Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
Vasárnap, 1958. május 11. 2 SOMOGYI NÉPLAP A Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének magyarországi látogatása jelentős állomás országaink és népeink viszonyában A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és budapesti bizottsága szombaton délután a Sportcsarnokban rendezte meg a Lengyel Nép- köztársaság párt- és kormány- küldöttségének baráti találkozóját a főváros dolgozóival. A hatalmas csarnokot zsúfolásig megtöltötték a budapesti üzemeli, hivatalok, intézmények több ezer dolgozója, az egyenruhás KISZ-fiatalok. A két ország zászlói díszítették a találkozó színhelyét, az üdvözlő feliratok pedig a szocialista tá- fcy egységét, a Lengyel Egyesült Munkáspártot és a Magyar Szociahsta Munkáspártot éltették. Röviddel négy. óra után a találkozó részvevőinek lelkes 'tartsa, ünneplése közben foglalták el helyüket a találkozó elnökségének tagjai, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán c* Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. A két nép barátságát éltetve fogadták a budapesti dolgozók a Lengyel Népköztársaság párt- és kormány küldöttségét, Wladyslaw Gomulkát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, Jozef Cyrankiewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, Edward Ochabot, a LEMP Politikai Bizottságának tagját, Feliks Pisula élelmiszeripari és begyűjtési minisztert, Tadeusz Kmpczynski külkereskedelmi miniszterhelyettest és Adam Willmannt, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövetét. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. Sík Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Katona János, Magyarország varsói nagykövete, Sándor József és Szirmai István, az MSZMP Köz^xmti Bizottságának osztályvezetői, Berke Attila és Kelen Béla, az MSZMP budapesti bizottságának titkárai. A lengyel és magyar himnusz hangjai után Marosán György, az MSZMN Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára nyitotta meg a találkozót. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra, Kádár elvtárs nagyg^űlém b&médo Kedves Gomulká elvtársi Kedves Cyranklewicz elvtársi Kedves elvtársak! A testvéri Lengyelország GomuJka é’H- Cyranklewicz élvtársak vezette küldöttségének látogatása szervesen illeszkedik azoknak a látogatásoknak a sorába, amelyeket a baráti szocialista országok párt- és kormányküldöttségei az ellenforradalom óta hazánkban tettek. Célja is hasonló; népeink megbízásából és képviselőiként megvitatjuk közös problémáinkat, hogy ily módon még közelebb kerüljünk egymáshoz, és ezzel erősítsük a szocialista tábor országainak szoros összefogását, A lengyel párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának különös fontosságot kölcsönöz az, hogy a nemzetközi Imperializmus az 1956-os lengyelországi jobboldali megmozdulásokhoz Is reményt fűzött, a magyarországi ellenforradalmi felkelés szításával és támogatásával pedig jelentős erőfeszítést tett, hogy Magyarországon meg- döntse a munkáshatalmat, és kiszakítsa az országot a szocialista világrendszerből. A magyarországi ellenforradalmi puccskísérlet fegyveres leverése után pedig mind a nemzetközi imperialista, mind a belső burzsoá reakciós erők azon buvgólkodtak, hogy ellentéteket szítsanak pártjaink között, megkíséreljék elidegeníteni egymástól a Magyar és a Lengyel Népköz- társaságot. A közel kéleszlendős közös harcok, a szocializmus építésében elért sikerek, a pártjaink közötti elvi és eszmei azonosság és nem utolsósorban a mostani baráti látogatás meggyőzően bizonyítják, hogy ezek a számítások homokra.épültek, és a belső reakciós erők éppúgy, mint a nemzetközi élet bajkeverői csúfos kudarcot vallottak. ; Nem átok, hogy — mondjuk másfél évvel ezelőtt — előfordultak közöttünk véleményeltérések szocialista fejlődésünk egyik vagy másik kérdésében, vagy a politikai élet napi gyakorlatában a taktikát és módszereket illetően. Korábban volt bizonyos eltérés közöttünk a nálunk, Magyarországon lezajlott ellenforradalmi események értékelését illetően és viszont mi is a lengyel elvtórsaktól eltérően ítéltük meg a lengyel belső fejlődés néhány Kérdését. Ezek a korábbi nézeteltérések múló, átmeneti jellegűek voltak. Nem kis részben abból származtak, hogy azokban a mozgalmas és gyorsan változó, súlyos időkben rendkívül hiányosan voltunk tájékozódva a másik ország eseményeiről, azok mozgató rugóiról. Ezek a nézeteltérések azonban akkor is elvtársak közötti, testvéri, marxista-leninista pártok közötti véleménykülönbségek voltak. Felfogásunk szerint egyébként is az illető párt maga tudja legjobban megítélni, hogy egy adott Időpontban és helyzetben, egy országban milyen belpolitikai taktika és módszer a célravezető. Az elmúlt mástél évben lengyel elvtársinkkal kölcsönösen Jobban megismertük a tényeket: mindkét országban hatalmas és pozitív fejlődés ment végbe, a taktikai és módszerbeli eltérések nagyrészt elenyésztek, és ami maradt belőlük, az semmiképpen nem zavarja Pártjaink, Jó, testvéri viszonyát. A gyakorlatunkban fennállott eltérések jelentősége már másfél évvel ezelőtt is kicsi volt, a viszonylag nagyobb horderejű kérdésekhez képest. Mindenki tudja, hogy ml, magyar kommunisták akkor is teljes bizalommal voltunk a hős lengyel munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a párt központi bizottsága és a mindnyájunk által tisztelt Gomulka elvtárs iránt. A Lengyel Népköztársaság és maga a lengyel nép pedig a védelmi jellegű varsói szerződésben velünk, népi hazánkkal, a magyar néppel szövetséges hű küzdőtársunk volt és maradt. Másfél évvel ezelőtt a Magyar Népköztársaság súlyos bajban volt, és a fő dologban való egyetértés* fejezte ki többek között az is, amikor a lengyel elvtársak százmillió zloty értékű áru küldésével és negyvenmillió rubel értékű hitellel siettek segítségére a magyar • népnek. Hadd mondjak most hálás köszönetért a lengyel népnek, a lengyel kommunistáknak ezért a testvéri segítségnyújtásért. Alapvető egyetértésünk és politikánk közös vonásainak, egységünknek és barátságunknak hű kifejezője és egyben szilárd alapja az, — ami ma mind a Magyar, mind a Lengyel Népköztársaság viszonyait jellemzi. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt egyképpen a marxizmus-le- ninizmus alapján áll, és annak tanításait alkalmazza politikájában! Mindkét országban a munkásosztály van hatalmon és a munkásosztály vezető ereje, annak marxista- leninista pártja végzi az irányítást! Mindkét ország eltökélten halad a szocializmus építésének útján! A marxiz- mus-leninizmus álláspontján vagyunk a proletárdiktatúra kérdésében, a párt kérdésében és az állam szerepének kérdésében! Tisztelt elvtársak! A mi harcunk, rendszerünk, szocialista jövőnk olyan lényeges kérdéseit illeti, mint a marxista-leninista elmélet tisztaságának megőrzése, a párt vezetésének, a proletár- diktatúrának, a munkás-paraszt állam szilárdságának erősítése — nekünk magyar dolgozóknak az ellenforradalmi felkelés el nem felejthető súlyos leckét és számos hasznos tanulságot adott. Milliók tanulták meg nálunk mindenekelőtt és a korábbinál jobban, hogy csak úgy őrizhetjük meg és fejleszthetjük tovább szocialista forradalmunk vívmányait, ha rendíthetetlenül és végsőkig hűek maradunk a proletár Internacionalizmus eszméjéhez, a szovjet néppel, a több! szocialista néppel bennünket összefűző testvéri kapcsolathoz. A tömegek látták nálunk, hogy tört ránk a nemzetközi imperializmus, njinden lehetséges módon népkoztársasSL gunk és szocialista vívmányaink megsemmisítésére. Ugyanakkor azt is látták, hogy miképpen siettek segítségünkre a Szovjetunióval az élen az összes szocialista országok népei, a testvéri kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály öntudatos fiai az egész világon. Ma elmondhatjuk, hogy a magyar dolgozó népben mélyebb és igaza’ob a Szovjetunió és a többi testvéri ország iránti barátság, mint azelőtt, erősebb és szilárdabb a szocialista táborhoz való tartozás érzése, mélyebben él a proletár internacionalizmus gondolata, mint azelőtt! Az ellenforradalom alatt vérrel íródott be emlékezetünkbe, hogyha nem a munkásosztály és annak marxista-leninista pártja vezet, akkor csak olyan erők kezébe kerülhet a vezetés, amelyek ellenségesek a szocializmus ügyével szemben, amelyek a régi uralkodó osztályok kapitalista hatalmát állítják vissza. Megtanultuk, hogy a párt marxista-leninista eszmei alapén nyugvó egysége olyan erő, amelynek birtokában a pórt képes a tömegekkel összeforrni, azok élén sikerrel vívni az osztályharcot. De enél- kül az egység nélkül nemcsak a párt, hanem maga a munkás-paraszt állam, a nép is erőtlenné válik. •A párt egységének megőrzése megkívánja, hogy állhatatosan küzdjünk a párt politikáját eltorzító, a párt és a tömegek kapcsolatát rontó szektás, dogmatikus hibák ellen. A pártnak nem szabad elszakadnia a néptől, állandóan a legszorosabb kapcsolatban kell lennie a néppel, ismernie kell annak problémáit, óhajait, véleményét. Arra kell törekednie, hogy a nép megismerje, megértse, helyeselje és cselekvőén támogassa a párt politikáját. A korábbi évek politikájának számos tanulsága mutatja, hogy a pártnak politikája kialakításánál a legszigorúbb tudományossággal kell figyelembe venni az ország forradalmi hagyományait, politikai, társadalmi és gazdasági adottságait, mert ez elengedhetetlen feltétele a szocialista rendszer sikeres építésének. Nem feledkezhetünk el,- és nem fogunk elfeledkezni a korábbi vezetés alatt pártunk gyakorlatában előfordult és oly sok kárt okozott dogmatikus és szektás hibákról és nem engedjük meg azok ki újulását. De megtanultuk, hogy a pórt a marxista—leninista eszmei alapjának, egységének, helyes politikájának, a népi hatalomnak fő ellensége hazánkban — és meggyőződésünk szerint a nemzetközi munkás- mozgalomban is — jelenleg » revízionízmus. A revizionisták nálunk a vi lágszerte hírhedtté vált áruló Nagy-csoport irányítása alatt a hibák kijavítása hazug hangoztatásával a párt meg semmisítésére törtek, a mun kás-paraszt állam alapjainak aláásása útjára léptek, az ősz tályellenséggel és az imperiá lizmussal való nyílt szövetségig jutottak. • Ezek a revizionisták íkezdet- bm 1950 tavaszán megnyitották az utat a kultúra és a sajtó terén a reakciós tawzscá erők előtt. Még az ellenforradalmi felkelés leverése után is hosszan tartó küzdelmet kel lett folytatni, hogy az e téren általuk támasztott zűrzavart megszüntessük, és kisöpörjük onnan a mindont elborító búr zsoá szemét halmazét. A kultúra és a sajtó hadál liláinak átadása utóm a r^vi zio-nis-íák a bu.rzsoá elemek kezére játszották népi hatalmunk politikai hadállásait is. tv 8:! Uh t - • « ..«diesen kifejlett ravizipniet-a áramlat leptézéflefitíl ’'megmutatkozott és feltárta ennek a munkásosztály-ellenes irányzatnak az osztályhátterét a reakciós és imperialista burzsoáziát. Nálunk -gyakorlatban megmutatkozott, hegy a revi- zionizmus, melyre ők maguk, vagy imDerialista barátaik ragasztották az úgynevezett nemzeti kommunizmus címkéjét, valójában se nem marxista, se nem nemzeti, se nem kommunista irányzat, hanem csupán a kapitalizmus visszaállításának, az imperialisták leigázó törekvéseinek cégére és fal törő ko«a. A revizionistáik a tényleg volt hibák emlegetésével, majd mérhetetlen felnagyító sávál, a párt, a munkás-paraszt állam, a Szovjetunió elleni aljas rágalmazásaikkal nagy zavart támasztottak nálunk, és megbénították a párt, a munkásosztály, a népi állam erejét. Drága áron tanultuk meg, hogy a hibákat ki kell ja vítani — de ez csak az egyik dolog. A másik dolog az, hogy a párt egységének és erejének, a népi demokratikus állam alapjainak aláásása senkinek és semmi címen nem engedhető meg. Pártunk a legkritikusabb időben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osziaiy- ha-rc olyan kiélezett szakaszában, amikor az osztályellenség fegyverrel támad a munkás- osztály hatalmára, semmiféle ingadozásnak, serrimiféle aggály oekodásnak nincs és nem lehet helye. Mii úgy véltük, hogy mindenekelőtt kiméletlenül le kell számolnunk az elleni orrad al marokkal, -azok mindenféle támogatójával, mert csak így lehet megvédeni a proletárdiktatúrát, csak ezen az úton lehet a népi hatalmat, a nép élet érdekeit és szocialista vívmányait megvédelmezmi. Csak az osztályellenség és a revizionista árulók erőinek elszigetelése és megsemmisítése útján lehet a szocializmus építése során előfordult hibákat is kijavítani, és a proletárdiktatúra demokratizmusát érvényesíteni és fejleszteni. Kedves elvtársak! Harcunk egyik lényeges, .ha Ugyan nem a leglényegesebb vonása az, hogy a tömegekbe vetett bizalom az alapja, é® a tömegek aktív támogatására épül. Ennek elnyerése nem megy másként, mint annak nyíl-t és határozott meghirde- tésév.el, hogy mit akar pártunk. A forradalmi ellentámadás meg»zerveziéjánek időszakában is úgy véltük, hogy a revizionisták, a reakciós burzsoázia, az imperialisták zavartkel téve ivei szemben csak egy fegyver lehet hatásos: a kmammis- ta nyíltság, A revizionista és burzsoá állásponttal szemben nyíltan hár- dettiük álláspontunkat; mi a párt vezető szerepe, a népi demokratikus állam, a proletárdiktatúra erősítése, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal való barátság és egység mellett, a szocializmus továbbépítése mellett, a r eakciós burzsoázia, az imperialisták és szekértolóik ellen, vagyunk. S most elmondhatjuk, hogy a magyar kommunisták a Központi Bizottság kópé, a me gyár dolgozó nép a párt és,a forradalmi munkás-paraszt kormány köré tömörült, és győzelmet aratott az ellenforradalom erői fölött. De a dolognak van másik oldala is. A párt Központi Bi zottsága és a forradalmi mun kás-paraszt kormány politikai irányvonala győzelmiének van titka, viszonylag gyors konszolidációnknak van magyarázata. Meggyőződésünk «érint népünk alapvető tömegeinek egyetértése és mind fokozottabb aktív támogatása a forrása a Magyar Népköztársaság és pártunk az elmúlt másfél év j alatt elért minden sikerének. Kedves elvtársak! A ipártjainik közötti barátság természetesen nem meríti ki teljessn a magyar—lengyel kapcsolatokat. Mély ha ráüság él népeink tömegei között is.’ A népeink közötti barátság több évszázados múltra tekint vissza. De a népünkben élő történelmi gyökerű baráti érzelmekkel a volt uralkodó osztályok mindig visszaéltek. A közelmúltban is történt olyan ellenséges kísérlet amely a magyar—lengyel barátságot népeink ellen próbálta felhasználni. Az osztályellenség az 1956- os ellenforradalom idején nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a magyar—lengyel barátságnak nacionalista, szovjetellenes tartalmat adjon. De ez az ellenforradalmi kísérlet nem sikerült. Nem is sikerülhetett, mert ma már a magyar—lengyel barátságnak mind Magyarországon, mind Lengyelországban igazi és egyetlen letéteményese a nép. A magyar—lengyel barátság ma tiszta, és igazán két nép barátsága. A magyar és a lengyel munkásosztály, a munkásosztály vezette dolgozó tömegek, a szocializmust építő két nép barátsága. A mi barátságunk a proletár internacionalizmus jegyében él és fejlődik. Mi nem a lengyel pánok és a magyar dzsentrik nacionalizmusának, hanem a magyar és lengyel munkások, parasztok, szocializmushoz hű értelmiségiek internacionalizmusának zászlaját emeljük magasra és e zászló alatt kiáltjuk, hogy éljen örökké a magyar—lengyel barátság! A magyar dolgozó nép tömegei örülnek annak, hogy a Lengyel Népköztársaság pártós kormányküldöttsége ellátogatott hozzánk. Népünk önökben, kedves elvtársak, a barátot, a harcos társat látja. A magyar nép mélységesen örül a népi Lengyelország hatalmas eredményeinek, Tudjuk, milyen hősi erőfeszítéssel, mennyi áldozattal építették újjá lengyel munkáskezek Varsát, a fasiszták által barbár módon földig rombolt ősá lengyel fővárost. Mi, magyar kommunisták, tiszteljük és nagyra becsüljük lengyel elvtársainkat, a lengyel -loommur istákat, akik a néppel összeforrva és annak élén kivezették Lengyelországot . az elmaradottságiból, és modern, fejlődő erőtől duzzadó szocialista országgá emelték. Minden elismerésünk a Lengyel Egyesült Munkáspárté és annak központi bizottságáé, mert kommunista nyíltságai és bátorsággal tárta fel az építő munka menetében elkövetett hibákat, és ma állhatatosan védelmezi marxista—leninista politikáját a jobboldali veszéllyel szemben. Magyarországot és Lengyel- országot szorosan egymáshoz fűzi a .Szovjetunióhoz, a szocialista tábor valamennyi országához fűződő testvéri kapcsolata is. Pártunk is és a Lengyel Egyesült Munkáspárt is aláírta 1057 novemberében Moszkvában a 12 kommunista és munkáspárt nyilatkozatát és a 64 párt kiáltványát. Ez is bizonyítja, hogy pártjaink messzemenően egyetértenek a szocialista építő munka, a nemzetközi munkásmozgalom és a világpolitika valamennyi kérdésében, Mindkét pártnak teljesen azonos a felfogása a proletár internacionalizmusról, ameny- nyiben úgy tartja, hogy a szocialista országok viszonya lényegesen több, mélyebb és gazdagabb, mint amennyit a békés egymás mellett élés öt ismert alapelve magában foglal.. A proletár iotei'iiaciooa- I izmuson alapuló kapcsolat magában foglalja pártjaink elvtársi viszonyát és egymás kölcsönös, elvtárai segítését is. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormánya és népe együtt küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a legégetőbb nemzetközi problémák gyors megoldásáért. A most három esztendeje megkötött varsói szerződés kötelékében, a Szovjetunióval az élen és többi szocialista testvérünkkel együtt őrködünk vívmányaink és népeink békéje felett. Egyetértünk a Lengyel Népköztársaságnak az európai atomfegyvermentes övezetre tett javaslatával, az úgynevezett Rapaczki-terwel. Az a véleményünk, hogy e terv megvalósítása lényegesen enyhítené a feszültséget Közép-Euró- pában. és természetesen az egész világon, és fontos lépés lehetne a többi égető nemzetközi jjfobléma megoldása felé. Kedves elvtársak! Úgy hisszük, hogy a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének magyarországi látogatása jelentős állomás országaink és népeink viszonyában. Egymás személyes megismerésével, az eszmecserével és a baráti találkozásokkal — úgy v gondolom — sikerült még közelebb kerülnünk egymáshoz, ezután még. jobban megértjük és még inkább megbecsüljük egymást. Úgy hiszem, nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy látogatással tovább fejlődik és mélyül szocialista testvérnépeink barátsága. Kérem önöket, elvtársak, adják át a dolgozó lengyel népnek a magyar dolgozó nép testvéri forradalmi üdvözletét. Éljen a magyar és a lengyel nép örök és megbonthatatlan barátsága!" Éljen és virágozzék a béke és a szocializmus ereje, a hatalmas szocialista tábor! Éljen minden nép békéje és barátsága! Békét ä vilöigööik!
