Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

•«MOOT! XftFhAP 3 Szerda, 1958. április 16. A műszaki újdonságok seregszemléje lesz az idei vásár Az idei, jelentősen megna­gyobbodott Budapesti Ipari Vásár ismét kivételes alkal­mat szolgáltat az egyes válla­latoknak arra, hogy az eddig ismeretlen gyártmányaikkal a szakemberek, illetve a nagy nyilvánosság előtt első ízben megjelenhessenek. A vásár ez­úttal azzal dicsekedhetik, hogy egy, I rendkívül eredményesnek látszó termelési és feltű­nően sok kivételes értékű cikkével ismertetheti meg az érdeklődőket. Fokozza az újdonságok gaz­dasági jelentőségét, hogy kö­zöttük számosán exportra is joggal igényt tarthatnak. A vásár tudvalevőleg ama ritka alkalmak közé tartozik, amely elsőrendű lehetőséget nyújt a külföldi szakkörök figyelmé­nek felkeltésére egy-agy na­gyobb jelentőségű cikk iránt. A Budapesti Szerszámgép- gyár például, amely nagytel­jesítményű esztergapadok tö­kéletesítésével, ezúttal az E. 400 csúcsesztenga készítmé­nyével jelentkezik a vásáron, amelynek széria-gyártását eb­ben az évben kezdi meg. A gyárnak ugyaniak új készítménye az ET 40/32 revolver-eszterga, amely a világszerte ismert >*E« típusú esztergák családjának legújabb tagja, s széria-gyár­tása ugyancsak ebben az év­ben megkezdődik. Az ÉM Epi­log épgyártó és Javító Vállalat géplapátja, amely a vagonok­ban lévő ömlesztett anyagok gépi úton történő kirakodásá­ra szolgál, valamint a 16,5 tonnás fogasemelő, amely az anyagok megmozgatásánál je­lent komoly gépi segítséget, hazánkban most először kerül gyártásra. Értékes újdonságnak szá­mít a Fémáru- és Szer­számgépgyár LE 12. jelű egyetemes indukciós ed­zőgépe, a Könnyűipari Gépgyár fé­nyezőgépe és szalagfűrésze, a Jármű fejlesztési intézet nagy­frekvenciás edző berendezése, a DIMÁVAG, Diósgyőri Gépgyár excentersajtó gépeinek új, automatikus adagoló berendezése, to­vábbá új szerkezetű pro­filvágói, illetve lemezollói, a Kőbányai Szerszámgépgyár EIN típusú nehéz- ' műszerész esztergapadja, továbbá az Esztergomi Szerszámgépgyár GH 400 típusú harántgyalu­gépe, s a Diósdi Csapágy-gyár­nak a jelen évben gyártásra kerülő kúpgöirgős csapágy-ké­szítménye. MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK FÓRUMA Egészséges vetlbnrgoifa — jé termés Készül a kereskedelem idei áruforgalmi terve A belkereskedelmi minisz­ter és a SZÖVOSZ igazgatósá­gának elnöke együttes utasí Szigorú intézkedések a húsáruk kezelésénél A húsforgalom közegészség­ügyi viszonyainak javítására a Belkereskedelmi Miniszté­rium illetékesei felhívták az élelmiszer kis- és nagykeres­kedelmi, valamint á vendég­látóipari vállalatok figyelmét, hogy a jövőben a húsféléket az egészségügyi követelmé­nyek szigorú szem előtt tar­tásával kezeljék. A hús és hús- készítmények szállítása, rak­tározása és tárolása alkalmá­val az áru hűtéséről folya­matosan gondoskodni kell. A feldolgozást is olyan körül­mények között kell végezni, hogy a hőmérséklet ne okoz­zon káros elváltozást az áru­ban. A nyershúsokat és hús- készítményeket, valamint a vadat és a vágott baromfit egymástól elkülönítve kell árusítani. Átvételnél ügyelni kell arra, hogy az áru minő­sége kifogástalan legyen. A romlás gyanúját keltő húsokat a forgalomból azonnal ki kell vonni. A felhívás a továbbiakban utasítja az ebben a munka­körben dolgozókat, hogy a szállítóeszközöket és a szer­számokat a megadott időkö­zönként fertőtlenítsék. A köz- fogyasztásra kerülő húsok szállításával, tartósításával, forgalombahozatalával foglal­kozóknak az előírt egészség- ügyi szűrővizsgálatokon meg kell jelenniük. A DOHÁNYOSOK ÖRÖMÉRE Csehszlovákiából megérkeztek a különféle pipák. Ezek között a kedvelt rövidszárú, faragott csontbetétes minták is kapha­tók. Igen ízlésesek a több mint húsz féle változatban készült sima angol pipák is. Árusít­ják ä műanyagboritású me­chanikus gyújtású Meteor ön­gyújtókat is. tást adott ki a kereskedelem 1958. évi áruforgalmi tervé­nek kidolgozásáról. Ebben a munkában kötelesek részt venni a belkereskedelmi és más minisztériumok kiskeres­kedelmet irányító szervei és a SZÖVOSZ, az OKISZ, a fővárosi, a megyei, megyei jo­gú városi tanácsok kereskedel­mi osztályai, valamint az irá­nyításuk alá tartozó kereske­delmi vállalatok és a szövet­kezeti kereskedelmi szervek. A tervkészítésnél különös szerep jut a megyei tanácsok kereskedelmi osztályának, mi­vel az egész megye kiskeres­kedelmére vonatkozóan önál­lóan kell a javaslatot benyúj­tani. A rendkívüli időjárás aggo­dalommal tölti el a gazdákat. A tavaszi munkáknál jelent­kező kiesések nagy munkator- lódásokat eredményeztek még a legjobban felszerelt és mun­kaerővel jól ellátott üzemek­ben is. Az eddigi kiesések okozta kár csökkentése, vala­mint a munkatorlódás kikü­szöbölése csak úgy érhető el, ha a soron következő tavaszi mun'kafeladatokat a legna­gyobb gondossággal és időben végezzük el. A tavasszal elvetésre kerü­lő növények között egyik leg­fontosabb, a burgonya. Na­gyon sokan vannak azon a vé­leményen, hogy már jó volna, ha földben lenne. Véleményem szerint a burgonya vetésével még korántsem késtünk el. Több évi tapasztalatom, hogy a márciusi vetésű bur­gonya igen sok esetben együtt kel ki az áprilisi vetésűvel. Ennek az a magyarázata, hogy a talaj nem volt kellően fel­melegedett ahhoz, hogy a gu­mók csírázásnak indulhattak volna. A burgonya vetéséhez feltétlenül meg kell várni, amíg a talaj hőmérséklete el­éri a plusz 6—7 fokot, mert csak (ilyen hőmérséklet mel­lett képes a növény erőtelje­sen hajtani és egészséges szá­rat és lombozatot nevelni. Azonban nemcsak ez az egy tényező az, amely hatással van a növények erőteljes és egészséges fejlődésére. Ennél sokkal fontosabb tényező az, hogy az elvetésre kerülő bur­gonya gumók is egészségesek gazdák részére megfelelő, új Szerződés S16 vagonnyi zőldhonzerv növény termelésére A Nagyatádi Konzervgyár a járás húsz községe közül 13- nak a határában termeltet konzervekhez szükséges para­dicsomot, zöldborsót, zöldpap­rikát és uborkát. A nagyatádi járáson kívül még a kaposvári járás négy községének gazdái is vállalkoztak zöldáru ter­mesztésére. Tarany község határában az egyénileg dolgozó parasztok főleg paradicsom, uborka, ká­poszta termesztésével biztosít­ják a gyár nyersanyagát. A mikeiek zöldborsót és uborkát küldenek majd Nagyatádra. A Balatonújhelyi Állami Gazda­sággal is kötöttek szerződést: 40 kataszteri holdnyi paradi­csom termését szállítják majd el az ősz folyamán. A Nagyatádi Konzervgyár 316 vagon zöldkonzervnek va­ló növény termesztésére kötött szerződést, amelyből többek között 113 vagon paradicsom, 86 vagon uborka, 50 vagon ká­poszta és 35 vagon zöldpap­rika lesz. legyenek. Ugyancsak több évi megfi­gyelésem, hogy ezt a körül­ményt a gazdák egy része kö­zel sem tartja fontosnak. Ha a nyár elején megnézzük A megye burgonyatábláit, sokfe­lé azt tapasztaljuk, hogy a táblákban egyik növény szé­pen fejlett, míg a mellette lé­vő, vékony szárú, sápadozó, a levelei összecsavarodottak, egyszóval, nem egészségesek. Ennek oka legtöbbször a ve­tőburgonyában keresendő. A burgonya szaporításával kap­csolatosan figyelembe (kell ven­ni azt, hogy az nem magról, hanem gumóról történik, amely szaporítási módot ivar­talan (vegetatív) szaporítás­nak nevezzük. A burgonyagumó nem más, mint a növény földalatti meg- vastakodott szárrésze. Mint ilyen, az életé folyamán felvett betegségeket évről évre továbbviszi. Ezzel magyarázható, hogy akár a hazai, akár a külföldi fajták azonos termelési helyen évről évre betegebb képet mu­tatnak, szaknyelven szólva — leromlottak. Az az idő, ami alatt egy fajta leromlik, faj­tánként változó. Egyesek rövi- debb, mások hosszabb ideig képesek fenntartani magukat. Példaképpen vissza kell emlé­keznünk a válláraikor nagy te­rületen termelt Ella burgo­nyára, amely kiváló termőké­pességével és a fogyasztóik közkedveltségével még 15 év­vel ezelőtt az egyik legértéke-' sebb burgonyafajta volt. Ma, Ella burgonyával csak elvétve lehet találkozni. A burgonyanövény vázolt rossz tulajdonságának kikü­szöbölésére évről évre folytak különböző kísérletek. Legegy­szerűbb megoldásnak látszott külföldi fajtáknak a meghono­sítása és az új magyar fajták-1 nak köztermelésbe való beve­zetése. Ezek a próbálkozások általában eredményesek vol­tak. Minden törekvés arra irá­nyul, hogy a burgonyatermelő fajtákból származó vetőgumó álljon rendelkezésre. Megyénk­ben évről évire 2300 kh-n tör­ténik az új fajták elszaporítá- sa. Ez év tavaszán megyénk közel 800 vagon, államilag el­lenőrzött és nemesített vető- burgonyát ad át a közterme- lésnefc. A kormányzat leire tö­vé teszi, hogy bármelyik bur­gonyatermelő részt vehessen a csereakcióban, vagyis lerom­lott, saját termelésű burgo­nyáját államilag ellenőrzött, jó minőségű vetőburgonyával cserélhesse fel. Ezek a vetőburgonyák az elmúlt gazdasági évben már a virágzás kezdetén és alatt, majd az érés stádiumában a Vetőmagfeiüigyelőség ellenőr­zése alatt állottak. A tél fo­lyamán laboratóriumi és csíra vizsgálaton estek át, és a ta­vasz folyamán csak azok ke­rülnek kiosztásra, amelyele a kór.tani vizsgálaton az előírt követelménynek megfeleltek é& elérik a 92 százalékos csírá­zóképességet. A gazda, aki a vetőburgonyáját ebből a jó­minőségű, ellenőrzött burgo­nyából biztosította — még későbbi vetés esetén is — biztosan jó termésre számít­hat, mert a burgonyatáblájá­nak minden növénye egészsé­ges és fejlett lesz és bő ter­mést fog hozni. Azok a gazdák, akik az elő­ző években szerezték be ha­sonló módon vetőburgonyáju­kat és most saját termésükből válogatják a vetőgumót, jár­janak el a legnagyobb gondos­sággal és semmilyen körül­mények között ne vessék él a betegség tüneteit mutató gu­mókat. A megfelelő és jó minőségű vW.őburgonya használata, va­lamint a jól előkészített, táp­erőben gazdag, porhanyó, kel­lően felmelegedett talajba va­ló április közepi burgonyave­tés eredménye nem marad el és a legmagasabb várakozást is kielégíti. Miklós László, a Vetőmagfelügyelőség vezetője. Régi barátommal találkoz­tam néhány nappal ezelőtt. Hosszú idő óta nem láttuk egymást, örvéndezve szorí­tottunk hát kezet, s egyi­künk sem győzött válás zol- gatnl a gyorsan ide-oda per­gő kérdésekre. — Mi újság? — Merre dolgozol? — Megházasodtál? — És te? — Már lassacskán el is vá­lók. .. — Miért, hogyan? — döbben­tett meg egy pillanatra ez a nem várt válasz, s még In­kább az a vállrángató, nem­törődöm mód, ahogy bará­tom erről beszélt. — Hosszú sora van annak. Nem lehet csak így. egyszerű­en az utcán beszélgetve, né­hány perc alatt elmondani. De ha van egy kis időd... ügy is szeretném tudni, te mit tettél volna a helyem­ben. Azt hiszem, igazat adsz majd nekem... Néhány perc múlva már egy csendes kis vendéglő fél­homályos sarkában ültünk egy pohár sör mellett.' Ba­rátom ivott egy-két kortyot, aztán haliam, meggondoltan, talán azért, hogy mutassa, milyen tárgyilagosan, szen­vedélymentesen tud már íté­letet mondani házasságáról, beszélni kezdett: — Mikor megismertem, na­gyon beleszerettem. Azt mondtam: számomra nincs más, csak ö. Akkor még nem láttam hibáit. Igaz, nem is nagyon kerestem, hiszen úgy éreztem: ő a megtestesült tökéletesség. Minden nap együtt voltunk, beszélget­tünk, tervezgettünk, sokat, vidáman szórakoztunk. Sem­mi sem történt, ami egy ki­csit is elgondolkoztatott vol­na, ami egy cseppet is ki­ábrándítóan hathatott. Nem Vártunk sokáig. Néhány hó­napos ismeretség után ösz- szeházasodtunk. Nagyon sze­rettük egymást, s most... mégis itt vagyunk... Vége... — De hát miért? — Miért? Azért, mert né­hány hónapos együttélés után kezdtem rájönni, milyen vak voltam, milyen óriási a különbség kettőnk között. — Milyen tekintetben? — Nézd, végeredményben én őt is megértem. Fiatal gyerek, alig múlt tizennyolc coskodott velem az első he­tek után. — És te, te mit válaszoltál? — Igyekeztem meggyőzni. Azt bizonygattam, hogy én sem vagyok a szórakozás el­lensége, de szeretek mindent módjával tenni. Ha az első időben kevesebbet megyünk el hazulról, annak az is az oka, hogy még sok mindenre szükségünk van, amit sze­retnénk megvásárolni. A. sok eljárogatás pedig sok pénzt visz el — érveltem —, s így nem egyhamar lesz meg 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 éves, és minden gondja a szórakozás, az élni akarás. Mással nem törődik. Viszont én sem vagyok öreg, én is messze vagyok még attól a kortól, amikor az ember már legszívesebben csak otthon tölti estéit, szabad idejét, a jó meleg kályha, a rádió mellett. Mégis másként gon­dolkodom. Sokszor szeretek este, vacsora után, kényel­mesen hátradőlni a fotelben és rádiót hallgatni. Máskor, ha jó könyvre akadok, szí­vesen elolvasgatok az ágy­ban, akár éjfél után egy-két óráig is. Számára azonban mindez furcsa és elképzelhe­tetlen dolog. »Mit akarsz te? örökké itthon ülni? Mi most már soha nem me­gyünk sehová? Én, azért mert férjhez mentem, szeret­nék még szórakozni. Ilyen lesz most már az egész éle­tünk?« így veszekedett, mor­mindaz, amit ó ás szeretne. Viszont, ha beszereztünk mindent, ami a mi kis ház­tartásunkhoz szükséges, még mindig elég alkalmunk, lesz szórakozni, hiszen fiatalok vagyunk. Addig pedig igye- . kezzünk megtalálni itthon is a művelődés, a kilcapcsolódás lehetőségeit, hiszen rádiónk, leönyveink vannak. — Ez mindkettő hasznos és jó szórakozótárs. De elég­nek gondolod?... — Természetesen nem. A kevesebb szórakozást azért én nem úgy értettem, hogy ezentúl már nem is me­gyünk sehová. Dehogynem. De lehetőleg csak igazán ér­tékes dolgokkal akartam el­tölteni időnket. Amiből hasznot is húzhatunk úgy, hogy ismét tanulhatunk, ta­pasztalhatunk, élményt sze­rezhetünk minden alkalom­mal. Feleségem mindebbe kész­ségesen bele is egyezett, egy hosszú vita-beszélgetés vé­gén, s várta, mi következik. Én pedig tőlem telhetőén igyekeztem a kedvében jár­ni. Emlékszem, mióta ismer­tük egymást, nem volt alkal­munk egy hangversenyre sem elmennünk. A vita után az­tán nemi sokkal, végre meg­jelentek a Beet hoven-esiet hirdető plakátok. Képzelhe­ted, milyen örömmel vásá­roltam meg a két jegyet... Barátom elhallgatott, ci­garettára gyújtott. Mélyet szippantott és mintha nem akarta volna folytatni a megkezdett történetet. — És?... — törtem meg a csendet, visszakényszerítve a témához. — És. ■. akkor kezdtem csalódni. Ott ült mellettem az egész hangverseny alatt fá­sultan, minden érdeklődés nélkül. Elrontotta az én es­témet is. Aztán mégis igye­keztem megbékülni. Nem szereti a komoly zenét — gondoltam. — Nem baj, majd igyekszem jobban megismer­tetni vele. Ha otthon a rádió­ban volt hangverseny, ma­gam mellé ültettem, magya- rázgattam, tanítgattam. Ké­sőbb néhány napra Pestre készülődtünk. Már itthon összeállítottam a szórakozási műsort, — hiszen a fővárost nem lehet úgy otthagyni, hogy legalább egy-két szín­házi, vagy hangverseny él­mény nélkül térjen haza az ember. Akkor állt ő elő az ellentervvel, »Nem elég itt­hon színházba járni, opera- előadást hallgatni, még Pes­ten is ezzel töltjük majd az estéket?« — kérdezte és ha­marjában nem is tudtam, mit válaszoljak, »Miért? Te mit szeretnél csinálni?« — dadogtam később, s ő foly­tatta: »Először is táncolni, és másodszor is, harmadszor is táncolni! Elmegyünk a Béke kupola termébe, a Pa- radisóba, a Jerevánba, a Cellértbe, az Old-Firenzé- be...« Félbeszakítottam, őszintén dühös lettem, vég­képp elvesztettem türelme­met, s ezt nem is titkoltam, ö sem hagyta magát. Fejem­hez vagdosott egy adag go­rombaságot, s kijelentette, öt egyáltalán nem érdeklik a részemről olyan hasznosnak és kitűnőnek tartott szórako­zások. Az ő érdeklődési köre egészen más, de egyáltalán nem ez. Mindezt olyan ko­molyan mondta, hogy való­ban igaznak tűnt és én tud­tam, hogy igaz is. A későb­biek igazolták gondolatomat. Hiába tettem ugyanis né­hány kísérletet, az mind si­kertelen maradt. A végén aztán, néhány héttel ezelőtt, kenyértörésre került az ügy. Én nem tudok ilyen asszony­nyal együtt élni... — Megtettél mindent?... — Biztos vagyok benne, hogy meg. De nem érdekelte az, ami engem, mert nem is értette... — Igyekeztél megértetni vele? — Nem vagyok én peda­gógus. .. — De annak is kellett vol­na lenned. Te azt a nőt élet­társadul választottad. Igaz? Csak a teljesen elvakult, vagy ítélőképességgel nem rendelkező ember hiszi azt, hogy akit hitvesül vett, min­den hibától mentes. A te feleségednek ez a hibája, a másikénak más. Csak rajtad áll, hogy ezt az embert, aki még ráadásul fiatal, tapasz­talatlan is, neveld, irányítsd, oktasd abban, amiben szük­séges. Nem szereti a komoly zenét, drámát, operát? Las­san, apránként vezesd be rejtelmeibe, ügy, hogy észre se vegye. Türelemmel beszél­ve vitázz, érvelj ezekről a dolgokról és így sokat se­gíthetsz a kettőtök között lé­vő ilyen különbség eltünte­tésében. Persze, ezek mellett ki kell elégítened az ő kí­vánságait is. Vidd el' táncol­ni, ha olyan kedve van és ülj be egy cukrászdába kré­mest enni, ha úgy hozza sze­szélybe... Látod, én így csi­nálnám, és így is teszem, ha egyszer megházasodom... — Igen... Lehet, hogy iga­zad van... De rajtunk már ez nem segít... Helyzetünk nagyon elmérgesedett... A nagy különbség már váló­ok. .. Ezután már nem sokat idő­zött barátom. Elbúcsúzott. Úgy ment ki a vendéglőből, mint aki nagyon erősen gon­dolkodik. Egy ideig nem tudtam ró­la. Aztán néhány nappal ez­előtt távolról ismét láttam. Karonfogva sétált ■estefelé az utcán egy bájos fiatalasz- szonnyal — a feleségével. Az asszonyka egyszerre megáll egy plakát előtt, amin a szimfonikus zenekar újabb hangversenyét hirdették. Egy ideig mindketten nézték a műsort, majd a fiatal nő a férjéhez fordult, valamit mondott neki mosolyogva, s egy pillanattal később meg szorosabban egymásba ka­rolva továbbindultak... WEIDINGER LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents