Somogyi Néplap, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

Össieállítja a Magyar Úttörők Szövetsége Megyei Elnöksége és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága ......................................................................................................................................................... M. ....... ........................................................................................................... T áborozási tanácsadó w u.o,öcsapataink munkája nem fejeződik be a tanév vé­geztével, nem szünetel a nyá­ron, hanem tovább folytatódik uj, sajátos formákban. A nyár. az iskolai vakáció az úttörő­élet egyik legtartalmasabb idő­szaka. Ekkor, ha csak néhány h.® ls\a csapat rendelkezhet az úttörők teljes idejével. Az egesz évben tanult úttörőisme­retek próbázások a nyáron kapnak értelmet, valósulnak me§ gyakorlatilag egy-egy jól megszervezett csapattáborban. Pe 1S> ahol erre nincs le- hetoség néhány napos kirán­dulás túra vagy más közös szórakozás tartsa össze a csa­szfetdlre8 adj°n programot a Ehhez kívánunk segítséget nyújtani csapatvezetőinknek. Táborozási előkészületek A csapattábor előkészítése a tervezgetéssel kezdődik. He- PT®’ ,a e terv egy tavaszi ki­rándulás alkalmával az úttö­rőkkel történt beszélgetés alapján születik meg. Az így kialakult vázlatos tervvel for- ?ou'].°.n a csapat az iskola tan­testületéhez és a csapat szer vező testületéhez. Kérje S */guket Ha már kész a csa­keln°LJetTe’ gondoskodni k A ® tábor felszereléséről és a táborozási engedélyek meg- (A járási, vTroí elnökségtől kérjék.) A szükséges eszközök, fel- szerelési tárgyak megszerzé­sere, előkészítésére kérjük meg a szülőket is. Vonjuk be a szülői munkaközösséget ter- ^2gnetvteinkbe’ számoljunk tMsük 0» terveinkről, ismer­tét aHa csapattábor prog. íó ét me ez-az előkészület akkor ? a szülöke‘. fkkor a tabor egyik alapfel­tetele biztosítva van. P nek 2^°r arTagi feltételei­nek eloteremtesehez jó segít- fc'gct ad, ha a csapat előre kiépíti pártoló tagságát. Min­rokonfaJ'tóS Vállalja' h°gy 2-3 rokont megnyer ehhez a tá­mogatáshoz. ha a falu, város s. élesebb rétegeiben is propa­gáljuk nyári tervünket, és lel- kangalat,°t. . segítőkészsé- get teremtünk táborunk iránt T„?a,l?mdez megtörtént, hoz- f£klétre táborozási bizott­ságot mely hivatott arra hogy tervszerűen és követke- Segítsen a csapatve- zetőnek a tábor megszervezé- ^ben- ./Táborozási bizottsá- működnek a megyei és elnökségek mellett is 'lérj,ék a csapatok az ő segítségüket is.) I A táborozási bizottságot a helyi viszonyoknak megfele­lően szervezzük meg.' Elsősor­ban a szervező testület, az is-I kola igazgatója, a helyi KISZ-szervezet, a nevelő tes­tület, továbbá mindazoknak1 az üzemeknek és vállalatok- nak vezetői legyenek a tábo- ro2asi bizottság tagjai, akik e"f „a munkára készséggel vállalkoznak. , A táborozási bizottság min- ' ,d5.n tagjának adjunk felada­tot. A táborozási előkészüle­teknél a csapat belső életé­ben is jelentős feladatot kell megoldani. Helyes, ha meg­alakítjuk azokat az őrsöket melyek a táborba fognak menni Jó előre állítsuk ösz- sze a tábor vezetőségét, mely álljon táborvezetőből (leghe­lyesebb, ha ez csapatvezető) táborvezető-helyettesből, gaz­dasági-, kultúr-, sportfelelős- bol. A vezetőség előre készít­se el a csapattábor részletes programját. Helyes, ha előző­leg egynapos próbatábort ve­rünk a közvetlen környéken. Itt meggyőződhetünk, hogy a terv szerinti elhe'vezés meg­felelő-e. Helyes felvenni a kapcsolatot előre a tábor he-1 lyén működő úttörőcsanattal ' A felsoroltakon kívül leg­fontosabb. hogy az őrsök, ra­jok készüljenek a táborozás- I ra. Összejöveteleiken ne csak gyakorlati ismereteket sajá­títsanak el a pajtások, hanem beszéljenek arról is, hogy mi mindent akarnak a táborban megvalósítani. Tervezzenek kirándulást a táborhoz közel eső várromokhoz, termelőszö­vetkezetekhez, kutassák fel a tanácsköztársaság helyi emlé­keit, ismerkedjenek meg új létesítményeinkkel, vívmá­nyainkkal. Szervezzünk lep­ke-, rovar-, kőzet- stb. gyűj­tést. (Folytatjuk.) A TOLVAJ Az országúton találkozott két barát. Mondja az egyik: — A házamba került egy ra­vasz tolvaj. Sehogy sem tu­dom elkapni. Mit csináljak, adj tanácsot. — Vágj egyenlő hosszú bo­tokat — mondta a barát —, és oszd szét a házban. Mind­egyiknél megmondod, ezek nem közönséges botok, hanem varázsvesszők, a tolvajnál megnő az éjjel három ujjnyi­val. A tolvaj megijed és le­vág a botjából három ujjnyit. Aztán akkor elcsíphetitek. így is történt. Mindenki tudta, hogy nem jog a bot megnőni, de a tol­vaj annyira megijedt, hogy levágott a botjából három ujj­nyit. Reggel összehasonlították a botokat, és megtudták, hogy ki a tolvaj. Oroszból fordította: KOVÁCS PÁL Csapatvezetőinket köszön tjük Az iskolák tanulói ünnepre készülnek. A pedagógus na­pon Ismét átadják hálájuk és szeretetük virágait nevelőik­nek, megköszönik áldozatos munkájukat. Ez alkalommal ml, úttörők külön is szeretnénk köszöne­tét mondani azoknak a peda­gógusoknak, akik mint úttö­rőcsapatvezetők időt, fáradsá­got nem sajnálva foglalkoztak velünk. Mennyi kedves, felejthetet­len óra fűződik az ő munká­jukhoz! Ok tanítanak hűség­re az úttörőcsapathoz, a piros nyakkendőhöz, nevelnek ben­nünket olyan úttörőkké, akik szeretik hazájukat, a Magyar Népköztársaságot, erősítik a népek barátságát. Ott vannak velünk a munkában, a játék­ban, vidám kirándulásokban, izgalmas számháborúkban, az úttörővé avató akadályverse­nyeken. ök lelkesítenek ben­nünket, ha nehézséget kell leküzdenünk, ha a próbák si­kertelenségén szomorkodunk. Milyen felemelő állni a zászló előtt, és az ő szavuk­ul kiváló úttörő munkáért Az Úttörő Szövetség kapos- vár elnöksége kedden du. 3 órakor ünnepélyes keretek közt adta át az Uttöróházban eddig végzett eredményes mun­kájukért a következő 16 paj­tásnak a »Kiváló úttörő mun­káéit* kitüntetést. Kígyós Éva, Merő Nóra, Ver­mes Károly, Várkonyi István, Butyka Katalin, Szekfü László, Strubli Márta, Ress László, Fekete Erzsébet, Bóna József, Farkas Gabriel­la, Visi Vilmos, Hollósi Ágota, Papp Attila, Tóth Gabriella, Kecskés Krisztina. További jó munkát és sok sikert kívánunk a kitüntetett úttörőknek. ra: »A dolgozó népért, a ha­záért, előreI« — felelni: »Ren­dületlenül I« Csapatvezetőink­től tanuljuk meg, hogy hűek legyünk a legnehezebb idő­ben is az úttörőfogadalmunk­hoz, megtartsuk a 12 pontot. Hogyan Is hálálhatjuk meg munkájukat? Ünnepi köszön­tő helyett csak egyszerű sza­vak jutnak eszünkbe. Szivünk melegénél, szemünk ragyogá­sánál nem adhatunk többet. De tudjuk, ha ml boldogok vagyunk, akkor ők is azok. A pedagógus napra azt kí­vánjuk nekik, hogy éljanek sokáig, erőben, egészségben, jókedvben! Vezessék csapata­ikat, bennünket, úttörőket továbbra Is szeretettel, fá­radhatatlan munkájuk ezer­szeresen gyümölcsözzék lel­kűnkben, oltsák szívünkbe a becsületességet és igazságsze- rctetet. Éljenek sokáig a mi csa­patvezetőink! SZŰCS JÁNOS, kiváló úttörő, 1034-es Móricz Zsigmond úttörőcsapat. „Ember Eenni mindig, minden körülményben...!“ pay napon rajvezetőnk megbeszélésre hivott össze Az bennünket. Összejövetelünkön megbeszéltük, hogy »becsület-boltot« nyitunk. Az I. ra) rögtön beleegyezett e nagyszerű ötlet megvalósításába. Másnap az osztá­lyunk elé kitettük a kimért cukrokat és a finom csoko­ládékat. Mindegyik mellett ott az árát feltüntető cé­dula. A pénzt egy kis dobozba kell betenni. Ezután ki lehet venni a megkívánt édességet. Jómagam is vettem cukorkát, és alighogy betettem az érte járó pénzt a dobozkába, egy csufondáros hangon beszélő leány így szólt hozzám: mondd csak, mit értek el evvel? S mi hasznotok van mindebből? A gyerekek mindezt a városban is tnegvehetik! — s gúnyos neve­téssel hagyta el a folyosót. Bevallom, kicsit mérges lettem, azonban nyugodt ma­radtam. Válaszolni nem volt időm, mivel az illető hamar elpárolgott. Ezért az újság útján megfelelek neki, s nek­tek, pajtásaim! Gondolom, hátha felmerül bennetekben is hasonló terv. Becsület-boltunk nem azért nyílt meg, hogy abból hasznot húzzunk. Ennek semmi értelmét nem látjuk. Gondoljunk a 12. pontra: Az úttörő mindig igazságosan cselekszik! Célunk, hogy a pajtásokat minél nagyobb becsületességre neveljük. Szeretnénk, ha az életben megállnánk helyünket! Vgy ahogy Arany János mondta: »Legnagyobb cél e földi életben, Ember lenni mindig, minden körülményben...!« Véssük szívünkbe ezt az arany mondást, s gondoljuk meg jól pajtások; milyen drága kincs a becsület. FEKETE MARIANN Vlll/b. (Hámán Kató ált. isk.) Okos felkészülés Papp Ilonka somogyjádi paj­tás tanító szeretne lenni. Ez biztosan sikerül is, hiszen már­is kész kis tanító. Figyeltem a gyerekeket. Ilonka a táblánál vezényel, fel­írja a számtanpéldát, elismé- telteti. »Hogyan számítod ki, Virág Gyúszi? Vitassuk Tneg, helyes-e így? Most végezze el az osztást Györék Kálmán! Jó, leülhetsz!« Ennyit látok; nem tudom, nem ismerem a rugót, a tüzet, ami Ilonkát szememben olyan magasra emelte. Tovább kell mennem, szánté fájdalmat okoz, ha megzavarom őket. De fur­Felelőtlenség, nemtörődömség vagy rosss neve Jé®? Tl/Tájus 14-én a csurgói pá- lyaudvar hüs fái árnyé­kában vártam a vonatot. Unalmas a várakozás, ba az ember egye­dül van. De szerencsére ismerős jött: Barcsi Lajosné, szakfelügye­lő. Pedagógusok vagyunk, volt kö­zös témánk, beszélgettünk. Hogyan, hogyan sem, ez a beszélgetés mé­gis más volt, mint eddig, ha né­ha találkoztunk. A múltat eleve­nítettük fel. A pedagógusok, a munkások, a parsztok múltját. So­kai mentünk előre, ez volt ket­tőnk véleménye. Barcsi Lajosné ma szakfelügyelő, megbecsült em­bere az oktatásügynek. »Tíz évig állás nélkül voltam a múltban, s mindig szomorú vagyok azért, mert életemből tíz évet elvesztet­tem-« — mondja. Beszélgetésünket új ismerős sza­kít la meg: Hetesi Imréné, a Já­rás ú(törő-titkára. UJ ismerősünk­kel új téma kezdődik: »Hova mész? Mit csinálsz ott? »Zákány- telepre, ra.jvezető-képzésre« — volt a válasz. Helyet foglal mellet­tünk a pádon, s máris új Ismerő3 érkezik, azzal kezd beszélgetni. Nem ismerjük a újonnan érkezőt, de szavaira felfigyeltünk. Szeret­ném idézni: »Nézd, Magdi, én oda nem me­gyek« (rajvezető-képzésre). »En­gem nem érdekel, úgy erőltették rám ezt az úttörő-munkát. . . Nem fogom csinálni, mert én főiskolán akarok tovább tanulni, időmet a tanulásra akarom fordítani, nem úttörő-munkára-«. Ezt mondotta az ismeretlen kartársnő a járási út­törő-titkárnak, aki próbálta a maga igazát bironvítani. és a ge­rinces ember viselkedésére hivat­kozva Pacsi Erzsébet porrogszent- királyi tanítónőt (mert róla van szó) rábírni arra. hogy »ha vál­laltad. akkor legalább év végéig, a tanítási év befejezéséig ne hagvi cserben-«. Próbált azzal is érvel­ni: »Erzs«kém, téged akartunk a következő évben csapatvezetőnek«. »F*™sitalán nem vállalok semmit, csak tanulni fogok-« — pattogott Fr?«* • O cutott a vonat, felszáll- tünk. nem szóltunk sem­mit. *e mindketten egyet gondol tu*»k. messze járóink Csurgó­tól. amúcor Bf»rr«úné Tne""?7Óia.lt: »Túl sokat kantok ezek a fiatalok, azért ilyen felelőtlenek, mit meg­tettem volna azért, hogy a tíz éve­met el ne veszítsem«. E körül jártak az én gondola­taim is. Én ugyan nem vesztetiem éveket, de szolgáltam az államosí­tás előtt ideiglenes helyettesítés­sel megbízott nevelőként; nem szólhattam egy szót sem, ha nem volt az iskr Iának tüzrevalója, kré­tája, táblája; nem tehettem senki­nek sem megjegyzést azért, hogy az öt krn-re lévő szomszéd község­be kellett elvezetnem a gyermeke­ket hittanra, vasárnap pedig mi­sére. »Ha nem tetszik, ie is út, fel is út-« — ez volt a válasz. Ismét egyedül vagyok, jólesik az egyedüllét, érlelődik bennem a gondolat, hogy Pacsi Erzsébet, ne­ked, s rajtad keresztül a fiatal ne­velőknek írjak. Nem helyes az a felelőtlenség, amely részetekről megnyilvánul, mert Erzsébet, nem Te vagy az egyetlen, akinél ezt tapasztaltam. Sajnos, Nagyatádon a pedagógus szakszervezet értekez­letén is egy fiatalt hallottam kö­vetelőzni, elégedetlenkedni. Hal­lottam olyantól is már elégedet­lenkedő szavakat, akinek tanítta­tására államunk, dolgozó népünk havi 3000 forintot áldozott. Kül­földön tanulhatott ösztöndíjasként, s most neki is már kellene vala­mit adn(a ellenszolgáltatásként. Urzsébet, s Ti, fiatal peda- gógusok! Nem gondol­tok arra, hogy mit kaptatok? Nem gondolsz arra, Erzsébet, ki tette lehetővé, hogy Te taníthatsz, és emellett levelezőként a főiskolát is elvégezhesd? Nem gondolod, hogy legcsekélyebb, amit ezért ad­hatsz, ha Te is kiveszed részed tehetségedhez, rátermettségedhez képest az ifjúság iskolán kívüli neveléséből? Még csak egyet, Erzsébet: Isme­rem gyermekkorodat, tudom, éle­ted nem volt rózsás, s pedagógus soha sem lehettél volna, ha 1945- ben fel nem szabadítanak bennün­ket. Te megérted ezt a szerencsés Kort, amikor a múltban elnyo­mottak elérhetik céljukat, s erről Te megfeledkeztél. A belé* helve- zett bizninrnnak hátat fordítasz? Felmerül a .fcér*és: ki a felelős azért, hoarv Erzséb«* és sok más fiatal pedagógus, akikbe népünk bizalmát helvezte. i*áig jutott? ti óluk nem állítható hoev oszt^v- lde>rAr,ek. n nén fiaiként, lá­nyaiként lépték át az iskola kü­szöbét, s mégis rövid pár év alatt mintha elfelejtették volna, mivel tartoznak osztályuknak, mintha el­halványult volna bennük a nép szereíete, s nagyon sokszor bántó nemtörődömség, közömbösség Jel­lemzi eket. Hibát követtek el az elmúlt évek­ben oktatási szerveink, mert tét­lenül nézték az ifjúság egy része és néhány pedagógus cinikus ma­gatartását. Minden iskolában ta­lálkozunk a többségében jól dol­gozó, lelkiismeretes munkát végző pedagógusok között egy-kettő, a háttérből nevető, s a többiek mun­káját gúnyoló pedagógussal. Hibás a tanítóképzés rendszere is, s úgy érezzük, akik nem most kerültünk ki az iskolából, hogy több ifjú pedagógusból hiányzik a köteles­ségért a hivatás-szeretet. Tfan lehetőségünk a hibák v kijavítására, ba összefo­gunk, és a munka megbecsülésébe, a hivatás szemetére neveljük if­jú pedagógusainkat. Tartozunk ez­zel pártunknak, kormányunknak, dolgozó népünknek. KASZA ISTVANNÉ Betíírejlvények dal a titok. S a pajtások me­sélnek: »Félévkor megdöbben­tünk, hogy az osztályunkban sok úttörő igen gyenge ered­ményt ért el. Hárman megbuk­tak, hatan elégségesek lettek. Tanácskozni kezdtünk. Nem hagyhatjuk a pajtásokat! Meg­született a terv; a raj minden 1 tagja nekiáll délután a tanu­lásnak. Feljegyzi a nehezc-bb dolgokat, melyeket nem ért. öt érakor összejövünk egy vagy másfél órára, ezeket a zökkenőket közcsen megvitat­juk, utána otthon újra átta­nulmányozzuk az anyagot«. — Okos módszer ez pajtá­sok! A célt már látom, a meg­oldás is nagyszerű. De kik a vezetők? Csak Papp Ilonka? — A, dehogy! Az nem len­ne szép! — mondja Ilonka. — Igaz, tegnap is én tanítottam. Ma Visnyei Marika volt a so­ros. De megkért, hogy helyet­tesítsem, mert beteg az édes­anyja. Most mégis itt van, mert a beteg jobban lett. Min­den jó tanulóra sor kerül. Meg­figyeljük nevelőinket, és pró­báljuk utánozni őket. Mit tet­szik hozzá szólni, sikerült-e már? — Nekem nagyon tetszik bá­tor, határozott fellépésetek. Ha az eredmény is igazol, akkor 1. már biztosan jól elsajátítottá­tok a módszert. — Az eredmény olyan jó, hogy olyat nem is vártunk. A gyengék közül háromnegyed évkor kettő már jó rendű volt, a többi is igen sokat javult. Csak azt sajnáljuk, hogy Far­kas Józsi nincs köztünk. Pe­dig itt volt, csak el-elm&radt, most végképpen itthagyott bennünket. De nem hagyjuk! Szeret sportolni, szerepelni, feladatokat adunk neki. Ta­lán ez visszahozza közénk. — öröm hallani ezt is, csak még egyet: milyen pályára ké­szültök? — Ilonka pedagógus, Marika orvos, Kara Ilonka fodrász lesz, a fiúk itthon maradnak dolgozni. — Érdemes ezért is tanulni, hogy valaki szánthasson? Csiszár pajtás öntudatosan válaszol: — Legyen művelt a paraszt is. Elköszöntem a kedves csa­ládtól. Még hallom Ilonka kér­dését: »kinek van nehézsége állattanban?« Erősödjék az úttörők be­csülete, tanulja meg minden pajtás a Papp Ilonkától: az úttörő fgy szolgálja önként és szívesen a közösséget. Nagy Károly FEJTSD MEGI 1 2 |S 4 5 6 7 8 |9 10 »SH! 11 Hl::: 12 13 14 i:::::: 1:::::: 15 16 iiiiiil 17 18 jijjí: LY iijii 19 I20 IsiiSisI Ilii 21 |22 iiiiii 23 24 J25 26 íiiíi:l 28 :::::: iiiii! 29 30 Imi! 31 1 32 |i:i:::|33 Ü 35 NY Ilii!! :::::: 36 b Jókai Mór 3. H O Ö H Vízszintes: l. Nagy magyar ma­tematikus. 10. Izommozgató. 11. Áramerősség egysége. 12. Vissza: az okozat eredője. 13. Vissza: ál­lóvíz, névelővel. 15 Elektromos töltésű atom. 16. Kérdőszó. 17. Iga­vonó állata. 19. Spanyol pénz. 20. Az irodalmi művek alkotója. 21. Nem tegnapi. 22. Leánynév. 24. . . .Domini. 26. Apósa — népiesen. 27. Zárt tartóeszköz. 29. E. Y. V. 30. Atlétikai Egyesület. 31. Bizo­nyítvány - diáknyelven. 33. U. É. 35. A gyufa feltalálója. 36. A gon­dolatközlés eszköze. Függőleges: 1. Élettani - idegen szóval. 2. R-rel kártevő. 3. Y. A. 4. Vonatkozó névmás. 5. Folyó a Felvidéken. 6. Japán pénz. 7. Ér­ték. 8. Nem buta. 9. Ismert szov­jet író. 14. Eszmecsere, névelővel. 16. Nagy német költő volt. 18. Menyasszony. 19. P. A. A. 22. Ker­ti gyümölcs. 23. Visszahajít!!! 25. Fürge mezei állat. 27. Vissza: fi­gyelmeztet. 28. Mázol. 31. Száj ré­sze. 32. Egymás után következő betűk az ABC-ben. 34. Nagyobb időegység. Beküldendők: Vízszintes 1. és 35. Függőleges 9, 16. Beküldési határidő: május 31. Legutóbbi rejtvényeink helyes megfejtése: Keresztrejtvény: »Mi ő nekünk, azt el nem mond­hatom, Mert nincsen rá szó, nincsen fo­galom.« Betűre jtvény: 1. Ég és föld között. 2. Pontos idő. A sok helyes megfejtő közUJ könyvjutalmat nyertek: Bóna József Gálosfa, Horváth József Kutas, Boldizsár Ferenc Ka­posvár, Pölcz István Kapo&vÁr.

Next

/
Thumbnails
Contents