Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

SOMOGYI NÉPI,AP

3

Knte*, 1998. Jftnfns 2«.

Szőkedencs

a harminckettedik község

1945 előtt kis községünk legtöbb lakója nem magának, hanem gróf Vései »szerény« megélhetéséért dolgozott. A felszabadulás után ebben a kis faluban 100—120 dolgozó paraszt jutott földhöz, amit saját járnak mondhat. Viszont a földreform adományát nem úgy viszonozzák áüamunkrutk, mint ahogy azt a jelenlegi gazdasági helyzet megkívánja.

Az adócsoport dolgozói szerint Szőkedencs szegény. Am ha jól megnézzük, nem úgy van. A 800 lakosú falu ebben az évben 270 sertés- és 70 szarvasmarha-szerződést kötött az Allatforgalmi Vállalattal. Pénz — a jelek szerint — még nincs; az adótervek teljesítésében harminckettedik helyen áll a község. Még azok is tartoznak több-kevesebb pénzzel államunknak, akiknek példát kellene mutatniuk az egész község lakossága előtt. Tálas Vince elvtárs, a párt- szervezet titkára is hátralékban van 1020 forinttal. Horváth László, a tanács végrehajtó bizottságának tagja 2425 forinttal, Horváth István tanácstag 2093 forinttal, Péter László vb-tag pedig 5703 forinttal tartozik. Így aztán a község dolgozói azt mondják: akkor fizetünk, ha a vb-tagok és a *tanácstagok rendezték adójukat.

Igaz, hibát követett el az adóügyi csoport is, amikor nem szorgalmazta kellőképpen az adó-bevételi terv teljesítését. A legnagyobb mulasztást a községi tanács követte el, mert egyáltalán nem érdekelte, hogy a község miként teljesíti állam iránti kö391 ezer forint

Befutott a vonat a segesd: állomásra. Leszállva a zuhogó esőben arra gondolok, hogy milyen sártenger fogadómig a falu túlsó végén lévő ranács- házig elérek. Azaniban kellemes meglepetés: nem sárten- gáren, hanem betonjárdán tettem meg az utat. Két évvel ezelőtt jártam itt, akkor járdának még se hirg, se hamva nem volt. Az örömnek azonban hamar vége szakadt, mert a járda egyszerre csak elfogyott a lábam alól, az utolsó kellemetlen emlék újra visz- szatért: a csillogó víztükör és a ragadás sár. Igazán folytathatták volna, gondoltam magamban, miközben a cipőm lassan megtelt vízzel.

A tanácsházára érve az elnök megnyugtatott: a jó időben folytatják a járda építését, s a meglévő nyolcszáz méterhez még 1500 métert építenek. Tovább kérdezősködve

telezettségét. Szőkedencs a járás községei közül így jutott a 32. helyre. Bízunk abban, hogy a hibák kiküszöbölésével rövid idő múltán Szőkedencs nem az utolsó helyen kullog az adófizetés terén.

Fodor István vb-titkár.

község fej lesztésre

megtudtam, hogy 7000 forintért követ vásároltak, és társadalmi munkával a megrongálódott utat is megjavítják.

A régi romos malom újjáépítése már lassan 'befejeződik, 253 ezer forintos költséggel. Üzemelte téséből 143 ezer forint haszon lesz évente. Azonkívül az alsósegesdi iskola új tantermét is hamarosan átadják a rendeltetésének. Átépítik a sportpályát, tíz mezei hidat kijavítanak (kettő javítása mér megtörtént), ötezer forintos költséggel és társadalmi munkával. A Mánia-telepi vasúti átjárót áthelyezik, mivel az évek súlya alatt már életveszélyessé vált.

Ennyit Segesd községfejilesz- téséről. Szép beruházások, még szebb, hogy a fentiek egy részét társadalmi munkáival kívánják elvégezni.

Gáspár István, nagyatádi levelező.

A csurgói földművesssövetheset

életéből

(Tudósítónktól.)

Nemrég nyitotta meg a csurgói földművesszövetkezet a »Szabadság« vendéglő kerthelyiségét. Különösen vasárnap, de jó időben a hétköznapok estéjén is látogatott a kerthelyiség. Az fmsz vezetősége szombaton, vasárnap és egy hétköznap jó zenekarral is biztosítja vendégei szórakozását. Hogy még kedvesebbé, barátságosabbá tegyék a ketthelyi- séget, virággal befuttatott külön bokszokat is építettek;

* « *

Naponta 60—70 kilogramm fagylaltot készít és árusít a csurgói cukrászda. A cukrászda vezetője: Horváth Jenő — aki az országos cukrászversenyen IV; helyezést ért el — kiváló minőségű fagylatot készít. Csurgó külső területeinek és a környező községeknek: Pogányszentpétemek, Iharos- berénynek, Berzencének ellátása érdekében az fmsz két mozgó fagylaltárust állított munkába. Ók nemcsak a községekben árusítanak, hanem a földeken dolgozó parasztokat

is ellátják fagylalttal. A kis kapacitású fagylaltgép nem tudja már az igényeket kielégíteni, ezért az fmsz vezetői nagyteljesítményű csehszlovák fagylaltgépet kívánnak beszerezni.

» * *

A nagy mezőgazdasági munkák, az aratás és cséplés idejére megszervezte már mozgóboltját a csurgói fmsz. A moz- bóboltot lovaskocsira szerelik, és az leginkább a déli órákban látogatja a földeken dolgozókat; a tervek szerint hűsítő italokat, trafikot, hideg ételeket, mezőgazdasági szer- árukat árusít. A csurgóiak gondoskodnak arról is, hogy az italáru jégbe legyen hűtve. A mozgöbolt rendszeresen felkeresi majd a csurgói Zrínyi, Uj Élet és Szorgalom Tsz fST- deken dolgozó tagjait, de az egyéni parasztokat is.

♦ * *

Folynak a termelőszövetkezeti nap előkészületei Csurgón. Június 22-én, a tsz-nap alkalmával az fmsz látja el az ünnepség résztvevőit. Nagyszabású vásárt rendeznek az ünnepségek színhelyén, és a textil-, ruházati-, vas- és élelmiszerárukon kívül — melyeknek külön pavilonokat építenek — hydeg és meleg ételek árusítását és megfelelő italáruellátást is biztosít az fmsz.

* » *

Az utóbbi időben akadozott a borellátás Csurgón. Az fmsz vezetői segítettek a bajon, és az egyik somogysámsoni szőlőtermelő szakcsoportból kiváló minőségű bort hoztak Csurgóra.

* * «

Az fmsz- hizlaldájában húsz sertést hizlal, s így nem lesz hiány húsból Csurgón;

* * «

Két év óta áll a csurgói fmsz vasboltjának építkezése. Most megvannak az előfeltételei annak, hogy az építést befejezzék, ugyanis a helybeli ktsz vállalta a munkák elvégzését, és a belső berendezés elkészítését. A régi vasbalt helyén bútorszaküzlet nyílik.

Rendkívüli időjárás,

rendkívüli feladatok

Az állami gazdaságok vezetőinek tanácskozásáról

A napokban értekezletet tartottak az állami gazdaságok igazgatói, főagronómusai és főgépészei. A tanácskozás célja: számbavétel. A nagy szárazság miatt várható terméskiesés pótlásának módja, hogyan lehet az elemi kár okozta nehézségeket legyűrni, van-e megszorításra szükség, mi a teendő — erről tanácskoztak. Bár az állami gazdaságok többre számíthatnak, az őszi gabonafélék és kapások is jobbak, mint az egyéniek parcelláin, ez azonban nem zárja ki az újra-kalkuláció és a szigorúbb tervezés szükségességét.

Hennel Béla, az állami gazdaságok megyei főagronómusa elemezte a gazdaságok helyzetét, majd a legsürgősebb s a később sorra kerülő feladatokról beszélt;

— A kapásnövények a kezünkben vannak — mondotta a főagronómus. — Fontos a bőven hullott csapadék megőrzése. Minden gépi és más erőt a kapálásra kell összpontosítani. A kukorica, a burgonya adhat még jó, sőt ahol az alapot megvetették, rekord- termést is. Ide tartozik a burgonyabogár elleni védekezés is, mint feladataink egyik legfőbbje. Porozásra, permetezésre állandó készenlét — ez a fontos!

A felülvetésekben már számottevő kárt okozott az aszály. Magot és magot fogni, legalább a jövő évre elegendőt. Lóheréből, lucernából — ha mód és lehetőség van rá — a vetésterület 30—40 százalékán. Amit ma teszünk, az kihat a jövőre is. Ne számítsunk a központi készletre.

A tavaszi árpa, zab, borsó, zabosbükköny, len, kender sorsa bizonytalan. Helyenként kiszántásukra kerülhet sor. Mindenesetre az illető gazdaság igazgatója dönt: meghagyjla-e vagy újra vetteti a kérdéses területet. Egy dologban azonban nincs alku. A szárazság*» és a terméskiesés ellenére is t biztosítani kell és lehet is biz- J tosítani az állatok takarnia- ♦ nyozását, csak meg kell keresni | a módot. ?

A kiszántásra kerülő takar- ♦ mánygabona területet rövid ♦ tenyészidejű kukoricával vagy | silókukoricával pótolhatjuk. A| legelők, utak, árkok kaszálás-« ra alkalmas részeit letakarítani | — megéri a ráfordított munka. ♦

Semmit se ötletszerűen. Jóit szervezett és tervszerű mun- { kával lehet még javítani.

Aratás, cséplés, betakarításit A hangsúly: lehető legki-1 sebb szemveszteséget! Minden ♦ mozzanatot ennek a gondolat-1 nak a jegyében végezzünk —; mondotta Hennel Béla.

— Nem a legjobbak a ta- { karmányozási lehetőségek. Az | adott helyzetben különös in- j tézkedések foganatosítására J van szükség — emelkedett ♦

szólásra Latinovits József főállattenyésztő.

— Állatállományunkat nem csökkenthetjük, a termelésben nem lehet visszaesés, terveinket teljesíteni kell — ezek a fő szempontok helyes szervezéssel betarthatók.

— Az egyes ágazatokban tapasztalt lazaságok megszüntetése, az indokolatlan túlete- tések megakadályozása már nagy eredmény — mondotta. Vonatkozik ez elsősorban a tehenészetre. (Pl. alaptakarmányban abrak. Indok: leromlott kondíció, vagy mert van fölösleg stb.) Jelenleg nem engedhető meg semmiféle túllépés, mert ez a többi ágazat rovására történik.

A növendékek nevelésében a szokástól eltérő korlátozásokat nem vezetünk be..

Azonban — takarmányhelyzetünkre való tekintettel — terven felüli marhahizlalást nem engedélyez a főigazgatóság. Ez alól kivételt csakis azok a gazdaságok képeznek, melyek a terven felüli hizlaláshoz a többi állatállomány takarmányszükségletén kívül rendelkeznek e célra is elegendő abrak-, szálas- és vizenyős takarmánnyal.

Takarékosság és takarékosság! A szükségesnél semmivel sem több eleséget a sertések vályújába, betartani az előírt intézkedéseket, s akkor állatállományunk csökkentése és termelési kiesés nélkül tehetséges az átíeleltetés is, hisz a nagyüzem adottságainál fogva le tudja küzdeni az ilyen akadályokat is.

Dezső Lajos gépesítési főmérnök a gazdaságok főgépészeinek figyelmét a szezon előtti feladatokra hívta fel. Itt az aratás. Kombájnok, traktorok, cséplőgépek, gépkocsik és egyéb eszközök mindegyikére szükség van. Emiatt ne legyen kiesés. — még egy órányi sem. A gépműhely, agronómia közötti összhang hiánya megbosszulja magát. Vitatkozás helyett megértés, odaadás. így lehet csak.

A rendkívüli körülmények, az összetorlódott munka, a sok-sok előre nem számított feladat rendkívüli erőfeszítéseket követel. Magabiztos irányítás, meggyőző erő, egy emberként való helytállás, a vezetők és a gazdaság dolgozóinak ösz- szefogása túlsegíthet bennünket a nehézségeken.

Az értekezleten résztvevő igazgatók, főagronómusok, főgépészek egyetértettek az előadók által ismertetett elvekkel. »Nincs veszve minden-«, »megtesszük, amit lehet« — felszólalásaikban ennek s a fokozottabb felelősségérzetnek adtak hangot. G, S,

A mezőgazdaság hírei

A Lábodi Állami Gazdaság 280 holdnyi földjén is kasza alá érett az őszi árpa. Szerdán három aratógép kezdte vágni ezt a takarmánygabonát. Ahofl már kombájnérett, ott egy arató-cséplőgép látott munkához. A másik két kombájn a 78 holdas anyarozs táblán dolgozik. A szerelők ezekben a napokban befejezik a legsürgősebb műhelymunkáJúnius 22: termelőszövetkezeti nap

Június 22-én, vasárnap megyénk mintegy ötven termelőszövetkezetében az egyénileg dolgozó parasztok, gépállomási dolgozók részvételével termelőszövetkezeti fiapot rendeznek.

Az elnökök Ismertetik majd a gazdaság eredményeit, határjárásokat tartanak, megtekintik a gazdaságot, s a kívül állók így ismerkednek a nagyüzemi élettel.

Több országos vezető elfogadta a meghívást, és ígéretet tett arra, hogy részt v-esz és beszédet mond egy-egy termelőszövetkezet ünnepségén.

kát, a nagy aratás idején pedig felülnek a három kombájnra és az öt aratógépre, hogy az esetleges műszaki hibákat helyben kijavíthassák; Ez az intézkedés is hozzájárul ahhoz, hogy az 1250 holdnyi kalászos növény termése mielőbb zsákba és fedél alá kerüljön*

* • «

Több mint egy vagonnyi kelkáposztát értékesített etyig a kereki szakcsoport. Négy holdon termelték ezt a konyhakerti növényt Tomcsányi Lajos kertész szakirányításával,

• • •

A harmadik országos fejtermelési verseny első félévében két somogyi nagyüzem ért el helyezést. Az ötezer holdnál nagyobb állami gazdaságok versenyében a nagybereki gazdaság a nyolcadik helyet szerezte meg, mivel 646 tehene 868 635 kg tejet adott. Az ezer holdon aluli tsz-ek között ugyancsak a nyolcadik helyre került a répáspusztai Első ötéves Terv, amely 45 tehenétől 69 787 kg tejet fejt a téli hat hónap alatt;

* • *

74 291 forintot kapott öt extrém és öt első osztályú hízómarháért a balatonőszödl Vörös Csillag Tsz;

7.

Csak egy ujjnyi folyadékot hagyott benne, láttam a pohár fenekén csillogni a friss vizet, de egyetlen cseppet sem sHaerűit kihörpintenem. I. egészen az arcomhoz hajolva röhögött hiábavaló és fárasztó próbálkozásaimon. »Szóljatok a fiúknak, jöjjenek ide és gyönyörködjenek Tanta.lusz kínjaiban!« — mondta tréfálkozva. Az ajtónyílásban felbukkantak az ejtőernyősök, s a -rám nehezedő eltompultság ellenére is felemeltem a fejemet, nem voltam hajlandó a vízre nézni, hogy ne szórakoztassam szenvedésemmel a gazembereket.

»•Nem, mégsem vagyunk olyan gonoszok, adunk neked egy keveset.« S ezzel ajkamhoz emelte a színültig telt poharat. Egy pillanatig tétováztam, mire összeszoritotta az orromat, hátrarántotta a fejemet, és számiba töltötte a pohár tartalmát — a kegyetlenül megsózott vizet.

Azután ismét pihenni hagytak: nem tudom, vajon percekig vagy órákig, s most D. százados lépett a szobába. Követte L., I. és az a nagydarab ejtőernyős, aki részt vett a szerdai kínzáson. A falhoz támasztottak, s L. fülemhez és ujjamhoz erősítette az elektródákat. Felszökikemtem minden egyes áramütésre, de nem kiáltottam, csaknem olyan érzéketlenné váltam, mint egy gép. D. intett neki, hogy hagyja abba.

A százados egy hátizsákon ült, csaknem az én magasságomban, cigarettázott, lágy hangon beszélt, ellentétben a itöbbieikkel, akiknek ondítozása még mindig a füfliamlben csengett. 'Látszólag jelentéktelen dolgokról locsogott, amelyeknek nem volt semmi közük a korábban feltett kérdésekhez. Többek között megkérdezte, vajon sok újság tartozik-e a sajtó- ■zövetséghez. Bizonyára válaszoltam volna, de kiszikkadt, megkeményedett ajkaimat csak nagy erőfeszítéssel tudtam *KE®atni, mindössze halk hörgés töri. fel * torkomból. Na®

kínnal megpróbáltam kinyögni néhány lap nevét, mire a százados ügy tette fél a 'következő kérdést, mintha az az előzőek természetes folyománya volna: »És Audin ugyebár derék elvtárs?« Mintha vészcsengőt hallottam volna: megértettem, hogy lépésről lépésre, észrevétlenül akarta ráterelini a beszélgetést az őt érdeklő dolgokra. Abban az eltompult állapotban, amelybe a verések és a kínzások taszítottak, egyetlen dolog maradt világos számomra: nem mondok nekik semmit, nem segítem őket semmivel Ettől kezdve egy szót sem szóltam.

Egyszerre csak D. türelmének is vége szakadt: felugrott, és minden erejét beleadva pofozni kezdett. Fejem ide-oda himbálózott a pofonok ütemére, de annyira érzéketlenné váltam, hogy a szememet sem hunytam be, amikor arcomra zúdult az ütés. Végül is abbahagyta, és azt parancsolta, hogy hozzanak vizet. »Százados úr, ezt már kipróbáltuk« — mondta I.

A százados mégis átvette a feléje nyújtott edényt és a poharat. D. éppúgy, mint előzőleg a hadnagy, szemem előtt öntötte a vizet az egyik edényből a másikba, majd ajkamhoz emelte a poharat, de úgy, hogy nem ihattam belőle. Elkedvetlenítette a reakció elmaradása, mert semmilyen kísérletet sem tettem arra, hogy inni próbáljak. A poharat letette a földre. Oldalt vágódtam, s esés közben felborítottam a poharat. »Fel kell törődni a padlót <— mondta L •—, mert még feLnyalja a vizet.«

D. távozása után I. vette át a vezénylést. Felém hajolt és éles hangon üvöltötte: »Véged van! Ez az utolsó alkalmad. Ez az utolsó alkalom. Ezért jött ide a százados!« Egy ejtőernyős, aki L. kíséretében jött a szobáiba, a sarokban ült és most előhúzta a pisztolyát. .Csendesen és tüntetőleg vizsgálta*

mintha azt nézné, vajon rendben van-e, majd a térdére fektette, mint aki csak a (parancsot várja. L. közben »rákapcsolt az áramra, s rövid rárugatásoikkal tekerte a dinamót, de minden meggyőződés nélkül. Minden egyes áramütésre fel- szökkentem, de közben már újabb kínzástól tartottam, ügy láttam, hogy a fal mellett hatalmas csíptető hever a földön, papírszalagokkal körüiltekerve. Töprengtem, vajon mi vár rám: ezzel a szerszámmal talán a körmeimet akarják kitép- desni. Csodálkoztam, hogy nem éreztem rettegést, és szinte megnyugtatott az a gondolat, hogy a két kezemen csak tíz körmöm van. Amikor eloltották a villanyt és bezárták az ajtót, a fal felé kúsztam és észrevettem, hogy amit én csdpte- tőnek néztem, az a faliból kiálló vízvezetékcső.

Egyre nehezebben tudtam gondolkodni, mert a láz újból és újból homályt borított agyamra, de éreztem, hogy kínzóim nem mehetnek már tovább. Eszembe jutottak egyes régi beszélgetések foszlányai: »Az emberi szervezet nem tarthat ki a végtelenségig: elérkezik az a pillanat, amikor csődöt mond a 6zív.« így halt meg Dzsegri, a mi fiatal elvtársunk, két hónappal ezelőtt, az S. villa egyik zárkájában, F. százados »zöldsapkásainak« kezed között.

Amikor jóval később ismét nyílt az ajtó, I. lépett be, két eddig ismeretlen tiszt kíséretében. Az egyik tiszt a homályban leguggolt előttem, megveregette a vállárnál, mintha bizalmat akarna belém tölteni: »M. tábornok szárnysegéde vagyok.« Később megtudtam, hogy M. hadnagy szólt hozzám. »Fájdalmas számomra, hogy önt ilyen állapotban kell 'látnom. ön még csak harminchat éves: kár volna ilyen fiatalon meghalnia.« Két társához fordult, és megkérte őket, hogy menjenek ki. »Csak velem akar beszélni« — magyarázta. Az ajtó bezárult, négyszemközt maradtunk.

»Attól fél, hogy mások is megtudják, amit elmond? Senki sem fogja megtudni, ön a mi védelmünk alá kerül. Mondja meg mindazt, amit csak tud, és azonnal átszállíttatom a kórházba. Becsületszavamat adom, hogy nyolc napon belül Franciaországban lesz a feleségénél. Ha nem — akkor nyomtalanul eltűnik.«

Választ várt. Megadtam neki az egyetlen választ, árrá éppen az eszembe jutott.. »Hát aztán!«

»önnek gyermekei vannak — folytatta —, talán felkereshetem őket; mondjam meg nekik, hegy ismertem az apjukat? ... Nos? Nem hajlandó beszélni? Ha most engedi, hogy elmenjek, akkor megint jönnek a többiek. És ezúttal nem fogják aibbaihaigynL* ----- — iFotytatjukj