Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-08 / 82. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! f' Somogyi Néplap Ál K 4SZMP MEG ' Y E ! BIZC ITTSÁGA ÉS A M EGYE! TANÁCS U \PJ A XV. évfolya m, 82. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1958. április 8. Mai fDzámiuik tartalmából 1 A FÖLD Rend — szépséghibákkal, a kaposvári Patyolatnál A vasárnap sportja Megkezdte működését a Kaposvári Fotoklub Ä szovjet sajtó a párt- és kormányküldöttség magyarországi útjáról Moszfcva (MTI). »Igazi ba­rátok találkozása«, »Tovább erősödik a magyar—szovjet barátság«, »Látogatás az ifjú­ság városában«, »Szívélyes ta­lálkozás« — ilyen és ehhez ha­sonló címekkel számolnak be a szovjet lapok első oldalu­kon a Hruscsov vezette párt­ós kormányküldöttség magyar- országi látogatásáról. Vala­mennyi lap kiemeli, milyen őszinte szívélyességgel, meleg szeretettel, barátsággal fogad­ják a magyar dolgozók a szovjet küldötteket, A lapok részletesen beszá­moltak a szovjet párt- és kor­mányküldöttség szombati lá­togatásáról Ad’onyban és Sztálin városban. A Pravdában Naumov és N. Qgyinecz ismerteti a kül­döttség látogatását. »A szov­jet párt- és kormányküldött­ség magyarországi tartózkodá­sának minden napja meggyő­ző erővel mutatja meg, mi­lyen erős és szilárd a magyar és a szovjet nép barátsága« — állapítják meg a tudósítók, majd beszámolnak a sztálin­városi látogatásról. Szombaton jelent meg első ízben az OSZSZSZK írószö­vetsége szervező bizottságának új lapja, a Lityeratura, I Zsizny (Irodalom és Élet). A lap első száma kommentárban emlékezik meg a magyar, nép felszabadulásának évforduló­járól, a szovjet küldöttség magyarországi látogatásáról. Magyarország előtt megnyílt a Hagyogó szocialista jövőhöz vezető út. Amikor másfél esz­tendővel ezelőtt a nemzetkö­zi reakció, fasiszta, horthysta tíiverzánsofc piszkos keze munkájával igyekezett letérí­teni Magyarországot erről az útról, a szovjet emberek — a magyar kormány kérésére — ismét baráti, segítő kezet nyúj­tottak testvéreiknek. A szocia­lizmus országának barátsága és támogatása fontos feltétele volt annak, hogy a magyar nép megvédje vívmányait és — ezen túlmenően — egészen rövid idő alatt eltüntesse a reakciós puccs nehéz gazdasá­gi következményeit. A magyar nép most szívé­lyesen és melegen köszönti a felszabadulásának 13. évfor­dulójára érkezett szovjet párt­ós kormányküldöttséget — ír­ja a Lityeratura I Zsizny. így ünnepeltek a gépállomások A halatonkiiitiek felszabadulási verseny műszakot tartottak A megkésett mezei munkák, s a jó idő sürgetésére nem volt szívük a szobákba, szórakozó­termekbe húzódniok a balaton- kiliti gépállomási traktoristák- nak. Április 1-től 5-ig felsza­badulási verseny műszakot tar­tottak s öt nap alatt 700 nor- mál'holdnyi talajimunfcát végez­tek el. A felszabadulási ünnep­napon negyven szántó- és uni­verzális traktor serénykedett a mezőkön, ötödikén is több mint 30 traktor dolgozott a terme­lőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak. A verseny műszak segítette hozzá Molnár János II. traktorost, hogy ötödikén teljesíthesse tavaszi talajmun­ka tervét. Ezentúl már emelt bérezésben lesz része. Április negyedikén egy nap alatt Ta­kács Jenő pedig 15 holdon vé­gezte el a vetést, s már csak öt százalék hiányzik nála is a gépére előirányzott tervteljesí- tésből. A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása az alföldi városokban A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormánykül­döttség hétfőn Ceglédre, Szol­nokra és Karcagra látogatott. A városok és falvak népe min­denütt forró szeretettel fo­gadta a vendégeket. m bélyegeket üngsl lapok a szevjsl atemkísérleteis becséi ki a posts felfüggesztéséről A posta ez év első három hónapja alatt — amint tervfez- te — forgalomba hozta a por­tó- és takarékossági bélyeg­sorozatot, a televízió és a harminc fillér névértékű ga­lambbélyegeket. A következő három hónapban értékes új bélyegsorozatot bocsátanak ki. Április közepén hozzák for­galomba a brüsszeli kiállítás alkalmából készülő bélyeg- sorozatot. Ez nyolc értékből, s egy blokkból áll. A bélyegek többek között a világkiállítás magyar pavilonját, az Ország­házat, a Lánchidat, a magyar és belga címert, a brüsszeli városházát, a világkiállítás emblémáját ábrázoljál?;. Májusban az alkotmányt módosító törvény kihirdetésé­nek évfordulójára három ér­tékből álló bélyegsorozatot ad­nak ki, amelyek a magyar cí­mert — eredeti színekben — ábrázolják. London (TASZSZ). A va­sárnapi angol lapok élénken kommentálják a szovjet nuk­leáris kísérletiek felfüggeszté­séről hozott határozatot. A Reynolds News, a szövet­kezeti párt lapja szerkesztősé­gi cikkében megállapítja: »Washingtonnak semmiféle ki­jelentései sem ronthatnak azon a tekintélyen, amelyet a Szovjetunió ezzel a lépésével milliók és milliók szemében elért.« Alap úgy véli: »Angliá­nak azonnal követni kell a szovjet példát. Üdvözöljük azokat a férfiakat — írja a to­vábbiakban —, akik azért küz­denek, hogy az atomenergiát ne használják fél végtelen pusztításokat okozó fegyverek készítésére és akik ezt a ha­talmas energiát a remény esz­közévé akarjak tenni. Üd­vözöljük mindazokat, ak{k azért küzdenek, hogy Anglia mondjon le az atomfegyverek­A jugoszláv kormány a nyugatnémet hadsereg atomíegyverkezésé! az ENSZ elé terjeszti Belgrad (Tanjug). A Borba vasárnapi számának első ol­dalán közölte Vladimir Szi- miesnek, a Jugoszláv Szövet­ségi Nemzetgyűlés elnökhe­lyettesének kommentárját a jugoszláv kormány ama szán­dékáról, hogy a nyugatnémet hadsereg áltomfegyv érkezésé­nek kérdését az Egyesült. Nemzetek Szervezete elé ter­jeszti. A mai időben, amelyet a hi­degháború állapota jellemez — írja a többi között Vladimír Szimics —, nehezen lehet el­szigetelt módon bírálni a bon­ni parlamentnek azt a határo­zatát, . amelynek értelmében az új mámét hadsereget atom­mal fegyverzik fél. Vladimír Szimics a további­akban arról ír. hogy a nyu­gatnémet hadseregnek atom­mal való felfegyverzése mi­lyen veszélyt jelent a világ­békére, de különösen Európa e részének békéjére. kel végzett kísérletekről, 0 rakétatámaszpontok építési» ről.« »Ha Anglia est megte­szi, a lehető legnagyobb mér­tékben közvetlenül járul hoz­zá a béke biztosításához.« Az Observer című konzer­vatív lap nemzetközi szemléjé­ben arról ír, hogy az utóbbi idők eseményei közül a szov­jet atomfegyver kísérletek egyoldalú beszüntetése a leg­nagyobb jelentőségű. A lap kijelenti, hogy a Szovjetunió jelentős győzelmet aratott b tömbökhöz közelálló országok támogatásának megnyeréséért vívott harcban. Ezekben a> országokban — jegyzi meg a lap — úgy látják, hogy a Szovjetunió ezzel a lépésével is bebizonyította, véget akar vetni az atomveszélynek Amerika pedig nem ezt akar­ja. Az Observer elismeri, hog? »Angliában és egész Európá­ban megfigyelhető, hogy a? atomfegyverekkel végzett kí­sérletek folytatása nagy elé­gedetlenséget vált ki.« Az Observer a szovjet ha­tározattal foglalkozó szer­kesztőségi cikkében felhívja b nyugati hatalmakat, szentelje­nek komoly figyelmet a szov­jet kormány újabb békés lé péséinek. Felhívja továbbá a lap az angol kormányt, mond­jon le az atomfegyverekké; végzett kísérletekről, még akkor is, ha az Egyesült Ál­lamok ragaszkodik a kísérle­tek megtartásához. Párizsi tudósítójának tollá­ból az..Observer megállapítja »Nincs kétség afelől,, hogy 0 szovjet kormány nyilatkozató elmélyítette a NATO-n belül) ellentéteket.« Épülő ssoeialmta hazánk aeéls&ívének dobbanása Ä s&ogjet párt« és kormány küldöttség es sstálisivárosl nagygyűlés ess (Ki küldött munkatársunk helyszíni tudósítása.) 1 958. Április 5-e. Már a kora délelőtti órák hatalmas forgalma sejtetni en­gedi: minden eddiginél na­gy ahbszabású ünnepi esemény tanúja és részese ma a szoci­alista nehéziparunk egyik új fellegvára, Sztálinváros. Teher- és személygépkocsik, vonta­tók végeláthatatlan sora, meg­annyi különvonat hozza a vi­déki érdeklődőket, az útirányt a egy csepje a hömpölygő em­beráradat eleven folyamatá­nak, cdatalálsz a nagygyűlés színhelyére, a Gorkij térre. Éles hang töri meg a felvonu­lás néha beszéd télén csendjét: »Itt az újság, az ünnepi ki­adás!« Kezedbe veszed a piros fejes Sztálinváros-j Hírlapot, amely egész oldalon köszönti forró szeretettel a szovjet párt­ós kormányküldöttséget. A címoldalról Hruscsov elvtárs fényképe néz szembe veled. A fürgén futkosó tavaszi szabad szélinek szinte szárnya­ként hat a nemzeti színű és vörös lobogók kibontott sely­me. Az egész város zászlódísz­ben pompázik. Déli fél tizen­kettőre jár az idő. Az egész tér egyetlen tömör emberer­dő — munkások, parasztok, értelmiségiek több tízezres ha­da áll vállt vádhoz illesztve egymás mellett. Most minden tekintet a dísztribünt pász­tázza. Az üdvözlés tapsorkán­ja, ezrek és ezrek torkából fel­törő viharos éljenzés fogadja az emelvényre lépő kedves vendégeket: Hruscsov, Kozlov, Gromjfco, Grisin, Seleszt, Gro­mov elvtársakat és Bojkova el-vtársnőt. Kádár János, Bisz- ku Béla, Apró Antal, Kiss Ká­roly, Sándor József elvtársak, a mi népünk vezetői kísérik őket. Szűnni nem akaró ová­ció közepette hangzanak Cse- terki Lajos eivtársnak, a párt Bejár megyei első titkárának üdvözlő szavai. Juhász János elvtárs, a sztálinvárosi párt­bizottság titkáránál? ünnepi beszédét gyakran szakítja fél­be a lelkesedés tapsa. lettem megszólal egy paraszt- ember, egészen közel hajolva hozzám: »Eddig csak képen láttam Kádár elvtársat, most hallhatom élő szavát is«. Ko­vács István Tolna megyéből, Tamásiból való, kilencholdas gazda mondja ezt. Alacsony növésű munkásasszony kérle­li ismerős, jól megtermett fér- fiszomszédját: »Nagy elvtárs, legyen szíves, húzódjon el va­lamerre, hadd lássam a drága Kádár élvtársamat!« Édes­anyák, édesapák veszik ölbe, emelik magasba apró gyerme­keiket, hogy a kis emberpalán­ták is megpillanthassák a szovjet és magyar vezetőket. Zúg, viharzik az üdvözlés, har­sog az ütemes éljenzés: »Él­jen Ká-dár, él-jen Ká-dár!...« És pártunk első titkára hiába kisérli meg több kézmozdulat­tal is szerényen elhárítani, ab- baihagyatni a személyének szó­ló elismerést, az egybegyűltek szájából is hosszan árad az őszinte, lelki parancs sugallta szeretet hanigzuhataga. — Elvtársak! — kezdi Kádár elvtárs. — Nem akartam fel­szólalni ezen a nagygyűlésen, de Cseterki és Tapolczai (vá­rosi tanácselnök) elvtársaik megagitáltak, hogy beszéljek én is. — Aztán röviden végig­tekint az új város történetén, az alapok lerakásától a mai na­pig. Nem néhány ember, ha­nem a munkásság, parasztság és értelmiség közös erőfeszíté­séből született meg a Vasmű és Sztálinváros, a Szovjetunió segítségével — hangsúlyozza. —1 Jó érzés volt eljönni erre az ünnepségre a. mi legdrágább barátainkkal, a szovjet kül­döttséggel ... Ne engedjék, hogy az ellenség megzavarja nyugodt alkotó munkájukat... Jó egészséget és sok sikert kí­vánok mindnyájuknak — szól befejezésül Kádár elvtárs. A zután köziov elv­társ, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa első elnökhelyettese emelkedik szólásra. A szovjet munkások, parasztok és értel­miségiek forró, testvéri üdvöz­letét tolmácsolja a jelenlévők­nek, s rajtuk keresztül az egész magyar dolgozó népnek. Szól a nehéziparnak a szocialista építésben betöltött szerepéről, a szocialista világrendszer — elsősorban a Szovjetunió — gazdasági, politikai sikereiről, a magyarországi ellenforrada­lom tanulságáról. »Éljen a szocialista Magyarország és a Szovjetunió 'népeinek örök, megbonthatatlan barátsága! Éljen a világbóke!« — E be­fejező szavak fergeteges tap­sot váltottak ki. »Szovjet—ma­gyar barátság« — zengi a tíz- mag tízezer torok, perceken keresztül. A program szerint zárszó következne. Ám a nép újabb »napirendet« iktat közbe: »Szóljon Hruscsov! Szóljon Hruscsov!« — röppen az emel­vény felé a hatalmas kórussá vált tízezrek szívből jövő kí­vánsága. A lelkesedés izzó hangulata most éri el a for­ráspontot, amikor Hruscsov elvtárs mosolyogva, kalaplen­getve a szónoki emelvényre lép. Közvetlen szavaiért — ha lehet ezt mondani — még in­kább a szívébe zárja a hall­gatóság. Hallgassuk csak a je­lenlevők arcára derűt vará­zsoló, vidám csengésű beszé­dét! K edves elvtárs ak: Én a munkamegosztás híve vagyok. A munkamegosz­tás szerint Kozlov eivtársnak jutott az a megtisztelő köteles­ség, hogy önökhöz szóljon a szovjet nép nevében. Ám Önök azt tartják: ha már eljöttem, beszéljek én is. Mi valljuk azt a közmondást, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Mivel még ebéd előtt vagyunk, így nekem is saját munkámmal kell megszolgálnom az enni­valót — mondja a hallgatóság tapsa, derültsége közepette Hruscsov elvtárs. Aztán idézi a történelmi tényeket, ame­lyekből egyértelmű következ­tetés fakad: »A szocializmus, a kommunizmus ügye ma erő­sebb, mint valaha... Az ellen­ség szidhat bennünket, azzal mi nem törődünk, de ha hoz­zánk nyúlnak,, azt megkeserü- lik... Nincs az az erő, amely megállíthatna bennünket, a szocializmus országait az előre vezető útunkon«. Emlékeztet a magyarországi ellenforradalom napjaira. A Szovjetunió tudta: az ellenfor­radalmároknak ideiglenesen sikerült becsületes embereket is félrevezetniük. A szovjet ve­zetőket elgondolkoztatta a kér­dés: segítsenek-e a bajba ju­tott magyar népen? — Van erőnk, segítenünk kell, mert irtj ák a magyar kommunistá- I kát, amit mi nem nézhetü nk ! el — mondja Hruscsov elvtárs. — Segítettünk, hogy ne foly­jon tovább a magyar munkás­vér. Segítettünk, mert tud­tuk, hogy a magyar nép rövid idő alatt megérti a mi testvéri segítségünket. — Dübörgő taps és »Köszönjük!