Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

Vasárnap, 1958. május 4. 2 SOMOGYI NÉPLAP EGYEDÜL INDULT EL l ► t i ► r * Sophia 'Lorenhez? — nem tudni pontosan, kihez, de any- ► nyi bizonyos, hogy nem téved­LÁTOGATÁS' A KAPOLY! SZABADSÁGBAN Húsz család negyvennégy tagja a házigazda. A sok, sike­resen megvívott hétköznapi küzdelem eredményeit büszke örömmel mutogatják az id sereglett nyolcvan főnyi látogató­nak. Látszik, jól esik a kapclyi Szabadságnak, hogy ilyen szép számmal eljöttek hozzájuk ezen az április végi vasárnapon. Az ember ugyanis úgy uan a dologgal, hogy a meghívót'ol­vasva mérlegelni kezdi, mi érdemesebb: elmenni vagy otthon maradni. A nágocsi Uj Hajnal az utóbbi megoldást válasz- ► netk azok, akik Papp Gizit a tóttá. Testvérszövetkezetének, a Rákóczinak öregjei viszont ► koromfekete hajú, baba arcú a fiataloknak azt mondták: délelőtt gyertek velünk Kapolyra, »olasz nőkhöz hasonlítják. Úgy délután és este pedig körülnézhettek itthon a búcsúban, és J látszik, hogy nemcsak a napsü- ténófa perdülhettek jókedvetekben. S a vezetőkkel, a köny- ftötte Itáliában, hanem So- velőitel együtt autóra ültek a nágocsi gyerekek és lányok, £ mogyváron is nőnek, élnek köztük Juhász Lajcsi, Biró Kati és Jolán, Kutasi Bözsi, meg E filmvászonra illő szép lányok. Földvári Kati. E • • • ^ em, nem..., már De itt van Zaláról a szakcsoport elnöke és Andocsról, Tabröl, Bedegkérről számos szövetkezeti és egyéni paraszt. % Petrus József somogymcggyesi tanácselnök tizedmagával — tsz-tagokkal és egyéni gazdákkal vegyesen — jött el a szomszédokhoz. A FALUTÓL A VÁROSIG * Ha nyitott szemmel jársz, figyeled a várost, találko- J zo1 olyan emberekkel, akiknek mozdulataiból, elejtett szavaiból a falvak fiaira, lányaira ismersz, öltözetük, életmódjuk semmiben sem. különbözik. űzőkétől, akik a városban látták meg a napvilágot. Itt vannak, élnek, és gyermekeik tán azt is elfelejtik majd, hogy apjuk, vagy anyjuk egykor a falvak, puszták levegőjét szívta. ► nem Sotnogyváron élek! —■ f szól közbe. £ — ... Bocsánat, én sem aka­E rom elmismásolni az adatokat: EPapp Gizi Kaposvárott él, de E ennél többet is mondhatok ró- Ela: itt is dolgozik. Azt gondol­ná az ember, hogy gyors- és gépírótanfolyamot végzett csi­A miklósi Vörös Csillag egyik küldötte meg is jegyzi érkezéskor: »Hallottuk, hogy a kapolyiak előbbre vannak, _ . „ mint mi; ezért láthatnak ma itt bennünket.« Idős — mint ► nos kislánnyal nem is taláikoz- tnondja —, hatvanhárom esztendős parasztember nézelődik ► hatna másutt, mint valame- cz istállóban. Jobb karját megbénította valamilyen baj, cek- ► lyik hivatalban, akták között kerét bal kezében fogja. Máj bácsi Kiesen lakik, földjének E tubáivá. Dehogy. Hol van már mái viseli gondját, ö meg a Darány pusztai gazdaságban a világ, amikor azt hitték a kapott olyan munkát, aminek »félkézzel« is meg tud felelni. Eitalok, hogy csupán az író- — Jártam■ nagyobb istállókban, ahol benn volt az önitató — E asz^a^ boldogít. Ha így volna, gondolkodik hangosan azzal a céllal, mintha a technika fel- E nem mondaná olyan mo- karolására akarná serkenteni a közös állatállomány tulajdo- E solyogva a szemembe, hogy ezt nosait. A szerény szavú buzdítást megérti a Szabadság egyik E a finommechanikai festőmű- tagja: — Nekünk is az a számításunk. Csak hát ahhoz meg E helyt meg nem cserélné sém­ii fejőgéphez, a vízszivattyúhoz villany kellene. A jövő esz- - náféle könw-aktamolv állás­iéiul őre ígérték a beszerelést. Reméljük, nem csalódunk. Hi­szen fél kilométerre sincs tőlünk a magasfeszültségű áram. Az úgyszólván semmiből — pontosabban az állam