Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-18 / 91. szám
fieHoavi BrXFtA» 3 Péntek, 1958. április 18. Szl Váljék a takarékosság a KISZ-fiatalok mozgalmává! , ombatra hívták össze a KISZ Somogy megyei Bi- 1 zottságát a takarékossági mozgalom feladatainak megvitatására. A mozgalom rendkívül nagy jelentőségű az ország gazdasági életében. Ha minden ember csak egyetlen forintot takarítana meg, akkor is több mint 100 lakást lehetne felépíttetni ebből az összegből. Helyenként azonban nemcsak forintokat, hanem ezreseket is meg lehetne takarítani, ezt bizonyítják a Textilmű és a Cukorgyár kiszesei, akik rövid idő alatt több ezer forintos megtakarítást értek el. A takarékossági mozgalom nem vezethet a termelt áru minőségének romlásához és a jogos munkabérek csökkenteséhez, nem más emberek megkárosításán akarunk szép eredményeiket elérni. A takarékossági mozgalom elengedhetetlen feladata: nagyobb éberséget tanúsítani az üzemi szarkák és egyéb kártevők tevékenységével szemben, nehogy miközben a fillérekre vigyázunk, közben milliókat hordanak szét, tékozolnak el a társadalmon élősködő, munkát utáló, levitézlett elemek. A takarékossági mozgalom jelenlegi állapota azonban nem kielégítő. Elsősorban azért nem, mert csak nagyobb üzemeink KISZ-szervezetei foglalkoznak vele, másodsorban pedig azért nem, mert leszűkítik a KISZ-tagokra, s a KISZ-en kívüli fiatalok nagy tömegeit nem mozgósítják a nagyszerű cél megvalósítására. A kisebb üzemek KISZ-szervezeteinél útkeresés, tévelygés, tapasztalatlanság uralkodik. A megyebizottsági ülés feladata lesz a főbb feladatok elvi és gyakorlati végrehajtásának meghatározása. Olyan mozgalmat kell szerveznünk, amelyből minden fiatal kiveszi részét, akár üzemben, mezőgazdaságban vagy hivatalban dolgozik. Az iskola padjaiban ülőkre is nagy feladat vár. A mozgalom gazdasági hatása még nem mérhető fel számokban, de minden bizonnyal igen nagy jelentőségű lesz és elő fogja segíteni szocialista államunk gazdasági erősödését. A gazdasági hatáson kívül sokkal fontosabb a mozgalom politikai jelentősége egész társadalmunkra, de különösen a fiatalokra. Ezért a fiatalok mozgalmává kell tennünk elsősorban; a KISZ-nek kell az első sorokban harcolnia a kormányfelhívás maradéktalan végrehajtásáért. A takarékossági mozgalom fő politikai célkitűzése a fiatalok kommunista nevelése a szocialista tulajdon megbecsülésére, szeretetére, gyarapítására és védelmére. E mozgalom választóvíz is lesz: társadalmi rendünk ellenségei és támogatói egyaránt színt fognak vallani. A szocializmus építésének ellenségei minden bizonnyal gazdasági szabotálással és nagyobbfokú pazarlással igyekeznek elvenni a fiatalok kedvét a takarékosságtól. A mi feladatunk lesz ezeknek a felkutatása, leleplezése. A dolgozók nagy többsége, azok, akik társadalmi rendünk megszilárdításán fáradoznak, minden erővel elősegítik a kormányfelhívás mielőbbi megvalósítását. E mozgalom elsősorban nevelési szempontból fontos, mert a takarékos ember nemcsak a mának él — mint ahogy — sajnos — ma még sok fiatal csak a mának kíván élni —, hanem a holnapra, a jövőre is gondol. Egyaránt takarékoskodnunk kell a közvetlen és közvetett anyagi javainkkal. Az az ember, aki nem takarékoskodik az ország vagyonával, saját magát és embertársait is megkárosítja, mert az ország vagyona mindannyiunké. E vagyont nem valami földöntúli lény teremtette meg, e vagyon apáink és saját magunk kétkezi és szellemi munkájának gyümölcse, s ha elherdáljuk, nem gazdálkodunk megfelelően vele, csak magunknak okozunk kárt és hátráltatjuk a szocialista építést. Saját anyagi javaival is takarékoskodnia kell mindenkinek, így személyi céljai előbb teljesülhetnek, mert gazdaságilag megalapozóttabbak. Sajnos, sok szülő elkényezteti gyermekét, pl. túlzott mértékű zsebpénzzel, vagy azzal, hogy a fiatalok keresetét még ki is egészítik, mondva: »hadd szórakozzék szegény gyerek, az én fiatalságom úgyis nehéz volt«. Az ilyen fiatalok akarva-akaratlanul könnyelművé, követelőzővé, hálátlanná válnak szüleikkel szemben is, s ha elkerülnek a családi háztól, az életben csalódott, megtört, huligán elemekké válnak. Az ilyen fiatalokat visszahozni a lejtőről rendkívül nehéz, és sok szenvedésen mennek át. A sült- galamb-várás és a túlzott követelés helyett neveljük fiataljainkat arra, hogy leleményes, öntevékeny takarékossággal alapozzák meg jövőjüket. Kíséreljük meg a szülőkkel, pedagógusokkal, a párt-, állami és társadalmi szervekkel közösen e mozgalom segítségével is olyanná nevelni a fiatalokat, hogy az élet szép oldalának megismerésével párhuzamosan, felkészüljenek a nehézségek leküzdésére is! Az eredmény egész biztosan nem fog elmaradni, mert olyan fiatalokat nevelünk, akikre büszkén tekint majd az utókor is.. BOGÓ LÁSZLÓ Az egyik tabi járásbeli kis községben nemrég majdnem kenyértörésre került a sor a falusi vezető emberek, illetve a vezető testületek között. A civódás, széthúzás híre eljutott a járási központba, méghozzá oly módon, hogy a ka- kaskodók egyik része, történetesen a pártvezetőség a felsőbb szervekhez fordult: döntsék el, voltaképpen melyik szerv van a másiknak alá-, illetve fölérendelve. Meglehetősen furcsa kérdés, az igaz! Könnyű elképzelni, hogy ahol ilyen gondokkal vannak elfoglalva elvtársaink, ott bizony nem valami nagy szorgalommal mehet a munka, a kérdés hátterében ott lapul az egymással szembeni bizalmatlanság. Ki vezessen? S mert ezek az elvtársak nem azt keresik, hogyan lehetne még inkább összehangolni, megjavítani a munkát, a község irányítását, hogy abból a falu népének minél több haszna legyen, hanem állandóan gáncsolják a másik szerv akármilyen értékes kezdeményezését. S mindezt azon az elven: ezt a tanács mondja, azért sem így lesz, hiszen a párté a vezető szerep; de megfordítva is áll ez... No, de egyáltalán lehet-e ebben az országban vezetőállású ember, aki nem értené meg. vagy ne tudná, hogy a pártvezetésnek állami- és közéletünkben mindenütt érvényesülnie kell, különben mun- káshatalmuink nem állhatna- szilárd alapokon. E kérdésben ma már úgyszólván nincs vita, ment a pártonkívüliek ■tömegei is rájöhettek 1956 októberében, hogy a kommunista párt Vezetése nélkül nincs munkáshatalom, s nincs demokrácia sem. A pártvezetést illetően ebben a községben is teljes az egyetértés. Nézeteltérés akkor keletkezik, amikor arról van szó: hogyan valósítsák meg a gyakorlatban azt az igen fontos elvet a községben. Az egyik részen azt mondják: a kormányban. az Elnöki Tanácsban messzemenően érvényesül a párt vezető szerepe, hiszen a kormányban — mint ahogy igaz is — a legrátermettebb kommunisták és viharokban kipróbált pártcmkívüliek vannak. tehát amikor a kormánypolitikának megfelelően dolgoztunk, akkor lényegében a párt politikáját hajtottuk végre. Valóban sok igazság van ebben. S ha szemügyre vészük, .hogy kik a kormány politikájának végrehajtód az alsóbb szervekben, a községi, járási, megyei tanácsokban, akkor semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy a végrehajtás, a szocializmus ügye általában jó kezekben van. Erre azért is érdemes gondolni, mert tudjuk: a köráb- hi években nem egy helyütt oktalan bizalmatlanság vette körül e szerveket. Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt első intézkedései közé tartozott, hogy megerősítette az állami végrehajtó szerveket; növelte tekintélyüket és felelősségüket azzal is, hogy lecsökkentette a függetlenített pártapparátusban dolgozók létszámát. Általában manapság megszűnt az a káros gyakorlat, ami azelőtt általános volt, hogy az állami szervek feladatait is a pártszervek illetékes osztályai végezték, ezzel nemkívánatos módon összefonódott az állami- és pártmunka. Ami nehezebb, de célravezetőbb Ma tehát főként a községekben, vagyis a legalsóbb végrehajtó szervékben az a vita tárgya: hogyan jusson érvényre a helyi pártszervezet vezető tevékenysége. A tabi járásbeli községi elvtársak íénye- góban arra várnak feleletet: hogyan vezessenek a pártszervezetek. Már említettük, mi volt az előző évek gyakorlata. Ez egyfelől kényelmesebb volt, mert könnyebb utasítgatnd, mint e?y-egy akármilyen jó, értékes javaslatot meggyőzéssel elfogadtatni. Ez utóbbi azért is nehezebb, mert nagyobb képzettséget, műveltséget kíván, de mindenképpen hasznosabb, mert emberséges mert embereket kell megnyerni, mellénk állítani. Bár minden kommunista érzi az új vezetési mód keltette levegő éltetőbb hatását, ugyanakkor tudni kell, hogy léteznek visszahúzó erők. Bmitt-amott még akadnak egyébként jószándékú, tiszta, forradalmár- szívű elvtársak, akik vagy nem akarják, vagy nem tudják megérteni, hogy másként is lehet vezetni, irányítani a réginél. Hogy a parancsolgatás ugyan köny- nyebb, de a nyílt, őszinte vita hevében kivívott -győzelem a legértékesebb. Olyan ez, amit az emberek tudatosan, lelkesen -támogatnak, mert érzik, látják: ez az ő politikájuk. Vitában érik az eszme! A Politikai Bizottság tavalyi határozatát a tanácsok pártirányításáról sajnos még nem mindenütt értelmezik egy nyelven. Néhol feledésbe merült ennék a határozatnak a tanulsága és szelleme. Egyes elvtársak a pártszervek jogainak csorbítását vélik abban, hogy nem hozhatnak kötelező érvényű határozatokat) a tanácsokra, s az ott dolgozó vagy beválasztott pártonkí- vüliekre. S ezért, hogy a kommunisták kezdeményezéseit határozattá emelje a tanácsülés, a végrehajtó bizottság, alaposan meg kell indokolniuk a javaslat jó oldalait, indítékait. Vitatkozniuk kell! Ez azzal is járhat, hogy javaslataikat esetleg nem fogadja el a választott testület. Bizony kommunista mérték- tartásra, józanságra, hitre van szükség. Hitre és elszántságra: ha először nem is értették meg az emberek, bár jót javasoltak, akartak nekik, de mégsem mondanak le róluk, nem lökik őket esetleg a reakció oldalára. A cél nem szentesíti az eszközt A tanácsok élére általában kommunista érzelmű vezetőket választottak annak idején a dolgozók. A tabi járásban a községi tanácstagoknak mintegy 15 százaléka kommunista párttag. A tanácstagok zöme pártonkívüli. Maga e két számadat is magyarázza: milyen nagy szükség van arra. hogy a kommunisták ne parancsolgatással akarjanak vezetni, hanem türelmesen hassanak a vezetésben lévő pár- tonkívüliek tudatára. A népet csak úgy nyerhetik meg politikájuknak. Sok helyütt még nem értik a tanácsokban dolgozó kommunisták csoportja létrehozásának jelentőségét. Pedig ez a legjobb mód, hogy az egy tanácsba tartozó kommunisták a gyűlés előtt érveljenek, meggyőzzék a pártonkívülie- ket, s a legemberségesebb eszközökkel harcoljanak érveik elfogadtatásáért. Az emberségesség természetesen nem zárja ki a bátorságot, a határozottságot, csak arra ügveljenek, hogy hangjuk, magatartásuk ne váljék a többiek szemében durvasággá, erőszakká. Aki igazságot, jót hirdet, annak nincs szüksége semmilyen embertelen módszerre. A régi, hibás »a cél szentesíti az eszközt« »érvet« félredobtuk, s nem is kívánjuk elővenni, mert nincs szükségünk rá. Mi legyen az iránytn? Egyes elvtársak a tanács és a pártszervezet kapcsolatát szívesen szeretik azzal nyugtázni, hogy megállapítiák: a tanácselnök és a párttitkár, mint emberek a lehető legjobb viszonyban vannak egymással. Bár ez is igen fontos, ám nem az a fő mutató. Érdekes beszámoltatni időnként a pártszervezetnek a tanácsban dolgozó egyes tagjait is, csakúgy, mint a vezetőállásúakat. Azt pedig, hogy eldöntsük: helyesen dolgozik-e a tanács, a falu, az állampolgári fegyelem fejlődésén lehet és kell lemérni. És az emberek hangulatán. Ez a leghűségesebb, legpontosabb iránytű. VARGA JÓZSEF A FELTÉTELEK ADVA VANNAK Kevesebb földön többet termelni, olcsóbban és jobban. Ez a cél, erre törekszik minden ország. Mi is. Magyarország nincs az élvonalban. Nekünk elsősorban jobban kell igyekezni, hogy utolérjük a most még előttünk járókat. Sok, nagyon sok a -pótolnivaló. 13 év óta hosszú-hosszú mérföldeket hoztunk be, de hosz- szú-hosszú mérföldek vannak még vissza. Kettős feladat áll előttünk: legyűrni a maradisá- got, megszerettetni és elfogadtatni az újat. Aki azt mondja erre, hogy ez könnyű, az nem ismeri az életet, az nem jár az emberek között. A legkisebb kezdeményezés is eredménynek számít. Az a paraszt, aki soha nem szórt a földjébe műtrágyát, ha most, az idén ezt teszi — eredmény. Ha csak 50 kilóval is, de több terem, és ez már jó, mert jövőre már százzal akar többet, Ülést tartott a M— Baráti Társaság megyei elnöksége A napokban megbeszélésre jöttek össze a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének tagjai. A megbeszélés egyik célja az volt, hogy kibővítsék az elnökség létszámát. Javasolták, hogy elsősorban asszonyokat válasszanak az elnökségbe, mert ők már az elmúlt években is megmutatták, hogy milyen lelkesen tudnak dolgozni a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért. En- -nek alapján öt asszonnyal és négy férfivel emelték, az elnökségi tagok számát. Ezután Kiss Józsefné elvtársnő, az MSZBT megyei titkára ismertette az új elnökségi tagok előtt a társaság munkáját az ellenforradalom után történt megalakulás óta. Beszélt az eredményekről, megemlítette, hogy nemcsak Kaposvárott, de a járások székhelyein és több -községben is eredményes munkát végeznek a megalakult baráti körök. Majd a feladatokról szólt. Elmondotta, hogy a Népek Barátsági Hónapj-ának megrendelése igen nagy feladatot ró az MSZBT-re, mert ez idő alatt tartják meg a szovjet technika hetét is, amikor -a Szovjetunió égújahb, legkiemelkedőbb technikai, műszaki eredményeit ismertetik. Javasolta, áogy válasszanak sajtóbizottságot, amelynek feladata lesz a Szovjetunió eredményeiről híreket, tudósításokat készíteni, s azokat a megyei sajtó részére átadni. Az elnökségi tagok hozzászólásaik során kifogásolták, hogy az MSZBT-nek nincs megfelelő helyisége. Határozatot hoztak, hogy küldöttség keresse fel á megyei pártbizottságon Hevesi János elvtársat ebben az ügyben. (A küldöttség feladatát végrehajtotta, s Hevesi elvtárstól ígéretet kaptak a helyiségkérdés megfelelő elintézésére. Tabák Lajos elv-társ indítványozta, hogy az elnökségi tagok vállalják egy-egy falu pat- ronálását, s nyújtsanak segítséget a baráti körök munkájához. Ö, a cukorgyári dolgozók nevében vállalta Andocs és Cso- ma-Szabadi községek segítését. Kocsis László elvtárs azt javasolta, hogy az erőt egy-egy nagyobb községben összpontosítsák, s legelőször ezekben hozzák létre a baráti köröket, majd folyamatosain a megye valamennyi falujában. Javasolta azt is, hogy a Szovjetunióban járt elvtársak elsősorban ezekben a községekben tartsanak élménybeszámolókat, s hogy az MSZBT még. szorosabban működjék együtt a pártszervezetekkel, a KISZ- szel, a Népfronttal s más tö- me gszervezetekkel.. Tóth Ferenc elvtárs azt kérte, hogy az elnökség állapítsa meg: az üzemek dolgozói milyen előadásokat hallgatnak szívesen, s a jövőben eszerint járjon el. Endrődi elvtárs szükségesnek látta, hogy a titkár mellé létesítsenek tanácsadó bizottságot. Endrődi elvtárs javaslatát az elnökség elvetette, s helyette dr. Széky Antal indítványát fogadta el, hogy időközönként hívja meg a titkár egy-egy szakosztály vezetőjét és -tőlük kérjen munkájához tanácsot. Börzsönyi elvtárs olyan irányú javaslatot tett, hogy az elnökségi tagok egy-egy városi üzemnek a patromálását vállalják, s ott segítsék a baráti körök munkáját. Az elnökség elhatározta, hogy az MSZBT hívjon meg szovjet művész- együttest vagy sportküldöttséget Kaposvárra. Az elnökség megválasztotta a sajtóbizottságot, melynek vezetője Somogyi Pál elvtárs lett. Ezután több, lelkiismeretes munkát végző elvtárs arany-, illetve ezüstkoszorús jelvénynyel való kitüntetését javasolták a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Központjának. s úgy gondolkodik és cselekszik, hogy ne csalódjon. Tapasztalatáról beszél másnak is. Beszél! Igen, a szó, felvilágosító szó — ez a kezdet. De ezen már túl vagyunk. Mert ha azt mondjuk: te ötvagy tízholdas paraszt (tsz- eket, állaimi gazdaságokat nem kell »biztatni«), ha egy hold földre ennyi és ennyi szuper- foszfátot szórsz el, ha a burgonyádat géppel forgatod ki, ha a búzát nem kézzel aratod, akkor ennyi és ennyi hasznod lesz, s ráadásul nem fáradsz annyit, — nem beszéltünk a levegőbe. A szavak mögött ott a valóság is; a paraszt olcsón vásárolhat műtrágyát, mehet a gépállomáshoz vagy közvetítő szervhez traktorért, krumpli- forgatóért, és ha egy megy is el, már nem volt hasztalan a beszéd. Elmondhatjuk bátran, hogy a többet, jobbat termelés feltételei most már adva vannak hazánkban is. Csak fel kell használni, élni kell az adottságokkal. Akik meg már meggyőződtek erről, elfogadták az újat, alkalmazták, alkalmazzák a modem agrotechnikát, értik, tudják, hogy kell, azok — mezőgazdasági szakembereink, állami gazdasági igazgatók, tsz-elnökök, egyéni gazdák is, mindenki, aki csak egy kicsit is vallja, hiszi a mezőgazdaság átalakulásának fontosságát — mindaddig ne szűnjenek meg fáradozni, amíg csak egy ember is akad, aki kételkedik az átalakulás szükségességében. Nem topoghatunk egy helyben, mert nagyon elhúznak előttünk. Felkarolni minden előrevivő kezdeményezést! A változás nem történik meg egyszerre, de siettetni lehet, s kell is; becsületes, nyűt felvilágosító szóval és segítséggel. Erről tanácskoztak a minap a földművesszövetkezetek járási központjainak főagronó- musai, szövetkezet-politikai előadói is. Mi a módja a meny- nyiségi és minőségi termelés fokozásának? Németh József főosztályvezető az irányelvek valóraváltásának »hogyanjára« is adott választ — Kedvező légkört és nagyobb kedvet a termeléshez, csak úgy termelhetünk, ha a földművesszövetkezetek is gyorsan és maradéktalanul kielégítik a -parasztok igényeit Adunk elegendő műtrágyát, idejében kiosztjuk a vetőmagot, kölcsönzőnk kisgépeket, tanácsot kérő szavaikra válaszolunk, érezze a paraszt, hogy a földművesszövetkezet is azt akarja, hogy több legyein a jövedelmük — mondotta. Valóban a szövetkezetek termelési üzemágai s a nemrég alakult tagbizottságok sokat tehetnek az előrehaladás érdekében, ha helyes és célirányos politikát folytatnak. A szántástól egészen a betakarításig segíthetik a parasztokat. Szakcsoportok, társulások életrehí- vói lehetnek. S még egy fontos feladat: harcolni a rövidlátók ellen, akik azt mondják, hogy csak tsz-t vagy semmit Az ilyen elvek sok egészséges -kezdeményezést szorítottak vissza. Pedig a szakcsoport — még kisebb hibákkal is — a termelőszövetkezet elő- iskolája. Támogatni, irányítani kell a meglévőket és bábáskodni újabbak születésénél — ez a párt s a kormány állás- foglalása. Miért vétünk hát ellene? A földművesszövetkezetek mezőgazdasági üzemágában dolgozóktól igen sok függ. Száz helyen, százféle módon hozzájárulhatnak a falu szocialista átalakításához. Azok közé tartoznak ők is, akik legtöbb téglát tehetnek a modem mezőgazdaság épületébe Legelők, rétek, szántóföldek vizeinek levezetése, talajjavítás — Itt is elkel a segítség. Lehetne még sorolni... Nem baj, ha akadály után akadályba ütközünk, győzelem sincs ellenfél nélkül. S szép célért érdemes küzdeni. A mienk pedig az... Gőbölös Sándor
