Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-30 / 126. szám

SWWOGYI NÜPLAP Hivatásukhoz méltóan A mikor a földműve­lés, állattenyésztés sorsáról ejtünk szót, mindany- nyiszor elmondjuk: a hoza­mok növelése, az önköltség csökkentése a feladatunk, mert csakis ennek megoldásá­val teremthetjük meg jobb életünk alapját. Kezünkben van mezőgazdaságunk felvirá­goztatásának átfogó program­ja — a párt agrárpolitikai té­zisei iránymutatóul szolgálnak járandó utunkon. Az apró részletek meghatározása, a szakmai felvilágosítás meg­adása — a mezőgazdászok teendője. Iskolai tanulmányaik, hosszabb-rövidebb gyakorlati munkájuk révén értékes szel­lemi tőkére tettek szert, amely csakis a határban, az istállók­ban kamatozhat. A mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik fontos célravezető módja a paraszti hozzáértés gyarapítása. Sajnos, innen vagyunk még a tenni­valók sűrűjén. Odáig eljutot­tunk, és az emberek többsége a világ legtermészetesebb dol­gának tartja azt, hogy az ipari tanuló mindaddig nem foghat hozzá az első munkadarab ön­álló elkészítéséhez, amíg meg nem ismerte a szerszámokat, azok működését és a feldolgo­zandó anyag fontosabb tulaj­donságait A gyakorlott esz­tergályos mellett ott áll a ná­la képzettebb művezető, a mérr nök, hogy pontos számítással pontos eredmény: minél jobb ten ék készüljön. Ám ma is elég általános a falun az a köztudat, hogy »ha más pá­lyára nincs képesítésed, dol­gozz a földben — ahhoz nem kell semmiféle iskola«. És ha ez a nézet valóban tartja ma­gát — mint ahogy nehéz lenne tovatűnéséről megbizonyosod­ni —, akkor talán nem is hangzik túlzásnak a megál­lapítás: nincs a népgazdaság­nak olyan ága, ahol annyi lenne a kontár, mint a mező- gazdaságban. Ha nem is mindannyian, de a földművelők közül bizonyára sokan a maguk kimondott vagy ki nem mondott gondo­latait látják viszont ezekben az írott sorokban: Ugyan, mi­féle tudás kellene a paraszti munkához? Kapálni, kaszálni lehet érettségi bizonyítvány, vagy egyetemi oklevél nélkül is. Amióta világ a világ, va­lahogy csak mindig elkészült a mezei munka. Az elvetett mag kikel, beérik, ha nem hanyagoljuk el a dolgunkat Mondják, hogy így, meg úgy kellene csinálni ezt, vagy azt, de én nem adok rá: szántok, vetek, boronálok, aratok — mikor mi jön sorra, és amit az időjárás enged tenni. öreg­apám is kenyeret evett, pedig nem is ismerte azt a szót, hogy agrotechnika (s az én nyelvem is csak botladozva tudja kimondani) stb.« Igen, vannak, akik így vé­lekednek. Közben hagyják, hogy a kupacokba rakott vagy elterített trágyát hetekig, na­pokig fújja a mezei szél. Va­jon hányán tudják, mennyi értékes tápanyag röppen így a levegőbe? A kellő szakisme­ret nyilván nem tavasszal, ha­nem már ősszel a határba küldene minden gazdát ku- koricaszárt vágni. A kolorá- dóbogár kártételének teljes tu­datában nem nézné ölhetett kézzel egyetlen kaposfői pa­raszt sem, hogy a májusi nap­sütésben e növényi kártevők rajostul ellepik az egész por­tát a burgonyaprizma helyétől a konyha küszöbéig. A Z AGRONÖMUSOK tudják legjobban (hogy stílusos kifejezéssel él­jünk): a vetést meg kell előz­nie a föld és a mag megválasz­tásának, előkészítésének. A szakismeret is akkor ad bő aratást, ha termékeny talajba hull a jóra buzdító szó, ha fel­keltettük az érdeklődést a ta­nulás iránt. A hivatásszerető mezőgazdászok lankadatlan felvilágosító munkája is je­lentékenyen hozzájárul olyan közhangulat megteremtéséhez, amely igényli a szakmai se­gítést. Példák sora tanúskodik erről. A kéthelyi szőlőtermelő szak­csoport elnökét gyakran fel­kereste egy agronómus. Be­szélgetésük hatékonyságát mutatja az a tény, hogy az idén széttépett kukoricaszár és három fajta műtrágya ke­veréke serkenti nagyobb ter­I mésre a rizling tőkéket. Ba- bócsai László balatonőszödi mezőgazdász szavára hallgatva Antal Attila ezen a tavaszon hatszáz négyszögölnyi földön j csemegeszőlőt telepített Ha j már a szőlőnél tartunk. em­lítsünk meg még egy példát. Szabó Gábor bárdudvarnoki I gazdasági felügyelő húsz gaz- | dánál elérte, hogy borukat ; fajta szerint, külön hordóban tárolják. Pár hónapja dolgozik a balatonszentgyörgyi föld- j művesszövetkezetnél Ballér , j Ferenc mezőgazdász. Körzete ; hat vagon műtrágyát kapott : 1 Ebből a legnagyobb, a szék- j . hely község parasztjai mind- : össze ötven mázsát vittek el. ‘ A herényiek, viszont hatszor ennyit! A szomszédos Vörs határában folytatandó műtrá- ! gyázási kísérleteid hatására! több pétisót, kálisót és szu- j perfoszfátot használnak fel majd a jövőben a szentgyör- gyiek is — ezt a célt tűzte1 j maga elé az agronómus. | Az ezüstkalászos tanfolya- , mok mintegy nyolcszázötven hallgatója jó municiót kapott a gazdálkodáshoz. Egyik he- i lyen elhatározták: meszezik a homokos talajt Máshonnan csoportosan ellátogattak a kö- I zeli állami gazdaságba, ahol I akadt bőven látnivalójuk. Kár, hogy a termelőszövetke- í zeti fiatalok kevesen — í összesen huszonnyolcán — vettek részt e tanfolyamokon. Pedig a nagyüzemi gazdál­kodás nagyobb szaktudást igé­nyel. A hiányos tudású pa­rasztok nem válhatnak jó gazdáivá szövetkezetüknek. Forgassák a szakkönyveket, bővítsék ismereteiket még akkor is, ha van agronómusuk s így jobban boldogulnak. ÜLŐN SZOLUNK a ter­melőszövetkezetek szak­embereiről. Az év elején alig néhány tsz alkalmazott me­zőgazdászt. Ma már tízegyné­hány nagyobb közös gazdaság­ban dolgozik egész emberként agronómus. Gelencsér János mezőgazdasági felügyelői ál­lását tsz-agronómusi beosz­tással cserélte fel Igaion. örömmel hallottuk nemré­giben dr. Váczi Jenő tabi járási főállatorvostól azokat az el­ismerő szavakat, amelyekkel Nagy Dénesnek, a nágocsi Uj Kt Hajnal Tsz mezőgazdászának munkáját illette. Újszerűnek és követendőnek tűnt egy hir­detés is lapunk hasábjain: »A nágocsi Rákóczi Termelőszö­vetkezet szakképzett, okle­veles mezőgazdászt keres...« Sőt azt is olvashattuk a szö­vegben, hogy ez a hatszáz hol­das tsz máris gondoskodott az agronómus lakásáról. Sajnos, nem nagyon iparkodnak egyes agronómusaink a szövetkeze­tekbe, s főleg a gyengébb kö­zös gazdaságoktól vonakod­nak. Ám nekik kell a legvilá­gosabban látniuk, hogy ahol bajok vannak, ott kél el leg­jobban a segítség. Aligha Te­het nagyobb jutalom a szak­máját szerető mezőgazdász számára, mint az, ha látja, hogy az ő javaslatainak meg- fogadása révén előbb vagy utóbb az erősek közé emel­kedik fel egy-egy társas gaz­daság. A szövetkezeti mezőgazdá­szok anyagi megbecsüléséhez hány meg hány forinttal járul hozzá a munkásosztály. A tsz által kiegészített fizetés­ben megtalálja számítását a mezőgazdász már ma is, de ha jól dolgozik, akkor holnap még jobban. T ÖBBET AKARUNK ter­melni, többet kell ter­melnünk a szövetkezeti táblá­kon és a kisparaszti parcellá­kon is. Vajmi kevés remé­nyünk lehet arra, hogy törek­véseinket siker koronázza, ha a gyakorlat nélkülözni kény­telen az agrártudomány szá­mos gyümölcsöző új módsze­rét. Leküzdeni az elavult föld- művelési és állattenyésztési eljárásokhoz való értelmetlen, ragaszkodást, világosságot gyújtani minden faluban, hogy a tudomány fénye ra­gyogja be a határt — ez a tennivaló vár a mezőgazdaság szakembereire. Támaszkodjék meggyőző munkájuk a kísér­let szemmel látható eredmé­nyeire, vagy azt megelőzően a kimondott, okos szó erejére. Ha hivatásuknak megfelelően dolgoznak, a ma még meg­lévő idegenkedés jégpáncélja vékonyodni kezd — majd pe­dig teljesen felolvasztja azt a mezőgazdasági szaktudás melege. KUTAS JÓZSEF Két új taharék«*ovetkezet (Tudósítónktól.) Május 23-án este a kéthelyi és somogyszentpáli gazdák megalakították a két . község takarékszövetkezetét Ez a megye nyolcadik takarékszö­vetkezete. A belépési nyilat­kozatot 103 tag írta alá. 80 százalékuk be is fizette a száz forintos részjegyet Az alakuló ülésen Sas József köz­ségi párttitkár, az fmsz. igaz­gatósági elnöke üdvözölte a megjelenteket és röviden is­mertette a takarékszövetkezet célkitűzéseit, feladatát. Kérte a megjelenteket, hogy szer­vezzenek minél tötjb új ta­got, mert a takarékszövetke­zetnek a falu lakossága látja hasznát. A közgyűlés vállalta, hogy egy év alatt megkétsze­rezi taglétszámát, és jelentős eredményt érnek el a betét- gyűjtésben is. A gyűlés megválasztotta ve­zetőségét, igazgatóságát és felügyelő bizottságát. Az el­nök Hajdú István iparos lett. Az új takarékszövetkezet szervezésében dicséret illeti a föüdművesszövetkezet dol­gozóit, s közülük is Sas Jó­zsefet, Mester György agro- nómust, Kánya István pénz­tárost, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak heteken át a cél érdekében. Néhány nappal a kéthelyi és somogyszentpáli takarékszövet­kezet létrejötte után, május 26-án Somogysárdon Is ösz- szejötfek a falu lakói, hogy megalakítsák takarékszövet­kezetüket. Vancsura János földművesszövetkezeti ügy­vezető megnyitója után Ha­lász János 'MESZÖV-ellenőr ismertette a szövetkezet alap­szabályát, ügyviteli szabályát A megjelentek több kérdést tettek fel a működés mene­tét illetően, amelyekre mind­járt meg is kapták a meg­felelő választ. Az új szövet­kezet elnöke Vancsura Andor dolgozó paraszt lett. A taka­rékszövetkezet — amely me­gyénk 9. takarékszövetkezete — működési területe So- mogysárd, Sörnye és Újvári al­va lesz. 1 rWUTfTTTfTTTTVTTTTTTTTTVWTTVTTVT'rTTVVTTTVVTTTVTfTTTTTTTTf ► | Gépállomásaink ennállásának A PARTNECÍBIZATAS SZÁMONKÉRÉSE Az eddei kommunistáiknak egy évvel ezelőtt az volt a leg­főbb gondjuk, hogyan fokoz­hatnák a pártszervezet tömeg- befolyását. Az új utaik megta­lálása, a helyes vezetési mód­szer kialakítása nem ment könnyen, mert az elleniforrada­lom után jelentékenyen csök­kent a párttagság létszáma. Ennek persze volt pozitív vo­nása is, mert a passzív pártta­gok kívül maradtak. Az eddei kommunisták, ha kevesen varrnak is, úgy dolgoz­nak, mint egy család. Minden párttagnak adták megbízatást. Pokó és Jágor elvtársaknak például azt mondták: «-ti men­jetek a KISZ«be«, Szabó elv­társra a földművesszövetkezeit, Ladisziai elvtársra pedig a Hazafias Népfront segítését bízták. A megbízatás persze még nem minden. Azt lehet jól, le­het rosszul végezni. Tudják ezt az eddei kommunisták is. Ezért hoztak olyan határozatot, hogy munkájáról ki-ki tar­tozik időnként beszámolni a taggyűlésnek. Pokó és Jágor elvtársak sza­vai nyomán a pártszervezet tagjai alaposan megismerhet­ték a KISZ-szervezet eredmé­nyeit, nehézségeit, tudtak ta­nácsot adni a további munká­hoz. A taggyűlés megállapítot­ta, hogy a két elvtárs megbí­zatása óta rendszeresebbé vál­tak a KISZ-rendezvények, a taggyűlések látogatottak, ese­ménydúsaik. A fiatalok azóta több színdarabot adtak elő. Legutóbb Darvas: Szakadék című drámájával Soimogyvá- moson vendégszerepeltek, s felléptek az osztopáni körzeti bemutatón is. A kdszisták hoz­ták rendibe a tűzoltószertár környékét. Nemrégiben pedig már lemezjátszó készülőikre is telt. Nem hallgattak arról sem a kommunisták, hogy sok a ten­nivaló a fiatalság körében. Bí­rálták néhány KISZ-tag fe­gyelmezetlenségét. Ám magas íokú türelemmel tették szóvá e problémát. Azokat a nézeteket, me­lyek szerint a fegyelme­zetlen tagoktól meg kell szabadítani a KISZ-t, a taggyűlés részvevői elve­tették. Azt mondták: első­sorban meg kell ragadni az alkalmat a nevelésre, mert ez szükséges és lehetsé­ges is. Csak ha a nevelőmunka sem hozza meg a kívánt ered­ményt, szabad a fegyelmezés e végső eszközéhez nyúlni — volt a kommunisták vélemé­nye. A taggyűlés elismerte a két vtárs KISZ-ben végzett ered­ményes pártmunkáját, s arra kérte őket, hogy ezután még nagyobb kedvvel, odaadással dolgozzanak a fiatalok között. Szabó György elvtársat ar­ról számoltatták be, hogyan se­gítette a földművesszövetkezet munkáját. A minap pedig Galambos Imre tanácselnököt hallgatta a taggyűlés a tanácsban dolgo­zó kommunisták tevékenysé­géről. A kommunisták határozat­ba foglalták, hogy a tanács az ellenforradalom óta derekas munkát végzett, s ezért nagy tekintélye van a faluban. He­lyeselték, hogy a tanács mindiv gyorsan intézkedett a doVov'k problémáiban, s az elmúlt idő­szakiban tűzdlrtószertár épült, három híd létesült a község­ben, Alsóbogáton kigyúlt a vil­lany. A közséígfejileszitési tervet is a lakosság szükségleteinek fel­mérése után készítették eL Hídmérlegvásárlást, községren­dezést, betonjárda-építést, a földutak megjavítását foglal­ták idei tervükbe a lakosság megkérdezése után. Azonban az már öreg hiba — vetették a tanácsban dolgozó kommunisták szemére a tag­gyűlésen —, hogy a tavalyi .községfejlesztési hozzájárulás­nak mindössze harminc száza­léka folyt be a község pénztá­rába. Ahhoz, hogy a községfej lesz- tésd terv valósággá váljék, job­ban kell szorgalmazni a falu összefogását. A kommunisták felkérik a tanácstagokat, beszéljenek többet a lakossággal. Kezdetnek nem rossz, amit eddig az eddaiek tettek, de előbbre is juthatnának. Min­denekelőtt elgondolkoztató, miért vannak olyan kevesen, miért nem hívják maguk közé a falu legjobbjait. Akkor még nagyobb lehetne tekintélyük és tömegbefolyásuk. Jobban szá­míthatnának a Hazafias Nép­frontra is, mint eddig tették. S nincs még a faluiban nőta­nács. Van még parlagterülete a községnek. Biztosra vehető, hogy a kom­munisták, akik eddig is tisz­teletre méltóan dolgoztak, se­gítettek a bizalom megterem­tésében, ezután még több meg­becsül»-* szereznek a pártszer ’ezetnek. (Suii) évfordnlája elé írta: Nagy Árpád, a Gépállomások Somogy megyei Igazgatóságának vezetője r| ízéves múltra tekintenek vissza gépállomásaink,-* tíz küzdelmes, de eredményekben gazdag évre. 1948-ban pártunk javaslatára, amikor már vitathatatlan­ná vált a proletárhatalom Magyarországon is, megala­kultak falvainkban az első gépállomások azzal a feladat­tal, hogy nyújtsanak segítséget a földművelőknek, és le­gyenek úttörői a mezőgazdaság szocialista átalakulásá­nak, szabadítsák fel a dolgozó parasztokat a kulákok iga­uzsorája és a nehéz fizikai munka alól. A párt szava a munkások között megértésre talált — s mint annak ide­jén az 1930-as években a Szovjetunióban a leningrádi munkások — ezrével cserélték fel a kényelmesebb, meg­szokott városi otthonukat a faluval, hogy közelebb kerül­jenek szövetségeseikhez: a dolgozó parasztokhoz, hogy gépi technikával segítő jobbjukat nyújtsák a nehéz pa­raszti munkák elvégzéséhez. Megyénkbe is jöttek ilyen áldozatkész elvtársak, mint pl. Takács András, a Mar­cali Gépállomás igazgatója, aki tíz évvel ezelőtt a fővá­rosból költözött Somogyba, s azóta szinte összenőtt a dolgozó parasztokkal. Gépállomása körzetében nemigen lehetne találni olyan szövetkezeti tagot, vagy dolgozó parasztot, akit ne ismerne, vagy aki őt ne ismerné. 1948-ban három gépállomás alakult megyénkben — a nagyatádi, nagybajomi és a marcali — összesen 30 erő­géppel és kezdetleges műhely-felszereléssel. Az évek so­rán nőtt a gépállomások száma, bővült gépparkjuk, 8 javult felszerelésük. A dolgozó parasztok egy része fel­ismerve a gépállomások jelentőségét, segítségét, hozzáfo­gott a közös gazdálkodáshoz. 1948-ban három termelő- szövetkezet 320 holdnyi területen működött megyénkben. Ma 121 szövetkezet mintegy 33 500 holdnyi közös terü­letén és az egyéni parasztok kisparcelláin segíti a mun­kát megyénk 15 gépállomása. 1005 erőgép, 101 kombájn, 134 aratógép, 50 burgonya ültető-, és 73 burgonya szedő­gép, aztán 35 lennyüvő gép sok-sok fáradságtól megkíméli a szövetkezeti parasztokat és egyéni gazdákat. A munkásosztály nemcsak korszerű gépekkel nyűj- tott segítséget a tsz-eknek, dolgozó parasztoknak, hanem a politikailag és műszakilag jól képzett gárdával a parasztok, de főleg a falusi fiatalok politikai és szakmai képzését is szolgálta. Ma már valóság az, ami­ről 13 évvel ezelőtt sok parasztfiatal csak álmodozhatott: megtanulta a különböző bonyolult gépek kezelését, ame­lyek a gondjaira vannak bízva, örvendetes jelenség, hogy ennek a megbízatásnak eleget téve — egy-két kivétel­től eltekintve — traktoristáink becsülettel óvják a gépe­ket. Takács Gyula Balatonkilitin, Szvoboda Gyula Mar­caliban, Dani János Nagyatádon, de lehetne még foly­tatni a sort, mind-mind kiváló traktoristák, akik a gép gondos megőrzésén kívül terveiket évente rendszeresen túlteljesítik. Megyénkben több mint 1600 dolgozó paraszt­ifjút képeztünk át műszaki szakemberré. Többségük jól megállja a helyét, s közülük több mint 150-en vezető be­osztásban dolgoznak. Ilyen pl. Csömdör Lajos, a Kapos­vári Gépállomás igazgatója, Garai Vendel tapsonyi mű­vezető, aki 10 év óta dolgozik a gépállomáson, Simon Ist­ván a Marcali Gépállomás főkönyvelője, aki traktorista­ként kezdte el, vagy Filipovics Pál, a darányi főmérnök. Számosán kerültek párt-, vagy állami funkcióba, vala­mint a honvédséghez. ÍVJ egyénk gépállomásai az elmúlt évtized alatt 3 352 300 normálholdnyi munkát végeztek el, ami azt jelenti, hogy évi átlagban megyénk szántóterüle­tének 30 százalékát művelték meg géppel. Gépállomá­saink mezőgazdászai, agrármérnökei is ma már szinte nélkülözhetetlenek a falun. Példaként említhetjük meg Bogdán Imre iharosberényi főmezőgazdászt, aki szaktu­dását átadja a szövetkezeti és egyéni parasztoknak, meg­tanítja őket a korszerű agrotechnika alkalmazására, amely azonkívül, hogy a munkát megkönnyíti, magasabb terméshozamot, magasabb jövedelmet is biztosít. Gépállomási dolgozóink politikai öntudatát legjobb ban az 1956. októberi ellenforradalmi időszak alatt lehe­tett a legjobban lemérni. Akkor, amikor a városokban dühöngött az ellenforradalom, megyénk gépállomási dol­gozói, de különösen a traktoristák kinn a mezőn, a «-bé­ke tankjaival« hasították a barázdát, hogy földbe kerül­hessen az életet jelentő kenyérnek való. Gépeiket, melyekkel összenőttek, nem adták ki kezükből. Kollár István lengyeltóti brigádvezetőtől az állig felfegyverzett ellenforradalmárok el akarták venni a traktorokat, ő azonban franciakuiccsal, vasvillával, szinte élete koc­káztatásával védte meg a rábízott gépeket a túlerővel szemben. A párttól kapott állandó segítség révén vívták ki si­kereiket a gépállomások. A járási pártbizottságok, a gép­állomások pártszervezetei türelemmel nevelték dolgo­zóinkat, mint jó anya a gyermekét, s a legnehezebb idők­ben sem engedték el a kezét. Hogy milyen nagy megbe­csülésben részesülnek traktorosaink, igazolja az is, hogy pártunk javaslatára a kormány minden év június hónap­jának második vasárnapját traktoros nappá nyilvánítot­ta, amely napon az egész ország dolgozó népe a trakto­ristákat ünnepli. Megbecsülésükről tanúskodik az is, hogy az MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága elismerését fejezte ki jó munkájukért az idén április 17-én tartott megyei értekezleten. Ez az elismerés akkor még előleg volt, s nagy lelkesedést öntött gépállomásaink vezetőibe és dolgozóiba. Ezt igazolják eredményeink is: május 20-ig tervünket 90 százalékban teljesítettük, s így országosan a harmadik helyen vagyunk. A hhoz, hogy az előlegezett elismerésre mindenkor méltónak bizonyuljunk, a hátralévő időben a növényápolást, majd a termés betakarítását a tavaszihoz hasonló igyekezettel kell elvégeznünk. Most, amikor a gépállomási rendszer megszületésének tizedik évforduló­ját ünnepeljük, fogadjuk meg, hogy a ránk bízott gazda­sági és politikai feladatokat a jövőben is maradéktala­nul megoldjuk — szövetkezeti és egyénileg dolgozó pa­rasztság megelégedésére, egész népünk javára. ltAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA>AA4Ail

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents