Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-16 / 114. szám

SZÜLŐKNEK GYERMEKEKRŐL

Az alma nem esik messze áfájától

A gyermek sok mindent hoz magával: külső és belső tulajdonságokat. Az egyik gyermek anyjához hasonlít, a másik az apjához, sok pedig a nagyszülőkhöz. Sok családban öröklődik a zenei tehetség, másutt a nagyszerű rajzolási készség. Gyenge szellemi képességű vagy éppen iszákos szülőknek általában gyenge tanuló a gyermeke is. Sokan azonban a gyermek lustaságát, rendetlenségét ezzel magyarázzák:

— Nem tehetek róla, éppen olyan, mint szegény nagybátyám volt.

— így van ez valóban? Az egyik jónak, szorgalmasnak születik, a másik haszontalan munkakerülőnek? Nézzük meg .egy kicsit közelebbről!

Sokszor hallottam már azt a közmondást: »A szülő az óra, a gyermek az óra mutatója«. Valóban így van ez. Sokszor tapasztaltam, hogy rendes, dolgos és tisztaságot kedvelő szülők gyermekei is ilyenek. Sajnos azt is láttam már nem egyszer, hogy lusta, rendetlen, a gyermekek és a lakás tisztaságával nem törődő szülőknek a gyermekei is hadilábon állnak a tisztasággal és munkával. Sok, italt kedvelő szülő gyermeke is iszákos lesz. Könnyelmű, léha, laza erkölcsű, a pénzzel bánni nem tudó szülőknek a gyermeke is sok esetben szakasztott olyan. Ez nem is csoda. Van, ahol ezek valóságos családi betegségek. — Az alma nem esik messze a fájától! — szokták mondogatni. Bizony ez sok esetben így is van.

Ezek szerint a gyermek

mindent örököl? A lustaságot is? Nem!

A gyermek olyan lesz, amilyenné neveljük!

Ahogyan szoktatjuk, amilyen 1 példá&at lát maga előtt! lísz- ía, rendes környezetben a 1 gyermek is tiszta, rendes.

| Amelyik gyermeket kicsiny korától kezdve szigorúsággal | párosult szeretettel munkára nevelnek, az az életben is boldogulni fog, mert szereti a I munkát, a rendet, a józan éle- ! tét.

I Hogy lehet az, hogy sok dolgos, becsületes szülőnek mihaszna, léha fia vagy leánya | van? Pedig az édesanya még ' serdülő korában is kiszolgálja, j megjavítja hanyagul kezelt ru- i háit, rencbeszedi a szanaszét dobált holmit. Sok esetben a munkát is elvégzi helyette, ; gondosan beköti az eltépett | füzetet, könyvet, néha még a házi feladatot is ö készíti el. Elnézésével és túlzott szerete- tével maga árt gyermekének. Maga neveli lustává.

Olyan is akad — a fiatalkorúak bírósága tudna erről beszélni —, hogy nagyon ko-j moly, becsületes szülők gyer- 1 meke lop vagy csavarog. — j Nem bírunk vele — panaszolják sírva. Ott követték el a szülők a hibát, hogy túlzottan szabadjára engedték a gyér- j inekeket, és rossz társaságba kerültek. Hány jó gyermek j romlott már el rossz társai kö- | zött! Mint amikor az én barackot a romlottak közé helyezik. Sok gyermeknek a nem neki való olvasmányok, filmek okoznak helyrehozhatatlan károkat.

Fordítsunk hát több gondot

gyermekeink nevelésére. Ne felejtsük el, hogy a személyes példa, a környezet nevel a legerősebben!

A gyermeknek már egész kicsiny korában legyen meg a családban a »-munkaköre«. Barátait, szórakozásait, olvasmányait is válogassuk meg. Sportoljon sokat a gyermek. Ne jusson ideje a tétlenségre, unalomra, mert e kettő sok bajnak alapja. Gondoljunk arra, ha a gyermeket dicsérik, bennünket, szülőket dicsérnek. Ha a gyermeket elítélik, bennünket ítélnek el!

Ha a gyermek elzüllik, a szülőket hibáztatják. Ha az ifjú munkájáért kitüntető elismerést kap, az a szülő öröme és büszkesége, mert: -Az alma nem esik messze % fájától!«.

