Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Péntek, 1958. április 4. 6 SOMOGYI NÉPLAP m SKÜnifiepség’ i Sasazgaiik íeiszal^cliilásának 1% Opev'ahazhaia 13. évfordulója alkalmaitól (Folytatás a 3. oldalról.) felhasználtak a nép l-drávezetés éré. Mint sötét varjú- had, úgy kezdett visszaszáll- ni Magyarországra a szétzúzott kizsákmányoló osztályok dühödt söpredéke. Előmásztak odúikból a népi demokratikus rendszer álcázott ellenségei. A börtönökből kiszabadított közönséges bűnözők csatlakoztak az ellenséges erőkhöz. Nagy veszély fenyegette hazájuk dolgozóinak szocialista vívmányait. A magyar nép 1956 októ- berében-novemberében bizonyságot tett forradalmi érettségéről, arról, hogy a magyar kommunisták vezetésével meg tudja védelmezni a népi demokratikus rendszer nagy vívmányait. Természetesen látnunk kell, hogy a hazug jelszavak Lép- recsaltók a dolgozók egyes csoportjait — különösen az értelmiségiek r körében —, s ezek becsapás és félrevezetés áldozatai lettek. Ha ellenségeink ostobáik lennének, a nép könnyebben harcolhatnia ellenük. De ellenségeink ravaszok. körmönfontak. Rejtett szándékaikat nem teregetik ki azonnal, hanem elkendőzik, a “szabadságiról, a -dérnekráciá«-ról hangoztatott frázisokkal álcázzák azokat, hogy annál könnyebben hajthassák végre népellenes cselekedeteiket. A magyar nép azonban nem követte az árulók szánalmas csoportját. Az összeesküvők elszigetelődtek a néptől. Ellenségeink arra számítottak, hogy sikerül szét- szaggatniok, vagy legalábbis meglazítaniok a szocialista országok népei között szövődött szoros, testvéri barátság kötelékeit. A szovjet—magyar barátság szilárdsága a magyar- országi októberi-novemberi események idején kiállta a tűzpróbáí. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor’ a nemzetközi és a belső reakció erői nyíltan gálád támadást intéztek az egységes szocialista tábor egyik tagja ellen, az egész világ feszülten figyelte, mit tesz a Szovjetunió. A Szovjetunió, a szovjet nép nem maradhatott közömbös. bajba jutott barátjának, a magyar dolgozók millióinak sorsa iránt, 'akiket az a veszély fenyegetett, hogy újból a földesúri és kapitalista kizsákmányolás rabigájába görbüljenek. A Szovjetunió, testvéri kötelességéhez híven, a proletár internacionalizmus mély és igaz érzésétől vezettetve, nem térhetett ki Ma- gyar,ország kormányának kérése elől: a magyar nép segítségére sietett. A szovjet—magyar barátság kiállta a reakciós erők csapásait, sőt még jobban megszilárdult és megerősödött, s ezt a barátságot ina már nem bonthatja meg semmiféle ellenséges mesterkedés sem, bárhogy toporzékoljon és dühöngjön is azi imperialista reakció. Az ellenforradalmi lázadás leveréséhez segítséget nyújtottunk a magyar népnek, s ezzel megakadályoztuk, hogy az ellenség aláássa az egész szocialista tábor egységét, amely nehéz próbát állt ki a magyarországi , események napjaiban. Világosan láttuk, ha segítséget adunk Magyarországnak az. ellenforradalom leveréséhez és következményeinek minél gyorsabb felszámolásához, ezzel segítjük a szocialista tábor valamennyi országát is. Ismeretes, hogy az ellenforradalom elfojtásához a magyar népnek adott támogatásunkat egyöntetűen helyeselték a szocialista országok dolgozói, s az egész haladó emberiség'. A szocialista országok dolgozói, kommunista- és munkáspártjai nagyon jól tud iák. hogy a népek szocialista vívmányait, namzeti függetlenségét csakis a szocializmus országainak egysége és összeforró ttsága szavatolja. A Szovjetunió Kommunista Fártja elsőrendű feladatának cs internacionalista kötelességének tartja, hogy az egyenlőség, a testvéri együttműködés és a kölcsönös bizalom lenini elveinek alapján minden szocialista országgal fáradhatatlanul erősítse és bővítse politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait. Kedves elv társak! Münnieh Ferenc elvtárs beszéde igen meggyőzően ismertette a magyar népnek az utóbbi időben aratott sikereit, Magyarország dolgozói rövid idő alatt szép eredményeket értek el a népi demokratikus rendszer erősítésében. Ez nyilvánvalóan megmutatta a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjének nagy életerejét. Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzete napról napra szilárdul. Növekszik a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekintélye. A magyar nép magabiztosan. erőteljesen, szilárdan halad tovább azon az úton, amelyre 13 évvel ezelőtt lépett: a szocializmus építésének ■ útján. A magyar népnek a szocialista építésben aratott sikerei a legjobban mutatják a magyar dolgozó tömegek hangulatát: azt, hegy szorosan tö- möi'ülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány köré, és hűségesek a népi demokratikus rendszerhez. A magyar nép minden eredményét elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága kiváló vezetésének köszönheti. Nem véletlen, hogy az ellenség legnagyobb erővel mindig a munkásosztály pártját támadta és támadja. A reakció célja is világos: meg kell fosztani élcsapatától a magyar munkásosztályt, Magyarország dolgozóit. De a párt újjáalakult és megingathatatlan szilárdsággal vezeti a népet. Országukban a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzáértő vezetése a szocializmus sikeres építésének záloga. A magyar kommunistáknak pártjuk újjáalakítása közben nagy nehézségekkel kellett megbirkózniok. Ezek részint a Magyar I Dolgozók Pártjában megerősödött revizionista irányzatokból, részint abból is adódtak, hogy a régi vezetőség szektás, dogmatikus hibákat követett el, már nem volt elég rugalmas, s már •nem tudta helyesen értékelni a helyzetet, határozatlanul és ingadozva hajtotta végre a párt irányvonalát. A Ma"var Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága helyes politikájának eredményeképpen — e központi bizottság élén a magyar munkásmozgalom kiváló képviselője, a harcos és a vezető nagyszerű tulajdonságaival rendelkező Kádár János elvtárs áll —, a párt tömegb-folyása helyreállt, s politikáját ma már tevékenyen támogatják a magyar dolgozók. S ez a legfőbb. A népi kormány politikájának, a marxista—leninista párt politikájának mindig összhangban kell lennie a munkásosztály, a dolgozók érdekeivel, erősíteni kell a népi demokratikus rendszert, javítani a néptömegek életkörülményeit. A nép mindig támogatja az ilycu politikát. A Hazafias Népfront ma már a magyar dolgozók millióit egyesítő, átfogó tömeg- szervezet, amely eredményes és hasznos munkát végez, hogy tömörítse a magyar nép haladó erőit, erősítse a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A Hazafias Népfront testesíti meg a Magyar Szocialista Munkáspárt és a népi Magyar- ország kormánya mögé felsorakozó dolgozók harci egységét. A Hazafias Népfrontnak és Vezetőinek újabb sikereket kívánunk, a nép javát, a béke :s a szocializmus ügyét szolgáló munkájukhoz. Elvtársak! Tudjuk, hogy ■Önöknek még sok nehézséggel kell megbirkózniuk. Ismeretes, hogy mennyire élnek még az emberek tudatában a kapitalizmus esökevényei, különösképpen akkor, amikor még köztünk vannak a volt uralkodóosztályok képviselői, a kapitalista irányzatok hordozói. Pontosan így van ez Önöknél is Magyarországon. Nem lehet olyan helyzet, hogy kivétel nélkül mindenki elégedett legyen a párt politikájával. Egyeseknek persze, hogy nem tetszik a népi hatalom, nem tetszik ez a politika különösen azoknak, akik — mert a hatalom a nép kezébe került — elvesztették üzemüket és gyárukat, óriási hasznot biztosító kereskedelmi és egyéb vállalatukat. De hiszen ez nem is az ő hatalmuk. Az ő uralmuknak vége, méghozzá mindörökre. Magyarországon ma a hatalom a népé, a dolgozóiké é.s nem azoké, akik a nép nyakán ültek és saját meggazdagodásuk kedvéért kíméletlenül kizsákmányolták a népet. A szocialista országok népei saját tapasztalataikból nagyon is jól meggyőződtek róla, hogy csakis a szocialista rendszer biztosíthatja anyagi és szellemi erőik teljes és sokoldalú virágzását. A szocialista országoknak a békés cpítőmun- kában, a lakosság életszínvonalának emelésében, a tudomány és a kultúra fejlesztésében kivívott eredményei bizonyítják, hogy helyes azoknak a pártoknak a politikája, amelyeknek a munkásságát a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméd vezérlik. Vegyük például a mi hazánkat. Magyarországon az idősebbek bizonyára emlékeznek rá, milyen elmaradott és gyenge volt Oroszország népgazdasága az első világháború küszöbén. Az első világháború, majd az 1917-es októberi forradalmat követő imperialista intervenció majdnem teljesen koldusbotra juttatta országunkat. 1020-ban például az acéltermelés mindössze kettőszázezer tonna volt. Ma a Szovjetuniónak két nap sem kell ennyi acél előállításához. 1917-ben Oroszország a világ ipari termelésének mindössze 2—3 százalékát adta. ma viszont a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének egyötödét. A szovjet nép olyan szocialista átalakulásokat hajtott végre, hogy országunk ma már megelőzte még az iparilag legfejleftebb európai országokat is, pedig ezeknek összehasonlíthatatlanul fejlettebb volt gazdasági életük, mint a cári Oroszország ipara és mezőgazdasága. A Szovjetunió iparát, mező- gazdaságát, egész gazdasági életét nagyarányú fellendülés jellemzi. Világszerte ismeretesek hazánk csodálatos eredményei a tudomány, a technika, a kultúra fejlesztésében. Méltán vagyunk büszkék arra. hogy a föld első mesterséges holdjait a Szovjetunió lőtte ki. Ezek úi szakaszt nyitottak a világmindenségre vonatkozó ismereteink feilődésében. A szovjet nép most sikeresen oldja meg azt a feladatot, hogv az ipari termelés legfontosabb területein történelmileg a legrövidebb idő alatt utolérje és- túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Az iparfejlesztés legfontosabb kérdése — a termelés növelésének üteme ■— már réges- régen a Szovjetunió iavára oldódott meg. Az 1929-től 1956- ig terjedő időszakban — a második világháború éveinek kivételével — a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése meghaladta a 16 százalékot. Az Egyesült Államokban az ipari termelés átlagos évi növekedése ezekben az években alig érte el a 3 százalékot. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió gazdasági élete, miként az összes szocialista országoké, mentes a válságoktól és a tömeges munkanélküliségtől, a kapitalizmus elmaradhatatlan velejáróitól. A Szovjetunió iparának fejlődése állandóan felfelé ível. A szovjet emberek soha nem elégszenek meg a kivívott eredményekkel, hanem újabb és újabb tartalékokat kutatnak fel, hogy szakadatlanul fejlesszék az ország gazdaságát. Ezt a célt szolgálja az ipar és az építőipar vezetésének a múlt évben végrehajtott átalakítása, a gépállomások jelenlegi átszervezése, valamint pártunk és a szovjet kormány más intézkedései, amelyek az ipari és a mezőgazda- sági termelés további emelését szolgálják. A szovjet nép bizonyos abban, hogy országunk már a közeljövőben utoléri, sőt túl is szárnyalja gazdasági vonatkozásban az Egyesült Államokat. Az új, a haladó mindig diadalmaskodik a régi, a hanyatló felett. Ez a társadalom fejlődésének megmásíthatatlan törvénye. A Szovjetunió Kommunista Pártjának egész politikája és gyakorlati tevékenysége arra irányul, hogy évről évre javuljanak a munkások, kolhozparasztok. az értelmiségiek életkörülményei, hogy egész földünket az öröm, a boldogság, a gondtalanság pompás virágai borítsák. Nincs szükségünk sem hódító háborúkra, sem beavatkozásra más államok és népek belügyeibe, sem hidegháborúra, sem gyűlölködésre, sem bizalmatlanságra. Nem kell tudósnak, vagy katonai szakembernek lenni ahhoz, hogy megértsük egy elkövetkező háború — ha bűnös erők kirobbantanak — felmérhetetlen bajt zúdítana az egész emberiségre. Egy bolygón élünk a kapitalista országokkal, s nekünk jobb, ha nem háborúzunk. Ezt nem azért jelentjük ki, mert gyengék vagyunk. Szilárd meggyőződésünk, hogy háborús összeütközés esetén a szocialista rendszer győz. a kapitalista rendszer pedig nem tudja átvészelni a súlyos megpróbáltatásokat. Ám a kommunisták nem akarják, hogy eszméik tíz- meg tízmillió ember pusztulása árán jussanak diadalra. A szocialista országok egyetlen népre sem akarják rákényszeríteni saját rendszerüket. Szilárd meggyőződésünk, 'hogy h szocializmus fölénye a kapitalizmussal vívott békés versenyben domborodik ki a legnagyobb erővel. A Szovjetunió azt javasolja a kapitalista államoknak, hogy ne a fegyverkezésben, hanem a nép életszínvonalának emelésében, ne a katonai támaszpontok és rakétakilövő berendezések építésében, hanem a lakás- és iskolaépítésben, ne a hidegháború ki- terjesztésében, hanem a kölcsönösen előnyös kereskedelemben és a kulturális értékek cseréjében versenyezzünk. Napjainkban nem képzelhető eil más értelmes politika, mint a békés együttélés, az ésszerű kompromisszum politikája, amely egyik országot, sem hozza előnyösebb helyzetbe, s amely szavatolja valamennyi ország biztonságát. Most ez a kérdés: békés együttélés, vagy háború. A Szovjetunió megingathatatlanul síkraszáü az általános leszerelésért, a nukleáris fegyverek feltétlen eltiltásáért, az atom- és hidirogénbomba kísérletek azonnali megszüntetéséért, a hidegháború felszámolásáért. A szovjet kormány békepolitikát folytat, s a nemzetközi feszültség enyhítésére, a bizalom légkörének megteremtésére törekszik, ezért az utolsó három évben 2 140 000-rel csökkentette fegyveres erőinek létszámát. önök már tudják, hogv a Szovjetunió Legfelső Tanácsának első ülésszaka a napokban úgy döntött: a Szovjetunió egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogénfegyverek valamennvi fajtájával folytatott kísérleteket. A Szovjetunió minden erőfeszítésével azon volt és azon lesz, hogy kölcsönös megértést és baráti kapcsolatokat teremtsen minden ország népével. Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi körülmények közöt* mindlen kormánynak, amely helyesen látja a béke sorsáért reá háruló felelősséget, felül kell kerekednie az ideológiai nézeteltéréseken. Az utolsó három-,nézv évben több pozitív eredményt mutathatunk fel ebben a vonatkozásban. Sajnos, több nyugati ország vezetői még mindig nem mutatnak hajlandóságot, hogy •kövessék a! békés együttélés a meg nem támadás, a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának elveit, ne avatkozzanak más országok belüigveibe. s lemondjanak az erőpolitikáról. Nem ’ akarnak számolni azzal, hogy a népek •gyűlölik a hidegháborút, béliét követelnek, intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére. A Szovjetunió senkit nem fényévét. Síkraszállt és síkraszáll a háború ellen, helyteleníti. hogy a háborút a nemzetközi politika eszközéül használják, ellenzi a világ katonai tömbökre tagozódását és sürgeti, hogy tárgyalásokon rendezzék a nemzetközi kérdéseket. Éppen ezért a szovjet kormány azt a javaslatot terjesztette a nagyhatalmak kormánya, továbbá sok más ország kormánya elé, hogy hívjanak össze magasszintű értekezletet. Az államok képviselőinek legmagasábbszintű találkozóján eszmecserét lehetne folyta* ni a hicéghábarú megszüntetésének módozatairól, meg lehetne tenni az első lépéseket a megéret* nemzetközi problémák megoldására. a népek új. egészséges kapcsolatainak megteremtése irányában. A Nyugat józan politikusai, a világközvélemény követelésére hallgatva, helyeslik azt a gondolatot, hogy tartsanak nemzetközi tárgyalásokat a megérett kérdések békés megoldására. De figyelmet érdemelnek olyan események is, mint a nyugati katonai szövetségek sorozatos értekezlete, a fegyverkezési hajsza fokozására és az összes támadó tömbök egyesítésére. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Egyesült Államok kormánya igyekszik a kiindulópontra visszavetni a leg- magasabbszintű találkozó egész ügyét, ugyanis újból előszedi a német kérdést és a kelet-európai országok helyzetének kérdését, vagyis olyan kérdéseket, amelyeket ilyen értekezleten nem lehet megvitatni. A német probléma fontos, de ezt csakis a németek, a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban élő németek saját maguk oldhatják meg, más államok beavatkozása nélkül. Az olyan megoldás, amelyc nem az egész német nép he lyesel —. tehát ahogyan az az Egyesült Államok és né hány más nyugati állam ja vasolja —, nem az európai bt ke megszilárdításához veze hanem éppen ellenkezőleg, helyzet kiéleződéséhez, se háborúhoz. Ami a keleteurópai oirszá gok helyzetének úgynevezet kérdését illeti, ennek megvi tatása kirívóan sértené az ál lamközi kapcsolatok elemi sza hályait. Az ENSZ egyotle tagállama sem egyezhetik be le abba, hogy bárkit is feiha talmazzon saját államxendje nek megvitatására. Ki ne látná világosan, hogy egyetlen szuverén ország kormánya, egyetlen, magát valamire tart« kormány sem lenne hajlandó ilyen kérdés megtárgyalására? Mi joguk van az Egyesül Államok politikusainak, hogj saját országuk életformává rákényszerítsék más országok, ra. A kelet-európai népei- ■már- régen elhatározták, mi lyen úton járnak, és senkinél sincs joga beavatkoznia bel- ügyeikbe. A szovjet kormán.i igen sokszor kijelentette álmost is kijelenti, hogy a leghatározottabban ellenzi a: ilyenfajta kérdések megvitatását. Mire gondolnak azok a politikusok, akik ilyen kérdéseket vetnek fél? Hiszen öli maguk is jól tudják, hogy ezeket nem lehet megvitatni, mivel lényegében arról lenne szó1 hogy ezekben az országokban felszámolják a szocialista rendszert és visszatérítik őket a kapitalizmus útjára. Az ilyen kérdések felvetése egyenlő a józan ész elvesztésével. Ezt lehetne mondani rólunk is, ha például azt követelnénk, hogy a csúcsértekezleten vitassuk meg, miként szüntessük meg a kapitalista rendszert azokban az országokban, ahol ilyen rendszer van. Az államrendszer: minden nép belügye. Felvetődik a kérdés, máért terjesztenek elő ilyen indítványokat? Nyilván nem aaért, hogv megszüntessék, hanem azért, hogy fokozzák a hidegháborút. hogy ingerültséget keltsenek, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget, és legyen okuk a legmagasabb .színtű értekezlet megtorpedózására. Minden lehetőség megvan rá, hogy a kormányfői találkozón megoldjanak több megérlelődött nemzetközi kérdést, megszüntessék a hidegháborút, s hegy a békés együttélés elved alapján biztosítsák az államok normális kapcsolatát. A normális államközi viszony nagyobb bizalmai hozhatna, idővel baráti kapcsolatokká fejlődhetnék, s világszerte a szilárd béke megvalósulásához vezethetne. A nyugati hatalmak politikusai gyakran nyilatkoznak a béke iránti szeretetükről és odaadásukról, de a valóságban minden eszközzel akadályozzák a megérett nemzetközi kérdések megvitatását, a nemzetközi feszültség megszüntetését, az államok közötti bizalom megteremtését. Az üres békeszólamok, amelyeket nem erősítenek meg tettek, nem szereznek babért a nyugati hatalmak vezetőinek és nem altathatják el a békeszerető népek, legkevésbé a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinek éberségét. A béke erőinek az élcsapatában a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság ifi . a. többi szocialista országok népei, valamint a kapitalista országok kommunista- és munkáspártjai haladnak. Münden eszközzel támogatnunk kell ezt (Folytatás a 7. oldalon.)
