Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-04 / 104. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. május 4. ( KÍSÉRTÉS iMMinni^—"i---wmmTinn A VONT H. BÉLA kinézett az ablakon, és tekintete a szemközti havas tetőre esett, kicsit borsódzott hátán a bőr. Bolondos tavasz, igazán szépen beköszöntöttél -- mondta inkább csak magának, s belelépett az ágya előtt heverő papucsba, a gőzölgő tolipárna tetejére dobta kókcsíikos háló- kalbátját, aztán a konyhába ment mosakodni. Míg az öltözködéssel vol elfoglalva, átgondolta az aznap ráháruló munkát. Nehéz nap lesz, éjfél előtt aligha keveredek haza — mondta magában —, a fegyelmi bizottsági ülés ki tudja meddig eltart. Sietett, mert hajtotta az idő. Az órára pillantott: ndcsak, jól meg kell nyomni a gombot, húsz perc sincs hátra már a vonat indulásáig. Körülnézett, megtapogatta zsebeit, nem marad-e valami itthon, hóna alá csapta a kis elemózsiát meg egy agyonolvasott újságot tartalmazó megkopott aktatáskát, s megszaporázott léptekkel vette irányba a vasútállomást. Csak mikor már jó messzire volt házától, akkor ötlött eszébe, hogy ' el sem búcsúzott feleségétől, Most kicsit méreg fogta el, az esti kellemetlen percek tolultak a fejébe. Mint már házasságkötésük óta any- nyiszor, az este is összezsörtölődtek az anyóssal. Pedig talán a saját édesanyját sem tudná jobban szeretni, tisztelni, mint az anyósát, akit évekkel ezelőtt magához vett: minek szomorkodjék egyedül, mikor náluk is megfér, meg aztán jó is az öreg cseléd a háznál, különösen, ha kisgyerek is van, akire úgyis annyit kell vigyázni, nehogy kárt tegyen magában vagy valami másban. A háznál járatos vendég úgy találhatta, s azt hihette, hogy e házban lakik együtt a világ legjobb anyósa és veje. Mondom, úgy általában nagyon jól megértették egymást. Összeütközés csak egy ponton volt köztük, s ez abból adódott, hogy Béla kommunista lévén, rég leszámolt a vallásos érzéssel, anyósa pedig mintha éppen ellenkezője volna, nagyon is vallásos volt, mindent az istennek és a láthatatlan szenteknek tulajdonított, s haragudott azokra, akik nem akarják elhinni, sőt — uram bocsá! — kétségbe vonják az isten létezését. Há szél dúlt vagy villámlott, és jég hullt alá az égből, ő mindjárt talált rá magyarázatot saját igazának bizonyítására: íme, ez is az isten verése, égi jel a hitetlenkedők visszavezetésére. Meglátjátok, a po- gányok miatt elpusztul egyszer a világ is! Ha pedig Béla fia megfázott, nátha keringette, ismét felhangzott a jóslat: látjátok, pogányok, így büntet benneteket az isten keze, miért akarjátok saját véretek, gyermeketek életét áldástalan- ná termi. Méghogy ilyet, hej, csak hallgatnátok énrám, a jó beszél belőlem, az isten szolgája, higgyétek el. Béla hiába próbálta egyszerű szavakkal, magyarázatokkal bizonygatni, hogy tulajdonképpen mi is a vallás: hiedelem, az elmaradottságból, a tudatlanság táplálta félelemből gyökeredzik, szavai még inkább maga ellen gerjesztették az öreg asszony szent haragját. Ilyenkor keresztet vetett és csak annyit mondott: fiam, vétkezel, belőled az ördög beszél. Béla szeretett volna ilyenkor úgy istenigazából nevetni, de tiszteletlenségnek tartotta ezt, és jobbnak látta, ha fiatalabb lévén, a hallgatást vállalja. Igaz, hogy a kommunisták nem szívesen választják a vita előli kitérést és meghunyászkodást, de arra gondolt, hiába csinál akármit, anyósa mái- csak hűséges katolikusként fog meghalni, akikor pedig minek mérgezze a családi légkört. E gy ideig nem is OKOZOTT komolyabb konfliktust anyós és veje nézeteltérése éppen a fentiből kifolyólag. Az este azonban nem hallgathatott tovább Béla. Újra előkerültek a kelléktárból a változatosabbnál változatosabb jóslatok: mert hát, a Nanica néni is megmondta, neki semmi köze ugyan H.-ék családi dolgaihoz, de a fél falu ellenük szegült már. Vannak, akik nem fogadják el a köszönést sem és örökké úgysem lehet istennel szembeszállni. A plébános úr is kiprédikálta a vasárnapi misén: nem messze a nap, mikor a bűnösöli megméretnek, és érdemük szerint bíráltainak el. Béla először csak hallgatott, végül is kitört: — Nézze, anyus — így hívta mindig —, én nem törődöm azzal, ha más egész nap is az olvasót morzsolgatja és a mi- atyánkot mondja, de az én gyerekemet úgy nevelem, ahogy én akarom, ahogy én jobbnak látom... — Akkor csak neveld a fiadat istentagadónak, pedig ... most itt volna az alkalom ... Béluska megnőtt, társai most bérmálkoznak. Az idén éppen hozzánk látogat a püspök. Bér- málkozás lesz. Tegnap is íde- üzent a plébános úr, ha akarjuk, megbérmáltathatjuk a Bélát. Tiszteletét küldi neked is az atya... Erzsi, a felesége — aki mindeddig Béla hű szövetségese volt, most úgy látszott, megingott, elvesztette talpa alól a talajt — kérőn nézett Bélára, szeméből azt lehetett kiolvasni, nézd, tegyük meg ezt, hátha ... Béla nem szólt többet, bosszúsan fordult a fal felé, s mivel sokáig nem jött álom a szemére, volt ideje gondolkodni az estieken. * * » A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGON pontban kilenc órakor kezdte el napi munkáját a fegyelmi bizottság. Ennek tagja már hosszú esztendők óta H. Béla elvtárs is. Emberek ügyében, a kommunista erkölcs ellen ilyen-olyan módon vétő elvtársak ügyében kellett kimondani a döntő szót, avagy felmenteni egyiket, másikat az igaztalan vádak alól. i H. Béla sok esztendős fegyelmi bizottsági tagsága alatt megtanulta megismerni az embereket, megpróbált szívük mélyéig hatolni, találkozott sokféle emberrel: lelkiismerete, belső énje, kommunista igazságérzete mindig arra intette: felelőtlenül, meggondolatlanul sohase mondjon véleményt, ítéletet senkiről. Habár sok ember fölött ítélkezett, egynél azonban úgy érezte, fabatkát sem ér a tudománya. A bizottság elnöke egy régóta köztiszteletben álló kommunista, K. L. elvtára ügyét terjesztette a kerek asztal mögött ülők elé. — K. L. elvtársat úgy ismertük mostanáig, mint aki erős akaratú, kiforrott erkölcsű, igaz tanainkhoz életre-halálra hű kommunista. A pártnak régi harcosa ő. Rettenthetetlennek bizonyult a negyvenes években, amikor egy május elseje előtt plakátragasztásért csendőrkézre adták. Vasra verték, félholtra kínozták, de semmit sem tudtak kivenni belőle, néma maradt, mint a sir. A felszabadulás utáni években, amikor szintén kivette részét a párt harcaiból, mi, fiatalabbak úgy néztünk fel rá, mint a törpefia a jegenyére: magasabbnak tartottuk nálunk. Fegyelmezettsége, bátorsága meg- edzett bennünket. És most legnagyobb fájdalmunkra mégis arról kell beszélni, hogy K. L. elvtársat, akitavad csendőrkínzások sem tudtak eltéríteni az eszmétől, most kegyes-bájos hazug szavak, asszonyi fecsegés olyanná tett, mint a nádszál, melyet a legkisebb szellő is képes megingatni. H »GYAN CSALÓDHATTUNK K L. elvtársban? Talán félreismertük, erősebb jelleműnek gondoltuk, mint amilyen; azt hittük róla, hogy semmilyen kísértés sem tudja rabul ejteni, s ezért eleve feleslegesnek tartottuk, hogy vele ilyenről is beszélni kell. Nem fordítottunk gondot az ő nevelésére, mert vajon megkérdeztük-e egyszer is: K. L. elvtárs, hogyan élsz otthon, milyen a környezeted, minő gondjaid vannak, elég erős vagy-e ahhoz, hogy olyan gyerekeket nevelj, mint amilyen te magad voltál és vagy: tiszta szívű, igaz kommunistálkflt. — Bizony, elvtársak, be kell ismernünk: mi ilyesmivel nemigen törődtünk eddig. Kicsit távol vagyunk egymástól. Mintha nem volna fontos, hogy a kommunisták magánélete is tiszta legyen. Csak azt néztük eddig, ez vagy az az elvtárs eljár-e a taggyűlésre, a különböző rendezvényekre, felszólal-e ott, végez-e valamilyen pártmunkát. Családi dolgokról nemigen érdeklődtünk. Csak akkor nézünk nagyot s értetlenül, amikor tudomásunkra jut: ez1 vagy az az elvtára templomba jár, a másik meg a gyerekeit hittanra küldd, bérmáltatja, a harmadik titkon esküszik hűséget élete párjának, s méghozzá be is csap bennünket ésatöbbi. Gondoltunk-e már valaha is ennek társadalmi okaira, hátterére? Jutott-e eszünkbe, hogy a pap, az egyházi emberek ebből a szempontból jobb népnevelők, mint amilyenek mi vagyunk. Az nem restell elmenni akár a kommunista családhoz sem, hogy annak lelkére beszéljen, s ha az nem segít, akkor az illetőhöz közelálló sógort, komát, szomszédot küldi el vagy kiprédikálja, megátkozza az »■istentagadókat-«, s így próbálja szembeállítani őket a vallásos érzületű emberek többségével. Gondoltunk-e arra, hány emberünket kényszerítette az utóbbi eljárás arra, hogy meggyőződésükkel ellentétben, azért, hogy »jók-« legyenek az ismerősök előtt, inkább feladták elveiket, s elmentek a templomba, vagy fiukat, leányukat elküldték vallásoktatásra. Ezért, elvtársak, most, amikor hibáztatjuk K. L. elvtársat, s vétségeiért fegyelmi büntetést javaslunk, egyúttal vádolnunk s büntetnünk kell saját mulasztásunkat is, mert nem kisérjük, nem óvjuk olyan féltő szeretettel kommunistáinkat, mint ahogy a család — az egyház — kiséri s óvja minden egyes tagját... Mély csend fogadta a fegyelmi bizottság elnökének referátumát. Mint mondani szokás, a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. K. L. alatt hangosan nyikorgóit a szék, piros arcát nem tudta felemelni, szégyellte magát. Agyában kergetőztek a szavak, melyekét itt ma az elnök magabiztos beszédéből hallott: »■... s így válnak az egykor viharerős fák ingatag nádszálakká, melyeket ha nem edzenek, a lenge szellő is oldalra hajlít«. Életre szóló lecke ez a mai. H béla annyira EL* TŰNŐDÖTT A HALLOTTAKON, hogy nem is vette észre: már másodszor szólítja az elnök: egyetért-e az elhangzottakkal és javaslatokkal. Ösztönösen felemelte kezét, és arra gondolt: van úgy néha, hogy felnőtt embernek is meg kell fogni a kezét, el ne essen. Varga József TAVASZI KIRÁNDULÁS A FÖLDEKEN: Földben a burgonya, tmwláik a legelők Nagyatádon (Tudósítónktól.) A szeszélyes és tavaszba nyúló télies időjárás végre elmúlt. Napról napra jobban érezhetjük, hogy valóban itt a tavasz, melyet már nagyon vártunk. Kora reggel a határ felé induló fogatok is azt jelzik, hogy itt az idő, tétovázás nélkül munkához kell látni, pótolni az elmulasztottakat. A község határában mindenütt szorgalmas emberekkel találkozunk. Ki a burgonyát veti, ki meg a kukoricaföldet készíti elő. Druzsin Imre községi agronómussal járjuk a határt, szemléljük a vetéseket. A nagyatádi Szorgalom Tsz. 10 hold szerződéses burgonyavetését már elvégezte. Fogataik most a kukorica alá készítik a talajt. Hét katasztrális hold Fleischmann búzájuk szépen virít, ha minden jól megy, jó termést is hoz. A község határában egyénileg dolgozó parasztok mintegy 500 holdra szükséges előcsíráztatott burgonyát tettek már földbe. A zab vetését is befejezték. 80 kh-on végezték el a pillangós növények felül- vetését. Egyébként a szántásterületük 15 százalékán termelnek pillangósnövényeket, lucernát, vörösherét és szarvaskerepet. Határjárás közben a műtrágyázásról is szó esik. A dolgozó parasztok között egyre többen látják be, hogy érdemes a földeket mütrágyáz- ni, mert jóval nagyobb termést hoz. Sajnos azonban, bogy a nitrogén műtrágyán kívül más- j féle műtrágyát még nem használtak. Kálisót és szuperfoszfátot csak a tsz rendelt eddig — mondja az agronómus. Beszélgetés közben egy jó darab legelőhöz érünk. Szépen kitisztított, dús legelő ez, csak J éppen a jószág diiányzik róla. | A napokban kezdődik a legeltetés — szól az agronómus. | Az újjáválasztott legeltetési | bizottság igen komoly munkát végzett a tavasz folyamán. A legelőszemle során megállapítottuk, hogy a legalaposabb ; munkát a henézi gazdák vé- I gezték. összeszedték a fákról a letöredezett, száraz gallya- ; kát, gyomtalanították a lege- I löket. Jelentős mennyiségű műtrágyával és istállótrágyával is javították a község réf- jeit. A bodvicai, benézi és ki- vadári legelőkön kísérleti parcellákat is létesítettünk. Ezeken a parcellákon keresztül akarjuk bemutatni az istálló-, illetőleg a műtrágyázás előnyeit. Célunk, hogy kézzelfoghatóan bebizonyítsuk, mennyivel több fű terem a trágyázott területen, mint azon, amelyet nem trágyázunk. A málymétely elleni küzdelemről szólva Druzsin elvtárs elmondotta, hogy a legeltetési bizottságnak komoly feladatot jelent a benézi és kiserdői legelők víztelenítése. Egyébként a málymétely elleni védőoltást a vemhes állatok kivételével minden szarvasmarha megkapta. Újfajta játékkártyák A játékkártyagyár gyártmányai nemcsak hazánkban és Európában, hanem a többi világrészben is hírnevet vívtak ki a magyar nyomdaiparnak. A szokásos mintegy 40— 45 kártyafajtán kívül ebben a negyedévben újabbak is készülnek itt. A Legkisebbek részére szórakoztató, tanító kártyákat hoznak forgalomba. Rövidesen megkezdik a Doktor Bandi, és a Szurtos Peti elnevezésű gyermekkártyák sorozatgyártását. A kártyalapok virág- és állatrajzai a gyermekek természetrajzi ismereteinek bővítését célozzák. KÉPEK KAPOSVÁR DOLGOZÓINAK MÁJUS 1-1 FELVONULÁSÁRÓL Legifjabbak kedves játékaikkal. Tiltakozás az atomfegyverkezési hajsza ellen. A bőszénfai fúvószenekar egyik tagja,