ÉRDEKESSÉGEK

nőknek

NEM JÓSOL HOSSZÜ ÉLETET

a zsakruhakAak:

Claudette Colbert, az ismert francia filmsztár, aki Kaliforniában női divatüzlet tulajdonosa, óva intette hölgyközönségét attól, hogy túlságosan »lefedezzék zsákruha- szükségletüket«<. Mint mondotta, biztos tudomása van arról, hogy jövőre Párizsban a divat-diktátorok teljesen eltérnek a zsákruhától és újra a testhez szabott öves modellek jönnek divatba.

A NŐK EGYRE NAGYOBB LÁBON ÉLNEK

Angol orvosok megállapítása szerint egyre nagyobb számú cipőt viselnek a nők. A legutóbbi 10 esztendő alatt megkétszereződött azoknak a nőknek a száma, akik 4l-es cipőt viselnek és hamarosan ritkaságszámba megy majd a 36-os, 37-es vagy 38-as női láb.

HELIKOPTEREN KÉMKEDETT A FÉRJE UTÁN

Dayton amerikai városban egy féltékeny feleség helikoptert bérelt, és távcsővel felszerelve indult kikutatni, merre jár férje rendszeresen munka után, mielőtt hazatér. A nagy technikai felkészültség eredménye: meggyőződött ar- i ról, hogy a férj csupán egy Dohár j sörre tér be a sarki vendéglőbe.

HŐMÉRSÉKLETÉT VÁLTOZTATÓ RUHAANYAG

Hőmérsékletét változtató ruhaanyagról ad hirt a svájci sajtó. A különleges szövet a környezet hőmérsékletéhez igazodik, mégpedig olyan mértékben, hogy hidegben meleget tart, melegben pedig hűvösen tartja a testet. Alapanyaga műselyemszálakból késiül. Ezekre az alumínium és müanyagpép folyékony keverékét szórják.

Néhány szó a helyes Lápláfkozáírél

iu

3. Védőanyagok a vitaminok és ásványok. Ezek kalóriát nem szolgáltatnak, s a szervezet számára csak kis mennyiség szükséges belőlük, de hiányukban a szervezet megbetegszik, esetleg el is pusztul. Általában két nagyobb csoportra osztjuk őket:

a.) Vízben oldódó vitaminok; ide tartoznak: B 1 vitamin. Hiánya idegbántal- makkal, étvágytalansággal jár. Tartalmazza a gabona, barna kenyér, élesztő, hánto- latlan rizs. B 2 vitamin. Hiánya a fáradságot, a szem sarkainak és a szájzúgnak fájdalmas berepedését, nyelvgyulladást okoz. Tartalmazza: tej, tojás, máj, leveles zöldfőzelékek.

Nikotinsavamid. Hiányában bőr- és bélártalmak lépnek fel. Legjobb forrása a máj, hüvelyesek és belsőrészek.

C-vitamin. Hiánya okozza az ún. tavaszi fáradtságot, foghús- vérzéseket és csökkent ellenállást a fertőzésekkel szemben. Mivel főleg friss zöldségben és gyümölcsben található, nyáron általában mindenki elegendő mennyiséget fogyaszt, de már télen vitaminhiányuk van azoknak, akik C-vitamin-ellátásukra külön gondot nem fordítanak. A vízben oldódó nyári bőséges fogyasztás nem pótolja a ' téli hiányos bevitelt. Télen is rendelkezésre álló C-vitamin- forrás pl. a savanyúkáposzta, burgonya, MIRELITÉI (mélyA NAGASAKI GYEREKEK

Egy Bonnban megjelenő orvosi szaklap adatokat közöl az 1945-ben Japán ellen végrehajtott atombomba-támadás örökléstani kihatásairól. A közzétett számadatok kizárólag egyetlen városban, Naga- sakiban született gyermekekre vonatkoznak.

Az 1945 óla világra jött gyerekeknél a deformáló- dások nagyarányú elszaporodását állapították meg.

Az atombomba káros hatása azért tartós, mivel az atomsugárzásnak kitett lakosság nemi sejtjeinek változása okozza a gyerekek fogyatékosságait, ez a változás helyrehozhatatlan, és nemzedékről nemzedékre átöröklődik. Az orvos csoport által megvizsgált 30 150 gyermek közül 3630-an súlyos fogyatékosságokban szenvedtek. Ezek a deformációk a következőképpen oszlottak meg:

1046 gyermeknél elfajulásokat állapítottak meg a csontrendszerben, izom- zatban, bőrön és idegrendszerbe«,

429 gyermeknél a halló- és szaglószervekben találtak deformációkat, 254-nek nyúlszá- ja képződött, vagy eltorzult a nyelve, 243-nál valamelyik belső szerv, 59-nél a tüdő és 47-nél az állkapocs deformálódott; 25 gyermek agy nélkül, 8 pedig szemgolyó és szemüreg nélkül született. Ez az örökléstani hatása néhány kilotonna erejű egyetlen »■gyönge« bombának. A hidro- génbombák ezerszer nagyobb hatásúak.

hűtött) főzelék vagy gyümölcs, továbbá a helyesen be- főzött paradicsom;

b.) Zsírban oldódó vitaminok. Csak zsírban feloldódva tudnak felszívódni, a szervezet hosszabb ideig tárolni tudja őket, hőhatásra nem pusztulnak eL Ide tartoznak:

A-vitamin. Hiányában a bőr érdes, reszelős lesz. Gyakoribbak a gennyesedések, és a szem gyenge fényben rosz- szul alkalmazkodik (szürkületi vakság). A-vitamint nagy mennyiségben tartalmaz a tej, vaj, paradicsom, sárgarépa, sülttök, paraj, paprika, sárgabarack.

D-vitamin. Hiánya okozza a még ma is gyakori angolkórt. A szükségletet két úton fedezi a szervezet: a táplálkozás útján belejut, és a bőrben lerakodó elővitamin ibolyántúli besugárzás (napfény, kvarc hatására) alakul D-vitaminná. Érthető, hogy télen napfény hiányában fokozottabban vagyunk a táplálékra utalva Fő forrása: halmáj-olaj, máj, tej, vaj, tojás sárgája.

Az ásványi anyagok, amelyek közül főleg a már említett kalcium, továbbá a vérsejtek felépítéséhez szükséges vas fontos, szintén a tejben, tojásban, vajban, zöldfőzelékben és gyümölcsben találhatók.

A felsoroltakból kitűnik, hogy sokféle tápanyagra van szükségünk, és ezt a szükségletet csak sok különböző élelmiszer keverékével lehet megfelelően kielégíteni. Ha egy tápanyag hiányzik étkezésünkből, a szervezet működése nem lesz kielégítő. Azonban bármelyikük túlzott fogyasztása éppúgy káros, mint hiánya. Mindkettőt elkerülhetjük, ha változatos étrendről gondoskodunk. A tudomány kidolgozta a helyes táplálkozás elveit, a háziasszonyon múlik, hogy azokat fel is használja. Módjában áll irányítani gyermekeinek

egészségesebb fejlődését és fokozni ellenállásukat a fertőzésekkel szemben.-of*--1

TAérdezz meg egy okos embert, tud-e mondani olyat, hogy urak valaha dolgozni kényszerültek? Azt feleli majd:

— Egyszer esett ilyen, mikor Mátyás királyunk szőlőjét kapáltatta meg a rátarti urakkal. Pedig cifrább eset is volt ennél, csak nem jegyezte fel a krónika, mert ezt a csúfságot az urakkal nem király cselekedte, csak egy...

No, de nem vágok a dolgoknak elébe, kezdődjék a mese..;

Hegyen is túl, völgyön Is túl, ott, ahol a kismalac túr, délibábos Hortobágyon, puha földön, selyemágyon heve- részett úgy, mint máskor Kóc Berci, a disznópásztor. Kóc Bercinek azért hívták, mert a gazdája borbélyra is sajnálta g garast. Heverészni meg azért heverészett, mert igen elfáradt a fürgelábú disznók hajkurászásában.

Csoda-e, ha elnyomta a bűz- góság?

Látott is olyan Jálmot, hogy különbet a király se lát. A hortobágyi puszta valamennyi kondáját őrizgette álmában, a malacok meg ösz- szeálltak maguktól, nem kellett őket zavarászni.

Hanem sajnos, hamar vé- geszakadt a gyönyörűségnek, mert egy pimasz kis légy addig hintázott a bajsza csücskén, hogy felriadt Bereu

Körülnéz, hát nemhogy a mesebeli malacok, de még a maga kondája sem volt sehol. Eltűnt a d.isznók sokasága nyomtalanul, mint pity- mallatkor a csillagok. Mit tehetett szegpny Berci, sírva- ríva nevükön szólítgatta kedves jószágait.

Gyere, Samu, gyere Gyuri,

Mert lesz ebből cudar muri,

A gazdáék úgy kivágnak,

Melletek a nagyvilágnak.

TJát amint így kiáltozik *1 fennszóval, egyszerre valami nagy ragyogást lát, és olyat, mintha a hét ágról

GYERMEKEKNEK:

( Mese )

sütögető napocska ereszkedett volna elébe. A nagy fényességből kilépett egy csodaszép tündér, nem más, mint a délibáb tündére.

Azt mondja nagy mérgesen:

— Mi dolog az, Kóc Berci, hogy óbég,áfásoddal megzavarod a délutáni pihenőmet?

— Jaj, jaj, hogyne óbé- gatnék, mikor a kondám oda.

— Ej, ha bajod van, miért nem szólsz nekem? Nézd, adok neked egy karikást, ezzel csak egyet konditasz, és a tej is összefut a lábasban. A disznók meg a világ végéről is összeszaladnak... Nahát!...

Azzal hipp-hopp, volt tündér, nincs tündér. Berci egyet se tipródott, csak nekifohászkodott:

Szedte-vette májashurka,

Idegyertek, Samu, Gyurka!

És kondított egy akkorát a karikással, hogy q debreceni nagyharang leszakadt szégyeneiében. Hált, uramfia, jöttek a disznók eszük nélkül, verődtek egy csomóba. Csakhogy, amint jobban megnézte őket, igen furcsállotta az állapotjukat, mert az orra csupa arany volt mindegyiknek.

Gondolt egyet Berci, gyúrt egy csutakot, hogy azzal majd ledörgöli, ám ahogy megcsutakolta, inkább olyan fényes lett a disznók durká- lója, hogy rájuk se lehetett nézni. De honnan is tudhatta azt őkelme, hogy a malacok délibáb-országban csatangoltak, és beledurkáltak Délibáb-tündér aranykertjébe. Gondolta, most már mindegy, és hazahajtotta a kondát.

7VT agyőt nézett a gazda,

' mikor meglátta a furcsa menetet. Ha szeme volt, láthatta, hogy itt nincs valami rendjén. Faggatni kezdte hát Bercit keményen, és el kellett neki mondani a fülétől a farkáig mindent.

A gazda éppen vadászni készült, hát gondolt egyet:

— No, ha ilyen nagy a te tudományod, csergesd össze nekem a vadakat, rókát, farkast, iiaddisznót, amék a kutyáim elől hordja az irháját ebben a nagy pusztában.

— Ha úgy tetszik, legyen! — Azzal elrikkantja magát Berci:

Jó ustorom amíg csattan,

Ahány farkas, róka, vadkan,

A pusztában szerte kint,

Iramodjék ide mind!

De már serdült is Berci az eperfa tetejére, mert jött a' vadkan kondástul, farkas csordástul, róka falkástul. Mire felért, a gazdát már ott találta a fa tetejében.

— Hát gazduram már megérkezett? — csodálkozott nagyot Berci.

— Elhallgass, te cudar, nézd, mit művelnek a vadjaid!

Bizony nemi jó dolog volt, amit azok cselekedtek.

A rókák felfalták a tyúkokat, a farkasok a csordát pusztították, a vaddisznók; meg? Úgy kidurták az urasát! palotáját, hogy billegett <*, födele, mint a részeg ember | fején a kalap. Aztán zsupsz, | ahány fala volt, annyi felé dűlt.

— Riaszd szét tüstént az I

átkozott vadjaidat! — óbé- gatott az úr.

— Az nehezen fog menni, vakarta a feje búbján a kó~ cot Berci, mert ez az ustor egycsomóba csődíti, akit akar, de szétkergetni már képtelen.

— Mit tegyünk? — siránkozott a gazda.

— Én mondok egyet. Cső- dítsd ide a katonákat.

— A katonákat?

— Azt ám, mert másként nem verjük szét ezt a pokol csordát.

J\fn, elég az hozzá, ösz- ■L ’ szecsergették a katonákat. Jöttek is rakásra, még ahány kivénült pandúr meg sánta obsitos került hét vármegyében, odaigyekezett az mind rohanvást. Any- nyian voltak, hogy egy rókára jwtott egy hadnagy, egy vaddisznóra két generális. Ki is irtották a vadakat irgalmatlanul.

Aztán csaptak nagy vigadalmat, ételt fölettek, italt fölittak, majd eltakarodtak.

Akkor az úr lecsúszott a fáról ügyesen, hogy csak a nadrágja feneke maradt visz- sza. Azt mondja Bercinek:

— No, most már tönkrevágtál istenesen. De karóba

is húzatlak, tűzön megsüttet- lek, ha nekem mind, aki nekem épkézláb ember hét határban, össze nem verbuválod a kacifántos karikásoddal. Ok építsenek nekem új palotát, ragyogót, mint a suviksz.

— Na megállj — gondolta Berci. — Sanyargattál te minket eleget szalonnahéjon, tengtem nálad, mint az ebek. Jaj, hányszor fohászkodtam,

hogy csak egyszer kaparinthatnám kezembe a sorsod fonalát!. .. Most úgy Látszik, megvan. De ne félj, ossza is gabalyítom úgy, hogy nem gubancolod ki, míg élsz.

Azzal kapta is az ostort, s hahó, rikkantott egy nagyot:

Hegyen innen, völgyön túl, Idejöjjön minden úr,

S hét napon, hét éjen át, Húzzanak egy palotát.

C már jöttek is az urak ^ csőstül, ki lóháton, ki gyalogosán futva, de oly nagy sietséggel, hogy egyikmásiknak még a csizma is csak a fél lábát ékesítette.

Hanem úgy estek neki a dolognak, mintha egész életük tunyaságát egyszuszra akarnák behozni. A mi urunknak se volt ideje a borzongató csodán elrémülni, mert érezte, hogy bizsereg tenyere, talpa, és már futott ő is, hordta a téglát a többivel, mint a motolla.

— Ez a beszéd — kacagott Berci —, csakhogy a cirkuszhoz közönség is kell ám!

Azzal bumm! Megkongatta az ostort, és mondta a mon- dókáját: ,

Ez a puszta jaj, be kerek,

Ide gyertek jó emberek, Láthattok itt ezer urat Futkározni, mint a nyulat. Tesznek, vesznek, visznek,

hoznak.

Talicskával mulatoznak.

/

ött is a szegények áradata, mintha vége nem akarna lenni. Mindegyik látni kívánta a maga urát dolog közben. Gondolta, ilyet se lát többé, amíg él.

— Ugyan, tessenek mán egy picit abbahagyni, csóvál-1

kodtak a szegények, az emberségesebbje.

— Nem tudjuk — hörögte egy nagyúr.

Se nem hallunk, se nem látunk,

Jár a kezünk, fut a lábunk.

Kötözzetek meg, az istenfáját! Nosza elkapták, összekötözték. .. De uramfia, úgy szakította el a köteleket, mint megvadult csikó az istrángot.

— Kár az igyekezet — mondta Berci —, mert addig abba nem hagyhatják, míg a kisubiszkolt palota tetején fényesre nem kefélik a toronygombot. Inkább főzzetek nekik lebbencset, meg korpaciberét, mert mást bajosan ehetnek. De azt is csak futtában.

... Na, a szót húzni nem akarom, fülem tövét megvakar,om: ha jól emlékszem, el is jkészült a palota hetednap. Az urak meg haza se mentek a hét keserves napot kiheverni, hanem elővették Berci gazdáját, aki velük ezt a csúfságot cselekedte. Törvényt ültek felette, szóhoz nem engedték, hasra fektették, huszonötször megcsapatták, szégyenük palotáját pedig földig romboltatták.

Csak mikor mindez elvégeztetett. nyöszöröghette el a mi urunk, hogy miképpen is esett a dolog valójában, és ki az igazi vétkes?

... De hol volt már akkor Berci... Talán valahol a Délibáb-tündér tündöklő országában mosolyogta, hogy száz pandúr kereste ezerfelé a hortobágyi síkon. i

7A e még sok idő múltán

^ is, ha a nagy puszta fölött villogva megkondult az ég, a tengődő szegény emberek szeme is összevillant:

— Halljátok? Szól a Berci ostora.

Ilyenkor az urak megborzongva összébbvonták az aranyhímes gallérjukat, és becsukták az ablakot.