Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

i^BODAiomfwúa^^ncpmúvcics^i A Hazafias Népfront írócsoportjának és a Somogyi Néplop szerkesztőségének összeállítása tkAá.éAAAAAÍAAAiíAAAi • beriség szebb jövőjéről, a népek közötti békéről, amikor nJun ának, OLbioJk eijjp a hmigjfa... Ä mikor Ady halálának 15. évfordulójáról emlékez­tünk meg 1934-ben, a csehszlovákiai magyar Sarló-mozgalom vezetője koszorút helyezett el a költő sírján a Kerepesi úti temetőben. A koszorún magyar, cseh­szlovák, román és jugoszláv nemzetiszínű szalagok voltak és a nagybetűs felírás: »-Dunának, Oltnak egy a hang­ja...« De az akkori Magyarország urai a koszorút a sír­ról gyorsan eltávolíttatták, és a koszorú elhelyezőjét az országból kiutasították. Most, amikor a Népek Barátsága Hónapjának ünnepé­lyes gyűlései, ünnepi előadásai zajlanak le országunkban, sokszor gondolok arra, hogy Ady milyen elszánt akarat­tal harcolt verseiben, újságcikkeiben a dunai népek és azon túl az egész világ népeinek a barátságáért, testvéri egyetértéséért. Milyen felelőtlenül ráfogták, hogy haza- áruló, hogy nem magyar, mert a magyar nép, a magyar föld szeretetét össze tudta egyeztetni más népek megbe­csülésével, a nemzetközi humanizmus és a nemzetközi szocializmus eszméivel. És a történelem az első világhá­ború utáni összeomlásban kemény leckét adott .Ady ellen­feleinek, és beigazolta, hogy nem az üres magyarkodás a hazaszeretet ismertető jele. Beigazolta, hogy népünk sírásói azok voltak, akik a reális tények előtt vakok ma­radtak, és a hazaszeretet nagy érzését nem tudták meg­termékenyíteni a minden népeket átfogó humanizmus, az egyetemes emberi haladás követelményeivel. Pedig hát lehet-e vonzóbb feladat egy költő számára, mint tollát erre a célra felajánlani? Ha most elgondolom, hogy mire tanítottak bennün­ket a legnagyobb magyar írók és költők — Ady szavaival »az árnyas magyar mártírok« —, felhangzik a magyar iro­dalomban »oly hagyományos politikum« szava, a nagy hftés, hogy nyújtsuk ki kezünket más népek baráti jobb­jáért. Hallom Vörösmartyt, akit a forradalom bukása és ► a nemzeti katasztrófa időnek előtte megőszített, de aki ► még a sír szélén is egy »új világról« álmodott, az em- £ AKVARELL A mogyorófák rügye szétfakadt, mint, egy ünnepi-zöld csicsergés. t Áprilisi könnyű felhők alatt ►még morcosán álldogál a cserjés. ► • Csak a kökénybokrok gurulnak: j Víg, kövér, fehér menyasszonyok, hosszú sorban, mint mosott libák, ► — virágtollukon fény ragyog. ► ►Cseresznyefák fésülik hajuk, néhány csillag már fakadt rajtuk. S a meggyfácska is próbálkozik: - A szél-legény csókolja ajkuk. Ja kertek mögött a »... elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon«. És szavai szinte eleven, élő erővé válnak napjainkban * is, amikor már nemzetközi szervezetek is vannak, me­lyeknek feladata a világbéke megőrzése. Egyik versében (Szerb Antal szerint legkiemelkedőbb költői alkotásában) előre látja azt a kort, melyben a nyomtatott betű, a könyv »méltó emlékjelt« állít feltalálójának, mert nem elválasztja, hanem közelebb hozza egymáshoz az embe­reket: »Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával, És eget ostromló hangon összekiált...« V agy idézzük Jókaitól »A jövő század regényét« és mondjuk meg a kákán is csomót keresőknek, hogy a nagy mesemondó is megálmodta a békés alkotó korszak eljövetelét az emberiség történetében? Nem mai mű ez a regény, mégis a gondolati váza mintha napjaink leheletét éreztetné: a harci eszközök, a gyilkoló fegyve- ■efc olyan fantasztikus tökéletességet érnek el, hogy a bé­kéért vívott harc előtt teljesen újszerű feladatok állnak. Jókai mosolygó area már több mint ötven éve porlad a földben, hol van már a századeleji Magyarország, mely még tanúja lehetett mesésen felfelé ívelő pályája végső szakaszának? És mégis nem mondta-e meg előre, hogy merre vezet az emberiség útja? Nem értünk-e ma a hadi­technikának arra a pontjára, mely a lenni vagy nem lenni kérdését veti fel az emberiség előtt? Népek barátsága! Milyen szép jelszó Is vagy! És milyen messze vagyunk még tőled! Dekát nem sziUettünk-e gondolkodó embereknek? — teheti fel a ma élő író a kérdést. És nem az a legembe- ríftb c bennünk, úgyszólván emberségünk sűrített lénye­ge, hogy nemcsak egyszerű visszfényei vagyunk a ben- nös&et körülvevő valóságnak, hanem annak tudatos ala­kítás, formálói is? És nem kell-c minden embernek szá­mot vetni végre önmagával és mindent elkövetni, hogy a kölcsönös nemzeti gyűlölködésből származó őrülettől örökre megszabadítsuk a szenvedő emberiséget? Még ak­kor is, ha sokszor fájdalmat okoznak nekünk azok, akik­kel békében szeretnénk élni, akikkel közös a sorsunk, mert egy tájnak, a gyermekei vagyunk. Az idő soká nem lesz türelmes! Ne csak azt várjuk, hogy a nagy népek, melyeknek minden mozdulatától megremeg a világ, bé­kében éljenek egymással, hanem József Attila szavaival szólva »rendezzük végre közös dolgainkat« a mi kis por­tánkon is! Ha valakinek, akkor éppen az íróknak és költőknek volt mindig az a feladatuk, hogy a jövőbe lássanak, hogy megrajzolják, mit hoz a holnap, és ne hátra, hanem előre vigyék az emberiséget. És a ma írója, ha megismeri a tudományos szocializmus tanítását — amint hogy meg kell ismernie, ha a mához akar szólni! —, altkor a szép smvakon és az önmagukban üresen kongó szép formá­kon túl a »tudatos jövőbe lát«. A Népek Barátságának Hónapjában még inkább elmélyül benne az a tudat, hogy a föld kincseinek az ésszerű kihasználása és igazságos elosztása révén, a szocialista társadalomban lesz meg a lehetősége annak, hogy a népek kölcsönös megbecsülés­ben, kölcsönös szeretetben éljenek. A ddig is cselekedni kell. ölbe tett kézzel nem vár­hatunk csodákat. Feladatunk, hogy írásainkkal a népek közötti megbékélés útját egyengessük, hogy ter­jesszük a fényt, a világosságot, az emberi haladásba, ve­tett hitet. Nézzünk körül! A múlt árnyad nem tompíthat­ják már el a jövő fényeit. Érdemes azért élni, hogy ezek a fények — a népek barátságának lobogó lángjai! — egyszer majd beragyog­ják az egész földkerekséget! DR. BESÉLYEI LÁSZLÓ TAVASZI TÁJ domb­menedékben *8W és barna a földsakktábla. ► ott már szánt, vet, játszik * a Tavasz, S az Stet vigyáz a figurákra. GYÖNGYÖSI TIBOR : Dal a tavaszról Elment a tél az ősz után, l tavasz van, újra hajt az ág, t tintakék égen újra járnak p alkonyt-kiáltó vadiibák. *«► _ Lábunk alatt a tócsa sír még, £ sok hajnal deret énekel. £ Télen azon tűnődtem: meghalok! Tavasz van, nekem élni kell! Vén idő lánya: édes május, jöttöd dalolják fűszeres szelek, ► szemed szememnek tiszta tükre, szived áldott, mert engem is szeret ► Álomra csókol, dologra serkent, mert annyi dolgot rótt reám az élet: ^ versbe kell törnöm töretlenül £ a világmindenséget! ► Az éjszakák még néha sírnak, £ de dalolnak a nappalok, ► mert minden élő arcokon * a tavasz csókja ott ragyog. LÁSZLÓ fBOLYA SOMOGYI PÁL: KARCOLATOK Udvarunkban reggelre kinyí­lott az orgona, harmatos, sze­rény, lila orgona, olyan egy­szerű, mint a mi utcánk lá­nyai ünnepnapon, mikor köny- nyű tavaszi ruhát öltenek. Aznap korán ébredtem, s ahogy kiléptem , az udvarra, megcsapott ae orgonaillat, s ORGONAILLAT napcsókos május. És ahoi leg- dúsabb volt a fű, legcsendesebb a táj, elkeveredtünk a puha gyepszőnyegen. Körülöttünk irányba vezetett bennünket, ki sehol senki, felettünk mada- a természet szabad, nagy rak, a kék ég és állítólag az templomába. Sokatmondóan Egek Ura. Oly szép volt min- hallgatva, elgyönyörködve egy- den, mint a dalban, a mesében, másban kisétáltunk a dimbes- csattogott a csalogány, sutto- lassan, mint ébredő napfény- dombos, orgonabokro® régi te- gott a szellő, beszédes volt a ben az orgoaavirágok, kinyíl- mefcőbe. Annuska, az ébemhajú, csend. Szívünk hevesen dobo- tak emlékeim. mélykék szemű lány csak úgy gott, a vérünk is muzsikált, és Május volt akkor is, kétsze- játszadozva menetközben or- ebben a fenséges hangverseny- res május, hisz alig voltam gonavirágot szedett egy egész ben mi csak örültünk, örúl- húszéves és a lány tán tizen- csokorra valót. Mentünk, mész- tünk. M nyolc. Mint rendesen ünnep- szí elhagytuk már a régi te- Az argonavirágok *n#nd napon, Annuska most is misé- metőt, mentünk boldogan, ön- széthullottak, összerázódtak, de re indult, de találkoztunk, és íeledten, csalogatott minket a mámoros illatuk beleivódott valahogy a szívünk ellenkező virágzó, zökJelíő, illatterhes, örökre a lelkembe; Lábam atett zizaen, sír dér perzselte fű. Kertiben a jé­TÁJKÉPEK Kertünk alatt hallgatom a patak csobogó csevegését. Il­lan a hűs, zöldes víz ezüstö- va ostromolja évezredes börtö- rok, szeretem az oszt. A sen, fürgén, akár a gyík a nét. mészet tavasszal a legszebb, tölgy-gyökér hajlatában. A £a Most csend van, a vízóriás ősszel a legmélyebb, derekán víg h ángy ah ad tábo- alig él, aüg piheg. A szürkés- Kertemben a halványsárga rozik a napsütésben, s fenn, a zöld, reszkető fodrok felett, az tearózsák a földet nézik, virágdús ágakon mókus haj- üde-kék égi sátor alatt, mint A diófa rozsdás szélű bús­szolja a párját szeretemszom- felhajitott labdarózsák, hab- zöld levelei az ősz leheletétől jasan. A föld örömre bizserge- fehér sirályok repülnek. Gyap- megrendülnek és lehullanak. A tő, langyos illatát arcomba jas felhők közül tekint te a félszázados te tövében nagy lebbenti a szellő. Mint színes nap, tekintetétől ezüstösen halom kukorica aránylik. Édes­szalagok a szélben, dalfoszlá- csillog a tó, boldogan csillog, kés cukorrépa-illatot hordoz a nyok szállnak szerte. Valahon- mint szemünk fénye, amikor szellő. A kökényboferok^ felett nét vágyteli rigófütty csendül. bent ragyog kedvesünk moso- f- végében szürke pára im­bolyog. A sárga, kanyargó dűlőút fe- lya. Patyolatszín szikrázó vi- TÚ1 a kerten> városon, a ke­lői, túl a jegenyeken kapák tori ás töri a víztükröt, bolond kés dombtaraj mögött vérszí- villannak, boldog munkazaj ^ cibáljaj hajtja, messze jár nű alkonyat kél, fagyot, szelet S2!S2to AníSSél! mir. akár a gondolat, mely Stja^enyésSfgyte ’ £ dott hevületbe ejtette az em- partot keres. Amerre a szem dorja a sok kis félérik, herva- bert, állatot, füvet, fát, földet, ellát, a partokon gyümölcsgaz- tag virágot, füvet, levelet, a végtelen mindenséget. dag fák, hímes virágerdő, vi- De ah, füttyén! a rigó, ' s ruló tarka emberrengeteg. mintha magam is fütyörész- *• Ó, hazám ékessége, gyönyör- nék .t; Könnyű sóhajom száll Az éjszakai vihar elült. Nem áldott Balaton, ringasd üde az őszi táj felett, mert tudom: hallom a fellázadt tó százitorkú hullámöledben munkábafáradt a rothadó, fakó lomb alatt ki­kiáltását, amint vadul tajtékoz- testvéreimet! kelet szunnyad, M BOGLÁRI BÉKÉS ISTVÁN: Sakkn o vellácsha É’ MWWUWWWIW rwwwi >TV LETEM LEGÉRDEKE­SEBB SAKKJÁTSZMÁ­JÁNAK EMLÉKE unszol erő- É sen, hogy ne hagyjam feledésbe ” merülni. Ez a játszma nem azért érdemli meg a nyilvá­nosság előtt való kiteregetését, mert én voltam az egyik szer­zője. Még az sem indokolná a közfigyelem elé bocsátását, Cl hogy a játszmánál Böszörményi ft Nagy Géza nemzetközi mester f volt »szerzőtársam«, hiszen ví­vott ő érdekes mérkőzéseket nálam sokkal nagyobb sakko­zókkal is. E játszmánk áron­ban olyan kivételesen sikerült dokumentum amellett, hogy a sakk-küzdelem sikeréhez az elméleti képzettségen, az is­mert változatok ezreire való emlékezésen s a jó kombinélo- képességen kívül mennyire döntő fontosságú a lélektani lehetőségekkel váló élmtudás, hogy érdekessége és tanulsága bizonyára a sakkozáson túl is érvényes mindenféle küzdelem­ben. Arra pedig, hogy igazat me­sétek, tanúm nemcsak az ég, hanem megyénk élvonalbeli sakkozói közül is mintegy ti- zienöten. Emlékezetem szerint 1951- ben történt, hogy tíz soniogyi sakkozó versenyre kelt »a me­gye legjobb sakkozója« ei- » mért. A versengők közül nyol- | can kaposváriak voltak, ketten ( voltunk vidékiek. A sorsolás szeszélye mindjárt az első fordulóban Bö6zösmé- { nyi Nagy Géza elé vetett en- E gém. Tudtam róla, hogy nem- V, zetközi mester, s Maróczy ! könyveiből azt is, hogy már » 1904-ben tagja volt annak a l diadalmas magyar sakk-csapat- ► nak, amely Londonban veret- YTWVTfV lenül szerzett nekünk világibaj­nokságot. Tudtam, hogy az ő professzorkod ásónak igen so­kat köszönhet Somogyország elég magas színvonalú sakk- kultúraja. így mindenki elhiheti ne­kem, hogy igen-igen féltem. Nem attól, hogy a mérkőzést el fogom veszíteni, hiszen eb­ben az egy dologban biztos voltam. Még a döntetlen ered­mény kilátásaival sem hiteget­tem magam. Inkább attól fél­tem, hogy annyira gyöngének találja majd nagy ellenfelem valamelyik lépésemet, hogy já­ték közben feláll, s ott fog hagyni a befejezetlen játszmá­val és a szégyenemmel. Félel­memet csak fokozta, hogy a professzort addig sosem lát­tam szemtől szfprbe. Nem ha­tott rám bátorítólag az az öt sakkéra sem, amelyek katonás rendben sorakoztak a kórházi kultúrterem hosszú asztalán. Sakkárát addig csak kirakat­üvegen keresztül láttam, de közelebbi érintkezésem még nem volt vele. Még szerencsém volt, hogy a sakkjátszma kot- tázásábam már volt gyakorla­tom, így emiatt szégyentől nem keltett tartanom. Az önmagámmal tartott tak­tikai morfondírocásból egyet­len elhatározással indultam a küzdelembe: szabálytalan, is­meretlen változatba kell terel­nem a játékot mindjárt az ele­jén, hogy a professzor se játsz­hasson »hazai pályán«. A ki­elemzett változatok tömkele­gében ő mérhetetlenül ottho­nosabb, a küzdelmet tehát egé­szen szokatlan hadállásba kell vinnem, ahol a professzor em­lékezetében felhalmozódott tu­dásanyag kevésbé érvényesül­het, s így kizárólag a kettőnk kombináló-ereje álljon szem­ben. Ha ez sikerül, talán még harminc lépésig is el tudom húzni a küzdelmet, akkor plé­dig már szégyellni valóm nincs. Más becsvágyat nem is me­lengettem. A KEZDÉS JELÉRE min­den porc diámban kü­lönös zsibbadtságot éreztem. Király-gyaloggal kezdtem. A professzor a szicíliai véde­lem első lépését játszotta. Ennek a játéknak különö­sen kevés változatát ismertem, tehát azonnal el kellett kezde- deuam az ismeretlen mezők felé való vonulást. Második lé­pésem a király-csel jellegze­tes f-gyalog lépése volt. De meg is ijedtem utána rögtön, mert eszembe jutott a lehetőség, heg)' a professzor hátha most áll föl azonnal, s kijelenti, hogy ennyire iskolázatlan el­lenféllel nem hajlandó játsza­ni. A mester azonban nem állt fel. Meglepődést sem láttam ar­cán. Három-négy percig gondolko­dott a második lépése előtt. Én jóval többet a harmadik­nál is, a többieknél is. De felbátorított kissé az, hogy a sakkéra kezelése simán ment. Később már az is, hogy a szabálytalan kezdésemet nem láttam hátrányosnak még a hetedik-nyolcadik lépésein tá­jékán sem. Nem is a kezdés, hanem a kilencedik lépésem gyengesége okozta, hogy a ti­zennegyedik lépésnél már egy könnyű tiszt s egy gyalogos veszteségem volt, sőt már a vak is láthatta, hogy rettegett ellenfelem a megindult h-gya- logjával még egy lépést fog tenni, és sáncolt hadállásom talán a huszadik lépésig sem tud ellentállni a mester eré­lyes királyszárnyi támadásá­nak. És talán éppen ez a teljesen reménytelen helyzet szülte azt az ötletemet, hogy most kelle­ne gyorsan valami ártatlannak látszó mentőlépést tenni. Ép­pen most, amikor az ellenfe­lem annyira — s joggal — biz­tos a közeli összeomlásomban. Éppen most, amikor mér a legkevésbé sem tehetek a szá­mára gyanús, hogy valamit még forralhatok ellene. Meg- éreztem a pillanatot, amikor a fölényesen erős ellenfél éber­sége az irányomban a lehető legkisebbre zsugorodott, s — azonnal léptem, mint aki már szinte fölöslegesnek tartja a hosszú töprengést, hiszen a kö­vetkeid lépésnél talán már fel is adja a kilátástalan küzdel­met .: ; A gyors bástya-lépésemmel egy gyalogot kötöttem te. És — egek! — a csíny sike­rült! A mester valóban a h-gya- logot tolta meg gyanútlanul. Észrevehetően meglepődött, amikor erre vezéremmel üt­hettem a huszárját, amelyet az orozva lekötött gyalog nem vé­dett már. A meglepődése nem is az arcán látszott, mint in­kább azon a gyorsaságon, amellyel a vezérét elvitte az enyém mellől, nehogy cserél­hessek, s a tiszt-előny kiegyen­lítése után esetleg döntetlenre húzhassam a játszmát. Ellen­felem a gyors lépésével bizony eléggé támadható helyre vitte vezérét. A lélektani huszárvágás bi­zony azonnal megfordította a játszmánk esélyeit! Néhány lépés után a pro­fesszor kénytelen volt feláldoz­ni vezérét egyik bástyám elle­nében. A küzdelem igen ko­mollyá .vált! A FORDULAT UTÁN nyolc-tíz lépést mind­ketten igen alaposan átgondol­tunk, s ez alatt a mintegy két­órányi idő alatt már teljesen biztos voltam abban, hogy a játszmát megnyertem., A lélek­tani csapdám váratlan sikere teljes önbizalmat adott. Már az sem zavart, hogy a husza­dik lépéseink körül a többi táblán versenyzők is mind ott szorongtak lélegzetvisszafojtva a fejünk felett, s feszülten fi­gyelték az ismeretlen vidéki szorongató lépéseit, aki úgy kezdett játszani, mint egy fel­nőtt. A fordulat néhány Epésében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents