Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

SOMOGYI NÉPLAP Kaposvár gyermeknapi programja Május 24-én, szombaton az óvodákban, napközikben, ál­talános iskolákban filmvetítés. Az óvodákban mesedélután. 24- én délután a Gyógypeda­gógiai Intézetben műsoros ün­nepély. 25- én de. fél 10 órai kezdet tel az általános iskolák alsó tagozatú tanulói és az óvodák növendékei iskolánként, óvo­dánként nagyobb csoportok­ban felvonulnak a Kossuth térre, ahol pedagógusaink köz­reműködésével népi játékot, népi táncot mutatnak be. 25-én du. 3 órai kezdettel Ne csak követeljenek a munkásoktól Kefeüzemi tapasztalatok kaposvári Kefeanyagki- ban az anyaghiány, készítő Vállalat 109,2 százalék- \ műhelyben zúgnak, zaka ra teljesítette első negyedévi tolnak a gépek. Szorgos mun tervét. Az egy főre eső tér- kások forgolódnak melési érték 1957 első negye­déhez viszonyítva 8415 forint­ról 12 170 forintra növekedett. És jelenleg? Bajok vannak a termelésben. — Hogyan lehet ez? Mi az oka ennek? — Az anyaghiány — válaszolja Pétervári János műszaki vezető. — Ha megfe lelő mennyiségű anyagunk volna, a kutyánk se lenne sán­ta. De így... — Tavaly más ok akadályoz­ta a termelést: a laza munka- ---------I fegyelem. Rengeteg igazolatlan s portverseny a Virágos-pálya (hiányzást akkor liberalizmus­,T-r-----" * 'ból igazolt hiányzásnak köny­v eltünk el. Azóta fordult a helyzet. Most nem hiányoznak melletti úttesten (Kossuth L. u.) Du. 2 órától a Virágos-pá­lyán gyermek-majális. (Cukor­ka, fagylalt, bábszínház, ring- lispil, hinta, zsákbanfutás, le­pényevés stb.). igazolatlanul. Késés is csak nagy ritkán fordul elő. Nem mondok nagyot, ha azt állítom, munkásaink szorgalmasan dol­goznak, akarják teljesíteni a tervet. Kedvüket szegi azon­„________ körülöt­t ük. Ha beszélgetni kezdünk velük, első szavuk rendszerint ez: — Többet is teljesíthetnénk ha elegendő anyagot kapnánk. — Napi teljesítménye? — kérdezzük az egyik munkás asszonytól. — Sajnos — válaszolja — ma csak 27 kiló 40 deka. — Teljesített már többet is? — Többet-e? Máskor szé­gyelltem volna ennyivel elő­állni, általában 45—50 kg. anyagot is feldolgoztam. Most meg hiába kér az ember anya got, azt mondják, nincs. Sze­retjük az üzemet, dolgoznánk is minél többet, mert akkor jobban dagad az erszényünk is a keresettől, de az anyag­hiány bénitólag hat ránk. Rontja munkakedvünket. Az itt szerzett tapasztalata­ink is mutatják, hogy a terv­szilárd teljesítéshez nemcsak ­munkafegyelem szükséges, ha­nem meg kell teremteni a munka- és műszaki feltétele­ket, a munkalehetőséget. A vállalatnál ma már nincs baj a.. ^“nkafegyelemmel, de ha Az állatorvos szaktanácsa Védekezzünk a fiatal csirkék veszedelmes beteg,ege: a legesoférgesség elten! Az utóbbi hetekben egyre több helyen ta­pasztalják, hogy az eddig szépen fejlődő csi­bék megbetegszenek. Amint elérték a 4—5 hetes korukat, fejlődésükben visszamaradnak, fejüket, nyakukat rázzák, sípolva, szörtyögve lélegzenek, tátott csőrrel futkosnak. Végül is egyre soványabbakká, vérszegényebbekké válnak, és fuldoktás közben elpusztulnak. Ezt a betegséget a csibék légcsőférgessége okozza, amirőt könnyén meggyőződhetünk: a csibék légcsövét felvágva megláthatjuk a vörös színű, villaszerű, másfél-, három centi­méter hosszú, egy-két milliméter átmérőjű, fonálszerű élősködőiket. Ezek a légcsőférgek vért szívnak, köhögést váltanak ki; számuk néha oly sok, hogy az egész légcsövet eltö­mítik, így a kis állat mindinkább kimerül a sóik köhögésben és megfullad. A csibék az idősebb fertőzött baromfiaktól (néha vadmadaraktól, varjaktól, szarkáktól) fertőződnek. A fertőzést közvetítheti a giliszta, csiga stb. Hogyan védekezzünk e betegség ellen? A gyakorlatban jól bevált az a védekezési mód, hogy a naposcsibét 4—6 hetes koráig — lehetőleg kotló nélkül — olyan helyen ne­veljük, ahol más baromfi nem jár. Sok udvar már annyira fertőzött, hogy ilyen biztonságos hely csak a padlás -tere. Minél később fertő­ződnék a csibék, annál jobban, -Xuo>[ jeuue nyebben tud a szervezetük védekezni a fér­gekkel szemben. Cénawezethet az is, hogy tá­vol tartva a csibéktől az idősebb baromfiakat, egy körülkerített helyen a talaj felső rétegét eltávolítjuk és ide friss homokot, friss földet hozunk, ezen neveljük a csibéiket. A beteg állatokat meg kell szabadítani a légcsőférgektől. Ennek több módja van. Sok gazdasszony — igen ügyesen — olyan lúd- tollal távolítja el a légcsőférgeket, hogy a 'údtoUat — miután annak vitorláját három­negyed részben letépte — a csibe légcsö­vébe tolja le. LúdtoU helyett 3—4 milliméter széles, laza, hajlékony, “vékony szálú drót- ; párái ugyanígy megfelel erre a célra. Már ezzel az eljárással is javarészt meg lehet men­teni a csibéket a biztos elhullástól. De forduljunk mielőbb az állatorvoshoz, aki féregölő szert fecskendez a csibe légcsövébe, tehát hatásosabban gyógykezeli a beteg álla­tokat. Újabban jó eredményt láttunk egy gyógyszertől, a Bariumantimonyütartarattól. Ezt az orvosságot oly módon akalmazzák, hagy a beteg csibéket egy zárt ládába helye­zik, melybe befújják a gyógyszerport, ß a w„ ___uv 11» r övid időn belül a vezetők nem tesznek meg minden intézke­dést az anyagellátás megjaví­tásáért, akkor az egészséges munkaerkölcsre szólító szó nem egyéb puszta fecsegésnél, s ez forrása, melegágya lehet a lógásnak, a fegyelmezetlen­ségnek. Egyszóval, amit ed­dig megteremtettek, veszendő­be megy. A másik probléma, ami bántja az üzem dolgozóit: az étkeztetés. A munkások a Bé­ke Szálló Lenin utcai étkez­déjéből kanják az ebédet. Na­gyon sok a panasz az étel mi­nőségére. A nokedli legtöbb­ször ragadós, zsírtalan és ehe- tetlenül kerül hozzájuk. A minap vadast kaptak ebédre. Sokan előre nyalták a száju­kat, mondván: finom ebédünk lesz. Csalódtak. Akik ettek belőle, valamennyien hasme­nést kaptak. Kiss Ilona szakszervezeti bi­zalmi is panaszkodik az étel minőségére. — Ma rántott le­vest, kirántott húst és salátát kaptunk — mondja. A hús száraz volt, a salátából meg így jókora fekete bogár má­szott ki. Elment az étvágyam. Ezek után önként adódik: he­lyes lenne, ha a Béke Szálló és Vendéglátó Vállalat veze­Az újszülött szépen fejlődik FSá £2 tSTUi r * 5 S1A = egy adminisztrátor sem talál­ható benn. Elmúlik jó idő, mi­re néhány ember fordul be a kapun, akiktől legalább meg lehet tudakolni, vajon merre tartózkodik Kiss József, az el nők. — Nem tudom én, kérem, most jövök otthonról — mond­ja Guth János bácsi. — Né­hány nap óta rakoncátlanko- dik az egyik lábam, s most ait tói nem bírok dolgoaü. Felesége és a vele együtt ér­kező Fülöpné azonban talál­gatod kezdenek: — Talán a másik határban van, mert ahol mi dolgoztunk, nem járt... — Meg kellene nézni inkább a községi tanácsnál, hátha ott akadt dolga. Guth János a rövid beszél­getés közben körülnézett az udvarban. Mióta beteg, s nem bír dolgozni, nyugtalan. Unos- untalan átbiceg azért ide, mert a »-gazda szeme hizlalja a jó­szágot-«, s a tizennégy szép erős lovat mégicsak rábízták a tagok tehát felelősnek érzi ma­gát értük. — Ez az egész állatállo­mány? — Egyelőre igen — válaszol János bácsi —, de nem sokáig, j Mire megérjük egyéves szüle- I tésmapunkat, már minden más- | ként lesz. S ZAVAIBÓL HIT, BIZA­KODÁS ÁRan Fele­KOOAS ARAD sége is elégedetten mosolyog mellette. Ok tudják, miért. Hi­tói mielőbb megvizsgálnák ' f2“ “P. ami‘ Kefeanyagkikészitő Vállalat j ne gondolnának vissza a kicsi állatok azt belélegzik. ____„ 0 I uuuitV d olgozóinak panaszát és orvo solnák. Hogy a Kefeanyagkikészítő jó hírneve megmaradjon, ne csak követeljelek a munká­soktól, de a vezetők hallják meg a munkások panaszait, s ha segítenek azokon, akkor az üzem nemcsak a tervét teljesí­ti, hanem az emberek is elé­gedettek lesznek, s mindez együttvéve tovább szilárdít ja a munkafegyelmet. (Suri) Kö7«$ csehszlovák-indiai filmet készítenek Csehszlovák—indiai kopro­dukcióban filmre viszik a Ramajana című híres hindu keserű múltra, a Drechsler ura­lépését nem bánta meg. — Tudtam már tapasztalat­ból, hogy jó a termelőszövet­kezeti tagoknak, azért is lép* tem be. A Kcesuthban brigád- fogatos voltam, itt a lovakat gondozom. Igaz, nem az első belépők között szerepel a ne­vem, mert először kicsit kö­rülnéztem, kik is dolgoznak majd a Béke tábláim Mondha­tom, az egész tagság olyan, hogy válogatni sem lehetett volna jobbat. Nincs is hiba a munkával — kapcsolódik a beszélgetés­be FUlöp József, aki néhány perce érkezett az irodához. — Minden növényünk földben van már, és szépen fejlődik. Lelkiismeretesen gondozzuk azokat a vetéseket, amelyeket a burgonyatermelő szakcso­porttól vettünk át. Lesz 85 hold őszi búzánk, rozsunk, 50 hold zabunk és 80 hold burgonyánk. Ez sok munkát ad, de baj nem lesz, mert az elnökünk is érti a dolgát. Kiss József, a közös gazda­ság vezetője másként beszél. — Hiába jó az elnök, ha a tagság csak immel-ámmal vég­zi a munkát — mondja. — En ugyan a burgonyatermelő szakcsoport elnökeként való­ban megtanultam egyet s mást, mindez azonban szép kevés lenne a tsz-ben dolgozó em­berek segítsége nélkül. Erre azonban nem lehet és nem is lesz panasz. Nálunk nem kel­lett azt mondani: menjünk és vessük el a burgonyát, mert itt az ideje. A tagok maguk­tól, szinte egymással verse­nyezve igyekeztek a földekre, _______________ <. ^iwiiiiíiei-ura- “J“»c S ágnál való sokéves cselédes- | mondogatva: siessünk, ne ogy kedésre. Nem emlegetik már . az egyéniek előtt szegyenben ezeket az esztendőket, mert ré- , maradjunk. így nem okoz - gén elmúltak, s vissza nem lönösebb gondot a 350 térnek soha, de ha a határban szántó megművelése. S. I. j eposzt körülnéznek. mindenhonnan elővillan egy-egy fájó, hátbor­zongató emlék. A mostani évek azonban már sokkal szebbek. Jó visszagon­dolni a földosztásra, arra, hogy nekik kilenc hold jó szántót juttatott a népuralom. Ezt a földet vitte aztán a Kossuth Tsz-be annak idején Guth Já­nos. Most pedig 1958 február­jában, a Béke Tsz megalaku­lása után néhány héttel ennek tagjai közé kérte felvételét fe­leségével. A haldokló fölemeli fe­jét: — ■'Doktor úr. l Haza... Még egyszer a mekeimhez! Doktor úr! Dr. Takács Gyula hívja mentőkocsit, maga is beül a beteg mellé, s elindulnak az egyik Tolna megyei kis falu felé. A haldokló a község ha­tárában szólalt meg utoljára. A halott apát otthon nyolc gyerek várta. Ki fizeti meg a mentőköltséget? A faluban vállalkoztak arra, hogy forin­tonként összeadják. Azóta is adják. Es a mentőnapló így őrzi az eseményt: Betegszál­líttató: dr. Takács Gyula kór­házi orvos. A 300 forint költ­séget 1947-ben megfizette ugyanő. Talán ez volt az első eset, amikor a betegek elis­merően bólingattak, és azt mondták, hogy ez az ember a szegények orvosa... Hányszor ismételték el ezt azóta? Bementem egy donneri ci­gánytelepre. — Ismerik-e Takács dok­tort? — ... Ja, az a... — Hogyne — mondták egyszerre hárman Is. — Engem is, engem is gyó­gyított. .. Finom ember az — hajtogatta egy vak, öreg cigány, aki ugyan soha nem látta a doktort, csak a kezén érezte, hogy az orvos finom, jó ember. ... Hosszú sorban vagy ti­zenhatan állnak a sebészet fo­lyosóján. — Kire várnak? — Takács doktorra. Az orvos kilép a szobából, egy pillanatra meghökken, széttárja karját az ajtóban és felsóhajt: — De kedveseim, hát ha öt­ször annyi karom volna is... — Végignéz az arcokon... Fél­beszakítja a mondatot, no, jöjje­nek csak, majd valahogy meg­oldjuk. .. r; ADOKTORÚR... '.ül a 17 Még maga sem sejti, hogy ez a »valahogy« azt jelenti: éjfélkor is a kórházi ágyak fölé hajol, hogy a kislányát csak alva láthatja, mert al­szik már, ha hazamegy, es alszik még, amikor elindul... Éjjel 11-kor eszébe jut: az anyjának megígérte, hogy meglátogatja. Veszi a kalapját, és elindul az éjsza­kában. Hosszú réten vezet az út a Mikszáth utcai családi házba. Odaül édesanyja ágyá­ra, és kezébe hajtja a fejét. — ... De fiam... — kezdi az idős munkásasszony. — Már megint... — Tudom, anyám, hogy mit akar mondani, de ne, ne szól­jon. .. Elsuhan a néhány perc. A doktor megint fölkerekedik. Hová is most? Haza, haza, mert késő van... Takácsné odafordul a férjéhez: — Vgy rettegek, hogy ezt a szerencsétlen gyereket eb­ben az isten háta mögötti rét­szélben egyszer még éri va­lami. .. A késői óraütésben hirtelen eltűnik a ma. Az öreg munkás, Takács bácsi, aki a Vaskom­binátból mindig olajos, pisz­kos ruhában érkezik meg, ide, a Mikszáth utcába, most egy régen elhangzott intelemben talál megnyugvást: Fia akkor kamasz gyerek volt még. ö az egyszerű »me- lós«, akinek a munkában ki­vérzett a sarka, azt mondta a háború előtti években a tá­voli iskolára induló Gyula gyereknek: — Fiam, legyél sokkal bol­dogabb, mint én, de el ne fe­ledd soha, hogy honnan jöt­tél. .. És Gyula, aki akkor hatá rozott igennel bólintott erre az intelemre, tudta, hogy azon az úton fogja megjárni az életet, amelyen munkás öreg­apja és az édesapja járta. Ez az út aligha lesz rózsákkal ki- himezve. Es a fiú hű maradt az intelemhez. Gondolkozás­módja akár az apjáé, aki csak annyit mond a feleségének, amikor ezzel fogadja: »már megint milyen piszkos a ru hád papa«, — hogy »ahol mi dolgozunk nem lehetünk ün­neplőben.«. S az alma nem esett messze a fájától, mert az orvos fiú, akit a múlt nyáron a balaton- parti pihenés közben egy szü­lő anyához hívtak, szó i nélkül beült a marcali mentőbe. Mű­szere nem volt, és csak any- nyit tudott mondani a kínlódó anyának: ne féljen, bármi tör­ténik, itt vagyok... Es senki sem beszélte megyeszerte, hogy egy cserepes munkás kivérzett feleségének megmentéséért habozás nélkül saját karját szúrta vérért. A z apja mesélt egy törté- 71 netet: — Hazajött egy­szer a fiam, ott szokott ülni mindig a sarokban, ni... Le­ült és nem szólt. Kegyetlen fájdalom torzult az arcán, és csak annyit bírt mondani, hogy meghalt... Aki meghalt, egy egyszerű tanító volt. Meg­várta, míg kijavítja az összes dolgozatfüzetet, s csak azután ment a kórházba. — A fiam alig tudta elvisel­ni a tanító halálát. — De mit tehettem volna — hajtogatta Takács Gyula lett azóta dók tor. A munkásosztály arra törekszik, hogy kinevelje sa­ját értelmiségét. És nem fur­csa, hogy Takács kórházi or vost egykori utcaseprő ismerő­se még most is úgy szólítja, hogy »ie«. Regényt lehetne ír­— hisz már a martommal ni ennek orvosnak ali0 42 mértem a gennyet * Késő i eszte^ejéről, de nem akartam mertem a gennyet... R.eso mindent eimondani. Elmond­Messze került a két kéz J ££ * .W*' egymástól, az apáé, amely vasat markol a gyárban, a fiúé, amely bonyolult érrend­szer között kutat, idegszálat bolygat, vékony tűjével életet szúr az izmok közé. Lám, mégsem lehetetlen, hogy a munkás és az értelmiségi szív, az apáé, a fiúé életfelfogás­ban nagyon is egymás mellett dobogjon. Ha egyszer számon kérné valaki Takács bácsit, a munkást, értelmiségi fiának útjáért, mit mondana? Azt hiszem azt, amit nekünk mon­dott: segít, akin csak tud. Az utcaseprőtől, a piaci árus­tól a kollégákig senki sem tudja megelőzni őt a köszö nésben. Es amikor igazán jól akarja magát érezni, akkor Takács doktor azoknak a tár­saságát keresi fel, akikkel együtt küzdött egykor az éle­tért: a peremvárosi munkáso­kat. Hej, hány év telt el azóta, hogy elfogyasztották már az egyik munkás-családban azt a disznót, amelyet a fiatal Ta­kács gyerek diákkorában egy merész vállalkozás folytán »megoperált«, és a sikeres, bár minden szaktudás nélküli műtéttel visszaadta az élet­nek a kocát, megmentve a családot az éhezéstől. Tgaz, a peremvárosi mun- kások is másként élnek már, mint akkor. Az idő na­gyot, változott, és nemcsak-------­-----­ben a hálás betegek. Elkértem tőle azt a levelet, amelyet egyik volt betege, egy cigány­lány küldött neki. Ez a leány­ka gyógyulása után nem tu­dott hazautazni, mert nem volt útiköltsége. Takács dok­tor a sajátjából adott kölcsön. Idézek a levélből: »Kedves doktor úr!« — írja Sánta Kati Zselicszentpálról. — »Ne tes­sék haragudni, hogy nem tudtam előbb tartozásomat meghozni. De a doktor úr tud­ja, hogy a szüleimtől semmit sem kapok. Mihelyt dolgozni megyek, nem fogok megfeled­kezni doktor úr jóságáról, és köszönettel visszaadom a köl­csönt. Tisztelettel: S. K.« Kati nem is gondolja, hogy az orvos már rég elfeledte ezt a kölcsönt. Az édesanyja újságolta túl­áradó örömmel, hogy egyszer egy csoport várakozó ember közé került, akiknek többségét úgy látszik fia operálta, mert dicsérő szavakkal illették. Egy ideig hallgatta, aztán meg­szólalt: »Tudják, emberek, ki ez a Takács doktor? — Az én fiam... Kijött a könnyem, ne haragudjanak, ugye nem szól­nak meg, hogy megmond­tam. ..?« Nem szólták meg. 1Yf indenki nevében kö- szönjük, munkásasz- szony, ezt a fiút! Sablonos kérdésnek hangza­na ezután, ha arról érdeklőd­nénk, hogyan érzik magukat a tagok az újszülött tsz-ben. M AGYON SZÉPEN FEJ- * ’ LÖDIK minden — szá­mol be az elnök. — Vegyük például mindjárt az első na­pokat. Januárban vetődött fel a gondolat néhányunkban, akik a burgonyatermelő szakcsoport tagjai voltunk, mi lenne, ha magasabbra törekednénk, ha a szakcsoportban való dolgozga- tás helyett termelőszövetkeze­tet alakítanánk. Engem java­soltak elnöknek. Én azt mond­tam: hajlandó vagyok mindent megtenni, ha legalább tíz csa­lád aláírja a belépési nyilatko­zatot már az induláskor. Az­tán Maráz bácsival, aki maga is tagja volt a megszűnt Kos­suth Tsz-nek, beutaztunk Ka­posvárra. Körülnéztünk, ér­deklődtünk, tanácsot kértünk, majd hazatérve hét családdal, 14 taggal január 23-án este aláírtuk a belépési nyilatkoza­tot, megalakítottuk a Béke Tsz-t. Most pedig, alig néhány hónappal később már 41 tag dolgozik földjeinken. Közöttük van sok, aki már a Kossuth Tsz-ben dolgozott. Legtöbbjük fiatal ember, akiknek a szor­galma biztosíték arra, hogy legmerészebb álmainkat is va­lóra válthassuk. — Mik ezek az álmok? — Először is az állattenyész­tés megindítása. Kezdetben csak módjával, hogy tapaszta­latokat szerezhessünk, később nagyobb arányokban. Az ősz­szel fiatal üszőket, sertéseket vásárolunk, hogy legalább az alap meglegyen. SZEGEDI NÁNDOR O kosan gondolkod­nak a jövőről a szulo- ki tsz-tagok. Mindent megbe­szélnek, mindenről közösen döntenek, mielőtt hozzákezde­nének valamihez. Mint egy összeforrott nagy család. S ez nagyon jó. Ha a termelőszö­vetkezeteknek volna egészség­ügy! lapjuk, akkor a Béke Tsz- ére most ezt lehetne írni tel­jes joggal és biztonsággal: az újszülött szépen, egyenletesen fejlődik. Weidinger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents