Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-21 / 145. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1958. június 21. Várják a vendégeket a kutas! tsz-ek tagjai Nagy a készülődés mindhárom tsz-ben. Kutason is kétszeres ünnepnek számít a vasárnap. A környékről érkező egyéni gazdáknak, minden vendégnek szíves fogadtatásban lesz része. Lesz látni, ta- pasztalnivaló, akár a Rákóczi, a Haladás vagy a Szabadság Tsz birtokait tekintik meg a vendégek. A termelőszövetkezetekhez közelebb álló, eredményeik után jobban érdeklődő kutasi parasztoknak külön meghívókat küldenek — így határoztak a tagok. Ételből, italból nem lesz hiány. Öt-öt asszony segédkezik az állami gazdaság konyháján, hogy idejében elkészüljön a jó ebéd. A szövetkezeti tagok, egyéni parasztok baráti kézfogása lesz a holnapi. Kézfogás a jobb, a több termelés érdekében. A kísérlet igazolta: jó hatása van az olajos Pernítnek Somogytarnócát is nevezhetjük a burgonya hazájának. A kolorádóbogár ezt a vidéket sem kerüli el. Am nem garázdálkodhat tetszése szerint, mert elveszik tőle a kedvét, sőt az életét is. Az állami gazdaság burgonyatábláinak dézsmálásáról le kell mondania ennek a levélrágónak Mihalovite Imre agronómus jóvoltából. — Mindig az volt a baj, hogy a vegyi oldat hamar elvesztette hatóerejét. Kisebb eső után újra vígan lakmároztak a bogaraik a permetezett burgonyabokrokon. Töprengtem, hogyan lehetne hosszabb időre ráita- pasztani a pusztító szert a levelekre. Rájöttem a dolog nyitjára. Tavaly ki is próbáltam, amit elgondoltam. Sikerült — mondja az agronómus. •— Mi a lényege az új eljárásnak? — Ötven—ötven deka Permi és gyümölcsfaolaj keverékét adtam száz liter vízhez. Ez az oldat csak a virágba borult burgonyában tenne kárt, máskor viszont hatásos. Az olajnak tapasztó szerepe van: alkar egy hétig is rajt tartja a vegyszert a növényen. — Izlik-e ez a menü a bogaraknak? — Nem nagyon. Amikor tele van petével a nőstény, akkor nem eszik. Petézés után viszont szinte falja a vegyszeres táplálékot is. E mohóságáért az életével fizet. — Megfigyelései tanúsága szerint az olajos Pernit elteszi láb alól az összes kolo- rádót? — Nem mondom, hogy mind elpusztul, de nem talál az ember egyetlen élőt sem a permetezett területen. Ha evett a pernites levélből, kimúlik, még pedig összehúzódva: ez annak a jele, hogy gyomrába került a méreg. Egyébként petézés után már nem a bogár, hanem az új nemzedék irtása a fő. Az olajt» Perminek az is a haszna, hogy akár hét—nyolc napot vár a levélen a kikelő lárvára, s megöli mindet. — Az egész burgonyaterület olajos permetet kap? — Ebben az évben már igen, mert pénzt is takarítunk meg vele. Egy hold permetezéséhez 15 kg DDT kellene, ami 266 forint 60, vagy 80 fillérbe kerülne. Olajos Pernittel pedig 108 forint a holdankéniti védekezési költség. Mi újság a Balatonnagyhereki Állami Gazdaságban? 10 mázsás repcelermés Az őszi árpa aratásával együtt megkezdődött a gazdaságban a kétszáz holdnyi repce betakarítása is. Eddig húsz holdról került le a termés, s csütörtökön megkezdték a repce csépelését is. Az eddigi eredmények biztatóak: a húsz hold tíz mázsás átlagterméssel fizetett, 565 „mesterséges kismalac“ A gazdaságban nemrégen kezdték meg a sertések mesterséges megtermékenyítését. Azóta már 565 kismalac látott napvilágot, és nagyszerű egészségnek örvendenek, szépein fejlődnek. Az első születésűek már elérték a harminc kilós súlyt. Szmolka János kombájnos versenyfelhívása Megyeszerte aratják már az őszi árpát. Szmolka János, a Bárdibükki Állami Gazdaság kombájnosa versenyme szólította a megye állami gazdaságainak összes kombájnosát. A versenyfelhívásból kitűnik: a bárdibükki gazdaságban 238 kataszteri hold kombájnnal aratandó terület van, s 10 mázsás holdankénti átlagtermésre számíthatnak. A gép idény-normája 180 hold, ezzel szemben a -komiba j nos vállalja, hogy mind a 238 kataszteri holdról betakarítja a termést. Ez azt jelenti, hogy tervét több mint 132 százalékra teljesíti. A szemveszteséget 0,8 százalékra csökkenti, s így holdanként 12 kilogrammal több termést takarít be. A szemveszteség csökkentéséből származó kenyérgabona 10—12 ember egész évi kenyérszükségletet biztosítja. A gép gondos karbantartásával az anyag- és alkatrészmegtakarításban 25, az üzemanyagmegtakarításnál pedig 20 százalékos eredmény- javulást akar elérni Szmolka János. Jegyzetek a tsz-tanácskozásról Tj1 LHANCZOTT A BE- SZÁMOLÖ utolsó mondata is. A négy sorban elhelyezett asztalok körül mozgás támad. Készülődnek az emberek. Szünet lesz ... Nem, mégsem így történt. A beiárat felől dobperoés. Váratlanul, meglepetésszerü en. Félbe maradnak a mozdulatok. Az arcokon mosoly. Tétova, mondatokká még nem érett gondolatokkal bíbelődünk. Pereg a dob. Hangja betöUi a kupolás termet. Úttörők jönnek. Kezükben virág. Tíz, száz — minden szempár rájuk figyel. Hirtelen csönd lesz. A pionírok közül egy odalép a mikrofonhoz. Hangja határozott, tiszta csengésű. Úttörő szól a szövetkezeti mozgalom úttörőihez. Az apák és édesanyák meghatódnak. Látni ezt az arcokról. — Mi tudjuk, önök arra törekednek, hogy jobb és könnyebb legyen az élet — a mi életünk —, mondja többek között a piros nyakken- dős fiú. Majd a virágokat elhelyezik a pódiumon. U.ta megszólalnak a dobok, s katonás rendben kivonul a csapat. AZ AGRONÓMUS TANÁCSA Hogyan segíthetünk takarmány gondjainkon? Az idei késői tavasz, majd a májusi forróság és szárazság hatását megérzi egész nyári takarmányozásunk. Ezért még a legjobban megalapozott zöld futószalagban is lesz kisebb zökkenő. Takarmánygondjainkat három dologgal enyhíthetjük: a helyes legeltetéssel, a takarékos zöldetetéssel és másodnövények vetésével. Legelőink nagy része eléggé gyenge, és állapotaik nem megfelelő. Terméshozamuk alig becsülhető többre katasztrális holdanként 6—8 mázsa széna- értéknél. A helytelen legeltetési mód miatt ezt a kevés termést sem használjuk fel egészen célszerűen. Igen jelentékeny a tdprási veszteség. Különösen baj az, ha a nyári eső után azonnal legeltetünk, és nem várjuk meg, amíg a legelő talaja felszikkad. Nagy a veszteség akkor is, ha a csordának nagy kerület áll rendelkezésére, és a kelleténél többet »csavarog« a legelőn, vagy akkor, ha az állatok nagy (200—300-as) csordában legelnek. Mi a megoldás? A szakaszos legeltetés, s a legeltetés szüneteltetése felázott talajon, . és kisebb csordákban történő legeltetés. A szakaszos legeltetés célja, hogy az állat ne járja a legelő egész területét, hanem egyszerre csak kisebb területen legeljen, azt jól rágja le, közben a többi szakasz pihen és zavartalanul fejlődik. Minél kisebb a szakasz, annál jobb a legelő kihasználása. Fő dolog, hogy a legelőt ne egyszerre járassuk. Ahol csali mód van rá, minden körülmények között szakaszosan legeltessünk. Ahol még eddig nem vezették be, az első kiadós eső után feltétlenül térjenek át a szakaszos legeltetésre, hogy a nyár hátralévő részében több füvet legelhessenek az állatok ugyanarról a területről. Ne feledjük, minél kisebb legyen egy-egy szakasz. Ha viszont kicsi a legelő összterülete, akkor csak két szakaszra osszuk, felét 10 —15 napig legeltessük, addig a másik felén sarjad a fű. A zöldtakarmányok etetésénél vigyázni kell a táplálóanyag helyes arányára. Ha a pillangósokat tisztán etetjük, fehér jepazarlást követünk el, a csalamádéban pedig sok a szénhidrát, tehát mindkettővel helyes arányban etessük a jószágot. Fontos a zöldtakarmányok kaszálási idejének helyes megválasztása is. Az idei nyár a késői tavaszodás és a tavaszi vetésű takarmányok késői vetése következtében megrövidíti az egyes takarmányok kedvező zöld-etetési idejét. Sem túl gyenge, illetve fiatal állapotban, sem elöregedett állapotban ne etessük zöldtakar- mányainkat. Az első esetben még kis tömeget kapunk, a második esetben pedig a magas rosttartalom következtében állataink sok szárat hagynak vissza. Széna helyett készítsünk silót, mert így sokkal kevesebb a veszteség. Különösen fontos ez az idei nyáron, amikor a sanyarú tavasz miatt igazán egyetlen gramm fehérje, egyetlen szem lucerna sem mehet veszendőbe. Akármennyire igyekszünk a legelő és a vetett takarmányok minden szálát gondosan megtakarítani, a késői tavaszodás és szárazság az egész évi takarmánytermésre kihat. Hogy a hiányt a télen ne érezzék meg állataink, nyáron minden talpalatnyi területet vessünk be takarmánnyal. Vessünk csalamádét, különböző időközökben, hogy minél hosszabb ideig etethessünk zöldet. A csalamádét véssük lehetőleg borsóval kevertem, hogy több fehérjét kapjunk. Ha borsós csalamádét vetünk, 30—40 százalékkal kevesebb kukorica vetőmagra van szükség, s amikor a kikelt kukorica 4—5 cm magas, a kukorica- sorokra keresztben holdanként 50—60 kg borsót vessünk el. A másodvetésekkel szintén növelhetjük takarmánykészletünket, de a másodnövény általaiban a száraz nyár miatt gyakran nem sikerül. A sikertelenségnek azonban nem mindig a szárazság az oka. Éppen a hazai időjárás, a talaj állapota kívánja, hogy a másodvetések a főnövény lekerülte után azonnal (egy-két nap múlva) a földbe kerüljenek. Ha így vetünk másodnövényeket, azokból is lesz zöldtaikarmányunk. Druzsin Imre. Csak egy pillanatig tartott az egész, de az emlékezet sokáig megőrzi a kedves epizódot. * * * TF7 ALTER IMRE — az '' egyik felszólaló — felemeli kezét. — Oda az van írva — mutat a falon húzódó jelmondatra —, hogy »A legnehezebb testi munkától szabadít meg a gép, amely csak a nagyüzemben hasznosítható gazdaságosan«. Hát ez az utolsó szóig igaz. A mi tsz-ünkben (ráksi Uj Elet) különösen az asszonyok nem hitték ezt. Gyanakvás, bizal- matlankodád fogadta a »segítőtársakat«. Ám amikor látták, hogy nemcsak szedni, hanem vetni is tudja a burgonyát a gép, mindjárt megváltozott az asszonyok véleménye. Mégiscsak jó dolog, sokat segít rajtunk — mondogatták. Tsz-ekben s általában mezőgazdasági nagyüzemekben az asszonyok is tudják, amit sok faluban sokan még az emberek közül most sem hisznek. Nem látják, vagy nem akarják észre venni, hogy a gép és a nagyüzem a könnyebb életet jelenti, • * • TTVLÖNÖS LÁTOGATÓ- JA volt nemrégiben a kürtös-pusztai Latinka Termelőszövetkezetnek. A nem hívott »vendég« a régi rend vitéze, hajdani uraság. Kicsit bogaras. Azok közé tartozik, akik nem tudnak (!) tájékozódni az időben, s azt hiszik, hogy a naptár még mindig 1945 előttöt mutat. Póhl Dénes — róla van szó — odasettenkedett a pusztára. Beszélt tsz-tagok- kal, s üzengetett tőlük —> — mondja Takács András, a tsz-tanácskozás egyik részvevője. — Csak néhányat a méltóságos továbbításra váró »parancsaiból«. — Mondjátok meg az et* nőknek, hogy ez a föld az enyém, én nem mondtam le róla. Vagy: — A kastélyomat hozassa rendbe, a vigyázzon. mert majd jövök. A teremben zaj támad. s. Póhl Dénesekre nincs szűki ség.,. Hiába fáradozik, az ó v.aguknak vége! Vége! S mi nem sajnáljuk azt, ezt a mai világot pedig megvédjük. — Kár, ne törje magát — ezt üzenjük az üzengető PóZl Dénesnék. ____ G. S. „ Á hónap legszebb képe' A Kaposvári Foto Klub májusra kiírt »A hónap legszebb képe« c. pályázatának eredménye: 1. Farkas Gyula »Bajusz« c. képe, 2. Bányai Zoltán »Híd alatt« c. képe, 3. Pozsgai Miklós »Őszi reggel« e. képe. Hallgattam. Felállt, de távozás előtt még hozzáfűzte: »önnek miár csak egy lehetősége van: az öngyilkosság.« Hallottam, amint odaszólt a többieknek, akik a folyosón vártak: »Tíz—tizenöt éve a fejükbe vették, hogy semmit sem szabad mondaniuk, ha elfogják őket. És ezt sehogyan sem lehet kiverni a fejükből.« Ereztem, hogy egy szakasznak a végére értem: és valóban, pár pillanattal későlbb belépett a szobába két ejtőernyős. Szabaddá tették a kezemet, talpra segítettek, majd ki- tóimogattak a teraszra. Megálltak minden második-harmadik lépcsőnél, hogy lélegzetet vehessek. Más ejtőernyősök, akikkel a lépcsőin, vagy a fordulóknál találkoztunk, nem állták meg, hogy ne csillogtassák szellemességüket: »Miért cipelitek? Hát egyedül nem tud mienni, mi?« »Tizenkét órahosz- szat 'gyalulták« — mondta egyik kísérőm, mintegy a maga igazolásaira.. Végül átmentünk a másik épületbe. Az egyik folyosó végén bevezettek eigy balról nyíló cellába: ez tulajdonképpen fürdőszoba volt, amelyet még nem rendeztek be. Az egyik ejtőernyős megragadta a kezemet, a másik a lábamat és lefektettek a fal mentén egy szalmazsákra. Hallottam, amint vitatkoztak egy kis ideig, vajon rakják-e rám a bilincset vagy sem. »Nem érdemes, hisz alig tud mozogni«. Társa nem értett egyet vele: »Az ember mindig megjárhatja.« Végül megbilincselték a csuklómat, de nem a hátam mögött. Rendikívüli megkönnyebbülést éreztem. Jobboldalt, a magasan a faion elhelyezett, szögesdróttal ellátott kis. ablakon keresztül beszivárogtak a város fényei és halványan megvilágították a szobát. Este volt, A mennyezetről vékony szálakban a nyers cementfalakra csüngött a mész, és lázas, agyammal különféle élő formákat képzeltem oda, amelyek alighogy kirajzolódtak, máris elmosódtak. Kimerültségem ellenére sem tudtam aludni: ideges rángásak gyötörtek, és a fénytől fájtak a szemeim. A folyosón rólam beszéltek: »Óránként adsz neki inná, egészen keveset, különben elpatkol.« Az egyik ejtőernyős azok közül, akik a börtönbe kísértek, egy jó francia kiejtéssel beszélő fiatalember, belépett a cellába, és egy takarót hozott macával, amelyet rám terített. Megitatott; egészen keveset ittam, de nem éreztem már szomjúságot. »Nem érdekéi M. tábornok javaslata?« — kérdezte, de nem ellenséges hangon. — »Hát miért nem akarsz elmondani valamit? Nem akarod elárulni a haverjaidat? Bátorság kell ahhoz, hogy az ember így állja a sarat.« Megkérdeztem tőle, hogy milyen nap van ma: péntek este volt, s szerdán kezdték a kínzást. A folyosón lépések és szólongatások szüntelen zaja hallatszott, időről időre pedig I. vékony hangja, amint .parancsokat osztogatott. És hirtelen szörnyű kiáltásokat hallottam, egészen közelről, alighanem a szemközti szobából. Kínoztak valakit. Egy nőt. Úgy véltem, hogy felismerem Gilberte hangját. Csak néhány nappal később értesültem tévedésemről. A .kínzások .hajnalig folytatódtak vagy csaknem hajnalig. A kulcslyukon keresztül hallattam az üvöltést és nyöszörgést, amelyet káromkodással, ütésekkel és a szájba gyömöszölt ronggyal hallgattattak el. Nemsokára megtudtam, hogy ez nem volt valamilyen rendkívüli éjszaka, hanem a ház napirendjének szerves része. A fájdalomkiáltások hozzátartoztak a »válogató központ« megszokott zajaihoz, egyetlen ejtőernyős sem hederített rá, de aligha hiszem, hogy akadt olyan fogoly, aki a megíkínzottak kiáltásait először hallva ne sírt volna a dühtől és a megaláztatástól úgy, ahogyan én. Félig öntudatlan állapotban voltam. Csak déltájt aludtam él igazán, s igen későn ébredtem, amikor a korábbi ejtőernyős egy tál forró levest hozott nekem: az első táplálékot szerda óta. Nagy nehezen lenyeltem néhány kanál levest: ajkamat, nyelvemet, szájpadlásomat irritálták még a villanyozás okozta sérülések. A végbelemen, ujjaimon és mellemen keletkezett égési sebek gyulladásiba jöttek. Az ejtőernyős levette kezemről a bilincset, és észrevettem, hogy nem tudom mozgatni érzéketlenné és merevvé vált bal kezemet. Jobb vállam annyira sajgott, hogy nem bírtam fdemeűini a karomat. Délután ismét találkoztam a hóhéraimmal. Mintha csak az én cellámban adtak volna találkát egymásnak. Ott voltaik mind: a katonák, a tisztek és két civil (alighanem a kémel- hárítótól), akiket eddig még nem láttam. Elkezditek beszélgetni, mintha én ott sem lettem volna. »Hát nem akar beszélni?« —kérdezte az egyik cdvül. »Az idő nekünk dolgozik — mondta a parancsnok, — Eleinte mindegyik így viselkedik: lehet, hogy egy hónapba, esetleg két, sőt három hónapba is beletelik, de a végén csak beszélni fog.« »Olyan fából faragták, mint Akikasf vagy Elyette Lámpát, — folytatta egy másik. »Hős« akar lenni, azt akarja, hogy néhány száz év múlva falba illesztett kis tábla őrizze meg a nevét« — nevettek ezen a szellemességen. Felém fordult és mosolyogva állapította meg: »Alaposan kikészítettek.« »Az ő hibájából« — válaszolt Gh. »Fütyül mindenre — folytatta L — a feleségére, a kötökéire; jobban szereti a pártot.« Rám lépett a csizmájával, akár a vadász az elejtett vadra, s aztán hozzáfűzte, mintha csak most jutna az eszébe: »Tudod, hogy a kölykeid ma este érkeznek repülőgépen? Egy kis baleset történik majd velük.« Távozná készültek, de D. és Ch., akik megsejtették, hogy nem nagyon akarom komolyan venni ezt a zsarolást, megálltak a küszöbön: »Tényleg nem törődsz a gyermekeiddel?« — kérdezte a hadnagy. Egy pillanatig hallgattak, majd Oh. így fejezte be a társalgást: »Hát jól Akkor megdöglesz.« »Megtudják majd, hogyan pusztultam ei« — válaszoltam, »Fenét, senki sem tud meg semmit.« »De igen — válaszoltam ismét — mindig kiderül minden.« Másnap visszatért Ch. I. kíséretében, de csak egy pillanatra. Mindketten mosolyogtak. »Továbbra is megmakacsolod magadat — mondta Ch. — No, jól van, ezzel csak újabb kellemetlenséget szerzel magadnák. Akadnak olyan tudományos módszerek (megnyomta a »tudományos« szót), amelyek kinyitják a szádat.« (Folytatjuk.)
