Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

Vasárnap, 1958. június 22. aowroon néplap* Pillanahfelvél’el í Külföldiek Balafonlellén 'A nagy esőzések idején töb­ben beszorultak az állomáson az Utasellátó helyiségébe. A habzó söröket búsan hörpint- gették a vasutasok, pályamun­kások is, akik a Jenébe kíván­ták ezt a hosszúra nyúlt eső­zést. A heringes doboz győgy- szanatórium az Utasellátó zsú­foltságához képest: a székeket mind elfoglalták fekete fej­kendős parasztnénikék, nagy kosarakkal; esőkabátos, simlé- deres sapkás munkások. Szend­vicsek, sajtos rudak, málna­szörp, sör kerül az asztalra. A vonatindulásig csak elmegy valahogy az idő, ha eleszeget, eliszogat az ember Itt, az Utasellátóban. Kopott cigány állít be. Roj­tos-rongyos szürke lódenkabát lötyög görnyedt testén. Olda­lán jókora szakadás, talán va­lahol egy kutya harapta ki. Hóna alatt foltozott-drcjtozott hegedű. Igazán művészet le­het ezen végigmuzsikálni egy nótái. Borotvát napok óta nem láthatott az arca, szemét za­varossá tette az alkohol. Fején zsíros kalap. Odakeszegel a legelső asz­talhoz, előrenyújtja baltenye­rét, melyben nyolcvan fillért csörget. — Egy forintot! — löki oda követelőn és nyersen a meg­lepetten bámuló vasutasnak. A vasutas tétovázik. — Ne sajnáld, elhúzom a nó­tádat!— csap a repedt hegedű­re a cigány noszogatóan. Azonban a vasutas ismeri már Ferkót, mert így hívják a cigányt, s »nem dől be-«. Ferkó körülhordozza tekin­tetéi, s új áldozatra csap le. Azonban egy kicsit lejjebb ad­ja, már csak ötven fillért kö­vetel. Becsiccsentett postás tántorog a pult előtt. Ferkó már dugja is orra alá a man­csát. — Pajtás, egy pohár sört in­nék! Fizess nekem! A részeg bambán bámul a cigányra. Torz vigyorra fut a szája. S két tenyerét egy váll­rándítás kíséretében kifordít­ja, mutatván, hogy neki egy megveszelzedett fillére sincs, ha még inni akarna, talán a kabátját kellene zálogba adni. Amikor már mindenhol el­utasították Ferkót, dühösen kiköp egy nagyot s gyűlölettel teli sziszegi: — A devla vigyen el ben­neteket! Gondolkozik egy kicsit. Kö­rülnéz, a nyolcvan fillért, amit eddig markában csörge­tett, zssbrevágja. Valahonnan a kabát rejtekéből vadonatúj tárcát húz elő, kivesz egy ro­pogós százforintost, s jó han­gosan rendel. — Kérek egy korsó sört féldeci rummal! asszony görcsösebben kapasz- j kodik vőlegényébe, minden t asszony erősebben szorítja fér­je karját, hisz ugyanazt a gon-j| ^•sendes eső áztatta a lel- ^ lei SZOT-üdiiló sárga kavicsát, amikor úgy estefelé Utoljára villan fel Veronika könnyes-boldog arca a vász­non. Keze utolsót int felénk, mintha tőlünk is elbúcsúzna, mintha nekünk is adni akar­na még egy szálat virágcsok­rából. Aztán vége a varázsnak. A függöny összecsapódik. Az emberek szégyenkezve kapnak szemükhöz a villany meggyul- ladása után. »Csuda egye meg, valami a szemembe ment« — mormolja egy magas férfi a mellette lépkedő vörösre sírt szemű asszonynak, aki megér­tőén elfogadja a gyenge indo­kot. Vége a »Szállnak a dár­vák« előadásának, az embe­rek szipogva indulnak a ki­járat felé. Ahogy az emberek hosszú sora kimasiroz a moziból, mintha egy hatalmas tiltako­zó menet lenne. Minden lány szorosabban simul szíve vá­lasztottjához, minden meny­dolatot ébresztett a film min-i becsalogattak az erkélyről sze­dőjükben: Soha, soha háborút!« membc ötlő idegen lobogók. A kis magyar Katik, Zsuzsik# Az üdülő halijában érdekes és Jutkák nem akarják elvesz teni Pistájukat, Gyurijukat, l kép fogadott. A zongoránál ko- i paszodó, szemüveges férfi — Sanyijukat, mint ahogy a mai} később megtudtam —, lengyel Veronikák is életben akarják f vendég játszott valami vérien’- látni Boriszukat, s nem akarja J raló, érzelmes tangót. Egyik háborúba engedni a németi asztalon sakktábla mellett tá- Helga Johanját, az olasz Gina i masztották fejüket a »gondol- Luigiját s az angol Margaret i kódúk«, odébb az ördög bib- Joe-ját. Senki se akii,rja elvesz-J liája, másutt társasjáték nyűj­teni azt, akit legjobban szeret Vigyázzatok, hát lányok, asz- szonyok, vőlegények és férjek, mint szemetek világára, bol­dogságotok alapjára: a békére! tott szórakozást. Az eső elöl beszorult vendégek többsége azonban nagyalakú újságot te­rített maga elé. S ahogy körül­néztem, tolmács és minden egvéb segítség nélkül külön­választhattam a három ország fialt. Két férfi egymás mellett ült a kényelmes fotelben, egvik A kerthelyiségben szól a J kezében Neues Deutschland, a zene. Az asztaloknál összedug-Jmásik Trybuna Ludu-t iapoz- ják a fejüket a párok. Tétova i gatott. Velük szemben cseli- botcrrkálással széktől székig, j szlovák lap zizzent, s ez így asztaltól asztalig fekete nő tán-) e?yiitt, hármasban oly szép, torog virágcsokrokkal a ke- ^ oly értékes kifejezője a népek zében. Amikor valakit kivá- i barátságának ... löszt — természetesen mindig i , É.gy hete vannak itt csupán, egy szerelmesnek látszó fiaiul-#®s mennyi élmény, mennyi fe- ember az áldozat —, odaállít i lehetetlen pillanat! Az udulo az asztala mellé, erősen az or- t vezetői szinte lesik, kutatjuk cába hajol, szeme majd kifor- >» vendegek ohajat. Azt mond­ául, szájából pálinkaszag {•>aí£> csak gondolni kell vala- árad (mire, s maris megadatott. (Ezt „ _á nem a vezetőktől, a külföl­n pni c Vt~nl mjí? tesri ,c íüid.iektől tudom.) A tihanyi hajó­pegi, s azzal mar teszi is le\, . .... . „ , o.;,,, a virágot. Amikor a kevés- (kirándulások, a . Park Sza ° pénzű fiatalember kezébe (c™a']lai?s ^épsege. a yitorlá nyomja a virágot, jelezve,1 hogy nincsenek vásárlási szán- < zás és a benti szórakozások szinte ezernyi örömet rejteget­nek. Esténként magyar fil­dékai a fekete no ím’otánía-f k hanglemezbemutatök- „Pcrsze néhányszor meg ^ ban gyönyörködhetnek a kül- visszajon próbálkozni. OIVa«, 5 röidielC és mindhárom nem- mint valami elátkozott szel- ? zetnek önálló könyv« 7 ,,,, , . , , T .. § Äci xrcjv tuuuiu ívuuyvi'irai van. lem, ahogy az asztalok fco-JMir épül g tal4n napok(>n be­zött bolyong. Amikor aztán végkép nem megy a bolt, botjára támaszkodva elcsoszog a söntésbe egy kis bátorítást keresni a pohár fenekén. lül működni fog a televíziós • rádió is. Bár nem illik a sok jó, sok ! szép sorába, mégis ide keli Ír­nom: a könyveliátás nem volt elég körültekintő. Az idegen L.G.f nyelvű kötetek közül teljesen hiányoznak a magyar írók le­fordított művei. Talán még lehet pótolni, hisz olyan írók­kal, költőkkel büszkélkedhe­tünk, akiket igazán ismernek és szeretnek külföldön... M/S'iközben Saliai elvtárssal, J 7* az üdülő vezetőjével beszélgettem, titokban körül­néztem: ugyan kit szólíthatnék meg a külföldiek közül. S lám. anélkül, hogy közeledtem volna valakihez, rendkívül ér­dekes találkozásnak lettem fül- és szemtanúja. A kitárt ajtón egy öreg, szemüveges néni jött, két férfi, egy fiatalasszony a kislányá­val. S a kényelmes hail han­gulatos környezetében egy nagy család tagjai találtak egymás­ra. A külföldiek közül egy ma­gas, széles vállú fiatalember ugrott fel, a néni karjába rö­pült boldogan, önfeledten. — Béna Barnabás vagyok — mondta, araikor megzavartam a családi beszélgetést. — Szlo­vákiában élek, Érsekújváron... Magyarul beszélt, tisztán, érthetőn, hisz magyar. Család­ja itt él, most 350 kilométerről jöttek el Lellére meglátogatni az »elvesztettet«, kit 14 esz­tendeje nem láttak. — Hogy került Csehszlová­kiába? — Tizennyolc éves voltam, a nyilasok hurcoltak el. Aztán ott telepedtem le Újváron, ott alapítottam családot. Három gyerekem van — teszi hozzá apai büszkeséggel. S a fiatalember — aki soha­sem járt még a Balatonon — (édesanyja úgyszintén), most nagyon boldog. — Nemcsak én, a szlovák és cseh elvtársak is elégedettek. Szinte meglepett ez az előzé­kenység, nagy vendégszeretet. S ami az alapja mindennek: kitűnő a »koszt«... /4 szomszéd asztalnál Charlotte Barthold ült, az NDK Szakszervezetek Or­K „Kövér rajokban égre kelnek n H etek óta motoszkál a fejemben ez a verssor. Juhász Ferenc egyik versében olvastam, s most, amikor a megyében minden iskolában megtartották az évzárót, vala­hogy igaznak éreztem az iskolából elröppenő rajokra is ezt a néhány szót Végzősök. Mennyi öröm, mennyi büszkeség cseng ebiben a szóban még akkor is, ha az általános iskolát befejezőkről, a VIII. osztályosokról beszélnek a szülök, taní­tók, iskolatársak, pajtások. Igaz ez a zákányi általános isko­lában is, ahol sok-sok fiú, leány »kel égre«, s ki erre, ki ar­ra szállva kezdi meg jövője fészkét építeni. Mindenkiről be­szélni sok tenne, hely sincs hozzá elegendő: ragadjunk ki öt nyolcadikost „Talán varrni fogok" Iváncsics Marika nem tar­tozott a legjobb tanulók közé, közepes rendű volt csak. Ezért is határozott igy, ő is otthon marad Ortiloson a szülői ház­ban. Van négy hold föld, van jószág, nem marad munka nélkül, elkel a segítsége. Azért megkérdeztem Marikát a tervéről. Sovány arcú kislány, copf­ja még inkább nyúltabbá teszi arcát, Ahogy gondolkozik a válaszon, ujját szájába teszi, s merengve rágja. — Otthon dolgozom ..., s talán varrni fogok... Többet aztán nem is lehet kihúzni belőle. Erről a titkos álmáról nemigen szeret nyilat­kozni. Varrónő akar lenni. Va­lahol egy rokona szövetkezet­ben dolgozik, s ha oda elme­hetne kitanulni a szabás-var­rást, bizony akkor is hasznot hozna, ha csak a saját ruháit varmá meg. „Bütyök“ kéményseprő lesz Amikor először állt az osz­tály elé azzal, hogy ha törik, ha szakad, az ő mestersége a kéményseprőség lesz, kinevet­ték. — He-he, »Bütyök«, s ha beleesel a kéménybe, mi lesz? Meg se találnak! Azonban Laci — mert a be­csületes neve Oletics László az osztály közismert »Bütykének« —, rá se hederített a csúfol- kodókra, ő elszánta magát ar­ra, hogy a kémény ügyes gon­dozója lesz. vb- Miért éppen kéménysep­Hervai doktor rő akarsz lenni? — kérdem 1 tőle. Néz rám összehúzott szemöl­dökkel, kicsit konokon. Apró termetű gyerek, da c;upa izom. Az iskola ünnepélyén ö volt a gúla legtetején. — Csak. S ha traktoros len­nék? Az sem tisztább foglal- ! kozás. A kormot könnyebben ! lehet mosni, mint az olajat. Laci ugyan szót sem szólt róla, de az iskola igazgatója, Nagy Árpád eláruta, m ért akar tanítványa a háztetők és padlások bolyongója le ni. Nem is olyan régen egy fiatal kéményseprő segédet helyez­tek ki Kaposvárról Zá'ányba. Laci szorgalmas kísérő e lett a kéményseprőnek, járta a padlásokat, háztetőket vele, s közben magába szívta az a'ap- vető fogalmakkal együtt a szakma szeretetét is. S ha a felvételére sor kerül, ö már tisztában van azzal, mi a fekvő kémény, mi a cilinder­kémény, hogyan kell golyózni. Most nyáron a cséplőgép mel­lé szegődik el, mivel szülei nem a legjobb módban élnek, édesapja foltozó cipész. Persze Laci nemcsak nyáron dolgozik, ö egész évben segíthet a gaz­dáknak az állatok körül Itt is, ott is megkeres néhány forin­tot, amit boldogan visz ha­za szüleinek. Laci nekivág a jövőnek. S ennek mindenki örül a köz­ségben, hiszen eddig nem volt kéményseprő itt. Most már lesz. S hogy beválik-e »Bü­työk«? Bizton mondhatjuk, igen, hisz ajánlólevele a buz­gói ág. Hervai Jancsi kedvenc tan­tárgya az egészségtan vöt Más órákon is feszülten fi­gyelt tanárai magyarázatára, de ilyenkor kétszeresen he­gyezte fülét. Az olvasás min­dig szenvedélye volt Jancsi­nak, de az orvostudományi könyvekben tudott leginkább elmélyedni. Operációkról, ku­tyakísérletekről böngészett, ú - Ságban, könyvben állandóan. — Igazgató bácsi, olvasta a Népszabadságban, hogy egy szovjet professzornak sikerült átültetnie a kutyaszivet? — kérdezte meg a múltkor is ne­velőjét. S képes volt órákat el­beszélgetni az új témáról. Ezért is ragadt rajta a »Her­vai doktor«. Ezek után min­denki azt gondolja, hogy érett­ségi után egyetemre megy Jancsi és orvos lesz. Nem. Más elhatározás született meg benne. — Ha kijártam a gimnáziu­mot, gépkocsivezető leszek. — Érettségivel? -> ■ teszem fel a »beugrató« kérdést. Komolyan néz rám, mint az orvosok szoktak a betegre vizsgálat előtt. — Igen. Mi van abban cso­dálatos? Osztályfőnöki órákon annyit beszélgettünk arról, hogy a szakmunkásoknak is érettségire van szükségük. Szeretném, ha én is olyan érettségizett szakmunkás le­hetnék. Jancsi édesanyja Ortiloson dolgozik néhány hold földjük­ben hajnaltól napszálltáig, hogy fia tanulhasson. Nem lesz könnyű ezt a négy évet átvé- szelni, azt az időt, amíg a gépkocsivezetést elsajátítja Jancsi, de mégis meg kell ten­ni minden áldozatot, hogy »Hervai doktorból« gépkocsi- vezető lehessen. Jobb a lóval bánni Ha Rákos Jenőnek kérdő­ívet kellene kitöltenie, büsz­kén kanyarítaná a megfelelő rubrikába: maradok a falum­ban, szüleim földjét műve­lem. A nyurga, szögletes arcú Je­nő — a nyolcadik osztály leg­erősebb tanulója, aki azonban még tréfából sem törekszik — nem vágyik el Zákányból Hűl­het hold földje van szüleinek, akad hát munka számára. Bár a családban egy traktoros is akad — bátyja tanult ki trak­torosnak Seregélyesen —, La­cit mégsem csábítja a gép, ő azt vallja, jobb a lóval bánni. Amikor megkérdem, mihez van kedve, sokáig néz maga elé, lassan ejti a szót, nyitja ki lelke kincsesládáját. — Szeretek fával dolgozni. Csinálok én villanyelet, ka­panyelet, olyan szánkót fabri­káltam a télen is, hogy csak na. Ácsmunkát is passzítok. — Mesterségre lenne ked­ved? Még hosszabb a hallgatás. Jenő nem szeret hirtelen cse­lekedni, hirtelen nyilatkozni sem. Kicsit bizalmatlan is né­ha. Az új dolgok nemigen vonzzák azonnal, de ha vala­mit elismer, kitart amellett. Most is jól meggondolja, el­árulja-e szíve titkát. Pedig tudja róla az igazgató is, min­den osztálytársa is, hova sie­tett ő órák után. Az iskola ud­varán dolgoznak az ácsok a kultúrház tetőzetén. Ahogy a csengő megszólalt délben, Jenő már szalad is, leült egy fa alá, s csak nézte, nézte, mit csinálnak, hogyan dolgoznak az ácsok. — Hát... — szólalt meg végre — ácsnak vagy aszta­losnak szívesen elmennék! Lehet, hogy Jenő megmarad a lovak mellett — ott is szük­ség van munkáskézre —, le­het, hogy ács vagy asztalos lesz. Nem baj, Jenő, mindkét esetben jól választottál. Igazgató bácsi, ne haragudjon! Benne voltak még az iskola­évben a nyolcadikosok ugyan­csak, amikor a kis Navracsics Erzsit otthon tartotta az édes­anyja, mivel Erzsi édesapja ágynak esett. Lógó orral ment ki Erzsi a földre, pedig még nem hiányzott egy napot sem. Amikor osztálytársai meglát­ták a búsan baktató Erzsit, odarikkantottak neki: — Erzsi-i-i, nem jössz isko­lába? Bizony eltörött a mécses. Egész nap potyogott a köny- nye, annyira fájt, hogy iskola helyett a földiin kell kint len­nie. Másnap odaállt az igaz­gató elé. — Igazgató bácsi, ne hara­gudjon ... — tovább nem foly­tatta, mert újra fátyolos lett a szeme. Nagy Árpád megér­tőén simogatta meg a nyolca­dikosok »eszének« a fejét, s megnyugtatta, nincs semmi baj. Ez a kis eset is azt árulja el, amit mindenki tud: Er­zsi lelkiismeretes, bolondja a tanulásnak. »Jól vág a gyerek esze« — mondogatják rá a fa­lubéliek, sőt még azt is hoz­záteszik — »túlnőtte magát Ortiloson.« Erzsi továbbtanul. Felvették j a csurgói gimnáziumba I — Szeretem a gyerekeket... * Óvónő, az is lehet, hogy ta-. ni tónő leszek — mondja biza-f kodban. Csak sikerüljön a terved,! Erzsi! Jó kezekbe kerülnek a, gyerekek. Az iskola egyik nevelője, ( szagos Tanácsa munkavédelmi felügyelője. Kérdeztem, s ö elragadtatás­sal beszélt Budapestről. Csak azt panaszolta, hogy ottlétük alkalmával két napig esett az eső. — Sok helven már — mondja kedvesen —, de itt olyan sá őszinte nemzetközi érzést ta- j pasztátok önöknél, mint meg sehol... — Nem azonos ez a jól is­mert magyar vendégszeretet­tel? — kérdeztem. — Nem, nem! — tiltakozott — ez sokkal több annál. Ma­gyarországon — bármerre jár­tam — a szocialista gondolko- zású ember tulajdonságait fe­deztem fel. Ez feltűnt, és na­gyon jólesett... — És mint háziasszony, mit tapasztalt? Nevetett, és nagyot csettin- tett nyelvével: — Nagyon Ízletes, jó az önök konyhája, csak egy kicsit, nem, nem egy kicsit, nagyon papri­kás ... őzben már vacsorára szólították a vendége­ket. Lassan szedelőzködtek, s a hall már csaknem kiürült, amikor szóba elegyedtünk Al­bert Wiüivel, a 69 éves mag- deburgi szakszervezeti vete­ránnal. Csendes szavú, határozott egyéniségű ember, 51 évig jár­ta a munkásmozgalom nehéz, küzdelemteli útját, s élményei­nek sora, gazdag tapasztalata szinte iriggyé teszi az embert. Mesélt arról az időről, ami­kor 1919-ben mint hajósinas jött Magyarországra, feleleve­nítette börtönéveit, az Ener­gia- és Postaügyi Szakszerve­zetben végzett tevékenységét. Sőt azt is elmondta, hogy tu­dományosan feldolgozzák ná­luk a szakszervezetek történe­tét. s ő e feldolgozó bizottság elnöke... — A magyarországi ellen- forradalom alatt Elzász—Lo­i.tharingiában voltam — mond­ta Albert Willi. — A francia sajtó akkortájt, különösen a francia katolikus párt lapja, nagyon támadta az önök kom­munista rendszerét, de fellé­pett a német párt ellen is. Ez odáig vezetett, hogy Strass- burgban középkorra emlékez­tető könyvégetés is volt... — Mi, németek világhírű szervezők vagyunk, de amit önök tettek az elmúlt másfél a év alatt, az bámulatos, nem ^hittem volna — mondta elis­meréssel. Albert Willi most .mégiscsak üdülő, nem marad­1 hattam adós a kissé szokvá- Á nyes, de elengedhetetlen kér- jdéssel: hogy érzi magát a ba» a latonoarton? a — Három nemzet van együtt, a és esténként sok közös prob­! ’ lémáról beszélgetünk. Ismer­kedési estekre járunk, magyar a munkásokkal találkozunk, s ?ez az üdülés egy kicsit tapasz- f talajcsere is. Már csak ezért a is érdemes volt eljönni önök- f höz... f í?'búcsúztam a vendégek- f töl. Idén még szovjet, f román, bolgár, lengyel, cseh, ? német zászlókat lenget a szél f a lellei üdülő homlokzatán. Va- tlamennyi külföldi üdülő szíve­den látott vendégünk, s ahogy iBóna Barnabás mondta: ne- !künk sem lesz panaszunk, ha I visszaadjuk látogatásukat... Jávori Béla > iTfTTTTTffTfffffmW«▼▼▼▼▼▼▼ Vidáman akarják tölteni a nyarat a bolhöi úttörők Csapatunk eltervezte, hogy a nyáron többnapos táborozást ren­dez. A táborhely kiválasztásánál nagy vita kerekedéit. Végül is úgy döntöttünk, hogy a bctyárvilágbúl fennmaradt közeli kettős csárdá­nál fogunk táborozni. Az úttörők és határőrök között crnálunk is szívélyes a barátság. Ta- Szonyi István talaloan mond-\V!lly csapatzászióvai leptek meg ta, hogy karó nélkül úgy haj- i bennünket. Most Is megmutatták, r hogy hűek a barátsághoz. A nyári lik a fiatal fa ahogy a szél fújja. Az iskola, a nevelők, azonban megóvták a fiatal fákat, nem engedték erre-arra hajolni, s most, amikor országszerte kö­vér rajokban kelnek égre a végzős növendékek, a Zákányi Általános Iskola tanulóinak sem kell szégyenkezniük: jól választottak pályát. LAJOS GÉZAi táborozáshoz 10 db kétszemélyes sátrat adnak kölcsön. A táboro­záshoz szükséges felszereléseket nagyrészt az úttörők teremtik elő, de a csapat pénztárából is jelen­tős összeget fordíthatunk erre a célra. A táborozáson kirándulásokat, versenyeket és számháborút fo­gunk rendezni. Megismerkedünk az erdő növény- és állatvilágával. Orsi szakácsaink a legjobb tudá­sukkal segítik a tábor élelmezését, és szigorúan vigyáznak arra, hogy »■Kozma úr« meg ne tisztelje a konyhát látogatásával. KOLICS PÁL őrsvezetik Bolh*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents