Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-20 / 144. szám
Péntek, 1958. június 29. 4 SOMOGYI NawWMS* Ma 25 éve halt meg KLAR 4 ZETKIN Klara Zetkin (1857—1933) a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa. Szászországban született, apja tanító volt. 1878-tól kezdve részt vett a német munkásmozgalomban. Amikor Németországban törvényt hoztak a szocialisták ellen, külföldre emigrált. Svájcban részt vett a »Der Sozial-demokrat« című illegális lap szerkesztésében, kiadásában és terjesztésében. Majd Párizsba utazott, ahol aktívan bekapcsolódott a II. Internacionálé alapító kongresszusának munkájába. 1890- ben visszatért hazájába, és több mint 25 esztendőn át szerkesztette a nők vészére kiadott »Gleiche it < című szociáldemokrata lapot, amelyben a forradalmi marxizmus védelmében állást foglalt a revizionizmus ellen, egyidejűleg fáradhatatlanul dolgozott a nemzetközi szocialista nőszervezetekben. 1907-ben Klara Zetkin kezdeményezésére hívták össze az I. nemzetközi nőkongresszust. A koppenhágai nemzetközi konferencián (1910.) az ő javaslatára fogadták el azt a határozatot, amelynek értelmében minden év március 8-án nemzetközi nőnapot tartanak. Zetkin Rosa Luxemburggal és Kari Liebknechttel együtt irányította a német szociáldemokrácia balszárnyát, és harcolt a szociáldemokraták opportunista vezetése ellen. Az ő tevékeny részvételével hozták létre az »International« csoportot, amely később a »Spartak« szövetséggé alakult át. Zetkint 1915-ben háborúellenes tevékenységéért börtönbe vetették. A kommunista párt megalakítása után (1918. december) Zetkin a központi bizottság utasítására egy iáéig a független szociáldemokrata pártban maradt, hogy felvilágosító munkájával megkönnyítse a munkásosztály átállását a kommunisták oldalára. 1919-ben belépett Németország Kommunista Tártjába, itt beválasztották a központi bizottságba, amelynek élete végéig tagja maradt. A Komintern III. kongresszusától kezdve (1921.) a Komintern végrehajtó bizottsága elnökségének tagja volt. A Komintern nemzetközi nőtitkárságát vezette. Klara Zetkint több ízben is megválasztották a német Reichstag képviselőjévé. 1932 augusztusában súlyos betegen Berlinbe érkezett, és rangidősségével élve megnyitó beszédet tartott a Reiohstagban. E beszédében vádat emelt a fasizmus ellen, szenvedélyes hangon hívta fel a dolgozókat, hogy tömörüljenek egységes antifasiszta frontba. Klara Zetkin 1933, június 20-án halt meg Moszkvában. A Vörös Téren temették el. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa 1954. február 18-án kelt határozatával Kiara Zetkin tiszteletére emlékérmet alapított. Elégedett-e a házasságával? 110 000 francia, angol, svéd, amerikai, német és svájci férjnek tették fel a következő kérdést: »Elvenné-e még egyszer a feleségét?« Az érdekeltek fi4 százaléka igennel felelt, 21 százaléka megbánta, hogy a feleségével házasságot kötött, 12 százaléka pedig nem volt hajlandó nyilatkozni. Öje.fdiicLntá& A JÖVŐ KONYHAjABA A milánói vásáron az Egyesült Államok pavilonjában bemutatták a jövő konyháját. Előrebocsátjuk, hogy a kiállított berendezéseket egyelőre még nem lehet megrendelni, sőt még gyártásukat sem kezdték meg, így tehát a pavilonnak ez a része csupán bepillantást nyújt a jövőbe, hogy milyen kényelem várja majd a háziasszonyaikat. A jövő konyhájában a háziEgy kis áruismeref A bevásárlás a »nemszeretem« háztartási munkák közé tartozik. A háziasszonynak sok bosszúságot okoz, ha nem kapja meg, amit odahaza étrendül átgondolt, ha sorba kell állnia, vagy több pénzt ad ki, mint amennyire számított. De legnagyobb bosszúságot az ad, ha a vásárolt zöldféle, gyümölcs nem azonos azzal, amire rámutatott. A zacskó alján néhány napos romlott áru fony- nyadozik: csak felül, a »kirakat« szép. Hiába, a háziasa ízony nem figyelt oda, amikor az eladó becsomagolta. Az ilyen csalódás ellenszere az áruismeret és a helyes bevásárláshoz szükséges figyelem. Vegyük tehát sorjában az egyes zöldségek és gyümölcsök minőségi követelményeit. A főzelékféle zsenge, fiatal, a gyümölcs érett legyen -— ez a jó minőség aranyszabálya. A spárga akkor a legjobb, ha hófehér, és vágási felülete friss. Lehetőleg rövid rudakat vegyünk. A vastag, ún. szóló- spárgából alig kell hántolni, és teljes egészében fogyasztható. A zöldborsó legyen friss, zöld, kemény. Egy nap is elég, hogy megfcxnnyadjon. Használjuk fel aznap, amikor megvettük. Főzelékhez személyenként fél kg hüvelyes borsót számítunk. Eg e s z e n k is mosás — Mindig olyan üdék, ra- gyogóak a ruháid! Hogy győzöd idővel a sok mosást, vasalást? — kérdezte a napokban Kati barátnőm. — Pedig nincs benne semmi boszorkányság. Még csak sok időt sem fordítok a rendben- tartásukra. »Módszerem« a kő vetkező: ' gél vasalom. Igaz, kicsit ko- rabban kell felkelnem, de reg- > gél még nyirkos a ruha, tehát gyorsabb a vasalása, nem kell spriccelni, nedvesíteni. Igyekszem a villanyvasalót minél jobban kihasználni. Míg benne- I legszik, illetve kihűl, egy-két I apró gyerekholmit vagy kis selyemkendőt is átvasalok. Tíz perc este, tíz-tizenöt perc reggel, két három naponként ennyi időt szánhatunk arra, hogy mindig tiszta, gusztu-' sós ruhában járjunk dolgozni,1 szórakozni. A karalábé jó minőségét friss, zöld levele árulja el. Érdemes minél nagyobb gumót venni. Alja ne legyen fás. A lila karalábé ízesebb, mint a zöld. Leveléből olyan főzeléket készíthetünk, mint a kelkáposzta. A saláta közepe egymásra boruló, zsenge levelekből álljon. Vizes árut ne vegyünk. A jó saláta külső levele nem hajlik, hanem törik. Az újburgonya akkor friss, ha héja kicsit magától is leválik. Minél nagyobb, lehetőleg rózsaburgonyát vegyünk, az jóízű. A paradicsom legyen teljesen érett és kemény. Étkezéshez a kicsik alkalmasak. A karfiolból hófehér, tömör húsú. friss levelű darabokat vegyünk. Az erdei gomba ne legyen szemetes. Egészen friss gombát vegyünk, csak piacon vagy üzletben. A friss rebarbara száraz, ráncatlan, törésfelülete nedv- dús. Éretlen, apró egrest még mártásnak sem érdemes venni. Befőzéshez pedig csak keményet, majdnem erettet használjunk. Száraz, lehetőleg kevésbé homokos epret válasszunk ki. Étkezés előtt mossuk meg, és ne áztassuk, mert aromáját elveszti. Epret, rtbizkét, málnát összetaipadt állapotban ne vegyünk. Dzsemnek kevésbé szép (de kukaomentes) gyümölcs is alkalmas. A kajszibarack csak teljesen éretten jóízű. A korai őszibarackra ugyanez érvényes. A primőr gyümölcs nem jut el az érésnek addig a fokáig, amikor a cukortartalom képződik benne. Ezért íztelen a koraérett gyümölcs. asszonynak nem kell talpon állnia, hanem olyan VEZÉNYLŐ ASZTAL MELLETT ÜL majd, amelyet még egy négymotoros lökhajtásos repülőgép pilótája is megirigyelhetne. Ebben a konyhában minden gombnyomásra működik. A gombok és a különböző műszerek a félköralakú vezény- lőasztalon vannak, amely mögött a háziasszony ül. Az ySZ- talon televíziós készülék, kis méretű ernyővel. Ez a készülék nem televíziós műsorokkal szórakoztatja a háziasszonyt, hanem a mágikus szem szerepét tölti be, amely egyetlen gombnyomásra megmutatja, mi történik a lakás különböző részében. Ha például a gyerekek szobájukban tanulnak, a háziasszony a televízió segítségével meggyőződhet arról, hogy jól viselik-e magukat, és valóban lelkiismeretesen tanulnak-e, sőt azt is lehetővé teszi, hogy a konyhából figyelmeztesse a gyerekeket a házi feladat egyes hiányosságaira. Ha a konyhában vendégek vannak, és a »mágikus szem« azt mutatja, hogy a 'gyermek- szobában háborúság folyik, akkor- a családanya csupán néhány szót suttog a televízió mellett elhelyezett mikrofonba, és a gyermeikszobában lévő rejtett hangszóró szükség esetén bömbölő hangon figyelmezteti a gyerekeket. Természetesen a lakás minden helyiségében van egy miniatűr televíziós vevőkészülék, amely megmutatja, ki csönget a kapu előtt, sőt ha a férjnek fiatal és csinos titkárnője van, a televízió azt is elárulja, hogy a férjnek nincsenek-e »kikapó«« hajlamai. A vezánylőasztallba beépítettek egy EMLÉKEZTETŐ KÉSZÜLÉKET is. Ha például a háziasszony feledékeny, akkor elegendő bemondani a mikrofonba, hogy hány órakor hová kell mennie, és a megfelelő időben a lakás valamennyi helyiségében elhelyezett hangszóró megszólal, figyelmeztetve, hogy itt az indulás ideje. Ebben a modem konyhában a főzés sem igényel nagy tudományt. A háziasszony kiválasztja a napi étlapot, lenyom egy gombot, és egy ernyőn nyomban megjelenik a napi étlaphoz szükséges élelmiszerek jegyzéke és pontos mennyisége. Ezt követően az ernyő ínycsiklandozó színekben megmutatja a kész ételt. Utána elegendő egy másik gombot lenyomnia, s egy szekrényszerű készülékben nyomban MŰKÖDÉSBE LÉP A KEVERŐ KÉSZÜLÉK, amely megmossa (ha kell), és főzéshez előkészíti a nyers élelmiszeréket. Az ételeket elektronikus vagy indukciós tűzhelyen lehet megfőzni, amely csupán az ételeket forralja fel, hidegen hagyva magát az edényt. A jégszekrények hatalmas méretűek, de még sem kell létra a felső polcok eléréséhez, mert minden hűtőszekrényt egyetlen gombnyomással a tetszés szerinti helyzetbe lehet elmozdítani. Az is a kényelmet szolgálja’ hogy a család a kor'Jhában étkezik, hiszen sem a jövő konyhájában, sem a jövő lakásában nem lesz háztartási alkalmazott. Gombnyomásra áll elő a négy kerekű asztalka, amely »TÁVVEZÉRLÉSSEL« SZÁLLÍTJA az éhes családtagok elé a kész ebédet, sőt az italokat is. Ebéd után a háziasszonynak csak annyi dolga van, hogy az edényeket visszahelyezze az asztalkára és ismét lenyomjon egy gombot, hogy az edényeket a mosogatógépbe szállítsa. A padlókefélés sem okoz gondot, mert .egyetlen gombnyomásra hatalmas, bogárra emlékeztető gépezet kúszik elő valamelyik bútor alól, amely minden ellenőrzés és további irányítás nélkül elvégzi a porszívó és a padlókefélő gép munkáját. Ez a gép valóságos »elektronikus rovar«, amely a parketta alá beépített mágneses útvonalat követve gyorsan, megbízhatóan és csendben végzi munikáját. Nos, kedves háziasszonyok, a jövő konyhájának képe hihetetlenül szép, de ez a jövő egyelőre sajnos, még csak mintadarab formájában létezik. — Sose gyűjtöm össze a piszkos ruháimat, nem várom meg velük a »mosás napot«, hanem ha egyik ruhám bepiszkolódott, még aznap este kimosom. Tíz percnyi munka az egész. Forró vízbe mosószert teszek — kartonhoz, vászonhoz Rapidot, selyemhez (langyosba) Tisztaságot, körülbelül 4 liter vízhez 2—3 evőKonál mosóport. Ezt habosra felverem, és ebben át- nyomkodom a ruhát. Nyakán, mellén megdörzsö'löm, de szappan nélkül, csak a habos vízben. Ragyogó tiszta lesz! Ezután sok-sok hideg vízben öblítem (kádban, csap alatt), öblítés után pedig a karton- vagy vászonruhát kikeményítem. Idő- és munkatakarékosságból egyszerre megfőzök egy egész zacskó keményítőt, és ezt az előre elkészített, sűrűre főzött keményítőt — természetesen, kis hideg vízzel felhígítva — használom egész héten. (Ha hűvös helyen tartjuk, a keményítő nem romlik meg.) Az este kimosott ruhát regGyermekeknek: Moly, hangya és társai A bundát, télikabátpt, szö- vetrúhát alaposan kiporotlva, kitisztítva, lehetőleg fellógatva, mólyzsákba rakjuk el. A zsákot hűvös helyre akasztjuk. Mind a moly, mind a többi kártékony rovar ellen kitűnő szer a Gézáról, a DDT s a hasonló rovarirtó porok. Hangya ellen is a Gézáról a legjobb védekezés. A légy ellenszere: minden élelmiszer állandó, gondos befedése. Svábbogár ellen cukor és bórax egyenló arányú keverékét ajánljuk: a konyhafal mentén szórjuk fel. Bit, éldegélt valamikor egy falucskában két öregember: Hodzsa és a felesége. Kiment • rőitét szedni Hodzsa az erdő* be, hát egy varrótűt talált. Nosza, fogta, s betette a rőzse közé, körülkötötte terhét, fel- nyalábolta, s vitte haza. Bontja otthon kifelé, s keresi a tűt. Rászól a felesége Hodzsára. ~t Hát te meg mit keresel? — Egy varrótűt. — Hová tetted? — A rőzse közé. — Jaj de buta vagy! A kabátodba kellett volna tűzni, biztosan nem veszett volna el! — Jól van na — morgott az öreg. — Legközelebb majd így csinálom! Megint elment az erdőbe rozsét szedni, hát most meg egy szekérrudat talált. Eszébe jutott, hogy mit tanácsolt a felesége, fogta a rudat, s mindenáron a kabátjába akarta tűzni, összevissza szakadt a kabátja, mire hazafelé indult a rudat keblére ölelve. — Jaj de buta vagy! — so# pánkodott a vénasszony. — 0 Kötelet kellett volna kötni a 4 végére, s akkor könnyen haza- t húzhattad volna! f — Jól van na — válaszolta az öreg —, legközelebb majd így csinálom! Harmadszor is kiment rozsét szedni az erdőre, hát most egy kölyökkutyát talált. Kötelet kötött a nyakába, s úgy vonszolta hazáig. Amikor a félholt kutyát felesége meglátta, mérgesen így szólt: — Jaj de buta vagy! MagaBOLOND HODZSA (Tü,w"népmese) tói is veled jött volna, ha hívogatod, csalogatod. — Jól van na — mondta az öreg. — Legközelebb majd így csinálom! Kiment a pusztára, s látja, hogy egy nyúl van előtte. Eszébe jutott, mit mondott a felesége, hívogatni, csalogatni kezdte a nyulat, de az csak a farkát billentette meg, aztán uzsgyi neki, vesd el magad, futott, amerre látott. — Hiába csalogattam, elfutott a nyúl! — panaszkodott Hodzsa a feleségének. — Jaj de buta vagy! Azt kellett volna mondanod, amikor megpillantottad: »Válj kővé!« Megmerevedett volna, s te elcsíphetted volna azonnal. Másnap egy embert látott meg a pusztám. Elrikkantotta magát: »Válj kővé! Válj kővé/« Elfutotta a méreg az embert, mivel azt hitte, gúnyolódik vele az öreg. Odament, s jól eltángálta. Sírva vonszolta magát Hodzsa hazáig, sírva mesélte a feleségének, mi történt vele. — Te javíthatatlan! Azt kellett volna mondanod: »Fogadja szerencsekívánatomat!« — Jól ran na! Legközelebb majd ezt mondom. Másnap egy halottas menettel találkozik össze Hodzsa. »Fogadják szerencsekívánatomat« — kiabálja már messziről. 'Jól elagyabugyálták az öreget az elhunyt hozzátartozói. Otthon elmesélte a feleségének az esetet. — Jaj de buta vagy! Mondtad volna azt: »őszinte részvétemJ« — Jól van na! Legközelebb majd ezt mondom. Másnap egy lakodalmas menettel találkozott össze. — őszinte részvétem! Őszinte részvétem! — lengette a kalapját kiabálva. Leszáll a vőlegény apja a lováról, s jól elkalapálja Hod- zsát. — Ha nem hallgatok rád, nem vernek kékre-zöldre, asz- szony! Mától fogva senkire se hallgatok, megyek a saját eszem után. Kiment az erdőre Hodzsa fát vágni. Felmászott egy vastag ágra, s nosza, vágni kezdte. — Mit csinálsz ott, hé! — szólt rá egy idegen. — Mindjárt leesel, s megütöd magad! — Ha igazat mondasz is, akkor se hallgatok rád. Megyek a saját fejem után! Nem szólt az idegen semmit, ment tovább. Az ág azonban valóban letört, s Hodzsa a földre poty- tyant. Őbégatva tápászkodott fel, s így morfondírozott: — Az idegen mégis igazat mondott... Biztosan mindent tud... Tán még azt is megmondaná nekem, mikor halok meg. Utolérte Hodzsa az idegent, s kérlelni kezdte: — Ugyan áruld el már nekem, hogy a halál mikor jön el értem? Mulatott magában az idegen a fura kérdésen. — Amikor a szamarad hazafelé menet harmadszor megbotlik. Szóról szóra elhitte Hodzsa, amit az idegen mondott, s nagy hálákodva elbúcsúzott tőle, visszament, s folytatta a favágást. Amikor mát nagyon sokat vágott, felrakta a szamár hátára,1 s elindult haza. Alig ment néhány lépést, amikor a szamár megbotlott egy gödör szélében. — Jaj nekem! Az egyik lélek már kiszállt belőlem!... — ijedezett. Kicsit odébb ismét megbotlott a szamár. — Jaj nekem! A második lélek is oda!... — ijedt meg, de már jobban. Nemsokára harmadszor is megbotlott a szamár. — No, itt a halál!... — mondta Hodzsa. Leszállt a szamárról, és befeküdt a híd alá. Úgy elterült, mintha valóban meghalt volna. Sokáig feküdt Hodzsa mozdulatlanul. Szamara egy ideig türelmesen álldogált, de aztán letért az útról, s tépegetni kezdte a füvet a közeli tisztáson. Egy kereskedő utazott arra almával megrakott szekéren. Hirtelen megugrott a lova, és felborította a szekeret. Hiába próbálta a kereskedő felemelni a szekeret, nem sikerült neki. Megpillantotta ekkor a híd alatt fekvő Hodzsát. — Segíts felemelni a kocsit! — szólítja meg a kereskedő: — Nem látod, hogy meghaltam? Nem kívánhatod, hogy segítsek — mondta Hodzsa anélkül, hogy megmozdult volna. A kereskedő először tréfának hitte az öreg válaszát. — Ne viccelj! Kelj fel és segíts! — Nem segíthetek bizony, halott vagyok! Odamegy nagy dérrel-durral a kereskedő. — Majd feltámasztlak én téged! — mondta, s rávágott Hodzsára az ostorral. Hodzsa felemelkedett. A kereskedő másodszor is ráhúzott. Erre már feltérdelt. Mire harmadszor csattant rajta az ostor, már talpon állt. — Sose felejtem el jóságodat! — hálálkodott. — Neked köszönhetem, hogy ismét életben vagyok! — Nincs mit köszönnöd ... Jobb lesz, ha segítesz először. Amikor felemelték a szekeret, az öreg odaállt a kereskedő elé: — Légy kegyes hozzám, add nekem az ostorod. A kereskedő szívesen tett eleget Hodzsa kérésének. Az öregember boldogan indult haza. Otthon odaadta az ostort a feleségének. — Rejtsd el jól, s őrizd meg holtam napjáig. Ha meghalok, ismét feltámaszthatsz vele! Egy kukkot sem értett az öregasszony az egészből. Erre Hodzsa elmesélte elejétől a végéig, ami vele történt a híd alatt. — Igazuk van az embereknek. Bolond vagy te, még az isten se törli le rólad, örökre Bolond Hodzsa marad a neved — mondta a felesége. Fordította: LAJOS GÉZA