« felkiáltások tanúsítják: a sztálinvárosi martinászok és mások nemcsak megértették a szovjet segítség jelentőségét, hanem hálásak is érte. M egint egy Érdekes epizód a beszédből. — Mielőtt küldöttségünk elin­dult volna, táviratot kaptam külföldről... Kedves Hrus­csov úr!, így szólított meg az ismeretlen, akiről legalább annyit tudok, hogy nem elvtár­sam. Tudomásom szerint Magyarországon még sok a rossz ember. Ne menjen el oda, vagy ha elmegy, erős őr­séget vigyen magával. A szánalmasan együgyű táv­iratszöveg megvető mosolyt csalt a hallgatóság arcára — Magamban azt válaszol­tam a telegramozónak — folytatja Hruscsov elvtárs —, hogy rossz ember mindenütt akad. A nép arculatát azonban nem azoknak a nézete, hanem a munkásosztály egysége, szi­lárdsága, harci kedve, s élcsa­patának elvi politikája hatá­rozza meg ... Küldöttségünk eljött az önök szép országába, hogy büszkén nézzünk a ma­gyar nép, a munkások, parasz­tok, becsületes értelmiségiek szemébe... Népünk idesereglett része megjelenésével, dörgő tapsával, 'elkes éljenzésével tesz hitet a magyar—szovjet barátság mel­lett, s mond köszönetét nagy barátunknak az önzetlen segít­ségért. Azért a segítségért, amelybe beletartozik az is hogy a felépült szocializmus országának katonái ötvenhar őszén már másodszor öntözték vérükkel a magyar földet. D EFEJEZÉSÜL néhán? bíráló megjegyzést tesz a Szovjetunió vezetője, jó ta- nácsokat ad a magyar mun­kásoknál?. »Élesebb osztályön­tudatra van szükség, hogy pon­tosan megállapíthassák: ki b barát és ki az ellenség. Az el* lenséggel szemben legyenek ke­ményebbek, ne engedjék, hogy akár egy lépést is tegyen!... A magyar munkások segítsenek magukon, védjék és erősítsék saját hatalmukat...« Utolsó mondatai közé tapsdübörgét vegyül. »Éljen a magyar ét szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a magyar munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság! Éljen a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és annak első embere, Kádár elvtárs!« — fejezi be nagy tetszéssel fo­gadott felszólalását az SZKF Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. »... Ez a harc lesz a végsó. Csak összefogni hát... « Soha ilyen erőt adóam, soha ilyen harora-szántan nem énekelte még az Internacionálét Szté- linvárcs, mint ezen a feledhe­tetlen napon. Befejeződött s nagygyűlés, a szovjet küldött­ség tagjai és hazánk, pártunk vezetői a nép eleven ember- gyűrűjében beszélgetnek. ULLÄMZIK A TÖMEG, mindenki a tribün kör« nyékére igyekszik, hadd lássa minél közelebbről a kedves vendégeket. A teret övező öt, egyenként három-károm eme­letes munkáslakásők ablakaiból még sokáig integetnek az em­berek. Búcsúznak azoktól, akiknek vezetésével épül, szé­pül az új világ a földieké egyik oldalán s hazánkban, és itt, ebben a városban, a szocializ­mus erős, friss vértől duzzadó, fiatal acélszívében is. Kutas József A MEGYEI TITKÁR be­_______i jelenti: »Kádár János v árosba, légy I élvtárs, pártunk Központi Bi­zottságának első titkára kíván szólalj a nagygyűléshez.« Mel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents