Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-29 / 125. szám
SOMOGYI VfiPLAP 3 Csütörtök. 1958. május 29. Kötbérezzünk, ne kötbérezzünk ? íPár£oSH3,lc Idilli Hányszor vitáztak erről az i vagy jégverés érte, olyannyira, elmúlt esztendőben és még most is a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központnál. Sokszor előfordult ugyanis, hogy a dolgozó parasztok, szakcsoportok a szerződés ellenére sem szállítottak le határidőig, de még ezután sem terményeiket. Helyette sógorság, komaság, jó baráti kapcsolatok kihasználásával legtöbben pecsétes írást hoztak a tanácstól, mellyel szinte egyöntetűen azt igazolták: földjüket — amelyről a szerződéses növényt akarták szállítani, — elöntötte a víz, hogy azon minden törükrement. — Ez leginkább a vöröshagymánál tapasztalható — mondja Küher János, a MÉK igazgatója. — A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a termelők szívesen szerződnek erre a növényre is, de amikor úgy találják, hogy a magánkereskedőnél többet kapnak a hagymáért, felrúgják a szerződést, és máshol értékesítik. Ilyen példánk sajnos akad nem is egy. Az elmúlt esztendőben volt egy gazda Balatonszárszón, akivel egy hold vöröshagymára szerződtünk. NegyA% ugrvnómuH tanácsa Mikor kaszáljuk a rétifüveket ? A rét növényzete többféle pázsitfűből és pillangósvirágú növényből tevődik össze. Ezek a különböző fűfélék nem egyidejűleg virágoznak Éppen ezért igen fontos a széna meny- nyiségének és minőségének szempontjából a kaszálás legjobb időpontjának megválasztása. Általában azt a hibát követi el sok gazda, hogy megvárja, amíg a füvek elvirágzanak, és csak azután kaszálja le rétjét. Ez a helytelen eljárás nagy tápanyag-veszteséget okoz, mert az ún. vezérfüvek már magot érlelnek, száruk megfáso- dik. Az ilyen fűből készült szénát az állatok nem szívesen fogyasztják. Réteken a kaszálást akkor kell megkezdeni, amikor a vezérnövények — többségben lévő szálfüvek — virágoznak. Célszerű a tenyész- és növendékállatok részére készülő szénát még a vezérnövények virágzása előtt lekaszálni. Törekedjünk arra, hogy a széna szárítása és behordása közben meg ne ázzék. Ezért termelőszövetkezeteink fordítsanak nagy gondot a kaszálás és gyűjtés gépesítésével a munkák gyors elvégzésére. Minden napot, a nap minden óráját ki kell használni a szárítás gyors és szakszerű végzése mellett a veszteség csökkentésére. A gépi kaszálásnak nemcsak az az előnye, hogy gyorsabb, mintha kézi kaszával dolgoznánk, hanem az is, hogy a levágott fű egyenletes, vékony réteget képez, s így a száradás is gyorsabb. Ha a füvet kézi kaszával vágjuk le, akkor a vastagabb rendeket rázzuk szét, hogy a száradást meggyorsítsuk. Ne várjuk meg a széna teljes megszáradását, hanem a rendek megforgatása után 1—2 nappal gyűjtsük hajtásokba, hogy a széna ebben az állapotban még tovább száradhasson. Az összegyűjtött hajtásokat még aznap vagy a következő napon ló- vagy kézi-gereblyé- vel csomókba gyűjtjük, majd pedig petrencébe rakjuk. Egykét nap múlva kezdjük meg a széna behordását, nehogy pet- rencében megázzon, és a petrence vagy a boglya helyén a gyep kipáljon. Ha a szénát az eső renden érné, a vastagabb rendeket fel kell lazítani, illetve szét kell teríteni, hogy mielőbb kiszáradhasson. Ha a petrence ázott meg, akkor azt csak nagyobb beázás esetén bontsuk szét, éspedig úgy, hogy a talaj felszáradása után újból visszarakjuk. A füvek időbeni kaszálásával, jó szárításával és gyűjtésével nagymértékben javíthatjuk a széna tápértékét. Késedelem nélkül fogjunk tehát hozzá a fűkaszáláshoz a réteken, utak mentén, a vasúti töltéseken és az erdei tisztásokon egyaránt. WEBER ENDRE ven mázsa terményt kellett volna átadnia nekünk. Mondanom sem kell, hogy eddig még egy fejet sem kaptunk tőle. A termelő először azzal védekezett, hogy későin kapta meg a dughagymát, aztán meg vízrá- futásra és jégverésre hivatkozott — tanácsi igazodással. Kivizsgáltuk ügyét, és megtudtuk, hogy sem az első, sem az ezt következő indoka nem állja meg a helyét. A dughagy- mát minden szerződő fél — így ő ús — időben megkapta, s a hagymát másnak adta el. — Miért nem élnek a szerződés adta jogaikkal, miért nem hajtják be az ilyen termelőkön a kötbért? — Megtesszük mi azt is, de őszintén szólva nem szívesen. Ha egy gondatlan, szerződést megszegő termelőt ugyanis megkötbérezümk, ennek híre egy na,p alatt végigfut a falun. A gazd-a miniket szid, pedig tudja, hogy igazunk van, s allanünk bőszíti a többieket is. Azok aztán a következő szerződéskötéskor azzal állnak elő: mi szívesen szállítunk a MÉK- nek terményt, de nem szerződünk, mert ha véletlenül nem sikerült a termés, nyakunkba akasztják a kötbért. Az viszont baj nekünk, ha kevés szerződést tudunk kötni, mert nem számolhatunk biztosan előre. így a szerződéskötések érdekében valóban a lehető legritkább esetben folyamodunk a kötbérek szigorú behajtásához. A tapasztalatból adódó aggodalmak ezek. Ennék ellenére azonban az a véleményünk, nem szabad határozatlanságot, elnézést mutatni a kötbérezésnél. A szerződést megszegő termelő ugyanis már eleve megkárosítja az államot akkor, amikor terményét a magánkereskedőnek adja'el, vagy a Pi* acon értékesíti, holott az állam számít erre a növényre. Ne a nép érdekében — ez a pedagógus kötelessége M épköatársaságunk minisztertanácsa ' ' határozata értelmében június 1-én, vasárnap tartják meg hetedszer a pedagógusnapot. A pedagógusnap célja az, hogy kifejezze és növelje dolgozó népünk megbecsülését a pedagógusok iránt, »•irányítsa egész dolgozó népünk figyelmét a nevelői munka fontosságára, serkentse a pedagógusokat további becsületes munkára, oktató-nevelő munkájuk színvonalának állandó emelésére.« Pedagógusnak lenni gyönyörű hivatás. A pedagógus a legnemesebb anyaggal, a mindenre fogékony gyermeklélekkel dolgozik, azt formálja, alakítja, gazdagítja. Minden időben szép hivatás volt, de különösen szép ma, amikor az új eszmék által áthatott emberek alkotását, formálását bízták ránk. Munkánktól függ jelentős mértékben, hogy az új generáció lesz-e olyan művelt és tisztánlátó, hogy megértse és alkalmazza a leghaladóbb tudomány szavát, mely pártunk politikájában nyilvánul meg; lesz-e olyan elvhű és harcos, hogy ne hagyja magát a helyes úttól eltéríteni, ne torpanjon meg a nehézségek előtt, hanem szilárd elhatározással építse a szocializmus M agy arországát. A gyermek tanításának, tudatuk alakításának, jellemük megedzésének magasztos feladatát csak akkor oldhatják meg a pedagógusok, ha szilárd meggyőződésből fakadó lelkesedéssel dolgoznak, ha a gyermek iránti mérhetetlen szeretet, a mindenoldalú nevelésért való lankadatlan fáradozás, a nevelői hivatáshoz való példamutató hűség jellemzi munkájukat, ha Pestalozzihoz hasonlóan politikus pedagógusok lesznek, aki büszkén vallotta: »Beárulom magamat: pártos vagyok a nép érdekében.« Pestalozzi pedagógiája korának meghatározott társadalmi, politikai és szellemi adottságaiban gyökerezik, a mi hivatásunk azonban a szocialista forradalom korának pedagógiáját képviselni és annak útját egyengetni. Ma megvalósult már mindaz, ami Pestalozzinál csak utópikus óhaj, a távoli jövő álomképe lehetett. Ezért napjaink pedagógusának az a feladata, hogy a haldokló, régi társadalom vádlója és a születő új társadalom hirdetője legyen. Ami minden pedagógus számára időtálló fi, gyelmeztetés és kötelesség, az éppen Pestaloz- hagyja hát a MÉK, hogy újabb J ^tvallása: »Pártosnak lenni a nép érdekétetemes pénzösszegeket is ki-j Ez ^ jelenti; nincs és nem lehet pedag6giai vehessenek zsebéből azáltal, \ tevékenység, amely elszigetelt a kor politikai, hagy a szerződés megszegd- J gazdasági és társadalmi feladataitól és szükséért még a neki megjáró köt-ihleteitől, amely állítólag mint politikamen,,, ... , ... Jtes semleges tevékenység a távoli szellemi bért sem hajtja be rajtuk. f térben megy végbe. Az ifjúság nevelése és ok- Ha továbbra is ilyen élné-^ tatása azt jelenti: szívvel, tetteinkkel és kéz- zően bánik a MÉK a közösségi zel egyaránt helytálljunk, politikusok legyünk, pénzével, anyagi javaival, so e2. “f jelenti: nyíltan nézzünk szemébe ta- . ’ é Hitványainknak es dolgozo népünknek! hasem tudja a szerződéseket be- \ tartatni. Pedig a cél végered-5 Ifjúságunkat szocialistává nevelni: ez a menyben az, hogy minél ha- S . 'központi feladat, amelyet meg kell ol- J J dánunk. Ezt a kötelességet alhtja élénk es az marabb olyan termelogardatf jsk0]a ej£ államunk, munkásságunk és paalakíthassiunk ki a szerződést' kötőik közül, akikre mindenkor ( lehet számítani. TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT*T'iTTfyfTT*TTTTTTTT«,TTTT»TTTT TTTTYTTTTYTTVTTTTTfTTTTYTTTTTTTTTTTTTTT ( — Majd a rosseb! Ki az a tanéttó! Hát má mink legyünk kódusok, ű meg csak zsebőjön?! — Fizessen az Isten! — Hát majd már az utolsó tikunkat is a mestömek agy- gyuk? — Emmá sok! Gyalázat! Szé- gyön! Az ejen embör ne mön- jön mestömek! — Bezárassuk az oskolát! Úgyse sok a gyerök! A mester sápadtan s ajkát rágva állt a dühödt tömeggel szemben, amelyből csak torzult szájakat és kipirult, hullámzó kobakokat látott, meg itt-ott hadonászó kezeket. Mellette a kurátor állott politikus képpel: hogy a tanító is azt vélje, ő a fizetésemelést akarná, de a nép is azt, hogy csak kényszerűségből áll a tanító mellett. Mikor a zsivaj kissé megszűnt, a tanítónak sikerült elordítani, hogy ő is beszélni akar, s erre meghallgatták, úgyis hiába tépi a torkát. S a tanító felindulva, reszkető hangon s tűzbeborult képpel beszélt. — Nem hinném, hogy maguk közt akadna csak egy is, aki soknak tartaná a fizetésemet... Maguk tudják, mennyi, maguk fizetik. Nem tudok belőle ru- házkodni... — Járjon a régibe ... — Nem tudok venni semmit, amire egy kultúrember- nek szüksége van ... — Menjen kapálni maga is... — Akkor ki tanítaná a maguk gyermekeit, ha én kapálnék? ... — Nem is kell. — Jobb, bár gyerök se lende! — És higgyék el — folytatta a tanító megalázva és keserűen —, hogy nem jönnék elő ezzel a fizetésemeléssel, hiszen láttam a pap példájából, hogy maguk inkább nem választottak papot, csak a lukmát ne követelje, most ott a templom üresen. — Nem is kell. Inkább a disznóknak adjuk a kukoricát. — Hát a k.. ,-ak meg ki is tértek. — De mondom, nekem ez elég intő példa. Most azonban legyen egy kis szívük, gondolják meg, maguk házasemberek, némelyiknek gyereke is van. .. .Gondolják meg, ha megházasodok, hogy élek a fizetésből? Pár percnyi csend támadt a tömegben. — Nem házasodik a tanéttó úr — bizakodott egy asszony. — De, igenis, házasodok. Azért kérem, könyörgök maguknak, tegyék lehetővé, hogy asszonyt hozhassak a házhoz. Nem élhet az ember így, mint a kivert kutya, egyedül. Asz- szony kell, aki gondomat viselje, maguk is beláthatják... Elhallgatott. A teremben izgatott csoszogás, zúgás támadt. Eleinte nem lehetett érteni semmit, később azonban tisztábban és világosabban vált ki a közvélemény állásfoglalása ebben, a tanítóra olyan kényes és érzékeny ügyben. Hangok emelkedtek. — Eddig is jó volt neki egyedüL — Ha neki magának is kevés, minek házasodik? — Van asszony elég, keres- sön, talál házasság nélkül is. — Hát eddig hogyan élt? A tanító hallgatta. Aztán megint beszélni kezdett, csakhogy a veszni kezdő fejsze nyelét Is utánadobhassa a növekvő árnak. — És ha most még el is tengődnénk valahogy ketten, de ha gyerek születik... Ha gyerek lesz... Esetleg kettő is ... Annak ruha kell, cipő kell, kenyér kell. Szinte rikoltozott a hangja. Erre aztán tetőpontját érte a kavarodás. Mindenki beszélt. Sokan a mellüket verték. — Hát osztán mink tartsuk a mestör gyerekét? Azért fizessünk, hogy a mestör gyerö- köt szaporétson? — Magunknak se kell a gyerök, osztán űneki meg azér adjunk sok drága búzát, kukoricát, sunkát, pénzt. — Bezárassuk az oskolát! Nem fizessünk! Nincs pap, ne legyön mestör se! — Hát! A rosseb! Mink dó- gozunk, a pógár nyög máma, a tanéttó meg házasoggyon a mi bőrünkön! Azt má nem! A tanító csak állt a fojtó, szédítő zűrzavarban, mindenki bátran kiabálhatott, hisz úgyse lehetett számontartani, ki mit mond... És érezte, hogy tervei, álmai összeomlanak, és düh facsarta a szívét, és bosz- szút szeretett volna állni rajtuk, és szemét könny és vér- tódulás kápráztatta... — Nézzék ... emberek! Ide- hallgassanak! Értsék meg, emberek! De szavai elvesztek a füstben, mely a petróleumlámpa fényét ködbe takarta, s nem válaszolt neki a zűrzavarban senki. rasztságunk, mert egykor fiainknak és leányainknak kell folytatniuk és betetőzniük azt, amit apáik, anyáik, nagyszüleik áldozatos harcban megkezdték. Az iskolában nekünk kell felvérteznünk az ifjúságot azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyekre később a szocialista termelés és kultúra uralásához szüksége lesz. Mindannyiunknak az a feladata, hogy az első tanítási naptól kezdve sok éven át a siker nagy lehetőségeinek tudatában tervszerűen a szocializmus optimista, merész építőjévé neveljük fiainkat, leányainkat. Ezt a feladatot azonban még nem minden pedagógus ismerte fel világosan. Nem látja mindegyik, hogy a tisztán formális tudás-átadás nem elegendő, mert itt elsikkad a lényeg, az, ami az ifjú jövője számára maradandó értékű, ami az iránytű számára: az a tudásból eredő képesség, hogy a fejlődés törvényszerűségeit felismerje, és a világot helyesen szemlélje. Mit ér az oktatás és képzés, dicséret és szorgalom az iskolában, ha szaktárgyakban meglévő erők nem hatnak az ifjúi szívben és fejben a szocialista öntudat és a szocialista erkölcs fokozatos, de állandó fejlődése érdekében? A hetedik pedagógusnapon megyénk több száz kitüntetett és jutalmazott pedagógusát ünnepeljük. A párt és az állam, a dolgozó milliók őszinte megbecsülése nyilvánul meg a legkülönbözőbb formában. Szülők és gyermekek meleg szeretete veszi körül azokat, akik egész életüket a tudás terjesztése szép munkájának, az oktatásnak és nevelésnek szentelik, akik eredményesen dol- y goztak az ifjú szocialista nemzedék képzőid sén. Nem titkolhatjuk el azonban azt sem, hogy iskoláink nevelőinek befolyása az ifjúságra nem érvényesül megfelelően. Ennek egyik oka abban a tényben keresendő, hogy vannak még pedagógusok, akik nem értik meg azokat a következtetéseket., amelyek a szocializmus építése során adódnak a tanítói tevékenység számára. A tanító magatartása az ifjúság szocialista nevelésének eredményessége szempontjából döntő jelentőségű. Aki szocialistákat akar nevelni, annak magának is szocialistának kell lenni. Aki viszont mint pedagógus a maga számára személy szerint elutasítja a szocializmus útját, a legjobb szaktudás mellett sem tudja egyetlen tanulóját sem szocialistává nevelni, mert «a tanító nem lelketlen útjelzőtábla viharvert felírásokkal, amely az útkereszteződéseknél áll és az irányt mutatja.« Ha meg akarja nyerni tanulóinak bizalmát, akkor szavainak és tetteinek egyezniük kell, akkor tanulóinak élén kell járnia az úton, akkor mindennek világosnak kell lenni előtte. Ezt azonban még nem mondhatjuk el minden pedagógusról. Ahogy iskolánk a társadalmi fejlődésnek folyamatában maga is továbbfejlődik, úgy kell a pedagógusnak, mint a munkás-paraszt állam állami funkcionáriusának továbbfejlődnie, ha meg akar felelni új feladatainak. Ma az iskolapolitikánkban olyan helyzeteit értünk el, amelyben már a jó szakmai tudás, pusztán csak a külső viselkedésben megnyilvánuló lojalitás népi államunk iránt nem elegendő ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassunk. Ifjúságunk szocialista nevelése sokkal inkább pozitív, igenlő beállítottságot kíván tőlünk, nevelőktől államunk nagy céljai, a szocializmus építése iránt; a szavak nem elegendők. A pedagógus e beállítottságának szakmai tevékenysége egész irányában, s a tanulói és a nyilvánosság előtt tanúsított egész magatartásában kell testet öltenie. A nemzetközi politikai feilődés azt az erkölcsi kötelezettséget rója ifjúságunk minden nevelőjére, hogy a szocialista nevelést leg- sajátabb ügyévé tegye. Csak az járul hozzá nemzetünk további felemelkedéséhez, aki mint tanító a békéért és a szocializmus fejlődéséért dolgozik. Aki ebben a szellemben neveli az ifjúságot, csak az felel meg mint pedagógus a nagy kötelességének: a rábízott ifjak életét védeni, s az emberiségnek, a haladásnak és a humanizmusnak szolgája, úttörője lenni; P ben az értelemben kell állást foglalniuk pedagógusainknak s kell leküzdeniük a semleges álláspontot. Ez azonban azt is jelenti, hogy le kell küzdenünk az oktatás és nevelés elszigetelődését korunk nagy politikai harcaitól. Megköveteli, hogy mi, nevetők még jobban a szocialista építés ipari és mező- gazdasági problémái felé forduljunk. Parancsolólag előírja, hogy le kell küzdeni a sok pedagógusnál még megnyilvánuló politikamentes álláspontot, és ezek a pedagógusok kapcsolódjanak a Népfront munkájába. Megköveteli, hogy valamennyi nevelő hű legyen munkás-paraszt államunkhoz, s lelkesítse ifjainkat, leányainkat a szocializmus fennkölt eszméire. Megkívánja, hogy ifjúságunk politikai és ideológiai nevelését úgy, tekintsük, mint fő láncszemét oktatási-nevelési munkánknak. Tudjuk, hogy pedagógusaink között vannak ateisták, vannak, akik vallásosak, vannak, akik az MSZMP tagjai, vannak, akik pártonkívüliek. Nem gondoljuk, hogy ezeket a pedagógusokat néhány év alatt »dróton lehet rángatni.« Ezért nem gondol államunk arra, hogy káros kényszert gyakoroljon pedagógusainkra. Egyet azonban világosan kell látni: népi demokráciánkban a politikai és gazdasági viszonyok félreérthetetlenek, az út a szocializmushoz világos, munkás-paraszt államunk követelményei a pedagógusokkal mint állami funkcionáriusokkal szemben szilárdan körvonalazottak. Ezért az összes pedagógustól — bármilyen különbségek legyenek is közöttük — feltétlenül elvárja népünk, hogy pártosak legyenek, éspedig pártosak a nép érdekében! P estalozzi a szörnyű feudális abszolutista * viszonyok között pártosan szállt síkra a népért, s határozottan a haladás oldalára állt. Milyen könnyű ezzel szemben ma, népi demokratikus köztársaságunk szocialista viszonyai között jó szocialista pedagógusnak lenni, vagy azzá válni. Megvan minden lehetőségünk, hogy tovább fejlődjünk, a hiányokat pótoljuk, hogy világos, tudományos ismeretekhez jussunk; ennek eredményeképpen pedig könnyebben teljesíthetjük teljes mértékben az állam által a pedagógusokkal szemben támasztott magas oktatási és nevelési kötelességünket: a szocialista ifjúság nevelését Feladatunk, hogy most minden iskolában kitartó, meggyőző munkával és termékeny vitával megvalósítsuk munkánkban a szocialista elvet Ez annál gyorsabban történik; mennél jobban megvitatjuk a pedagógusokkal való politikai, ideológiai foglalkozást, és mennél jobban megtanulják az igazgatók és pedagógusok: hogyan biztosítsák a maguk számára a munkásosztály és az összes valóban haladó erők támogatását. Munkás-paraszt államunk minden elképzelhető támogatást megad a pedagógusok munkájához. A nevelő ma olyan megbecsült helyet foglal el, mint azelőtt még soha. Nálunk ma már valóság, sőt magától értetődő lett sok minden, amiért legjobb pedagógusaink: Tavassy, Táncsics, Czabán és a többiek a múltban hiába harcoltak; A hetedik pedagógusnapon a jutalmazott ' * és kitüntetett pedagógusokkal együtt megyénk összes nevelője vésse jól emlékezetébe, hogy a népet felkarolni — mint Pestalozzi tette —, az ifjúság számára vidám, békés életet teremteni, szocialista ifjúságot nevelni: ehhez minden pedagógusnak valóban állást kell foglalnia a nép, a munkások és parasztok mellett, akik 1945 után hozzáláttak; hogy népünk — benne a pedagógusok — útját is a jobb jövő felé egyengessék; KOCSIS LÁSZLÓ w
