Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

Szerda, 1958. április 2. 3 SOMOGYI SfiPíAf ROSSZ TEJ — ROSSZ KISZOLGÁLÁS Nem mondunk újat, minden kaposvári háziasszony tapasz­talta, hogy a hétfőn vásárolt tej nem forrt fel, a fűszerüz­letekben, tejből tokban — ke­vés kivétellel — rossz tejet mértek ki. A megyei és városi tanács kereskedelmi apparátu­sa nyomban hozzáfogott a hi­ba okának felderítéséhez. Sok helyütt szomorú tapasztalato­kat szereztek. Volt, ahol —bár az üzletben már észrevették, hogy a tej minősége nem meg­felelő — mégsem világosítot­ták fel a vásárlókat és kimér­ték a tejet. A sorrajárt üzle­tekben mindenhol más és más volt a helyzet A 224-es számú tejboltban a 150 liter tejből még a 10—10 liter minőségi és csecsemőtej sem volt felforral­ható. A bölcsődékben, napkö­zi otthonokban szerencsére jó tejet szállítottak,. A vizsgálat végeredményben megállapítot­ta, hogy az aznapra rendelt 2605 liter tej nagy része élvez­hetetlen, ebből több, mint 800 litert vissza is szállított a tej­ipari vállalatnak. Hogy a kü­lönbség hova lett? Az a dolgo­zók zsebére ment, akik kény­telenek voltak odahaza kiönte­ni a tejet A tejipari vállalat szerint kb 2500 liter tej ment tönkre a pasztörizálás alatt, miután a tejet nem kezelték megfelelő módon és nagy maradt a isav- tartalma. A hiba kijavítására azonban nem volt meg a lehe­tőség. A tejipar a kiszállítás után szekta csupán laborató­riumi vizsgálat alá venni a te­jet {bár ez így annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz), de a kereskedelem is baklövést kö­vetett él, 'amikor nem szüntet­te meg azonnal a rossz tej 'ki­szolgálását és nem jelentette be nyomban az iparnál pana­szát. A helyzetet még súlyosbítot­Egyik a tejiparnak szól: a mi­nőségi munka ebben az üzem­ben még fontosabb, mint má­sutt, Az élelmiszeriparban egy ta, hogy a rossz idő miatt a j kis tévedés végzetes bajt okoz- piacon nem volt megfelelő tej- S hat! A kereskedelem pedig felhozatal. így azután délutá­nig tej nélkül maradt a város. Természetesen az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat most kötbérigényt jelent be. De ez csak részmegoldás. Ilyen eset egyik részről sem fordulhatott volna elő. A tanulság kettős. sokkal éberebben őrködjék az átvételnél és a 'kiszolgálásnál. A másik tanulságot a fogyasz­tók vonhatják le: van, aki fi­gyelemmel kíséri az ellátásukat és megkeresi a hibák okait és okozóit egyaránt. — f. k. — Űjabb takarékszövetkezet alakult Vasárnap délelőtt a nagy­berki kultúrházban gyüle­keztek az emberek, hogy megalakítsák megyénk hete­dik takarékszövetkezetét. A nagyberki, kisberki és mos­dóst gazdák közül közel szá­zan jöttek össze, hogy vá­laszt kapjanak kérdéseikre a takarékszövetkezet életével, működésével kapcsolatban. Még sokan nagyon jól emlé­keznek arra, hogy községük­ben jól működött, a volt hi­telszövetkezet. Ehhez hason­ló. de sokkal demokratiku­sabb szervezet a takarékszö­vetkezet, amit az is bizonyít, hogy a dolgozó parasztok úgy fogták fel a megalakítás gondolatát: végre egy olyan szövetkezetük lesz, amelyben az emberek megtalálják ér­dekeiket. Az alakuló közgyűlésen 1.30 tagot vettek fel a takarékszö­vetkezetbe. Határozatilag_, módosítás nélkül elfogadták az alapszabályt. Megválasz­tották & tagú igazgatóságu­kat és 6 tagú felügyelő bi­zottságukat. A takarékszö­vetkezet elnöke Tar Károly, nagyberki közápparaszt lett, helyettese a mosdósi Révész Dezső. A felügyelő bizottság elnöke a kisberki Nyári An­tal dolgozó paraszt. Az alakuló közgyűlés után a takarékszövetkezet meg­választott vezetősége megtar­totta első ülését, ahol Nagy Tibor tanítót megválasztot­ták ügyvezetőnek és Gál Já­nost pénztárosnak. A veze­tőségi ülésen elhatározták, hogy április végéig taglét­számukat 200 főre emelik. Foglalkoztak ä takarékbeté­tek gyűjtésével, a kölcsönzés módjával. Rámutattak: jó lett volna, ha takarékszövet­kezetük már korábban meg­alakul, mert akkor a bajba jutottakon előbb tudtak volna segíteni. Milyen jó lett vol­na, Kiss Sándor bácsinak is, ha a takarékszövetkezet köl­csönt adhatott volna, elhul­lott lova pótlására. Á történelem vallomása AAAAAAAAAAAAíaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAíú 'TTTT7TT7T Elhagyottan — Hol vannak a gyermekei? A kérdésre összerezzen, ke­zét félig felemeli, hogy újra ernyedten ejtse le. Kék fcoié- nyét simogatja, mintha onnan akarna erőt meríteni. Kis egérszemével riadtan néz ki az ablakon, a távolt kémleli, mintha lányait várná, hogy azt felelhesse a rég elhang­zott kérdésre: már jönnek is. — Odahagytak. Pestre ment a Margit is, az Irén is. Vala­ki azt mondta, hogy a Mar­git férjhez ment. Nekem egy sort se írt. Újra elhallgat Turbéki néni. Fekete fejkendőjében egészen elvész az arca. Bőre cserzett, ráncos. S a keze? Hány ru­hát, lepedőt, hány párnahuza­tot kimosott vele életében! A víz ezerrinc-betűkkel felírta két barna kezére letörölhetet- lenül: mosónő. — A Teri lányom, az szere­tett, legjobban.. — mondja könnyes szemmel. — S ő hol van? — Pesten... az elmegyógy­intézetben, Azt mondta ne­kem a betegágyon, pedig ak­kor már alig tudott magáról: »édesanyám, ne ríj jón, Tte könnyezzen.« Emlékeibe feledkezik is­mét. — idióta nem látta a lánya­it? — Egy éve... az, van már annyi... még egy sort se ír­nak. Pedig olyan jólesne még az is, hacsak annyi állna benne: anyám, ne haragud­jon így és így történt... — Talán haragszik rájuk? Felnéz könnyes-bánatos arc­cal, mosoly féle fut a szája szögletére. — Tud egy anya haragudni a gyermekeire? Bármit véte­nek. megbocsát. Pedig velem nagyon csúnyán bántak... N-agyot sóhajt, pihen Bay pillanatot, mielőtt azt a regi esetet elmondaná. Azt a régi esetet, ami azóta is álmatlan éjszakákat, nyugtalan órákat szerez neki. — Kórházba vittek nyolc évvel ezelőtt. Halálos bete­gen. Az orvosok lemondtak már rólam. A fejemet lékel­ték. .. sokáig kúráltak, de rendbe jöttem. Kijövök a kór­házból, se lakás, se bútor. El­adták a lányaim. Meg a fér­jem, aki míg én bent voltam, odaköltözött a lakásomba. Pe­dig tizenhat éve külön él­tünk. .. — Miért? — Iszákos ember volt vi­lágéletében. .. nem törődött a gyermekeivel. Mosni, takart tani jártam, a gyerekek _ két­évesek voltak, amikor elha­gyott. .. Nem tudtam neveim a lányaim, beadtam őket o menhelybe... hibáztam ezzel? Ki tudná megmondani már! Kevés volt a kereset... Higgye el, az apjuk annyit se adott, mint körmöm alatt a fekete ség... mégis az a jó! — Miért mondja ezt Tur­béki néni? — Hát az apjuknak írnak... a címet mégse adja meg ne­kem. Azt üzente, semmi leö zöm hozzá! — S hol lakik most? — Egy özvegyasszonynál a Gyár utcában... ott van egy kis szobáeskám... Hatvanegy éves fejjel elhagyottan,.. küszködök csak. — A férje nem segíti? — Kilencven forintot ad. Annyit állapított meg a bíró­ság. .. dolgozom is még, mo­sok, takarítok... a nyugdíj nnm jár, pedig könnyítene a Az ünnepek alkalmából szabályozták a totó-, lottó ki- renedeltségek április 3—6 kö­zötti nyitvatartási idejét. A vidéki kirendeltségek áp- érkezzenek. rilis 3-án, 4-én és 5-én az egyébként e napokra megálla­pított szokásos időben tarta­nait nyitva. Azokban a községekben, ahol totó-, lottó kirendeltség nincs, a helybeli postahivatal­nál kell érdeklődni, hogy mi­kor lehet a 14. heti totószel­vényeket megvásárolni és meddig lehet bedobni, hogy határidőre az értékelő helyre nehéz helyzetemen. Mé& egy vár cipőt se tudok venni. Úgy kellene a gyermekek segítsé­ge, úgy Icellene.... Ráncos arcán árulkodó könnyek gurulnak le. Képe­ket mutat. Végigsimítják ujja a kedves alalcokat. »Miért hagytatok el? Miért nem se- gittek öregségemben? — mondják a szemei. Ha most a címet tudnám, tollat fognék, s ráírnám nagy betűkkel a borítékra: Turbé­ki Margit, Turbéki Irén. A le­vélben csak annyi állna: Se­gítsetek elhagyott édesanyáto­kon! LAJOS GÉZA A z emberiség kimért léptekkel halad a történelem országútján. Hol ez a nép, hol a másik tör az élvonalba. Amikor Anglia ipari forradalmat csinál, rátapad minden kontinens tekintete. Később Párizsra veti vigyázó szemét a világ. Az első világháború véres borzalmai közepette elnyomóira szege­zi fegyverét az orosz proletár. Az Auróra cir­káló ágyújának, a Lenin vezette munkások puskájának fellobbanó torkolattüze — az új világ vörös hajnalhasadása. Le a cárral, le az önkényuralommal, le a kapitalizmussal és le a kizsákmányolással — zengi milliónyi pro­letártorok. Ezerkilencszáztizenhét óta minden emberi közösségre hatással van a pétervári felkelés és annak vívmánya, a szovjet állam. Az ame­rikai bankár, az angol iparmágnás gyűlöli és rettegi a történelem színpadának új, életerős szereplőjét. A földkerekség tőkés rabigában sínylődő kisembereiben, a gyarmatok kisem­mizettjeiben az orosz-szovjet példa élteti a reményt. Az elnyomók haragos szemmel, az elnyomottak vágyakozva fordulnak Moszkva £elö. Mert a bolsevik párt vezette orosz nép mutatja meg — elsőként a világon — nem időlegesen, hanem immár négy évtizeden át barátnak és ellenségnek: van másfajta rend­szer is, mint amilyent eddig produkált a tör­ténelem. Az embermilliókat leigázó ember­tízezrek legyőzése árán a munkás és paraszt válik saját sorsának irányítójává, s megszer­zett hatalma birtokában új épületet emel a szétzúzott múlt romjain. Ökölbe szoríthatod fenyegető kezedet, te tőkés, ingathatod jobb- ra-balra a fejedet, te behunyt szemű kispolgár — a történelem igazságát nem tudjátok ha­zugsággá alacsonyítani. A kezdeményezőnek kijáró örök érdemet nem vitathatod el tőle, az orosz proletártól, akinek példája vasfoggal rágja a világ szolganépének rabláncait. Fogd vallatóra a történelmet — a magun­két is, meg a világ egy darabkájáét is —, felel az neked. Tizenkilenc rügybontó magyar ta­vaszát Oroszország vörös októbere előzi meg, nemcsak az évszámot tekintve, hanem az er­kölcsi erőcentrum létrejöttét illetően is. Le­nin a fiatal szovjet állam üzenetét, útmuta­tását küldi az uraival verekedő magyar mun­kásosztálynak. Biztató szónál egyebet nem adhat az orosz proletár, mert minden fő- és mellékvilágtájról rátör a fehérek siserehada. Rátör, de nem tudja megtörni. Sem tizen­nyolcban, sem több mint két évtizeddel ké­sőbb, Hitler idejében. Mert a felszabadult munkás szabad levegővel szívja tele tüdejét, s ez megsokszorozza erejét a túlerővel szem­ben a munkásállam életre segítésének első pillanatában. Gondoljuk csak meg: hiányos fegyverzet, üres államkincstár (a háború híveinek jóvol­tából), az éhség gyötrelme, járatlanság az or­szág vezetésében, emberi szem által soha nem látott elérendő cél — ez van az egyik oldalon, meg az a tudat, hogy most már ma­gunknak dolgozunk. A másikon pedig... — de mit részletezzük: a hosszú időn át felké­szült nemzetközi imperializmus. Az interven­cióból nem megsemmisülten kerül ki a lenini állam. Negyvenötben meg Moszkva alól egé­szen Berlinig kergeti »a rugalmasan vissza­vonuló« Hitlert. Pedig a német katona keze nem üres a háborúban. De a maga erejére támaszkodó, tengernyi újat alkotó szovjet nép sem imádsággal válaszol a hitszegő fasiszták orvtámadására. V örös zászló leng a Reichstag ormán. A negyvenötös szabad tavasz szele nyom csókot a magyar földre, amely még be sem itta a szovjet harcosok kiömlött piros vérét. Hány, meg hány Andrejt, Nyikolájt, vagy Szergejt vár haza örökké-hiába a vadregényes Ural, a dúsan termő Ukrajna, a távoli Szibé­ria, vagy a büszke Kaukázus. Hadiözvegyek, hadiárvák könnyzápora öntözi szovjethon földjét, ahogy férjük, apjuk vére terméke­nyítette meg a magyar szabadság talaját. Romot takarít a munkás, hogy a gyár friss vért lövelljen az ország háború-bénította tes­tébe. Fejszét, cöveket vesz kezébe a tegnap cselédje, kisparasztja — magának hasít ki egy-egy darabot a föld ezerholdjaiból. Tör­ténelme sorsfordulóját éli népünk. A lenini párt magyar tanítványai az elsők, az irányí­tók az új világ formálásában. Idősebb testvérünk nem hagy magunkra bennünket. Ö járatlan úton kényszerült elő­retörni, ösvényt taposni, mert előtte senki sem csinált szocializmust. Évtizedes tapaszta­latait átadja, s ezek felhasználásával megta­karítjuk az új társadalom építésének tandíját. A proletárhatalom megszerzésében, a nép­gazdaság szervezésében, az ország é’etének irányításában csak nehezen válnánk otthonos­sá szovjet javaslatok nélkül. Az erkölcsi, po­litikai támogatás mellett csakhamar megjön keletről az anyagi segítség is, hogy talpraáll- hassunk. Ö tvenhat őszén mokráciánkat dl u/otíjfvuó /eq-u .. A TAKARÉKOSSAQRÖL hátba támadja népi de- az ellenforradalom. Is­mét a Szovjetunióhoz fordulunk kérő szóval. Gazdasági bajok szorongatnak bennünket? Moszkva megszavazza, küldi a gyorssegélyt. Jól élünk? Jobban, mint bármikor. Ám még oly nagy saját erőfeszítéssel sem tudnánk visszafordítani a munkanélküliség, gazdasági romlás valós veszélyét, ha a több mint egy- milliárd rubel értékű áru nem jön be Zá­honynál hazánkba. Mit kezdenénk iparunk­kal, ha vasércet, nyersvasat, nyersolajat, ko­hókokszot a tőkés világpiacon kellene meg­vennünk? Üstökön ragadnánk-e a modem technikát, ha nem kapunk nagy barátunktól háromszáz millió rubelnyi hosszúlejáratú köl­csönt gyáraink korszerűsítéséhez, új felszere­lések készítéséhez? Prózai dolgokról szólunk, gazdasági támo­gatásról. De hiszen az anyagi termelés min­den társadalomnak a létalapja. Nyersanyag­ban szegény ország vagyunk, behozatalra szorulunk. Nagy szerencsénk, hogy baráti ál­lamtól — és baráti államoktól — kapjuk meg, amire szükségünk van. Kölcsönös, ön­zetlen gazdasági segítség — ez fűz össze ben­nünket felszabadítónkkal olyan kötelékbe, amilyent a kapitalista világ nem Ismer. A vi­lágnézet, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális célok azonossága — ez a mi kap­csolatunk megingathatatlan alapja... A z emberiség kimért léptekkel halad a tör­ténelem országút ján. Századunk nagy eszméjének hordozója a megvalósult szocializ­mus, az épülő kommunizmus országa, a Szov­jetunió. Az az állam, amely fennállása óta nemzetközi tekintélyt harcolt ki magának. Szavának erkölcsi súlya ránehezedik a világ- impcrializmus vállára. Katonai erejének pusz­ta létén is kénytelenek elgondolkodni a tő­kés rend hatalmasságai. Békés építő mun­kánk, további sikereink legfőbb letétemé­nyesét tiszteljük felszabadítónkban. I TTVTyTTfTf TVTTTWTTTWTTf TTTTyytTTTTTTtyv A SZILÁRD FÉMEK ma­gas hő hatására megöl vadnak, cseppfolyós halmazállapotba jutnak. Az állam forintjai pe­dig akkor folynak el, ha őr­zői átalusszák a vigyázási időt. Jellemző példával szol­gált erre tavaly az egyik gép­állomásunk. A traktoros az első félév­ben mindig elszámolt az üzemanyaggal. Csali a nyá­ron,' az összesítési lap alján kiáltotta el magát a megdöb­bentő szám: 1700 forintos a túlfogyasztás. Ekkor kaptak észbe a vezetők és többször próbamérést végeztek a »-bő­torkú« gépen. Az eredményt a traktoros elé tárták... Év végére megtérült a rejtélyes csatornán elfolyt gázolaj, sőt a normában előírt mennyi­ségből 350 forint értékű be sem került a robbanótérbe, hanem a hordóban maradt. Nem kellett e megtakarítás­hoz semmi csodaszer, csupán az igazgató és főmérnök el­lenőrzési kötelességének tel­jesítése. * * « HA MEGKÉRDEZNÉK Má­tyás József barcsi járási ta­nácselnöktől, mit tenne szíve szerint a takarékosságért, biz­tosan a gépkocsit említené meg elsőként. A kilométerek tízezrei elárasztották az öreg BMW-t. Ott jártunkkor is pihent a szegény jószág. Előt­te éjszaka az országúton aludt. A hálátlan portéka megfeledkezik arról, hogy ele­gendő ennivalót — benzint és olajat — kap, amiért illene összeszedni magát, hogy min­dig legyen jártányi ereje. Gazdája — a tanács — ta­valy is több mint félszázezer forintot ráköltött. Ennyi pénz­zel talán be lehetne takarni az egész karosszériát. Sőt új, fürgébb mozgású utódot vá­sárolhattak volna a kifizetett ezreseként. Mátyás elvtárs attól tart, hogy az idén is nagy összeget vesz ki a tanács zsebéből az öreg kocsi. Szeretne túladni rajta. A használt gépkocsik ál­lami műhelyében felújíthat­nák a BMW-4, s magánember­nek juttathatnák. Generálja­vítás után hosszú életű lehet­ne így, hiszen személyi tulaj­donként jóval kevesebbet fo­rogna a kereke. A javaslata a járási tanács­elnöknek, hogy a kocsi fel­újítására szánt pénzt írják a beruházási rovatába, hadd vegyenek azon új autót. * * * — MI MEGNÉZZÜK, hova költjük a nép filléreit. Hassa­nak oda az ország vezetői, hogy »fent« is jó gazda gon­dosságával bánjanak a társa­dalom forintjaival. Takács András, a Marcali Gépállomás igazgatója fo­galmazta meg így mondani­valóját. Aztán megindokolta, miből jutott erre a következ­tetésre. A gépállomáson megkövete­lik a munkásoktól, hogy a legkisebb használható csavart is tegyék a helyére. Valóban filléres dolgokról van szó. Ugyanakkor azt látják, hogy sokkal nagyobb értékű, soha nem használt gépek testét ha- rapdálja az idő vasfoga az udvaron. E felszerelések ter­vezése, gyártása vaskos pénz- kötegébe került a népgazda­ságnak, s ez az összeg a sár­ban hevert, hasznot nem haj­tott és talán nem is hajt a jövőben sem. Szerencsére a múlté már az e tékozlást szülő könnyelmű­ség, de okulásul nem árt ró­la beszélni. A helyi igények­hez alkalmazkodjék a gép­gyártás, Az itt veszteglő munkagépeket irányítsák át oda, ahol hasznukat vehetik. Ha pedig mindenütt alkalmat­lannak bizonyulnak, akkor ol­vasszák be őket, csináljanak anyagukból más, megfelelő eszközöket. Ez a megoldás is jobb annál, mintha a rozsda itt enné meg egészen ezeket a felszereléseket. * * * AZT IS SZÖVA TESZIK sok gépállomáson, hogy a használható gépek jelentős ré­sze a szabad ég alatt van té­len-nyáron. Megrongálódásuk legalább annyi kárt okoz évente, amennyi pénzből egy­szerű épületet emelhetnének föléjük. A csővázas pajta építési költségére futná a cséplőgépeken rothadó pony­vák árából. Nehéz anyagi helyzetbe so­dorta országunkat az ellen­forradalom. Beruházásra a szükségesnél jóval keveseb­bet fordíthatunk. Ezért a he­lyi források megnyitásának megnőtt a jelentősége. Meg­értették a szükség szavát a somogyjádi Augusztus 20 Tsz-ben, A gépállomás há­rom traktora dolgozik állan­dóan nálunk. Boszkovics Já­nos elnök javasolta a gépál­lomás vezetőinek: csináljanak közös erővel valami ideigle­nes gépszínt a tsz majorjá­ban. Egyszerű műhelyfelsze­relést, gyorsan elkopó alkatré­szeket is tárolhatnának So- mogyjádon. A traktor nem jönne be Kaposvárra, nem rá- zódna a hosszú úton, nem fogyna feleslegesen az üzem­anyag és nem telne munka nélkül a drága idő, hiszen helyben megjavíthatnák a gép kisebb baját. » * * MEGANNYI, sok-sok forin­tot érő, kisebb-nagyobb hord­erejű javaslat. A kormány felhívása új és új .gondolato­kat ébresztett a gondolkodó emberekben. A nép az Ország gazdájához méltóan fürkészi a forintokra, ezrekre rúgó fillé­rek megtakarításának űtját- módját. Ez a záloga a taka­rékossági mozgalom sikeré­nek, (Kutas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents