Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

•OICOOCX NÉPLAP

2

Szerda, 1958. április IS.

EQY MARKÁVAL A ZSEBBEN

Ug nap virrad a behavazott Münchenre. A Peters- ki.rc.he sárikén egy ember áll,

kezében csillogó érmét szo- '■ongat. Csak egy márkája van, pedig nem munkanélküli, s nem nyomorog. Johannes Lebnek, a »Münchner Illustrierte« nyugatnémet folyóirat munkatársának szép a keresete, de ma egyetlen márka minden vagyona. Elhatározta: megtudja, hogyan élnek Nyugat-Németországban íz egyszerű németek ezrei, ikikről a sajtó nem nagyon emlékezik meg. Most tehát három napig nem az újságírói fizetésébőlhanem hét keze 'nunilcájából kell megélnie.

A nyugatnémet újságíró nem, a szenzáció kedvéért tzánta rá magát erre a »ka- iandna«, mint ahogy 5 maga is írja, hanem azért, mert •azoknak a sorsát akarta bemutatni, akik az árnyékban élnék, akiket nem vesznek «szre«.

Az ilyen ember számára az első és legnagyobb gond, hogy munkát találjon. Ám ez nem olyan egyszerű. Az újságíró ló néhány helyen — a piacon, i postán, a pályaudvaron — megpróbál munkához jutni, de mindenütt liözömbös nisz- izautasításra talál. »Rövidesen megértettem, hogy a semnüfé- ’.e összeköttetéssel nem rendelkező szegény embernek nagyon nehéz megkeresni a három márkát, amely oly égetően szűücséges a holnapi napra. A szegény ember legnagyobb ellensége az éjszaka« — panaszkodott keserűen az újságíró. Leb az éjszakát a pályaudvari kemény fapadon töltötte. Hajnali 4-kor valósággal kidobták őt az épületből. »A szegény embernek rövid az éjszakája« — jegyzi meg Leb. 5 óra 30-kor neki és még kilenc szerencsés társának sikerült munkát kapni. Elküldték őket havat lapátolni.

A »boldogság* azonban nem tartott sokáig. 9 óra tájban az újságíró előtt újból felmerült a kérdés: hol találok munkát? Végül ismét sikerült »elhelyezkedni«.

»A fő utcán megláttam egy öreget, szőrmeárut reklámozó plakáttal a kezében. Naivan megkérdeztem tőle, nem se- gíthetnék-e neki? Érre dühbe- gurult. Bizonyára azt hitte, hogy meg akarom fosztani keresetétől. Végül mégis csak megenyhült és egy időre átadta a munkáját: ő maga a nwnkulcözvetítő irodába sietett. így hát én róttam helyette az utat: 36 lépés előre, 36 lépés hátra. A szőrmeáruk eleven reklámja lettem.«

Két óva múlva az öreg viszszatért, s Lebnek új munkát kellett keresnie.

Másnap az újságírónak nagy nehézségek árán sikerült munkába állni a cirkuszban. Az éjszakát egy menhelyen töltötte. »Megrázó benyomásokat szereztem« — írja Leb Véget ért a három napon és három éjszakán át tartó lidércnyomás. »Azoknak a sorsát akartam bemutatni, akik az árnyékban élnek, s akiket nem vesznek észre« — írta Leb. Vajon teljesítette szándékát? ,

Csak részben! Hg.ny ember veti el Nyugat-Németországban az életet, mert nem talál semmiféle megoldást. Leb egy szóval sem emlékezett meg azokról az emberekről, sőt családokról, akiket a gazdasági nehézségek, a munkanélküliség az öngyilkosságba kerget.

Leb e három nap alatt megértette, milyen nehéz a dolgozók élete Nyugat-Németországban. Kalandjai azonban rövid ideig tartottak. Eltelt a három nap, a szerkesztőségben leadta riportját és elfelejtette az egészet. De hogyan éljenek a szegények,. a munkanélküliek ezrei? Hiszen Nyugat-Németországban csaknem másfélmillió a munka- nélküli’. Ám erre Leb nem ad, de nem is adhat feleletet.

B. JAROSEVSZKIJ

Egy év alatt

több mint 600 új termelőszövetkezet alakult az NDK-ban

A Német Demokratikus Köztársaságban több mint 600 olyan termelőszövetkezet készüli fel az idén a tavaszi munkákra, amely tavaly ilyenkor még nem létezett. E termelő- s zö vetkezetek tagjai közt szép számmal van tózéppanaiszt, alá évekig éberen figyelte a terme! őszövetkezetok fejlődését és tapasztalatai alapján ama a meggyőződésre jutott, hogy a xczöslben nemcsak lényegesen könnyebb a munka, ihaniem ugyanakkor jóval nagyobb a !övédelem is és gondtalanabb az élet.

Különösen gyors a gyarapodás olyan tor- neflőszövetkezetekben, ahol állattenyésztéssel ■ioglalkcznak. Egy beszédes példa.

A. mtedesseni teavneloszovetkezetnek mindössze 14 tagja van. A kezdeti nehézség leküzdése után egészséges, virágzó gazdaságot hoztak létre. Ma az NDK egyik legszebb törzskönyvezett Ckimwad-sertés-tenyészetével rendelkeznek, évente :kb. 25 kant és 40—60 te- oyészkocát adnak el. A termelőszövetkezet vagyona 1957 végén egymillió D-márka <kb. étmillió forint) volt. Ugyanakkor a szántóte- rtiiLetrőI, amelyen, minit egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodtak, kétszer-, háromszor annyi tejet, húst, stb. tudtak piacra vinni, mint azelőtt. Ezt az eredményt aránylag kevesebb munkaerővel érték el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Az egy főre számított átlagtermés a termelőszövetkezetben lényegesen nagyobb, mint az egyénileg dolgozó parasztoknál. Néhány példa: búzából a terméseredmény 1957-ben, termelőszövetkezeti tagonként számítva, 53,20 mázsa volt, az egyénileg dolgozó parasztoknál pedig fejenként számítva 30,21 mázsa. Burgonyából az arány 107,20 és 79,32 mázsa, cukorrépánál pedig 47,91 és 19,35 mázsa volt.

A termelőszövetkezetben 1957-ben 13,24 D- márkát (kb. 66 forint) fizettek munkaegységenként és 169 D-márkát egy hektár szántóföld után. A tehénistállóban dolgozó Richard Karsch például 15 500 D-márkát kapott feleségével a munkaegységekre, ezenkívül még 2500 D-márkát, négy sertést, amelyeket saját háztáji gazdaságukban neveltek. Ez az összeg forintra átszámítva kb. 90 000 forint.

A TESTVÉRPÁRTOK ÉLETÉBŐL

Párt büntetésben részesített kommunisták

KJ emrég a Sztálin-kerüleiben működő _' pártszervezetek titkárainak értekezletén Zsernov elvtárs, a kerületi bizottság osztályvezetője megkérdezte:

— Hány olyan kommunista van nálatok, aki pártbüntetésben részesült?

Egyszerű kérdés, de ne tagadjuk, teljesen váratlan,ul érte a párttitkárokat. S ez igen figyelemreméltó. A párttitkárok a pártbünte- tésben részesített kommunisták sorsa felett sohasem gondolkoztak el komolyan, s nem foglalkoztak külön ezekkel a párttagokkal.

Zsigadlo elvtárs annakidején pártbüntetést kapott a belső rend megsértéséért. A napokban megkérdezték Levin elvtársat, az 1. sz. le- mezhemgerlő műhely párttitkárát:

— Mikor kapta Zsigadlo a büntetést?

— Ki tudná azt megmondani ... — válaszolta a titkár.

— Már négy esztendeje — siettek néhányon segítségére.

— S véleménye szerint itt van az ideje, hogy felvessék a pártbüntetés elengedésének kérdését? — kérdezte újra Levin elvtárstól.

— Éppenséggel megtehetjük. Zsigadlo jó termelőmunkás, tevékenyen részt vesz a társadalmi életben, tavaly októberben a műhelybizottság elnökévé választották. Őszintén szólva azonban a büntetés elengedéséről nem gondolkoztunk, nem foglalkoztunk vele ...

»Nem foglalkoztunk« — más pártszervezetek titkáraitól is gyakran halljuk ezt, amikor a büntetésben részesült kommunistákra kerül a szó.

Természetes, hogy a büntetés elengedése elsősorban annak az érdeke, aki a büntetést kapta. Ha a párttagot, mondjuk dorgálásban részesítették, úgy köteles gondoskodni arról, hogy ezt a dorgálást bizonyos idő múltán elengedjék. Gondoskodni pedig annyit jelent, hogy az illető becsületesen kijavítja az elkövetett hibát, feddhetetlen munkával és magatartással visszaállítja régi jó hírnevét, idejében beadja kérelmét a büntetés elengedésére vonatkozólag.

Megtörténik azonban, hogy a párttag, aki tettekkel bebizonyította, hogy hibáját kijavította, bizonyos okoknál fogva mégsem szánja rá magát a büntetés elengedésére vonatkozó kérelem benyújtására. A párttitkárok és

pártvezetőségi tagok kötelessége lenne, hogy az ilyen párttagok segítségére legyenek. Ok azonban nem ezt teszik. Kiszabják a büntetést, s a továbbiakban megfeledkeznek róla. Az ilyesmi sokszor visszataszítp eredményekre vezet.

Verejkina elvtársnő 12 évvel ezelőtt pártbüntetést kapott. Azóta bizony hosszú idő telt el. Verejkina elvtársnő már több, mint négy esztendeje abban a pártszervezetben dolgozik, ahol Golohvasztov elvtárs a titkár. A párt- szervezet azonban ezen idő alatt egyszer sem szánta rá magát Verejkina elvtársnő tevékenységének ^alapos mérlegelésére. Miről van szó? Talán valamilyen okok játszottak közire? Egyáltalán nem. A pártszervezet titkára egyszerűen semmi jelentőséget nem tulajdonított az ügynek. Mi természetesen nem akarjuk előre eldönteni ezt a kérdést, hogy Verejkina elvtársnő büntetését elengedjék, vagy sem. Maguknak a párttagoknak kell eldönteniük, hogy Verejkina elvtársnő méltó-e erre, vaigy sem. A párttitkámak azonban kötelessége lett volna tájékozódnia. Gondoljuk csak meg: egy párttagnak 12 esztendeje pártbüntetése van, s ezzel senki sem törődik!

A kommunista párt minden pártmunkástól megköveteli, hogy figyelmesen bánjon a párttagokkal, ' hogy állhatatosan fejlessze bennük az élenjáró ember jellemvonását, hogy türelmesen törekedjék a hibák kijavítására. E követelmények elfeleclése kedvezőtlenül nyilvánul meg a pártszervezet egész nevelő munkájában, akadályozza a párttagok aktivitásának .növekedését. A vezetők azáltal, hogy nem tanúsítanak kellő igényességet a párt- büntetésben részesített kommunisták iránt, hogy nem gondoskodnak eszmei megedzésük- ről, a pártbüntetést puszta formasággá teszik, nem javítják ki a kommunisták fogyatékosságait.

A pártbüntetésben részesült kommunistákkal való foglalkozásra a legnagyobb figyelmet kell fordítani. Helyes nevelésükről, az irántuk tanúsított igényességről, az általuk elkövetett hibák tójavítását előremozdító segítségnyújtásról van szó.

N. Konovalov

pártmunkás.

Az üzemi pártmunka kérdéseiből

A TRYBUNA LUDU SZERKESZTŐSÉGÉBEN tanácskozást rendeztek az üzemi párttitkárok számára. Az érdekesebb felszólalásokat sorozatosan közölték a lap hasábjain. Nézzünk meg néhány ilyen felszólalást, hogy lássuk: milyen kérdések foglalkoztatják Lengyelországban az üzemi párt- szervezeteket?

Józiko elvtárs, a staracho- wicei FSC-gyár pártbizottságának első titkára beszámolt

A «»«legkisebbek” esiíeséi®teke*leíe

Mialatt

átkozik

a Négy Nagy vitt csúcserteloezlet részletei felől, e Négy Kicsi, pontosabban a Négy Legkisebb — Andorrá. Lichtenstein, Monaco és San Marino ' - megegyezett abban, hogy yktdberben megrendezik a maguk csúcsértekeaAetét. A ■Málhozó célja: megvitatni a világbéskét és annak kihatásait az idegenforgalomra.

Az előkészítő eljárás minden nehézség nélkül lefolyt, mert sem a kvlügyminiszte- ’■éfc, sem- a nagykövetek nem tárgyaltak előzetesen a részletekről, egyszerűen azért ism. mert egyik ország sem rendelkezni) külügyminiszterrel, vagy nagykövettel.

Vegyük ABC-sorrendben a <tégy legkisebb hatalmat.

Andorra területe. 452 négyzetkilométer, lakossága veiig 5231 fő. Az ország kulcs- :para a birkatenyésztés, né- hányan viszont úgy látják, hogy a csempészek paradi- :-ioma. A bennszülöttek katalán nyelven beszélnek.

Bár Lichtenstein osak 159 négyzetkilométer nagyságú, mégis 13 571 ember lakja. Szerte a világon sok ember idómentes paradicsomnak tekinti, mert ott bejegyezhetné vállalkozásaikat anélkül, ‘hogy ellátogatnának a vállalat székhelyére. Általában németül beszéh.ek.

At ugydnesak kicsiny területű Monaco lakossága 2Q 422 fő. Az ország fő ipara az idegenforgalom és a szerencsejáték. Mindenki szabadon beszélhet franciául és angolul.

A 95 négyzetkilométeres Sdn Marinot 13 500-an lakják. Épületköveket exportál. A lakosság olaszul beszél.

/I négy kicsi »közös fő ipara« a postabélyeg-nyomás. És valóban a postabélyeg- ipar terén egymásra olyan féltékenyek, hogy az értekezlet előkészítését sem postán, hanem távbeszélőn intézték el. Alex Kendrick, a Columbia Broadcasting System londoni tudósítója, aki szakértője a »négy kicsi« politikai problémáinak, elárulta, hogy az októberi értekezlet napirendje még nem készült el véglegesen, bár bizonyos pontokban már megegyeztek, mégpedig

azokban a kérdésekben, amelyeket a Négy Kicsi főállamfői nem fognak megvitatni.

»Lichtenstein például —

mondotta Kendrick — nem szívesen venné, ha a napirenden szerepelne a nemzetközi adóellenőrzés kérdése, de ugyanakkor semmi kifogása sem lenne azellen, hogy megvitassák az általános csempészellenes egyezményt.

Andorra viszont nem szirtesen csevegne a csempészetről, hanem minden erejét arra szeretné összpontosítani, hogy nukleáris-játék — kísérleteket hajtsanak Végre. Monaco, amely játékkaszinóval rendelkezik, kétségtelenül felvetné a belső felforgatás kérdését. San Marino, ahol nemrégen államcsíny — természetesen kis államcsíny —, zajlott le, szívesen tárgyalna egy semleges, adómentes övezetről, amit viszont Lichtenstein hézíel-lábbal Ellenezne. Monaco természetesen teljes erejével támogatná Lichtensteint.«

A világbéke kérdése mellett — az illetékesek véleménye szerint —, az értekezleten szóbakerül majd a. postai levelezőlapok standar- dizálásának kérdése. Ugyanis Monaco nemrégen óriás méretű levelezőlapokkal jött ki, amelyek Rainier és Grace Kelly képét ábrázolják. A hájrom országi természetesen képtelen volt ezzel az óriás- lappal Versenyre kelni. Andorra ugyan most tervez nagyobb levelezőlapokat, de mivel sem hercege, sem hercegnője nincs, kénytelen a lapokra birkákat nyomtatni. San Marino viszont úgy látja., hogy a nagyobb levelezőlapok nagyobb formátumú bélyegekét követelnek, viszont gazdasági szempontból nincs, abban a helyzetben, hogy nagyobb méretű bélyegeket nyomjon.

Az októberi értekezlet napirendjén szerepel majd az emlék-hamutálcák: és levél- nyitók közös piacának megvitatása és a kulcsláncok előállításában elért legújabb fejlődésről szóló tapasztalat- csere.

Lichtenslein két hamisfog- gyárral rendelkezik és mivel Andorrában a hamisfog hiánycikk, Viszont rengeteg a gyapjú, Andorra bizonyára arra törekszik, hogy Liohten- steinnel árucsereforgalomba lépjen. Mivel San Marino- nak nincs tengeri kijárata, minden bizonnyal igyekszik majd rávenni Monacot, engedjen át számára tengeri támaszpontot. Ennek fejében San Marino megígérné, hogy segítségére siet Monaconaft, ha valaha támadás érné Rhode Islandról.

Mindedtől eltek\ntrve, a lényeg az, hogy a négy ország — lényegtelen, hogy melyik négy ország —, megegyezett abban; összeülnek és tárgyalnak egymással. Ez a tény megnyugvást, s egyben biztatást hozott Európa többi országa részére — megnyugvást, hogy valaki beleegyezett, hogy valakivel összeüljön és biztatást, hogy a tárgyalások példaként szolgálnak a nagyobb hatalmaknak. Ha négy ország oly különböző kormányzattal, kultúrával és nyelvvel rendelkezik, mint a négy kicsi, s nézeteltéréseiket meg tudják oldani zöldasztal mellett, ez komoly lecke lesz mindnyájunknak.

(A »New York Herald Tribune«-ből.

a tagfelülvizsgálat eredményeiről.

— Eleinte sok szektás megnyilvánulás volt a felülvizsgálat folyamán az úgynevezett klerikálisok dolgában. Egyes elvtársak a párttagság 70 százalékát klerikálisnak tartották. A reakciósok ugyanakkor igyekeztek zavart kelteni, rémhíreket terjeszteni. Egyebek között azt terjesztették, hogy mindenlát kizárnak a pártból, aki a Honi Hadsereg (nyugati irányítás alatt működő fasisztaellenes partizán- szervezet a háború alatt — A lord.) tagja volt. Ezért aktívaértekezletet szerveztünk, s ott megcáfoltuk ezeket a hí- resztelésieket. A felülvizsgáló' bizottság tagjai számára ‘külön szemináriumot szerveztünk. így aztán sikerült elejét venni a nagyabb hibáknak. Több mint 2300 párttag közül a felülvizsgálat során 248-cal csökkent a párttagok száma. A kizárások elsősorban azok ellen irányultak, akik különféle visszaéléseket követtek el.

ÉRDEKES KÉRDÉST VETETT FEL Komorowski elvtárs, a Westerplatte védőiről elnevezett lodzd textilgyár pártbizottságának első titkára.

— Régi probléma nálunk a függetlenített pártfunkción áriusük és a státuszok kérdése. Amikor a függetlenített státuszok egy részét megszüntettük, a volt függetlenített alapszervi titkárok számára rendszerint olyan »szakmai munkát« szerveztünk, amely mellett a gyakorlatban nem kellett termelő munkát végezniük. Ez érthető elégedetlenséget keltett a kollektívában. Ezért megváltoztattuk az alap- szervek felépítését. Most egy- egy alapszerv tagjai mindig ugyanabban a váltásiban dolgoznak, s ugyanabban dolgozik a párttitkár is. így rendezhettük a státuszok kérdését. Régebben ugyanis az alap- szervi titkárnak mindegyik műszakhoz be kellett járnia, s gyakorlatilag nem volt módja termelő munkát végezni.

KOMOROWSKI ELVTÄRS a tömegekkel való kapcsolat kérdésével is foglalkozott:

— A munkások gyakran mondják, hogy az elvtársak a felső szervektől csak akkor jönnek le hozzánk, ha valamit akarnak tahink. A tanácsválasztások előtt sűrűn lejártak, de a választások óta senki sem mutatkozik. Ezen a bírálaton komolyan el kell gondolkozni.

Kaczmarek elvtárs, a lodzi Marchlewski-gyár pártbizottságának első titkaira beszámolt arról, hogy a pártbizottság mellett gazdásági szervező és propaganda bizottságot létesítettek.

— Sok aggályt kelt nálunk az újítási prérniumökkal ösz- szefüggő »legális lopások« kérdése — tért ét egy másik érdekes problémára. — A műszaki vezetők például kitalálnak valami olcsóbb nyersanyagot, de ebből a ténylegesnél sokkal nagyobb önköltség- csökkentést mutatnak ki és óriási prémiumokat vesznek fel. Ezt a kérdést központi fokon kellene megvizsgálni, mert az üzem tehetetlen. A szóban- forgó összegekből ugyanis a főigazgatóságok munkatársai is részesülnek. Javaslatokat tesznek az üzemeknél és ezért nehéz 'pénzeket vesznek fel. Néha pl. egyszerűen azért kaptak prémiumot, hogy először drágább nyersanyagot terveznek be, ezután pár hét múlva »eszükbe jut« egy olcsóbb. Ezen a fronton rendet •kell teremteni. A munkások ugyanakkor kevés újítási javaslatot tesznek és nagyon alacsony prémiumot kapnak. Helytelen, hogy a pártszervezetek gazdasági bizottságai nem foglalkoznak ezzel. A legális visszaélések másik forrása az úgynevezett »kiadott munkák«. A műszaki vezetők gyakran külső munkaként fizettetnek meg maguknak olyasmit, aminek elvégzése amúgy is kötelességük lenne.

KACZMAREK ELVTÄRS

arról is beszólt, hogy helyes, ha az üzemi pártszervezet kapcsolatot tart a dolgozók lakó- területi pártszervezeteivel.

Fasizmus elleni napok Csehszlovákiában

(MTI) A Csehszlovák Köztársaságban április 11-én megkezdődtek a fasizmus elleni ellenállási mozgalom emléknapjai. Ezek keretében számos rendezvényen emlékeznek meg a fasizmus 360 000 cseh és szlovák áldozatáról.