Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

i Wtítek, 1958. május 23. * SOMOGYI NÄPLAY Szavazókészülék Napjainkban az automati­zálás és az elektronika egy­re szélesebb körű, s olykor igen meglepő alkalmazásra talál. Nemrég a francia mérnö­kök megépítették a világ egyetlen olyan elektronikus automatáját, amelynek ren­deltetése a francia nemzet­gyűlésben a szavazás lebo­nyolításul és a szavazatok összeszámlálásaj Hogyan működik a készülék? A nemzetgyűlés elnöke gombnyomással megnyitja, vagy bezárja a szavazást. Minden képviselő előtt négy gomb van, ezek segítségével nyilváníthatja akaratát: »mellette«, »ellene«, »tartóz­kodik«, »nem vesz részt a szavazásban«. Hét—tíz má­sodperccel azután, hogy a szavazásban résztvevő min­den képviselő megnyomta a megfelelő gombot, egy meg­világított ernyőn megjelenik a szavazás s a szavazatok megoszlásának eredménye. Az új készüléket már ki­próbálták, s ha a francia nemzetgyűlés jóváhagyja, rövidesen üzembe is helye­zik. (Hacsak lehetővé nem teszik De Gaulle-nak, hogy keresztülhúzza számításai­kat. ..) fTTTVTTTTTTTTTTfTTTTTffTrrTTT' Három fiatal nyugatnémet páncélgránátos katonát egy Kassel környéki katonád gyakorlaton halálra zúzott egy iánk. [06 Gaulle és bűntársai Párizsban megkettőzik nyomásukat a kormányra és a parlamentre A francia helyzet a sajtó tükrében .Párizs (MTI). A Paris-Jour­r. nal jelentése szerint Pílimlin ; miniszterelnök hajlandó meg­bízottat küldeni De Gaulle f tábornokhoz, hogy megkezdje ; vele az egyezkedést. Szerdán 1 este Antoine Pinaynek, a jobb- I oldali függetlenek elnökének i Pflimlinnel folytatott tórgyalá- ; sán hozott volna — a lap sze- t rint — a miniszterelnök ilyen ; döntést. Pinay ► „csábító elgondolása“ Pinay a megbeszéléseket kö- l vető nyilatkozatában han- í goztatta: »A hadsereg és Al- ~ géria európai és muzulmán lakossága bizalommal van De í Gaulle iránt. A közvélemény í egy széles rétege az anyaor- í szágban is abban reményke- I dik, hogy ennek nyomán rövi- Idesen létrejöhet a béke Al- I gériában. Ezt az esélyt nem szabad elszalasztani, mert 1 egyébként az algériai helyzet ► visszatérne a korábbi fejlő­> déshez, ami pedig a probléma nemzetközivé tételéhez vezet­;nfr«. A Paris-Journal hozzáfűzi, hogy e »csábító elgondolás« előtt két akadály merül fel: 1.) A nemzetgyűlés nagy részének ellenséges magatartá­sa és mélységes bizalmatlan­sága; RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Bréma városi szenátusa kedden határozatot hozott ar­ról, hogy a tartományi parla­ment elfogadta az atomfegy­verkezéssel kapcsolatos nép­szavazásról szóló törvényt, és J( nyilvánosságra hozza, ?! Az »Amour du Chant« nemzetközi dalosversenyen Párizsban a magyar Tarján Tamás a férfi szólóénekver- semyben díszoklevelet nyert. A libanoni külügyminisztérium szerdáin azt állította, hogy az elmúlt 24 órában »jelentősen javult az ország általános helyzete«. Tripoliban és az or­szág középső részein, ahol ed­dig a legsúlyosabb zavargások voltak, szerdán nyugalom ural­kodott. Szarni Szolh miniszter- elnök hír szerint közölte, hogy hajlandó lemondani, ha biz­tosra veszik, hogy utódja si­kerrel lesz képes megoldani a válságot, A kanadai külügyminiszter szerdán közölte a kanadai képviselőházzal, a kormány engedélyt adott az Egyesült Államoknak, hogy Kanada területén előkészítő méréseket végeztessen a szá­razföldek közötti ballisztikus rakétalövedékek elleni véde­kezéshez tartozó felderítő és riasztó hálózat esetleges kana­dai támaszpontjainak kijelölé­séhez. A norvég dolgozók mind nagyobb számban tiltakoznak a nyugatnémet hadsereg atom­fegyverrel való felszerelése el­len. Már 470 szakszervezet, al­kalmazott és munkásközösség csatlakozott a szocialista diák- szövetség határozatához. 