Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Péntek, 1958. április 4. 3 flOMOGTI NCr&A» I «*M»**i»«»»i.niwriwi*iww5ir UHUI« III ——1 BW II ül BB(aEPIMBSg^J«;rM!llia>Wkmi!l^^ DíssEÜgiBsepség: sí* Op«;B*silQssal&siia hazánk fels%nba<liilsí$ának 88. évfordulója alkalmából (Folytatás a 2, oldalról.) tozunk, amelynek éüíéin a Szovjetunió áll. Erőinket a varsói szerződésben egyesítettük. Ez a védelmi szerződés válasz volt arra a fenyegetésre, amit az ÉszakatLanti Szövetség keretében feltámasztott nyugatnémet militarizmus jelent Európa és a világ békéje szempontjából. A . mi szerződésünk szükséges és helyes voltát még jobban aláhúzzák a legutóbbi idők eseményei, különösképpen az a tény, hogy az imperialisták atomfegyverekkel is ellátják a nyugatnémet militaristákat. Dolgozó népünk érdekében szilárdan kitartunk a varsói szerződés mellett, és hűen teljesítjük a szerződésből ránk háruló kötelezettségeket. A jelenlegi nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy szüntelenül növekednek a szocialista világrendszer, s különösképpen a szocialista tábor vezetőjének, a Szovjetuniónak az erői — az jellemzi, hogy rendkívül megnövekedett és súlyában mind hatékonyabbá válik a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió nemzetközi szerepe és a békéért folyó harca. A Szovjetunió célja az, hegy elősegítse a legégetőbb nemzetközi békés problémák megoldását. Ezért terjeszti élő az építő javaslatok egész sorát. A magyar dolgozók e javaslatok mögött állnak, s ezért a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse megvalósulásukat. A világ népei nagy örömmel látják a Szovjetunió páratlan technikai és tudományos sikereit, amelyek súlyos csapóst mértek az úgynevezett erőpolitikára, keresztül húzzák a hidegháború módszereit gyakorló és háborúra törő imperialista körök számításait. Ma már ép eszűnek sem lehet mondani azt az embert, aki népi veszi tudomásul, mekkora változások történtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negyven esztendő alatt a győzelmes szocializmus országában. Az 1957-es esztendő adatai szerint a Szovjetunió ipari termelése a cári Oroszország 1913. évi ipari termelésének 33-szorosára emelkedett. A nehézipar gyors fejlesztése, különösképpen pedig a termelési eszközök termelésénék eredménye lehetővé tette, hogy most már méginkább növekvő mértékben bővítsék a közfogyasztási cikkek termelését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának politikája arra irányul, hogy még bőségesebben lássák el a dolgozókat minden szükséges élelmiszerrel és iparcikkel. A negyvenedik évforduló alkalmával tartott ünnepi ülésről a Szovjetunió Legfelső Tanácsa már azzal a felhívással fordulhatott a Szovjetunió népeihez, hogy a szov- jethatalom fennállásának kezdődő ötödik évtizede a kommunizmus megvalósításának évtizede legyen! S ha ennek értékét kellően fel akarjuk mérni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szovjet államnak fennállása négy- vén esztendejéből nem kevesebb, mint 18 esztendőt kellett eltöltenie a szocializmus ellenségei által rákényszerí- tett háborúkkal, majd pedig a háborúkban igen súlyos károkat szenvedett népgazdaság talpraállí kásával. A közismerten primitív ' és az elmaradott cári Oroszországból a szovjethatalom negyven esztendeje a világgazdaság vezető helyén álló iparral és a tudományban élenjáró és legmagasabb felkészültséggel rendelkező óriási szocialista világhatalmat teremtett. A szovjet tudósok alkották meg elsőnek az interkontinentális rakétát, a Szovjetunió bocsátotta fel elsőként a mesterséges holdakat, s nyitott új korszakot az emberiség számára a természet megismerésében is. Semmi kétség afelől, hogy a Szovjetunió, amely ekkora tuc'imáinyos éh technikai sikereket mondhat magáéinak, amely egyre növekvő erővel került ki a sorozatos támadások és megpróbáltatások viharából is, rövid idő alatt megoldja a most maga elé (tűzött feladatokat, s> még gyorsabb léptekkel fog előrehaladná a kommunizmus felé. A Szovjetunió ereje — a világ minden népének ereje! A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitartóan haladjunk tovább a magunk választotta úton. Mint az egész világ közvéleményében, a magyar dolgozó nép millióiban is óriási visszhangra talált a Szovjetunió Legfelső Tanácsának most született döntése, amellyel kimondta az atomkisérletek egyoldalú megszüntetését. Mekkora erőt, önbizalmat fejez ki ez a döntés! A kapitalista Országok tóbei *«- nek a határozatnak fényénél még világosabban látják azt a valóságot, hogy a maguk országának imperialista háborús uszító körei félrevezetik és becsapják a népet, amikor a Szovjetunió háborús készülődéseiről, támadó szándékairól hazudoznak. A világ népei békét akarnak, nem akarnak rettegni az atombombákkal terhes légi őrjáratoktól, az atomtámaszpontok létesítése nyomán rájuk leselkedő veszélytől. A százmillióknak ez a békeakarata — szilárdan bízunk benne— , arra fogja kényszeríteni a vezető kapitalista hatalmak politikusait, hogy a kormány- ' 5k találkozóján megvitassák a nemzetközi helyzet égető problémáit és közösen keressék megoldásuk gyors lehetőségeit. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szocialista tábor tagja vagyunk, mert ez biztosítja, hogy csorbítatlanul megőrizzük állami szuverenitásunkat és tovább építhessük hazánkban a szocializmust. Politikánk célja az, hogy ingadozás nélkül hozzájáruljunk a szocialista tábor egységének tovább? megszilárdításához, erőinek növeléséhez, s a proletár in- temácáonalizmus szellemében ápoljuk és elmélyítsük a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűző testvéri kapcsolatainkat. A ,baráté! országokkal való szoros együttműködés mellett — a békés egymás mellett ■élés alapelvéből kiindulva —, Magyar Nélpkíöztársaság kormánya arra törekszik, hogy a nem szocialista országokkal is az egyenjogúság alapján rendezze és fejlessze politikai és gazdasági kapcsolatait, viszonyát. Ilyen irányú törekvéseinknek már vannak eredményei. Kapcsolataink a kapitalista országokká:1, lényegében a korábbi normális szinten teljesen helyreálltak, sőt több viszonylatban ki is szélesedtek. Az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon — a magyar dolgozó nép nemzeti Öntudatát és állásfoglalását képviselve —, barátaink segítségével sikeresen vissza tudtuk verni az ellenünk indított ellenséges rágalomhadjáratot, amelyet a szélsőségesen reakciós, imperialista körök próbáltak a magyar nép ellen folytatni. Pártjával és kormányával összeforrott, egységes és erős nép ünnepli ma hazánkban április negyediké tizenharmadik évfordulóját. Ez az egység a záloga annak, hogy sikeresen valósítjuk meg a. szocializmus építéséiben előttünk álló további teendőinket. Idei népgazdasági tervünk ismeretes dolgozó népünk előtt. Ezek a tervfeladatek reálisak, arra a biztos alapra épültek, hogy az ellenforradalom által okozott súlyos gazdasági zavarok és veszteségek ellenére a múlt év második felében általában már magasabb színvonalon folyt a termelés, az egész gazdasági élet magasabb szintet ért el, mint 1956 első kilenc hónapjában. A magyar dolgozók munkája, a Szovjetuniótól és többi barátunktól kapott segítség tette ezt lehetővé, s most már azt a célt tűzhettük magunk elé, hogy az életszínvonal stabilizálása mellett lényegében saját erőforrásainkra alapozva növeljük a nemzeti jövedelmet, az életszínvonal további emelésének egyetlen biztos alapját. Ez évi tervünk ugyanúgy, mint készülő hároméves tervünk, a párt és a kormány hosszabb időre szóló gazdaságpolitikájának részét képezi. Ennek a gazdaságpolitikának lényege az, hogy az ország természeti adottságaira, a reális lehetőségeiére, a dolgozó nép öntudatos, jó munkájára és a baráti országokkal fennálló együttműködésre épül, s azzal számol, hogy a legésszerűbben használjuk fel lehetőségeinket, ilyen módon fokozatosan, de biztonsággal haladjunk előre a szocializmus építésének útján. A kormány megfelelő intézkedéseket tett és tesz arra is, hogy a legfontosabb területeken bizonyos minőségi átalakulás történjék a gazdasági fejlődésben. Ezért tűzte ki célul ez évi népgazdasági tervünk az ipar szerkezetének fokozatos javítását. A nehézipar lehetőségeinknek megfelelő további fejlesztése mellett az eddiginél gyorsabb ütemben kívánjuk emelni az alapanyag termelő iparágak, valamint a gazdaságosan exportálható árucikkeket gyártó iparágak termelését. A dolgozók helyeslésével találkozott a kormánynak az az intézkedése, amely a dolgozók anyagi ösztönzése céljából kialakította a nyereségrészesedés rendszerét, amelyet a továbbiakban is fenn kivánunk tartani. Ennek alapjául a termelés gazdaságosságát tekintjük. Ezzel is azt akarjuk előmozdíta- ni — ami minden dolgozó érdeke —, hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Ez évben, az első alkalommal, egy- nrüüárd forint nyereségrészesedést fizettünk ki a dolgozóknak. Számtalan más ténnyel együtt ez a tapasztalat is arról győzi meg munkásosztályunkat, műszaki értelmiségünket, hogy érdemes odaadóan fáradoznia a tervek teljesítésén, helyes és szükséges, hogy saját maga érdekében is magáévá tegye kormányunknak a takarékos gazdálkodásra vonatkozó felhívását. Elsősorban az ipar és a mezőgazdaság dolgozóin, velük együtt a tudósokon, a tudomány szakemberein, a technikai értelmiségen múlik, hogy megoldjuk iparunk, egész népgazdaságunk további fejlesztésének fontos feladatát: emeljük a termelés műszaki- technikai színvonalát és különösképpen ezzel a módszerrel tegyük olcsóbbá termelésünket, versenyképesebbé exportra kerülő termékeinket. Az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozói, a termelőszövetkezeti tagek és az egyénileg gazdálkodó parasztok azzal járulhatnak hozzá saját magúk és egész népünk életének további javításához, ha mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában fejlesztik, nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre és lehetővé teszik, hogy a hazai szükségletek kielégítésén kívül adottságaiknak megfelelően mező- gazdasági termékeket is exportálhassunk, s cserébe értük a termelőmunkához és a vásárlási igények kielégítéséhez szükséges anyagokat, termékeket vásárolhassunk. Minden dolgozó abban a biztos tudatban munkálkodha- tik, hogy a párt és a kormány szilárd, nem kapkodó és nem kanyargó, marxista—leninista politikája — s ezen belül .szolid gazdaságpolitikája — megteremti a nyugodt alkotó munka, a fejlődés, a további gazdasági sikerek feltételeit. Az ünnepi évfordulón minden tapasztalatunk és Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtárs! Kedves Münnieh elvtársi Kedves elvtársak! Barátaink! Engedjék meg, hogy először is szívből jövő köszönetét mondjak a lehetőségért, hegy felszólalhatok ezen az ünnepi gyűlésen, amelyet Magyarországnak a Hitler-fasiszták és horthysta bérenceik igája alóli felszabadítása 13. évfordulóján rendeznek. Bennünket, a párt- és kormányküldöttség tagjait mélyen megindítottak Münnieh Ferenc elvtárs meleg és baráti szavai, amelyeket a Szovjetunióról, népünkről, kommunista pártunkról mondott. Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak eredményeink ily nagyrabecsüléséért. Küldöttségünket magyar tőidre érkezésének első pillanatától meleg, szívélyes vendégszeretet vette körül. Jól tudjuk, hogy ez elsősorban azokat a baráti érzéseket fejezi ki, amelyeket Magyarország dolgozói a szovjet nép iránt táplálnak. Biztosíthatjuk Önöket, hogy a testvéri szeretetnek és a barátságnak ugyanilyen forró érzései élnek a szovjet népben a magyar nép iránt. A Magyar Népköztársaság- nemzeti ünnepe alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, a szovjet kormány megbízásából és nevében, valamint az egész szovjet nép nevében forrón üdvözlöm Önöket, kedves elvtársak, és Önökön keresztül a magyar dolgozókat. A szovjet nép szívből kíván újabb sikereket Önöknek a szocialista építés nagy munkájához, a béke megszilárdításáért, dicső hatójuk biztonságáért és függetlenségének védelméért vívott harcukhoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szíves meghívására jöttünk hazájukba, hogy viszonozzuk látogatásukat és jobban megismerkedhessünk a tehetséges, szorgalmas magyar nép életével, munkás hétköznapjaival. Őszintén reméljük, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének látogatása tovább erősíti és mélyíti a népeink között kialakult baráti kapcsolatokat. A szovjet és a magyar nép ellenségei aljas céllal azt próbálják belesulykolni a hiszékeny emberek fejébe, hogy az orosz—magyar kapcsolatok egész története egyrészt Auszt- ria-Magyarországnak a hármasszövetségben és az Oroszország elleni háborúban való ■részvételére, másrészt a cári csapatoknak az 1848—1849-es magyarországi forradalom elfojtásában vitt szerepére korlátozódik. Ez ostoba, nagyon is átlátszó hazugság. Hamisítás, mert úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha országaink uralkodó kizsákmányoló osztályainak múltbeli viszonya egyben népeink viszonya lett volna. Ez azonban két különböző dolog. Aki csak egy kissé is tájékozott a történelemben és nem akarja azt eltorzítani, jól tudja, népeink mindig milyen nagy rokon- szenvet éreztek egymás iránt. visszaemlékezésünk számbavétele arról győz meg minket, hogy jó úton járunk, jó cél eléréséért munkálkodunk. Népünk szabad, független, szocializmust építő nép. Magáénak érzi ezt a társadalmi rendet, megvédelmezi minden ellenséges támadással szemben. Készen áll a munkára, hogy tovább haladjunk élőre és felfelé, a szocializmus maGondoljunk 1917-re, amikor hazánk munkásosztálya, dolgozó népe lerázta magáról a cárizmus gyűlöletes igáját, majd győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s ezzel új korszakot nyitott az emberiség történelmében, mily lelkesen támogatta Magyarország munkásosztálya, dolgozó népe a fiatal szovjet köztársaságot. A szovjet nép soha nem felejti el azoknak a magyar dolgozóknak a testvéri segítségét, akik az oroszországi proletariátussal és dolgozó parasztsággal vállvetve, hősiesen harcoltak az Októberi Forradalom diadaláért. A polgárháborúban sok tízezer magyar testvérünk küzdött hazánk ellenségei ellen. Szívből jövő hálát érzünk irántuk Hálásak vagyunk a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, amely oly állhatatos, bátor harcosokat, igazi proletár internacionalistákat nevelt, mint Szamuely Tibor, Kun Béla és az itt jelenlévő harcos elvtársunk és barátunk: Miinnicli Ferenc. Kedves elvtársak! A magyar munkásosztály, amely megismerte az elnyomatás keserveit, mindig a nemzetközi forradalmi mozgalom harci soraiban haladt. Buda- pesten már harminckilenc évvel ezelőtt kitűzték a munkásparaszt hatalom vörös zászlaját. Mi, az idősebb nemzedék tagjai jól emlékszünk még, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának híre milyen lelkesedést keltett Orosz- országiban és világszerte a dolgozók között. A Magyarországról érkező hírek »ujjongó örömmel töltenek el bennünket", s e hírek »erkölcsi győzelmünkről« tanúskodnak — írta akkor a nagy Lenin. A magyar munkások példája fényesen bizonyította a marxizmus—leninizmus eszméinek mi ndenekíelett diadalmaskodó erejét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jellegét. Vlagyimir Iljics Lenin a magyar munkásokhoz intézett üdvözletében a következőket írta: »Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelme« ért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll«. A Magyar Tanácsköztársaságot annak idején megfojtotta a reakció, a nemzetközi imperializmus ereje. Az ellenforradalom vadállati módon számolt le a magyar szabadságharcosokkal, tízezerszámra gyilkolták le a magyar hazafiakat, s hetvenezer embert vetettek börtönbe. A nép elnyomói még az irmagját is ki akarták irtani a magyar nép ama évszázados törekvésének, hogy szabadon éljen, tőkések, földbirtokosok és mágnások nélkül. A gyárakat és az üzemeket visz- szaadták a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak, a fa- sisztá reakció uralmának sötét korszaka következett Magyarországon. A magyar munkások, parasztok és haladó értelmiségiek szívében azonban tovább lángolt a szocializmus eszméinek tüze. gaslatai felé. Népünk saját erejében és nagy barátaink támogató erejében bizakodva néz a jövő elé! Éljen április negyediké — hazánk felszabadulásénak, függetlenségének ünnepe! Éljen a magyar és szovjeit nép örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen a .világ dolgozóit egy- beforrasztó proletár internacionalizmus! Éljen a 'béke! lenkedés nem tudta elnyomni a magyar népben a szabadságvágyat, azt a törekvést, azt az eltökélt szándékot, hegy lerázza magáréi a kapitalizmus igáját és a fasizmus gyűlöletes rabláncát. A szabadság tüze , világító lénnyel 1943 áprilisában lobbant fel, amikor a magyar nép a szovjet hadsereg győzelmeinek eredményeképpen lerázhatta magáról az átkos emlékű Horthy-rendszert és a fasizmus véres diktatúráját, saját kezébe vehette a hatalmai, Végre valahára elnyerhette a régóta várt szabadságot « függetlenséget! A szovjet katonáknak, Sztálingrád hőseinek szívében — ■nyugat felé törve — ott élt az 1848—1849-es magyar szabadságharc és az 1919-es dicső Magyar Tanácsköztársaság'emléke, s Magyarország dolgozóira és a német fasiszta megszállók uralma alatt sínylődő más országok dolgozóira .gondoltak. A szovjet harcosok azzal, hogy életüket és vérüket nem kímélve, csapást csapás után mértek a fasiszta hódítókra, segítséget adtak azoknak a népeknek, amelyek oly sokat szenvedtek a hitleri rabságban. A magyar Alföldön. a Duna és a Tisza partjainál, s a Budapesten kibontakozott csata része vait azoknak. a nagy harcoknak, amelyek a dolgozó ember jövőjéért és boldogságáért folytak. A szovjet nép fiainak tízezrei áldozták életüket a magyar né<p szabadságáért. Népeinknek a fasizmus elleni közös harcban ontott vére örökre megpecsételte barátságunkat. A felszabadított Magyarország — a szocialista építés utján — rövid idő alatt ugrás- szérű fejlődést ért el az ipar? termelésben, a lakosság életszínvonalának emelésében és a kulturális forradalomban, s ezzel a magyar munkások , és parasztok előtt szélesre tárta a tudomány és a művelődés kapuit. A »szocializmus ellensoge) fogcsikorgatva nézik a szocialista országok dolgozóinál« sikereit. Ezért aztán minder módon igyekeznek kárt okozni ezeknek a népeknek, at a- dályozni őket az új, szocialista élet építésében. Hogy eljárásuk mennyire cinikus, ez már abból is látható, hogy nem is titkolják, ebbeli szándékukat. Elvtársak,1 Önök jól tudják, ,. :■■.! i '■! bizonyos kapitalista alter mok vezető körei roppant nagy összegeket áldoznak a szocialista országok elleni aknamunkára, nyíltan hirdetik ellenséges terveiket: a népi demokratikus rendszer megdöntését és a kapitalista rendszer visszaállítását. Ilyen aljas tervet szőttek a Magyar Népköz- társaság ellen is. Az imperialisták, kihasználva Magyarország volt vezetőinek hibáit éö torzításait, 1956 október-novemberében megindították bőnös gépezetük két. A kívülről buzdított éa szervezett magyar reakciós erők fasiszta zen dőlést ( robbantottak ki. Minden : . »VrnffÖ (Folytatás a 6, oldaloc..) fi szovjet—magyar barátság a magyarországi október-novemberi események idején kiállta a tűzpróbál Hruscsov elvtárs beszéde Semmiféle fasiszta kegyet-