hat­hatós segítségével beszerzett egész istállónál szarvas jószágon nemcsak Keresztes Andor járási főállattenyésztő járatja végig nevető szemét, hanem a vendégsereg is. Hófehér falak, patyolattiszta tehenek és borjak — elismerésre késztető lát­vány. Csak öregbedik a dicsőség, amikor ki-ki megtudja, hogy az egyik állatgondozó szoknyát visel: Holota Gézáné két kisgyermekét egyedül neveli, s kenyérkereső posztján hajnaltól késő estig »férfiasam« helytáll. Talán munkája le­becsülésének venné Sárköziné, ha a magtárt látatlanul hagy­nák. A tengeri, a kukoricadara. a korpa — egyszóval az ösz- szes szemes- vagy garatot megjárt abraktakarmány — példás rendben tárolása válóban takaros asszonyi gondosságra vall Az istálló és magtár épülete előtt zöldfestésű, gumikere­kű GS-vontató áll pótkocsijával összekapcsolva. — Lám, ne­künk ilyen gépünk is van, nemcsak Zetorunk — ezt a be­mutatási szándékot látjuk abban, hogy ilyen előkelő helyen horgonyzott le a traktor, hadd vegye kereszttűzbe meg­annyi fürkésző szempár. Bite István elnök szentül állítja: olcsóbban dolgozik a saját gép, mint az állami. Igen, az eddigi tapasztalat nem mordat vele mást. De a Hofherr sem marad örökké új — a használódás koptatja azt is! A főjavítás meg a generálozás pedig nem filléres mulatság! Várjunk tehát a számvetéssel — javasolja az egyik látoga­tó, aki egyébként nem gépállomási ember, s ezért nem »ha­za beszél«. Á sertések jobbak is lehetnének. Több malac futkároz­E miféle könyv-aktamoly állás- Esal. Arról nem is akar beszél- Eni, hogy a hivatalnokok kere- E setben sem tesznek túl rajtuk, E munkásokon. Sőt! Mert ugye E ez sem utolsó szempont, külö- E nősen akkor, amikor férjhez­► menetel előtt áll valaki, pedig ► hát... No, ne titkolódzunk: ► Gizinek vőlegénye van, vérbeli ► városi hivatalnoikfiú, aki ► ugyancsak nem mondja neki ► azt, hogy márpedig egy *me­► lés« lánnyal nem tárgyal há­► zassági ügyekről. Mert az igaz­ság az, hogy Gizi már mun­káslánynak vallja magát. És nagyon megértem, amikor ki­csit büszke is arra, hogy a szo­cialista társadalom vezető osztályához tartozik. Ezért ér­dekli annyira az üzem sorsa, jövője, a termelés menete. Ezért hallgatja igazgatóját — amikor az üzem feladatairól beszél — olyan • élvezettel, mintha kis albérleti szobájá­ban történelmi regényt ol­vasna. Hiszen az üzem sorsa a ma történelme, melyet saját magunk a munkánkkal írunk. Szereti a történelmi regénye­ket, a filmet, a színházat, de szívesen perdül táncra az ipa­rosszékház parkettján is egy- egy bálon. Most az a legna­gyobb gondja, hogy lerázza valahogy az albérletet, ugyan­is ez még akadálya az esküvő­nek Megérti a világviszony­latban is nehéz lakáshelyzetet, és szívesen részt venne vőle­gényével együtt a pestihez ha­sonló ifjúsági családi ház építé­si akcióban, mert Gizi, aki a somogyvári kis falusi házak közül egyedül indult el a vá rosba, kielégítő munkára és élete párjára talált itt. A so- mogyvári fák alá már csak lá­togatóba megy el vasárnapon­ként. A húsz éves lány szívé­vel. vágyaival meghódította a várost... ANDRIS, A LAKATOS ► Kerek képéről messziről ► megismerni: falusi. Álmélkod- * Va lépeget a kirakat előtt, E majd gyorsan megfordul, l zsebre dugja kezét, és határo- E zott léptekkel elindul vala- E hová. Ezek a léptek azonban f már többről árulkodnak. A E cipő nagyon is hozzászokott a E kövekhez, és biztos mozdula- E tóiból hiányzik a faluról jött ► ember tétova mozgása. így ► menet közben ezekből a lá­► bakból kinézek alkalomadtán hatna a kutricakban, ha fajtiszta apaállattól szármáznának. E Cgy viharos mambót is. A meggyest Győrfi Vendel alomfertőzésre gyanakszik, amint E _ Egy pilUmatra...! m ustrálgatja a kis malacokat. * A téli Szendergésből felébredt határ a szorgalom ékesszavúbb dicsérője. leg­A szá?bas?ökő rozsvetés E Szabad a nevét? Merre tart? E — Beck András... Megvál- E tom a jegyet az állomáson... E Kercseligeten bevezetik a vil- E lányt, és szeretnék holnap ha- E zamenni, megbeszélni, hogy és E mint legyen. ► — Olajos ruháján úgy lá­► főm, dolgozik. ► — ... A Vaskombinátban ► lakatos vagyok, albérletben ► lakom. — Mondja csak, a kercseli­sZélén ember-félgyűrűben Kajái Ferenc, a szövetkezet mezőgazdásza magyaráz. Otthonos a szakmájában. Előbb az őszi Icalászosalcat mutogatja. — Azt a »ligetes« árpát nem kell észrevenni — bök ujjúval a keletnek lejtő domboldal felé. Ezzel persze ő maga hívta fel a figyelmet a vetési hi­bára: későn vették észre, hogy a gép szűkmarkúan adagolja a magot. Amott az a barnálló tábla Merkur burgonyát te­rem majd. Az egészséges gumókat gép rakta a földbe. Ti­zenöt hold előkészített talaja lengy l import-kukoricát vár E geti petróleumlámpák után — ez lesz a tavaszi vetés utolsó felvonása. (Azóta bizonyára E nem vakítják a város fényei? sor is került rá.) ► Kacag. A völgy ölén Bólca Károly kertészé o szó. Tizenöt hold- ► — ... Engem?... A fények? nyi az ő kis birodalma. Három holdon búj!k már az előcsí- ► A fényárból jöttem... Pesten rázlatott GM Baba. A zöldnövények — a paprika, paradi- ► dolgoztam hosszú ideig. Ker­esőm és káposzta palántái valóban üdezöldek. Varga János, £ cseligetről oda mentem; és a tabi Kossuth kertésze nem is marad adós a szaktársának E nagyon erős fénynek kell len­kijáró elismeréssel. — A melegágyakat megnéztem, s bátran E annak, amelyik... mondom: Bóka barátom megtette a magáét: — Lesz hát mit E Valóban, dehogyis káprázik vinnie a Szabadság Zetorjának egész nyáron át a Balaton E a szeme a kisváros fényéi Emellé'. Visszafelé meg pénzt hoz, az év végéig összesen két­százezer forintot! Torma István, a pártbizottság osztályvezetője nemcsak a látottakat foglalja össze, hanem nagy bőrönddel, anyja sült­jével a városba. És hiába él körülötte Pesten másfélmillió ember, hiába Kaposvárott negyvenezer, ha elzárkózik és kívül marad,' mert magányo­sabb lesz gondjaival, érzelmei­vel, mint az elhagyott ren­geteg közepén. Andris bará­tom, neked is lépned kell egyet a társadalom felé. Meg­látod, nagy erő, nagy élet­társ, csak meg leéli tenni az első lépést, — valamivel bát­rabban, mint eddig. SZÓL A FURULYA Dehát akkor... És ezek a fél­szeg gesztusok mégsem nyug tatnak meg. — Jár-e szórakozni... ? Van-e az üzemben kulturális élet, szórakozás ? — Néha elmegy valahová szórakozgatni, de csak minden szökőévben... Hogy az üzem­ben...? — A KISZ-szervezet szokott szép rendezvényeket csinálni — mondja. De 6 nem is tudja, valahogy mindig tá­vol marad. Egyedül érzi ma­gát. .. Hm... — hallgatunk. Azt mondja, lehet, hogy egy­szer, nem is olyan sokára, be­lép az üzemi KlSZ-szervezet- be, ha felveszik. És talán ak­kor majd... Mindent értek. Hiába indul el az ember Kercseligetről a Szántó Imre utcai munkás­szállás egyik szobájában. A nyurga fiú, aki homlokát az üveghez szorítja, egy kicsit álmodozik. Első tekintetre túl­ságosan »vagánynak« tűnik. Az icipicit szemtelen vonalú száj és a kicsit ferde orr fölött hátra ugró barna haj amolyan mozgékony »srácra«, főváros­ban nevelkedett fiúra enged következtetni, aki szeret »csö­rögni«, nagyképű gesztussal cigarettára gyújtani, és aki mindenben benne van, ahol a szabályok, előírások »bilin­cseit« egyszer-egyszer szét lehet zúzni... Kihasználjuk az itteni »ma­gánhangverseny« néhány per­ces szünetét, és az elábrándo­zó Balogh Pistához fordulunk. — Tősgyökeres városi? — Rossz helyen érdeklődik — mondja —, és ha már vála­szolni kell, akkor azt felelem: se falusi, se városi... Éjjel és nappal városban élek, de este- lente hazautazom Bárdudvar­nokra ... az apáméfchoz:... Van egy albérleti szobám itt; 150-et fizetek érte. Ebben töl­töm az éjszakát... Amikor megkérdezem, miért nem veszi igénybe a munkás­szállást, azt mondja, nem is igen gondolt még erre. — Mondja el a napi prog­ramját — kérem. — ... Kettőig dolgozom a Vaskombinát lakatosrészlegé­ben. Ma alaposan megfürdök, és megveszem a mozijegyet holnapra. A magamét is, a kislányét is ... Aztán felkere­sem a városban lakó nővé- reméket, majd bevásárolok a szüleimnek. 5.25-kor vonatra ülök, hazamegyek, de este 9 órakor már itt a kivilágított Május 1 utcán bolyongok is­mét. Legtöbbször időben lefek­szem. Néhány nappal ezelőtt színházban voltam. — Bővül-e ez a program más napokon? — így... — mutat a körü­lötte üldögélő fiatalokra. — Néha eljövök ide a munkás- szállásra az egyik falusi bará­tomhoz. A program egyszerű. Tervez­getnek, furulyáznak, álmodoz­nak a szerelemről... (az utób­biról csak annyit, hogy ne za­varja a munkát), vagy éppen a szakmáról beszélgetnek:. Ba­logh Pista a honvédségnél szerzett híradóstechnikai is­mereteit szélesíteni akarja. ... Féllábbal még a falun, féllábbal már a váróéban. A faluhoz az az áldozatos saeretet köti Pistát, mellyel beteg szü­leihez ragaszkodik. Ezért megy haza minden este. Csak akkor nyugszik meg, ha látta az otthont. De él benne a szak­munkás forró ragaszkodása is munkatársaihoz, üzeméhez, a városhoz. Ez az utóbbi már mindennél erősebb. És ha szü­lei meggyógyulnak, végképp városban telepszik meg. Be­csületes, a munkásíhatalomért küzdeni kész városi ember lesz. Olyan munkás, tói in­nen, a neonfények sugarából is bármikor szemébe nézhet az egykor hátrahagyott fa­lunak. Csak pillanatképeket sikerült felvillantam a faluról városba került fiatalokról. Semmiképpen sem akartuk hősöknek feltüntetni azokat, akik évekkel ezelőtt elhagy­ták a falut, és a városban alapozták meg a jövőjüket. Egy azonban bizonyos: a városba kerültek nagy része munkás lett. És számunkra nem mindegy, hogyan él­nek. Lám, a Pisták, a Cizik és az Andrisok életükkel azt mondják: bízhatunk bennük. (SZEGEDI NÁNDOR) a járás szövetkezeti mozgaEsnának lassú, de szakadatlan térhódításáról is beszél: — Vannak itt egyéni paraszt barátaink is. Kérem gon­dolkodjanak el mindazon, amit ma saját szemükkel láttak ebben a szépén fejlődő termslőszövetkezetb n. Javasoljuk, hogy fogjanak össze egymással, ha önszántukból erre a fel­ismerésre jutottak. Mi állhatatosén hirdetjük a közös gaz­dálkodás igazságát, de nem alakítunk szövetkezetét a pa­rasztoknak. Ám a kérő szóra s gi seggel válaszolunk azok nak, akik arra az útra szándékoznak lépni, melyre évvel ezelőtt ráléptek a karolyiak.« — Igaza van Torma elvtársnak, serki sem tereli erőnek erejével a falusi embereket a szövetkezetbe — tör fel a helyeslés Kasza György szívéből. — Nálunk, Bedeg- kéren alakult a tavasz elején egy szövetkezet, az Uj Élet. Mi, a kéri résziek is szervezkedni kezdtünk. Tízen lettünk volna, alá is írtuk a nyilatkozatot meg az alakuló jegyző­könyvet. A működési engedélyt nem adta meg a megye, ■mert csakis a több száz holdas szőve kezet az igazi szövet­kezet. Ezért úgy döntő‘tünk mi, hogy a bedegi tsz-hez csat- Jdkozunk külön brigádként. m~ rt tsz-tagok akarunk lenni... Utnanxt lónak — egyéniek számára — nem is lehetne ér­tékesebbet adni, mint. ez a néhány befejező szó. KUTAS JÓZSEF E között annak, aki mint vízve- E zetékszerelő szerszámostáská- E javai naponként kopogtatott E be a világváros bérházainak E ajtaján, éjjel és nappal, a ► napnak szinte valamennyi ► órájában. Valami furcsa 'fél- £ szegség mégis árad ebből a E huszonnégy éves fiatalember- E bői. Ériem, hogy Pestről köze- £ lebb jött az otthonhoz, hogy E hallani sem akar arról, hogy £ feladja szakmáját, hogy meg­' ► váljon az üzemtől, vagy hogy nyolc £ „ „ , _ _ ► komuvessegea legyen » egyen kg ► Kercseligeten az apja mellett. E Most már kár volna vissza- E táncolni. Meg egyáltalán, ► miért is kellene visszatáncol­► E ni? Mert arról nem is vitat­► kozunk, hogy munkájával, ke- E resetével, az üzemi bánásmód- E dal megelégedett-e... Egysze- E rűen azért nem beszélgetünk ► erről, mert már az első pil- lanatban megnyugtat, hogy 1, Két kisfiú feszít úttörő­egyenruhában az Ady Endre utcában a járda szélén. Meg­csodálkoznak minden előttük elvonuló üzemet, intézményt. Apró megjegyzéseket fűznek mindenhez: tűrhető... meg­járja, na ennél is szebben mentünk... ez már igen... jaj, de szép — és így tovább. Amikor a Sütőipari Vállalat kocsijai gördülnek el előt­tük, lázba jönnek, izgatottan helyezkednek, hogy valami­képp nekik is sikeredjen a ko­csiról ledobált kifliből vagy zsemléből egyet elkapni. Az ügyesebbik »hatalmas vetődés­sel« ki is véd egy idegen kéz felé tartó zsemlét, s a zsák­mányt erősen markolva visz- szafurakodik barátja mellé. A3 egy darabig szomorúan nézi a zsemlét, a sütemény boldog tulajdonosát, majd közömbös­séget színlelve kijelenti: nem is szeretem a zsemlét, s kü­lönben is én megvárom a Fi­nommechanikát, azok majd Tnrrrrr nindennel megelégedett... biztos biciklit dobálnak. Már erősen sötét van a színházparkban. Illik, nem illik hallgatózni, én mégis erő­sen fülelem a szomszéd pad irányából szűrődő beszédfosz­lányokat. Mély férfihang kez­di: »Egy csókot«. Kis szünet után (talán a megfontolás és az »engedjek azonnal vagy nem« elv alkalmazása miatt állott *be) csengő női hang fe­leli határozatlanul: »Nem«. A fiú azonban — úgy látszik tudja, hogy addig verd a va­sat, míg meleg — nem hagyja magát lebeszélni. Könyörgésre veszi a dolgot: »De hiszen föl­diek vagyunk, Marika! Én is sárándi vagyok.« A lány elne­veti magát a különös okfejté­sen, és azomial visszavág: »No hiszen, ha mindenki megcsó­kolna, aki sárándi!« De a fiú sem marad adós a válasszal: »Ugyan, mindössze négyezer lakosa van.« Újabb nevetés, és aztán csend, majd cuppa- nás. Hiába, nem lehet annak ellenállni az első májusi éj­szakán, aki így érti a szépte­vést. Két barátnő ül a pádon az állomással szemben. Arcukat élvezettel simogatja a min­denre kapható nap. A lányok még a szemüket is behuny­ják nagy gyönyörűségükben. A kék ruhás, coipfos lány vé­letlenül a zsebéhez ér. Papír zörren. A lány felneszel. Nyúl is zsebébe. Hát egy zacskó. Ja, persze, hisz tegnap moziban volt, s maradt még a cukorból. Előveszi, és bánatosan szem­léli, milyen sovány. Szétfejti a zacskó betűrödött száját, bele­kukkant a mélyire. Lepittyed a szája, egyetlenegy cukor árválkodik csak a papírhoz ra­gadva. Lefejti. A másik lány érdeklődve figyeli barátnője mozdulatait. A copfos sárós- nevetve mondja: »Csak ez az egy maradt!« Aztán hirtelen gondolattal kést vesz elő tás­kájából, kettévágja a cukrot. Egyik felét a saját, másik fe­lét barátnője szájába dugja. Elégedetten szopogatják a cukrot, és egymásra nevetnek. Én, mint az eset szemtanúja, szántén mosolygok, s egyetlen következtetést vonok le: ba­rátnőik. L. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents