Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-09 / 108. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Wntel, tm. m&fas 9. Javul a tejtermékek minősége az árak azonban változatlanok maradnak Örömmel számolhatunk be olvasóinknak arról, hogy lé­nyegesen javul a tej- és tej­termék minősége. A kannatej zsírtartalma eddig 2,2 százalék volt. Most a minőséget sza­bályozó rendelet előírja, hogy a kannatejnek 2,5 százalék zsírtartalommal kell rendel­keznie. Az úgynevezett minő­ségi tej zsírtartalma 2,7 szá­zalékról 3 százalékra emelke­dik. Jobb minőségű lesz mostan­tól kezdve a vaj is. Az eddigi kötelező 78 százalékos zsírtar­talom helyett 2 százalékkal több, azaz 80 százalékos zsír- tartalommal készül. Nemcsak a minőség, hanem a bőség és választék is javul. Az élelmiszerüzletekben ez­után kaphatnak palackozott pasztőrözött tejet is. Ugyancsak palackozott tejszínt vásárol­hatnak a háziasszonyok a ka­posvári élelmiszer-boltokban. Még annyit adott tudtunkra a bennünket tájékoztató megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak élelmiszerügyi előadója, hogy a minőség javulása elle­nére sem emelkedik egyetlen tej- vagy tejtermék cikkféle­ség ára sem. Mindezt olvasóink nevében jóleső érzéssel vesszük tudo­másul. KÉZIMUNKA-KIALLÍTAS MARCALIBAN (Tudósítónktól.) Színpompa, változatosság, ízléses elrendezés, a nép­művészet odaadó szeretete, megbecsülése jellemzi a mar­cali művelődési ház kézimun­ka szaikkörének május else­jén megnyílt kiállítását. — Mi vált a célja a kiállí­tás megrewíe zésének? — kér­dezzük Wéber Eszter óvónőt, a szakkör egyik vezetőjét. — Mindenekelőtt a lakosság ízlésének fejlesztése, a népmű­vészeti kézimunka megszeret­tetése. — Milyen az érdeklődés? J — A látogatási naplóba ed- (: dig — a kiállítás■ harmadiké napján — több mint hétszá-1 zan írták be nevüket, meg-# jegyzéseiket. Száznál többre i tehető azoknak a száma, akiki a megnyitás napján nemi hagytak írásos emléket láto-Tj gatásuk alkalmával. Az érdek- * lődésre jellemző, hogy szó-g ban, vagy a látogatási napló-g ban többen kérték a kiállítási meghosszabbítását. Főképp g annak örülök, hogy a női? ügyesség termékeire igen sok C férfi kíváncsi, akik nemcsakij® feleségük kedvéért, hanem* több épeiben egyedül, vagy J barátaik társaságában térnek be gyönyörködni a kiállított § munkákban. Hát ez valóban örvendetes! ‘ E kis beszélgetés után néz-^ zük csak, mi minden látha-'' tó a szemet-lelket gyönyörköd­tető teremben. Még felsorolni is nehéz, hát■ még választani. Az már egyé-i ni ízlés dolga, hogy a látoga-i tők a torockói, vagy a Nógrád megyei szabadkézi konyha-! kézimunkával díszítenék-ei legszívesebben lakásukat, a rábaközi, vagy a buzsáki fal­védőt kedvelték-e meg, vágy é a mezőkövesdi, kalotaszegi, £ sárközi, esetleg torockói terí- 5 tő kivarrását választják-e jö- i vő téli szóralcozásul. Ugyan­csak nehéz eldönteni, hogy kiállított, az egyes tájegység gek jellegzetes hangulatát hű- '■ en tükröző csaknem száz c párna közül melyikkel tenné ■ SPORT Elnyerték méltó büntetésüket otthonosabbá szobáját a há­ziasszony. A látogató, miután végig­nézte a marcali lányok, asz- szonyok ügyes kezéről tanús­kodó munkákat, még egyszer megáll az ajtóban és gyönyör­ködik a színpompás képben: a falakat díszítő fazekas mun­kákban, no és Szikra János festményeiben, rajzaiban, amelyek igényes művészi ki­dolgozásaikkal teljessé teszik a látogatókban keletkezett él­ményt. Befejezésül a képek alko­tójának a kiállítás megnyitó­ján elhangzott szavait idé­zem: A nyilvánosság elé tárt munkák készítői szépségből, ízlésből jelesre inzsgáztak. Kö­szönet érte a szakkör vezetői­nek, Wéber Eszter óvónőnek, és Pados József né tanárnak, de elismerés illeti a kör minden agyes tagjait, akik1 segítettek a népművészeti kézimunka megszerettetésében. Válasz egy kisleánynak A Néplap április 30-i számá­ban egy pár igen szép közle­mény jelent meg az anyák napjával kapcsolatban. Azon­ban a többi között legmegha- tóbb volt az, amely a MÁV Leánynevelő Intézetben íródott Gáti Edit Vin. osztályos tanuló által. A kis írásnak már a be­kezdése, illetve a címe is bele­markol az árvák szívébe: »Bárcsak eljönne az édes­anyám!-« Nekem, amikor az intézetben szolgáltam, volt ré­szem tapasztalni, hogy egy anyátlan árvának mit jelent, amikor látja, hogy az édes­anya hogyan öleli keblére és csókolja kisgyermekét, össze­szorul a szíve annak az árvá­nak, akinek nem jön az édes­anyja. Nagyon szomorú látvány ez! Azért ne csüggedj el, Edit- kém és ti sem, többi édes­anyátlan árvák! Van nektek is, ha nem is szülő édesanyátok, de szerető nevelőtök: a MÁV- intézet, az igazgató bácsik, a gondnok bácsi, kedves tanárai­tok és nevelőitek. Nagy hálával és megbecsü­léssel vegyétek körül őket édesanvátok helyett. Gondolja­tok rájuk soha el nem múló szeretettel, akik most elhagy­játok az intézetet, és az élet útjára léptek. Felemelt fővel, becsülettel álcátok meg helye­teket, hogv hasznára váljatok szép hazánknak. Ti pedig, akik még továbbra is az intézetben maradtok, jó tanulással felez­zétek ki hálátokat nevelőitek­nek a társadalomnak, mu­tassátok meg. hogv méltók vagytok a MÁV által nyújtott kedvezményekre. További jő tanulást kíván az a Vilmos bácsi, aki majdnem 20 évig volt az intézet portása. Az első jelentések csak szűksza­vúak voltak, de következtetni le­hetett belőle, hogy Somogysárdon a Somogysárd-Kaposfüred bajno­ki labdarúgó mérkőzés befejezése után olyasmi történt, ami mél­tatlan a sporthoz, sportvezetők­höz, sportolókhoz és szurkolókhoz egyaránt. A vizsgálat aztán fényt derített a sárdi botrányra. Az tör­tént, hogy a pályáról levonuló sárdi játékosok közül Krisits Gyu­la, Krisits Dezső, Göndöcz Gyula, és néhány magáról megfeledkezett szurkoló tettleg bántalmazta H. J. játékvezetőt. A vélt ok szerint azért, mert H. j. több hibát követett el a mérkőzésen. A valódi helyzet azonban az, hogy Krisitsék követ­tek el H. J.-nél sokkal több hibát. Az első félidőben döntetlenre álló mérkőzést kiengedték a kezükből. Szünet után némelykor már nem is a labdát, hanem az ellenfelet keresték. Ennek »eredményeként-« Somogyrárd 4:l-re kikapott. Úgy látszik, Somogysárdon azt az elvet vallják, hogy a sportban csak győzni lehet, mert a vereség fölötti elkeseredésükre hivatkoztak a fegyelmi bizottság előtt számot adó játékosok. Szépíteni próbál­ták a pályabotrány ügyét, csak­hogy sikertelenül. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a sárdi bíróverésért felelős a sportkör vezetősége. Azt is kiderítette a vizsgálat, hogy Sárdon nem először tört ki pá- lyabotrány. Most — amikor maga a mérkőzés aránylag simán folyt le — könnyűszerrel meg lehetett volna fékezni néhány izgága szur­kolót, ha Krisitsék csak kicsit is sportemberhez méltóan viselked­nek. Am ők nem ezt tették, ha­nem épp ellenkezőleg, olajat ön­tötték a tűzre. Ez a rideg valóság, ami So­mogysárdon történt. Az esemény- sorozat folytatására a fegyelmi bi­zottság előtt került sor. Ott már korántsem voltak olyan »erősek-« a magukról megfeledkezett sárdi labdarúgók. Persze a látszat-meg­bánás sem tévesztette meg a fe­gyelmi bizottság tagjait. Ezért szü­letett példát statuáló ítélet. Esze­rint 1958. december 31-ig Somogy­sárdon nem lehet labdarúgó mér­kőzést tartani. A magukról meg­feledkezett sportolók közül Kri­sits Dezső és Krisits Gyula labda­rúgókat a labdarúgó szabálykönyv 302. paragrafusa, 3. pontja alap­ján a játéktól örökre eltiltották. Göndöcz Gyula labdarúgó 1958. július 31-ig nem játszhat. A pályabotrány előidézői tehát elnyerték méltó büntetésüket. So­mogysárdon pedig a jobb érzésű sportembereknek kell már most hozzálátni a nevelőmunkához, hogyha majd lejár a sárdi pálya betiltása, ha a jövő esztendőben újra otthon léphetnek pályára a sárdi labdarúgók, akkor töWbé — de soha többé — ne fordulhasson elő ilyen szégyenteljes eset, mint április 13-án. Remélhetően ebből az esetből Somogysárdon, de min­denütt a megyében levonják majd a tanulságot mindazok, akiket Il­let. Kovács Sándor Serénykedik a fiatal szövetkezet Alig egy hónaippal ezelőtt : alakult meg a csokonyavi- - sontai Zöldmező Tarmclőszö- ? vetkezet 11 családdal, 21 tag- ígal, 130 hold földön. Amint | : lehetett, hozzáfogtak a mezei ! munkákhoz, s május első nap­ijaiig mindent elvetettek. 15 (hoLcon zabot, 22 holdon Kis- ívárdai rózsa burgonyát, 17 «holdon Aranyözön kukoricát sés 10 holdon édes csillagfürtöt k termelnek. J Ezt abból a levélből tudjuk }, meg, amit ifj. Tóth Imre tsz- í elnöktől kaptunk. Befejező !soraiban azt is olvashatjuk, írni volt a nagy szorgalom mo- ttorja: »Mivel a megye eayik llegfiatalabb szövetkezete va- /gyunik, azért igyekszünk, ne­mhogy lemaradjunk a réri tsz- : éktől. Másrészt pod’"’ falunk íegyéni parasztjai előtt be #akarjuk bizonyítani, hogv éle ­4 képes a mi kis közös gazdaiá­jygunk.« ___________ E gy magyar la ó balesete Ujvidsífej (Tanjuig). A Deák í Ferenc nevű magyar ittas- ‘ szállító hajó Románia felé ha- jladtábam a magas vízállás kö- 1 vetkezőében nekáüitődötft a ^hídnak. Közvetlenül azután Jegy magyar varit atógőzös ha­5 ladt arra, amely a megsérült [haját az újvidéki dunai fiir- ? dóig vontatta. A Deák Ferenc Jegy idő múlva folytatta útját. KEZDETNEK NEM IS VOLT ROSSZ Beszámoló az egyesületi atlétikai pályabajnokság első fordulójáról Mit jelent az összefogás egy kis falu életében P árnánk községben alig két éve még igen élénk kulturális élet folyt mind az iskola úttörő-szervezetében, mind azon kívül. A fonyódi járásban híre volt is­kolánk énekkarának, valamint a volt DISZ és az úttörők színjátszó csoportjának. Több já­rásban versenyt is nyertünk. Közben számta­lan külső és belső tényező folytán a munka- kedv lassan ellanyhult, és a pezsgő életet a békás nyugalom korszaka váltotta fel. Hanyag őrzás következtében elkallódott a színpad, s most már hely sem volt, ahol fiataljaink szó­rakoztassák a népszínművek látására éhes dolgozó parasztjainkat. Azonban szellemi éle­tünk irányítói, községünk pedagógusai rövi­desen belátták e helyzet tarthatatlanságát, úr­rá lettek a nehézségeken, és a helyi pártszer­vezet vezetőségével karöltve még a réginél is fokozottabb lendülettel láttak neki az alkotó munkának. Farkas Jenő nevelő, február ele­jén újjászervezte iskolánk énekkarát, mely eredményesen mutatkozott be a március 30-i balatombcglári kulturális seregszemlén. Itt azonban nem álltunk meg. Színdarabok tanulását is megkezdtük. Uttörőszervezetünk kultórgárdájának lelkes munkája rövidesen meghozta gyümölcsét. De újabb nehéz­ség merült fel. Nem volt színpad. Áthidaltuk ezeket a nehézségeket is. Farkas Jenőné igaz­gató, Gál József művelődésügyi felügyelő be­leegyezésével odaadta az iskola, bontásból származó deszka- és lécanyagát, s ezzel meg­kezdődött a lázas munka. Farkas Jenő Tálas Ferenc MSZMP-titkár- ral és két nyolcadikos növendékkel karöltve megkezdte az új színpad építését. Négy napos megfeszített munka után készen állt a szín­pad, olyan kiállításban, amelyre igen sok kis­község büszke lehetne. Itt kell köszönetét Mccdamtnk a keszthelyi Gyapjúteemelő Vál­lalat pamuki gazdasága új vezetőjének, Ku- domrák László elvtársnak, aki elvállalta is­kolánk és úttörőszervezetünk patronálását Segítő szándékát anyagi támogatással bizo­nyította, mert a közben elfogyott anyagot, mintegy 12 négyzetméterre való új deszkával pótolta, valamint a gazdaság maxim-lámpáját is rendelkezésünkre bocsátotta. Úgy látjuk, hogy benne mindenben segítségre kész, a kul­túráért rajongó elvtánsat nyertünk. Április 27-én este 169 főnyi felnőtt közön­ség előtt, Pamukon még soha nem látott vi­haros lelkesedés közepette mutattuk be Sás- di Sándor Hozomány című egyfelvonásos vi­dám jelenetét. A kezdeti sikeren felbuzdulva úttörőinkkel megkezdtük Móricz Zsigmond: Sári bíró c. 3 felvooásos népszínművének be­tanulását is. Nem hanyagoljuk, el a KlSZ-fiotalókat sem. Velük Barta Lajos a Zsuasu c. 3 felvonásos és Móricz Zsigmond: Dinnyecsősz c. egyfelvo- násos színművének betanítását tervezzük. A szerepek írása már javában folyik. E darabók előadására előreláthatólag május végén kerül | sor. örömmel jelenthetem még, hogy ugyancsak 27-én, vasárnap délelőtt, hosszasan előkészí- | tett szervezés után Farkas Jenő megalakította 1 az iskola volt énekkarának tagjaiból és a lel- 1 kés felnőttek egy csoportjából a négyszólamú KISZ vegyeskórust 48 taggal. A megindulás­nál jelen volt Merényi György, a Kaposvári Zeneiskola tanára, a megyei pedagógus fér- i fikórus ismert karnagya, aki önzetlenül elvál­lalta fiatal kórusunk patronálását. M indezt örömmel tárom a mi lapunk olvasóközönsége elé, hadd lássa mindenki, mire képes egy kis falu életében a vezetek összefogása, akarata és a dolgozók kai való szoros kapcsolata. Marcaliból és Tabról nem jöttek el a várt sportolók. Ennek elle­nére 61 atléta állt rajthoz az év első hivatalos versenyén, a in. osztályú egyesületi bajnokság el­ső fordulójában. Tudjuk, hogy 1957-ben nehéz helyzetbe jutott a Somogy megyei atlétika. Az elmúlt évet jóformán úgy vészelte át ez a sportág. A megcsappant anyagi támogatás, egy sereg atléta eltávozása, némely sportkörök nemtörődömsége ré­vén bizony Somogybán más me­gyékhez képest eléggé hátul kul­log az atlétikai élet. Ezért volt re­ményt keltő az idénynyitó ver­seny, amikor félszáznál több in­dulót láttunk küzdeni. Az eredmények biztatók. Ko­vácsnak a súlylökésben és a ge­relyhajításban, Tóthnak a gerely- haiításban, a siófoki Bakcdinak a magasugrásban, a serdülő Ko­csisnak és Pamukinak eredménye megcsillantja előttünk a reményt, hogy talán ez évben már elindu­lunk felfelé. Persze volt a versenynek árny­oldala is. Elszomorító, hogy a női atlétika haldoklik. Számonként alig egy-két női versenyzőt talál­tjuk az indulók között. Eredmények: Férfi számok: 190 m: 1. Grosz (K. Dózsa) 11,7, 2. Bukovics (K. Petőfi) 11,9, 3. Hor­váth (KH Vasutas) 12. 400 m: 1. Pamuki (K. Dózsa) 56, 2. Horváth I. ÍK. Petőfi) 57,3, 3. Za- nati (K. Petőfi) 57,6. 1590 m: 1. Závecz (Barcsi HVSC) 4:23,2, 2. Jaczó (KH Vasutas) 4:26,2, 3. Kelemen (K. Petőfi) 4:30,8. Távolugrás: 1. Grosz (K. Dózsa) 5,62, 2. Szalai (Siófok) 5,54, 3. Kó- ródi (K. Dózsa) 5,47. Magasugrás: l. Bakodi (Siófok) 170 cm, 2. Neményi (K. Petőfi) 165 cm. 3. Handó (K. Petőfi) 160 cm. Súlylökés: 1. Kovács (K. Petőfi) 11.95. 2. Fszorg (K. Petőfi) 11,62, 3. Dobribán (Barcs) 10,52. Gerelyhajítás: l. Kovács B. (K. Petőfi) 46 11 m, 2. Tóth (K. Petőfi) 45,70 m, 3. Nagy D. (Siófok) 39,64 m. Női számok: 100 m: 1. Kocsis Éva (K. Dózsa) 13,8, 2. Kalács Éva (Barcs) 14,4, 3. Bizderi Márta (K. Dózsa) 14,5. 400 m: l. Száraz Ildikó (K. Petőfi) 77,8. Versenyen kívül indult e számban Baráth Judit (Atialai SK), aki 71 mp-es eredményt ért el. Magasugrás: 1. Novák Zsu2sa (K. Dózsa) 135 cm, 2. Kocsis Éva (K. Dózsa) 125 cm, 3. Kalács Éva (Barcs) 120 cm. Súlylökés: 1. Frank Katalin (Csurgó) 874 cm, 2. Vörös Mária (Csurgó) 753 cm, 3. Hidvári Teréz (Barcs) 735 cm. Gerelyhajítás: 1. Frank Katalin (Csurgó) 16,50 m, 2. Hidvári Teréz (Barcs) 14,60 m, 3. Gücsei Katalin (Barcs) 14,20 m. Labdarúgóink készülődnek Zala megye ellen Vasárnap ismét két fronton ta­lálkoznak Somogy és Zala megye labdarugó válogatottjai. Az NB ni-as és a megyei bajnokságban szereplő felnőtt válogatottak Nagykanizsán mérkőznek majd, míg az ifjúsági csapatok Barcson mérik össze erejüket. Mind a fel­nőtt, mind az ifjúsági csapatok már hetek óta rendszeres edzéssel készülődnek a soron következő mérkőzésekre. A felnőtt válogatott csapat szer­dán tartotta edzését Kaposvárott. A mutatott játék híven tükrözte megyénk labdarúgásának jelenlegi helyzetét. A felnőtt csapat is ugyanabban a betegségben szen­ved, mint általában labdarúgó sportunk: azaz nincs csatársor. Védelmeink, igy a válogatott csa­pat védelme is elég jól állnak lá­bukon. Nem volt nehéz dolga Kiss István szövetségi kapitánynak cs vezető társainak kialakítani a csa­pat hátsó sorait. Annál több gon­dot jelent azonban az ötösfogat. A szerdai edzés után előreláthatólag a következő csapat képviseli majd megyénk színeit Nagykanizsán. Molnár II. (K. Dózsa) (Horváth, Nagyatád) — Csima (K. Dózsa), Dénes (Nagyatád), Máté (K. Texti­les) — Kutasi (K. Dózsa), Cseh TI. (Taszár) (Műdig, K. Textiles) - Peresztegi (K. Textiles), Selmeczi (Nagyatád), Bálint (Somogyszob), Pániéi (Taszár), Nagyréti (K. Tex­tiles). A válogató bizottság egyébként fegyelmi elé állítja az utolsó ed­zésről igazolatlanul távolmaradó csurgói Jakodát és Nagy Sándort. Ifjúsági csapatunk csütörtökön tartotta utolsó előkészületi edző­mérkőzését. Barcson előrelátható­lag a következő együttes jut majd szóhoz: őri (K. Kinizsi) - Sütő (K. Kinizsi), Riedler (KMXE), Kovács (K. Kinizsi) - Simon (K. Textiles), Kosicsár (K. Kinizsi) (Szabó, Ba- . latonlelle) — András (Barcs), Nagy | (Balatonboglár), Kuti (KH Vas­utas), Herbei (Csurgó), Laki I. (KH i Vasutas) (Laki II., KH Vasutas). Megalakult a Siófoki JTST A Siófoki Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága is kinevezte már a JTST elnökségét és tagjait. A tanácsban igen sok ismert nevű sportoló, sportvezető nevével ta­lálkozunk. A JTST elnöke Balogh István, a Siófoki MÁV Olajmunkás labda­rúgó játékosa lett. Az elnökség tagjai. Holtai István, a siófoki gimnázium testnevelő tanára és Pál János, a járási KISZ-bizottság titkára lettek. így látjuk mi falusiak a spartakiád versenyeket l j. (Elérkezett a falusi spartakiád versenyek ideje. Néhány nap múl­va vasárnaponként lelkes falusi sportolók népesítik majd be a sporttelepeket és megindul a harc, hogy ki a falu leggyorsabb futója, legjobb ugrója, súlylökője. Hogy a falusi dolgozók sparta- kiádja milyen gondolatokat ébreszt a somogyi falvak sportbarátai kö­rében, arra választ ad egy somo­gyi pedagógus hozzánk beküldött írása, melyet ezúton adunk közre. Szerk.) Ha visszagondolok az első falusi spartakiádra, mindig örül a szí­vem. Már akkor láttam, hogy mi­lyen lehetőségeket nyit meg a fal­vak sportolói előtt ez a nemes versengés. Azóta évről évre öröm­mel tapasztalhattam, hogy egyre népszerűbbé vált itt nálunk So­mogybán is a falusi dolgozók spartakiádja. Ennek a kis írásomnak elsősor­ban nem az a célja, hogy e ver­senyeknek napfényes oldalát vizs- gálgassam. Ellenkezőleg, néhány hiányosságra szeretnék elsősorban rámutatni azért, hogy ha lehet, okuljunk belőle. Szerintem hiba van a versenyek időpontja körül. Júniusban, majd a júliusi országos döntők ideién van a falusi munka dandárja. Ek­kor bizony nemigen ér rá a falusi ifjúság járási vagy országos ver­senyekre utazgatni. Én úgy lát­nám helyesnek, ha már május el­sejéig megrendeznék a járási dön­tőket, majd május közepéig, de legkésőbb június első vasárnapján a megyei döntőt. Az országos dön­tő időpontja az aratási, csépiéi! munkák befejezése után, augusz­tus utolsó vasárnapján lenne. Úgy gondolom, ha a versenyeket a versenyben részvevő tízezeres tö­megek elfoglaltságának szem előtt tartásával rendeznék meg, még nagyobb tömegek kapcsolódnának be a spartakiádba. Ismerjük mi a föld szeretetétől fűtött magyar pa­rasztifjúságot. Tudjuk, hogy a fal­vakon az állami gazdaságoknál, gépállomásoknál, termelőszövetke­zeteknél éppúgy, mint az egyéni gazdaságokban a sportoló fiatalo­kat elsősorban a munka vágya fűti. Szeretik ezek az ifjak a spor­tot, de ők valóban kedvtelésből űzik azt, akkor, amikor dolgozó népünk kenyere az ő munkájuk révén már megkapta a magáét. Ha a mezőn, a tarlón vagy a cséplő­gép mellett nem vár már köteles­ség a falusi emberre. Van más javaslatom is. A fa­lusi spartakiádokon szerintem csak a falusi fiataloknak volna szabad versenyezniük. Azok a közép­vagy főiskolát végzett ifjak, akik rendszeres testnevelő órákon ke­rültek szorosabb kapcsolatba a sporttal, határozottan előnyben vannak az igazi paraszti tömegek­kel szemben. A verseny egyenlőt­lenné válik. Tudom jól, a falusi spartakiádnak nem az a célja, hogy világrekordokat döngessen, hanem hogy minél több falusi fia­talt megnyerjen a sport számára. Hogy azok megismerjék, megsze­ressék a különböző sportágakat, hogy számukra a sport felüdülést, szórakozást jelentsen, miközben ezzel testüket még erősebbé, ed­zettekké tegyék. Ezért tartom szükségesnek, hogy minden akadályt elhárítsunk a falusi dolgozók spartakiádjának útjából, hogy e versenysorozat idei éve sikeresebb legyen az el­múlt évekénél is. Ignáezy György tanító, Öreglak A tanács tagjai: Koltai Istvánné gimnáziumi testnevelő tanár, Kál­mán Ferenc népbolt-dolgozó, sportköri vezető, Horváth Ferenc népbolt*dolgozó, sportköri vezető, Kocsis Ferenc, a Kőolajvezeték Vállalat dolgozója, Stolle László, a Kőolajvezeték Vállalat dolgozója, Háry Imre, a Kőolajvezeték Válla­lat dolgozója, Radosics Károly, a járási tanács csoportvezetőié, Pallagh András, a járási tanács vb. elnökhelyettese, Hernádi János, a siófoki malom vezetője, Simcsik István balatonszabadi kisiparos, Dorogi Ferenc TÜZÉP-dolgozó, Bánhegyi Gyula ktsz-dolgozó, Hor­váth József, az ádándi szakiskola tanára. Barabás Károly MÁV-dol- gozó és Radnai György tanácsi dolgozó. Somogyi szakszervezeti s^kozék sikere Budapesten A MEDOSZ országos elnöksége a megyék legjobb sakk- és aszta­litenisz csapatainak részvételével megrendezte a MEDOSZ országos bajnokságát a fővárosban. Asztali­teniszezőink bizony gyengén sze­repeltek ezen a szakszervezeti döntőn, annál szebb sikert értek el a Somogy megyei színeket kép­viselő nagybajomi sakkozók, akik 15 megye versenyében végül is a 2. helyen végeztek. A somogyi színeket a nagybajo­mi Zöllei István, Kőszegi József és Beck Balia János képviselték. Zöllei az egyéni versenyben vé­gül is 4. lett. Glasgowban biztatóan játszott a magyar válogatott SKÓCIA—MAGYARORSZÁG 1:1 (1:0) A világbajnokságra készülődő magyar labdarúgó válogatott egyik komoly erőpróbája volt a szerdán este Glasgowban lejátszott mérkő­zés, ahol a magyar csapat az utóbbi idők legjobb játékával ér­tékes döntetlent harcolt ki. A ve­zető gólt a skótok szerezték meg a 15. percben középcsatáruk ré­vén. Fenyvesi az 53. percben egyenlített. Machosnak két ízben Is mérkőzéslabdája volt, de a csa­tár kihagyta balyxettA

Next

/
Thumbnails
Contents