Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-30 / 126. szám

Péntek, 1958. május 30. 2 SOMOGYI NÉPLAP A falusi helyzet értékelése (Folytatás az előző oldalról.) A törvények kijátszásá­nak egyik formája, hogy a nagyobb földdel rendel­kező középparasztok vagy kulákok földjeiket szét­íratják, elosztják család­tagjaik között azért, hogy «Bökkenjen a jövedelem- adó. Keller Ferenc 30 holdas gyu- gyi kuláfc pl. annyira szétirat- ta gyerekeire a földeit, hogy még 2, illetve 5 éves unokája nevére is jutott. Természete­sen a haszonélvezők továbbra is a szülők. — Sok a visszaélés a tar- talélkföldekkal. Sajnos, az a tapasztalat, hogy sem a «pénz­ügyi szakembereik, sem a ta­nács illetékes vezetői ez ideig nem szorgalmazták az »elve­szett« itartalékföldek felkuta­tásét. Az egyik varászlói taná­csi vb-tag például már két éve használ 3 hold ál­lami földet, erről azonban soha egy fillér adót, hasz­nálati díjat nem fizetett. S ezt is a megyei veze­tőknek kellett felfedni. Gyakran a tanácsi szervek előbb zálogéinak adótartozá­sért szegényebb sorsú parasz­toknál, minit a jómódú és na­gyabb összeggel tartozóknál. Az opportunizmust, a megalku­vást bizonyítja, hogy Bálvá­nyosom 1957-toen 99 gazdának 266 ezer forint adótartozását törölték, állítólag azon a jog­címen, hogy szegényeik, nem tudják adójúikat ‘kifizetni. — Másutt a kommunistáik szeme előtt folyik némely em­ber spekuláció® játéka, mi;nt például Somogysárnsooban, ahol egyes »élelme®« emberek felvásárolják a tojást és más élelmiszercikket, azt búsás ha­szonnal Budapestre vagy máshová szállítják eladás vé­gett. Sok törvénytelenségre, visszaélésre ad ökot a fakiter­melés. Mindezt azért tudják cénáini, mert sem a párt, sem a tanács, de még a rendőrség részéről sem ellenőrzik hatha­tósam — A megvizsgált községek tapasztalatai azt is bizonyít­ják, hogy nem kielégítő az osztááyellenség elleni harc. Némelyek úgy vélik, hogy megszűnt az osztályellenség, a kulák, s azt mondják, nincs ki ellen harcolni. Természetesen nem arról van szó, hogy mestersége­sen szítjuk az osztályhar­cot, vagy mondvacsinált ellenséget keresünk, de le kell leplezni azokat a ku­lák és osztályidegen ele­meket, akik az állam és a párt határozatait, intézke­déseit a maguk spekulá­ciós tevékenységükre akar­ják felhasználni. Nem lehet egyetérteni azzal a helyzettel, hogy néhány ve­zető a mindenáron való meg­békélés politikáját hirdeti, s ezt az osztályellenség úgy for­málja át: »legalább mi, ma­gyarok ne bántsuk egymást«. Saerény, párthű, tehetséges párttitkár dolgosáéit minden faluban A feladatokról szólva Hevesi elvtárs hangoztatta, a járási pártbizottságok felelősségét a falusi pártszervezetek mun­kájáért, kifejtette annak pa­rancsoló szükségességét, hogy a pártszervezetek élén mindenütt szerény, osztályhű, köztiszteletben álló, a helyi viszonyokat jól ismerő, a párt politi­kájáért harcolni tudó, te­hetséges titkár álljon; akik pedig nem felelnek meg eme követelmények­nek, akik nem tudnak a falusi dolgozókkal egészsé­ges kapcsolatot kialakíta­ni, klskinUyoskodnak, pa­rancsolgatnak vagy kor­rumpálódnak, azokat le kell váltani a vezető tiszt­ségből. — A járási pártbizottságok részéről olyan irányú segít­ségnyújtást várnak a falusi pártszervezetek — mondta Hevesi elvtárs —, ami mély­rehatóan elemzi a pártszerve­zet munkáját, és segítséget ad a megfelelő helyi, községi po­litika megteremtéséhez. A termelőszövetkezeti pa­rasztsággal úgy kell fog­lalkozni, hogy érezzék: őket tekinti legszilárdabb bázisának a párt és a kor­mány. Ugyanakkor baráti együttműködést kell ki­alakítani a tsz és egyéni parasztság között; a terme­lőszövetkezeti tagok lás­sák, hogy a ma még egyé­nileg dolgozó parasztok a holnap termelőszövetkeze­tének tagjai. A falusi párt- és tanácsi vezetők, dg minden egyes kommunista érezze kötelessé­gének, hogy minél jobb kap csőlátót tartson az egyénileg j gazdálkodó parasztokkal, be- J „• ,TAq7S71 A Unlta ÄSÄ hall-jjközölte Palmiro Togliattinak, gassanak, s né az ellenségre. A?« olas* Kommunista Part fo- pártszervezetek találják meg J titkárának nyilatkozatát az a lehetőséget a tömegszerveze-1 olasz parlamenti választások- tek munkába állítására, hogy J nM. Togliatti a többi kozott a így is küzdjenek mind a re- {következőket állapítja meg: vizionista, mind a szektás né- J A május 25—26—i választá- zetek megnyilvánulása ellen, í 6ok eredménye — mindenek- küzdjenek az osztályellenség; előtt a kommunista párt győ- ellen, de vessék félre az olyan zelme. nézeteket is, amelyek a jog- 5 Ismét bebizonyosodott, hogy talanul kuláklistára tett kő- ? olyan nemzeti és népi erő va- zépparasztok rehabilitálásé- ' gyünk, amelynek mély gyöke- ban opportunizmust látnak. El- rei vannak a munkásosztály- kell ítélni az ilyen nézeteket, banj a paraszti tömegekben, a mert ezek ártanak a közép- • lakosság középrétegeiben. Fe- parasztokkal való szövetsé- i^k fordultak a nép reményei günknek. A falusi pártszerve- ^ törekvései. Összeomlottak zetek hadakozzanak a nac.ona- 'minden rendú & ü rene_ lizmus, a sovinizmus, írreden-, , . , _, __, ti zmus kiéri kalizmus, a búr-* S.atoknak. anjioknak, a reak- zsoá eszmék ellen, ne en-! ^ fizetett ügynökeinek aljas gedjék el fülük mellett az »kísérletei. ilyen megnyilvánulásokat. I A Part osszeforrottsaga, har­. ♦ ci szelleme, egyseges sikerrel Amikor kemény harcot Palmiro Togliatti nyilatkozata az olasz választások eredményeiről hirdetünk a revizionista, dogmatikus nézetekkel szemben, vigyáznunk kell arra, nehogy minden téves eszmét hirdető embert el­lenségnek tekintsünk. Nem szabad szem elől téveszte­ni, hogy elsősorban a hi­bás nézetek ellen harco­lunk és nem a személyek ellen. Hisszük, a feltárt hibákat] mielőbb kiküszöbölve még állta ki a népszavazás próbá­ját, és még jobban megerősöd­ve került ki belőle. Egy olyan időszakban — folytatta Togliatti —, amikor a kapitalista Európa fölött Franciaországtól kezdve — fe­nyegető felhők tornyosulnak, az Olasz Kommunista Párt vá­lasztási sikere biztosíték arra, hogy országunkban van egy nagy élenjáró politikai tömeg­szervezet, amellyel mindenki­nek számolnia kell, és amely eredményesebben tudjuk moz-iéberen őrködik a béke fölött, gósítani a falu dolgozóit az | Ezután Togliatti a különbö- előttünk álló nagy feladatok J ^ pártok választási eredmé- végreha.itására mondta be-»nyejvei foglalkozott. Hangsú­zottságU másodülkára partbi~ j lyozta, hogy a keresztény de­zottsag masoatitkara. ; mokrata párt szavazatait rész­(Hevesi elvtars beszámoló- ♦, _ ^ j át vita követte, a vita ,a választókra _ gyakorolt mertetésére holnapi számunk-10™^ « szegyenteljes ban visszatérünk.) Jegyházi megfelerrüítesnek, J részben pedig a kormanygepe­zet és a vállalkozók törvény­telen, a választási szabadságot sértő adminisztratív nyomás­nak köszönhetik. Ez ismét megmutatja az állampolgárok­nak, hogy az uralkodó osztá­lyok milyen korlátolt, hamis és kifordított értelemben fog­ják fel a demokráciát. Ugyan­akkor már most megteremtik az egy pártból álló vagy koa­líciós klerikális kormányok megalakításának veszélyét. E kormányok ténylegesen a jobboldali — monarchists és fasiszta — erőkre támaszkod­nának és ezzel Olaszországban is megnyitnák az utat a mély­ségesen reakciós elfajulás fe­lé, a nép akaratával és érde­keivel szemben. A választások — hangsúlyoz­ta befejezésül Togliatti — el­sősorban a következőket bizo­nyították: a kommunisták nél­kül vagy a kommunisták ellen nem lehet megvalósítani or­szágunk politikai és társadal­mi megújulását. Röpcédulák Nissa felett A Figaro úgy értesült, hogy szerdán délután Nizza felett röpcédulákat szórtak le repü­lőgépről. A röplapokon a töb­bi között ez állt: »Algírral és Ajaccoval együtt álljunk ké­szen arra, hogy megakadályoz­zuk azoknak a tevékenységét, akik csak félelmüket, egyéni érdekeiket és tragikus hazug­ságaikat képviselik«. A röpcé­dulák felhívják a lakosságot, hogy hallgassa az algíri rá­diók Egyetlen incidens sem történt a nagy párizsi tüntetés alkalmával Párizs (MTI). A sokszázez­res tömeget megmozgató ha­talmas párizsi felvonulás so­rán és utána egyetlen inci­densre sem került sor a nagy tömeg és az ugyancsak rend­kívüli létszámban kivonult rendőrség között. Ez a tény a tömeg rendkívüli fegyelmezett­ségére, valamint arra mutat, Rogy a rendőrség is szigorú utasítást kaphatott a felvonu­lás ideje alatti teljes semleges magatartásra. Párizsi politikai megfigyelők szerint egyébként nagy je­lentőségű volt a felvonulás azért is, mert ismeretes, hogy Franciaországban és Párizs­ban is továbbra is érvényben van az a kivételes állapotot, el­rendelő törvény, amely min­dennemű utcai felvonulást és tüntetést megtilt. A szocialista belügyminiszter hallgatólagos engedélye nemcsak egyik té­nyezője volt a tüntetés si­kerének, hanem másfelől a tüntetés politikai jellegét is aláhúzza. A szocialista párt megerősödő De Gaulle-ellenes állásfoglalása a belügyminisz­ter magatartásában is kifeje­zésre jutott. Tüntetések, gyűlések, a vidéki nagyvárosokban Szerdán Franciaország szin­te valamennyi nagyvárosában, ipari központjában nagyszámú tömeget megmozgató tünteté­seket, gyűléseket tartottak. Marseiilleben a Bourse Du Travail épületében több ezren gyűltek össze, s elhatározták, hogy csütörtökön hatalmas felvonulást szerveznek a vá­rosban. Nimesben és Monitpellierben több ezres tömeg vonult fel a város utcáin. Liliében a tün­tető tömeg élén a város pol­gármestere haladt. A kom­munista és a szocialista kép­viselők is ott voltak a me­netben. A tüntetők »A fasiz­mus nem jut diadalra!« és »Éljen a köztársaság!« felki­áltásaitól visszhangzottak Lille utcái. Arrasban — ennek a város­nak polgármestere Guy Molleit, a szocialista pórt főtitkái'a! — ugyancsak nagyszabású tün­tetés volt. Nantes éí Rouen városában is több ezer dolgozó tüntetett a köztársaság mel­lett. Clermont-Ferrandban a vá­ros főterén, a Szabadság-téren gyűltek össze: Itt a gyűlés vé­gén határozatot hoztak, s eb­ben a köztársaságot megvédő kormány megalakítását kö­vetelik. Limoges mellett a crouzillei urániumbánya dolgozói szer­dán délben 24 órás sztrájkot kezdtek. A bánya dolgozóinak Az Egyesült Államok mindent elkövet, hogy baráti együttműködést folytasson De Gaulle tábornokkal, ha hatalomra kerül — írja Hightower viszonyát Washington (AP). John M. Hightower, az AP hírmagya­rázója írja: Az Egyesült Államok min­dent elkövet aenaik érdekében, hogy közeli és baráti együtt­működést folytasson De Gaul­le tábornokkal, ha az Francia- ország miniszterelnöke lesz. Hivatalos körökben csütörtö­kön kijelentették, hogy ez az egyetlen politika, amelyet az Egyesült Államok egy szövet­séges állam vezetője iránt folytathat. Nem tudni azon­ban, hogy De Gaulle milyen magatartást . tanúsít majd vetségesekhez való illetően-. Mint ismeretes, Eisenhower elnök szerdai sajtóértekezletén kijelentette, hogy régóta ba­ráti kapcsolatban áll De Gaul­le tábornokkal. »Egyike va­gyok azoknak, akik kedvelik őt« — mondotta. A Fehér Ház és az ameri­kai külügyminisztérium hiva­talos köreinek jelenleg az a vé­leménye, ha De Gaulle minisz­terelnök lesz, esetleg számít­hatnak arra, hogy az Északat­lanti Szövetséget illetően ra­gaszkodni fog a francia külpo­Franciaországnak a NATO szö-litika főbb vonalaihoz. 96 százaléka abbahagyta a munkát. A francia iskolákban pén­tekig tart a pünkösdi szünet.- A pedagógusok országos sza­bad szakszervezete és a tanítók szakszervezete felhívással for­dult a francia pedagógusok­hoz, hogy sztrájkoljanak pén­teken, a szülőket pedig fel­hívták, hogy ezen a napon ne küldjék gyermekeiket az is­kolába. Politikai tárgyalások az Eiysée-palotában René Caty köztársasági el­nök szerdán este 10 órakor el­sőnek Vincent Auriol volt köz- társasági elnököt kérette ma­gához. Húszperces megbeszé­lésük után nyilatkozattétel nélkül távozott az Elysée-pa- lotából Coty hivatali elődje. A köztársaság elnöke ez­után Le Tröquert, a nemzet­gyűlés elnökét és Monnervil- le-t, a köztársasági tanács el­nökét hívatta. A köztársasági elnöki pa­lota udvarán rendkívüli az iz­galom. Újságírók, filmesek, fényképészek százai rajzanak. A iegellenitmondóbb hírek kel­nek szárnyra, a legellentéte­sebb kommentárok kísérik az Elysée-palotába érkező politi­kusok tárgyalásainak jelentő­ségét. A rögtönzött kommentárok­ban felvetődik a nemzetgyűlés feloszlatásának lehetősége (és erre némi alapot ad a francia parlament elnökének újbóli látogatása az Elysée-palotá- ban), a népszavazás, a nem­zetgyűlés centrumában vagy baloldalán helyetfoglaló egyik politikus miniszterelnöki meg­bízatása, s továbbra is De Gaulle tábornok miniszterel­nöki jelöitetése. Tűzharc Belrutbon Beirut (MTI). Mint a Reuter jelenti, szerdán éjfélkor Beí­rat utcáin heves tűzharcban csaptaik össze a hadsereg ka« tónál a felkelőkkel. A hadsereg páncélosokat vetett be a fel­kelők ellen. A tüzelés kb. haj­nali 3 óráig folytatódott, az­után ismét csend borult a vá­rosra, amelyben szigorú kime- nési tilalom van érvényben, A francia sajtó a szerdai eseményekről Párizs (MTI) A francia bal­oldali sajtó vezető helyen ad hírt a szerdai párizsi nagy antifasiszta megmozdulásról, a köztársaság védelmére felso­rakozott dolgozók százezreinek tüntetéséről.- - Az Humanité megállapítja, hogy ezzel a tün­tetéssel a kommunisták, szo­cialisták, a köztársaság hívei kifejezték közös akaratukat: nemet mondanak De Gaulle- nak, nemet mondanak a fa­sizmusnak. Az Humanité közli a Fran­cia Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának nyilatko­zatát: »Párizs népe egy lenyűgöző megmozdulással megmutatta törhetetlen akaratát, hogy megvédi a köztársaságot és etltorlaszoija a fasizmus, va­lamint a személyi hatalom út­ját. A tüntetés a legszélesebb antifasiszta egység jegyében zajlott le. A Francia Kommunista Párt politikai irodája elítéli az újabb mesterkedéseket,, ame­lyekkel megkísérlik megnyitni, a hatalom útját a polgárhábo­rú tábornokai előtt. A párt fel­hívja a munkásosztályt, a köz­társaság minden hívét, adja bizonyságát növekvő éberségé­nek, erősítse meg és bontakoz­tassa ki akcióját és egységét. A fasizmus nem jut diadalra!« A szocialista Populaire be­számolójának hangja szinte semmiben sem különbözik az Humanitétől. Az óriási párizsi tüntetés si­kere szemmel láthatóan nyug­talanítja a jobboldali sajtót, amely a belügyminiszter elleni dühét és félelmét támadások­ban vezeti le. A jobboldali és a polgári sajtó azt reméli, hogy rövid időn belül létrejön De Gaulle kormánya. A De Gaulle tábo­rába tartozó sajtó hírmagyará­zatai mind a szocialista párt ellen irányulnak. Támadják a pártot, amelynek ellenállása késlelteti a tábornok kormány­ra kerülését. A Combat azt az értesülését közli, hogy »algíri katonai ható­ságokhoz közel álló körökben pillanatnyilag kizártnak tart­ják azt a lehetőséget, hogy va­lamely alacsonyabb katonai parancsnok kísérletet tegyen közvetlen akcióra az anyaor­szágiban«, A KÍSÉRTÉS Csendesen köszöntem, és le­ültem az asztalhoz, amelynél egy férfi újságot olvasott. A pincérnőnél kismenüt ren­deltem. Evés közben bele­belepillantottam asztaltársam újságjába, átfutottam az újság hátlapján található címeket. Erre ő letette az újságot, és barátságtalan hangon csak ennyit mondott: »Legyen szí­ves, vegyen magának újságot, ha olvasni akar!-« »Bocsánat« — feleltem za­vartan. A barátságtalan férfi még morgott valamit, aztán to­vább olvasott. Hirtelen letette a lapot, elővette zsebkendőjét, és háromszor beleiüsszentett. Már a nyelvemen volt az »egészségére«, de visszafojtot­tam. E pillanatban a zsebken­dőből egy bankjegy esett ki és hullott az asztal alá. Rendes körülmények között figyelmeztettem volna a fér­fit, de ez esetben: nem! Miért kezdjek ki vele, hátha megint rám mordul. Tehát némán hátradőltem a székemen, rágyújtottam egy cigarettára, és félszemmel fi­gyeltem harapós asztaltársa- mat. Az körülményesen meg- törölgelte a bajszát, beletrom­bitált a zsebkendőbe. nehéz­kesen felkelt és a mosdó felé indult. Na, gondoltam magamban, amikor a férfi visszajött, most majd észreveszi az elvesztett bankjegyet. A vendég tény­leg az asztal alá pillantott, de nicsak, úgy tett, mintha sem­mit sem látott volna: csak megigazgatta székét, leült és tovább olvasott. Érdekes. Itt valami nincs rendjén! Nem kétséges, hogy észrevette az asztal alatt fekvő bankjegyet. Talán kí­sértésbe akar hozni? Egyszerre csak — nem akar­tam hinni a szememnek —, a vendég bal lábával óvatos mozdulatot tett. Talpát lassan előrecsúsztatta, majd elfordí­totta a sarkát, aztán ezeket a mozdulatokat észrevétlenül egész addig ismételgette, míg cipőjével a bankjegyet teljesen el nem takarta. A bankjegy most már nem volt látható, az ember pedig úgy ült ott, mintha semmi sem történt volna; nagy füstfelhőket ere­getett Virginiájából, és ren­dületlenül olvasta újságját. Hirtelen nevetési inger fo­gott el. Hiszen asztaltársam minden ravaszságát igénybe veszi, hogy ellophassa saját pénzét! Ereztem, hogy a férfi figyel engem, azt hiszi, hogy a bank­jegy az enyém. Most már igyekeztem azt a látszatot kel­teni, hogy a pénzt valóban én vesztettem el, Előhúztam a pénztárcámat, kinyitottam, a fejemet csóvál­tam, majd elgondolkozva is­mét zsebretettem. Aztán elő­vettem levéltárcámat, bele­néztem minden egyes reteszé­be és gondterhelt arccal csúsz­tattam vissza kabátomba. Köz­ben többször az asztal alá néztem, mintha keresnék va­lamit. Végül kérdő pillantást vetettem asztaltírsamra. A férfi nem moccant, de hom­lokán apró verejtékcse ppek jelentek meg. Az óra kettőt ütött, a pin- cérnö az asztalunkhoz lépett. »Megjött a váltás. Kérem, fi­zetni.« Asztaltársam összehajtogat­ta az újságot, előhúzta pénz­tárcáját és kinyitotta... Megdöbbenve tette le az üres tárcát az asztalra, elő­vette kabátzsebéből és gyorsan végigtapogatta a zseBkendó- jét. Izgatottan végigkutatta többi zsebeit is, de hiába keresett. » A fene egye meg«, tört ki belőle, amikor végre ráesz­mélt a valóságra, »hiszen ez az enyém«. Hirtelen mozdulattal le­vette lábát a bankjegyről, fel­emelte és átnyújtotta az el­képedt pincérnőnek. Tízfran­kos bankjegy volt. Aztán fel­állt, vette kalapját, felöltőjén, és megszégyenülten távozott,,,

Next

/
Thumbnails
Contents