankász elvtárs, és gyengéden megsimogatja az erőre kapó, harmincöt-negyven centi- méteres lucernaszálakat. — Most már nem féltem a szom- jazástól: gyökérzete egy méter mélységben behálózza a talajt. Igen, a lucerna táplálja a reményt a Lábodi Állami Gazdaság vezetőiben. Négyszáz holdon díszük majd csakhamar ez a növény, lóhere meg legalább három és félszázon. Akkor aztán 235 helyett háromszáznál is több tehén ontja a tejet. F an a gazdaság négyezer holdas határában más látnivaló is. Két és félszáz holdnyi burgonyájuk mintegy harmincnyolc vagonnal ígér több termést a tervezettnél. Persze ezt sem a dűlőről nézegetve állapítja meg Pankász elvtárs, hanem a táblát végigjárva. A öltőeke háromszor hajtott földet a bokrok mellé. Felhúzunk egy tövet: negyven gumót kezd kötni. A kolorádót nem engedték garázdálkodni. Amott kukorica és szója két-lcét sora váltakozik. Két egymást követő kukoricatő a szokásos távolságnak a felé- nyire van egymástól. Kap elég levegőt és napfényt; hoz annyi csövet, mintha társ nélkül élne. Mert a szója magfizeti a »társbérletet«: eltartja nitrogénnel a kukoricát. Siló lesz belőle. így égett ki minden nálunk — fordítja tréfára a szót az igazgató, miután saját szemünkkel láthattuk a viruló határt. Néhány mondat, és kiderül: nem ok nélküli ez a különös megjegyzés. Az FM ugyanis tervezte, hogy június 25-én tapasztalatcserére hívja ide a dunántúli állami gazdaságok vezetőit. Később lemondott a minisztérium a tervéről, gondolván: »Ügy sem lehet látni semmit a lábodi homokon, hiszen kiégett ott minden vetett növény«. Pedig nem így van. A valós képet az írott jelentés, de még a mozivászon sem tudná mutatni, hanem maga a valóság( — Nem jártak itt mostanában az FM-től? — Dehogynem. Kétszer is lejött egy előadó. Mondta, hogy somogyi származású. Először azzal állított be hozzám, hogy »igazgató elvtárs, úgy hallottam, hogy folynak itt valamilyenéi talajjavítási kísérletek«. Mondtam, hogy jól hallotta, és elsoroltam neki mindent. O meg szépen felírta az adatokat, és el akart köszönni. Mondtam neki, hogy ha már itt van, nézze meg a határban ezeket a kísérleteket. De neki másutt akadt ennél sürgősebb dolga. Egy hónappal később ismét találkoztam vele. Ekkor már nem vonattal, hanem egy vadonatúj Pannóniával érkezett. Gondoltam, hogy most sikerül kicsalnom a mezőre, Megint tévedtem — mérgelődik Pankász elvtárs. — Fia a statisztika érdekli az említett előadót, azt postán is el tudjuk küldeni neki. Ezért nem érdemes kiszállnia vidékre ... n 'öpreng egy keveset, az■*- tán folytatja: — Majd kihívom ide a lábodi parasztokat, hadd lássák, mit csinál a gazdaság... Eddig csak a boltban vagy az utcán mutattam nekik egy-egy marok lucernát, most megláthatják, hol terem... Felkapaszkodik a motor pótülésére, mert este nyolcra pártnapot szerveztek. De azért a táblák mellett nem tud elrobogni. A dohány- és napraforgó- vagy a búzatábla talán meg is sértődne, ha nem vetne rá — akár egy futó pillantást is a siető, gondos gazda. Jut idő a vacsorázásra az előadás előtt, vagy nem — ez nem számít. Fontos, hogy most is. mint mindig rajta legyen a szeme a gazdaság négyezer holdjának úgyszólván minden barázdáján. Mégis van módja a vacsora gyors elköltésére. Igaz, hogy nem kis családja körében, hanem a gazdaság üzemi konyháján. Nem várja, hogy helyébe hozzák az ennivalót, hanem érte megy a tálaló-ablakig. Éppen asztalhoz telepszik, amikor betoppan kislánya: »Édesapám, légy szíves engedjél el moziba«.. — Anyu mit szól hozzá? — ö küldött, hogy tőled kéretőzzem... — Jól van, csak menjél — szól kedvesen... Beszél a pártnapon. Előadásán is érződik: friss konkrétumokat gyűjtött hozzá az életből. Alighogy ismertette a Politikai Bizottság határozatának velejét, így szól: »Lássuk, mit kell tennünk nekünk Lá- bodon, hogy a nagyüzemi gazdálkodás jó példáját mutathassuk az egyénieknek .. Állattenyésztés, növénytermelés, takarmánybázis, talajerő, takarékosság, jövedelmezőség — ezek a vázlatpontok. Emlékezteti hallgatóságát: a hét év közül a tavalyi volt az első, amelyben nem a kiadós, hanem a bevétel kerekedett felül. .. »Földünk háromnegyede savanyú homok, ebből kétszáz hold futóhomok... Ezen kell gazdálkodnunk, és nem is akárhogyan, hanem jövedelmezően — ezt várja tőlünk a párt. az ország«. TT űi ismerjük a gazdaság “ igazgatóját, vezetőit és dolgozóit — akik tavaly nyereségrészesedést is kaptak —, akkor nyugodtan mondhatjuk: számíthatunk Lábad élretöré- sével. KUTAS JÚZ3S0