2.) De Gaulle tábornok el­utasító álláspontja. A tábor­nok e »rendszer« keretén be­lül nem hajlandó feladatot vállalni. A de gaulleista Párisién Li­beró ugyancsak arról érte­sül, hogy Pflimlin egyezkedni próbál De Gaulle tábornokkal. A Combat a helyzetet úgy jellemzi, hogy a kormány bo­rotvaélen táncol, és ez az ál­lapot néhány napnál tovább nem tarthat. A szocialista Populaire a szükséges egységről beszélve és óvatos formában ugyan, de nem zárja ki a kompro­misszum lehetőségét »a szó nemes értelmében«. A szo­cialista párt hivatalos lapja továbbra is De Gaulle ellen foglal állást. A tábornok »sú­lyos felelősséget vett magá­ra — írja —, amely össze­férhetetlen azzal, hogy magát olyan embernek hirdeti, aki egy táborba tömöríti a franci­ákat. A Libération sürgeti, hogy a kormány oszlassa el a jelen­legi kétértelműséget. Tudnunk kell, vajon az illegális bizott­ságok, amelyek erőszakkal léptek a törvényes hatalmat gyakorló hatóságok helyébe, továbbra is működni fog- nalc-e. Az Humanité ugyancsak aláhúzza, hogy a lázadó tá­bornokokat mindeddig nem váltották le parancsnoki tiszt­jükből. A néptől függ a pártütők elleni ütközet kimenetele Waldeck-Rcchet vezércikke rámutat arra, hogy »nyugtala­nítóak egyes folyamatban lévő alkudozások«. »Nem szabad el­felejteni — írja —, hogy a pártütők Algériában támasz­pontot teremtettek meg arra, hogy nyomást gyakorolhassa­nak Franciaországra a köztár­sasági intézmények lerombo­lása és a De Gaulle személyi hatalmának megteremtése cél­jából. De Gaulle és bűn­társai Párizsban megkettőz'k nyomásukat a kormányra és a parlamentre. Ha igaz is, hogy a kormány kötelezettsé­get vállalt a köztársasági tör­vényesség megvédésére, nem kevésbé igaz, hogy habozik meghozni a szükséges intéz­kedéseket a pártütők ellen« — szögezi le Waldeck-Rochet az Humanité vezércikkében. »Végeredményben a néptől függ a pártütők ellen és a köztársaság érdekében meg­indult ütközet. A nép az egész országban nagyszerűen válaszolt. Ezer és ezer bizott­ság alakult már a szabadság- jogok és a köztársaság védel­mére. Ennek az egységmozga­lomnak mindenütt, az üzemek­ben, a munkahelyeken, a vá­rosokban és a falvakban meg kell szerveződnie, ki kell szélesülnie: így menthetjük meg a szabadságjogokat és a köztársaságot« — hangoztatja W aldeck-Rochet. Az ín&roéz iormánv- csaiiatok előnyomulása Djakarta (AFP) Harsono őr­nagy, az indonéz hadsereg szóvivője szerdán este kö­zölte, hogy a djakartai kor­mány csapatai szerdán befe­jezték Morotai-sziget meg­szállását. A kormánycsapatok kedden szálltak partra a szi­geten, és elsőnek a repülőte­ret kerítették hatalmukba. A 48 kilométer hosszú és 20 kilométer széles szigetet az észak-celebeszi felkelők ápri­lisban foglalták el. „Bocsássák szabadon apukánkat!" Nicosia (AFP). Két ciprusi görög gyermek szerdán levelet intézett Sir Hugh Foot kor­mányzóhoz. Kérik, hogy a ter­rorizmus vádjával hat hónap­ja fogva tartott apjukat he­lyezzék szabadlábra. A két gyermek közli, hogy édesany­juk nemrégiben forgalmi bal­eset áldozata lett, s most tel­jesen egyedül maradtak. Az angol külügyminisztérium nyilatkozata London (Reuter). Az angol külügyminisztérium szóvivője szerdai sajtóértekezletén kije­lentette, Nagy-Britannia szá­mít arra, hogy részt vesz a nukleáris kísérletek megszün­tetésének ellenőrzése eszközei­ről folytatandó szakértői meg­beszéléseken, amelyekben a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok nemrégen megállapodott. Két oxfordi egyetemi hallgató leleplezés« az imperialisták provokációs London (MTI). A londoni rendőrkapitányság bűnvádi eljárást indított két oxfordi egyetemi hallgató ellen azon a címen, hogy olyan titkokat hoztak nyilvánosságra az Isis című diáklap február 26-i számában, amelyek állí­tólag haditengerészeti szol­gálatuk idején jutottak tudo­másukra. A vád képviselője felolvasta a tárgyaláson a cikket, amely a következő­ket tartalmazza: A Nyugat »őszinteségét« az »orosz gonoszság« ellen ví­vott harcban többféle módon táplálják, többek között ha­misított hírek közlésével. Ennek néhány példáját akar­juk leleplezni. A határinci­denseket majdnem mindig orosz vadászgépek indokolat­lan támadásának állítják be, amelyeket saját határaikon belül békésen repülő »ártat­lan« nyugati repülőgének el­len intéztek. Néha beismer­nek annyit, hogy az áldozat eltévesztette az útirányt. Ez a valóságnak csak halvány árnyéka, A Kelet és Nyugat közötti határ mentén Iraktól a Balti-tengerig vagy még tovább mindenütt lehallgató állomások vannak, amelyek buzgón jegyzik a szovjet le­adó állomások, hajók, harc­kocsik, repülőgépek, csapa­tok, irányító állomások leg­csekélyebb zörejét is. Azt hi­szik, hogy a genfi egyezmény e flagráns megsértése pontos felbecsülést adhat az orosz fegyverek és csapatok típu­sáról, nagyságáról és takti­kai módszereiről. Az angol nagykövetségeken rendsze­rint lehallgató kémek van­nak. Midőn angol hadihajók J955-ben jóindulat! látoga­tásra Danzigba mentek, eze-' ken a hajúkon is voltak ilyen kémek. Mivel az oro­szok nem mindig adják le a kívánt üzeneteket, néha pro­vokálják őket. Egy repülő­gép eltéved. A határ mögött a lehallgatók lázasan olvas­sák az orosz pilóták ingerült üzenetváltósait. Ha az oro­szok leszállásra kényszerítik a repülőgépet, a dolgot nem­zetközi incidenssé fújják fel, s az ismert módon jelentik. A legválságosabb időben a híres »Lancaster« bombave­tő Berlin melletti incidensét is így provokálták ki. Az módszereiről ilyen felelőtlen eljárás köny- nyen háborúhoz vezethet. Ha orosz repülőgépek repül­nének Amerika fölött, az amerikaiak kétségkívül gyors választ adnának. A háború után féltucat Mercedes-Benz típusú, rendkívül gyors mo­toros torpedónaszádot építet­tek, személyzetét Hitler alatt szolgált német haditengeré­szekből állították össze. An­gol kapitányok vezetése alatt kiküldték őket, hogy provo­kálják az oroszokat, és hall­gassák le őket. Egyenesen a gyakorlatozó szovjet tengeri haderő felé tartottak, a csa­tahajók körül cirkáltak, fényképfelvételeket készítet­tek, s miután magukra von­ták az összes ágyúkat, és elég üzenet-et vettek fel, el­menekültek. Midőn svéd vi­zeken jártak, a nemzetközi egyezmények megsértésével svéd lobogót vontak fel. Egyik hajó befutott Lenin­grad kikötőjébe, más alka­lommal pedig kis csapatot szállított partra szovjet te­rületen. Hihetetlen, hogy ilyesmit megengednek, de a hivatalos titoktartási tör­vény által védett felelősség ellenőrizhetetlen. 1956-ban a német haditengerészet vette át a teljes rendelkezést ezek felett a naszádok felett, s bizonyára vígan folytatja a mi politikánkat. A vád képviselője kijelen­tette, a két vádlott kiképzése és későbbi külföldi szolgála­ta során olyan tevékenysé­gekről szerzett tudomást, amelyeket a cikk említ, és amelyek megfelelnek a va­lóságnak. A bíróságon zárt tárgya­lást rendeltek el. Ferdetorony Csehsalováhiában Kevesen tudják, hogy Usti nad Labem csehszlovák város­kának is van ferdetornya. A torony hosszú esztendőkön át teljesen egyenesen állt, de a templom a háború idején erősen megsérült, s a torony megdőlt. Csúcsa 183 centi­méterrel tér el a függőleges­től. Az építészeknek sikerült helyreállítaniuk a tornyot, s most már ferde helyzete el­lenére sem fenyegeti az ösz- szeomlás veszélye. Hajnalpír a Maghreb feleit Irta: KONRAD KRADOLFER Tömör öszefoglaló az algériai harcok egész folyamatáról. Az algériai felszabadító há­ború utolsó, döntő szakasza az 1958. április 15-éről 16-ára virradó viharos, eseménydús éjszakán kezdődött Ezen az éjszakán Párizsban a tomboló, dühöngő parlament megdön­tötte a Gaillard-féle polgári— szociáldemokrata koalíciós kormányt- Ennek a nem egé­szen hat hónapig uralmon lé­vő kormánynak a vesztét az okozta, hogy Franciaország hi­vatalos észak-afrikai politiká­ja és különösen Franciaor­szágnak az algériai felkelés­sel szemben tanúsított maga­tartása már ez év elején vég­leg zsákutcába került. Franciaország három és fél esztendeje visel háborút Észak-Afrikában. Ez kezdet­ben titkos, feledésbe merült háború volt, amelyről Európa és a világ többi részeinek nagy nyilvánossága alig tu­dott valamit. Sőt, még ma­gában Franciaországban is, a lakosság nagy tömegei hosz- szú ideig nem vettek tudo­mást róla. Ez csak akkor változott meg, amikor 1955 derekán egész Algéria terü­letére kihirdették az ostrom- állapotot és az első francia tartalékosok megkapták a mozgósítási parancsot, mert az idegenlégió és az ejtőer­nyős vadászalakulatok hiva­tásos katonái már nem voltak elegendőek az algériai fel­kelés leveréséhez. 1956-ban már közel fél­millió állig -felfegyverzett francia katona állt szemben a mindenütt jelenlévő, de tény­legesen soha meg nem fog­ható algériai »Armee de la Libération Nationale«-val, vagyis a Nemzeti Felszabadí- tási Arcvonallal. Most már napirenden voltak a francia haderők által zászlóaljnyi, sőt ezrednyi létszámú alakulatok­kal az algériai Atlas-hegység távoleső vidékein végzett »tisz­togatások«. Az ilyen hadmű­veletek során a fellah falvak tucatjait, majd később szá­zait gyújtották fel, a békés algériai hegyiparasztok ezreit, végül pedig már tízezreit gyilkolták meg. Részben azért, mert a francia hadse­reg megijedt milicista katonái (tévesen »veszélyes fellahok- nak« nézték a békés hegyi­parasztokat, s gyakorta min­den figyelmeztetés nélkül tűz alá vették őket. Részben az algériai parasztok tömegki­végzéseire is sor került, előre megtervezett, gondosan elő­készített megtorló- és terror­akciók keretében. De a láza­dás tovább tartott, sőt a vér- özön ellenére, amelybe bele akarták fojtani, még növeke­dett az ereje és az intenzitá­sa, _ Ez azonban egyáltalán nem gátolta g felelős párizsi és algériai köröket abban, hogy ugyanakkor, amikor a mészár­lás tetőpontját érte, s a béke egyre nagyobb távolságba ke­rüli, nagyhangon azt állít­sák, hogy most rendelkezésre állnak a szükséges katonai S végül 1958 elején már 700 000 embert, a korszerű re­pülőgépek százait, jóval több mint ezer tankot és páncélko­csit, nehéz lövegeket, tengeré­szeti egységeket és speciális csapatokat vonultattak -fel Al­gériában. De a Nemzeti Fel- szabadítási Arcvonal katonái most, a nagy túlerő nyomása alatt sem törtek meg. Sőt, ez év január végén és február elején az összes frontokon erő­teljes, a gyarmati hadsereg­nek nagy veszteségeket okozó támadásba lendültek. Ez az offenzíva hamarosan annak világos felismerésére kény­szerítette a Franciaország észak-afrikai hadjáratáért fe­lelős katonai és politikai sze­mélyeket, hogy az algériai hadviselés során eddig alkal­mazott módszerekkel egyszer s mindenkorra eljátszották a gyarmatosítók sikerét e had­járatban, A francia táborno­eszközök, a gyarmat »megbéké­lése« mindössze néhány röpke hónap kérdése. Lacoste, Al­géria szociáldemokrata mi­nisztere akkoriban ötölte ki a kitartásra buzdító, cinikus, azóta sokszor ismételt és en­nek megfelelően ma már tel­jésen elcsépelt jelszót, az »utolsó negyedóráról«. 1957-ben már 600 000 fran­cia katona harcolt az idő­közben számbelileg és fel­szerelését tekintve is tovább erősödött Nemzeti Felszabadí- tási Arcvonallal szemben. kok és kormánypolitikusok ezekben a napokban fájó szívvel döbbentek rá arra, hogy az algériai Nemzeti Fel­szabadítási Arcvonal mind­addig egyre erősbödik, amíg a Maghreb másik két népé­nek, a tunisziaknak és ma­rokkóiaknak szolidaritására számíthat. Ahelyett azonban, hogy a felismerés alapján a Nemzeti Felszabadítási Arc­vonallal való fegyverszünetre törekedtek volna, Algériában és Párizsban azt az őrült következtetést vonták le, hogy ha nem akarják ezt a háborút végleg elveszteni, azt miha­marabb Észak-Afrika többi területére is ki kell terjesz­teni. Az egyik kezdő lépést ehhez 1958 február 8-án tet­ték meg, amikor 25 .francia harcirepülőgép bombázta Szakiét Szidi Jusszef tuniszi határvároskát. Csakhogy a »lélektani sokk«, amelyet a francia gyarmati stratégák ettől a nemzetköz; joggal el­lentétes és embertelen rajta­ütéstől vártak, elmaradt. Job­ban mondva a több mint 80 halott és száznál több sebesült asszony és gyermek felette erős lélektani megrázkódta­tást idézett elő Tuniszban és Marokkóban, csakhogy nem a franciák által remélt értelem­ben. A szakieti mészárlás ahelyett, hogy rémületet, pá­nikot keltett volna, ahelyett, hogy elszigetelt volna, úgy hatott egész Észak-Afrikában, mint riasztó harsonajel, amely a Maghreb népeit a gyar­matosítók elleni egységfront sürgős megalakítására, tettek­re hívta. Alig néhány napon belül megalakult az egységfront a harc tüzében. Míg a gyarma­tosító Franciaország pozíciója eddig mindenek ellenére még elég erős volt Tuniszban és Marokkóban, most egyszeriben teljesen tarthatatlanná vált. Habib Burgiba, a Tuniszi Köz­társaság elnöke a Tunisz ut­cáin tüntető , néptömegek ne­vében a legélesebb hangnem­ben követelte a 15 000 főnyi francia katonaság azonnali ki­vonását, amely még ma is Tuniszban állomásozik. Hogy követelésének nyomatékot ad­Ez a szenzációs döntés kü­lönböző okokra vezethető v:sz- sza. Az egyik, hogy Észak-Af- ri'ka gazdag természeti kin­csekben, és állítólag főleg a Szaharában óriási méretű ás­ványolajtelepek vannak, ame­lyek felé Amerikában már jón, az illető helyőrségek kö­ré barikádokat emeltetett, amelyeket tuniszi nemzetőrök szálltak meg. Szakiét Szidi Jusszef ily mó­don nem vezetett be egyebet, mint a Párizs által folytatott afrikai politika mindenki által látható összeomlását. Csakhogy az Algériáért felelős párizsi személyek közül senki sem okult ebből a politikai kataszt­rófából. Határ megvolt min­den okuk arra, hogy a Nemze­ti Felszabadítási Arcvonallal végre komoly fegyverszüneti tárgyalásokat kezdjenek, és a szemmelláthatóan teljesen ér­telmetlenné vált algériai hábo­rút felszámolják, tovább szosz- mötöltek, és tanácstalan váll- vonogatással nyugtázták az egyre hosszabbra nyúló vesz­teséglistákat. Illetve a szösz- mötölés mégsem volt a régi, Washington és London új moz­zanatot vitt belé. Szakiét Szi­di Jusszef után ugyanis Fran­ciaország szövetségeseinek a Csatornán és az óceánon túl mégis kissé túlzottnak tűntek a fejlemények Észak-Afriká­ban, s felkészültek arra, hogy sok év óta ezúttal először, nyíl­tan és közvetlenül beavatkoz­zanak a dolgokba. régóta vágyakozással tekinte­nek. A másik ok, hogy a NA- TO-hatalmak bizonyos straté­giai érdeklődést tanúsítanak a Maghreb iránt. Végül pedig, mert a két angolszász főváros­ban egyszerűen attól kezdtek félni, hogy a francia ultralsolo­A súlyos következményekkel járó szakieti bűntény Washington és London bekapcsolódik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents