Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-16 / 114. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, MSB. A% agronómua tanácsa Sürgősen védekezzünk a burgonyabogát ellen! A hirtelen bekövetkezett, rovarokra kedvező időjárás miatt az elmúlt napokban a burgonyabogarak tömegesen megjelentek. Továbbterjedé­süket igen elősegítette a me­leg déli szél. így a burgonya­bogár olyan területre is elju­tott, ahol ez ideig egyáltalán nem volt. Mi a termelő köte­lessége a burgonyabogár to­vábbterjedésének megakadá­lyozásában? A burgonya-, paradicsom-, paprika-ültetvényeket a talaj­NEM K ÖN* de Körtési György, a kaposvá­ri Szabadságzászló Tsz ba- romfigoindozója a kút árnyé­kában eledelt készít. Tíz óra sincs, mégis nagy a hőség. Körülötte csirkék próbálgat­ják szárnyaikat. Egy nagy üst­ből tojásokat szed ki. — Jó táplálék és olcsó. Da­rabját 10 fillérért hozzuk a keltetőből. A második átvilá­gítás után sem találták meg­felelőnek: — mondja, és a szű­rőt ismét belemeríti az üstbe. Ledarált tojás, lucemadara, egy százalék csukamájolaj — jó keverék ez, nőnek tőle az apró szárnyasok. — Mennyi van belőlük? — Csirkéből nyolcszáz. De van pulykánk is. Nemrégen keitek. A napokban pulyka- keltetésről is beszéltek a rá­dióban, nekünk már van hu­szonhat. Százat szeretnénk. 83 tojáson feotlósok ülnek — né­pes lesz az udvar. Egy-kettőre számbavesszük az állományt. 193 öreg tyúk, 21 kakas, 5 tojó iés 2 pulykakakas, 9 lúd, 22 kisliba, no meg a csirkék — ez az összes. — 1958-ban több volt/ ta­valy meg kevesebb, mint az idén. Lassan-lassan még a ba- romfí'tartást ellenőrző tagok is megértik, hogy hasznos ez az üzemág. Az ellenforradalom idején sokan a telep felszá­molásáért kardoskodtak. Most már nincs ilyen vélemény. A nyolcszáz csirkét — fordít egyet gondolatán Körtési bá­csi —i egyik soproni állami tói a lombozatig hetenként legalább egyszer vizsgálja át. Irtsa ki az árvaburgonyát. A burgonya-ültetvényt az egész tenyészidő alatt, de különösen a vegyszeres védekezés idején gyomtalanítsa. Fertőzés ese­tén erőművi és vegyszeres vé­dekezést köteles alkalmazni. Hogyan védekezzünk most a burgonyabogár ellen? Kisebb fertőzéskor Ieghelye­ÍYÜ, kifizetődő... gazdaságiból kaptuk. Fajta tiszta magyar-sárga valameny- nyd. Jövőre 350-re emeljük a törzsállományt, a felesleget meg eladjuk. — Akár hihető, akár nem, én 100 csirkét fölnevelek két hízónak szükséges takar­mányból és olcsóbban. Nem könnyű, de kifizetődő mester­ség ez — mondja. S példának említi a csom­bárdiakat. — 46 forintért adták el a rántanivaló csirke kilóját. A sertéshús olcsóbb — teszi hoz­zá mintegy gondolkoatatóúL — De nézzük meg a kis puly­kákat — invitál dicsekvő sze­rénységgel ... Olyaipok, mint a fácán — s közülük kettőt nagy óvatosan a tenyerére he­lyez. Igényesek és gyámolta­lanok, de szépek... A telep kicsi és kopár. Az ólak eléggé zsúfoltak. — Nem éppen jók a felté­telek. Igazságosan egy-egy ek­kora ólban nem lehetne több 10—15 baromfinál. Láttam én, hogy van Gödöllőn ... Széles kifutók, tágas hely, bárcsak ml is ott tartanánk — sóhajt­ja vágyakozva. Amúgy is me­legük van. Főleg a kotló tyú­kok aLélnak... A napokban párat vízzel locsoltam fel. — Mennyi jövedelemre sízá- mátanak az idén? Körtési bácsi vógighordozzja tekintetét a portán: — Most még nem tudom — s a többi szót mosolya mögé rejti. G. S. sebb a bogarak összeszedése és elégetése. Erősebb fertőzés esetén, ha a bogár a burgo­nya tövénél van, akkor 10—20 százalékos DDT-vel a tövet be kell porozni. Lombfertő­zésnél 0,5—50 százalékos DDT- vel permetezhetünk, amelynek hatása egy hónapig is érvé­nyesül. Permetezés helyett 20 százalékos DDT porozással is védhetjük a burgonyát. A nősténybogarak hamaro­san tojni kezdenek, és a tojás­ból 7—10 napon belül kikel­nek a lárvák. Ezek ilyenkor a legfogékonyabbak a külön­böző védekező szerekkel szem­ben. A burgonyabokrok fejlett­ségétől függően kát. holdan­ként 4—6 kg DDT olajos emul­ziót (Holló 10.) vagy 1 kg 50 százalékos DDT permetezőt használhatunk. Porozás ese­tén a burgonyabogarak fejlett­ségétől függően kát. holdan­ként 10—15 kg 10 százalékos vagy 5—8 kg 20 százalékos DDT tartalmú porozószert kell alkalmazni. A burgonyabogár irtását minden becsületes termelő kö­telezettségének tartja, és a szükség szerint időben védeke­zik ellőne. A hatósági rendel­kezések módot adnak arra is, hogy azt a gazdát, aki nem védekezik a burgonyabogár ellen, a törvény szigorával kö­telezzék erre. HORVÁTH GYULA Vasi napok Gazdag műsorral kerülnek meg“ rendezésre május lS-tól 25-ig a vasi napok. Programját az ünnep­ségek kalauza így fogalmazza meg: »a vasi napok lehetőséget adnak arra, hogy eredményeinket és problémáinkat az ország dolgo­zó népe előtt ismertessük, s meg­mutassuk, mit adott az ország Vas megyének, és mit ad Vas megye az országnak-«. A vasi napok legtöbb rendezvé­nye Szombathelyen lesz, melyeken sorra kerül a megye politikai, kul­turális, egészségügyi, tudományos, ipari, mezőgazdasági és testneve­lési arculatának bemutatása. Hogy csak a legkiválóbbakat említsük: 18-án politikai nagygyűlés és kü­lönböző kiállítások megnyitása, 20-án nemzetközi labdarúgó mér­kőzés, 23-án mezőgépipari ankét, 25-én pedig megrendezik az ifjú­ság napját. Vas megye községeiben is szám­talan megmozdulás történik, így a kőszegi ünnepi hét, valamint a megyei nemzetiségi nap. Meggeei „Őrségben“ 6 óra 45 perc. Ez még nem a reggeli munkába rohanás csúcsideje. A város egy-két üzemében azonban már nyit­va vannak a hivatali asztal­fiókok, és a műhelycsarno­kokban is nekilendül a mun­ka. A Mélyfúró Vállalatnál azonban, ahol 7 órában álla­pították meg a városi dolgo­zók számára a munkakezdés idejét, nem feltűnő a Negyed órával később a Finommechanikai Vállalat kapujánál állunk »-őrt-. Tavaly ősszel még az elkésők egész garma­dájával találkozhatott, aki egy kicsit is nyitott szemmel ál­lott reggel a kapuba. A me­részebb vállalkozók jnagy hozzáértéssel agyalták Ifi, ho­után ismét pontosan ott le­gyenek a munkapadnál Nem nézhető el, hogy a vál­lalat vezetője szerint is napi 18—20 óra, azaz mintegy 500— 600 forint értékű termelés ki­esés keletkezik éppen emiatt. Hát akkor? A megyei tanács ipari osztálya nem tágít a félórás ebédidőből. De nem egyezik bele — és ez érthető a késések tömkelegébe sem. Mint ahogy a vállalat sem nézi ezt jó szemmel. Megol­dásnak kínálkozik a közeli Béke Szálló étkezdéje azok­nak, akik menüt fogyaszta­nak. De van ennél okosabb is: hozzák az üzembe a konyhák főzrtjét. A megfelelő belső ebédlő kialakításával talán segíteni is lehetne őket Ez a kiadás nagyon gyorsan megtérül máshoL Miért nem késnek a Vaskombinátban? Ilyet is találtunk: a Vas­kombinátban ebben a hónap­ban nem volt több két ké­sőnél Növekvő felelősségér­zet? Az is. Belátás és öntu­dat? Az is. De minden bi­zonnyal elősegítette a pon­tosságot az új munkakezdési idő ésszerű bevezetése, de még inkább a levonások kö­vetkezetes alkalmazásai Ugyanis a későn jövők belé­pője! egy-kettőre a bérelszá­moló kezébe kerül, s a fize­téskor érzik meg igazán, hogy mennyit késtek az elmúlt hé- napban. Úgy látszik nemigen akad, aki továbbra Is kísér­letezne a késéssel. Mennyi­vel szebb és főként gazdasá­gosabb ez a példás munka­kezdés, az üzemnek és dol­gozóinak! Nem tagadható, hogy ma már igen kevesen sértik meg ezt a fegyelmi előírást. És minden bizony­nyal egyszer végképp rend lesz ebben is. De még van­nak későn jövők. Igen, először a késés szűn­jék meg, aztán eldobhatjuk a későn jövők nyilvántartó könyvét. Csak vigyázzunk, össae ne cseréljük a kettőt, Szegedi Nándor 7 óra előtti percek hajrája. A napsütésben mélázgató portás alig vette észre, hogy háromnegyed 7-re megteltek körülötte a hivatalok, az ud­vari üzemek, és 6,45 után már alig szállingózik né­hány kevésbé friss dolgozó. Hirtelen a csendbe hasít a 7 órát jelző csengő hangja. Lecsukják a kapukat. Aki ezután érkezik, az már elké­sett, és abba a bizonyos -csőbe fut-«, amit itt úgy hív­nak, hogy a -későn jövők nyilvántartása-«. — Ugyan, van itt ilyen nyilvántartás egyáltalán? — Kell lenni, mint ahogy vannak naponként elkésők is — mondják a portán. Miközben várjuk a későn jövők bebocsátást kérő csen­gőjelét, érdeklődünk az állí­tólagos ' nyilvántartó könyv után. Füzet füzet után kerül elő a fiókokból. Azonban ku­sza irkafirkánál, bonyolult összevisszaságnál több nem derül ki e füzetekből. Pedig vannak még későn jövők... Úgy látszik szerencsések, va­lahogy mindig kikeverednek a hálóból, vagy a jelek sze­rint bele sem kerülnek. Nincs más hátra tehát, mint az, hogy a párttitkár, Csondor elvtárs, aki naponként fi­gyelmezteti a későn! jövőket, mindjárt megemlít néhány nevet. Horváth István, Mik-' lósné késett a napokban, de legtöbbször Czirákiné és Solt­ra döngeti 7 óra után a vál­lalati nagykaput. A közben eltelt negyed óra azonban ezen az ellenőrzésen nem hoz kapuzörgetőket. Pedig akad­nak, mindenki tud róluk, fel­háborodik - emiatt, csak... el­tűnnek a feledés homályában. Állítólag nem sokáig.;; gyan kell 9-kor besurranni, 10-kor megint elmenni vala­hová, és 11-kor visszajönni anélkül, hogy néhány félde­cin, vagy hosszúlépésen kívül kézzelfoghatóbb eredménye lett volna a kirándulásnak. A fél 8-at jelző csengő el­hallgatott már, és most, né­hány perccel a munkakezdés után motoros perdül a kapu­hoz. Elnézést kérőén mutat a még mindig pufogó Pannó­niára, hogy hát nem akar menni rendesen a -dög«.... Ezért késett Kereki Tibi, a tekercselő-részleg fiatal dol­gozója. Szinte egyszerre érke­zik vele egy kerékpáros fia­talember, Strazsanecz János, aki úgy látszik nagyon is hajtott, mégis lemaradt El- hiszi-e most már, hogy mun­kakezdés előtt könnyelműség kerékpárral kaposfüredi útra vállalkozni. Mert 6 állítólag ezért tartozik a lemaradók közé. Nem tudni, mit szól­nak majd a munkatársak eh­hez. Az igazgató mindeneset­re annyit mond, ahogy utá­nuk fordulunk: — Ej, ej ez a Kereki, pe­dig milyen jó szakmunkás, rendes ember. Csodálkozom. Ez volt ma az összes késés a Finommechanikánál. Meg­szűnt a munkaidő alatti bo­lyongás is, amióta a kilépő rendszert bevezették, csak az ebédidő betartása körül vannak zavarok. A vállalat aránylag nem nagy létszámú dolgozója négy különböző konyhán ebédel. Az új munkarend sze­rint a tanácsi vállalatoknál az ebédidő legfeljebb fél óra le­het. Meddő dolog tehát még csak megkísérelni is, hogy a négy különböző és távoli ét­kezdébe járó dolgozók ebéd rTTrf*TrrTrrTTTfTTT*TrrrTTTTTTTTTTTTTTTTrrTTTTTTTTTTTVVT»TVTTTTTTTT,rTTTr»VT»’VrrTTrTr»YVr?TT TVTVTrtTTTTf TTT TTTTTTTTTTTTVfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTmMTTT M f >fTf fTTTf TtWWfW 1/ANNAK MÉG OLYAN ' EMBEREK, akik a ter­melőszövetkezetről hallva ösz- szeráncolják homlokukat, és minden erővel igyekeznek meggyőzni vitapartnerüket, hogy: -kérem, hiába más most a kormány politikája, hiába mondja a párt is, hogy szigorúan kell ragaszkodni az önkéntesség elvéhez, nálunk akkor sem lesz sikerük a kö­zös gazdaságoknak. Mert hiá­ba kérem, más ember a szov­jet, vagy bolgár paraszt is, meg más a magyar.« De milyen jó érzés az ilyen beszédekre kívánkozó ellen­érvet olyan ember szájából hallani, aki maga is a földet műveli, és akire azt sem lehet ráfogni: maga könnyen be­szél. Szép elhatározások szü­letnek az íróasztalok mellett — mert van emlékezőtehetsé­gük a hivatalokban ülő em­bereknek —, de csak próbál­ják meg kinn, al faluban véghezvinni terveiket, majd meglátják, miket válaszol rá­juk a földművelő ember. Egy ilyen gazdaemberrel utaztam néhány nappal ez­előtt a vonaton. Kaposvárott velem együtt eléggé fáradt, álmos szemű társaság ült be a hajnali személy egyik ko­csijába, s indulás után leg­többjük el is szundított. Fe­jüket ütemesen rázta a rossz rugózású kocsi. Egy váltón áthaladás kényelmetlenül nagy döccenésétől két utas felriadt. Az egyik munkában inasra fáradt, kérges kezű parasztembernek látszott, a másikről az első percekben nem lehetett megállapítani, vajon hová is tartozik. Egy idő múltán aztán maga adott választ viselkedésével, elmondott elveivel, útitársai ki nem mondott kérdéseire. Ült az ablak mellett, s az első fetriadás után már nem btnfc újra elszenderülni. Né­TETTHEZ VEZETŐ GONDOLATOK zeit kifelé a gyönyörűen zöl­dellő földekre és hallgatott. Ugyanezt tette a vele szem­ben ülő parasztember is. A lassan döcögő vonat egy­szerre nagy tábla szépen fej­lett őszi árpához ért. — Kié ez? — bökött ujjúval kifelé a menetiránnyal szem­ben ülő, mire a kérdezett egy kicsit az ablakhoz hajolt, hogy jobban lássa azt, amire a másik kiváncsi, s megfon­toltan válaszolt: — A helybeli téeszé. — Azt hittem, állami gaz­dasági. Én nem vagyok itt ismerős, csak látogatóba uta­zom, azért nem tudtam... De kár. Kár ezért az árpáért. A tsz-nél úgyis csak elfecsére­lik. Nem értenek ott ahhoz, hogy miként is kell gazdál­kodni. A PARASZTEMBER szá- ja egy pillanatra szo­rosabbra zárult, aztán a fo­gai közül halkan szűrte ki: — Lehet, hogy ahonnan maga jött, vannak rossz szö­vetkezetek, de ez például na­gyon is érti a dolgát. — A, az csak látszat — legyintett a másik. — Bizto­san ki akarják ugratni a fe­jesek, hogy mutogathassák az egyénieknek: lássátok ezt a gazdaságot és ámuljatok el. Ilyen terméstek, ilyen életetek lenne nektek is, ha beléptek. De belül más ám! Veszeke­dés, torzsalkodás, meg nem értés van minden ilyen he­lyen a tagok között. Ebből persze az következik, ami törvényszerű. Nem dolgozik senki szívesen, elégedetlenke­dik hol az egyik rész, hol a másik. A munka meg ma­rad. Nem lesz jó, nem lesz jövedelem. = Ifi az is van. Ha vesze­kednének* elégedetlenkedné­nek, gondolja, hogy lenne? Én nem. — Most még lehet, hogy van, de egy-két év múlva, amikor ezek az emberek egy­re inkább azt látják: még mindig milyen kevesen kö­vetik őket, végképp elmegy a kedv, és akkor nem lesz. Ez aztán az utolsó lökés ahhoz, hogy széthulljon ez a tsz, az­tán a másik, harmadik. — No, azt ugyan várhatja! Hiszen egyre több lesz me­gint a szövetkezet a megyé­ben. Hiába jött 1956 októbere, hiába igyekeztek akkor sok mindent bemagyarázni az embereknek, azok azért csak jobban tudják, mi kell nekik. Meg különben is, látott maga olyan magyar embert, aki sa­ját magának ellensége lett volna? — Miért? Azzal, hogy be­iratkozik a parasztember va­lamelyik téeszbe, talán olyan nagy szerencsét csinál? A KERGES KEZŰ pa- raäztember végigsimí­tott fakult haján. Mereven szembenézett 4 másik pádon ülő férfival, és magyarázni kezdett: — Hát nézze —- mondta lassan —, vegyünk egy-két példát. Ott van a Szovjetunió. Elegei olvashatott, hallhgjtolt már az ottani kolhozokról. Jó, tudom, azt nem hiszi. Ak­kor kérdezzen meg néhány embert, akik jártak kinn tő­lünk. Azok talán csak . nem fognak hazudni a sajátt faj­tájuknak? De ha ez sem ele­gendő, nézzé meg Bulgáriát is, ott csaknem befejeződött a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Vajort miért, azér% mert erőszakoilták az embereket? Lehet egy egész ország parasztságát olyas­mibe vinni, ami nem tetszik, nem kell nekik? Úgy gondo­lom, hogy nem. A bolgár pa­rasztok tehiít nyilván azért léptek, szövetkezetbe, mert ott gazdagabb jövőt, szebb életet látnak maguknak. — Ne ezeket emlegesse tít nekem... — Jó. Mondhatok én márt is. Maga az előbb azt kér­dezte, kié az őszi árpa. Ha állami gazdaságé lett volna, talán egy szót sem szól, de mert azt mondtam, hogy ter­melőszövetkezeté, azonnal el­kezdett sóhajtozni. Miért? Miért baj az magának és még sok másnak, hogy a paraszt nagy táblákon akar termelni? Biztosan emlékszik maga is az egykori uradalmi földekre, hiszen nem mai gyerek ve­lem együtt. Látnia kellett hát, hogy milyen nagy táblákon termeltek ott is búzát, árpát, mindent. Jók voltak a ter­méseredmények is. Azt hiszi, hogy ezt a magyar paraszt elfelejtette? Még ha akarta, sem tudta volna, hiszen a néhány hold most kapott földjén gyengécskén adó növény mindig eszébe kel­lett juttassa: milyen, más volt a termés az egykori úr tábláin. Aztán most meg itt vannak az állami gazdaságok, újabban meg az egyre sza­porodó tsz-ek. Azt hiszi, az okos gazdák nem látják most sem, hogy más körülmények milyen más lehetőségeket rej­tenek magukban? — Ugyan, milyen lehetősé­gekről beszél? Legfeljebb annyiról lehet szó, hogy a gazdák közös istállókba vi­szik állataikat, hogy aztán leshessék, melyiküké kap többet, s az övék miért olyan < keveset az abrakolásnál. Ez aztán megint veszekedéshez vezet. Meg az is -lehetőség«, hogy évekig vesződhet az át­vett, terméketlen tartalék­földekkel. — Lehet. liehet, hogy gyengébbek ezek a tsz-földek, de ez nem veszélyes. Itt van már a sokféle műtrágya, meg a gép, amely segít. — A gép? No, arról inkább jobb nem beszélni. M rPÉVED. Menjünk csak megint vissza az ura­dalmi földekre. Igaz, azok művelésénél még nem dol­gozott túlságosan sok gép, de ahol dolgoztak, meg is látszott a hasznuk, amikor betakarították a gazdagabb termést. Szerencsére mi is rájöttünk a gép előnyeire, s nem csalódtunk. Mit gondol, miért nem tud most már sok egyéni gazda olyan átlagot elérni, mint az állami gaz­daság, vagy a szövetkezet? Mert kis parcelláin nőin tud géppel dolgoztatni úgy, ahogy szeretné. És mi mégis ho­gyan beszélünk a szövetkezet nagy táblái meg a gép ellen? Pedig itt is van nem csu­pán magyar példa. Nem ve­szem a demokratikus orszá­gokat, mert ezek eredményeit maga nem hiszi el, inkább beszéljünk Nyugatról, a ka­pitalista szövetkezetekről. Nemrég olvastam, hogy Dá­niában — ahol maga is biz­tosan tudja, a hírek szerint nagyon jól élnek a tehető­sebb parasztok —•, egyre sza­porodik d szövetkezetek szá­ma. Es tudja, miért? Mert' a dán parasztok is rájöttek a gép hasznosságára és arra is, hogy ezek az egyre inkább okosodó masinák aikkor ér­nek igazán sokat, ha nagy területeket művelnek meg velük, s így teljesen jól használhatják ki őket. — Mindenáron meg akar győz* ni engem? Talán bizony ma- ga is téesz-tag? — vonta fel a szemöldökét a látogatóba utazó férfi, mert nem tudott mást kérdezni. — Nem, nem vagyok az — válaszolt a másik. — Van 12 hold földem, azon gazdálko­dom. Ettől függetlenül azon­ban látok és gondolkodom. Nemcsak én, hanem sok más társam is. Szintén egyéniek. Látjuk, mi a jó, észrevesszük a hibákat. Például azt, hogy néhány szövetkezetben na- gyón, sok( munkaegység-előle­get osztanak. Ez hiba, kü­lönösen akkorj amikor még az sem biztos, milyen lesz a termés. Ez olyan előreivás a medve bőrére. Aztán azt is látjuk, hogy némely helyen nagyon sokat adnak egy mun­kaegységre az elszámoláskor, Pedig nemcsak ezek a jő kő* zös gazdaságok, hanem azok is, amelyek előbbre néznek, s gondolnak a közös vagyon gyarapítására. — Miért nem lép be, Ka ilyen nagy szívügye a szövet­kezés? CZrVÜGYThr? LEHET, HOGY AZ, mert min­den okos, hasznos dolog kö­zel áll hozzám. Belépni még azért nem sikerült, mert ná­lunk nincs téesá. De ha tár* saim, akik szintén tudnak gondolkodni, úgy akarják, lehet, hogy legközelebb már mint szövetkezeti tag talál­kozom magával. No, jó na­pot — mondta a parasztem­ber, levette kis csomagját e hálóból, majd kilépett a kocsi folyosójára. Hazaérkezett. M WEJDINGER LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents